Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-09 / 186. szám, csütörtök

ima Grwf 1979 VIII. 9. 3 Fokozott izraeli támadások A libanoni kormány Sevele a 81 elnökéhez (ČSTK) — A libanoni kor­mány aggodalmát fejezte ki az ország déli részén kialakult helyzettel kapcsolatban. Ezt a feszült légkört Izrael agresszív politikája váltotta ki. A liba­noni kormány az ENSZ Bizton­sági Tanácsa elnökéhez inté­zett levelében megállapítja, hogy Izrael csaknem minden­nap újabb agresszív támadást hajt végre Dél-Libanon ellen. Az izraeli hadsereg július 24-e és augusztus 2-a között 4ü alkalommal indított tüzérsé­gi vagy légitámadást Dél-Liba­non 31 települése ellen. Izrae­li katonai repülőgépek provo­katív berepüléseket végeznek Libanon felett, sőt még a fővá­ros, Bejrút felett is. # • • Az Egyesült Államok külügy­minisztériuma levelet intézett a kongresszushoz, amely meg­állapítja: az amerikai fegyve­rek használata a palesztin me­nekülttáborok ellen „megsért­heti“ az amerikai törvényessé­get, A tegnapra virradóra Wa­shingtonban közzétett levél rá­mutat, hogy az Egyesült Álla­mok Izraelnek „védelmi célok­ra“ szállította a fegyvert, és ezért főleg a július 22-i Dél- Libanon elleni izraeli légitáma­dás „ellentétben állhat“ az amerikai törvényekkel. Az ame­rikai kormány kötelezte magát, hogy a kérdést az izraeli hi­vatalos vezetőkkel megtárgyal­ja, de ugyanakkor megjegyez­te, hogy a további amerikai lépések „a közel-keleti helyzet alakulásától“ függnek. Az AP hírügynökség azt írta, hogy Cyrus Vance amerikai külügyminiszter ,,a múltban azt javasolta, hogy az amerikai hatóságok az Egyesült Államok törvényeinek Izrael által való megsértését hagyják figyelmen kívül“. A nukleáris fegyverkezés ellen tiltakozott az elmúlt napokban Aider mast one-ban a brit haladó közvélemény. A tiltakozó menetet a Mozgalom a nukleáris leszerelésért elnevezésű brit szervezet rendezte. Mint ismeretes, Nagy-fíritanniában nagy mértékben csökkentik az állami költségvetést, a katonai kiadásokat viszont továbbra sem korlátozzák (CSTK-felvétel) SIKERTELEN TÁRGYALÁSOK AZ ÚGYNEVEZETT PALESZTIN AUTONÜÁRt Segítség Nicaraguának Sajtóértekezlet Managuaban (CSTK) — Az Izrael által megszállt Jordán folyó nyugati partjának jövőjéről és az ún. palesztin autonómia kialakítá­sáról folyó egyiptomi—izraeli— amerikai tárgyalások további fordulóját az arab világban si­kertelennek minősítik. Az első kommentárok szerint a három­oldalú különtárgyalások nem vezethettek sikerre, és ezeken nem érhettek el konkrét ered­ményeket, mert egyik fél sem ismeri el a PFSZT-t és a pa­lesztinok jogát, hogy saját ál­lamot alapítsanak. Izrael a hai- fai tárgyalásokon ismét meg­erősítette korábbi álláspontját e kérdésben, és valójában az 1967 óta megszállva tartott arab területeken uralmának legalizálására törekszik. Bejrú­ti megfigyelők Izrael obstruk- cióit a következőképp magya- razzák: Izraelnek nem érdeke a közel-keleti általános és tar­tós béke és felkészült arra, hogy továbbra is az amerikai érdekeket védelmezze- a tér­ségben: elutasítja az ameri­kaiak erőfeszítéseit egy esetle­ges, a palesztinokkal folytatan­dó párbeszéd megkezdésére; az izraeli politika legfőbb jel­lemzője továbbra is az az elv marad, amely szerint „Izrael számára a megszállt területek fontosabbak, mint a béke“. Az esetleges amerikai—pa­lesztin párbeszéd, amely iránt az amerikai kormány néhány képviselője az utóbbi időben érdeklődést tanúsított, a pa­lesztin ellenállási mozgalom szervezetein belül éles bírálat tárgyává vált. A Palesztin Népi Felszabadítási Front tegnap Bej/útban nyilatkozatot adott ki, amelyben „elutasít minden olyan kapcsolatot az USA-val, melynek egyetlen célja a pa­lesztin egység szétzúzása“. Ha­sonló álláspontot foglalnak el más palesztin