Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)
1979-08-31 / 205. szám, péntek
Hit kivin az iskola az óvodától ? GONDOLATOK AZ ÖVÖNÖK TOVÁBBKÉPZÉSÉRŐL Szeptember elejétől a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű óvodákban is bevezetik az új programot (tantervet). A cseh tanítási nyelvű óvodákban 1977-ben, a szlovák tanítási nyelvitekben pedig 1978 ban vezették be az új koncepciót. Ez az egyéves „késés“ a lépcsőzetes bevezetés következménye. Az óvodák is ráléptek tehát a korszerűsítés útjára, ezért hasznosnak véljük, hogy kifejtsük gondolatainkat az óvodák feladatairól. A bölcsődékben megkezdett sokoldalú alapozó személyiség fejlesztést az óvodákban magasabb szinten, tervszerűen keli továbbfejleszteni, és minden lehetőséget ki kell használni a gyermek iskolába járásának előkészítésére. Ezért az oktató- nevelő munka hatékonyságának fontos feltétele a két oktatási intézmény (óvoda, iskola) munkájának szoros tartalmi és mód szertani kapcsolata és belső szerkezetük összefonódása. Az óvodában a gyermekek felkészítése az általános iskolai munkára előírásszerűen valósul meg; egyrészt az óvodát rendszeresen látogató gyermekkel való foglalkozás során, másrészt az óvodába fel nem vett gyermekek számára létesített előkészítő osztályokban, továbbá az alapiskola első osztályába beíratott gyermekek szülei számára szervezett szemináriumokon. (őket az óvónő néhány hónappal korábban tájékoztatja azokról az alapvető tudnivalókról és szokásokról, amelyekre a gyermeknek szüksége van az iskolába lépéskor.) Az óvodán kívül ilyen irányhatást gyakorolnak a szülői közösségire az alapiskolák, a nemzeti bizottságok, a tömegtájékoztató eszközök és a társadalmi szervezetek; beszélgetésekkel, előadásokkal és cikkekkel segítik azokat a szülőket, akinek gyermekei nem járnak óvodába. Hátrányos helyzetbe kerülnek azok a gyermekek, akik valamilyen oknál fogva — például kevés férőhely, a szülök téves nézete, egészségi okok miatt stb. — nem járnak óvodába. A családi neveléssel kellene pótolni az óvodai nevelést, melyet szakképzett egyének végeznek. A családi nevelés erre azonban több ok miatt nem képes, ezért az iskolában érezhető az óvodai nevelés hiánya. A szülők figyelmébe is ajánljuk azokat a tervszerű foglalkozásokat, amelyeket az óvodai programban „tantárgyként“ jelölnek meg. Az óvodában kötött és kötetlen foglalkozások keretében nevelik a három korcsoportba besorolt gyermekeket: a 3—4 éveseket a kiscsoportban a 4—5 éveseket a középső, az 5—0 éveseket pedig a nagycsoportban tanítják. Az új programot az óvodákban mind a három csoportban egyszerre vezetik be, tehát nem lépcsőzetesen, mint az iskolában. A foglalkozások megnevezése és sorrendjük mind a három korcsoportban megegyezik. Az iskolára előkészítés szempontjából nézzük meg a nagycsoport foglalkozástervél. A bratislavai óvónők négyhetes ciklusra az alábbi tervet dolgozták ki: testnevelés 6 foglalkozás; értelmi nevelés 18 foglalkozás, amely a következőképpen őszük meg: a A pedagógusok a szavak milyenségének és mennyiségének meghatározásában legyenek segítségére mind az óvodának, mind a szülőknek, mind pedig az iskolának. Ugyanis az iskolában is az új oktatási tervezet értelmében követelmény a tanulók szókincsének tudatos fejlesztése, tanévenként 250—300 új szóval. Milyen szavakkal és hánnyal gyarapítsuk gyermekeink szókincsét, hogy műveltségük európai színvonalú legyen? Ez is egy a sok fontos kérdés közöl. megismerés fejlesztése (környezetismeret) ö, anyanyelvi nevelés 6, matematikai képzés 6 foglalkozás; erkölcsi nevelés (nincs külön foglalkozás, ugyanis az egész óvodai életet áthatja); munkára nevelés 1 foglalkozás; esztétikai nevelés 15 foglalkozás, mely így oszlik meg: zenei nevelés 5, képzőművészeti nevelés 5(—1) irodalmi nevelés 5, ismerkedés a szlovák nyelvvel naponta 1 foglalkozás. Ezzel szemben az alapiskola 1. osztályában a heti óraterv a következő: magyar nyelv és irodalom 8 óra, szlovák nyelv 2, környezetismeret 2, matematika 4, zenei nevelés és ének 1, munkára nevelés 1, testnevelés 2 óra. A magyar nyelvű óvodában négy hét alatt összesen 60 foglalkozás van. Az iskolában egy iskolai évben 35, az óvodában 40 munkahét van. Az egyes foglalkozások és az óvodai nevelés során a gyermekek szókincsének és beszéd- készségének fejlesztése a fő feladat. Úgy véljük, hogy a gyermek szókincsfejlesztésének szükségességét nem kell különösképpen hangsúlyoznunk, mert az annyira természetes, mint az, hogy az élethez levegőre, vízre, napfényre van szüksége minden élőlénynek. Ellenben azt, hogy a gyermek szókincsének fejlesztésében ne az ösztönösség, hanem a tudatosság uralkodjék, azt nagyon is nyomatékosan hangsúlyozzuk. Életre „nevelés” n Peti egy focilabdára vágyott. Már napok óta ostromolta apját, anyját, nagyapját: egyszóval azokat, akiktől remélhette, hogy az áhított labdát megveszik. Pöty- työst, kért, olyat amilyennel a bácsik fociznak a tévében. Nem mintha megirigyelte volna őket... bár, ki tudja, hiszen Peti még csak hétéves. Egyelőre az érdekelte, hogy a labda meglegyen. A kitartó ostrom — a o-érés, nyafogás, hízelgés és duzzogás — eredményes volt. Apja végül kezébe nyomott háromszáz koronát, s mivel nem ért rá elmenni vele, elküldte egyedül a boltba, vigye meg a labdát. így is történt. Boldogan jött haza Peti az új focival. Még tele kell fújni levegővel, és lehet rúgni, dobálni —- teljes lesz az öröm. Mivel ezúttal sem ért rá apa, hogy felfújja a focit, Peti maga látott hozzá. Nyomta a pumpát ... nyomta. A foci azonban nem akart gömbölyödni. Kicsi a lyuk gondolta. Előszedett gyorsan egy szeget, kitágította a szelepet, hogy semmi se akadályozza a levegő útját. Nem is volt többé akadály. A levegő ahogy bement, már jött is kifelé. Sírva ment Peti az apjához, mutatta, hogy mi történt. Apa kezébe vette a labdát. Hol a focit, hol a megszeppent, pityergő gyereket nézte. Nincs veszve semmi! Hirtelen kézen fogta a gyereket és zord atyai hangon ráförmedt: — Visszamegyünk a boltba és kicseréljük. De egy mukkot sem akarok ott hallani! A boltba apa aztán elmondta az eladónak, hogy rossz labdát kapott a gyerek. A hangjából érződött a neheztelés: lám, ha egyedül jön egy ilyen kisgyerek, máris hibás árut adnak neki. Az eladó elröstellette magát, s elnézést kérve kicserélte a labdát. A történetnek ezzel végé. De valóban vége? Peti kapott egy drága bőrlabdát. De sajnos kapott, mellé még valami mást is ... A gyerek számára a szülő magatartása példa — jó vagy rossz — példa, amit követni fog. MAJOROS ISTVÁN Ezeket a gondolatokat ki kellett fejteni ahhoz, ho.gy megértsük: mit kíván az alapiskola és a társadalom az óvodától. Az iskola nem kívánja azt, hogy az óvónők tanítsák meg a nagycsoportba járó gyermekeket olvasni és írni, hogy az óvónők vegyék át az iskolai oktató-nevelő feladatokat, de elvárja, hogy optimálisan készítsék fel a gyermekeket az iskolai munkára. Fejlessze az óvoda a gyermekek beszédkészségét, azon belül pedig az érthető beszédet, a beszédhangok tiszta ejtését, « beszédhibás gyermekeket a szülők közreműködésével logopédussal gyógyittassa. Anyanyelvi nevelésből tantervi követelmény, hogy az I. osztályban a következő szavakat tanulják meg a gyermekek helyes hangképzéssel olvasni, a megtanult 38 (később 44 + 1) betű segítségével leírni (mondatban, szövegben), alkalmazni: főz, gombóc, mókus, óra, ők, ősz, öt, őz, rózsa, űrhajó, ír—irka, tűz—tüzes, új, út—utas—utca, víz—vizes; áll, csepp, hull, itt, kedd, kedden, orr, ott, száll, ujj, varr; Anna, Attila, Emma, Ottó, jobb, szebb, több; jött, kell, lett, dinnye, fütty, füty- tyent, gally, könny, könnyes, meggy, öccse, ősszel, pettyes, rossz, rosszul, tavasszal, hely lyel, rizzsel, rozzsal; hosszan ejtjük: egy, egyes, egyik, lesz; bagoly, Gergely, gólya, ibolya, Ibolyka, Károly, királyfi, lyuk, lyukas, kulcslyuk, Mihály, osztály, fej, baj, jár, jön, száj, tej, vaj. A felsorolt szavakon kívül sokkal több szót is használnak az óvodás gyermekek, de nyelvi szempontból az első osztályban ezeknek a szavaknak a helyes ejtése és helyesírása kötelező. Ha