Új Szó, 1979. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1979-07-03 / 154. szám, kedd

A nicaraguai tíazafíaE föladásra készülnek Nehézségekbe ütközik a Somoza-porlament összehívása Katasztrofális helyzet a menekülttáborokban m (ČSTK) — A legsúlyosabb tlarcok a Sandinista Namzeti felszabadítási Frnnt egységei és Somoza katonái között jelen­leg az ország déli részén foly­nak, főleg Rivas városban, amely a pánamerikai autópá­lyán fekszik kh. 30 kilométerre a Costa Rica i határtól. A san­dinisták már behatoltak ebbe a stratégiailag fontos városba és bekerítették Somoza nem­zeti gárdájának helyőrségét. Az FSLN parancsnoksága a íővárostól délre, Masaya város­nál és az ország északi részén, &eon közelében összpontosítja erőit, hogy a közeljövőben a partizánok innen indítsanak új összpontosított támadást Mana­gua ellen. Folytatódik a polgári lakos­ság legyilkolása a fővárosban is. Somoza nemzeti gárdájának tagjai razziákat hajtanak végre a sandinisták által még a kö­zelmúltban megszállt negyedek­ben és a partizánokkal való együttműködéssel gyanúsított személyeket a helyszínen lü- Végzik. Katasztrofális a helyzet a Managua közelében levő me­nekülttáborokban, ahol a nem­zeti gárda terrorja elől elme­nekült közel M0 ezer ember Szenved élelmiszer és gyógy­szerhiányban. Somozának jelentős nehézsé-> geket okoz parlamentje össze­hívása, melynek már a múlt hét végén kellett volna ülésez­nie Managuában, de ismét el-* halasztották ülését. A képvise­lők többsége ugyanis a haza­fiak által ellenőrzőit városok­ban tartózkodik. Mások nem hajlandók részt venni a tár­gyalásokon, amikor már össze^ omlóban van a Somoza-rezsim. Nicaragua belügyeibe tovább­ra is durván beavatkozik az Egyesült Államok. Lawrence Pezzulo, az új amerikai nagy­követ ugyan nem hajlandó át­adni megbízólevelét Somozád nak, de állandó kapcsolatban van vele, hogy megvalósítsa a nicaraguai konfliktus „békés rendezésének“ amerikai tervét. A nagykövet a hét végén há-- romszor találkozott Somozával. JULIO TURBAY AYALA ion­lumbiai köztársasági elnök befejezte négynapos jugoszlá víai. látogatását, és Nagy Bri­tanniába utazott, ahol mindé nekelőtt a két ország keres­kedelmének kibővítéséről fog tárgyaim MOHAMMED SZAW A6DAL. J*AH, a demokratikus Jemen biztonsági államminisztere a 14th October nevű napilapnak adott interjújában kijelentette: csakhamar bíróság elé állítják a Sauliul Ali Rubai volt köz­társasági elnök meggyilkolásá­ban részt vett személyeiket Megállapította, hogy dokumen tumok bizonyítják: a volt köz társasági elnök külföldi reak­ció segítségével államcsínyt tervezett A CHILEI pesot újabb 8,7 százalékkal értékelték le, ko zfölték a chilei hatóságok London a rhodesiai babrezsim elismerésére készül _ A brit kormány „második vietnami kalandja" ELSŐ, DE EGYÚTTAL UTOLSÓ LEHETŐSÉG Ismét Andreotti lesz kísérletet kormányalakításra (ČSTKj — Alessandro Pertini olasz köztársasági elnök teg­nap Giulio Andreottit, az eddi­gi miniszterelnököt bízta meg ismét kormányalakítással. A tegnapi kommentárok meg­egyeznek abban, hogy Andreot­CARTER KIROHANÁSAI AZ OPEC ELLEN Az olajtársaságok spekulációiról hallgatott (ČSTK) — James Carter el­nök Tokióból megérkezve teg­napra virradó éjszaka a wa­shingtoni repülőtéren az ener­giagondoknak szentelte az új­ságírókkal folytatott beszélge­tését. Kilencnapos japáni és dél-koreai útról tért vissza az Egyesült Államokba, s ennek so­rán Tokióban részt vett a hét vezető kapitalista ország