Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-01 / 179. szám, szerda

Ml tlUH HWCMTMI » gUlM NEMZETI fMtLgKjj A fasizmus ideológiája Kommentáljuk Aratás és energia Napról napra növekszik azoknak a közös gazdaságok­nak a száma, amelyek már befejezték az aratást. Szlová­kiában a termésnek ez idáig mintegy háromnegyed része került be a földekről. E siker titka, hogy a gabonabetaka­rítást a mezőgazdasági üzemek nagyszámú gép, berendezés bevonásával végzik. Ezek a gépek és berendezések azonban egyúttal jelentős energiafogyasztók is. s nagy szerepük van abban, hogy a mezőgazdaság nia a népgazdaság egyik nagy energia felhasználója. Éppen ezért most, az energiatakarékosság időszakában szükséges, hogy a mezőgazdasági üzemek ama igyekezetük mellett, hogy mielőbb betakarítsák a termést, az üzemanyagokkal és villamosárammal való takarékosko­dásra is nagy súlyt helyezzenek. A* energiatakarékossági feladatoknak eleget tenni nem könnyű, hiszen a kombájnok, traktorok, tehergépkocsik üzemanyagfogyasztása adott. Ezeknek a gépeknek az ese­tében nagy-nagy igyekezettel is csak minimális mennyiségű megtakarítást lehet elérni. Viszont sok energiát lehetne megtakarítani például azzal, ha egy traktor után két pót­kocsit akaszthatnának. Az erős gép ekkora terhet is köny- nyedén elhúzna. Többször és rangos fórumon is elhang­zott a megállapítás, miszerint felül kellene vizsgálni az ezt tiltó intézkedést. A gabonabetakarításnak szerves részét képezi az utóke­zelés, amelyet korszerű, tökéletes tisztító- és szárítóberen­dezésekkel végeznek mindenütt. A szárításban pedig az elmúlt években nem érvényesült az *ínergiatakarékoss&g elve. Igaz, erre nem is volt akkora szükség mint most. Az idén azonban már komoly intézkedéseket tettek az olaj és villamosárampazarlás kiküszöbölésére. Bebizonyított lény, hogy szakszerű kezeléssel elejét lehet venni a pazarlásnak. Szakszerű munkát pedig csak az a szárító-kezelő végez, aki figyelembe veszi az energetikus javaslatait és szigorúan alkalmazkodik a laboratórium ál­tali kimutatásokhoz. Mert például más eljárást kíván a 18 és mást a 21 százalék nedvességet tartalmazó gabona szá­rítása. Ha a kezelő nem csökkenti le a kívánt 14 százalék­ra a gabona nedvességtartalmát, befülledést idéz elő, ha pedig túlszárftja a gabonát, rontja a minőségét, csökkenti sütőipari értékét. Ugyanakkor olajból, villanyból is többet használ el a kelleténél. Ezzel magyarázható, hogy a szárítóberendezések kezelőit nagy gonddal és körültekintéssel készítették fel. A felké­szítés során a technológiai eljárások és műszerek pontos kezelésének az ismertetésén kívül általános tájékozottsá­guk elmélyítésére is nagy súlyt helyeztek. Mert aki tuda­tában van az energiatakarékosság szükségességének, az nyilván mindent megtesz a pazarlás kiküszöböléséért. Ott járnak el helyesen, ahol a takarékoskodásban anya­gilag is érdekeltté teszik a dolgozókat. De érdemes fonto­lóra venni annak a módszernek a bevezetését is, amelyel egyes KGST-tagországban már sikeresen alkalmaznak, hogy fűtőolajat melléktermékek tüzelésével helyettesítenek. S mindenáron keresni és alkalmazni kell az energiatakaré­koskodás további lehetőségeit, mert ez népgazdasági érdek. KOVÁCS ELVIRA Hasznos eszmecsere volt Nők véleménye o textil , ruha- és cipőipari termékeinkről A mai nemzedék a fasiz­musról számtalan iro­dalmi alkotásból, filmekből, gazdag dokumentumokból és szem é í y es v issza em 1 ékezések bői alkotta meg $]képzelését: a hisztérikus FOhrei’, a fanati­zált, heilt üvöllő tömegek, a Gestapo kínzókamrái, a kon­centrációs táborok, a falvakat felgyújtó SS büntetőzászlóal- jak (különítmények), Európa történelmének több mint egy évtizedes, sanyargatásával, vér­rel, az emberek millióinak ha­lálával teli történelem. Ez azonban a fasizmusnak csupán a megnyilvánulása, úgyszólván hétköznapi formája volt. Hogy megértsük lényegét, ahhoz rá kell mutatni a fasiszta politi­kai, propagandista és katonai masinéria háttérében ható moz­gató erőkre. Rá kell világíta nunk, vajon milyen osztályér­dekek kerülnek felszínre a fa­sizmus ideológiájában. A MÍTOSZ SZÜLETÉSE A fasizmus ideológiájának alkotói a filozófiai alapokat elsősorban Friedrich Nietzsche- nél keresték, aki elsőként is­merte fel a kapitalista kultúra elháríthatatlan hanyatlását az imperializmus stádiumában es ebből a felismerésből vonta le a radikális következtetéseket. Konkrétan követeli a burzsoá demokráciáról való lemondást, amelyet az erőszak pótolna minden ellenszegülő fizikai fel­számolásáig. Nietzsche gyűlöli a népek egyenlőségének elvét, szívügye, amint azt „Imigyen szól Zarathustra" című müvé­ben megírta, nem az az ember, aki a legtöbbet szenved, hanem az „Übermensch, amelyet boly­gónk általános kataklizmája szült. Véleménye szerint az emberfeletti ember a „szóke bestia* legyen, aki kíméletle­nül a gyengébb feletti ura­lomra tör. Gyűlöli a béke er­kölcsét is. Mindez azonban nem jelenti, mintha Nietzsche a fasizmus közvetlen ideológusa lett vol­na. Filozófiája mélyrehatóan emberi elemeket is tartalmaz. Egy azonban bizonyos, hogy gondolatmenete nem a kapita­lista civilizáció hanyatlásnak indult helyzete forradalmi le­küzdésére törekszik, hanem an­nak irracionális megújhodásá­ra, tagadva az emberiség tör­ténelmének minden tartósan humán és haladó vívmányát, visszatérve a barbár erőszak­hoz és az emberek közti egyen­lőtlenség kiutat jelentő helyze­téhez. A VÉR intuitív szava Ez a filozófia, illetve egyes — önkényesen felhasznált — fejezetei csak akkor váltak egy átfogó ideológiává, amikor a nácik összekapcsolták a faj­gyűlölő, a faji gőgre nevelő elméletekkel, amit azután a szociáldarwinisták ' nézeteivel kombináltak össze. A fajgyűlölet kimeríthetetlen eszmei szülőatyjává vált H. S. Chamberlain, aki Bayreuth* ban magánleckéket adott Hitlernek a fajgyűlöletből. Chamberlain véleménye szerint az ember értéke azzal arányos, mennyi az ereiben keringő ger­mán vér. Tanítása, amelyben igényt tartott a tudományos megnevezésre, noha a tudo­mányhoz semmi köze sem volt, tulajdonképpen Ch. Darwin fajelméletének brutális kifor­gatása, az elmélettel való visz- szaélés volt. Chamberlain ta­nait azzal a tézissel tetőzte be, hogy a „fa)“ tisztasága az em­ber tudatában is megnyilvánul, „a vér hangja" szerint szól hozzá. Azt állította, hogy aki kétségtelenül a tiszta „fajhoz“ tartozik, az azt minden nap érzékeli. Ezek a gondolatok lehetővé tették a tömegekkel való ha­tártalan manipulációt. Amikor a propagandista masinéria eze­ket betáplálta az emberek tu­datába, elérte azt, hogy az élet mindennapi, elsősorban politikai tényeit, amelyek fe­lett az emberek rendszeriül gondolkodnak és azután vagy egyetértő, vagy visszautasig véleményt