az óvoda átvenné a felsorolt szavak helyes ejtésének tudatos kialakítását és alkalmazását, természetesen megfelelő szövegkörnyezetben „tá lalva“ a kis óvodásoknak, az iskola nagyon hálás lenne érte. A megoldás módját és formáját az óvónőkre bízzuk. Na gyón gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek, s az utóbbi idő ben sok helyütt alkalmazzák már az óvodai bábszínházát az igényes nyelvi nevelés megvalósításában. Óvodáink zöme nagyon színvonalas munkát végez, ezt tanúsítják azok az elsős tanulók, akik három évig rendszeresen és örömmel jártak óvodába. Nagyobb gondot jelentenek azok a gyermekek, akiket a szüleik nem járatnak illetve nem tudnak óvodába járatni Ezek a gyermekek objektív okok miatt kerülnek szellemileg hátrányos helyzetbe s őket aztán az iskola ■ se tudja egy hamar felzárkóztatni a többi tanulóhoz. Schniererné Wurster Ilona a Pedagógiai Kutatóintézet munkatársa Jó évad ígérkezik Kapunyitás a Magyar Területi Színházban A címhez akár kérdőjelet is illeszthettem volna, hiszen hogy milyen évad előtt áll egy-egy színház, az mindig rejtély, azt mindig valami csodálatosan izgató titokzatosság burkolja. De talán e burok imitt-amott föl- sejlik, ha a színházlátogató olvasó lajstromban láthatja a bemutatásra tervezett darabokat. Fölsejlik, mert az igazi néző mindenből következtet. A dramaturgiai tervből is. Na, de ne vágjak a dolgok közepébe. Kezdjem ott, hogy a Komáromban (Komárno) székelő Magyar Területi Színház és kassai (Košice) társulata, a Thália Színpad dolgozói a hét elején tartották évadnyitó társulati ülésüket, amelyen Takáts Ernőd. a színház igazgatója köszöntötte őket, sikerekben gazdag munkát kívánva a két társulat minden tagjának. Ezt követően sajtótájékoztatóra került sor, amelyen a színHáz dramaturgja, Kmeczkó Mihály eszméi-etikai és műsorpolitikai szempontból elemezte az 1979—80-as évadban színpadra kerülő darabokat. A terv szerint, akárcsak tavaly, idén is nyolc darab kerül bemutatásra. Négy klasszikus és ugyanannyi kortárs szerző műve közül három komédia, egy zenés komédia, egy tragikomédia és három színmű. Már a műfaji megoszlás jelzi, hogy a színház vezetősége és a Konrád József érdemes művész vezette művészeti tanácsa az utóbbi négy-öt év gyakorlatával ellentétben, nem a tragédiák és a drámák, hanem elsősorban a komédiák bemutatása mellett tört lándzsát. Nézzük a Komáromban bemutatandó darabokat. Színházunk 1979—80-as évadának első bemutatója a NOSZF évfordulójának tiszteletére Nyikolaj Va- sziljevics Gogol 1836-ban írt, a negatív emberi magatartásformáknak tükröt állító szatirikus vígjátéka, A revizor lesz, október 5-én, Konrád József rendezésében. Csehszlovákiában első ízben december 14-én mutatkozik be az idei esztendő egyik Herder-díjas, a romániai magyar Sütő András. Híres drámatrilógiájának ‘— Egy lóesiszdr virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel — Heinrich von Kleist krónikája nyomán írott első darabját, amelyben az egyén és az állam kapcsolata, a minden áron kompromisz- szumra való törekvése hasznossága és kiúttalansága kerül bonckés alá, Takáts Ernőd rendezi, a romániai kultúra napjai keretében. A hazai magyar színházlátogató jövő év március 7-én másodszor tapsolhat Mikuláš Fehér vendégrendezőnek, a Trnavai Gyermekszínház művészének, aki hazánk felszabadulásának 35. és a szövetkezetesítés 30. évfordulója tiszteletére Stefan M. Sokol Magányos farkas című színművét formálja pódiumra. A kortárs szlovák szerző alkotásából nyilván az egyéni boldogulás és a közösség jövőjének dialektikus kapcsolatát fogalmazza a legnagyobb nyomatékkai színpadra. A komáromi társulat évadzáró bemutatója jövőre is zenés vígjáték, s akárcsak az idén, a szerző most is Mikszáth Kálmán, a rendező pedig Konrád József lesz. Mikszáth Kálmán vígjátéka tulajdonképpen megzenésített, új betanulása az 1966. október 14-én bemutatott, ugyancsak Konrád József rendezte előadásnak. Persze, azóta nem csupán a világ, de Konrád József rendezői szemlélete is változott, s ez a tény új, időszerűbb megvilágításban sugározza majd a Szent Péter esernyője üzenetét. Konrád szereti a magyar klasszikusokat, s mint a nagy sikerű Beszélő köntössel bizonyította, érti, s rendezői koncepciója révén, közönségével is megérteti napjainkhoz szóló gondolataikat. A zenés vígjátéknak jövő év május 16- án, a Jókai-napok kezdetekor lesz a premierje, az 1979—80-as színházi évadot záró bemutatója pedig a gombaszögi völgy H hatalmas színpadán, valamikor f júniusban. A kassai Thália Színpad művészei november 8-án magyar ősbemutatót és csehszlovákiai bemutatót tartanak Niccoló Ma- chiavelli firenzei gyakorló államférfi, ragyogó szépíró, ízig- vérig reneszánsz gondolkodó Clizia című versbetétes komédiájának bemutatásával. Az el- anyagiasodásról, a pénz, a hatalom és a birtoklás istenítésé- ről, s természetesen kusza szö- vődményű szerelmekről szóló darabot remélhetőleg élvezetesen és tanulságosan aktualizáló Csendes László színművész másodszor mutatkozik be rendezőként. Hogy Csendes Lászlónak mérhetetlenül nehezebb dolga lesz, mint a Hókirálynő című mesejáték téli színpadra kreálásával volt, az vitathatatlan. E pajzán, vérbő humorú, mélyen társadalmi gyökerű reneszánsz vígjáték színpadra állítása azonban fölfigyeltető vállalkozása a MATESZ-nek, és a színészként kiváló, rendezőként igazán csak most bemutatkozható Csendesnek egyaránt. Nem kell ahhoz nagy jóstehetségnek lennem, hogy megállapítsam, George Bemard Shaw 1898-ban írt Warrenné mestersége című drámájának országszerte nagy sikere lesz. Annak ellenére, hogy a MATESZ közönsége most találkozhat először a különös egyéniségű írrel, könnyű hinnem, hogy megszereti. A darabot a Prešovban székelő csehszlovákiai ukrán színház egyik rendezője, Ivan Ivančo állítja színpadra, s a premiert január 24-én tekintheti meg Kassa város közönsége. Annak a városnak magyar ajkú közönsége, amely jövőre ünnepli 750. születésnapját. A szép születésnap alkalmából kerül színre a kassai születésű jeles csehszlovákiai magyar költő, író és műfordító, Rácz Olivér nagy sikerű Álom Tivadar hadparancsa című regényének színpadi változata, amely a magyarság és az európaiság kérdésének fe- szegetésével párhuzamban arra keresi a választ: lehet-e az ember kívülálló? A színpadon most első ízben jelentkező Rácz Olivér darabját, vagyis az ősbemutatót a nálunk már jól ismert magyarországi művész, Szőcs János rendezi. Halasi Imre személyében hazai magyar színházi berkekben ugyancsak jól ismert magyarországi vendégrendezője lesz a jövő év június 12-én bemutatandó Miro- slav Horníček Két férfi sakk- ban című vígjátékának is, amely nyugtalanító párhuzamban fejtegeti, lehet-e fegyverekkel fölszerelten békésen egymás mellett élni, illetve, lehet-e fegyver nélkül harcot nyerni? A fenti sorokból kiolvasható, nagyon sok darabban jelen van a hatalom és az erkölcs, az egyén és az állam, az egyén és a közösség kapcsolata. S mindig realisztikusan, ami, persze, nem véletlen. Aki ismeri a Magyar Területi Színház helyét szocialista színházművészetünkben, az tudja, hogy eddigi sikereik abban az eszmeiségben gyökereznek, amelyet realisztikus színjátszásnak hívunk. Igaz, voltak egyéb, de mindenkor haszonnal járó kísérletezések is, amelyek azonban sosem bontották meg ezt a színházi elvet. Az új évadban is realisztikus hangnemben, s legtöbbször nevettetően szólnak, s nem is akárkiknek nem is akármilyen gondolatait közvetítik majd a MATESZ művészei. Hiszem, nem túlzók, ha a dramaturgiai terv alapján azt mondom, jó évad ígérkezik, amit még a tartalék darabok sem gyengíthetnek, hiszen Peter Kováčik az egyik legjobb szlovák színpadi szerző, s nyilván példamutató darabbal mutatkozna be a debütálás előtt álló Simkó Tibor is. Közönséget csalogató, közönséget szerző évad ígérkezik. Persze, ez nem csupán a két társulattól, hanem a művelődési házak igazgatóitól, szervező titkáraitól, a mindenkori vendéglátóktól is függ. És a nézőtől, aki nélkül nem színház a színház. Készítsen is bármilyen drama-' turgiai tervet. SZIGETI LÁSZLÓ Övodáb'■ (J. Kruliš — CSTK felv.)