szervezetek is. (CSTK) — Managuában hét­főről keddre virradó éjszaka sa j t ök on fe r en cd á t rendeltek, amelyen az újságírók kérdése­ket tehettek fel a megdöntött Somoza-rendszer nemzeti gár­dája volt tagjainak. „A polgárháború befejezése után megértettem, hogy a san­dinisták harca igazságos volt“ — mondotta Jósé Enrique Mun- guia, a nemzeti gárda volt őr­nagya. A többiekkel együtt hangsúlyozta, hogy fogságuk ideje alatt a sandinisták jó bá­násmódban részesítették őket. Managuába érkezett az Aero­flot IL 76- os repülőgépe amely a Szakszervezeti Világszövetség felhívására gyógyszereiket és gyenmelktápszert szállított Nica­raguába a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Bulgáriából, az NDK-ból, Magyarországról, Lengyelországból, Romániából, Ciprusról és Franciaországból Mario Soareis, a Szocialista Intemacionálé alelnöke, a Por­tugál Szocialista Párt főtitkára m a n ag u a i sa j tó k o n f eren c i á já n (kijelentette, hogy Nicaragua támogatására nemzetközi ala­pot kell létesíteni. Soares a Szocialista Intemacionálé kül­döttségét vezeti Nicaraguában, s politikai (kapcsolatokat kíván felvenni az ideiglenes kor­mánnyal. SAH VALI. az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Politi­kai Bizottságának tagja, a KB titkára, az Afganisztáni Deunok-* patikus Köztársaság kormányán nak elnökhelyettesei, külügymi­niszter hivatalos baráti látoga­tásra Szófiába érkezett. Pete Mladenovval a két ország kö­zötti együttműködésről és más időszerű nemzetközi (kérdések­ről fog tárgyaim. DAMASZKUSZBAN a szíriai energetikai szervezet és a Strojexport csehszlovák külke­reskedelmi vállalat gazdasági és műszaki együttműködési szerződést írt alá. ADOLFO SUAREZ spanyol mi­niszterelnök, aki ötnapos látó-* gatáson Brazíliában tartózko­dik, tegnapra virradóra közöl* te: a két ország megállapodott abban, hogy legfelsőbb szinten évente rendszeres konzultáció­kat tartanak. JAMAICA és Mozambik úgy döntött, hogy nagyköveti szin­ten diplomáciai kapcsolatot lé­tesítenek, közölték tegnap Kingston ban. NIGÉRIÁBAN közzétették a 19 köztársaságban megtartott polgármester választások vég­eredményeit. Hét államban a Nigériai Nemzeti Párt, ötbein a Nigériai Egyesített Párt, há­romban a Nigériai Néppárt, kettöben-kettőben pedig a Népi Egység Pártja, illetve Nagy-Nw géria Néppártja szerezte mega többséget. A KGST tevékenységéről Üzenet az ENSZ főtitkárához Eredménytelen az infláció elleni program i (ČSTK) — Az ENSZ New York-i székhelyén tegnapra vir­radóra közzétették a szocialis­ta országoknak Kurt Wald- heinihez intézett üzenetét a KGST tevékenységéről. A dokumentum megállapít­ja, hogy a KGST három évtized alatt hozzájárult a szocialista országok gazdasági kapcsola­tainak megszilárdításához és össze forrottságához továbbá a fejlődő országokkal és a többi országgal való egyenjogú és kölcsönösen előnyös kapcsola­tok kibővítésére törekedett. Ez az irányvonal a szocializ­mus lényegéből fakad, s elen­gedhetetlen részét alkotja a nemzetközi feszültség további enyhülésének, hangsúlyozza az üzenet. (ČSTK) — Az amerikai kor­mány infláció elleni program­jának eddigi eredményei gya­korlatilag a nullával egyenlők, állapítja meg az árak és fizeté­sek rögzítésével foglalkozó kormánytanács jelentése, ame­lyet tegnapra virradóra hoztak nyilvánosságra Washingtonban. Ez a program a fizetések és a fogyasztói áraik „önkéntes“ korlátozásán alapul. Carter elnök még tavaly ok­tóberben hozta nyilvánosságra ezt a programot, de azóta az Kommentárunk A z Egyesült Államok kong­resszusának egyhónapos nyári szünet után szeptember­ben folytatódik a SALT-II szer­ződés ratifikációs vitája. A ha­dászati támadó fegyverrendsze­rek korlátozásáról Bécsben a legmagasabb szinten aláírt szovjet—amerikai megállapo­dás