Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-22 / 224. szám, szombat

Teljes kapacitással Régi üzem a rimusznmb;>ti (Rimavská Sobota) konzerv­gyár, nőm is a legkorszerűbb, ennek ellenére mindiea évben jelentős mennyiségű mezőgaz­dasági terméket dolgoz fel. Si­kereiket a dolgozók nem kür­tölik mindenáron vil/tj/gá, sze­rény emberek élnek errefelé. Viszont mindannyian ismerik ■kötelességüket, tudják, bogy < földek termését az utolsó ki. Jogrammig fel kell dolgozni. iEs az Idén nem akármilyen volt a zöldségtermés. — Konzervgyárunk dolgozói .— mondotta Ladislav Fotia, a rimaszombati járási pártbizott­ság dolgozója — a bonyolult .körülmények között is nagy íelelôsségťudattal láttak műn kához. Azért mondom, hogy bonyolult körülmények között dolgoznak, mert a kassai Mon­ies táv vállalat, amelyet az üzeru rekonstrukciójával meg­bíztak, nem mindig teljesíti ki­fogástalanul a feladatait. Sőt, úgy is fogalmazhatnám, hogy a kivitelező néha felelőtlenül jár el. Elgondolkoztatott bennünket ez a kijelentés. Vajon a Mon- lostav vállalatban dolgozó kommunistáknak nem kellene-e nagyobb mértékben befolyásol­niuk a gazdasági vezetőket? Hiszen mindenki számára nyil­vánvaló, hogy az esetleges ter­melési fogyatékosságokat a tél folyamán majd mindannyian megérezzük; kevesebb kompól, gyümölcslé, gyümölcsíz és készétel kerül a piacra, ha a gyár valamelyik gépsora akár­csak egy órára is leáll. És arra is gondolniuk kellene a Montostav gazdasági vezetői­nek, hogy kedvezőtlen körül­mények közült az exportfel­adatokat eem teljesítheti az üzem. Ebben a szakmában most van a főidény. Ilyenkor nincs tdő a hosszas fontolgatásra, a vitára. Az idestova 30 eszten­dős technológiai berendezések­kel rendelkező gyárban állan­dóan résen kell lenni, hogy a mezőgazdasági üzemekben megtermelt alapanyagot hiány­talanul értékesíteni tudják. fán Kaöírek mérnök, a terme­lési-műszaki részleg vezetője erről így vélekedik: — Féladataink nem köny- myűek, és mi ennek ellenére sem akarunk mellébeszélni. Sokat köszönhetünk annak, hogy Ján Fančaiskp gépkar­bantartó munkacsoportja egy emberként helytáll. A csoport lényegéiben állandóan dolgozik, hiszen idényben itt nemcsak hogy három műszakos terme­lés folyik, hanem szombaton — és ha a helyzet ügy kívánja — vasárnap is dolgoznak, Csak a készétel gyártó részle­gen két műszakos a termelés, de ha elegendő nyersanyag ér­kezik, itt is három műszakban termelünk. Az ilyen jellegű termelésben fontos az idénymunkások sze­repe. A nyár folyamán sok fő­iskolás kapcsolódott be az üzem munkájába. A konzervgyárak bizonyos vonatkozásban nem teljesen elégedettek az eredmények­kel. Az idén a tervezettnél ke­vesebb földieper és barack termett, így a szükségesnél ke­vesebb kompótot és gyümölcs- Jevet tudtak előállítani. Jó volt viszont a cseresznyeter­més, e gyümölcsből azonban jelenős mennyiség a fán ma­radt, mert nem volt, aki le­szedje. Kár, hogy a járási me­zőgazdasági igazgatóság és a járási nemzeti bizottság i em követett el minden tőle telhe­tőt a termés begyűjtéséért. Ezekben a napokban a gaz­dag zöldségtermés betakarítá­sa és tartósítása a fő felada­tok egyike. Egyesek szerint évtizedek óta nem volt ilyen jó zöldbabtermés, mint az idén, így a terv legalább 100 száza­lékkal túlteljesíthető. Paprikából és paradicsomból is több termett a tervezettnél. A konzervgyáriak nem riadnak vissza a megnövekedett felada­toktól, mert így pótolható a gyengébb gyümölcstermés miatt keletkezett veszteség. A siker érdekében kidolgoz­ták a felvásárlás és az üzem­be .szállítás ütemtervét, amely­nek teljesítését a szövetkeze­tekkel és az állami gazdasá­gokkal jó előre megvitatták. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy az ütemterv megtartása — és nemcsak a termelők ré­széről — milyen fontos fel­adat. Következetes végrehajtá­sáról jól gondoskodik a Július Machinák vezette szállítási szocialista munkabrigád. Július végéig a szocialista munkabri­gádok példamutató helytállásá­nak köszönhetően sikeresen teljesítették a termelési ter­vet, és azon felül több mint 200 ezer korona értékű termé­ket állítottak elő. Viera Stor~ ková, Anna Krnáčovú és Alž­beta Jahuniaková, valamint Ružena Nagyova, Ružena Kaš- parová, Máriu Farkasová és Anna Gottliebová szocialista munkabrigádja több ízben is szervezett rendkívüli műszakot, jelentősen hozzájárulva ezzel a januárban keletkezett terme­léskiesés teljes kiegyenlítésé- bez. — Jelenleg sem akarunk le­maradni — mondotta Anna Krnáčová, az egyik szocialista munkabrjgád vezetője. — Mind­annyian tudjuk, hogy a gyár­nak ilyenkor, a nyári hóna­pokban van ránk a legnagyobb szüksége. Szabadságunkat majd később vesszük ki. A gyü­mölcstermelési tervünket 106 százalékra teljesítettük. Most javában folyik a paradicsom feldolgozása. Csak attól tar­tok, hogy gondot okoznak az ósdi gépek, és hogy még na­gyobb gondot okoz majd a pótalkatrészhiány. Teljes mértékben igaza van Anna Krnáfiovának, régi gé­pekkel nem könnyű feladat a terv teljesítése. Reméljük azon­ban, hogy a karbantartók, az elmúlt évekhez hasonlóan, majd mindig találnak megol­dást. Eddig még sohasem hagy­ták cserben az üzemet. Hetvenhét éves ez a konzerv­gyár, és eddig még csak egy­ötöd részét újították fel, így a félkészáru-termelés is sok gonddal jár. Ennek ellenére jelentős mennyiségű borsót, zöldbabot, zöld- és pirospapri­kát, valamint karfiolt dolgoz­nak fel félkészáruvá. A gyü­mölcs jelentős részéből szin­tén félkésztennékeket készíte­nek, hogy így a téli hónapok­ban is nagy mennyiségű gyü­mölcsízzel láthassák el a hazai kereskedelmi hálózatot. Mint minden munkahelyen, a konzervgyárakban is figyelem­be kell venni a gazdasági sza­bályozók alakulását, eleget kell tenni az általánosan meg, fogalmazott gazdasági követel­ményeknek. Nagy súlyt kell helyezni például a gyártmány­fejlesztésre, jelen esetben az új termékeik új „köntösben" való forgalomba hozására. Pavol Marko, az üzem fiatal közgazdásza erről így véleke­dik: — Adatokkal bizonyítható, hogy a termékfelújítás terén nem maradunk el a követel­ményektől. 1978-ban például a salátafélék körülbelül 30 szá­zalékát sorolhattuk az újsze­rűén gyártott termékek közé. Az idén már a készételek gyártása terén is sok új eljá­rást — és számos új terméket — vezettünk be. Piacra dobták például a zempléni paprikát, n bolgár töltött káposztát, és az alacsony kalóriatartalmú kompótok gyártására is egyre nagyobb gondot fordítanak. Nem állíthatjuk, hogy ebben az üzemben teljesen gördülé­keny a termelés, hiszen objek­tív körülmény is van itt elég. Ezekről azonban a konzervgyá­riak tudnak, és menet közben megoldják őket. Sokat köszön­hetnek például az ésszerűsí- tőknek. Jelenleg például a le­csógyártást ésszerűsítik, és ebben Klára Bojtošová és Viera Štorková szocialista munkabrigádja játssza a fő szerepet. Az új technológia be­vezetése majd nemcsak a mi­nőség javításához és a nyers­anyag-megtakarításhoz járul hozzá, hanem a teljesítmények 10 százalékkal való növelésé­hez is. Rimaszombatban a járási mezőgazdasági igazgatóságra is ellátogattunk, ahol Peter Kraj- ňák mérnök, agronómus a kö­vetkezőket mondotta a kon­zervgyárral kapcsolatban: — A LIKO vezérigazgatósá­ga komoly hibát követ el, ami­kor nem járul hozzá kellőkép­pen a rimaszombati konzerv­gyár becsületes kollektívája munkaerőgondjainak mérsék­léséhez. Most, amikor nem mindennapi gazdagságú zöld­ségtermést takarítunk be, erre nagy szükség lenne. Mi min­dent megtettünk, amit megte­hettünk. A Rimavské Jánovce-i Efsz számára például — 8 mil­lió koronás ráfordítással — importgépet vásároltunk a ki­váló paradicsomtermés feldol­gozására. A LIKO vezérigazga­tóságán azonban a szükségle­teket nem veszik eléggé figye­lembe, noha az üzem rekonst­rukciója csak 1981-ben kezdő­dik meg. Ez — úgy véljük — jelen­tős mulasztás. Jelentős, mert milliós értékekről van szó. A termés feldolgozása az egész társadalom érdeka JÄN RAJNlC Ebben az üstben készül a finom gyümölcsíz „ELRABOLT TERRORISTÁK” ÉS TÁRSAIK Nemrégiben a következő — számomra meglepő — köz­lést olvastam: „Nem szabad engedni az Aldo Morót elra­bolt terroristák zsarolásának.'4 Azt már tudjuk, hogy Aldo Moróval mi történt, de hogy az őt elhurcoló terroristákat is elrabolták, arról még nem hallottunk. S ezek az elrabolt terroristák(!) még zsarolással is próbálkoztak! Az ehhez hasonló (nyelvi) furcsaságok sajnos nem is olyan ritkák. A közép-amerikai Costa Rica államszervezetéről olvasva például ezzel találkoztam: „Szavazati joga van minden 20. évét betöltött férfinak és 21. évét betöltött nőnek." Vajon milyen a betöltött férfi és nő? A napi- és hetilapokból vett alábbi szerkezeteknek a kétértelműségét is az igenév hibás alkalmazása okozza: ,,A fővárosban kiállított művészek nagy sikert arattak“; „A múlt heti emlékezetes hangver­senyt vezényelt karmester holnap ismét dobogóra lép“; „Az ízletes fogást készített szakácstól elkérték a receptet“; „A régiségboltokban vásárolt külföldiek főképpen a népi hímzések iránt érdeklődtek"; „A Camp David-i megállapo­dást aláírt felek0 stb. Miért is furcsák, félreérthetők az idézett szerkezetek? Hiszen diákkorunkban úgy tanultuk, s ma is úgy tudjuk, hogy jelzőként helyes, természetes a tárgyas és tárgyat­lan igenévből egyaránt képezhető -t, -tt végű igenév. De vigyázzunk! Ez nem azt jelenti, hogy a melléknévi igenév befejezett alakja mindig a folyamatos alaknak a múlt ide­je! A befejezett melléknévi igenév valóban jelzői szerepben fordul elő leggyakrabban, de ilyen funkciója, használata ellen csak akkor nem lehet semmi kifogásunk, ha egyér­telműen valamely múltban végbement cselekvés, történés eredményeképpen létrejött állapotot vagy tulajdonságot jelöl, például: elfáradt gyermek, sápadt arc, tapasztalt em­ber stb. Igen ám, de az előzőekben felsorolt szerkezetek igeneve tárgyas igéből van képezve, ezért nemcsak a cse­lekvés tárgyára, hanem magára a cselekvőre is vonatkoz­tatható. Ezért értetlenkedünk, amikor elrabolt terroristák­ról, betöltött férfiról, illetve nőről, kiállított művészekről, vezényelt karmesterről, készített szakácsról, vásárolt kül­földiekről, aláírt felekről olvasunk. Pedig nem is olyan nehéz az ilyen buktatókat elkerülni. Az előidejűséget erőltetetten, sőt valóban tévesen hangsú­lyozó befejezett melléknévi igenevet folyamatosan igenévvel kell felcserélni: Az Aldo Morót elrabló terroristák, a fővá­rosban kiállító művészek, az elmúlt héten is sikeresen vezénylő karmester, az ízletes ételt készítő szakács, a ré­giségboltokban vásárló külföldiek, a megállapodást aláíró felek. Máskor viszont át kell alakítani a hibás szerkezetet, hogy a félreértést elkerüljük, például: „Szavazati joga van minden férfinak és nőnek, aki a 20., illetve 21. életévét be­töltötte." A (feltétel:) betöltött 21. életéve típusú kifejezé­seket pedig oly módon tehetjük világosabbá, kifejezőbbé, hogy birtokos szerkezetté alakítják át őket (feltétel): a 21. életév betöltése. A tárgyatlan igék igenévi származéka ugyan nem okoz ilyen félreértést, mégis szokatlan, idegen a magyar fülnek, s általában fölösleges pontoskodásnak hat a magyarban kevéssé természetes alaki időegyeztetés: „Az Ausztriából hazánkba látogatott turisták száma az utóbbi években meg­sokszorozódott.“ Ilyenkor is helyesebb a folyamatos igenév használata, hiszen általában úgy is kiderül a cselekvés, történés idővonatkozása: „Az Ausztriából hazánkba látoga­tó turisták száma ..stb. Tehát nem használhatjuk a -t, tt- végű igenevet időviszo- nyításra? Dehogynem! Csak módjával: ott és akkor, ahol és amikor csakugyan azt fejezik ki, amit mondani aka­runk. Például itt és így: „Szabadsága alatt végre elolvas­hatta az utóbbi időben megjelent újdonságokat." T. URBAN ILONA Stílustalan celliteráciok Ki ne ismerné Babits Mihály halhatatlan szépségű sorait: Bús donna barna balkonon mereng a bíbor alkonyon A csodálatos alliteráció zenéje ellenállhatatlanul ragad magával. Korántsem érezzük ugyanezt az érzést, hogyha egy politikai tudósításban csendül össze a szókezdő hang vagy két szakasz utolsó szótagja. Az ilyesmi például sem­milyen művészi élményt sem nyújt: „...önfeláldozó alkotó munkája eredményeképpen eredményesen teljesíti a folyó ötéves tervidőszak feladataid, lerakták az ötéves népgaz­dasági tervek egésze megvalósításának alap/ű*7.w Ellenke­zőleg, bántó stílustalanságnak számít nemcsak a szóismét­lés, hanem a rímeltetés is. Az összecsengés talán a fogal­mazó művészi hajlamainak ösztönös megnyilvánulása. Még­is így, egyszerűbben helyesebb volna: „...eredményekép­pen sikeresen..., megalapozták az ötéves népgazdasági tervek egészének megvalósítását." A véletlen, esetleg valamilyen tudat alatti művészi szán­dék okozza az ilyesmit, nehéz megmondani. Annyi bizo­nyos, hogy a publicisztikai stílusban ez az oda nem illő „művészi megoldás“ nem is olyan ritka. Bizonyításul íme még néhány példa: „.. .az egész termelési folyamat folya- mflíosságának szükségszerűsége." Az első nyugodtan el­hagyható: „... az egész termelés folyamatosságának szük­ségszerűsége." Ennél már a szándékosság gyanúja is fölmerül: „A párt­csoportok évi revékenységi terve az alapszervezetek bizott­ságainak tervezett tevékenységére épül." Az alliterációnül nagyobb baja is van e mondatnak: „a te- vékenységi terv a tervezett tevékenységre épül", s ez kissé abszurdnak tűnik föl. így javítható: „A pártcsoportok évi terve az alapszervezetek munkatervéből indul ki." Az alábbi mondatba az összecsengés mellett fölöttébb kü­lönös megállapítás került: „...a részt vevő 29 kommunista és munkáspárt, amelyeket túlnyomórészt a legmagasabb képviselők képviseltek, az adott helyzetből íeözös /rövetkez- tetéseket vont le..." Kiegészítve a fura hiányos kapcsola­tot, így hagyhatjuk el a rímeket: „... a legmagasabb be­osztású (rangú, tisztséget betöltő) vezetők képviseltek, az adott helyzetből azonos következtetéseket vont le.“ A következtetéseket levonva, miről is van tulajdonképpen szó? Nem egyébről, mint a fogalmazás egyik gyakran han­goztatott alapkövetelményéről: a jóhangzásról. Ennek ak­kor teszünk eleget, ha fogalmazásunk mentes mindenféle rímtől, alliterációtól és hangrendi egyhangúságtól. A próza ugyanis más eszközökkel hat mint a vers. MORVAY GÄROR ÚJ szó 1979. IX. 27 4 Szilvalekvárral telnek a poharak (Gyökeres György felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom