Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-13 / 189. szám, hétfő

A lengyel sport hat évtized© ­December 1-én ünnepli fenn­állásának 60. évfordulóját a Lengyel Olimpiai Bizottság, amely északi szomszédainknál nagyon sokat tett a sport és az olimpiai mozgalom propa­gálásáért. Megalakulásakor az Olimpiai Játékok Lengyel Bizott­sága nevet kapta. Az a köny- nyűnek nem nevezhető feladat jutott neki osztályrészül, hogy az újjászületett országban az alapoktól kezdve szervezze a sportot, a testnevelést. A NOB tagja lett, s minden igyekezete oda irányult, hogy a lengyel sportolók már 1920-ban részt vehessenek az antwerpeni nyá­ri olimpián. Vesztükre nagyon kevés idő, s főleg anyagi állt rendelkezésükre ahhoz, hogy tervüket megvalósítsák. S ak­kor a kormány sem tartotta szívügyének a sportolók olim­piai szereplését. Tadeusz Garczynski, híres író, újságíró és sportoló, a Len­gyel Olimpiai Bizottság alelnö­ke 1923-ban felhívást tett közzé a Stadion elnevezésű sport he­tilapban, s kérte, hogy az egész lengyel társadalom segítse elő a versenyzők párizsi olimpiai szereplését. A befolyt összeg lett a Lengyel Olimpiai Bizott­ság- pénzalapja, s ehhez nagy­mértékben hozzájárultak a ha­zájuktól távol, külföldön élő lengyelek is. Amikor 1932-ben Los Angeles rendezte a nyári olimpiát, jobbára a külföldi lengyelek pénzelték a sporto­lók részvételét. A lengyel igyekezet eredmé­nyei csakhamar jelentkeztek. Már a bemutatkozásnál Párizs­ban ezüstérmet szerzett a 4000 méteres távon a kerékpárcsa­pat, továbbá bronzérmet Adam Królikiewicz a lovaglásban. Négy évvel később Amszter­damban szerezte a lengyelek első olimpiai aranyérmét Hali­na Konopackíi diszkoszvetés­ben. Lényegesen sikeresebbek voltak a lengyel sportolók Los Angelesben. Stanislawa Wala- sziewicz, minden idők egyik legnevesebb női atlétája lett, aki az amerikai városban a 100 méteres síkfutásban aranyérmet szerzett, és Janusz Kusociňski a 10 000 méteres síkfutás olim­piai bajnoka lett. A második világháború kitö­rése miatt azután szünetelnie kellett a Lengyel Olimpiai Bi­zottság tevékenységének. A len­gyel sportolók, edzők és szak­vezetők a hazafiak soraiban harcoltak az ország szabadsá­gáért és függetlenségéért. Ösz- szesen 28 lengyel olimpikon áldozta fel életét a legszenteb­bért. köztük Janusz Kusocin- ski, Józef Noji, Eugeniusz Lo- kajski és Bronislaw Czech, Lengyelországban azóta is ha­Kozakiewicz, a világ egyik legjobb rúdugrója (Vojtíšek fölv.) GÓLKiRÁLYOK A labdarúgó Bajnokcsapatoik Európa Kupája jubileumi, huszon­ötödik rajtja előtt közöljük a BEK eddigi gólkirályainak listáját. Huszonnégy év alatt mindössze négyszer fordult elő az az eset, hogy a gólkirály tíznél több gólt ért el. A csúcsot Jósé Altafiní tartja 14 góllal. Altafini Sao Paulóban született, majd a Palmeiras csapatában játszott, a hatvanas években pedig már az AC Milan együttesét erősítette. A BEK legeredményesebb játékosa Di Ste- fano volt, aki a Real Madrid színeiben egy híján ötven gólt lőtt. A góllövőlista élcsoportjának leggyakoribb szereplője Ger$ Müller, aki négy alkalommal is az első helyen végzett. A magyar labda­rúgókat Albert Flórián képviseli, ö 1966-ban — Eusebio társasá­gában — 7 góllal lett gólkirály. 1979 VIII. 13. 1956 Milutinovics (Partizán) 1957 Violet (Manchester United) 1958 Di Stefano (Real Madrid) 1959 Fontaine (Reims) 1960 Puskás (Real Madrid) 1961 Augas (Benfica) 1962 Di Stefano, Puskás, Tejada (Real Madrid) 1963 Altafini (Milan) 1964 Mazzola (Inter) 1965 Eusebio és Torres (mindkettő Benfica) 1966 Eusebio (Benfica) és Albert (FTC) 1967 Van Himst (Anderlecht) 1968 Eusebio (Benfica) 1969 Law (Manchester United) 1970 Johnstone (Celtic) 1971 Antoniadisz (Panathinaiikosz) 1972 Cruyff (Ajax), Maccari (Celtic), Takács (Standard Liége) 1973 G. Müller (Bayern) 1974 G. Müller (Bayern) 1975 G. Müller (Bayern), Almgvist (Aatvidaberg), Makarov (Ararát Jereván), Kreutz (Feyenoord), Zsungul (Haj­duk) 1976 Heynckes (Borussia Mönchengladbach), Sántán illa (Real Madrid) 1977 Cucinotta (Zürich), G. Müller (Bayern) 1978 Simonsen (Borussia Mönchengladbach) 1979 Sulser (Grasshoppers) 7 9 10 10 12 10 7—7 14 7 9—9 7—7 6 6 9 8 10 5—5 11 9 5-5 6—6 5—5 5 11 KENYÁBAN IS MOSZKVÁRA KÉSZÜLNEK gyományosan rendeznek tiszte­letükre emlékversenyt. A második világháború után felújította tevékenységét az Or­szágos Olimpiai Bizottság. A porba tiport országban min­dent elölről kellett kezdeni, a sportolást is. Minden nehézség ellenére megkezdődött a fel­készülés a felszabadulás utáni első olimpiára, amely 1948-ban Londonban került sorra. Itt az volt a lényeges, hogy az újra­éledő Lengyelország sportolói megmutassák magukat a világ­nak. Mindössze huszonhármán vettek részt a világ ifjúságának nagy vetélkedésében, s jobbára azok, akikre még csak várt a nemzetközi sportkarrier. Érmet csak Alekszy Antkiewicz szer­zett, harmadik lett a pehely­súlyú ökölvívásban. Helsinkiben már 125 lengye], olimpikon állt rajthoz, és az ökölvívó Zygmund Chychla aranyérmet szerzett. A csapat­ban sok olyan fiatal sportoló szerepelt, akik nem sokkal ké­sőbb világszintet értek el. A második világháború utáni időben mérföldes léptekkel tört előre a lengyel sport és ju­tott magasabbra az olimpiai táblázaton. Rómában, az 1960. évi nyári olimpián a hatodik helyet szerezte meg Lengyel- ország a nem hivatalos pont­versenyben, de a nyolcadik helynél mérsékeltebben azóta sem szerepelt. A lengyel sportolók 1948— 1976 között összesen 32 arany-, 31 ezüst- és 60 bronzérmet sze­reztek. Közülük elsősorban a következők tettek szert világ­hírre: Alžbeta Krzesiňska, Ire­na Szewinska, Zdzislaw Krysz- kowiak, Wladyslaw Komar, Ta­deusz Slusarski, Jacek Wszola, Zygmund Chychla, Jan Szcse- panski, Waldemar Baszanowski, Zygmund Smalzerz, Janusz Pe- ciak. A téli olimpiákon már sokkal szerényebb volt a lengyel spor­tolók szereplése. Csak négy ér­met szereztek, aranyat csupán Sapporóban, 1972-ben Wojciech Fortuna jóvoltából a síugrásban. Lengyelországban évente egész sorát találjuk azoknak a tömeges sportrendezvények­nek, amelyek kezdeményezője a Lengyel Olimpiai Bizottság. Áprilisban megrendezik az olimpikonok napját, amely első­sorban az olimpiai szellem pro­pagálására hívatott. A részvé­tel általában hatmillió körüli. A lengyelek több kitüntetést és elismerő oklevelet kaptak az olimpiák művészeti versenyei­ben. Itt például 1928-ban a köl­tő Kazimierz Wierzynski „Olim­piai babérkoszorú“ című köteté­ért, 1932-ben a szobrász Józef Klukowski monumentális ,,A versenyző kitüntetése“ elneve­zésű szoborcsoportjáért és 1948- ban a zeneszerző Zbigniew Tur- ski „Olimpiai szimfóniájáért“. Idén „A lengyel sport 60 esz­tendeje“ jelmondat égisze alatt jelentős sportvetélkedőkre, ta­lálkozókra, művészek összejöve­telére, kiállításokra kerül sor és a sporttematikájú szakköny­vek egész sora jelenik meg. Mindez igazolja azt, milyen je­lentős tevékenységet folyhatott hat évtizeden át a Lengyel Olimpiai Bizottság. Az ünnep­ségek kicsúcsosodása 1979. de­cember 1-én Varsóban lesz, ahol a kiváló lengyel olimpikono­kon kívül az érdemes edzők, sportszakvezetők jelennek meg, de részt vesznek élükön az el­nök lord Killaninnal, a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság ve­zetőségének tagjai is. (Polska Agencja Interpress) feldolg. (ZA) Sportberkekben az olimpia az első számú beszédtéma az egész világon. Az eredményeket is az olimpia szemszögéből nézik és természetesen a versenyzők fel­készülése is Moszkvára van elő­irányozva. Talán nem túlzás, amikor azt állítjuk: mindenki ott szeretne lenni a nagy ese­ményen. Természetesen csak a legjobbaknak adatik meg a le­hetőség, hogy a négyévenként sorra kerülő rendezvényen kép­viseljék hazájukat. Ennek érde­kében pedig ki ne tenne meg minden tőle telhetőt. Moszkvára persze nemcsak Európa, Amerika, Ausztrália, Ázsia, hanem Afrika is készül. Sportolói szót kérnek és szá­mosán közülük nem fognak alárendelt szerepet játszani. Ső!t Az elmúlt években néhány kenyai atléta világraszóló eredményekkel hívta fel magá­ra, no meg szülőföldjére a vi­lág sportkedvelőinek figyelmét. A berlini Sportecho „Az afrikai országok Moszkva előtt“ cím­mel Kenyáról, a testnevelés ottani színvonaláról, a sporto­lók olimpiai esélyeiről érdekes riportban számol be. A cikk írója elöljáróban le­szögezi, hogy az 1895-től 1963- ig angol gyarmati sorban síny­lődő ország érthetően csak nemrég kezdett gazdasági és sportvonalon fejlődni. Az an­gol gyarmatosítók elsősorban a rögbit honosították meg, de an­nak — a többi labdajátékkal együtt — csak fehérek hódol­hattak. A 12 millió lelket szám­láló országban a rögbi mind nagyobb népszerűségre tett szert és ha így folytatódik, ak­kor rövidesen vetekedni fog a labdarúgás iránt megnyilvá­nuló érdeklődéssel. Kenya legsikeresebb sporto­lói azonban az atléták. Sok nagy eredményt elért verseny­zői, mint Henry Rono a 3000, 5000, 10 000 méteres és a 3000 méteres akadályfutás világ­csúcstartója, Samson Kimomb- wa a 10 000 méteres táv ex-vi- lágcsúcstartója, Mike Bőit és Wilson Waigawa középtávfutók az Egyesült Államokban végzik egyetemi tanulmányaikat. Ott­hon — a Nairobi és Mombasa kollégiumainak lakóin kívül — csak a rendőrség és katonaság sportközpontjainak versenyzői tartózkodnak. Ök 2000 méteres, vagy még ennél is nagyobb ma­gasságban folytatják edzései­ket. Mint erről már említést tet­tünk, Rono és társai az idén még nem nagyon jeleskedtek, ami azonban a kenyai sportfe­lelősöket egyáltalán nem hozta ki sodrukból. Nyugodtak, mert védenceik' nagy körültekintéssel készülnek a moszkvai olimpiá­ra és az ottani helytállás biz­tosítását tartják a legfonto­sabbnak. A sikerek alapjait pedig már most kell lefektetni és ennek érdekében nemcsak a sportolók, hanem a magas rangú közéleti személyiségek is mindent meg­tesznek. Daniel Arap Moi ál­lamelnök, az elhunyt Yomo Ke- nyatta utóda, az eddiginél lé­nyegesen hathatósabb támoga­tásban részesíti a sportközpon­tokat. Azzal számolnak, hogy a befektetés később — talán már Moszkvában — többszörö­sen megtérül. Maga Rono sem titkolja: Moszkváról álmodik, ott akar csúcsformában lenni, mostani teljesítményeit a nagy célnak rendeli alá. A négyszeres világcsúcstar­tó kijelentése az olimpiára ké­szülő 125 kenyai sportoló mot­tója lett. Köztük olyan új te­hetségek nevével találkozunk, mint Joel Keruiyot középtávfu­tó, valamint James Munyala és Kiprotich Rono akadályfutó. Sam Onergei, az atlétikai szö­vetség elnöke úgy nyilatko­zott, hogy versenyzőik nemcsak Keino, Temu, Kiprugut, Biwott és Jipcho nyomdokaiban akar­nak járni, hanem arra töreked­nek majd, hogy Kenya csillaga Moszkva egén fényesebben ra­gyogjon, mint a múltban. Kenya tavaly júliusban III. Afrikai Játékokon tizenegy baj­noki címet szerzett, s ezzel az afrikai nemzetek pontversenyé­ben az előkelő negyedik helyen végzett. Aminek pedig a legin­kább örültek: nemcsak a fér­fiak, hanem a női atléták is megmutatták oroszlánkörmüket. Eunice Nekeza a gerelyhajítás­ban, Tecla Chemombwai a kö­zéptávon, valamint Wathera 200 méteren két-két arany-, ezüst­ös bronzérmet nyert. Nem titkolják, hogy az atlé­tákon kívül ökölvívóiktól is si­keres szereplést várnak Moszk> vában. Tavaly Algírban fölénye­sen nyerték a Nemzetek Kupá­A kenyaiak Samson Kimomb- wától is sikeres szereplést vár­nak a moszkvai olimpián ját és akad válogatottjukban olyan, akitől nemesfémet re­mélnek az olimpián. Sportolóik esélyeit nagyon valós becslések alapján, elfogulatlanul ítélik meg. Jól tudják, hogy az atlé­tákon és ökölvívókon kívül a többiektől csak szerény ered­ményeket várhatnak. Azt han­goztatják: akik eljutnak Moszk­vába, tudásuk legjavát nyújtva képviseljék becsületesen hazá­juk színeit. Hogy kik jöhetnek még számításba? A cselgán- csozók, gyeplabdázók (1968- hoz hasonlóan), akiknek nyolc­van százaléka indiai származá­sú vagy esetleg a röplabdázók és kosárlabdázók is. Kenyában is a labdarúgás­nak hódolnak a legtöbben. A felmérések szerint mintegy 900 együttes tevékenykedik. A labdarúgó szövetség 252 egyesületet tart nyilván, me­lyeknek csapatai a bajnoki küz­delmek rendszeres résztvevői. A. legjobb tizenkét együttes ké­pezi a „divíziót“, a legmagasabb kenyai osztályt, s a győztes kapja az országos bajnoki cí­met. Az utóbbi időben sokat tesznek annak érdekében, hogy a kenyai labdarúgás előbbre lépjen, színvonala emelkedjen. Ez irányú igyekezetükben hat­hatós segítséget nyújtanak a szovjet és a jugoszláv szakem­berek, akik tíz ifjúsági központ­ban tevékenykednek. Céljuk, hogy a IV. Afrikai Játékokon földrészük élcsoportjába kerül­jenek. Az azonban csaknem ter­mészetes, hogy jelenleg Moszk­va a legfontosabb cél. (kollár) Ők fújják a sípot A FIFA kijelölte az olimpiai labdarúgó-selejtezőben ese­dékes csehszlovák—magyar—lengyel találkozók játékveze­tőit. íme a részletes műsor: szeptember 12-én Csehszlovákia—Lengyelország, játékve­zető a szovjet Azim Zade, október 17-én Lengyelország—Csehszlovákia, jv.: a finn Mattson, október 31-én Lengyelország—Magyarország, jv., Matejev, bolgár, november 1.4-én Magyarország—Lengyelország, jv.: Rainea, román november 24-én Magyarország—Csehszlovákia. Jv.: Vaut rőt, francia, 1980. április 13. Csehszlovákia—Magyarország, jv.: Gallér, svájci. Wszola, a magasugrás montrea­li olimpiai bajnoka (Vojtíšek fölv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom