Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-21 / 223. szám, péntek

1979. < 21.

5

PÉLDÁS tAPTERJESZfŐK

Jön a Mariska!

Gyerekek játszadoznak a Iiáü előtt.

Az egyik kiabálva szalad a konyhába:

Anyuka, jön a Mariska! Szétnézek, de csak egy alacsony termetű,

postásegyenruhát viselő kerékpáros asszonyt . látok.

Táskája tömve, a csomagtartó tele újságokkal. Ö lenne a Mariska? — kérdezem a gyerekeket, akik kórusban válaszolják: igen.

— A községben mindenki így szólít — mondja mosolyogva a mellénk érő asszony.

— Ezt elismerésnek tartom.

Csádi Gyuláné hét éve hordja a postások egyenruháját, kézbesíti a leveleket, a napi- és hetilapokat. Amikor férjhezment, egymás után jöttek a gyerekek, nem vállalhatott állandó munkát. Nyáron eljárt az állami gazdaságba kapálni, majd amikor a három gyerek nagyobb lett, a szövetkezetben dolgozott. Egy alkalommal a posta kézbesítői állást ajánlott fel neki. Megpróbálta, megszerette, s amint mondja, a nyugdíjig ezt a munkát szeretné végezni.

— Reggel négy óra után kelek, megetetem az állatokat, megtörnöm a kacsát, libát — folytatja.

— Néhány perccel hét óra előtt a postán vagyok, átveszem a küldeményeket, -aztán nyakamba veszem a falut.

A kétszáznegyven napilapnak nagy a súlya. Eb bői 217 az Oj Szó. Ennyi napilapot hord szét naponta. Az említettekből 15 példányt Ő ad el, de még sohasem vitt vissza egyet sem. Ezenkívül a hét végén 250 hetilapot is kézbesít. Amikor a pos tára került, a napilapoknak csak 160 előfizetője volt.

— Voltak, akik rendszeresen vásároltak nálam újságot. Meggyőztem őket, jobban járnak, ha előfizetik, mert akkor biztos, hogy minden nap megkapják. Ma is ez « módszerem. Amikor észreve- szem, hogy valaki rendszeresein érdeklődik az újság iránt, vásárol nálam, hozom a megrendelőlapot.

Háromszázötven házszám van a kézbesítői körzetében Feketevízen (Čierna 1/oda). Mindenkit ismer, őt is ismerik, szeretik. Ha esik, ha fagy, nyakába akasztja a postástáskát, viszi kerékpárját és siet, hogy mielőbb a címzetthez érjen a levél, a pénzesutalvány, az újság.

— Ha néhanapján elkések, Bartalos Feri bácsi tréfálkozva szememre hányja, hogy elaludtam ~~ mondja mosolyogva. —* Az emberek türelmetlenül várják az újságot, kíváncsiak, mi történik a nagyvilágban, az országban.

Órájára tekint, majd gyorsan elköszön, mondván, hogy még sok a dolga, sietnie kell, hogy idejében visszatérjen a postára, előkészítse a feladott leveleket.

— Mariska pontosan végzi a munkáját, havonta 1000 korona értékű napi- és hetilapot is elad. Ahogy ismerem, neki minden bizonnyal csak este jut ideje az újságolvasásra — mondja Putera Já- nosné, a helyi posta vezetője.

Amikor dolga végeztével délután három óra után hazamegy, hozzáfog a főzéshez, a ház körüli munka elvégzéséhez. A gyermekei csak a hét végén jönnek haza, alig várja a szombatokat, hogy ismét együtt legyen a család. Hétfőn aztán, félretéve a gondokat, ismét elindul kézbesítői útjára és hol itt, hol ott hangzik fel az utcán: „Jön a Mariska!“ NÉMETH JÁNOS

te ismer vonzóbb hivatást

Huszonegy éve nap-nap után járja Bodrogköz falvait.

Az ország délkeleti csücskében nincs üzem, iskola, sőt lakóház is alig akad, ahová sajtó- terjesztőként ne tért volna be.

1958-ban, az ak kor 30 éves Bordás Zoltán komoly elhatározással és tervekkel indult ezen a pályán, célja az volt, hogy minél több emberrel megszerettesse az újságolvasást.

Emlékezetében még elevenen élnek az első toborzási akciók, köztük Ladmóc (Ladmovce), ahol elsőként sikerült rávennie az efsz vezetőségét, hogy a közösben dolgozó tagoknak előfizesse az Űj Szót. Hamarosan újobb szövetkezeteket győzött meg a ladmócí példa követésére. Természetesen napilapunkon kívül szépen nőtt a többi magyar és a szlovák újságok előfizetőinek' a száma is. Ha szükség volt rá, Proszinger Károllyal a kiráiyhel- meci (Kráľovský Chlmec) posta akkori vezetőjével vasárnap is előfizetőket toboroztak. Jól emlékszik még, amikor a bacskai (Bačka) efsz egybeolvadt a leleszivel, s az új nagyüzem már nem újította fel az előző években jól bevált csoportos előfizetést tagjai részére, több napot töltöttek a faluban. — Négy napig házaltunk, aminek az volt az eredménye, hogy hat kivételével minden szö- ' vetkezeti tag saját zsebéből fizette ki a megrendelést.

Több ehhez hasonló esetről tud. Hogy az olvasók ilyen körülmények között is megmaradtak, azt nem is annyira a saját és kollégái munkájának eredményeként könyveli el. Véleménye szerint a kezdeti csoportos előfizetés arra volt jó, hogy az emberek megszeressék, megszokják az újságot.

Bordás Zoltán huszonegy év után is nagy igyekezettel dolgozik. Mint a Tőketerebesi (Trebišov) Postai Hírlapszolgálat dolgozója negyedmagával járja a járást. Tennivalója bőven akad, a járás 32 községében intézi a sajtóval kapcsolatos ügyeket.

Felettese, Gejza Dobránsky szerint oroszlánrésze van abban, hogy ma a járásba 6800 példány Oj Szó jár, hatszázzal több, mint négy évvel ezelőtt, s ennek 86,6 százaléka állandó előfizetőhöz jut. Ez nagy hányada a járásba 26 483 példányszámban járó pártsajtónak, melynek 79,1 százaléka kerül állandó előfizetőkhöz. Munkájával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1974-től a térebesi járás tizennégyszer szerezte meg a lapterjesztésben hirdetett, negyedévenként értékelt kerületi versenyben az első helyet, s ezzel a kerületi pártbizottság vándorzászlaját.

Bordás Zoltán lelkesedéssel végzi munkáját, mert — szavaival élve — ha nem szeretetből, hanem csak a pénzért csinálná, akkor már régen jobb, jövedelmezőbb állást keresett volna. Ebben a munkakörben leli örömét, a sajtót terjesztve járul hozzá társadalmunk építéséhez.

GAZDAG JÓZSEF

Örökifjú sajtóbizalmi

Madar (Modrany) a komáromi járás kisebb községei közé tartozik.

A falusi pártszervezet vezetőségében a sajtóbizalmi tisztségét már évek óta a ma 85 éves Ifjú András, a CSKP alapító tagja tölti be. Hozzátesszük, hogy nem véletlenül és nem csupán tiszteletből, formálisan tölti be Ifjú András ezt a nagyon fontos funkciót.

Magas életkora ellenére olyan eredményesen propagálja a pártsajtót, hogy nagyon sok nála évtizedekkel fiatalabb sajtóbizalmi példát vehetne róla. Erről nemrégiben a sajtóterjesztők és sajtóbízalmiak járási aktívaértekezletén is meggyőződhettünk, ahol Ifjú András vitafelszólalásával olyan hatást váltott ki, hogy a résztvevők hosszan tartó tapssal köszöntötték.

A madari kommunisták a 20-as években egyik fő feladatuknak tartották a kommunista- ^s munkássajtó terjesztését. A sajtó segítségével ismertették meg a dolgozókat a fiatal Szovjetunió építő sikereivel. A kommunista sajtó útján, ennek segítségével magyarázták meg a földmunkásoknak és a nincsteleneknek, hogy sorsukon csak akkor könnyíthetnek, ha az orosz nép példáját követve megdöntik a kizsákmányolok hatalmát. Ebben jutott jelentős szerep Ifjú Andrásnak, aki szinte falta az újságokat és így nagyon jól eligazodott a világ eseményeiben. Gazdag szókincse volt és így a sajtóból szerzett értesülések segítségével is a haladó eszméket hirdette. Hogy hogyan jutottak az újsághoz, erre így emlékszik vissza:

— A kommunista- és munkássajtót a szomszéd község, Bátorkeszi postájáról hordtuk. Jobban mondva, pártszervezetünk tagja, Tóth Márton hozta el. A postás ugyan kikézbesítette volna, de csak hétjőn. Mi pedig vasárnap, a pihenés napján gyűltünk össze a leggyakrabban, közösen olvastuk a lapokat, sőt felolvasást is rendeztünk. Járt hozzánk a Munkás, a Kassai Munkás és a Komáromi Munkásújság. Az emberek szívesen hallgatták a felolvasásokat, és ámbár nem mindenki hitte el, hogy nálunk is eljön az az idő, amikor a munkások veszik át a hatalmat, jólesett hallani, hogy nem lesz kizsákmányolt és kizsákmányoló.

ifjú András igyekezett meggyőzni a szegény földmunkásokat, hogy a kommunista és a munkássajtó az ő érdekeikért harcol. Rámutatott, hogy a burzsoázia sajtója csak félre akarja vezetni a munkásságot, a szegényeket. Megmagyarázta, miért kobozták el oly sok esetben a kommunista lapokat. A járási pártszervezet megbízásából gyakran szólalt fel a népgyűléseken, ahol szintén utalt a kommunista sajtó által hirdetett igazságra. Ezért bizony sokszor összeütközésbe került a burzsoázia törvényeivel és a karhatalommal.

— A pártsajtó ma is fontos fegyver a munkások és a kommunistáik kezében — vallja Ifjú András. Ezért terjeszti ma is oly nagy lelkesedéssel a lapokat. Nem elégedett az előfizetők számával, pedig a kis községbe 196 Űj Szó, 27 Pravda, és még sokféle más újság, folyóirat jár. Nincs a faluban olyan párttag, aki ne járatná az Új Szót vagy a Pravdát. Ö maga hétféle újságot járat, s annak ellenére, hogy nagyon sok a tennivalója a ház körül, mindig talál időt az újságok és folyóiratok

Életünk szinte elképzelhetetlen oz újságok nélkül, de amikor kezünkbe vesszük, aligha jut eszünkbe, hány száz ember munkája áll mögöttük. Szerkesztőségi dolgozók, nyomdászok, vasutasok egybehangoit, pontos munkája eredményeképpen jutnak el az olvasókhoz a hírügynökségi jelentések, az újságírók által papírra vetett gondolatok. A szerkesztőség és az olvasók közti hosszú úton az utolsó láncszemet a hírlapárusok, a lapterjesztők és a postai dolgozók képezik. Ök juttatják el közvetlenül az előfizetőkhöz, vásárlókhoz a lapokat A sajtőnap alkalmából nekik is köszönet jár fontos, nélkülözhetetlen munkájukért.

elolvasására. Legszívesebben a nagyvilág eseményeiről szóló tudósításokat, az építőmunkánk s;- kereit és a pártszervezetek életét bemutató írásokat olvassa. A pártgyűléseken mindig felhívja a tagság figyelmét, mit olvassanak el az újságokban. Az egyes évfordulók alkalmából rendszerint ő tart előadásokat a gyűléseken.

Minden alkalmat kihasznál, hogy újabb előfizetőket szerezzen. A célja az, hogy minden családba eljusson a pártsajtó. KOLOZSI ERNŐ

Akitől szíveseit veszik az újságokat

Tornaiján (Šafárikovo) mindig kedves, udvarias és szolgálatkész asszonynak ismerik Karasz Jolán újságárust, a Postai Hírlapszolgálat kiváló dolgozóját. Naponta százával köszöntik őt jó ismerősként a napilapokat, a különböző képesújságokat, a dohányárut vásárló, vagy a főtéri újságos kioszk kisablaka előtt éppen csak elhalató emberek.

— Ez a város legforgalmasabb része — magyarázza a legfrissebb lapokkal teli pult mögött —» Ide érkeznek és innen indulnak utasaikkal az autóbuszok. Reggeltől estig mindig nagy a nyüzsgés.

Tizenöt éve állandó munkája és egyben szenvedélye is a sajtóterjesztés. Sok randsMjres, naponta beköszöntő vásárlója van. Jóval több, mint ötven féle újság, hetilap, folyóirat és egyéb kiadvány közül választhatnak nála az olvasók, igényeiknek, érdeklődési körüknek megfelelőt.

— Amikor 1964-ben a Postai Hírlapszolgálat dolgozója lettem, már az előző hónap végén tízezer koronával nagyobb bevételt könyvelhettem el, mint az elődöm — mondja jogos büszkeséggel.

— Hogyan sikerült ez?

— Nagyon sokat jelentett, hogy nyitástól-zárá- sig mindig a helyemen voltam. Sohasem kellett visszafordulniuk a vásárlóknak a zárt ajtók miatt. Persze, ismerni is keli az embereket. Fontos dolog azt tudni, hogy ki mit olvas, vásárol szívesen.

Most, ha délelőttös, reggelenként fél hétkor nyitja ki a kisablakot. Akkorra érkeznek Tornaijára a napilapok. Aztán nyolcig, fél kilencig, amíg a térről egymás után el nem indulnak a reggeli buszok, mindig rengeteg a dolga. Addigra viszont el is fogy az újsághalmazok része.

— Mostanában szerencsére ritkán fordul elő, hogy késve hozzák meg a napilapokat.

Amikcr azonban nem érkezik pon tosan a postakocsi, mindig nehezen megy az árusítás, és bizony nem is lehet eladni az egész mennyiséget.

Az újság miatt senki sem késhet el a munkából. Az ingázók közül sokan útközben szerzik be megszokott lapjukat. Már csak azért is, hogy legalább haza felé jövet legyen mit olvasni a buszban. Különben rendes körülmények között a délutáni csúcsforgalom elmúltával legtöbbször üresek a polcok is.

— Miből mennyi fogy el a zárásig?

— Reggelenként az Oj Szót vásárolják a legtöbben. Fiatal munkatársammal, Palugyai Máriával átlagosan 120 példányt adunk el. Azonban a vasárnapi és a hétfői számból mindig legalább 160—160 talál gazdára nálunk. A Pravdából 100 példányt rendelünk. Sokan vásárolják a Prácát. A Slovenkának 65, a Živolnak 70, a Svet socializmu című lapnak átlagosan 66 vásárlója van. A hazai magyar nyelvű hetilapok közül a HÉT 180, a Nő 140 példányban fogy el. Ezenkívül különösen sokan kérik, keresik a magyarországi lapokat, viszont a Képes Újság, a Nők Lapja, az Oj Tükör, Az Ország-Világ és a Ludas Matyi csak nagyon kis számban kerül hozzánk.

— Véleménye szerint hogyan, mivel lehetne növelni a rendszeres újságvásárlók, — olvasók számát?

— Sok módja van ennek, Amit azonban különösen fontosnak tartok, az a címlap jó szerkesztése. Az ötletes, szép címlap szinte kínálja az újságokat. Főleg, ha az érdeklődő egyetlen pillantással azt is megtudhatja, hogy mit olvashat majd a belső oldalakon. Persze az is jelent valamit, ha a sajtóterjesztő, az újságárus előre fel tudja hívni a figyelmet az érdekes írásokra.

Karasz Jolán kisablakánál bizonyára ezért is szívesen veszik az újságokat.

LALO KÄROLY