Új Szó, 1979. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1979-07-20 / 169. szám, péntek
Ma rci és a mai gyerekek SZABÓ BÉLA IFJÚSÁGI REGÉNYÉNEK KIADÁSÁRÓL' Nekem a Marci a csodaka- pus egyik kedvenc gyermekiken olvasmányom volt. Nem túlzás: gyűröttre olvastam, heteiken át ezzel a 'könyvvel keltem és feküdtem le, éjszaka pedig Marcival együtt álmodoztam csodálatos védésekről, kapusbravúrokról és más kalandos dolgokról. Nyilvánvalóan nem csak — sőt nem elsősorban — azért szerettem ezt a művet, mert jutalmul (kaptam, ha jól emlékszem, a Pionírok Lapjától, miután megfejtettem egy keresztrejtvényt. Most, két évtized múltán, amikor Szabó Béla regényéinek új ikiadását lapozom, úgy vélem, ez a könyv akikor azért nőtt a szívemhez, mert első olyan olvasmányom volt, amelynek cselekménye nem egzotikus tájakon vagy más országokban játszódott, hanem itt, nálunk. Vagyis rólunk szólt, s én is úgy éreztem, (mintha Marci Iközeli ismerősöm, sőt pajtásom lenne. Szerettem a szeplős képű Marcit. Én is jóváhagytam csínytevéseit, például azt, hogy ellopta a gazdag Gombos libamájas tízóraiját, mert éhezett, vagy csak egy-egy' sült krumplihoz jutott hozzá. Rágtam a körmömet, belevörösödtem az izgalomba, úgy beleéltem magam, és úgy szurkoltam Marcinak, verjék meg Gombosék focicsapatát. Tiszta szívből kívántam neki, legalább álmában váljék híres kapussá, egyen osztrigát és libamájat, igyék pezsgőt, végre ne legyen olyan szegény, mint az apja, nagyapja volt. Talán még köny- nyeztem is, amikor mindez még álmában sem vált valóra, mert édesanyja felébresztette őt, rázúdította a kemény valóságot, a temérdek gondot és munkát. Most, felnőtt fejjel döbbenek rá újra, hogy ifjúkori élményeink milyen mélyen és kitörölhetetlenül beivódtak tudatunkba, lelkivilágunkba, közvetve vagy közvetlenül most is befolyásolják gondolatainkat, tetteinket. Néhány oldal újraolvasása után régi isme. rősként rámköszön Chira tanító úr, aki szlovák létére magyar iskolában tanított, s emberségre, egymás megbecsülésére tanította a kétkezi munkások gyermekeit. S itt van Grigori j, a szovjet kapitány, aki az Üj ember kovácsát ajándékozta Marcinak, s arról mesélt, milyen az élet a szovjetföldön. Nekem a kis But- kovszky mesélte ei legmegrá- zóbban a könyv lapjairól a szegénység kínjait, amikor mezítláb csúszkált a jégen, mert nem volt cipője, de azért gyermek maradt, és örülni, játszani akart, s aztán lilás, dagadt lábakkal ment az iskolába, hogy rádöbbentse tanítóit, társait é:s olvasóit a szegénység keserveire. Ügy tudom, sokaknak kedvenc olvasmányuk volt a Marci a csőd a kapus. Feltevésemet a személyes beszélgetéseken kívül elsősorban az igazolja, hogy annak idején ez az ifjúsági regény gyorsan elfogyott a könyvesboltokból, s ezért már jóval korábban ki lehetett volna adni újra. Most, amikor már nem gyermeki szenvedély* lyel és elfogultsággal, hanem tárgyilagosan olvasom a könyvet, újra fölfedezem Szabó Béla erényeit: azt a néha naiv, líraian szép ábrázolásmódot^ amely kis dolgoknak, apró történeteknek is fontosságot tulajdonít, s ezek a látszólag kis ügyek szinte észrevétlenül nagy horderejű eseménnyé növekednek. Kis dolog egy diákcsíny, egy diákok közötti focimeccs előkészítése, például a pálya megtisztítása a gyomoktól, de itt fontos, mert ekkor ugyanúgy megmérettetik a gyermekek jelleme, mint a felnőtteké sokkal jelentősebb cselekedeteikben. Szabó Béla a valóság sötét és az álmodozás színes fonalaiból szövi a cselekmény fonalát, s mert mindez közel áll a gyermek értelmi és érzelmi világához, érthetően magával ragadja őt. Az író érdemének érzem azt is, hogy finom vonásokkal társadalmi miliőt is fon a cselekmény köré. Érezzük a második világháború előtti és alatti évek, hónapok fojtogató légkörét, a felszabadulás óráiban kitörő megkönnyebbült sóhajt és örömet, s az ötvenes évek elejének sajátos hangú la tá t. Ma már, persze, nemcsak az erényeit, hanem a fogyatékosságait is látom ennek a műnek. Érezhető például, hogy Szabó Bélának nem sikerült egységes alkotást létrehoznia. Olykor meg-megdöcoem a kom pozíció, a cselekmények motiváltsága sem mindig hiteles, a szép leírásokat nem egy esetben borzas, nehézkes mondatok követik. Néha a mű hitelét a gyermek világától különösen idegen közhelyek, didaktikus mondatok és fejezetek csökkentik. Főleg a befejező részen kellett volna igazítani, mert az említett hibák itt ütköznek ki leginkább és itt a legbántóbbak. Ügy vélem azonban, hogy ezeknél a hibáknál lényegesebb az, hogy a könyv értékeit az idő nem kezdte ki, semmivel sem kisebbítette. Ha összehasonlítom a mi gyermekkorúinkat a mai gyermekekével, akkor nyilvánvalóan sok a különbség az ő javukra. Hazai magyar gyermek- irodalmunk megizmosodott, a magyarországi ifjúsági irodalom virágkorát éli, sok a szebb, nél-szebb cseh, szlovák és világirodalmi fordítás, gyermekeink valósággal dúskálnak a szép könyvekben és a szellemi javakban. így nemcsak az értelmi és érzelmi világuk gazdagabb, hanem — ebből eredően — igényeik is mások. A Marci a csodakapusnak most tehát jóval színvonalasabb versenyt kell vívnia a mai gyerekek rokon szén véért, mint két évtizeddel ezelőtt. Mégis úgy érzem, hogy érdemes volt újra kiadni Szabó Béla ifjúsági regényét, mert a szeplős képű Marci megtalálja az utal a mai gyermekek szívéhez is. I( Madách, 1979) SZILVÁSSY jÚZSEF Oldalak Dmitrij Sosziakovics életéből Üj életrajz a zeneszerzőről A hamarosan megjelenő könyv szerzői: Dmitrij Szoller- tyinszkij — Ivan Szollertyinsz- Scij ismert muzsikusnak, Sosztakovics jó barátjának fia — és felesége, Ljudmilci Szoller- tyinszkaja zenetörténész. A kézirat terjedelme 270 oldal •zöveg és 75 fényképmelléklet. A szerzők életrajzi vázlatot ajánlanak az olvasók figyelmébe Dmitrij Sosztakovicsról. A kézirat változatos és értékes, korábban közzé nem tett anyagot tartalmaz: a szerzők visz- szaemlékezéseit, Sosztakovics- nak és kortársainak leveleit és nyilatkozatait. Az elbeszélés 1966 májusában kezdődik, Sosztakovics kórházban tartózkodásának nehéz napjaiban, miután a zeneszerző súlyos infarktuson esett át. Mozdulatlanság, teljes tétlenség és az átéltekről való töprengés... A szerzők a továbbiakban a retrospektív módszert használják: a századelő Pétervárára kalauzolják az olvasókat. A zeneszerző gyermekkoré-, nak és ifjúságának évei. A családi kör, a kisfiú korai zenerajongása, első zongoratanára!, a ház barátai, érintkezés igen érdekes emberekkel, közöttük a pétervári értelmiség színe- javával — Alekszej Tolsztojjal, Anna Ahmatova költőnővel Alekszandr Glazunov zeneszerzővel. Vlaqyimir Szofro- ni/ickij zongoraművésszel. A konzervatóriumi tanulás évei, az első ifiúkori művek az első siker. Házasság Nyírni Varzerral, Ismeretség Ivan Szollertyinsz- kijjel, amely a legszorosabb barátsággá feilődik. kölcsönös megértésük. És mindez a zeneszerző alkotó •'evékenységé- nek háttere alapján. A húszas évek vége — n harmincas évek eleie. Sosztakovics számára művészi tekintetben rendkívül tartalmas időszak: új szimfóniák, filmzenék, Az orr című opera [Gogol mű ve alapján), a két balett és a legfontosabb: A mcenszki járás Lady Macbethje című opera. Az olvasók megismerhetik Sosztakovics életének ezzel az operával összefüggő viszontagságait. 1940. A szerzők leírják Sosz- takovicsnak a Leningrádi Konzervatóriumban kifejtett pedagógiai tevékenységét, megemlítik tanítványait, akik később ismert zeneszerzők lettek. Beszámolnak Sosztakovics hobbijairól: szenvedélyes labdarúgószurkoló, szeret sakkozni, nagy mester a passziánszozás- ban és a keresztrejtvény-fejtésben. Betegesen szégyenlős és ugyanakkor rendkívül közlékeny, szereti a humort; szokatlanul szerény, könnyen sebezhető és gyűlöli a kevélységet. a dölyfösséget, a száj- hősködést; olykor védtelen mindenféle durvasággal, tapintatlansággal szemben, de a legnagyobb mértékben elvhű és engesztelhetetlen, amikor arról van szó, ami az életben a legfontosabb. A második világháború. Sosztakovics élete a blokád gyűrűjébe zárt Leningrádban, a Hetedik Leningrádi Szimfónia megalkotása 1941 decemberében és a szimfónia előadása Kari Fliaszberq karmester vezényletével, a nácik által ostromlott városban. A szovjet kormány sürgetésére Sosztakovicsot családjával a Vniprt menti Kujbisev városba küldik. 1943 májusában a zeneszerző visszaér Moszkvába. És mecrjnf alkotás új halhatatlan művek születése. Sosztakovics — a szoviet narlamontnek, a Szoviet Béke- hizottsáenak valamint a Gaz- dn^áP' és Kulturális Kanrsola- tok Nemzetközi Bizottságának tagja. 1949-es első utazása az Egyesült Államokba, ahol a tudományos és kulturális személyiségek országos kongresszusán szenvedélyes hangú bestédet tart a béke és a demokrácia védelmében. És ugyanebben az időben megalkotja híres vonósnégyeseit, a Tizedik Szimfóniát, az optimizmust sugárzó Ünnepi Nyitányt. JVlint minden ember életében, Sosztakovicsnál is az öröm a veszteségek miatti szomorúsággal váltakozott. Előbb barátját, Ivan Szollertyinszkijt veszítette el, azután, jóformán közvetlenül egymás után, meghaltak közeli hozzátartozói: felesége, anyja. De az élet megy tovább. Néhány év múlva megismerkedik Irina Szupinszkajá- val ós feleségül veszi. Ezentúl élete végéig gondos feleség, hűséges barát áll mellette. A kézirat második, kisebb terjedelmű része, újra 1966 májusához tér vissza, arra az időre, ahol az elbeszélés kéz dődik. A zeneszerző életének utolsó tíz esztendeje: egyre rosszabbodó egészségi állapota ellenére életvidám és eseményekben gazdag időszak volt. Ezek ben az években alkotja meg Sosztakovics a híres Tizenhar madik Szimfóniát, Jevqenyij Jevtusenko költő verseire, sze réz zenét a Hamlet című filmhez, komponálja a A zsidó népéletből című vokális ciklust, s érdeklődése Anna Ahmatova és más költők alkotásai felé fordul. A tervezett könyv szerzői a kézirat e részében sok, eddig nem közölt levelet használnak fel, amelyet Sosztakovics bará taihoz, tanítványaihoz, a vele esy nézetet valló ismerőseihez írt. s megismertetik az olvasót ezeknek a zeneszerzőről szóló visszaemlékezéseivel is. GELLERT GYÖRGY Gersíner István: Duna meríti faj A I w w S rr 1 ■ ■ I ■ • ■ vaiosag hu tukrozoje Ester Š i merő vá kiállításáról Ester Šimerová érdemes művészt, az 1909-es nemzedék tag ját köszönti — 70. születésnap ja alkalmából — a Dosztojevszkij sori pavilon kiállítása A tárlat anyaga a művészi pá lya állomásait szemlélteti az al kotó munkássága kezdetétől napjainkig. A bratislavai születésű Šinve- rová-Fridriková a Gustáv Mallý iskolájában töltött rövid idő után 1927-ben Párizsba megy. hogy művészi adottságait kr fejleszthesse A Julián Akadé miát befejezve a Modern Akadémiára iratkozik be. Egyik tanára Fernand Léger, a munka nagyszerű, modern megjelenítője; a másik Alexandra Extero vá, a kompozíció törvényeivel ismerteti meg. Tanulmányozza a Louvre ó és újkori remekműveit, a 30-as évek stílusát: a kubizmust, a konstruktivizmust, Bauhaus elveit. Érdekli a világirodalom, a filozófia és a technika. A piiktúrán kívül díszítőművészetet, illusztrációt, színpadi kosztümtervezést, por celánfestést is tanul. A szlovák fo 1 y ói r a tok ba mű vé szóbelimé le 11 cikkeket ír. Rajzol és fest. Kezdetben szépen szerkesztett csendéleteket. Nagy felkészültséggel tér vissza Bratislavába, 1932-ben Párizzsal továbbra is fenntartja a kapcsolatot. Az itthoni művészek közül barátság kapcsolja Galandahoz, Fullához, Júlia Horovához. Üj lehetőségeket keres. Realista látással nézi a mindennapi életet (Halak, Citromok). A természetes formáik, a mozdulatok dinamikája izgatja. Liptóija költözésük után a hegyvidék ritmusa, a fák architektúrája nagy élményt jelent számára. Legmegkapóbb vásznainak egyike a Madarak röpülése a hegyek fölött. Nem csupán színeikbe, forrná kha rögzíti az itthoni világ szépségeit. Képteremtő erővel, saját nyelvén tolmácsolja az átélt valóság művészi mását. A Kakast, a Vitorlásakat a vonalak lendülete, feszültsége jellemzik. Figurális képei: a dekoratív felfogású Asszony vörös kakassal. s a jövőtől aggódó arcki- fejezésű No körtével. Mint a két háború közötti szlovák avantgarde kiemelkedő képviselője, 1938-ban kénytelen elhagyni Bratislavát. Plzeňbe költöznek. Itt kezdődik zaklatott életútja. A művészetellenes diktatúra bezáratja az „elfajzott művészetét“ bemutató kiállítást. Politikailag elkötelezett férje a fasizmus áldozata lesz. Ezután Prágában virágcsendéleteket fest. A felszabadult fővárosban a cseh festőikkel kiállítást rendez a fasisztaellenes szovjet karikatúrákból. 1950- től újra Bratislavában él. Folklór motívumok foglalkoztatják. Majd a második férjével Liptó- ban telepszik le. A hatvanas években művészi pályájának új szakasza kezdődik. A balladás szépségű táj, a sötét erdőik, a sebes patakok ragadják meg képzeletét. A hetvenes években közel kerül technizálódó korunk valóságához. Képbe fogja a Teret a gyár előtt, az Üj gyár csarnokát, az Esti utcát és a mai, siető léptű Járókelőket. Közületi megbízásokat kap. A bratislavai vár egyik termének mennyezet- festése kifinomult művészi ízlésére vall. BÁRKÁNY JENŐNÉ ÚJ TÖRTÉNELMI FOLYÓÍRAT História címmel széles közönséghez szóló folyóiratot bocsátott útjára a Magyar Történelmi Társulat. A folyóirat évente négyszer jelenik meg. Századunkban a tudományok nagyméretű szakágazatokra bomlása azzal a veszéllyel jár, hogy a résztudományok elszakadnak a szélesebb közönségtől. ,,Amennyiben a jelen helyzetet történetileg feltáró tudomány, a történettudomány és a társadalom szerves kapcsolata megszakad, tudományunk létjogosultsága lesz megkérdőjelezhető..." — írja a felelős szerkesztő, majd rámutat, hogy sem a történettudomány nem élhet a társadalmi közgondolkodástól elzártan, sem a társadalom nem létezhet sajátos történetének beható ismerete nélkül. A most tavasszal megjelent História folyóirat első száma e kölcsönös igény felismerésének gyümölcse. Az illusztrációval és bibliográfiával gazdagon ellátott folyóirat 34 oldalon nyújt érdekes és sokrétű ismeretet az egyetemes és a magyar történelem iránt érdeklődőknek. A történetírók tollából négy tanulmányt olvashatunk. Benda Kálmán a diplomáciai képviseletek fejlődésének útját mu- tatja be Az újkori diplomácia hajnalán címmel. L. Nagy Zsuzsa az I. világháború végén, a vesztes fél, a volt központi hatalmak képviselőinek békeszerződéseit ismerteti A pnrizskörnuéki békék. 1919—1920 címmel. Svéd László a Magyar Tanácsköztársaság megdöntésére szervezett — főként a Ludovi- ka Akadémia tisztjelöltjeiből álló budapesti ellenforradalmi lázadásról s annak leveréséről ír A Ludovika ostroma című tanulmányában. Hajdú Tibor pedig Gondolatok 1918/19 két forradalmáról címmel a két forradalomról kialakult valósághű szemlélettel ismerteti meg az olvasót. A Figyelő rovat többek közt a televízió népszerű sorozatával az Onedin családdal is foglalkozik. Az Onedin Hajótársaság nevű fiktív családi vállalkozást elhelyezi a múlt században létrejött nagynevű hajózási vállalatok között s rámutat céljára: a szabadverse- nyes kapitalista gazdaság megnövekedett szállítási igényeinek kielégítésére. Bővebben szól a vitorlás fejlődésének csúcspontját jelentő clipper típusú hajókról is. A Közös dolgaink című rovatban A Kárpát-medence népei a honfoqlalás előtt címmel történészekkel folytatott Jfe- rekasztal-beszélgetést olvashatunk. Ennyit ízelítőül a folyóiratból, bár ezzel távolról sem merítettem ki a folyóirat gazdag Ismeretanyagát. Mégis remélem, hogy sikerült felhívnom a történelem iránt érdeklődő olvasók figyelmét a hozzájuk szóló História folyóiratra, p ha kedvük van. bekapcsolódhatnak a folyóirat „Családi fotóalbum“ című nálvázatába is. FEHÉRVÄRY MAGDA umu 1979 VII. 20.
