Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)
1979-09-22 / 224. szám, szombat
Teljes kapacitással Régi üzem a rimusznmb;>ti (Rimavská Sobota) konzervgyár, nőm is a legkorszerűbb, ennek ellenére mindiea évben jelentős mennyiségű mezőgazdasági terméket dolgoz fel. Sikereiket a dolgozók nem kürtölik mindenáron vil/tj/gá, szerény emberek élnek errefelé. Viszont mindannyian ismerik ■kötelességüket, tudják, bogy < földek termését az utolsó ki. Jogrammig fel kell dolgozni. iEs az Idén nem akármilyen volt a zöldségtermés. — Konzervgyárunk dolgozói .— mondotta Ladislav Fotia, a rimaszombati járási pártbizottság dolgozója — a bonyolult .körülmények között is nagy íelelôsségťudattal láttak műn kához. Azért mondom, hogy bonyolult körülmények között dolgoznak, mert a kassai Monies táv vállalat, amelyet az üzeru rekonstrukciójával megbíztak, nem mindig teljesíti kifogástalanul a feladatait. Sőt, úgy is fogalmazhatnám, hogy a kivitelező néha felelőtlenül jár el. Elgondolkoztatott bennünket ez a kijelentés. Vajon a Mon- lostav vállalatban dolgozó kommunistáknak nem kellene-e nagyobb mértékben befolyásolniuk a gazdasági vezetőket? Hiszen mindenki számára nyilvánvaló, hogy az esetleges termelési fogyatékosságokat a tél folyamán majd mindannyian megérezzük; kevesebb kompól, gyümölcslé, gyümölcsíz és készétel kerül a piacra, ha a gyár valamelyik gépsora akárcsak egy órára is leáll. És arra is gondolniuk kellene a Montostav gazdasági vezetőinek, hogy kedvezőtlen körülmények közült az exportfeladatokat eem teljesítheti az üzem. Ebben a szakmában most van a főidény. Ilyenkor nincs tdő a hosszas fontolgatásra, a vitára. Az idestova 30 esztendős technológiai berendezésekkel rendelkező gyárban állandóan résen kell lenni, hogy a mezőgazdasági üzemekben megtermelt alapanyagot hiánytalanul értékesíteni tudják. fán Kaöírek mérnök, a termelési-műszaki részleg vezetője erről így vélekedik: — Féladataink nem köny- myűek, és mi ennek ellenére sem akarunk mellébeszélni. Sokat köszönhetünk annak, hogy Ján Fančaiskp gépkarbantartó munkacsoportja egy emberként helytáll. A csoport lényegéiben állandóan dolgozik, hiszen idényben itt nemcsak hogy három műszakos termelés folyik, hanem szombaton — és ha a helyzet ügy kívánja — vasárnap is dolgoznak, Csak a készétel gyártó részlegen két műszakos a termelés, de ha elegendő nyersanyag érkezik, itt is három műszakban termelünk. Az ilyen jellegű termelésben fontos az idénymunkások szerepe. A nyár folyamán sok főiskolás kapcsolódott be az üzem munkájába. A konzervgyárak bizonyos vonatkozásban nem teljesen elégedettek az eredményekkel. Az idén a tervezettnél kevesebb földieper és barack termett, így a szükségesnél kevesebb kompótot és gyümölcs- Jevet tudtak előállítani. Jó volt viszont a cseresznyetermés, e gyümölcsből azonban jelenős mennyiség a fán maradt, mert nem volt, aki leszedje. Kár, hogy a járási mezőgazdasági igazgatóság és a járási nemzeti bizottság i em követett el minden tőle telhetőt a termés begyűjtéséért. Ezekben a napokban a gazdag zöldségtermés betakarítása és tartósítása a fő feladatok egyike. Egyesek szerint évtizedek óta nem volt ilyen jó zöldbabtermés, mint az idén, így a terv legalább 100 százalékkal túlteljesíthető. Paprikából és paradicsomból is több termett a tervezettnél. A konzervgyáriak nem riadnak vissza a megnövekedett feladatoktól, mert így pótolható a gyengébb gyümölcstermés miatt keletkezett veszteség. A siker érdekében kidolgozták a felvásárlás és az üzembe .szállítás ütemtervét, amelynek teljesítését a szövetkezetekkel és az állami gazdaságokkal jó előre megvitatták. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy az ütemterv megtartása — és nemcsak a termelők részéről — milyen fontos feladat. Következetes végrehajtásáról jól gondoskodik a Július Machinák vezette szállítási szocialista munkabrigád. Július végéig a szocialista munkabrigádok példamutató helytállásának köszönhetően sikeresen teljesítették a termelési tervet, és azon felül több mint 200 ezer korona értékű terméket állítottak elő. Viera Stor~ ková, Anna Krnáčovú és Alžbeta Jahuniaková, valamint Ružena Nagyova, Ružena Kaš- parová, Máriu Farkasová és Anna Gottliebová szocialista munkabrigádja több ízben is szervezett rendkívüli műszakot, jelentősen hozzájárulva ezzel a januárban keletkezett termeléskiesés teljes kiegyenlítésé- bez. — Jelenleg sem akarunk lemaradni — mondotta Anna Krnáčová, az egyik szocialista munkabrjgád vezetője. — Mindannyian tudjuk, hogy a gyárnak ilyenkor, a nyári hónapokban van ránk a legnagyobb szüksége. Szabadságunkat majd később vesszük ki. A gyümölcstermelési tervünket 106 százalékra teljesítettük. Most javában folyik a paradicsom feldolgozása. Csak attól tartok, hogy gondot okoznak az ósdi gépek, és hogy még nagyobb gondot okoz majd a pótalkatrészhiány. Teljes mértékben igaza van Anna Krnáfiovának, régi gépekkel nem könnyű feladat a terv teljesítése. Reméljük azonban, hogy a karbantartók, az elmúlt évekhez hasonlóan, majd mindig találnak megoldást. Eddig még sohasem hagyták cserben az üzemet. Hetvenhét éves ez a konzervgyár, és eddig még csak egyötöd részét újították fel, így a félkészáru-termelés is sok gonddal jár. Ennek ellenére jelentős mennyiségű borsót, zöldbabot, zöld- és pirospaprikát, valamint karfiolt dolgoznak fel félkészáruvá. A gyümölcs jelentős részéből szintén félkésztennékeket készítenek, hogy így a téli hónapokban is nagy mennyiségű gyümölcsízzel láthassák el a hazai kereskedelmi hálózatot. Mint minden munkahelyen, a konzervgyárakban is figyelembe kell venni a gazdasági szabályozók alakulását, eleget kell tenni az általánosan meg, fogalmazott gazdasági követelményeknek. Nagy súlyt kell helyezni például a gyártmányfejlesztésre, jelen esetben az új termékeik új „köntösben" való forgalomba hozására. Pavol Marko, az üzem fiatal közgazdásza erről így vélekedik: — Adatokkal bizonyítható, hogy a termékfelújítás terén nem maradunk el a követelményektől. 1978-ban például a salátafélék körülbelül 30 százalékát sorolhattuk az újszerűén gyártott termékek közé. Az idén már a készételek gyártása terén is sok új eljárást — és számos új terméket — vezettünk be. Piacra dobták például a zempléni paprikát, n bolgár töltött káposztát, és az alacsony kalóriatartalmú kompótok gyártására is egyre nagyobb gondot fordítanak. Nem állíthatjuk, hogy ebben az üzemben teljesen gördülékeny a termelés, hiszen objektív körülmény is van itt elég. Ezekről azonban a konzervgyáriak tudnak, és menet közben megoldják őket. Sokat köszönhetnek például az ésszerűsí- tőknek. Jelenleg például a lecsógyártást ésszerűsítik, és ebben Klára Bojtošová és Viera Štorková szocialista munkabrigádja játssza a fő szerepet. Az új technológia bevezetése majd nemcsak a minőség javításához és a nyersanyag-megtakarításhoz járul hozzá, hanem a teljesítmények 10 százalékkal való növeléséhez is. Rimaszombatban a járási mezőgazdasági igazgatóságra is ellátogattunk, ahol Peter Kraj- ňák mérnök, agronómus a következőket mondotta a konzervgyárral kapcsolatban: — A LIKO vezérigazgatósága komoly hibát követ el, amikor nem járul hozzá kellőképpen a rimaszombati konzervgyár becsületes kollektívája munkaerőgondjainak mérsékléséhez. Most, amikor nem mindennapi gazdagságú zöldségtermést takarítunk be, erre nagy szükség lenne. Mi mindent megtettünk, amit megtehettünk. A Rimavské Jánovce-i Efsz számára például — 8 millió koronás ráfordítással — importgépet vásároltunk a kiváló paradicsomtermés feldolgozására. A LIKO vezérigazgatóságán azonban a szükségleteket nem veszik eléggé figyelembe, noha az üzem rekonstrukciója csak 1981-ben kezdődik meg. Ez — úgy véljük — jelentős mulasztás. Jelentős, mert milliós értékekről van szó. A termés feldolgozása az egész társadalom érdeka JÄN RAJNlC Ebben az üstben készül a finom gyümölcsíz „ELRABOLT TERRORISTÁK” ÉS TÁRSAIK Nemrégiben a következő — számomra meglepő — közlést olvastam: „Nem szabad engedni az Aldo Morót elrabolt terroristák zsarolásának.'4 Azt már tudjuk, hogy Aldo Moróval mi történt, de hogy az őt elhurcoló terroristákat is elrabolták, arról még nem hallottunk. S ezek az elrabolt terroristák(!) még zsarolással is próbálkoztak! Az ehhez hasonló (nyelvi) furcsaságok sajnos nem is olyan ritkák. A közép-amerikai Costa Rica államszervezetéről olvasva például ezzel találkoztam: „Szavazati joga van minden 20. évét betöltött férfinak és 21. évét betöltött nőnek." Vajon milyen a betöltött férfi és nő? A napi- és hetilapokból vett alábbi szerkezeteknek a kétértelműségét is az igenév hibás alkalmazása okozza: ,,A fővárosban kiállított művészek nagy sikert arattak“; „A múlt heti emlékezetes hangversenyt vezényelt karmester holnap ismét dobogóra lép“; „Az ízletes fogást készített szakácstól elkérték a receptet“; „A régiségboltokban vásárolt külföldiek főképpen a népi hímzések iránt érdeklődtek"; „A Camp David-i megállapodást aláírt felek0 stb. Miért is furcsák, félreérthetők az idézett szerkezetek? Hiszen diákkorunkban úgy tanultuk, s ma is úgy tudjuk, hogy jelzőként helyes, természetes a tárgyas és tárgyatlan igenévből egyaránt képezhető -t, -tt végű igenév. De vigyázzunk! Ez nem azt jelenti, hogy a melléknévi igenév befejezett alakja mindig a folyamatos alaknak a múlt ideje! A befejezett melléknévi igenév valóban jelzői szerepben fordul elő leggyakrabban, de ilyen funkciója, használata ellen csak akkor nem lehet semmi kifogásunk, ha egyértelműen valamely múltban végbement cselekvés, történés eredményeképpen létrejött állapotot vagy tulajdonságot jelöl, például: elfáradt gyermek, sápadt arc, tapasztalt ember stb. Igen ám, de az előzőekben felsorolt szerkezetek igeneve tárgyas igéből van képezve, ezért nemcsak a cselekvés tárgyára, hanem magára a cselekvőre is vonatkoztatható. Ezért értetlenkedünk, amikor elrabolt terroristákról, betöltött férfiról, illetve nőről, kiállított művészekről, vezényelt karmesterről, készített szakácsról, vásárolt külföldiekről, aláírt felekről olvasunk. Pedig nem is olyan nehéz az ilyen buktatókat elkerülni. Az előidejűséget erőltetetten, sőt valóban tévesen hangsúlyozó befejezett melléknévi igenevet folyamatosan igenévvel kell felcserélni: Az Aldo Morót elrabló terroristák, a fővárosban kiállító művészek, az elmúlt héten is sikeresen vezénylő karmester, az ízletes ételt készítő szakács, a régiségboltokban vásárló külföldiek, a megállapodást aláíró felek. Máskor viszont át kell alakítani a hibás szerkezetet, hogy a félreértést elkerüljük, például: „Szavazati joga van minden férfinak és nőnek, aki a 20., illetve 21. életévét betöltötte." A (feltétel:) betöltött 21. életéve típusú kifejezéseket pedig oly módon tehetjük világosabbá, kifejezőbbé, hogy birtokos szerkezetté alakítják át őket (feltétel): a 21. életév betöltése. A tárgyatlan igék igenévi származéka ugyan nem okoz ilyen félreértést, mégis szokatlan, idegen a magyar fülnek, s általában fölösleges pontoskodásnak hat a magyarban kevéssé természetes alaki időegyeztetés: „Az Ausztriából hazánkba látogatott turisták száma az utóbbi években megsokszorozódott.“ Ilyenkor is helyesebb a folyamatos igenév használata, hiszen általában úgy is kiderül a cselekvés, történés idővonatkozása: „Az Ausztriából hazánkba látogató turisták száma ..stb. Tehát nem használhatjuk a -t, tt- végű igenevet időviszo- nyításra? Dehogynem! Csak módjával: ott és akkor, ahol és amikor csakugyan azt fejezik ki, amit mondani akarunk. Például itt és így: „Szabadsága alatt végre elolvashatta az utóbbi időben megjelent újdonságokat." T. URBAN ILONA Stílustalan celliteráciok Ki ne ismerné Babits Mihály halhatatlan szépségű sorait: Bús donna barna balkonon mereng a bíbor alkonyon A csodálatos alliteráció zenéje ellenállhatatlanul ragad magával. Korántsem érezzük ugyanezt az érzést, hogyha egy politikai tudósításban csendül össze a szókezdő hang vagy két szakasz utolsó szótagja. Az ilyesmi például semmilyen művészi élményt sem nyújt: „...önfeláldozó alkotó munkája eredményeképpen eredményesen teljesíti a folyó ötéves tervidőszak feladataid, lerakták az ötéves népgazdasági tervek egésze megvalósításának alap/ű*7.w Ellenkezőleg, bántó stílustalanságnak számít nemcsak a szóismétlés, hanem a rímeltetés is. Az összecsengés talán a fogalmazó művészi hajlamainak ösztönös megnyilvánulása. Mégis így, egyszerűbben helyesebb volna: „...eredményeképpen sikeresen..., megalapozták az ötéves népgazdasági tervek egészének megvalósítását." A véletlen, esetleg valamilyen tudat alatti művészi szándék okozza az ilyesmit, nehéz megmondani. Annyi bizonyos, hogy a publicisztikai stílusban ez az oda nem illő „művészi megoldás“ nem is olyan ritka. Bizonyításul íme még néhány példa: „.. .az egész termelési folyamat folya- mflíosságának szükségszerűsége." Az első nyugodtan elhagyható: „... az egész termelés folyamatosságának szükségszerűsége." Ennél már a szándékosság gyanúja is fölmerül: „A pártcsoportok évi revékenységi terve az alapszervezetek bizottságainak tervezett tevékenységére épül." Az alliterációnül nagyobb baja is van e mondatnak: „a te- vékenységi terv a tervezett tevékenységre épül", s ez kissé abszurdnak tűnik föl. így javítható: „A pártcsoportok évi terve az alapszervezetek munkatervéből indul ki." Az alábbi mondatba az összecsengés mellett fölöttébb különös megállapítás került: „...a részt vevő 29 kommunista és munkáspárt, amelyeket túlnyomórészt a legmagasabb képviselők képviseltek, az adott helyzetből íeözös /rövetkez- tetéseket vont le..." Kiegészítve a fura hiányos kapcsolatot, így hagyhatjuk el a rímeket: „... a legmagasabb beosztású (rangú, tisztséget betöltő) vezetők képviseltek, az adott helyzetből azonos következtetéseket vont le.“ A következtetéseket levonva, miről is van tulajdonképpen szó? Nem egyébről, mint a fogalmazás egyik gyakran hangoztatott alapkövetelményéről: a jóhangzásról. Ennek akkor teszünk eleget, ha fogalmazásunk mentes mindenféle rímtől, alliterációtól és hangrendi egyhangúságtól. A próza ugyanis más eszközökkel hat mint a vers. MORVAY GÄROR ÚJ szó 1979. IX. 27 4 Szilvalekvárral telnek a poharak (Gyökeres György felvételei)