csúcs- konferenciáján. Carter azt a nézetét hangoz­tatta, hogy a kőolaj világpiaci árának újabb emelése az Egye­sült Államokban általános gazdasági visszaesést, újabb inflációs hullámot és 800 000 munkalehetőség elvesztését okozhatja. Fejtegetését az ener­giaválság okozta nehézségeikről Elszabták Carter öltönyét (Die Presse) az amerikai elnök éles kiroha­násokkal tetézte az OPEC-orszá- gok ellen, az amerikai kőolaj-' konszernek spekulációiról azon­ban nem tett említést. (Az energiagondokról és az amerikai gazdaságra gyakorolt hatásukról Carter tegnap veze­tő tanácsadóival tárgyalt. ti nak nehéz feladata lesz. Né­hány közülük „első megbízatás, ról“ beszél, s ezzel azt jelzik nem biztos, hogy kísérlete si kerül, s újabb lehetőség nincs. Az új kormány körüli viták szorosan kapcsolódnak a leg­nagyobb párt, a keresztényde­mokrata párt párton belüli kongresszus előtti viszályaihoz. Eddig ismeretlen a szocialis­ták álláspontja. Az ő beleegye. zésük nélkül a kérész tóny de­mokraták gyakorlatilag nem szerezhetik meg a parlamenti többséget. A szocialista párt vezetésében erős kételyeket fűznek Andreottihoz. Nemcsak a szocialisták, hanem más pár­tok is kijelentik, hogy előtér­be helyezik a nem keresztény- demokrata miniszterelnököt. Már ez is erősem bonyolítja Andreotti kísérletét. Ugyanakkor rámutatnak And. reotti szívósságára és azon képességére, hogy az adott mi­nimális lehetőségekből a maxi­mumot tudja kisajtolni. Elő­nyére lehet mindenekelőtt egy tényező, — a nemzetközi tár­gyalásokon a kontinuitás szűk. ségessége. Andreotti például az utóbbi napokban részt vett a hét tőkés ország tokiói c súcsé r tekez le té n. H a z a fe lé megszakította útját Moszkvá­ban, és megbeszéléseket foly­tatott Koszigin szovjet minisz­terelnökkel s más szovjet ve­zetőikkel. E tanácskozásnak Olaszországban nagy jelentősé, get tulajdonítanak. (CSTK | — Margaret Thatcher brit miniszterelnök Camberrá ban kijelentette: kormánya ar ra készül, hogy hatálytalanítja a Rhodesia ellen hozott gazda sági ENSZ-szankcióikat. Világo­sán kinyilvánította, hogy a brit konzervatívok elismerik Al»e| Muzurewa püspök bábkorma nyát, és annak ..nemzetközi »á mogatására“ törekszenek Az ausztráliai fővárosban tar tott sajtóértekezletén Thatcher asszony nem szólt arról, hogy ezek a tervek mikor valósulnak meg. jól tájékozott politikai megfigyelőik úgy vélik, hogy tt rhodesiai fajüldözők ólleni gaz dasági szankciókat a brit kon zár va ti vök a parlamentben már az év őszén feloldják, amit a Muzo re wa -kormány elismerése követ majd. Thatcher kijelentette: vélemé­nye szerint a brit parlament az 1979 novemberi szavazás során nem újítja fel a Rhodesia elle ni gazdasági szankciókat. Gya­korlatilag már néhány nappal ezelőtt hatályukat vesztették a szankciók akkor, amikor a brit kormány ismét megengedte, hogy kőolajat adjanak el a Dél afrikai Köztársaságnak, és ez zel lehetővé tette, hogy közvet­ve ez a fontos nyersanyag Rho­desiába kerüljön. A brit konzervatívok erőfe­szítései, amelyek a salisburyi rezsim törvényesítését célozzák, heves reakciót váltottak ki a baloldali ellenzék soraiban. Anthony Benn, a Munkáspárt Végrehajtó Bizottságának tag- ia, a kormánynak ezt a politi- Icáját „második vietnami ka- tandnak“ nevezte. A munkás­párti képviselők egy csoport­tá követelt, hogy a rhodesiai kérdést a brit parlament táiv gyalja meg. A célpontok: menekülttáborok (ČSTK) — Zimbabwe — Rho­desia bábrezsimjének szárazföl­di és légierői ismét támadták a zambiai