ratifikálásához, mint isme­retes, kétharmados többségre van szükség a szenátusban, vagyis a 100 szenátor közül legalább 67-nek kell a szerző­désre szavaznia, hogy az tör­vényerőre emelkedjen. A meg­állapodás ellenfelei, amint az eddigi, közel egyhónapos vita lefolyása bizonyította, ezt arra akarják felhasználni, hogy ha nem is tudják teljesen zátony­ra futtatni a szerződést, olyan kiegészítéseket fűzessenek hoz­zá, amelyek figyelmen kívül hagyva az egyenlő biztonság elvét s a kialakult erőegyen­súlyt, egyoldalú előnyöket biz­tosításának az Egyesült Álla­moknak. A Szovjetunió ismétel­ten és nyomatékosan leszögez­te, hogy nem egyezik bele a hét év munkájával kialakított és kiegyensúlyozott szerződés semmiféle módosításába. Mint kezdettől fogva várható volt, a szenátusban heves vita alakul ki a szerződés támoga­tói és ellenzői között. Ugyan­akkor az elmúlt napokban-he- tekben gyarapodtak a problé­ma súlyát tudatosító, konstruk­tívabb állásfoglalások is, s ezért a washingtoni megfigye­lők szerint fokozódott a Carter- kormányzat reménye, hogy a szenátus végül is a valószínű­leg csak késő ősszel sorra ke­rülő szavazáson kétharmados többséggel jóváhagyja a szer­ződést. Figyelemre méltó az ameri­kai szenátorok egy csoportjá­nak Carter elnökhöz intézett levele, amelyben aggodalmu­kat fejezték ki amiatt, hogy bizonyos amerikai politikai személyiségek a második.; SALT- megállapodás ratifikáláTwi fejé­ben az amerikai katonai kiadá­sok növelését igyekeznek el­érni. A levélben, amelyet ti­zenkét szenátor írt alá, köztük oly neves politikusok, mint George McGovern, Alan Crans­ton, William Proxmire és Clair­nek más elemei is a „héják“ malmára hajtották a vizet. A politikus például helytelenítet­te, hogy Carter a SALT-II. tár­gyalásokat nem használta fel arra, hogy engedményeket csi­karjon ki a Szovjetuniótól a vi­lág különböző részeiben. Mint várható volt, lényegé-' ben a ratifikálás ellen foglalt állást Haig tábornok, a NATO európai haderőinek volt főpa­Akadályok és esélyek born Pell, emlékeztetnek rá, hogy július 27-én az elnök ki­jelentette: nem fogja kérni a katonai kiadásoknak a szüksé­gesnél jelentősen nagyobb nö­velését, hogy ezzel elérje a ra­tifikálást támogató szavazato­kat. A levél írói támogatásuk­ról biztosították ezt a kötele­zettségvállalást, s komoly ag­godalmukat fejezték ki azok miatt a próbálkozások miatt, amelyekkel a szenátus külügyi és hadügyi bizottságában ed­dig történt meghallgatásokon egyes vezető politikusok alku tárgyává próbálták változtatni a SALT-II-t. Ez vonatkozik Henry Kissin­ger volt amerikai külügymi­niszterre is, aki a szenátusban ugyan megismételte korábbi álláspontját, hogy a szerződé­sen nem szabad olyan változta­tásokat eszközölni, amelyek a SALT-II újratárgyalását tennék szükségessé — a Szovjetunió vezetői többször és nyomatéko­san kijelentették, hogy erre nem is volnának hajlandók —, de ugyanakkor azt javasolta: a szerződést csak akkor hagyják jóvá, ha a Carter-kormányzat kidolgozza és előterjeszti a megemelt katonai kiadások öt­éves tervét. Kissinger beszédé­rancsnoka. Azt „tanácsolta“ ugyanis, hogy a szenátus vár-' jón a ratifikálással addig, amíg az Egyesült Államok nem dolgozza ki „védelmi“ terveit, A szenátusi ülésszak utolsó napján a hadügyi bizottság há­rom tagja, megismételve a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok közötti hadászati egyen­súly „káros eltolódásáról“ szó­ló állítást, azt követelte, hogy Carter elnök pontról pontra kö­zölje, milyen tételekkel akarja növelni az ország katonai ki­adásait a második SALT-megál- lapodás elfogadtatása érdeké­ben. Ezekkel a követelésekkel szemben a tíz demokrata párt és két republikánus szenátor véleménye az: a nukleáris fegy­verkezésre előirányzott össsze- gekre vonatkozó követeléseket nem szabad összekapcsolni a szovjet—amerikai szerződés ügyével. Cyrus Vance külügy­miniszter a szenátus hadügyi bizottságában ismételten síkra- szállt a ratifikálás mellett, rá­mutatva: az Egyesült Államok tekintélyét és diplomáciai hite­lét rontaná a szerződés elutasí­tása. A SALT-II hívei és ellenzői szavazatainak várható arányá­ról igen sok, gyakran egymás­nak ellentmondó mérlegelés hangzik el. Legutóbb Alan Cranston demokrata párti sze­nátor mérte fel a ratifikálás esélyeit. Szerinte mintegy 12-re tehető azoknak a szenátorok­nak a száma, akiknek az ál­lásfoglalása még bizonytalan, vagy harmincan pedig — élü­kön Jackson szenátorral — csökönyösen ellenzik a jóváha­gyást. Az amerikaiak túlnyomó többsége a SALT-II. ratifikálá­sa mellett foglal állást — ez egyértelműen kitűnik az utób­bi hónapokban-heteken végzett közvélemény-kutatások ered­ményeiből. A felmérések vi­szont azt is világosan jelzik, hogy Carter elnök népszerűsé­ge a belpolitikai és gazdasági gondok — az energiaválság, infláció stb. — miatt a mély­pontra süllyedt. Most az a kér­dés, hogy a jobboldali erők, amelyek eleve ellene vannak a szovjet—amerikai viszony javí­tásának, s a leszerelést ellen­ző militarista körök mennyire tudják kihasználni az elnök belpolitikai népszerűtlenségét a még ingadozó szenátorok befo­lyásolására. Tény azonban, hogy az elnök ésszerű külpoli­tikájának népszerűsége az eny­hülést óhajtó amerikai nép kö­rében nem csökken. Mindent egybevetve: a rati­fikálásért vívott küzdelem a kongresszusi szünetben is vál­tozatlan hevességgel folytató­dik. Óvatos derűlátásra késztet számos, éppen az utóbbi na­pokban több befolyásos szená­tor részéről elhangzott pozitív állásfoglalás. A politikai meg­figyelők általában úgy véleked­nek, hogy ha nagy harcok árán is, de az amerikai szenátusban végül mégis győz a józan ész. PROTICS JOLÁN Egyesült Államokban rendsze­resein minden hónapban foko­zódott az infláció mértéke. Az amerikai hivatalos adatok sze­rint ebben a hónapban elérte a 14 százalékot. A TASZSZ hír- ügynökség ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy az elmúlt ki­lenc hónap alatt az Egyesült' Államokban az élelmiszerek ára 18 százalékkal, az energia ára 70 százalékkal, a lakbérek pe­dig 16 százalékkal emelkedő tek. A hatvanas évekhez vi­szonyítva ebben az évben az amerikaiaknak ugyanolyan mennyiségű és minőségű fo­gyasztási cikkekért a dupláját kell fizetniük. A kormánybizottság „sajnál­kozását“ fejezte ki az amerikai gazdaság jelenlegi helyzete miatt. „Nagyvonalúság” Arnold Strippel volt SS- Obersturmführer szabadlá­bon van, és havi 600 márka nyugdíjat kap annak elle­nére, hogy büntető eljárást indítottak ellene. Azzal vá­dolják, hogy 1945-ben Ham­burgban az egyik iskolában húsz gyermeket ölt meg. Strippelt azután sem tar­tóztatták le, hogy kiderült: valószínű, hogy a hollandiai vugliti koncentrációs tábor­ban 10 nőt gyilkolt le. Ez­zel az üggyel a Frankentha- li Állami Ügyészség tizen­egy évig nem foglalkozott. A nácizmus üldözöttéinek szövetsége megállapította, hogy Strippel esete újabb bizonyítéka annak, „milyen enyhén és nagyvonalúan jár­nak el a náci gyilkosokkal szemben“. A Progress Presse Agen­túr hozzáteszi, hogy a Né­met Szövetségi Köztársaság hatóságai nem minden eset­ben ilyen nagyvonalúak. Emlékeztet Max Schäffer antifasiszta esetére, aki 1970 óta igyekszik érvényt szerezni azon jogának, hogy kártérítést kapjon, amiért a nácik üldözték. Erőfeszí­tései mindeddig eredmény­telenek maradtak. Tudomá­sára hozták, hogy mint a Német Kommunista Párt tisztségviselője nem tá­maszthat rá igényt. A hírügynökség hozzáte­szi: ,,A náci állam hivatal­nokai lényegesen gondtala­nabbal élhetnek, mint áldo­zataik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom