Új Szó, 1979. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1979-07-21 / 170. szám, szombat
A népi Lengyelország megalakulásának 35, évfordulója ATESTVERI EGYUTTMUKODES PELDAJA írta: Rudolf Rohlícek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának alelnöke A Lengyel Népköztársaság holnap ünnepli a felszabadulás 35. évfordulóját. A második világháború után Csehszlovákiában és Lengyelországban bekövetkezett mély társadalmi változások lefektették az évszázados történelmi és kulturális kapcsolatok és a vállvetve vívott szabadságharc által egymáshoz fűzött két ország szoros politikai és gazdasági együttműködéséinek szilárd alapját. A csehszlovák—lengyel kap csolatok fejlődésében kulcsfontosságú jelentősége voit a két állam között 1947. március 10- én megkötött barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződésnek. Az új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés, amelyet 1967. március 1-én írtak alá. nemcsak meghosszabbította az első, háború utáni szerződés hatályát, hanem azt egyben ki. bővítette és átmenetet képezett a mélyebb, sokoldalúbb együttműködés irányában. A további jelentős dokumentumok közé tartozik a két ország barátsága megszilárdításáról és együttműködése elmélyítéséről szóló nyilatkozat, amelyet Varsóban, 1974. március 15-én írtak alá, valamint a Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság közti együttműködés továbbfej lesz té. séről és elmélyítéséről, a Csehszlovákia és Lengyelország népei közti barátság megszilárdításáról szóló dokumentum, amelyet 1977. július 8-án írtak alá Prágában, a lengyel párt- és állami küldöttség hivatalos baráti látogatásának zárószakaszában. Közös cél A barátságról szóló történelmi szerződés és a többi nagy jelentőségű dokumentum az el. múlt időszakban olyan tartatommal gazdagodott, amely Csehszlovákia és Lengyelország népeinek történetében az együttműködés minden területén tanúbizonysága két szocialista állam kölcsönösen előnyös kapcsolatainak. A szocialista építés azonos célja, a szocialista közösséghez való tartozás és közös barátságunk a Szovjetunióval, a proletár internacionalizmus alapján megteremtette a csehszlovák—lengyel kapcsolatok teljes kibontakoztatásának új minőségi jegyeit. A csehszlovák—lengyel barátságnak ez dinamikus, szocialista tartalmat kölcsönzött, amely mély gyökereket vert a két állam népeinek tudatában. .A csehszlovák—lengyel kapcsolatok sokoldalú fejlesztése, a barátság és az együttműködés elmélyítése szempontjából rendkívüli jelentőségük van a két állam legfelsőbb párt- és állami képviselői 1971-től rendszeresen megtartott találkozói, nak. Ezeken nemcsak tapasztalatcserére kerül sor, hanem egyidejűleg kitűzik a szorosabb együttműködésnek, különböző területeken a kapcsolatok elmélyítésének és bővítésének fő irányait is. A gazdasági kapcsolatokra vonatkozóan elfogadott határozatok kiindulópontját képezik egy közös szerv, a csehszlovák—lengyel gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési vegyesbizottság tevékenységének, mégpedig munkássága minden alapvető területén. A CSSZSZK és az LNK párt- és állami küldöttsége 1977 júliusában megtartott tanácskozásán egybehangzóan megállapították: célszerű, hogy a következő 2—3 esztendőben Intenzívebben oldják meg a két or. szág gazdasági együttműködése hosszú távú fejlesztésének problémáit, mégpedig a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében kidolgozott együttműködési célprogramokkal összefüggésben. Megtárgyalták és jóváhagyták az 1980 utáni időszakra vonatkozóan A CSSZSZK és az LNK gazdasági együttműködése elmélyítésének fő irányai címö dokumentumot. A dokumentumból adódó feladatok megvalósítása során egyelőre teljesítettük a keret- program első szakaszának feladatait. A dokumentum további megvalósítása a két ország illetékes szerveinek egyik alapvető közös feladata. A jóváhagyott határozatok céija intenzívebbé tenni e tevékenységet, mégpedig úgy, hogy minden előkészítő munka lényegében 1979-ben záruljon és kidolgozzuk, legalább az 1985- jg terjedő időszakra, a szakosítási és a kooperációs új egyezménytervezeteket. Célunk az, hogy ennek a munkának eredményei tükröződjenek a két állam 1981—1985. évi nép- gazdaságfejlesztési tervei egyeztetésének zárószakaszában. Az együttműködés széles körű lehetőségei A két állam elért gazdasági szintje újabb szükségleteket hív életre és megteremti az együttműködés formai és tartalmi gazdagodásának további lehetőségeit. Ezeknek kihasználása megkívánfa az erők és az eszközök célszerű összpontosítását, a termelés szakosításának és a kooperáció további elmélyítését. Az együttműködés igényelt minőségi fejlődése szavatolásának alapvető eszköze az 1981—1985. évi népgazdaságfejlesztési tervek egyeztetése. Ez elsősorban a tüzelőanyagra, a nyersanyagra, a kohászatra, a gépiiparra, a fogyasztóipari termelésre és a határmenti területek fejlesztésére vonatkozik. Az ipari együttműködés 1970 óta kifejezésre jut elsősorban a termelés szakosításáról és a kooperációról szóló egyezmények megkötésében, a szakosított gyártmányok cseréjében, ami hosszú távon lefekteti a két állam gépipari, kohászati és vegyipari vállalatai közti termelési és értékesítési kapcsolatok alapjait. A termelés szakosításáról és a kooperációról 1973-ig 19 kétoldalú szerződést kötöttünk, ebből 15-öt a gépipari, 2—2-t pedig a kohászati és a vegyipari vállalatok. A ikéto Ida lúan szakosított gyártmányok cseréje a gépek és a gépi berendezés cseréje értékének 11 százalékos hányadát képviselte. A gépiiparban a termelés kétoldalú szakosítása és a kooperáció továbbfejlesztését célzó közös program kidolgozása 1974-ben megteremtette ezen a területen az együttműködés további kibontakozásának kedvező feltételeit. Jelenleg, ebben az ötéves tervidőszakban, a kétoldalú együttműködés keretében ösz- szesen 45 ilyen egyezmény létezik. Az ilyen szakosított szállítmányok a gépek és a gépi berendezések cseréje értékének több mint 22 százalékát teszik iki, sőt a csehszlovák kivitelben ez a hányad meghaladja a 25 százalékot. Dinamikus árucsere A két állam gazdasági együtt; működésére dinamikusan ható legfontosabb területek egyike a külkereskedelem, amelyben tükröződnek a két ország szakaszos gazda ságfejlcsztésönek eredményei. Lengyelország külkereskedelmünkben, a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság után a harmadik helyet foglalja el. A céltudatos gazdasági együttműködés kifejezésre jut a gyorsan növekvő kereskedelmi forgalomban, amely 1950-től 1978-ig több mint tizenegyszeresére növekedett. Az árucsere-forgalom értéke 1970-ben meghaladta a félmilliárd rubelt, 1975- bem pedig az 1,1 milliárd rubelt. Tavaly az árucsere értéke meghaladta az 1,4 milliárd rubel szintjét. Ugyanakkor az 1976—1980. évi hosszú lejáratú kereskedelmi szerződés nagyon igényes feladatokat hárít a külkereskedelemre, mivel az előző szerződésben megállapított szinthez képest a kölcsönös árucserének 110 százalékkal kell növekednie. Az árucsere eddigi dinamikus fejlődése, valamint a felmerült nehézségek kiküszöbölését célzó intézkedések következetes megvalósítása alapján feltételezhető, hogy ebben az ötéves terv. időszakban túlteljesítjük a hosszú távú kereskedelmi szerződésben rögzített feladatokat. Az elmúlt években az árucsere szerkezete annyira megváltozott, hogy megállapíthatjuk: a két iparilag fejlett ország közti kapcsolatnak maradéktalanul megfelel. A kooperáció módja A két ország gazdasági együttműködésének fontos területe a termelési kooperáció is. Ide tartozik például autóbuszalváz szállítása a lengyel gépkocsiipar megrendelésére, továbbá a lengyel hajógyárak számára csehszlovák könyötk- tengelyek exportja, egyes traktoralkatrészek kölcsönös szállításai. Nagy jelentőségű a beruházási egységek és berendezések kölcsönös szállítása is. A lengyel építőipari szervezetek 1970 óta nagy részt vállalnak csehszlovákiai létesítmények építéséből. Vonatkozik ez például az elbai vízgazdasági létesítményekre, a prágai Húskombinátra, nagy gabona- tárolókra, az Öriáshegység Krkonoše vidékén utak építésére és a csehszlovák energetikai bázis megerősítését szolgáló egyik legnagyobb létesítmény, a Prűnéfov II. erőmű építésére. A gazdasági. kapcsolatok szerves része a tudományos és a műszaki együttműködés. Ez nagyon széles körű, s főleg az új technika és a haladó technológia bevezetésére, a szakembercserére, a kutatóintézetek, a fejlesztési munkahelyek és a termelőüzemek közvetlen együttműködésére irányul. A tudományos-műszaki együttműködés 1976—1980. évi közös programjának kidolgozásával és fokozatos megvalósításával ezen a területen folyamatosan érvényesülnek az együttműködés magasabbrendű formái, amelyek konkrét eredményekkel járnak mindkét országban « kutatás, a fejlesztés és a tervezés területén. Együttműködésre kerül sor a népgazdaság más ágazataiban is, például a közlekedésben, az építőiparban, a kömy- nyűiparban, a turistaforgalomban, lengyel állampolgárok csehszlovák szervezetek általi foglalkoztatásában stb. Az együttműködés néhány területének vázlatos áttekintése a gazdasági kapcsolatok széles kereteiről tanúskodik. Ebben az együttműködésben részt vesz a két állam több ezer szakembere és egyéb dolgozója. A munkacsoportok és a nagylétszámú kollektívák^ is igy a gyakorlatban valósítják meg a CSKP XV. kongresszu- tsán és a LEMP VII. kongresz- szusán jóváhagyott határozatokat. Találkozóik és szoros együttműködésük eszköze a mélyebb megismerésnek és jelentős hozzájárulás a szocialista Csehszlovákia és a szocialista Lengyelország barátsága, együttműködése és megbonthatatlan szövetsége elmélyítéséhez és megszilárdításához. iGusláv Husák elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának főtirká- ,ra, a CSSZSZK elnöke és Edward Gierek elvtárs, a LEMP Központi Bizottságának első titkára, ez év februárjában baráti, munkajellegű találkozójukon megelégedéssel nyugtázták, hogy a testvéri csehszlovák— lengyel kapcsolatok minden területen dinamikusan fejlődnek. Ez döntő mértékben a CSKP és a LEMP érdeme, amelyek formálják és alkotó módon fejlesztik a két állam új, szocialista jellegű kapcsolatait. Az ilyen együttműködés a jövőben is Csehszlovákia és Lengyelország népének, a testvéri szocialista országok egész közösségének érdekét szolgálja. EZ SS EGY NÉVELŐ A mindennapi társalgás során nemritkán megütik a fü lünket ilyen mondatok: „Petőfi egy nagy költő“: „Ez egy nagyon lényeges szempont“;. ,Ez nem egy okos dolog“ stb. Ezekben az egy határozatlan névelő teljesen fölösleges, hiszen a magyar nyelvnek megvan az a sajátossága, hogy a puszta névszó önmagában is általánosít. A helyes forma némelyeknek talán mar szokatlan is egy kissé, mégis ezt kellene használnunk az élőbeszédben is: Petőfi nagy költő; Ez nagyon lényeges szempont; Ez nem okos dolog stb., Mint ahogy írásunk címe is természetesen így helyes: Ez is névelő. Látszólag szükségtelenül „tolakszik be“ néha az egy a jelző és a jelzett szó közé: „No csak hitvány egy élet (Az a kémédia“ (Petőfi); „Maga mégis gonosz egy ember" (Mikszáth). Ezeknek a mondatoknak a tartalmát csakugyan nem módosítja lényegesen az egy, ám ha elhagyjuk a névelőt, szegényebb lesz a mondat érzelmekben, indulatokban, melyeket a szokatlan helyen levő egy ki tudott fejezni. A következő esetben pedig el sem hagyható a névelő, hiszen ez változtatja típust jelentő köznévvé a tulajdonnevet: „Egy Petőfi veszett el benne.“ Az újságnyelvnek viszont éppen a határozatlan névelő elkerülése vált sajátos stílusjegyévé. Különösen akkor mellőzik az egy szócskát, amikor valami lényegesnek tartott szóra úgy kívánják fölhívni a figyelmet, hogy neve- lőtlenül kiugrasztják a cím vagy a mondat éléire. Ilyenkor a határozatlan fogalom fő hangsúlyt kap, s erősebben érvényesül: „Amerikai politikus a Salt esélyeiről“; „Hűtlen postást vett őrizetbe a rendőrség“; „Szadista férj a bíróság előtt.“ Ezek a címek sem éppen hibásak, ha az újság író szándékosan emelte ki az amerikai, hűtlen, szadista jelzőket az egy elhagyásával. Ebben a fogalmazásban azonban gyakran zavaróan hat a túlságosan erős nyomatékot kapott első szó, sőt a mondat értelmét is megváltoztathatja. Nem tudni, igaz-e, de anekdotának így is jó: évekkel ezelőtt ilyen címmel jelent meg egy újságcikk: „Asszony lett a miniszter.“ Ez bizony az ép nyelvérzékű újságolvasónak nem azt jelenti, hogy nőt neveztek ki miniszterré, hanem hogy a miniszter férjhez ment. A névelős formában nincs kétértelműség: „Egy asszony lett a miniszter.“ • A következő cím nélküli hír kezdő mondatát is az egy hiánya rontotta el: „Mentőosztag megtalálta... annak a kölcsöngépnek a roncsait, amely...“ Az igekölős ige egyenes s&órendje (megtalálta) jelzi, hogy a hír fogalmazója hangsúlyosnak szánta az állítmányt. Igen ám, de akkor csak a névelős, kisebb nyomatékú egy mentőosztag állhatna előtte, mert a két főhangsúlyos mondatrész üti egymást. így lenne jó, tetszés szerinti sorrendben: Egy mentő- osztag megtalálta..., vagy Megtalálta egy mentőosztag... Természetesen kiemelhetjük a mentőosztagot is a mondat elejére, ha annyira lényeges, hogy „mentőosztag találta meg“ a gép roncsait, s nem más. Ekkor azonban az igekö- tős ige, mintegy másodhegedűsként, csak fordított szórendű lehet. A határozatlan mértéket, mennyiséget jelentő szók elől sem tanácsos 'elhagyni az egy-et, mert így az egész kifejezés mást jelenthet. Más ez: „Tegyünk a kávéba kevés cukrot“, és ez „Tegyünk a kávéba egy kevés cukrot.“ Befejezésül tehát nem tanácsolhatjuk azt, hogy keveset törődjünk a határozatlan névelő használatával, hanem egy keveset ezzel is törődjünk! bIRÖ ÄGNES POLITIKA A politika szó még meglehetősen fiatal a magyar nyelvben hiszen csak 1734-től kezdve tudjuk kimutatni. Ekkor a jelentése: Országok és népek rendelésére való tudomány. Más szavakkal: az államigazgatás mestersége. Ez a jelentés a két évszázad során ugyancsak bővült. Bárki könnyedén tud mondani olyan összetett szavakat, amelyekben a politika az utótag. Csak mutatóban említünk néhányat: árpolitika, egészségpolitika, iskolapolitika, pártpolitika, vámpolitika, várospolitika stb. Az államigazgatásról ezekben a példákban már csak áttételesen beszélhetünk. Sőt, már szócsaládja is van: politikai, politikum, politikus, politizál, politizálás. A régi osztály politika következtében létrejött a szónak negatív jelentésváltozata is, erre utal a következő szólás is: a politika az urak huncutsága. így egy időben a csűrés-csavarásra, mások becsapására vonatkozott. Nos, ez a jelentés lassacskán kiveszett nyelvünkből. Nagyon leegyszerűsítenénk a kérdést, ha csupán a lenti két jelentésről beszélnénk. Értelmező szótárunkban a politika címszó alatt a következőket találhatjuk: „1. A társadalom, az állam vezetésére, a hatalom megszerzésére és megtartására irányuló közösségi vagy ezzel kapcsolatos tevékenység“, illetve a „vele kapcsolatos eszmék, elvek rendszere". 2. Valamely szervezet társadalmi értékű tevékenysége. 3. A cselekvés taktikája. így tehát a szó igen nagy jeientésbővülésen ment át. Igen szemléletesek, képszerűek és mindenki számára azonnal érthetőek az alábbiak: hintapolitika, kirakat politika, struccpolitika. A haladás gyorsaságát mutatja a kis, illetve a nagy lépések politikája kifejezés. Az el nem kötelezettség politikája többek között arra is utal, hogy egy-egy állam nem követ uszály politikát. A békés egymás mellett élés politikája feltételezi hogy a nemzetek kölcsönös előnyökön alapuló politikát folytatnak, nem követnek agresz- szio (esetleg: hidegháborús) politikát, nem az erőpolitika szemszögéből tárgyalnak egymással. A kifejezések között akadnak olyanok is, amelyek kevéssé érthetőek, ezért célszerűnek látszott magyarítani őket. Itt van például a faji megkülönböztetés politikája: kissé terjedelmes ugyan, de a lényeget világosan megmondja, és sokkal érthetőbb, mint idegen megfelelője, az appartheid politika. Természetesen se szeri, se száma az alkalmi kifejezéseknek. Ezeket beszédünkben kellő nyomatékkai használjuk, újságaink pedig idézőjelbe teszi őket — ezzel is utalva az alkalmi jellegre, illetőleg az egyéni szóalkotásra. Ezekről előre nem lehet megmondani, megmaradnak-e alkalminak. A különutas politika kifejezést kezdetben idézőjelek közé tettük, a gyakori használat azonban megszünte- te alkalmi jellegét. Nyelvünk szóteremtő erejének egvik bizonyítéka. MIZSER LAJOS 1979 VII. 4