fővárostól 15 ikm-re levő zimbabwei menekülttábort, ahol jelentős anyagi károkat okoztak. \Az ún. fekete többségi kormánynak már ez a második támadása. Mindkettőt egy hét leforgása alatt szomszédos szu­verén állam ellen hajtotta vég­re. A zambiai terület bombázá­sa az elmúlt hét elején 20 em­beráldozatot követelt, 32 ember megsérült. NEM TETSZIK AZ ARAB ELUTASÍTÁS Kissinger magánkörúton Carter levele Beginhez i£ (Č.STKJ — Robert Straus^ az Egyesült Államok kormá­nyának közel-keleti különmeg bízottja Jeruzsálemben tegnap találkozott Me na hem Begin Kommentárunk G enfben Strasbourgra, To­kióban viszont Génfre fi­gyeltek az egybegyűltek. Előre nem várt határozatok sem a strasbourgi közöspiaci csúcson, sem a genfi OPEC-konferenci- án, sőt még Tokióban a hét vezető tőkés állam tanácsko­zásán sem születtek, a három fórum . három döntése még­is szervesen összefügg egy­mással. Mindhárom tanács­kozás közös vonása volt, hogy a tárgyalóasztal túl­oldalán, amint azt egy francia lap találóan megfogalmazta, az energia foglalt helyet. A három közül viszonylag a legeredményesebbnek kétségte­lenül a közöspiaci csúcs mond­ható. A „kilencek“ válságé!le*- nes energiaprogramot hagytak jóvá, amelyben korlátozzák az olajbehozatalt és azt 1982-ig fenntartják. A megegyzés, mint utólag kiderült, elsősorban a francia elnök érdeme; igaz, ő talán az egyedüli a Közös Piac államfői közül, aki igazat ad famani szaúdi olajminiszter ag­godalmainak. miszerint — ha nem szűnik meg a pazarlás — az olajválság második felvoná­sa nem sokáig várat magára, ha ugyan már meg nem kez­dődött. A megegyezés ugvan Giscard sikere, jelentősége azonban korántsem személyi jellegű. Ugyanis már a közös- Dfcaci csúcs előtt világos volt, hogy csakis úev van értelme a néerv vezető nvueat-eurőnat or­szág képviselője tokiói útjának, ha ott felmutathatják: lám, mi képesek voltunk közös ener­giaprogram kialakítására. Volt tehát mit Tokióba vinnie Giscardnak, Sclimidtnek, That­cher asszonynak, és Andreotti- nak. K övetkezett Genf, ugyan­csak meglepetések nél­kül. Egyre nyilvánvalóbb volt, OPEC. Azt viszont Tokióban szemérmesen elhalgatták, hogy a nemzetközi olajmonopóliumok árat nem nézve minden olajat felvásárolnak, csakhogy az olajínség látszatát keltsék, és hiányra hivatkozva felsrófol­hassák az árakat.) Az OPEC után a legtöbb kirohanás ter­mészetesen Carter elnököt érte. A francia elnök egyenesen az­hogy a márciusban megállapí­tott 14,54 dolláros árszint már csak elméleti ár, hiszen a pia­cokon már hetek óta 20—40 dollár között kelt el az olaj. A Genfben megállapított új ár: 18 dollár, ehhez még mindenki maximum 3 dollárt kérhet, sőt ezt is megtoldhatja 2 dollárral a minőségtől függően. Az új ár tehát valahol 23 dollár határán mozog, és így az áremelés 25—55 százalékos. A tpkiói tanácskozás idege­sen kapkodó alaphangulatát nyilván ez a nagymérvű emelés szabta meg. Kis túlzással élve azt is mondhatnánk, annak el­lenére, hogy mindenkit sokkolt (pedig el voltak rá készülve), tulajdonképpen még jól is jött a hét legfejlettebb tőkés or­szág vezetőinek. Mert természe­tesen ki más tehet szerintük a jelenlegi olajszűkéért és a ma­gas olyajárakért, ha nem az zal vádolta Cartert, hogy Wa­shington nem tesz semmit az olajbehozatal korlátozásáért, sőt az olaj behozatal ártámoga­tása kimondottan az ellenkező célt szolgálja. (Mint ismeretes, a magasabb behozatali árral Washington éppen Nyugat- Európától szippantja el az ola­jat.) Carter elnök szinte tehe­tetlen volt a rázúduló vádak­kal szemben, ennek jele, hogy végül is kénytelen volt támo­gatni azt a tervet, amelyet To­kióban elfogadtak. Ez a prog­ram előirányozza, hogy a hét legfejlettebb tőkés ország a jó­váhagyott hatéves takarékossá­gi tervhez tartja magát. Kérdés viszont, hogy az Egyesült Államok és elsősorban Carter elnök képes lesz-e meg­tartani. Hiszen újraválasztásá­hoz — és az elnökválasztás már nincs is olyan messze — sok mindent kell mérlegelnie. Hogy ne forduljanak ellene az olajmonopóliumok, nem sújt­hatja őket az export fékezését célzó döntéssel. De itt vannak a választópolgárok, akik a ma­guk módján úgy mérlegelnek: vajon olyasvalakire szavazza­nak-e, akinek elnöksége alatt odajutottak, hogy hajnalban sorban állnak benzinjegyért, és egyáltalán nem biztos, hogy kapnak-e. (Mint Ismeretes, az Egyesült Államokban a lakosok alig 6—8 százaléka használja a rendkívül fejletlen tömegköz­lekedést, és ha nincs benzin, kérdéses, hogy eljutnak-e mun­kahelyükre.) Nos, az energia­csata az Egyesült Államokban igazán még csak most kezdő­dik. Ezt maga Carter is érzi, hiszen éppen tegnap kaptuk a hírt, hogy lemondta üdülését a Hawaii-szigeteken és tegnap hazautazo>tt. S még e<zek után mondja valaki, hogy a tőkés országokban nincs ok a pánik­ral Pedig Tokióból hazaérkez­ve éppen a nyugatnémet kan­cellár nyilatkozott így. Schmidt kijelentése akaratlanul is fel­idézi a süllyedő hajón elhangzó kapitányi nyugtatgatást: min­denki őrizze meg a nyugal­mát ... és erre kitör a pánik. E gyelőre az újabb olajpá- nik még nem tört ki. de annyi bizonyos, hogy sem Strasbourgban, sem Tokióban nem találtak hatásos receptet a távoltartására. P. VONYlK ERZSÉBET izraeli kormányfővel. Magán- beszélgetésük tartalmáról nem adtak ki tájékoztatást. Nyugati hírügynökségek szerint Strauss átnyújtotta Beginnek Carter elnök levelét. Begin még a tegnapi nap fo-: lyamán találkozott Henry Kis- üingerrel, az Egyesült Államok volt külügyminiszterével, aki v,magánkörúton“ van a Közel-: Keleten. Politikai megfigyelőik azon­ban megállapítják, hogy mind­két amerikai képviselő a tér­ségben való tartózkodásának célja megváltoztatni egyes arab országok elutasító állás­pontját az egyiptomi—izraeli különszerződéssel szemben és esetleg áthidalni azokat a né­zeteltéréseket Kairó és Tel Aviv között, melyek akadályozzák a tárgyalásokat az ún. palesztin autonómiáról. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy Kissinger és Strauss találkozik joszef Szolomon Burg belügyminisz­terrel, aki a tárgyalásokon az izraeli küldöttség vezetője. (ČSTK) — A Time amerikai" hetilap legújabb számában ar­ról tájékoztat, hogy Alexander Haig tábornok — miután lekö­szönt az európai NATO-had- erőik főparancsnokának tisztsé-' géről — a jelek szerint pá­lyázni fog arra, hogy a repub­likánus párt jelölje őt az el-» nöiki hivatalra. A hetilap felhívja a figyel-* met arra, hogy Haig tábornok betervezett magának egész sor beszédet és fellépést a te­levízióban, melyek célja, hogy „néhány hónapra biztosítsák számára az amerikai közvjéle-' mény figyelmét“. ______^ A Német Szövetségi Köztársaságban jelenleg mintegy 775 000 em­ber hiába keres munkát, s ezeknek csaknem egyharmada 25 éven aluli fiatal. ,,A tömeges munkanélküliség ellen — biztos munka­helyekért!“ — jelszóval tüntettek a napokban a fiatalok Hanno- verban. A képen a tüntetők egy csoportja. (ČSTK — felvétel) Tokié után Haig elnök jelöltségre pályázik?

Next

/
Oldalképek
Tartalom