Új Szó, 1979. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1979-07-26 / 174. szám, csütörtök
99 4z ember legyőzhetetlen" Nyolcvan éve született Ernest Hemingway ______________ Er nest Hemingway rég túlnőtte az angol nyelvű irodalom kereteit, s szinte nincs a világon olyan irodalom, amelyben ne érződne művelőinek nyoma, hatása. 1899. július 21- én született a Chicago melletti Ónk Parkban, orvosi családban. Édesapja már kisgyermek korútól a természet iránti szerete- tet oltotta belé. Tanulmányai befejezése után egy ideig újságíró-gyakornokként dolgozott. Amikor az Egyesült Államok belépett az első világháborúba, ő is szolgálatra jelentkezett. Eltanácsolták, ezért a Vöröskeresztben vállalt szolgálatot. 1918 nyarán az olasz frontra küldik; itt megsérül, hónapokig kórházban fekszik. A háborús élmények élete végéig nyomot hagytak benne, s nagyrészt ezek szabták meg mű vészeiének irányát is. Az irodalomban olyan emberek meg formálásával vonult be, akiknek az övéihez hasonló fronttapasztalataik voltak, akik hozzá hasonlóan hitték, hogy egy jobb világért harcolnak. De egyetlen jutalmuk a kiábrándulás lett, csalódtak mindazokban az ideálokban, amelyeket beléjük neveltek. Ez volt az ún. .elveszett nemzedék“, amelynek tagjai nem alkottak egységes csoportot, csupán a kor és a háború iránti ellenszenvük fűzte őket egybe, emberi és művészeti útjaik szétváltak. Első lépésük azonban közös volt — leszámolás mindazzal, amit átéltek. Ernest Hemingway háborús tapasztalatait Fiesta (1926) című könyvében, majd főképp a Búcsú a fegyverektől (1929) cí mű regényében juttatta kifejezésre. Ez utóbbi nagy visszhangot váltott ki világszerte, hiszen nagyon sok fiatal életérzését fejezte iki. A szerző e müvében nem a nagy történelmi összefüggésekben, hanem személyes élményeinek prizmáján át ábrázolta a háborút. Hősei tudatosítják a körülöttük tomboló őrültség értelmetlenségét, s úgy értelmezik, mint azoknak a morális értékeknek elárulását, amelyekben valamikor hinni tanították őket. Hemingway alakjai csupán a későbbi művekben jutnak el a társadalmi összefüggések fölfedezéséig — mint például Harry Morgan a Szegények és gazda gok (1937) hőse, aki halálának órájában döbben rá, hogy „az embernek önmagának semmi esélye nincs“. És Robert Jordan az Akiért a harang szól (1940) című regényében már felismeri, hogy a fasizmust el kell pusz títani és saját igényeiről is lemond a nemesebb ügy érdekében. Jordan alakjában a szerző tulajdonképpen saját magát festette meg. Hemingway ugyanis felismerte, hogy a fasizmus minden emberi méltóság eltiprója. valamennyi művészet ellensége. Ezért lelkesedett a köztársasági Spanyolországért. Mint hadi tudósító tevékenykedett Spanyolországban, egy francia partizáncsoport parancsnokként. Néhány évvel később pedig a szövetséges hadseregben harcolt a nácizmus ellen, s részt vett imádott Párizsának felszabadításában. Hírneve az ötvenes években érte el tetőfokát. Az öreg halász és a tenger (1952) című kisregényéért Nobel-díjjal tüntették ki. Neve fogalommá vált — ő volt a „Mister Papa“, a jó barát, a ragadozókat üldöző vadász, a nagy halász, a legendák hőse. Pedig ebben az időben már erősen kínozta a fáradtság, az alkotói válság, a betegség. 1961. július 2-án öngyilkos lett. íróként hitte, hogy a legnehezebb az igazság ábrázolása. Lázongott a XIX. századi irodalom hagyományai ellen és sajátos stílust dolgozott ki. Elvetette a leírásokat, a mellékneveket, a „költői“ részleteket, takarékosan, egyszerűen igyekezett írni, a lényeget megragadva. A köznyelv szavait használta, dialógusai hűen tükrözték az egyszerű emberek nyelvét. Ezt többen szemére vetették, „antiirodalmár“, „primitív“ és hasonló jelzőkkel illették, irigyelték egyszerű, kultiválatlan hőseit. Ma már tudjuk, hogy éppen ezzel az újításával sikerült forradalmasítania a modern prózát, főleg az elbeszélést. Életében fóképp a hagyományok felforgatóját, új utak keresőjét látták az íróban. Ma már tudjuik, Hemingway az amerikai irodalom hagyományainak folytatója volt. Prózájának felépítése, amely mindig a valóság egy meghatározott metszetének az ábrázolása, az Irving, Poe és Hawthorn által létrehozott „amerikai románcok“ felépítését tükrözi. Magára maradt hősei inkább az ún. „durva individualisták“ amerikai mítoszának megtestesítői, a vadon és a civilizáció határán ál'.ó úttörők, akik elsősorban a Vadnyugat legendáiban éltek. Bizonyos értelemben Hemingway hősei a hagyományok folytatói a modern világ feltételei között. Szólnunk kell még Hemingway műveinek humanizmusáról. Az író az ellentmondások és nehézségek ellenére mindvégig hitt az emberi méltóságban. Amint azt Az öreg halász és a tenger című kisregény hőse, az öreg Santiago mondotta: „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék — az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem le- hét soha.“ JAN VILIKOVSKÝ Az idő mint esztétikai fogalom Késve, de talán nem megkésve reagálunk egy figyelemreméltó, gondolatébresztő filozófiai-esztétikai tárgyú műre, Ungvári Tamás A regény és az idő című könyvére, amely Budapesten jelent meg a Gondolat Könyvkiadó gondozásában. Az időfogalom eddig általában csaik filozófiai disputák vagy természettudományi (kutatások tárgya volt, az esztétikai elemzés fókuszába Ungvári helyezi azzal a meggyőződéssel, hogy „az epikus ábrázolás egyik legfontosabb kérdése: milyen időszemlélettel ábrázolja valóságát a regényíró.“ Nem megvetendő szakírói érzékkel választotta meg témáját Ungvári, hiszen főleg az utóbbi néhány évben lehetünk tanúi a filozófia berkeiben olyan aktivitásnak, amely a (kategóriák elemzését, a legújabb természetes társadalomtudományi felfedezések hatására történő tartalmi átváltoztatásának felderítését tűzte ki célul. A filozófiai (kategóriák — elsősorban a társadalmat leírni hivatottak — közül pedig a legnagyobb homály a világnézetileg is nagy jelentőségű időfogalom körül terjeng. Abban minden kutató megegyezik, hogv p mint bizonyos moz- gásforn: M"mző összefüggésrendszt:. z adott anyagforma alapvető tulajdonságaival jellemezhető, és viszont, hogy az idő e bizonyos anyagfajta létformáját jelenti, de hogy milyen determinációs tényezőik játszanak közre az emberi idő termelésében, majd hozzá való alkalmazkodásában, az elvon- tabb társadalmi létszféráikban (művészet, erkölcs) való funkcionálásában, arról nagyon keveset tudunk. Ez pedig csak részben magyarázható azzal a kétségbevonhatatlan ténnyel, hogy az Idővel a felvilágosodás koráig jobbára a természettudományok foglalkoztak a filozófiát is csak természeti ve- tülete érdekelte. Az újkor történelmi érdeklődése fordította a figyelmet a társadalmi haladásnak, a fejlődés lineáris vagy ciklikus formájának, a visszatérés lehetőségének kérdésére, eo ipso a szociális idő problémájára. Az időt, mint az ember-fölött uralkodó hatalmat, a romantika (kezdte érzékelni és kifejezni; a társadalmi fejlődés akceleráció- ja pedig napjainkban tette minden ember számára nyomasztó életérzéssé az idő rohanását. A ciklikus időszemlélet, amelyben minden múltban történt eseményhez visszatérhetünk, amelyben vég és kezdet egybeesik, szemlélődő életformát és szélesen hömpölygő leíró stílust involvál: ez jelenik meg a mítoszokban, de jóformán az egész ókori gondolkodásban. Az idő a történés (kerete csupán, üres edény, „semmi“, ahogy Parme- nidész, de még maga Démokri- tosz is nevezi; független mindattól, ami benne végbemegy, így tehát idegen valóság, amelyhez semmilyen érzelmi szál nem fűzi az embert. Van azonban egy még mélyebben fekvő időszemlélet is, amellyel például az óizlandi „Verses Eddá“- ban találkozhatunk. Itt a művész, fel nem ismerve az ábrázolandó tárgy és a közte levő különbséget, szinte az objektum belsejébe helyezkedik, és 'konkrét, érzéki fogalmaikkal építi fel saját időbeli létezését is. Az absztrakt időfogalom hiánya individualizálja az időt. Ungvári marxista gondolkodóként tudatában van a különböző korok eltérő időfelfogá- sának és annak is, hogy a művész a valóságot esztétikailag csakis saját és 'kora világképének bázisán 'képes reprodukálni. Az a bizonyos világmodell, amelyről a neves medievista, Gurevics is beszél, kiinduló pontként és háttérként minden művészeti alkotásnál jelen van; ismerete nélkül a mű befogadása a legjobb esetben is korlátozott, ha nem nulla hatásfokú. Ezért foglalkozik a könyv első, terjedelmesebb része az időfelfogás történelmi változásaival, teoretikus kifejeződésével, kihagy azonban egy területet — amely az időfelfogás alakulásálja nagyon erősen belejátszik —, a mindennapi gondolkodás és élet szféráját. Huizinga hívta fel a figyelmet arra, hogy egy korszaik szellemi miliője tisztábban és közvetlenebbül nyilatkozik meg a mindennapi bölcsességben, mint a filozófiai vagy teológiai konstrukcióikban, hittételekben. És hogy Gurevics és Huizinga esetében is 'medievisát hívtunk segítségül argumentációnkhoz, az azért van, mert Ungvári, habár tudatában van az egyes korszakok nem egyetlen, kizárólagos, hanem többrétű időfogalmának, a középkorra vonatkozóan „egyetlen idő“-ről beszél. Erre az ellentmondásra Hegedűs Géza is rámutatott a könyvről írt recenziójában, érveit itt feleslegesnek tartjuk elismételni. A történeti áttekintés után tér át Ungvári a könyv valódi témájára, a modern regényre, mivel szerinte itt válik az idő először önállósult témává, tárggyá, tehát, hogy „ábrázolható-e az ember és a történelem az időben, vagy éppenséggel az idő és a tér felbomlása az a gond, amellyel a regényírónak meg kell küzdenie?“ Mivel mi sem kívánjuk ellőni a szerző poénjait, csak annyit jegyeznénk meg befejezésképpen, hogy a regény ideje minden esetben emberi idő, vagyis idődimenzió, amelyet egy adott társadalom vagy osztály termel ki magának. Ez az idő mindenkor kifejezi a társadalom létének konkrét formáját és perspektíváit. A hagyományos idő tehát akkor bomlik fel, amikor a társadalom léte és jövője kér- dőjeleződik meg. Ebben a viszonylatban pedig kérdésessé válik, hogy a szerző által felvetett probléma kiterjeszthető»-e az egész huszadik századi regé n y i ro da lom ra. Az általunk vitatott kérdésektől eltekintve Ungvári könyvét mind továbbgondolkodásra sarkalló, izgalmas művet ajánljuk az olvasók figyelmébe. MÉSZÁROS ANDRÁS Az orosz nyelv iránti érdeklődés, (kommunikatív funkcióinak általános terjedése napjainkban világjelenség. Objektív okai vannak anna£ is, hogy az orosz nyelv iskolai oktatása is világméretekben terjed. Ez a körülmény szakképzett orosz nyelvtanárokat, színvonalas tankönyveket, korszerű didaktikai és audiovizuális segédeszközöket és kézikönyveket követel meg. Az orosz nyelv oktatásának módszertana is állandóan változik, újabb és újabb módszertani problémák merülnek fel. Az orosz nyelvoktatás módszertani kérdéseinek megoldása szakavatott segítséget feltételez. Ezt hivatott megadni az A. Sz. Puskin nevét viselő Moszkvai Orosz Nyelvintézet. Az intézetben széleskörű kutatások folynak az orosz nyelv Oktatása módszertanának területén. A módszertani- kérdések megoldása folyamán az orosz nyelvet nem mint anyanyelvet, hanem az anyanyelvhez viszonyítva filológiai szempontból idegen nyelviként vizsgálják. E kutatások alapján korszerű tankönyvek, audioviziuális és egyéb didaktikai segédeszközök készülnek az eredményesebb orosz nyelvoktatás színvonalának emelésére. iAz intézet oktatással, szakemberek képzésével is foglalkozik. Jelenleg két-, négy- és tízhónapos nyelv- tanfolyamokon részesítik továbbképzésben az orosz nyelv külföldi oktatóit, a bölcsészet- és nyelvtudományi karok hallgatóit. Ezenkívül a nyelvintézetnek vannak levelező hallgatói is-. A Puskin nyelvintézet újabban olyan formában is segíti a külföldön folyó orosz nyelvoktatást, hogy különböző nagyvárosokban fi ók in téze töket létesít. Jelenleg már hét ilyen intézet működik: Budapesten, Varsóban, Prágában, Bratislavában, Havannában, Ulan Bátorban és Brazzaville-ben. A segítségnek ez a módja nagy jövő előtt áll, hiszen az orosz nyelv- oktatás módszertani kérdéseivel ismerkedni kívánó külföldi szakemberek a saját hazájukban sajátíthatják el a szükséges ismereteket. Nagyon is valószínű tehát, hogy ilyen fiók- intézetek a jövőben még sok más országban is létesülnek majd. Az egyik legfiatalabb fiókintézet a bratislavai; a múlt esztendőben létesült. Létrejöttét az a körülmény sürgette, hogy hazánkban egyre nő az orosz nyelv elsajátításának szükséKULTURÁLIS HÍREK □ Verne Gyula regényéből, a Sándor Mátyásból tévéfilmet forgatnak magyar—NSZK— olasz—francia közös produkcióban. A címszereplő Bujtor István. A négyszer másfélórás film operatőre Kende János. A forgatás tavasszal kezdődött Dubrovnikban , júliustól Magyarországon folytatódott, a terv szerint agusztus közepétől a római Cinecittában fejezi be. ☆ □ Ősszel egyesült államokbeli turnéra utazik a bácsi Staatsoper együttese. New York-i bemutatkozó előadásukon a Metropolitan operában Beethoven Fidelio című művét gessége. Ezért nagy súlyt kell helyezni az orosz nyelv oktatása színvonalának emelésére. E feladat megoldásának egyik alapvető mozzanata az orosz nyelvszakos tanárok magas szintű képzése. Ezért a bratislavai fiókintšzet állandó kapcsolatot fog fenntartani azokkal a felsőoktatási intézményekkel, melyekben orosz szakos tanárokat képeznek, és különféle tudományos konferenciák és szemináriumok megrendezésével segíteni fogja az orosz nyelv oktatóit. A mostani tanévben már el is kezdődött az orosz szakos (pedagógusok továbbképzése levelező tagozaton. A levelező tagozat hallgatói a fiókintézettől mindennemű segítséget megkapnak, hogy a záróvizsgákra kellő módon felkészülhessenek. Az intézet ellátja őket szakirodalommal, konzultációkat, szem i ná r i u m o - kát rendez számukra. Az oktatáson kívül az intézet dolgozói tudományos munkával is foglalkoznak. Segítséget nyújtanak az orosz nyelvoktatásban, a nyári orosz nyelvtanfolyamok tanterveinek kidolgozásában és az orosz nyelvkönyveik megírásában. A bratislavai fiókintézetnek három tagozata van: a főiskolák és a szakközépiskolák, az alapiskolák és a gimnáziumok valamint az orosz nyelvoktatás iskolán kívüli formáinak tagozata. Vannak oktatási segédeszközökkel felszerelt szertárai és van az intézetnek több mint ötezer kötetes könyvtára, amelyben a módszertani, nyelvtudományi sžakkônyveken kívül szépirodalmi művök is találhatók. A fiókintézet együttműködik a Szlovákiai Russzisták Szövetségével, a központi és kerületi pedagógustovábbképző intézetekkel, a bratislavai Pedagógiai Kutatóintézettel, az egyetemek és a főiskolák orosz nyelv- és irodalmi tanszékeivel, s felvette a kapcsolatot a Csehszlovák —Szovjet Baráti Szövetség Központi Bizottságával is és állandó segítséget kíván nyújtani a CSSZBSZ-nek valamennyi rendezvényéhez, amely összefügg az intézet profiljával. (A Puskin Orosz Nyelvintézet bratislavai fiókintézete az iskolai és iskolán kívüli orosz nyelvoktatás színvonala emelésének egyik hatékony segítője és szakemberei révén bizonyára sokat tesz annak érdekében, hogy hazánkban egyre többen sajátítsák el az orosz nyelvet. SÁGI TŰTH TIBOR viszik színre Leonard Bernstein vezényletével. □ Jurij Ljubimov rendezi az új évadban Muszorgszkij Borisz Godunov/ című zened rá máját a milánói Scalában. Bemutató: december 7. ☆ □ Wiener Dauerwelle néven megalakult az első bécsi női színház, mely hetenként három alkalommal tart előadást. ☆ t ■ ■■ □ Goya-kiállítás nyílt Madridban. A tárlaton az eddigi legnagyobb gyűjteményt láthat, ják a látogatók Goya műveiből. A Csehszlovák —Szovjet BaráJi Szövetség az idén 93 orosz nyelvi tábort szervezett. Klučicébe például július elején 44 cseh gyermek és 9 szovjet pajtás érkezett. Pedagógusok vezetésével szórakoztató formában mélyítik el orosz nyelvismeretüket, és megismerik a szovjet fiatalok életét (Felvétel: P. Berger — CTKJ Az érdeklődés köiépponiában Az A. Sz. Puskin Orosz Nyelvintézet bratislavai fiókintézetéről
