Új Szó, 1979. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1979-07-23 / 171. szám, hétfő
A LENGYEL NÉP ÜNNEPELT Reális célok, reális lehetőségek (Folytatás az 1. oldalról) ben. Nem változtathatunk a szénfejtés geológiai feltételein. Nem módosíthatjuk az időjárást, melynek szélsőséges kilengései kedvezőtlenül befolyásolják a mezőgazdasági termelést, sőt néha — mint például az év elején —, más ágazatok termelését is. Csupán a szélsőségesen kedvezőtlen hatások mérséklésére, befolyásúit korlátozására törekedhetünk, hogy a káros következmények ne legyenek elviselhetetlenek. Ez a törekvés így is nagy anyagi eszközöket követel. Vegyük például az éghajlati feltételek kedvezőtlen hatását a mezőgazdasági termelésre, melynek következtében nagy mennyiségű szemestermény behozatalára kényszerülünk, nem a kenyérgabona biztosítására, hanem takarmányozásra, amely nélkülözhetetlen a hús-, a tej* és a tojástermelés szempontjából. Az anyagi költségeket tekintve ez a behozatal meghaladja az előző legmagasabb gabonabehozatal igényességét. Vannak azonban olyan problémáink és gondjaink is, amelyeket szubjektív tényezők — hibák, fogyatékosságok — okoznak. Ezeket bizony megelőzhetnénk. Az anyagi értékek hanyag kezelését, a tervteljesítéshez való formális hozzáállást és más hasonló hibákat senkinek nem lenne szabad elnéznünk, még kevésbé megengednünk. Hiszen az ilyen jelenségek vétket jelentenek a társadalom igyekezetével szemben, akadályozzák céljainak elérését. Igen bíráló szemmel kell tekintenünk mindenkire, aki hanyagul végzi munkáját, alibista és opportunista módon viselkedik. Ezekkel a jelenségekkel szemben nem lehetünk elnézőek, hiszen sokszor például a párt központi bizottságának ülésein is bírálták őket, határozatot hoztak orvoslásukra és megelőzésükre. E hibák többsége az irányítás elégtelen színvonalából és a munkaszervezés fogyatékosságaiból ered valamennyi szinten, valamint abból, hogy megelégszenek átlagos eredményekkel ott, ahol feltétlenül sokkal jobb eredményre lenne szükség stb. Az említett hibák előfordulása arról tanúskodik, hogy a kötelező határozatokat nem valósítják meg kellő következetességgel és felelősséggel, s hogy az irányító munkában sem érvényesítik megfelelően a hatékonyság fokozását és a minőség javítását, pedig ezt a XV. pártkongresz- szus feladatul tűzte. Mint ahogy az éremnek is két oldala van, ugyanúgy a legjobb határozat, irányítási vagy munkaszervezési rendszer sem hoz sok eredményt, ha nem érvényesül kellőképpen annak a kollektívának a tevékenységében, amely számára rendeltetett. Egyrészt számtalan példáját sorolhatnánk fel dolgozóink munkahősiességének, áldozatkészségének és aktivitásának, másrészt viszont sok esetben a legalapvetőbb feltételeket, például a munkaidőt, a termelési eszközöket nem használják ki. Vannak olyan üzemek, amelyekben a dolgozók önkéntesen rendkívüli műszakokat tartanak, hogy teljesíthessék és túlteljesíthessék a tervfeladat n kát, míg más munkahelyeken már egy-két órával a műszak befejezése előtt egészségtelen csend uralkodik, ezt egyébként az elektromos áram felhasználásának diagramja szemléltetően mutatja. Ily módon egyesek példás igyekezetének eredményét elértékteleníti mások hanyagsága. Nem szükséges ezeket a fogyatékosságokat különösképpen részletezni, hiszen az emberek jól ismerik őket, nem egyszer fel is hívják rájuk a figyelmet. Sőt olyan nézet is felmerült, miszerint a szocializmusnak van annyi ereje, hogy egyesek — népiesen szólva húzzanak, mások pedig húzathassák magukat. Ez veszedelmes tévedés. Ennyi ereje nincs a szocializmusnak és nem is lesz soha. Elegendő ereje és lehetősége van a társadalom fejlesztése előfeltételeinek kialakítására, valamint a negatív hatások csillapítására vagy mérséklésére. Nem dotálhatunk az állami költségvetésből mindent, amit nem sikerül megvalósítani, annyi pénzünk nincsen. Csakis olyan mértékben tehetjük ezt, ami egyenes arányban áll a társadalom igyekezetével. Szükség szerint kell alkalmazni az anyagi és az erkölcsi ösztönzőket, pozitív intézkedésekkel, valamint az eddigi eszközök megszigorításával. Egyes anyagok hazai és külföldi beszerzési forrásainak fokozódó költségei következtében a gazdasági fejlesztés feltételei keményebbek, mint a mostani ötéves tervidőszak kezdetén. Ezek elsősorban az anyagi eszközök létrehozásában és felhasználásában, a kialakuló feltérések kiegyenlítésének lehetőségeiben mutatkoznak meg. Ismeretes, hogy a világpiacon már mintegy hat éve tart a nyersanyagok, tüzelőanyagok és energia árának növekedése, az árak egyes esetekben a korábbiak többszörösét érik el, s egyre tovább emelkednek. Ez egyebek között azt jelenti, hogy ugyanannyi mennyiségért évente sok milliárd koronával többet fizetünk, s a hetedik ötéves tervidőszak távlatában részesedése megkétszereződik. Említettük azt is, hogy emelkednek a hazai tüzelőanyagok fejtésének és az energia előállításának költségei is. Előteremtésének költségei és a lakosság által fogyasztott meny- nyiség ára között hárommil- liárd korona volt a különbség, ami a hetedik ötéves tervidőszakban az előállítási költségek további emelkedése következtében évente több mint hét- milliárd koronára emelkedne. Az említett hárommilliárd koronát az állami költségvetésből fedezték és fedezik a jövőben is Látni kell azonban, hogy a tüzelőanyag és az energia eddigi, lényegében 1953 óta érvényben levő árai a fizetések és az árak akkori viszonyában indokoltak voltak, a jelenlegi helyzetben azonban, amikor az átlagos keresetek több mint a kétszeresére emelkedtek, már nem késztettek a tüzelőanyag és az energia gazdaságos kihasználására. Magától értetődik, hogy az életszínvonal emelkedésének eredményeképpen háztartásaink jobban ellá- luttak tartós használati cikkekkel, s növekedett az energia- fogyasztás. Ez azonban néha pazarlásra vezetett. Nemcsak mi küszködünk a tüzelőanyag és energia szüntelenül növekvő költségei fedezésének gondjaival, hanem sok más ország is. Mindenfelé már különféle intézkedéseket tettek, egyrészt megszigorították a fogyasztás lehetőségét, másrészt emelték a tüzelőanyagok és az energia eladási árát. Az említett intézkedésekről mi is közöltük a híreket, s nem volt nehéz arra következtetni, hogy esetleg nálunk is hasonlók foganatosítására kényszerülünk. A CSSZSZK kormányának egyes kiskereskedelmi árak módosítására és egyéb intézkedésekre vonatkozó döntése, amelyekkel állampolgáraink már megismerkedtek, érinti' társadalmunk eddigi életnívóját. Illuzórikus lenne azt hinni, hogy a szívesen fogadott intézkedések közé tartoznak. Sajnos, múlhatatlanul szükség volt rájuk, nem lehetett tovább halogatni őket, ha támogatni akarjuk az egyensúly megtartására, a nem kívánatos eltérések további növekedése nélküli arányos fejlesztésre irányuló törekvést. A tüzelőanyagok és az energia magasabb kiskereskedelmi ára, a távközlési szolgáltatások díjszabásának emelése, a gyermekruhák ártámogatásának megszüntetése elviselhetőbb határok közé téríti vissza a megbomlott egyensúlyt. Az említett intézkedésekkel egyidejűleg olyan döntéseket is hoztak, amelyek az árak hatását olyan irányban szabályozzák, hogy a szociális csoportok szerint meglegyen a kívánatos differenciálódás. Kétségkívül akadnak egyesek, akiket meglepett a gyer- mekruhák úgyszintén 1953 óta érvényben levő, s a gyermekes családok akkori bevétele és kiadása viszonyában teljes mértékben indokolt ártámogatás megszüntetése. Az ártámogatás mesterségesen csökkentett árakat jelentett a tényleges termelési költségekhez és a normálisan kiszámított kiskereskedelmi árakhoz viszonyítva. Erre az ártámogatásra az állami költségvetésből évente kétmilliárd háromszáztizenötmillió koronát fordítottunk. Közismert azonban, hogy az ilyen módon dotált gyermekruhák harminc százaléka nem eredeti célját szolgálta, hanem főképpen külföldi turisták vásárolták fel előnyös árakon. Ugyanakkor az ártámogatást nem tudták kihasználni a nagyobb testalkatú gyerekek esetében, hiszen ezeknek felnőttek számára készült ruházati cikkeket kellett vásárolni. Így a valóságban állampolgáraink az állami költségvetésből eredő dotációból 1,6 milliárd koronát kaptak, illetve kiadásaik ennyivel csökkentek. A családi pótlék gyermekenként havi ötven koronával történő emelése évente 2,6 milliárd koronát jelent, ugyanakkor az egymilliárd korona többlet a háztartások tüzelőanyagra és energiára fordított kiadása emelkedésének fedezésére szolgál, hasonlóképpen, mint a nyugdíjak évi 1,6 milliárd koronával való emelése. A legutóbbi intézkedésekkel összefüggésben emelték az iskolaügyi és egészségügyi dolgozók egyes csoportjainak, elsősorban a bölcsődékben, az óvodákban, az alapiskolákban, a napközi otthonokban, a kórházak fekvőbeteg osztályain dolgozóknak a fizetését. Egyszersmind fokozzák az anyagi érdekeltséget a müszakszám növeléséért a népgazdaság legfontosabb ágazataiban. Ez is igazolja, hogy az intézkedések célja a fogyasztásban a gazdaságosság elérése, egyes árviszonyok szabályozása és szociális csoportok szerint a hatás lehető legnagyobb mértékű differenciálása, A hatodik ötéves tervidőszakban kitűzött céljaink realitása semmit nem változik. Ezek a célok ma ugyanolyan reálisak, mint egy héttel ezelőtt, ugyanazok a feltételek vonatkoznak rájuk, mint azelőtt — a források megfelelő létrehozása. Többet kell azonban tenni, kivétel nélkül, minden munkaszakaszon. A mostani napokban vizsgálják meg, hogyan dolgozzák ki a vállalatok az irányelvek szerint a következő évre szóló terveket. Első tekintetre megállapítható, hogy továbbra is túlzottan szerények kötelezettségeik elképzelésében, szükségleteiket illetően azonban nagyvonalúak. Nem tanúskodik a vállalati tervjavaslatok felelősségteljes, a hatékonyság erőteljes fokozására és a minőség lényeges javítására irányuló kidolgozásáról, ha például az ipar tizenötezerrel több új dolgozót igényel, mint amennyi a rendelkezésre áll, ha elfogadhatatlan a munkatermelékenység és a fizetések tervezett aránya, ha nem veszik kellőképpen figyelembe a külkereskedelem igényeit, vele szemben viszont aránytalan követelményeket támasztanak. Az ilyen tervjavaslatokat visz- xza kell adni, mert egyrészt a jelenlegi feltételek meg nem értéséről, másrészt a helyzet megoldására irányuló igyekezetben csekély elkötelezettségről tesznek tanúságot. Józanul kell gondolkodnunk és tudatában kell lennünk annak, hogy problémáinkat saját magunknak kell megoldani, hogy a fogyasztás mindenekelőtt a források kialakításától függ, hogy úgy élünk, ahogy dolgozunk. Azt, hogy jobban is tudunk dolgozni, mindenkinek saját magának kell bizonyítani. Megvan rá a lehetőség. Szükséges, hogy az eddiginél sokkal intenzívebben fejlesszük képességeinket — amint azt a hasonló problémák megoldására törekvő sok más országban teszik —, s valóban minden erővel küzdjünk a munka nagyobb hatékonyságáért és jobb minőségéért. Csakis ily módon maradnak reálisak, elérhetők kitűzött céljaink. (ČSTK) — A Lengyel Nép- köztársaságban a hét végén országszerte meg ü nnepe 1 téik a népiköztársaság mega lakú lásá - naik 35. évfordulóját. A fontos évfordulót az üzemeik dolgozói kötelezett ség válla Iá sóikkal köszöntötték. A szovjet vezetők táviratban üdvözöltéik a lengyel vezetőiket az évforduló alikalmából. A táv/ Folytatás az 1. oldalról) hető, hogy a résztvevők kötelezettségeket vállaltak a menekültek és a menekülttáborok pénzbeli megsegítésére. Rendkívül fontos a VSZK kormánya és az ENSZ menekültügyi főbiztosa közötti megállapodás a Vietnamból távozó személyekre vonatkozóan. A genfi konferencia vitafelszólalóinak túlnyomó többsége rámutatott a kérdés bonyolultságára és hangsúlyozta, hogy a megoldáshoz humanitárius szempontok figyelembe vételé, vei ikell hozzálátni, és nem engedhető meg, hogy egyes országok más államok ellen folytatott propagandakampány céljaira használják ki a konferenciát. Viszont egyes nyugati országok küldöttei és a pejungi delegáció azzal a nyilvánvaló céllal érkeztek Genfbe, hogy a fórumot Vietnam és más dél- ikelet-ázsiai országok belügyeibe való beavatkozásra használják fel. Poncet francia és Szomoda japán külügyminiszter támogatta azt a javaslatot, hogy a problémákat humanitárius szempontokból vitassák meg. Carrington brit külügyminiszter a tárgyilagos hozzáállás helyett Vietnam-ellenes támadásokra ragadtatta el magát. A kínai felszólalás azt bizonyította, hogy Csang Ven-tien, a küldöttség vezetője semmibe sem vette az ENSZ-fötitkár felhívását, hogy a nemzetközi konferencia kizárólag humanitárius kérdésekkel foglalkozzék. Felszólalásában durva kirohanásokat intézett Vietnam ellen és azzal vádolta, hogy „a menekültek exportjának politikáját folytatja“. A Vietnam elleni kirohanásokkal azt kővetően sem hagyott fel, hogy Kurt Waldheim kénytelen volt öt figyelmeztetni a konferencia jellegének respektálására és a politikai támadások mellőzésére. A maóista vezetés szóvivője arcátlanul felszólította a többi országot, hogy „kövessék a kínai példát, és vonjanak meg minden segítséget Vietnamtól“. A Szovjetunió álláspontját az indokínai menekültek kérdésével kapcsolatban Nyikolaj Firjubin külügyminiszter-helyettes ismertette. A Szovjetunió a probléma rendezéséhez való hozzáállásával méltányolja az ENSZ főtitkárának a menekültkérdés megoldására irá. nyúló erőfeszítéseit. A Szovjetunió támogatja a Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya (Folytatás az 1. oldalról) Leonyid Brezsnyev táviratban köszöntötte a nicaraguai ideiglenes kormányt és az ország hősi népét a belső reakció és az imperializmus felett aratott győzelem alkalmából. A távirat leszögezi, hogy a Szovjetunió kitartó békepolitikájából kiindulva hajlandó norirat többek között leszögezi, hogy a szovjet nép együtt ünnepel a Lengyel Népköztársaság népével, és őszinte örömmel figyeli újabb és újabb eredményeit. Erősödik az SZKH és a LEMP együttműködése, szilárdulnak a sokoldalú kapcsolatok a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionaUz- mus alapelvein. és az ENSZ menekültügyi fő? biztosa között létrejött megáh lapodást, melynek célja, hogy kedvező feltételeket teremtsenek a Vietnamból távozni kí» vánók törvényes és biztonságos elutazásához. A Szovjetunió a Vietnammal folytatott együttműködés során 285 népgazdasági objektum felépítésében és felújításában vett részt. A szovjet segítséggel épült üzemekben több mint félmillió ember dolgozik. A Szovjetunió Laosznak és Kambodzsának is hasonló segítséget nyújtott. Vietnam az utóbbi két évben 167,5 millió rubel értékű szovjet élelmiszert kapott. Ezenkívül 2,5 millió tonna gabonát szállított a Szovjetunió Vietnamnak. A humanitárius jellegű szovjet segítségről felsorakoztatott adatok is azt bizonyítják, hogy a Szovjetunió hozzájárult azon okok felszámolásához, amelyek előidézték az indokínai menekültkérdést. Firjubin a továbbiakban hangoztatta, hogy az indokínai országoknak jelentős humanitárius segítséget nyújt a többi szocialista ország is, és éppen ezért indokolt a kérdés, miért nem lehettek ezek az or» .szágok is a genfi konferencia résztvevői. A továbbiakban is- mertette a megoldásra vonatkozó szovjet álláspontot, amely szerint a menekültek kérdésének megoldását azoknak kell magukra vállalniuk, akiknek ezek az emberek valamikor szolgáltak, akik közvetlenül felelősek a menekültkérdés kiéleződéséért. Ez a felelősség természetesen nem hárítható a szomszédos délkelet-ázsiai or- szágoikra. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy több ország az utóbbi időben leállítja a Vietnamnak folyósított gazdasági segítséget. Ezek az intézkedések természetesen csak elmélyítik a menekültkér. dést, és gátolják Vietnamot abban, hogy felszámolja a háború okozta károkat. A genfi konferencián az USA-t képviselő Mondale alel- nöik ellentétben a konferencia jellegével, Vietnaméi lenes támadásokra szorítkozott. Vietna- mot „az emberi jogok megsértésével és kíméletlen politika folytatásával“ vádolta meg. Teljesen figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az indokínai menekültkérdés egyik indítéka éppen a szinte felbecsülhetetlen anyagi károkat okozó, Vietnam elleni amerikai agresszió volt. malizálni diplomáciai kapcsom latait Nicaraguával, a két ország népének a világbéke megszilárdításának érdekében. A nicaraguai nemzeti újjá-* építés kormányát újabb országok ismerték el, közöttük az NDK, Bulgária, Peru és Spanyolország. MAGYARORSZÁG A kiskereskedelmi árak és a szolgáltatások díjszabásának módosítása (ČSTK) — A Magyar Népiköztársaság Minisztertanácsa július 23-i hatállyal határozatot fogadott el a kiskereskedelmi áraik és szolgáltatásokért járó díjazások módosításéról. Ezzel egyidejűleg a bér- és járadékkiegészítésekről, valamint a szociális juttatások kiegészítéséről is döntött. A kiskereskedelmi árak egyéves távlatban 9 száza lékika 1 emelkednek. Az említett áremelkedés kétharmad részben élelmi sze reik re, en e rg ia f o r rá - sokra és a villanyáramra vonatkozik. Az élelmiszerárak átlagosan 20 százalékkal, a tüzelőanyag és az energiahordozók ára 34 százalékkal emelkedik, ebből a villanyáramé 51 százalékkal. Ugyancsak magasabb lesz néhány építőanyag és ipari termék ára, közöttük a személyautók ára is 20 százalékkal növekszik. Amint azt az MNK Miniszter- tanácsának jelentése megállapítja, a kiskereskedelmi áraknak a nagykereskedelmi áraikkal összhangban történő módosítása a fizetési mérleg javítása, az állami költségvelés egyensúlyának biztosítása, a ki sík ereske de Imi árak dotációjának korlátozása valamint a gazdálkodás és a fogyasztás racionálissá tétele végett történt. HIVATALOSAN ÁTVETTE A HATALMAT AZ IDEIGLENES KORMÁNY TÚLSÚLYBAN A HUMANITÁRIUS SZEMPONTOK