alkotnak, teljesen evidensnek és kétségtelenül helyesnek fogadták el. A fel­mérő megfontolást Itt a „ver szavának" tudat alatti meg hallgatásával pótolták, esetleg a nagy vagy kisebb, „führprek" parancsainak helyessége felet­ti kételkedés csupán a polgár hiányos faji tudatárul tanúsko­dott. A német fasizmus ideológia iában tükröződik a burzsoázia mint osztály egész mélyreható hanyatlása és reménytelensége a burzsoázia fejlődési görbéjén, amely még saját haladó vív­mányairól is lemondott. Az , Über mensch" - vízió megbontja a népek egyenlőségi elvét. Mindaz, amit az emberek tuda­tában az ész és a tudomány ismeretei motiváltak, most hát­térbe szorul, engedve „a vér szava“ tudat alatti, ösztönös, irracionális felfogásának. IVtííMDEN HALADÓ ELLEM A német fasizmus ideológiá­jának jellegzetes vonásai a legészlelhetőbben akkor ütköz­nek ki, ha megfigyeljük, hogy kit és mit tart az ellenségé­nek. Az „ellenségek" hosszú jegy­zékét, amelyek ellen a nácik a dolgozókat hol szájaskodó ha- zafisággal. hol pedig demagóg ígéretekkel uszították, először a versaillesi békefeltételekkel kezdhetjük. Következményei­ben e követelmények Németor­szágot másodrendű hatalommá degradálták, megfosztották gyarmataitól és a német nép­ben felélesztették a nemzeti megalázottság érzetét. A hitle- risták megszólaltatták a dobot a versaillesi feltételek ellen és a tömegek elé állították a di­lemmát: vagy „értelmesen" el­fogadják a nemzeti megalázta­tást, vagy határtalan szenve­déllyel, a győzelembe vetett misztikus hittel harcba indul­nak. Ezt még azzal a demagóg ígérettel toldották meg, hogy amíg a weimari köztársaság politikai pártjai elárulták, éli adták a nép érdekeit, addig a fasiszták Németországot nagy és erős állammá teszik és Ver- saillesért bosszút állnak. A fasiszták a burzsoá de­mokráciát is ellenségükké nyil­vánították. Brutálisan kiforgat­va a német történelmet azt ál­lították, hogy az ország nagy­ságának és dicsőségének vala­mennyi történelmi korszakai a despotizmus uralmához, az önkényuralomhoz fűződnek, nem pedig a demokráciához. A fasiszták szociális dema­gógiával ruházták fel még a forradalmárokat is. Jól felis­merték, hogy a dolgozó töme­gek a gazdasági válság követ­kezményeinek súlya alatt va­lóban forradalmi hangulatúak, hagy gondolkodásuk minden kapitalistaellenes jelszóra rendkívül fogékony. Arra azon­ban, hogy a tömegek egyre nö­vekvő, politikai szempontból azonban még nem meghatárolt elégedetlenségét az igazi for­radalmi erők, elsősorban a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom ellen irányít­sák, élén a Szovjetunióval, a fasizmus ideológusainak úgy­szólván bizonyos gondolati salto mortalet kellett végez­niük: kijelentették, hogy ők ugyancsak a szocializmus hí­vei, ám nem a marxista, a nemzetközi, hanem a nemzeti, a német szocializmusé. Ennek tartalmát a későbbiekben azon­ban közelebbről nem ismertet­ték. A következetes forradalmi internacionalizmus ilyenformán a német nacionális szocializ­mus számára a legádázabb el­lenséggé vált, a zsidók és a bolsevisták művévé, akiket a német nemzetnek, ha újra fel akar emelkedni, szerintük min­den eszközzel ki kell irtania. Ez idáig mindez azonban nem több egy ellenforradalmi szerepnél. A fasiszta ideológia állítólagos „forradalmisága“ az úgynevezett harácsoló tőke el­leni harcban a kereskedelem és a hitelrendszer elleni harc volt, ezzel azonosította a fa­sizmus az egész kapitalizmust. Szerinte csak ez zsákmányolta ki a napszámos munkát, míg az ipari tőke „alkotó" és a dolgozók számára hasznos volt. Mivel a fajtiszta nemzet tár­sadalmában a német nemzet feltételezett „megtisztítása" után csak kortársak maradnak, az emberek bármilyen ľélosztá- sa, társadalmi osztályokhoz, va­ló hovatartozása jelentőségét veszíti; teljesen közömbös lesz, vajon az egyik munkás e és a másik vállalkozó, mindegyik nek egyenlő alkotó szerepe és „faji tudata" lesz. Németországban elsősorban a nagyburzsoázia félt joggal a kommunistáktól, akik a prole­tariátus forradalmi harcát táp­lálták. A szláv nemzeteket, el­sősorban az orosz népet a né­met fináncburzsoázia igyeke: zett rabigában tartani, amely azt remélte, hogy a bekebele­zett területeken kárpótolhatja magát német gyarmattartók formájában az elveszett gyar­matokért. AZ EMBERTELENSÉG „ETIKA!" PARANCS A Hitler-politikában a fenti ideológia megvalósításának konkrét formái az 1945 májusi dicstelen vég után a történe­lemből eléggé ismertek. A fa­sisztáknak sikerült a tömege­ket befolyásolni, megtéveszteni a német munkásosztályt és a németek millióit gyilkos hábo­rúba kergetni. A Gestapo által leírhatatlanul kínzott foglyok százezrei, a Szovjetunió meg­szállt területein egész vidékek lakosságának tömeges lemé­szárlása, hatmillió lengyel, négymillió zsidó kiirtása a fa­sizmus ideológiájának minden­napi politikai gyakorlattá váló végrehajtásának a logikus kö­vetkezménye volt. Az egyes fa­siszta vezetők embertelen bes- tialitása, a barbarizmusban va­ló vetélkedésük, amely ma minden erkölcsös emberre megrázó hatással van, távolról sem voltak „egyedi esetek", amint azt előszeretettel han­goztatják a fasizmus mai vé­delmezői, hanem, amint azt Lukács György írja, a fasiszta etika értelméből és normáiból erednek, amelyek az ellenség- gél szemben állati kegyetlenné get követelnek. Történelmi tény, hogy Hitler e rosszindulatú szándékokhoz segítő jobbot nyújtott a szlo­vák papi fasizmusnak (kléro- fasizmus) is, hogy ez első csatlósként csatlakozott a Szovjetunió ellen indított ag­resszív háborúhoz, elsőként kezdte meg a zsidók deportálá­sát a náci haláltáborokba és a megtestesült barbárságban végleg kitartott ebben a szö­vetségben a fasiszta rém utol­só leheletéig. A fasizmus amint azt ideoló­giájának felvázolt vonásai mu­tatják, a burzsoá ideológiából, erkölcsből és politikából, an­nak az osztálynak a létéből született, amelynek nincs elő­re, csupán hátravezető útja. Dimitrov elvtárs a német fa­sizmust úgy jellemezte, mint a politikai banditizmus, a pro­vokáció és a munkásosztály kínzásának uralmon levő rend­szerét, mint a középkori bar­barizmust és állatiságot. A Kommunista Intemacionálé Végrehajtó Bizottsága a fasiz­must úgy jelölte meg, hogy az: „a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább és legimperia­listább erejének terrorista, nyílt diktatúrája." N épünknek a 35 évvel ez­előtti, a Szlovák Nem­zeti Felkelésben való fegyve­res megmozdulása szükségsze­rűen a tőke és annak szlovák válfajai elleni harc volt, s egy­ben a legnagyobb veszély elle­ni küzdelem, amely valaha is fenyegette a szlovák nemzet sorsát. A Szlovák Nemzeti Fel­kelés a nemzeti és demokra­tikus forradalom kezdete volt. RSDr. VOJTECH VESELÝ A Libereci Árumintavásáron hagyományosan sor