Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-19 / 221. szám, szerda

Nemšovái üvegmozaik Minőségi változások o csomagolóüveg gyártásában* Kommentáljuk FELELŐSSÉGTUDAT ES PARAGRAFUS Jogtudósok, gyakorló jogászok, a termelésirányítás szak­emberei és közgazdászok tanácskoznak ezekben a napok­ban Szlovákia fővárosában. Fontos kérdések, a szállítói- megrendelői kapcsolatok tökéletesebb jogi szabályozásának, a népgazdasági tervhez váló viszonyulásának, ellenőrzé­sének problémái kerülnek napirendre. Szóba kerülnek to- vábbá a felelősségtudattal, a bizalommal kapcsolatos kér­dések, amelyek ugyancsak nagy szerepet játszanak a szo­cialista gazdaság tervszerű irányításában. S ami ugyancsak örvendetes, ezen a konferencián több szocialista ország ilyen területen működő szakemberei is elmondják vélemé­nyüket, „otthoni“ tapasztalataikat. A neves szakembereknek — a hazaiaknak és a külföl­dieknek egyaránt — van miről* szólniuk, hiszen a szállítói­megrendelői kapcsolatok olyan területét képezik a minden­napi gazdasági életnek, amelyről sosem lehet eleget be­szélni. Sajnos, a termelő szervezetek irányítói közül na­gyon sokan szinte teljesen „megfeledkeznek“ arról, hogy a vállalati terv teljesítésével nem minden esetben tesznek eleget a velük szembeni elvárásoknak. Egyszerűbben fo­galmazva arról van szó, hogy a termelő teljesíti ugyan a bruttó termelési tervfeladatokat, de a minőségre, a válasz­tékra már végképp nem fordít gondot. Abból az alkat­részből gyárt például többet, aminek elkészítése egysze­rűbb, s az üzem számára gyorsabban meghozza a kívánt nyereséget. A félkész árura váró üzem pedig kénytelen el­fogadni a kínált terméket, mert különben nem tudna ter­melni, ami viszont ugyancsak beláthatatlan következmé­nyekkel járna. Ez kissé talán durva megfogalmazása a helyzetnek, de tény, hogy a szállítói-megrendelői kapcsolatok terén na­gyon sok a tökéletesíteni való. azért, hogy népgazdaságunk fogaskerekei — vagyis egyes termelői — jobban illeszked­jenek egymásba, s gyorsabban hajtsák előbbre fejlődésünk kerekét. Gazdasági Törvénykönyvben rögzített paragrafu­sok, törvénycikkelyek szabályozzák a szállítók és a meg­rendelők közötti tevékenységet, mégpedig oly módon, hogy elsősorban a népgazdaság érdekét védik. A paragrafusok többek között leszögezik, hogy a szállító köteles a termék- szállításról szóló szerződés megkötésekor ügyelni a népgaz­daság ellátásában betöltött szerepére, és tekintetbe kell vennie az addigi szállítmányok átlagos mennyiségét és szer­kezeti összetételét. A cél a szállító és a megrendelő számá­ra minden esetben azonos kell, hogy legyen: mégpedig a társadalom, a népgazdaság jobb ellátására kell törekedni­ük. A termelő szervezet egy személyben megrendelő és szál­lító népgazdasági viszonylatban. Hiszen, ha termelni akar, akkor nyersanyagra, félkészárura, gépekre szüksége van, de az általa gyártott termékekre is vár vagy egy további gyár, vagy a vásárló. Érdekes azonban, hogy másképpen viselkedik a termelő, ha ö vár árura, s a számára szállító termelővállalat késedelmesen teljesíti vele szemben a fel­adatait, s másképpen, ha történetesen tőle sürgetik az al­katrészt, a gépet vagy valamilyen fogyasztási cikket. Míg megrendelőként ragaszkodik a paragrafusok gyakorlati ér­vényesítéséhez, szállítóként igyekszik azok alól kibújni. A gazdasági döntőbíróságok gyakorlatában nagyon sok az ilyen eset, s mindezek azt bizonyítják, hogy a gazdaságivá- nyitó dolgozók egy részéből hiányzik a felelősségtudat, a népgazdaság egésze, a szocialista társadalmunk iránti fe­lelősségtudat. PÁKOZDI GERTRŰD Dél morvaországi határjárás Megkezdték a kukorica betakarítását Üveg. Rangja volt s rangja van. Korábban azért, mert oly kevés volt belőle, liogy imég az újkor elején is a drágakövekkel és az arannyal volt egyenértékű; ma pedig azért, mert nélkülöz­hetetlen hétköznapi dolog, va­lamilyen formában naponta kapcsolatba kerülünk vele. Felhasználása sokoldalú. Ke szül belőle serleg és dísztárgy, váza, edény, pohár és csillár- elem. Nélkülözhetetlen az épí­tőiparban, a közlekedésben, s egész sor további iparágban, hiszen az acél szilárdságál és hőállóságát is felülmúló üveg­szál megjelentésével csak bő vült alkalmazásuk területe. A tervteljesitésben nincs lemaradás Nagy livegfogyasztó többek között az élelmiszeripar is, amelynek palaok- és befőttes- üveg-igénye évről évre na­gyobb. Ezt az igényt Szlovákiá­ba^ az egyetlen csomagolóü­veget gyártó vállalatnak, a nemšovái Skloobalnak a fela­data kielégíteni. Amint fán Mo- tola, a vállalat igazgatója el­mondotta, jelentős tételekről van szó, hiszen a gyár auto­mata gépein 24 óra alatt nem kevesebb mint 28-30 ezer kon- zervüveg és mintegy 120 ezer palack készül, nagyobb részt ha za i ha sz ná la t ra. — Hatalmas mennyiség ez, naponta 20—25 megrakott va­gon hagyja el gyárunk kapu­ját. A korábbi nézetekkel és el­méletekkel ellentétben a műa­nyag a csomagolásban nem szo­rította ki az üveget, inkább csak annak kiegészítőjévé vált. A sör-, szesz- és konzervgyárak, valamint az üdítőitalokat készí­tő üzemek a mennyiség és a minőség vonatkozásában is egy­re többet kívánnak. Jogosan el­várják, hogy a palackok mind tökéletesebbek legyenek, pél­dául kisebb súlyuk mellett is jól elviseljék az igénybevételt. Párhuzamosan előtérbe kerültek az esztétikai követelmények, Fontos szempont, hogy a fo­gyasztók már a palack alakja, színe szerint következtetni tud­janak a tartalomra. Hasonló célt is szolgál a szitanyomásos márkajelzés, aminek további előnye, hogy az ismételt palac­kozás során nem kell címkézni az üveget. A szín- és alakváltozatosság, s nem utolsósorban a szitanyo­más természetesen több mim-! kát ad, de a gyár vezetősége, az 1200 dolgozóval egyetemben, a meg növekedett feladatokkal is sikeresen megbirkózik, A ja­nuári energiagondok okozta termeléskiesést már az első fél­évben teljes egészében pótol­ták, és a hat hónap alatt éves tervüket 52,4 százalékra telje­sítették. — Nem volt könnyű, hiszen nálunk nemcsak hogy három műszakban, hanem szombaton és vasárnap is folyik « terme­lés — kezdte Róbert Adamöík, kereskedelmi igazgatóhelyettes, amikor a tartalékokról kérdez­tem. — Nagyon gondos mérle­gelés után egy-ikét gép nagyja­vítását későbbi időpontra tet­tük. Sikerült valamivel tovább csökkenteni a selejtárulk ará­nyát, és a munkaidő kihasznál lásában is volt még tartalék. A jobb eredmények elérését tet­te lehetővé a rekonstrukció második szakaszának befejezé­se is, amelynek keretében töb­bek között az ellenőrzés és a csomagolás gyorsaságát is arányba hoztuk a formázógé­pek kapacitásával. Itt ismétel­ten szeretném (kiemelni dolgo­zóink, főleg a szocialista és a komplex ésszerűsítő brigádok tagjainak igyekezetét, akik megértették az igényeiket, és az eléggé nehéz feltételek mellett ís növelni tudták a termelést. Gondolok Itt olyan tényezőkre, mint amilyen a zaj és a meleg. A termelőcsarnokban a koráb­ban tervezettnél ugyanis több a gép. Ezek sűrített levegővel működnek és meglehetősen za­josaik. Több géphez több ke­mencére van szükség, és köz­ismert, hogy azokban 1400 fo­kon készül az üveg, de a gép formázójából kikerülő kész ter­mékek is legalább 500 fokosak. Így az új csarnok felépítéséig el kell fogadnunk a zajt és a meleget úgy, ahogy van. Hiánycikk az üvegcserép Időközben csatlakozott hoz­zánk Fridrich Karas, a terme­lésért. felelős igazgatóhelyettes, hogv az üzemlátogatáson kala­uzunk legyen. Az ismerkedést a keverőüzemmel kezdtük. — Itt dől el, hogy milyen mi­nőségű terméket készítünk. Az egyes alkotóelemek, elsősorban a dolomit, homok, szóda és mészliszt keverése pontosan meghatározott receptúrák sze­rint történik. Ha eltekintünk a szállítási problémáktól és az időnként fellépő vagonhiánytól, akkor elmondhatom, hogy nyersanyagpro b 1' má ink nincse­nek. Az üvegcserepet kivéve. Ez utóbbi viszont annál több gondot okoz. Kemencéinkben naponta 400—450 tonna üvegol­vadék készül, és az alapanyag­keverék üveggé olvasztásához akkor kell a legkevesebb ener­gia, ha annak tizedét üvegcse­rép alkotja. Sajnos, a napi 40 tonnát a hulladékgyűjtő vál­lalat nem képes biztosítani. A hiányzó részt homokkal va­gyunk kénytelenek pótolni, de ekkor már több gázt, illetve villanyáramot fogyasztunk. A problémát természetesen igyek­szünk megoldani. Néhány trón­olni lakótelepen konténereket helyeztünk el a hulladéküveg összegyűjtésére. Az üvegcseré­pért járó pénzt a lakótelep kapja és parkosítási-fejlesztési célokra használja fel. Ha beválik a for­ma, akkor más városokban is alkalmazni fogjuk. A hatalmas termelőcsarnok­ban az ígért zaj és meleg fo­gadott. A csarnok harmadát egész hosszában végignyújtózó kemencesor, a közepét az au­tomata formázógépek, a fenn­maradó részt pedig az utóbbi­akhoz kapcsolt hűtőkemencék töltik ki. Az üveggyártás leg­látványosabb része kétségkívül itt van. Legalábbis, ami a for­mázógépeket illeti. A munka nehezét gépek végzik A munkafolyamat néhány, egymást gyorsan követő eljá­rásból áll. A gép felső részé­ben, a kemencéből vezető cső torikában megjelenik az izzó üvegcsepp, s amikor súlyánál fogva már elég hosszúra nyúlt, a gép automatikus vágója el­nyisszantja. Csatornákkal irá­nyítva, piros csíkként esik fcét- három métert a hat előformá­zó valamelyikébe, innen kar emeli a végleges alakot meg­adó formába, abból pedig a hű­tőkemencébe vezető szállító- szalagra. Az embernek csak a felügye­lő. irányító szerep marad. Akár­csak a szomszéd teremben, anova a hűtőkemencék torkol­lanék. A kemence szalagjáról automatikusan kerülnek az üvegeik a további szállítószala­gokra. Nyugatnémet gyártmá­nyú fotocellás gép ellenőrzi minőségüket, majd az üvege­ket egy gyüjtőtér lapjára to­vábbítja. Pontosan annyit, amennyi a rakodólapon elfér. Ha megtelt a gyűjtőlap, az üvegeket gombnyomásra műkö­dő kar emeli a rakodólapra. Papírkartonnal elválasztva 4—8 üvegsor kerül egymás fölé, az üvegek magasságától függően. Amikor kész az üvegépítmény, ügyes asszonykezek fóliasapkát húznak rá. — Ezt egyelőre még kézzel kell végezni, de már szereljük a gépet, amely az üvegsorokra ráhúzza a zsugorfóliát és kellő melegre hevítve meg és feszíti, hogy az egységrakomány a ra­kodóalaphoz szilárdan rögződ­jön. Ez a mód jelenleg a kon­zerv- és palacküveg csomagolá­sának leggazdaságosabb formá­ja. És hadd mondjam el azt is, hogy az egységrakományt kiképző gépek közül csak ket­tő nyugati gyártmányú, a töb­bit már a mi újítóink tervez­ték és készítették el. Egy nyu­gati gépért 2,5 millió koronát adtunk, az idehaza készített pedig negyedmillióba került, és teljés mértékben egyenrangú a külföldi termékkel. Még megnéztük a gépesített rakodást és az akadozva érke­ző vagonokra váró valóságos üveghegyeket. Közöttük bőven akadt konzerviiveg is, így szin­te törvényszerűen adódott a kérdés. — A tervet túlteljesítették, a választék bő, a nyáron időnként konzervüvegből mégis hiány mutatkozott. — Sajnos, így igaz. Mi a ke­reskedelem megrendelése sze­rint készítjük el éves tervün­ket, és ismételten megtörtént az a hiba, hogy a kereskede­lem nem számított annyi tar­talékkal, amely a bőséges ter­més miatt megnövekedett keres­letnek is megfelelt volna. Ez is figyelmeztető, hogy a jövőben még gondosabban és főleg na­gyobb tartalékkal kell tervezni, ha azt akarjuk, hogy a kon­zervipar és a háziasszonyok is elégedettek legyenek mun­kánkkal. EGRI FERENC Csökkent az üzemi balesetek száma iA haladó munkamódszereik közül sokan ismerik a Baszov- anódszert, amelynek alkalmazá­sával növelni lehet a munka biztonságát. Terjed ez a mód­szer az Építőipari Dolgozók Szakszervezete nyugat-szlová­kiai szervezeteiben is. Eddig 2180 kollektíva 26 390 dolgozó­ja dolgozik e módszer alapján. A legjobb eredményeket az egészség- és a munkavédelem terén a Nyitrai (Nitra j Magas­építő Vállalat, a Nové Mesto nad Váhom-i mészégetőüzem — a Baszov-módszer szlovákiai kezdeményezője —, továbbá a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) és a Pezinoki Járási Építőválla­lat érte el. Azonban a gazdasági és a szakszervezeti szervek fokozott munkavédelmi gondoskodása el­lenére sem sikerült mindenhol csökkenteni a súlyos és a ha­lálos kimenetelű balesetek szá­mát. Ezeket a baleseteket el­sősorban az okozza, hogy a közületek és a dolgozók egy ré­sze megszegi a munkavédelmi előírásokat.-ma— Az őszi munkákat a földmű­vesek a lehető leggyorsabb ütemben végzik az Uherské Hra­dišté-i (dél-morvaországi kerü­let) járásban is. A bő termést a lehető legkisebb veszteséggel igyekeznek betakarítani. Éjjel­nappal szántják a földet, hogy a gabonát idejében elvethessék. Határszemle közben találkoz­tam Josef Krbec mérnökkel, a járási mezőgazdasági igazgató­ság főgépesítőjével, aki elége­detten mondotta, hogy az ősz jobban fizet a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak, mint a nyár. Járásunkban a jó táp­anyagellátás, a gondos növény- ápolás és a kiadós esők után nagyra nőtt a silókukorica, és mivel többet vetettek belőle a tervezettnél, egy részét még nem takarítják be, tovább hagyják a parcellákon, hogy megérlelhesse termését. A sze­mes kukorica — háromezerkét­száz hektáron — nagy hozamot ígér. Betakarítását a zlechovi, hluki és más szövetkezetekben már pár nappal ezelőtt meg­kezdték. Főleg korai érésű ku­koricát termelnek, hogy termé­sét még a rossz időjárás beáll­ta előtt a szárítókba, raktárak­ba szállíthassák. A cukorrépa hektárhozama becslésük sze­rint átlagosan több mint négy­száz mázsa lesz, de egyes par­cellákon ötszáz mázsánál is többet takarítanak be hektáron­ként. Munkacsoportokat alakí­tottak, amelyeknek tagjai a kombájnok után összeszedik a cukorrépát. Ügy tervezik, hogy a cukorrépa betakarítását szep­tember 20-án kezdik és októ­ber 20-án fejezik be. Határszemle közben meggyő­ződtünk róla, hogy a gépeket jól kihasználják, és a legtöbb mezőgazdasági üzemben nyúj­tott és két műszakban üzemel­tetik. Azonban több efsz-ben el­panaszolták, hogy a szállítást munkákhoz a későbi időszak­ban már nem lesz elég jármü­vük. A mezőgazdasági üzemek gépi ellátottsága nem a leg­jobb. Az Uherské Hradišté-i Bé­ke Efsz egész évben csak egy traktort vásárolhatott, és né­hány teherautót az ipari üze­mektől, amelyeket csak javítás után használhatnak az őszi idő­szakban. Ezért segítséget kér­nek az ipari üzemektől. Vladimíra Tuhá mérnök, a já­rási mezőgazdasági igazgatóság agronómusa a talajelőkészítő gépek megtekintése közben el­mondotta, hogy a betakarítás üteme meghatározza a gabona elvetésének időpontját. A búza egyharmadát kukorica és cu­korrépa után vetik. Ezért a me­zőgazdasági üzemek vezetői úgy döntöttek, hogy azokról a parcellákról takarítják be ko­rábban a termést, amelyekbo még őszieket vetnek. Amíg a talajelőkészítés elég sok mun­kát ad a mezőgazdasági üze­meknek, vetőmagellátási gond­jaik nincsenek. A polešovicei és az Uherské Hradišté-i Efsz ele­gendő és megfelelő minőségű vetőmagot készített elő a járás minden mezőgazdasági üzemé­nek. Az agronómus nyilatkozata szerint már eddig tizenegy szö­vetkezet kapcsolódott be a Tu- chorazi mozgalomba és az őszi időszakban még továbbiak kö­vetik példájukat. A versenyző szövetkezetek vállalták, hogy szovjet búzafajtákból a lehető legnagyobb haktárhozamot érik el. Hozzá akarnak járulni, hogy a járás a gabonatermesztésbén továbbra is a legjobb eredmé­nyeket érje el a Cseh Szocia­lista Köztársaságban. BALLA JÓZSEF A Svidníki Élelmiszeripari Gépgyár dolgozói az év első nyolc hó­napjában több mint 56 millió korona értékű, árut termeltek. Kivi­teli tervüket teljesítették, a Szovjetunióba, Lengyelországba, Ma­gyarországra és az NDK-ba több mint 11 millió korona értékű élelmiszeripari gépet exportáltak. A képen balról: Pavol Byzner, fán Ducar és Peter Soroka, az egyik szocialista munkabrigád tag- \ai a Szovjetunió számára gyártott hústöltő gépet szerelik IFelvétel; A. Haščák — ČSTK) 6) SZÓ 1979. IX. 19. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom