Új Szó, 1979. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1979-07-24 / 172. szám, kedd

ň remény cs*k délutánig tartott

ARATÓK SZAVA: NAGYON NEHÉZ, DE AMI MEGTERMETT,

AZT NEM HAGYJUK KÁRBA VESZNI

Az aratás hetedik, vagy ahogy a helybeliek mondták, rendkívüli napján voltunk munkané- zöben a kálnaí (Kálna nad Hronom) Augusztus 29. Egységes Földművesszövetkezetben. „Végre napsütésre ébredtünk . .ragyog a nap és ez megfizethetetlen tény ... nem kell állandóan az égbolt felé tekintgetni, hogy vajon még meddig dolgozhatunk, mikor ered meg az eső“ — hangsúlyozták örömmel az aratók. Azt, persze, hogy éltek az alkalommal, minden emberi és gépi erőt munkába állítottak, talán mondaniuk is felesleges volt. A látvány ugyanis mindennél többet bizonyított. Az egyik oldalával a falu szélső házaihoz simuló árpatáblán egymástól elkülönített csoportokban 24 kombájn vágta, csépelte a gabonát.

— Ide összpontosítottunk minden erőt, hiszen az árpánál a betakarítási feltételek rosz- szabbodása már nem napok, hanem mindössze órák kérdése — kezdte Kulcsár Zoltán mérnök, a földmfívesszövetkezet növény- termesztő részlegének vezetője. — Ez egyébként a tizedik aratásom és az évtized három legnehezebb aratásának egyike. Nézze csak ezt az árpát, menyi benne a megdőlt rész, a zöld szár és a lehajló kalász. Pedig ez még aránylag szép terület. Szerencse, hogy az esők alatt kalászba szökő részek még nem jutottak el a szemképzés időszakába, így nem került éretlen, zöld szem a gabonába. Tény viszont, hogy a zöld szár nagyon megnehezíti a kombájnosok dolgát.

Persze, mindez még véletlenül sem jelenti azt, hogy a földművesszövetkezet aratói akár legkisebb engedményt is tennének a minőség kárára. Törvény, határozatba foglalták, hogy a kombájnok a megdőlt gabonában kalászemelők nélkül nem dolgozhatnak. Csak oda- vissza, a megdőlésnek mindig oldalirányba haladva szabad aratniuk, tehát nem vághatják körbe a rendeket.

— Minden kombájncsoportban van egy vezető kombájn, ez diktálja az ütemet, persze, csak egyes sebességen, esetleg kis kettesen. Az előzés tilos. Egyébként naponta minden kombájnnál legkevesebb négyszer ellenőrizzük a szemszóródás nagyságát, hogy az nem lépi-e túl véletlenül az elkerülhetetlen arányt — summázta a rendkívüli helyzet kikényszerítette intézkedéseket a növény- termesztés vezetője, majd az időközben hozzánk csatlakozott Kazimír András, a szövetkezet agronómusa folytatta.

— Persze, mit ér mindez, ha szinte naponta beleszól munkánkba az eső. Az őszi árpát nem számítva június 13-án kezdtük az aratást, de csak ma először jöhettünk ki azonnal reggel a határba. Általában dél volt, sőt már az is elmúlt, amikor az éjjel vagy reggel hullott csapadék annyira felszáradt, hogy megkezdhettük a csép- lést. Az első hat nap alatt 24 kombájnnal még 400 hektáros összteljesítményt sem értünk el. Olyan korszerű és nagy teljesítményű gépekkel, amelyek mindegyike naponta játszva megcsinálja a 8—10 hektárt. Persze akkor, ha reggeltől csil- laggyújtásig dolgozhatnak.

— Tíz kombájnra felügyel, nem sok egy kicsit?

— Ha felügyelni, a szó szoros értelmében vigyázni kellene az emberekre, talán sok lenne. De ha olyan kombájnosok alkotják a csoportot, mint ezek az emberek, ha maguk is messzemenően vigyáznak munkájuk minőségére, akkor nem sok. Elsődleges feladatom a munka irányítása és a közbejött nehézségek, problémák megoldása. Mert úgy igaz, hogy a veszteség nagyságát sem az emberek iránt érzett bizalmatlanság miatt mérjük, és ők sem így értelmezik az ellenőrzést. Viszont mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a gép bármikor felmondhatja a szolgálatot, egyszeriben pontatlanul dolgozik, és ezt idejében észrevenni közös érdekünk.

Beszélgetésünket a mellettünk álló kocsiból rövidhullámú adó-vevőkészülék hívó hangja zavarta meg. A jelentés rövid volt. Dél van, elromlott az ebé dlkihordó kocsija, valaki a kinti autóval menjen be a konyhára.

— Ez is az én feladatom — mondta búcsúzóul az agronómus, majd félig tréfásan még hozzá tette. — így még mindig jobb, mintha nekünk kellene segélykérést küldeni az éterbe, hogy elromlott a kombájn, várjuk a műhelykocsit.

— Ügy látszik, erre is sor kerül — mutatott a növénytermesztő üzemrészleg vezetője a sorból kiállt kombájnra, és azonnyomban elindultunk irányába.

— Bogár István — mutatkozott be a kombájn vezetője. — Nincs nagy baj. Az egyik kalászemelő letörött, és beszedte a gép, de idejében észrevettem. Nem kell a műhelykocsi, ezzel magam is boldogulok.

Végül persze mégsem maradt egyedül, ketten szedték ki a vasat a kombájnból. Ugyanis a pihenő kombájnosok is észrevették a bajt, s Lukáö Mucha azonnal felállt, hogy segítsen kollégájának.

— Ez csak természetes — mondta. — Hiszen egy csoportban dolgozunk, s mindannyiunk érdeke, hogy a lehető legkevesebbet álljanak gépeink.

— Egyébként az állási idő csökkentésének módja ez is — mutatott kísérőm az új E— 516-osra. Villogó lámpájának láttán az egyik traktor azonnal elindult felé, s amikor már vele párhuzamosan haladt, ömle- ni kezdett a szem a pótkocsiba.

Találgattuk, vajon mennyit haladtak így egymás mellett. Száz métert? Volt az százötven is. Ha megállt volna a kombájn, és úgy üríti ki tartályát, ilyen hosszan hat méter és hatvan centiméter széles sávban még állna a gabona. Ez önmagában véve nem sok, de ha figyelembe vesszük, hogy — a számítás kedvéért kerekítve — óránként kétszer telik meg a tartály, 24 kombájnnál 12—14 órás műszak alatt már szép kis terület jön össze. Még akkor is, ha a többi típus valamivel keskenyebb rendet vág.

A sürgető idő ellenére is fél percre megállítottuk a kombájnt.

— Csak ismerkedem a géppel — mondta Ján Gajaj. — Jobb és többet tud az 512-esnél, s dolgozni is könnyebb vele. Kellemetlen viszont, hogy a vágószerkezetet nem látja be az ember teljes szélességében, így jobbra-balra állandóan forgatni kell a fejét. Ezt Ján Chovan kollégámmal úgy oldjuk meg, bogy gyakrabban váltjuk egymást.

— Köszönöm, azt hiszem letelt a 30 másodperc. )ó munkát kívánok.

— És jó időt. Legalább ilyent, mint most van.

őszintén kívántuk, hogy úgy legyen. Igazán nem rajtunk múlott, hogy pár órával később a falun újra áthaladva az autó ablaktörlői már sűrű esőcseppekkel birkóztak, hogy a remény csak kora délutánig tartott.

EGRI FERENC

Ellenőrzéssel mefetöiik a veszteséplhi

Az ütemet a gabona állapota szabja meg

A határutat gazdag kalászokat hozó, magasra nőtt kukorica szegélyezi. Odébb buja levelű napraforgó sárguló tányérjai fürödnek a napfényben. Egyszerre tárul elém a Halmos dűlő. Az udvardi (üvory nad iitavou) Auróra Efsz irodájában mondták, hogy itt aratnak a kombájnok. Igyekeztünk, de úgy látszik mégis későn jöttünk, mert már csak az árpaszalmát összehordó embereket, gépeket látjuk. Dolgoznak a bálázók, telnek a pótkocsik, szemlátomást magasodnak a kazlak. Amikor szabaddá válik a tarló, eke hasítja a barázdát. Munkások mondják, hogy pár perccel ezelőtt még itt búgtak a kombájnok, de már a szomszédos táblán dolgoznak. Mutatják merre menjünk, hol találjuk a gépeket. *

1979.

VII. 24.

Amikor odaérünk, a szovjet Kolosz kombájnok teljes ütemben aratják a Mártonvásári 5- ös fajta búzát. Vadkerti Ferenc agronómus állandóan figyeli a munka menetét. Az egyik kombájn után széttúrja a szalmát, vizsgálja, mennyi szem pergett a földre. Int a kombájnoanak, haladjon lassabban, mert növekedik a veszteség. Felém fordulva magyarázza:

— Ilyen módon igyekszünk megelőzni a veszteségeket. A kombájnosok munkáját a gépek karbantartása, a teljesítmény és a veszteségek alakulása szerint értékeljük. Aki teljesíti a versenyben kitűzött mindhárom feltételt, ezer korona jutalomban részesül.

Az egyik kombájn fényjelzéseket ad. Nyomban jármű áll melléje. Pár perc múlva újra indulhat az arató-cséplőgép, mert kiürítette tartályát. Kérdezem az agronómustól, ki a legjobb kombájnos?

— Nehéz még az értékelés — válaszolja —, hisz napról- napra változik a gépek teljesítménye és az sem mindegy, hogy ki melyik táblán milyen gabonát arat. Az árpaföldön

több volt a veszteség, mint ezen a táblán, mert a gyakori esőktől újra sarjadtak a növények.

A tarlón egy poros, verejtékező arcú ember közeledik felénk.

— Ez a begyűjtő csoport egyik legjobb tagja, — mutat rá az agronómus — tapasztalt kombájnos. Minden évben az elsők közé kerül.

Amikor CiJra Vilmos hozzánk ér, vidáman mondja az agro- nómusnak:

— Ezen a táblán könnyen • dolgozunk, mert nem gyomos

a búza. Az árpában vigyázni kellett, mert ha gyorsabban haladtunk, akkor befulladt a cséplődob.

Elismeréssel nyilatkozik a szovjet kombájnokról. Azelőtt SZK 4-essel dolgozott, nem sok baj volt vele. Szerinte a Kolosz megbízható gép, de igényes a karbantartása. Negyedik éve arat vele, de munka közben nagyobb javítást még nem kellett rajta végezni.

A veszteség csökkentésének lehetőségeiről is megmondja véleményét:

— Idén nem könnyű kevés

veszteséggel aratni. Minden táblán úgy kell haladni, amilyen a gabona állapota. E szerint szabályozzuk a dob forgását. Ha vetőmagra szánt gabonát aratunk, a dob és a kosár közötti távolságot úgy állítjuk be, hogy a lehető legkevesebb szem térüljön meg.

Elmondja, hogy az ég t is nappallá tennék, ha lehetne. De az időjárás soksaor közbeszól. Vasárnap délelőtt nyolc órától este tíz óráig megállás nélkül dolgozott gépével és tizenkét hektár gabona termését takarította be. A többi napon azonban csak pár órát arathattak.

A kombájnos a betakarító csoport pihenő tagjai közé megy. Mi meg az agronómus- sal a hozamokról beszélgetünk. A szomszédos táblán a Korai fajta árpa hektárhozama csak harmincöt mázsa volt. Ezzel szemben a Jubilejnája szovjet búzafajta hektáronként ötven mázsa termést adott.

— A májusi kánikulában bizony nem reméltük, hogy ennyi gabonát takaríthatunk majd be. Ha nem is érjük el a tervezett hektárhozamot, a kukorica bő termést ígér.

Ezzel a becsléssel tarsolyomban járom tovább a határt. Minden táblán szervezetten, rugalmasan folyik a munka. Fogynak a búza- és árpatáb- lák, megállás nélkül szántanak a traktorok. Szemle közben híillom, hogy a keverékeket mór az első napokban elvetetBALLA JÓZSEF

ték.

Beértek a kalászok — az idő sürget

Nem engednek a minőségi követelményekből

— Tovább nem várhatunk, — ma teljes erővel aratni kezdünk. Remélem legalább any- nyira kegyeibe fogad az időjárás, hogy esni nem fog — mondta Anton Pajtinka mérnök, az 0szőri (Kvetoslavov) Magtermesztő Állami Gazdaság igazgatója Anton Cavojsky mérnöknek, a gazdaság főag- ronómusának, miután megérkezett a reggeli határszemléről.

— Remélem valóban kitart az időjárás — felelte a főág- ronómus, miután mégegyszer alaposan szemügyre vette az égboltot. — Tegnap lekaszáltuk az árpát, ma a búzával folytatjuk. Megyek, kiadom az indulási parancsot, hiszen már úgyis nyolc óra van, de Ilyen esős időben korábban sajnos nem kezdhetünk — mondta már Indulóban. '

Az igazgató kíséretében mi is a határba indultunk.

— Búzát és árpát 670 hektáron termesztettünk. A homokos területeken gyengébb volt

Anton Pajtinka és Érsek Béla elégedett a szem minőségével

a gabona minősége, de a most aratásra kerülő búzaterületek már nem a legrosszabbak. A gabona betakarítására egyébként idejében és jól felkészültünk. A tíz kombájn és velük együtt az aratáshoz szükséges többi gép is üzemképes. Saját erőnkből, persze, ennek ellenére sem győznénk a munkát.

Ezért már hagyományosan kooperálunk a kroméFíži járás Markovicei Egységes Földmű- vesszövetkezetével. Már megérkeztek, velünk együtt dolgoznak, az aratás után pedig viszonozzuk a segítséget.

A gazdaságban az idén július 12-én végezték a próbavágást, de az első napokban csak 5—6 montjt,a a művelet megfigye- órát dolgozhattak a kombáj- ]^se kézben az igazgató, hi- nok. Reggel vagy délután, do szen ilyen időjárásnál sosem a folyamatos munkát mindig lehe,t tudni, mikor kell abbalehet etlen né tette kisebb^na- h a munkát.

gyobb eső. Az utóbbi napokon

valamivel jobbak voltak a fel- JOZEF SLUKA

tételek, és a munkára alkalmas idő maximális kihasználásával sikerült behozni a késést. Ez nemcsak a cséplésre, hanem a gabonabetakarítás járulékos munkáira is vonatkozik. A tervek szerint az adott területen a szalmát az aratás befejeztével legkésőbb két napon belül kazalba kell rakni, és a következő napon már a tarlóhántást is el kell végezni. Ezt eddig hiánytalanul teljesítik. Párhuzamosan vetik a másodnövényeket, amelyeket 200 hektáron fognak termeszteni, hogy egyensúlyba hozzák a taka rm á n y m ér Ieg e t.

Közben megérkeztünk a határba, ahol az egyik 35 hektáros búzatáblát aratták. A csoport munkáját Érsek Béla irányította.

— Száva fajta, az előzmények alapján a terméssel elégedettek vagyunk. A gyakori esők miatt a szem nedvessége sajnos nagy, ez nehezíti a cséplést, de a munkájukat értő kombájnosok ennek ellenére sem engednek a minőségi kör vetelményekből — mondta, majd Érsek András, a növény- termesztés irányítója folytatja.

— A tervek szerint öt kombájnnak kellene itt aratnia, de kettő még egy másik táblán dolgozik, a tegnap megmaradt részt vágja le. A munka jól halad, és a minőség is összhangban van az elvárásokkal. Kom- bájnosaink, Závodszky János, Nagy József és Kalina István, valamint segítőik, Sárosfai/ Péter, Kosár Tibor és ifj. Anton Pajtinka a gabonabetakarí- íás mesterei.

Percekkel később Mayer Zob tán, a veszteség-ellenőrző csoport vezetője is megerősítette szavait.

— Eddig nincs baj — mondta, miközben a szemeket számolta össze a körülhatárolt területen. — Nagyon vigyázunk a betakarítási veszteségek nagyságára. Azt a kombájnt, amelynél az elszórődási arány nagyobb a megengedettnél, azonnal javításra küldjük. A jutalmazási rendszer is messze menően érdekeltté teszi a kombájnosokat a veszteségek minimálisra való csökkentésében.

Még végignéztük, és elisme* réssel nyugtáztuk a kombájnos és a traktoros ügyességét, akik jó összmunkával menetközben is úgy ürítették ki a tartályt, hogy egy szem se hullott a tarlóra.

— Nemcsak minden szem, hanem minden perc is drága

Az aratással párhuzamosan dolgoznak a szántó traktorosok is

IA szerző felvételei)

A veszteségek nagyságának meghatározását alains gonddal végzik