Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)
1979-08-21 / 196. szám, kedd
Egzotikum nélkül ETIÓPIÁI PILLANATFELVÉTELEK A Nílus völgyében elnyújtózó országban jártam. A fekete világrésznek erre a most eszmélő tájára nem repülővel utaztam. Még csak a képzelet szárnyán sem. A Duna partján nézelődtem, s egy falragasz szövege: — „A szocialista Etiópia mai művészete“ — irányított a Nemzeti Galériába. Légkört éreztető célzattal, vagy csak a maga kedvtelésére trópusi hőséggel sugárzott a nap. S bent a termekben is forró színek fogad tak. Sajátosat, egzotikusát vártam a mi művészetünktől merőben eltérőt. De csupán egy-egy izgalmas afrikai álarc, s néhány sziláján díszítményező kompozíció éreztette az etiópiai folklórt. S feltűnt még két, falemezre festett, múltjukat idéző kép, Tulu Goye munkái. Rajzosán, vonalasan jelenít meg egy nyilván kultikus ünnepséget. Az egyiken, a sötétbarna tónusún díszes öltözetű család vonul fel, lovukat kantárszáron, kecskéjüket pórázon vezetve. A másik kép fekete-fehér karcolásokkal az Otthoni életet ábrázolja: a főzés bonyolult szertartását és a nép vele született színérzékével formált edényeket. A bemutatott anyag többi része elárulja, hogy kontinensünk szocialista államai és Etiópia között egyre bővülő, g'ümölcsöző kapcsolat áll fenn. Az ő mai festőik látják, s figyelik az eu rópai realista művészetet, s an fiák változatos kifejezési formáit. Egyikük, Alefclege Selam akvarelljei láttán kitárul előttem a távoli táj. Lilás hegyhátak, szelíd, sárgálló dombok között a völgyben házikók csoportja. S az emberek? Négy férfiarcmás-tanulmány tájékoztat némileg: hosszúkás koponya, éles vonású arcok, göndör, szurokszínü haj. Odébb egy bronzbőrű ifjúról festett jó karakterportré. S most, mintha valamelyik kép keretéből lépne ki, magas, nyúlánk, sötét bőrű fiú áll mellettem. Kerekre nyíló, villogó szemmel ő is érdeklődéssel néz körül. Megszólítom, és folyékony szlováksággal közli, hogy harmadéves hallgatója a bratislavai Közgazdasági Főiskolának. Két év múlva visszatér hazája termékeny földjére, ahol sok munka várja. Népe még kezdetleges körülmények között, az ősöktől átvett életformát folytatja. „Nálunk nyugodtan élnek és dolgoznak az emberek. Elégedettek, mert szabadok." Szavainak képi igazolását látom Taddese Mesfin vásznain. Ásóval, lapáttal, taligával dolgoznak. Csőszerű elemekből rakják össze egyszerű hajlékukat. Egy hordó tetején meztelen lábszárú fiú áll és tarkára mázolja készülő otthonukat. Fehérbe öltözött, széles kalapot viselő férficsoport öszvérháton szállítja malomba a termést, mutatja egy másik kép. A vidéki asszonyok életét Abeba Kasaija jeleníti meg. Kunyhóik élőt a földön ülnek, s egy abröszfélén válogatják a magvakat, majd hengerformájú faedényben bunkóval zúzzák apróra. Csillogó tollú kakasok és tyúkok verik fel a ház tájának csendjét. Majd magas, karcsú termetű, élénk színű ruhát viselő nőkről közli Abdel Rahman, hogy milyen kitartással és gráciával hordják fejükön az ízes gyümölccsel megrakott nagy tálakat. A családi élet melegét sugározza néhány életkép: A gyermekét fésülő asszony, s egy levelét felolvasó, leánykájára figyelő szoptató anya. A trópusi tájban egy sziklán álló fiú felszabadult örömmel fújja fuvoláját. Az élet komorabb oldaláról ad hírt eixpresszív hevülettel Esetu Trionel. Szól az öreg Koldusról, a hátán súlyos köteg fát cipelő Proletárról, fagyos kékes-fehér szálkás vonásokkal egy megrendítő Katasztrófáról. Politikai töltete van a Haza védelmezőjének, és nemzeti öntudatra vall az Egységben az erő című kompozíció. Törzsi öltözetben, gyilkos támadófegyverekkel és díszes védelmező pajzszsal hősi magatartást éreztető férfi néz szembe a rosszakarókkal, külhoni ellenséggel. Századunk technikai civilizációjával való kapcsolatukra egyetlenegy vászon utal: az autóbuszra várakozó, félig-meddig modern ruhás fiatalok összetartó csoportja, ök is az újnak, a haladásnak hívei. BÁRKÁNY JENŐMÉ Gondolatébresztő és tanulságos rendezvény A debreceni nyári egyetemről Csehszlovákiából huszonhaton vettek részt ä debreceni nyári egyetemen. A jubileumi, negyvenedik évfolyam egyiik, legnépesebb csoportja tagjaiként, mert hiszen az idén 300 hallgatója volt a magyar nyelv és [kultúra Iránt érdeklődő külföldiek számára szervezett nya/i egyetemnek. A Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar iroda Imii tanszékének könyvtárában működő titkárság tájékoztatása szerint hasonló létszámú csoport érkezett Finnországból és Francia- országból. A Szovjetunióból 22, a Német Demokratikus Köztársaságból 18, Jugoszláviából 10, Romániából 5, az Amerikai Egyesült Államokból 17 érdeklődő vett részt a nyári egyetem egyhónapos tanfolyamain. Az idén elég sokan voltak a hallgatók között, olyanok, akiket pusztán a (kíváncsiság, a nyelvtanulás vágya, a magyarok iránti rokon szén v vitt Debrecenbe. Akadtak olyanok is, aikiik esatk magyar származású férjük, vagy feleségük kedvéért vállalkoztak arra, hogy a nyári egyelem hallgatói legyenek. Természetesen, az utóbbiak ökörében főleg a városnéző iki- rá n d u lások, műze um Iá tóga tások, a gyakorta visszatérő program, a néptánctanulás keltett érdeklődést. A Debreceni Népi Együttes tagjai sokat foglalkoztak velük, az egyetem díszudvarán tanították őket a magyar tájaik táncaira. Tekintettel arra, hogy a hallgatók jelentős hányada érkezett olyan országból, melynek hivatalos nyelve az angol, vagy egyébként jól értett angolul, dr. Pálfy József, a nyári egyetem igazgatója, számukra angol nyelvű előadásokat tartott. A magyar nyelv és stílusgyakorlat órákon főleg azokkal foglalkoztak, akik már szüleiktől megtanulták, vagy legalábbis alapfokon elsajátították a magyar nyelvet. Ezeken az órákon több, valóban egyetemi színvonalú előadást is tartottak a hallgatók számára. Ilyen volt, és élénk érdeklődést keltett dr. Kálmán Béla egyetemi tamár „Az anyanyeiv, az idegen nyelv és a kétnyelvűség“ címmel tartott előadása. Több ankétot is rendeztek a nyári egyetemen. Az utolsó néhány napot a hallgatók kirándulással töltötték: Egerbe, Budapestre, majd a Balaton környékére látogattak el. Ösztöndíjasként vett részt a nyári egyetemen a hallgatók 80 százaléka. Akárcsak a hazánkból érkezett csoport tagjai is. A legtöbb „visszajáró“ érdeklődőt pedig Franciaország, Olaszország küldte, államközi egyezmény alapján segítve utazásukat:, részvételüket. Nem jóslás, inkább előrejelzés, hogy a „visszajáró“ érdeklődők sorába, jövőre, meg a következő éveikben sokan jelentkezni fognak a mieink, a csehszlovák csoport tagjai közül is. Ennek oka egyszerű. Sok, bennünket is érdeklő program, probléma, kérdés, vita iker ült az idén a debreceni nyári egyetem tananyagába. Olyanok, melyek megismerését, megoldását, megválaszolását és megvitatását folytatni kell. HAJDÚ ANDRÁS Sz ínes kulturális műsorok Prágában A Prágai Nyár már fogalommá vált a köztudatban. Rendezvényei gazdagítják a főváros kulturális életét, hozzájárulnak a nyári Prága sajátos hangulatának kialakításához. Szeptember végéig Prága elsősorban a muzsika városa, rnive’i a Prágai Nyár rendezvényeiben « zene dominál. A prágai koncertiroda a klasszikus zene hazai és kül- íöldi mestereinek műveiből, valamint századunk zeneművészetének népszerű alkotásaiból állította össze a nyári hónapok több mint hetven hangversenyének műsorát, amelyeket már hagyományosan muzeális jellegű épületek kertes udvarán, a Malá Strana-i kertekben, vagy a várudvarban rendeznek meg. Az előadások színhelye — a műemlékek atmoszférája — fokozza a közönség művészi élményét. A nyári hónapokban a koncertközönség mintegy felét a Prágába látogató külföldi vendégek alkotják. A világ ’legkülönbözőbb nyelvet beszélő tu- --ptsták szavaival találkozunk a kitűnő akusztikájú óvárosi Szent Jakab templom keddi orgonahangversenyein, a Vald- stein palota kertjében megrendezett szimfonikus és kamarakoncerteken. Nem kevésbé népszerűek a várudvar hangversenyei sem, itt gyakran a vár történetéhez fűződő zeneművek csendülnek fel. Augusztusban és szeptemberben a Sz’iáv Szigeten a Csehszlovák Állami Ének- és Tánc- együttes Csehszlovákia táncol és énekel című műsorát tekinthetjük meg. Az együttes műsor- számai, a népdalok és a szebbnél szebb népviseletek elbfivö- l'ik a hazai és külföldi 'látogatót egyaránt. Az Óváros tér színpada hetente négy alkalommal kínál vidám zenés szórakoztató műsort az arra járóknak. Csehszlovákia különböző kerületeinek ének és tánccsoportjai mellett ezekben a napokban fellép a Szverdlovszki népi együttes is, amely a távoli Ural és környéke népzenéjéből és táncaiból ad ízelítőt. A prágai kulturális nyárról szólva nem feledkezhetünk meg a Jú- 'nius Fučík Park nyári műsoráról sem, ahol kiváló művészeink és együtteseink előadásában komoly- és könnyűzenei előadások, esztrádműsorok váltakoznak. Ezekben a hónapokban a fővárosban látogatók százait részesítik felejthetetlen élményben az országhatárainkon túl is ismert és népszerű Laterna Magika előadásai, Ladis'nav Fialkának a cseh nyelv ismerete nélkül is követhető pantomim műsorai, vagy a közikedvelt Spejbl és Hurvinek bábszínház előadásai. A prágai kulturális nyár a Prágába látogatók ezreinek nyújt betekintést szocialista kutúrámkba, fővárosunk színes kulturális életébe. (ma)- ÚJ FILMEK “ ZSÓFIA (lengyel) Világjelenség az öregek magánya. Az öregkori magánynak megvan a költészete, vannak mosolygós pillanatai. De a magány tragikumáról is szólni kell, arról, ha az idős ember nem kell már senkinek, ha tőle már nem várnak semmit. Zsófiának — a lengyel film hősnőjének — több jutott az csak jelzésszerűen utal Zsófia előéletére. Az asszonynak csak a zárkózottságból, utcai . sétáiból, félénkségéből következtethetünk magányára. Ebben persze közrejátszott a színészi alakítás csodája is, ahogyan Ry- szarda Hanin eljátszotta Zsófiát. A színésznő csupán él és jelen van a vásznon: kifejező, Ryszarda Hunin a lengyel film címszerepében öregkori keservekből, mint a derűsebb, napsugarasabb epizódokból. Családja messze, más városban él, saját apróbb-na- gyobb gondjaira ügyel. Zsófia egy kisvárosban, az öregek otthonában talál szállásra, reménykedve, hogy a fiatalok majd magukhoz veszik. Szállásra lel, s nem otthonra, mert ottlétét csak átmenetinek tekinti, kapcsolatokat nem épít ki társaival, a maga útját járja, s nem akarja lekötni magát semmivel és senkivel. Persze, nem lehet kívül állni az eseményeken, s ez nemcsak az öregkorra, nemcsak Zsófiára vonatkozik. ■ Ennek az apró termetű, törékeny, öregedő asszonynak a tragédiáját elmesélni szinte lehetetlen. A film mondanivalója ugyanis oly összetett, képzet- társításai oly sokrétűek, hogy szinte reménytelen vállalkozás összefoglalni a filmet. A mű elsősorban képekkel, hangulati kürnyezetfestéssel, a portrék szuggesztív és megrendítően valóságos ábrázolásával „mondja el“ a lényeget. A forgatókönyv nem részletez, nem illusztrál, KERESEM A DALOM érzékeny arca, megtört fényű tekintete többet „mond“ magányáról, mint megannyi szöveg. A film hűvös nyugalommal, szentimentalizmus nélkül mutatja be a bezárkózás folyamatát. Ryszard Czekala, a sajátos filmes formanyelvet beszélő egyéni hangú elsőfilmes rendező kemény világot lát hősnője körül. Olyat, amelyben mély a generációs szakadék, amelyben az önzés előbbrevaló a szeretetnél, a gyarapodás, a karrierépítés vágya hatalmas hajtóerő. Zsófia nem kötődik senkihez és senkit sem köt magához. Oka ennek talán félénksége, makacs önfejűsége, tétovasága, de talán oka a világ is, amely még nem talált ki az öregek számára igazán hasznos és értelmes életformát.' Ennek felfedezése azonban nem lehetett a rendező feladata. Az alkotó imponáló magabiztossággal kezelt filmnyelvi eszközökkel, emlékezetes érzékenységgel komponálta meg Zsófia sorsát. A filmet I.ocar* nóban nagydíjjal jutalmazták. (szovjet) Álla Pugacseva a szovjet film főszereplője Dudor István tusrajza Vajon van-e — a popzene-rajongók között — aki Álla Pugacseva nevét nem ismeri? Aligha, hiszen a legnépszerűbb szovjet énekesnő tavaly Sopot- ban az Intervízió nagydíját érdemelte ki. E szovjet filmben ő keresi a dalát, vagyis az egyéniségének, képességeinek legmegfelelőbb stílust. Bár a zenés film főszereplőjét Anna Sztrelcovának hívják, kétségtelen, hogy az alkotók Álla Pugacseváról mintázták alakját. A végeredmény szempontjából persze mellékes, hogy a film milyen mértékben tartalmaz életrajzi elemeket, a döntő, hogy az alkotóknak sikerült bemutatniuk egy sajátos arculatú énekesnő pályafutását, a karrier és a magánélet összeegyeztetéséből adódó konfliktushelyzeteket, a népszerűség árny- és fényoldalait. S tették ezt eredetien egyéni kifejező- eszközök és formanyelv alkalmazásával, kerülve a sablonokat és bevált recepteket. Az alkotók — Alekszandr Orlov rendezővel az élen — a cselekményt a zenével és az énekszámokkal ügyesen ötvözték; zenés filmről lévén szó, rendkívül fontos, hogy az énekbetétek szervesen illeszkedjenek a történetekbe. A főszerepet természetesen Álla Pugacseva játssza; eddig csupán .kiváló énekesnőként ismertük, most viszont színészi képességeit is megcsillogtatta. Vitathatatlan, hogy a Keresem a dalom az igényesebb szórakoztató filmek közül való. —ym— 1979. VIII. 21.
