Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-18 / 194. szám, szombat

az együttgondolkozAs Áramköre

A MUNKASZERVEZÉS TÖKÉLETESÍTÉSE # A TARTALÉKOK FELTÁRÁSA # AZ IFJÚSÁG NEVELÉSÉNEK KÉRDÉSE

A személyes beszélgetés nem valami merőben ö), eddig nem alkalmazott módszere a pártmunkának. A fegy- verneki (Zbrojníkyj Május 9. Eísz kommunistáinak körében sem, a mostani tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetésre készülve azonban ezt hangsúlyozza Ján Krejtí elvtárs, az elnök:

— Politikai és eszmei energiaforrás lesz ez, melynek erejét okvetlenül hasznosítani fogjuk a következő évek pártmunkájában, de a pártszervezet hatókörzetében, a munkahelyek kollektíváiban, a faluban, a pártonkíviiliek körében is.

ötvennégy tagja van a párt- szervezetnek, közülük öt tagjelölt. A munkahelyek szerint öt csoportba szervezve tevékenykednek, és csoportonként készülnek fel a beszélgetésre is. Nagy István elvtárs, agronómus, a pártbizottság tagja azonban nem ok nélkül jegyzi meg:

— És felkészült a pártbizottság is. A formaságok elintézésén kívül három nagyon fontos problémakör meghatározásával, mert azt akarjuk, hogy az együttgondolkodás áramkörébe bekapcsolva a kommunistákat, a beszélgetés mint energiaforrás, minden eddigi beszélgetéskor hatékonyabb legyen.

A három fontos problémakör egyike a munkaszervezés tökéletesítése.

— Nem kívánjuk, nem is akarjuk átvenni a munkahelyek gazdasági vezetőitől azt, ami az ő dolguk — hangsúlyozzák —, de a folyamatos pártellenőrzéssel, a munkahelyen dolgozó kommunisták felelősségének növelésével segíteni kívánunk.

Az agronómus saját helyzetét, esetét említi:

— Nagy gond a növénytermesztési munkálatok megszervezése, mert egyre kevesebben dolgoznak ezen a munkaterületen, a feladatok pedig egyre nagyobbak. Azt hinni, hogy magam is megoldom a problémákat, szinte képtelenség. Elgondolásaim, elképzeléseim ugyan vannak, de szükséges a segítség. Kérni is fogom ezt a beszélgetéskor.

Másik, fontos problémakör a tartalékok feltárása.

— Úgy állapítottuk meg — magyarázza a pártelnök —, hogy a gépesítők, a gépjavítók munkabrigádjában, illetve először az ott dolgozó kommunistákkal kell ezt megbeszélni. Tapasztalataink szerint az egyes munkagépek javításának ideje igenis csökkenthető. A beszélgetéskor majd rámutatunk arra is, hogy esetenként anyagpazarlásra is sor került.

Harmadik fontos problémakör az ifjúság nevelésének helyzete.

Ezzel kapcsolatban elmondják, hogy különösen, s jogosan büszkék a pionírok nevelése terén elért sikerekre. Veress Vilmos csapatvezető és a pedagógusok tevékenysége példás. A csapatvezető megkapta „A szocialista nevelésért“ kitüntetés aranyérmét, a pedagógusok pedig „A példás pionírvezetök kollektívája“ kitüntető címet.

— Probléma azonban — magyarázzák — az átmenet, hogy a volt pionírokkal való foglalkozás, az ifjúsági szervezet tevékenységébe való bekapcsolásuk nem zökkenő nélküli. Esetenként el is marad.

Elmondjak, hogy többször is foglalkoztak már ezzel a jelenséggel. Javaslatukra, ajánlásukra választották Kovács GyuJa elvtársat, a főldművesszövet- kezet dolgozóját, az ifjú kommunistát elnökké a fiatalok. Ez azonban egyelőre csak formai megoldás.

— Ügy kívánunk segíteni — mondják —, hogy ezt a problémát a kommunisták elé tárjuk. Megkérjük őket, segítsenek a fiataloknak. Pártfeladatként megbízást adunk majd azoknak, akik képesek arra, hogy a fiatalokkal foglalkozzanak.

A három, fontos problémakör megvitatásán, megbeszélésén kívül azonban arra is felkészült a pártbizottság, hogy véleményt, észrevételt, javaslatot kap majd a párttagoktól.

— Főleg arra számítunk — hangsúlyozza a pártelnök —, hogy a belső pártélet, az alapszervezet és a csoportok tevékenységének szervezeti és tartalmi kérdései kerülnek majd napirendre. A segítő szándékú kritika elfogadására is felkészültünk, hiszen a kritika és önkritika a pártmunkában kiegészíti és feltételezi egymást. Nem helyettesíthetők, főleg nem állíthatók szembe egymással. így értelmezve készültünk fel a párttagok véleményeinek összegyűjtésére.

— Igen, így — teszi hozzá Nagy István elvtárs, —, mert a beszélgetés csak kezdet ahhoz, hogy az energiaforrás hatását mind a belső pártéletben, mind a pártszervezet hatókörzetében megérezzük.

J

ól felkészültek a beszélgetésre. Reményt keltő- en: az együttgondolkodás áramkörét megindítva, fokozva, hogy a szótól a cselekvésig vezető útra szervezetük mindegyik tagja rátaláljon.

HAJDÜ ANDRÁS

A SOROMPÓ ŐRE

Felelősségteljes szolgálat

Gépkocsival, autóbusszal utazva ki ne türelmetlenkedett volna egy-egy leeresztett sorompó előtt? Olyankor a várakozónak a másodpercek perceknek, a percek pedig szinte óráknak tűnnek. Valljuk be, nemcsak az bosszant bennünket, hogy éppen akkor kell a vonatnak áthaladnia, amikor mi érkeztünk a vasúti átjáróhoz, hanem az is idegesít, hogy a sorompóőrt véljük felelőtlennek, s nemegyszer azt hisszük, kárörvendően várakoztat bennünket a kelleténél tovább.

— Bizony türelmetlenek az emberek — mondja Tóth Ilona, a vágsellyei (Šaľa) 8-as vasúti átjáró mechanikus sorompójának kezelője, akivel szolgálata teljesítése közben beszélgettem, tehát meggyőződhettem idegfeszítő munkája neliéz1979

VB!. 18.

5

A dunaszerdahelyi (Dunajská Stredaj járásban, a (Lúö na Ostrove) Efsz-ben megkezdték az 50 hektárnyi területen ülte- tett lucerna harmadik kaszálását. Zöldtakarmánynak használják fel, zömét pedig szárítják. Eddig már 25 hektárról lekaszálták a lucernát. Viktor Orbán naponta 5 hektárnyit kaszál le

{Felvétel B. PalkoviC — CSTK)

ségeiről. — És fegyelmezetlenek is — folytatja —, sokszor még a buszsofőrök is. Pedig az ideges hangulatot, a feszültséget nem szeretem, mert ránk is hatással van.

Beszélgetésünk nem nyugodt társalgás, hiszen Tóth Ilona csaknem szüntelenül végez valamit. Az óráját és a vágányokat figyeli, telefonálnak neki vagy ő hív, leereszti vagy felnyitja a sorompót, beírja a vonat áthaladásának idejét, kipipálja az áthaladt vonatok számát. A szűk helyiségből csak vasutassapkában lép ki.

— Ilyenkor, a nagy melegben különösen kellemetlen ez a sapka, meg a hajnak is árt — jegyzi meg —, de a szabályzat előírja a viselését, s ez helyes is. Az áthaladó vonat mozdonyvezetője a sapka szerint ismeri meg a sorompóőrt, akinek jelenléte bizonyos megnyugvást hoz számára. Ha nem látná, azt hihetné, hogy valami baj van.

— Mit figyel a sorompóőr az áthaladó vonaton?

— Az esetleges műszaki hibákat. Például azt, nincs-e le* fékezve valamelyik kerék — mondja, s elém tesz egy táblázatot, amely azt tartalmazza, milyen hibáért mennyi juta lom illeti meg a figyelmes sorompóőrt.

— Hányszor nyitja fel és ereszti le egy-egy szolgálat alatt a sorompót — kérdem.

— Nem számoltam — válaszolja. — Körülbelül 80—90 vonat halad át a tizenkétórás szolgálat alatt, reggel hattól este hatig. Ha nappal kevesebb, akkor éjjel több. A tehervonatok többnyire késnek.

Az egyik tehervonat néhány percre megáll, nincs szabadjelzés. Amikor megkérdem miért, így válaszol:

— Kevés a vágány és igen sok vonatot kell átengedni. Ilyen nagy forgalom mellett még a legjobb forgalmista helyzete sem irigylésre méltó. Az, hogy a sorompó meddig van lecsukva, nagyban függ a forgalmista lelkiismeretességétől és ügyességétől. Attól függően, melyik forgalmista szolgál, már előre tudom, milyen lesz a szolgálat, illetve a hangulat. A forgalmista a jelzettnél három perccel korábban vagy későbben kiengedheti a vonatot, s azért már én felelek, ha nem csukom le a sorompót. Ha kivételesen nem működnek a sorompók, akkor — szükségmegoldásként — zászlóval kellene megállítanom az autókat.

— Most ki telefonált? — kíváncsiskodom az egyik hívás után.

— A forgalmista — válaszolja. — Azt jelentette, hogy a gyors helyből indul... Most azt közölte velem, hogy „már lépett“ — magyarázza egy újabb hívás után. — A bejárati jelző azt jelzi, hogy már jön az állomásba a vonat. A másik sorompóőr pedig azt, hogy már látja. Ezenkívül térközi jelző is van Sellye és Tornóc között. Én a sellyei és a tornóci forgalmistával, illetve a térközi jelzővel vagyok telefonősz- szeköttetésben... A mechanikus sorompók már elavultak és megszűnőben vannak — folytatja egy újabb szerelvény távozása után. — Sokkal biztosabb az automatikus sorompó, amit a vonat maga zár le a vágányon áthaladva bizonyos távolság után. Nem fogom sajnálni, ha majd megszűnik itt a szolgálat Már négy éve végzem ezt a nagy felelősséggel járó munkát. Korábban a Dus- lóban dolgoztam. Ott több volt a szabad időm, itt jobban keresek. Az üzemben egyhangú volt a munka, itt állandóan új arcokat látok. A három kilométerre levő Deákiról kerékpáron járok be a munkahelyemre. A sorompó kezelése a nők számára nagyon fárasztó. Pedig a sorompónál négyen váltjuk egymást, s csak egy férfi van köztünk. Ráadásul sok a szolgálat, mert kevesen vagyunk. A szabadságról is visz- szarendeltek 18 nap után. A Budapestre tervezett kirándulásom elmaradt. A vasutasoknak járó ingyenjegyet is évente csak egyszer-kétszer veszem igénybe. Nincs mikor utaznom.

A nehézségek ellenére szereti a vasutat. Ezt azok a szavai bizonyítják a legjobban, melyeket beszélgetésünk végén mondott:

— Ha megszűnik a mechanikus sorompó, akkor is a vasútnál maradok.

FÜLÚP IMRE

II KÓRSUK, „01" MÓDSZEREK

Az ideológiai küzdelem egyik központi témája #

Az emberi jogok burzsoá és szocialista értelmezése

Minőségileg új korszakba jutott a világ. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom ma már jelen van minden földrészen és a legkülönbözőbb társadalmi és gazdasági fejlettségű szinten álló országokban. Sok tekintetben ez a magyarázata annak is, hogy a burzsoázia a szocializmus ellen folytatott eszmei küzdelemben az új korszaknak megfelelően „új* módszereket alkalmaz. Mostanában az „emberi jogok“ érvényesítésének jegyében fejt ki eszmei offenzívát. Arra törekszik, hogy lehetőleg minden eszközzel befeketítse a reális szocializmus vívmányait, és meggátolja a haladó eszmék térhódítását. A Pártélet legutóbbi számában Jaroslav Kuőera: A személyiség fejlődése és az emberi jogok címmel írt terjedelmes cikket az ideológiai harcban központi témát jelentő kérdésről. Írásának lényegét alább ismertetjük.

ból, hogy a magántulajdonos szabad, és szabad a haszon hajhászása. A kapitalizmusban ennek a szabadságnak a magántulajdon az alapvető kifejezése, vagyis az a jog, amely nélkül a burzsoá társadalom nem létezhetne. Ideológusai és politikusai azonban az emberi jogoknak ezt az értelmezését a valamiféle elvont emberre „általában" vonatkozó, „idő feletti“ és az „egész emberiséget“ érintő értelmezésnek minősítik.

A manipulált tömeg

Az emberiség történelmi fejlődése során bonyolult és ellentmondásos fejlődésen mentek át az egyén és a társadalom közti kapcsolatok. Minden társadalmi-gazdasági alakulat létrehozta ezeknek a kapcsolatoknak sajátos vonásokkal rendelkező formáit. így például a feudalizmusban a kizsákmányolt, elnyomott és csaknem jogfosztott jobbágyok személyesen függtek a hűbéruraktól. A fiatal burzsoázia vitathatatlan érdeme, hogy a szabadság, egyenlőség és az emberi jogok jelszava jegyében a feudalizmus ellen vívott harcában az elnyomásnak, a személyi rabszolgaságnak ezt a formáját felszámolta. Az említett szabadságjogok határait azonban egyidejűleg megvonta az, hogy ebben a harcban osztály érdekeiből indult ki. Ez a szabadság az embert csak a feudális béklyóitól szabadította meg, és a kisebbség szabadsága volt, amely korlátozta a többség szabadságát s a társadalmat alárendelte a termelőeszközök magántulajdonának, a kapitalizmus mindent uraló viszonyának. A kapitalizmus az egyént mentesítette ugyan a személyi függőviszonytól, egyidejűleg azonban lényegesen korlátozta az egyén személyisége fejlődésének a feltételeit.

Napjainkban, a kapitalista országokban, a hatalmas állammonopolista gépezet a fennálló rendszer kis csavarjává változtatott embernek diktálja a munkát, szabad ideje kitöltésének módját, érdekeit, ízlését, szórakozását. Az ember személyiségét szinte észrevétlenül, de nagyon céltudatosan alakítja ki a saját érdekeinek megfelelően. Az emberek gondolkodásmódjának gigantikus méretű manipulálása a televízió, a kultúra, a sajtó, a rádió eszközei révén, kialakítja a burzsoázia termelési rendszerével és életmódjával kapcsolatos mítoszok egész rendszerét. Féligazságok, és hazugságok, szenzációk és tömegméretű álkultúra, a konzummagatartás és életmód körmönfontan futtatott prototípusai segítségével arra törekednek, hogy a dolgozó embert elvonják a mindennapi lét problémájától, nem könnyű és bizonytalan helyzete okainak keresésétől, a reális politikától, és a helyzete megváltoztatását célzó harctól.

Az antagonista ellentét

A szabadság burzsoázia értelmezése az -egyén és a társadalom kibékíthetetlen ellentétjére, a személyiség, a kapitalizmus és a kizsákmányolók érdekeit védő burzsoá állam érdekei közti antagonista ellentétre épül. Olyan helyzetben, amikor az egyén a társadalommal szemben áll, a társadalom pedig farkasszemet néz az egyéniséggel, nem beszélhetünk sem a személyiség, sem a társadalom sokoldalú fejlődéséről. Elsősorban azért, mert a személyiség és a társadalom sokoldalú fejlődésének foka éppúgy, mint az egyén és a társadalom fejlődése kölcsönös kapcsolatban áll. Ebben az értelemben a kapitalizmus tulajdonképpen a nem szabad egyének nem szabad társadalma.

A burzsoá politikusok és ideológusok évek óta összekeverik az erkölcsöt a politikával. A világnak „leckét“ akarnak adni az emberi jogokból és a demokráciából. A szocialista országokat megpróbálják kioktatni.

Az emberi jogok burzsoá értelmezése a szabadság burzsoá értelmezéséből ered, vagyis abAz osztályjelleg

A kapitalizmusban az úgynevezett „emberi jogoknak“ is osztályjellegük van. A szocializmusban az ember jogainak és szabadságjogainak anyagi alapja a termelőeszközök társadalmasítása, ami az ember kizsákmányolásától való mentesülésének legalapvetőbb feí- tétele. A szocialista társadalomban az emberi jogok feltételeinek és érvényesítésének a biztosítását a Szov ;tunió alkotmánya fejezi ki a legszéle- sebben és a legtökéletesebben. A Szovjetunió alkotmánya messze túltesz nemcsak az ösz- szes burzsoá alkotmányon, hanem sokkal tovább megy a nemzetközi egyezményekben rögzített jogokon és szabadságjogokon is.

A személyiség egy-egy társadalomban csak akkor lehet szabad, ha valóban él az állampolgár minden jogával, s ha a jog és a törvény védi az állampolgári jogokat és szabadságjogokat. A gyakorlatban ez a törvény előtti tényleges egyenlőséget jelenti, vagyis tekintet nélkül a származásra, a szociális és vagyoni helyzetre, a faji és a nemzeti-nemzetiségi hovatartozásra, a műveltségre, a nemre, a nyelvre, a felekezetre, a foglalkozás jellegére stb.

A szocializmus a sok egyében kívül törvénybe iktatta és megvalósította a nők és a férfiak egyenjogúságát, amire sem jogilag, sem gyakorlatilag nincsen példa egyetlen tőkésországban sem. Sőt, a nőket különleges gondoskodásban részesíti, ami lehetővé teszi számukra, hogy munkájukat — a személyiség fejlődésének legfontosabb feltételét — összehangolják anyai küldetésükkel. A szocialista törvényhozás védelmezi a gyerekek nevelését és a családot, ami a személyiség fejlődésének további nélkülöz hetetlen feltétele.

Magasabb szinten

Nyugodtan és bátran állíthatjuk: a szocializmus minőségileg megváltoztatta a politikai jogok és szabadságjogok jellegét is. A formális polgári demokráciát, amely a kisebbségnek biztosít demokráciát, igazi demokráciává, a többség demokráciájává tette. A szocialista országok következetesen és fáradhatatlanul harcolnak az ember legalapvetőbb jogáért, az élethez való jogért, amely az emberiségre az imperializmus által ťákényszerífett pusztító fegyverek korában csakis a békés élet joga lehet. Ennek a jognak a szavatolása, a termonukleáris háború elhárítása nélkül nem fejlődhetne a személyiség, mivel egy pusztító háború után nem lenne kinek fejlődnie.

A szocializmus tényleges híveit, az emberi jogok igazi védelmezőit, a személyiség fejlődésének elősegítőit a burzsoázia propagandája nem téveszti meg. Tudjuk, hogy kik ellen és milyen eszközökkel szükséges küzdenünk.

Jzsaf