kerül a Csehszlovák Nőszövetség kép­viselőinek és az árumintavásá- ron részt vevő termelő- és ke­reskedelmi vállalatok dolgozói­nak találkozójára, amely kivá­ló alkalmat nyújt a vélemény- cserére. A mindkét fél számá­ra hasznos eszmecserét az idén a nöszövetség libereci járási bizottsága szervezte meg, s meghívta rá a Cseh, illetve a Szlovák Nőszövetség központi bizottsága elnökén kívül a Cseh Belkereskedelmi és Ipar­ügyi Minisztérium illetékes ve­zető dolgozóit is. A múlt hét folyamán lezajlott találkozó résztvevői kézhez kapták a cseh és a szlovák nőszövetsé­gi tagok, valamint a népesedés- politikai kormánybizottság ál­tal készített három piackuta­tási felmérés eredményeit. A felmérések zárszavában foglal­tak kiváló alapanyagot jelen­tettek az eszmecseréhez. A legtöbb hozzászólás a gyermekruházati cikkek és a gyermekcipők választékát érin­tette, de nagyon sok észrevé­tel hangzott el a női extra mé­retű ruhák gyártói címére is. Számosán bírálták a cipőipart azért is, hogy a mezőgazdaság­ban dolgozók számára még mindig nem tud megfelelő munkalábbelit gyártani. A nő­szövetség tagjai tolmácsolták a mezőgazdasági dolgozóknak azt a jogos igényét, hogy gyártsa­nak számukra olyan lábbelit, amelynek felsőrésze vízhatlan anyagból készül, bélése pedig bármikor kivehető és tisztítha­tó. Ezzel ugyanis csökkente­nék, illetve megakadályozhat­nák a különböző bőrfertőzések és gombabetegségek gyakori keletkezését. A jelenlegi láb­belik ugyanis ezeknek a kel­lemetlen betegségeknek az okozói. A piackutatási eredmények azt Is elárulják, hogy az üz­letekben az idősebb nők gyak­ran hiába keresik a nekik meg­felelő, csukott orrú, kényelmes szandálokat. Ugyancsak orszá­gos probléma, hogy a gyerme­kek számára nem kaphatók megfelelő nyári szandálok és egyéb könnyű lábbelik. Jogo­san kifogásolták a hozzászólók azt is, hogy a gyermekruhák számos esetben olyan kelmék kombinációjával készülnek, amelyek tisztítása és vasalása, egyszóval karbantartása más és más módszert igényel. Az egyes ruhaanyagok nem mos­hatók automata mosógépekben, holott a gyermekruhák készí­tőinek erre is kellene gondol-* niuk. Eléggé szegényes a csecsemő ruházati cikkek választéka is, nagyon sok keresett és alap* vető holmit hiányolnak a fia-* tál anyukák. A gyermek-haris nyanadrágok például — min-1 den erőfeszítés ellenére — már huzambsabb ideje gyarapítják a hiánycikkek skáláját. A beszélgetésen részt vevő nők tolmácsolták azt a véle­ményt is, hogy az 51—57-es méretű ruhákat viselő nők nem találhatnak maguknak divatos cikkeket, holott minden ellen­tétes vélemény ellenére, az idősebbek Is kedvelik a diva­tos, ízlésesen megtervezett és elkészített ruhákat. A divatter-* vezőknek tehát ezt a követel-* ményt is fokozottabban figye-> lembe kell venniük a jövőben. A termelés és a kereskede-* lem képviselői a helyszínen válaszoltak a nők észrevételei­re. Elmondották, hogy a mun­kaerőhiány, és a csökkentett mennyiségű deviza és nyers­anyagbehozatal ellenére min­dent elkövetnek a panaszok or­voslása érdekében. Mindkét fél kifejezte azt a kívánságát, hogy a legközelebbi találkozó alkal­mával már nem szeretnének ugyanezekkel a fogyatékossá­gokkal és észrevételekkel ta­lálkozni, s hogy a jövőben még többet tesznek a vásárlók elé­gedettségének elnyeréséért. HELGARD SPILOVÁ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom