Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1979-06-18 / 141. szám, hétfő

Mmél nagyobb egy író, ónnál na­gyobb kötelessége o legfontosabb dol­gokban színt vallani és megmondani, mi az igazság és mi a kötelesség. MÓRICZ ZSIGMOND AZ ÖTVENEDIK-ÉS Ml A mítosz és az ősi társadalom JEGYZETEK J. J. BACHOFEN KÖNYVÉRŐL Hasznos vállalkozásba kez­dett a budapesti Gondolat Könyvkiadó, araikor 1966-ban megjelentette j. G. Frazer: Az aranyág címfl monumentális müvének rövidített magyar vál­tozatát. Ezzel ugyanis egy olyan sorozatot indított út­jára. amely az etnológia (egyetemes néprajz) világhírű tudósait szőlaltaja meg nyel­vünkön; tehát a művelődni vágyók szélesebb rétegeihez jutnak el az eddig csak szűk szakmai berkekben ismert, alapvető művek. Ennek a kez­deményezésnek az eredménye a múlt év végén megjelent A mítosz és az ősi társadalom cí­mű kötet is, mely J. J. Bach* hofen válogatott írásait tartal­mazza A kiadványt egy alapos tel készültségre valló előszó nyit­ja, Sarkady János tollából. Megismertet a svájci tudós élet- útjával, közben természetesen műveinek újabb értékelésére, felülbírálatára is kísérletet tesz. Johann Jakob Bachoten 11815 —1887) írásait „a gyökerekig hatoló gondolkodás“ jellemzi. Érvényes ez a talán legna­gyobb hatású művére, a mat- riarchátusról írt munkájára is. A kezdetek homályába, titkai fe­lé sodró „átkos kíváncsisága" fo­galmaztatta meg vele az ősi társadalom szerkezetéről alko­tott elképzeléseit amelyek En­gels későbbi munkájának (A család, a magántulajdon és az állam eredete) is szilárd tá­maszaivá lettek. A későbbi marxista kutatá­sok eredményeiből azóta per­sze kiderült, hogy „a matriar- chátus (...), mint az őshorda korát követő és a patriarchá­tust megelőző, általánosan meglevő, törvényszerű fejlődé­si fok megléte nem igazolha­tó“. A neolitikum (fiatalabb kőkor) időszakában ugyan el­képzelhető olyan helyzet, hogy anyajogú társadalmi berendez­kedés alakuljék ki, ám erre ez idáig semmiféle konkrét bizo­nyítékaink nincsenek. Az ókortudomány iránt nagy érdeklődést mutató tudós már korán elkezdett foglalkozni más, de idevágó problémákkal is. A klasszikus görög—latin műveltség varázsa mindinkább hatalmába kerítette. Egyik itá­liai utazásának élményei aztán a sírszimbolika rejtélyeinek a kutatása felé lendítették nyug­hatatlan szellemét. Jó néhány kitűnő dolgozata született ezek­ről a kérdésekről is. A kötet­ben újraközölt értekezések min denesetre sziporkázó szellem­ről tanúskodnak. Egyik tanulmányában példá­ul a tojásnak az okori népek kultuszaiban betöltött szerepé­ről beszél bámulatos frisseség- gel. Forrásait csaknem kizáró­lag a klasszikus ókori népek hagyatékából merítette, éppen ezért — természetesen — ada­tait most már ki tudjuk egé­szíteni. Hiszen a magyar nép­rajz felületes ismerői előtt is világos a tojás kultikus szere­pének fontossága a néphitben és szokásokban. Hogy milyen nagy jelentősé­ge volt a tojásnak a népván­dorláskori népek halott-kultu­szában, annak bizonyítására most nem kell tudományos munkák eredményeire hivat­koznom. Könnyű dolgom van, ugyanis elég utalnom Móra Fe-- renc bájos ásatási helyzetké­peire, karcolataira, amelyekben a régész-író gyakran emlegeti, hogy mily nagy gonddal sze­degette össze a „hun sírokból“ a több száz darabra széthullott hímestojásokat. E néhány sor persze csak egy-két morzsa abból a nagy­szerű kötetből, amely Bachofen munkásságának a legjavát tar­talmazza. A kiadvány minden művelődni vágyó olvasó érdek­lődésére számot tarthat. LISZKA JÓZSEF MIHAIL SOLOHOV: CSENDES DON 1—4. köt., Madách Könyv­kiadó, 1978, Bratislava. Ara: 104.— korona. Pontosabban: ismét megvá­sárolható új 'kiadásban a már életében klasszikussá vált, No- bel-díjas szovjet író világhírű alkotása, a Csendes Don. Nem­zedékek ismer he tik meg belőle a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előzményeit és tör­ténetét. A mű, szétfeszítve a szokásos családregények kere­teit, a korszak hatalmas pano­rámáját bontakoztatja !ki, de a kompozíció középpontjában mindig a Melehov család áll, sorsukon át a történelem vég­ső tanulságait összegezi az író. A doni puszták kozáikságánaik balladai szépségű regényepo­száról írja Radnóti Miklós: „Ér- zelmességtől mentes, pontos és kemény líraiságban szinte egyedülálló, valóságábrázoló erejének titka pedig tapintatos aprólékosságában rejlik ... mely az ábrázolás hitelét szol­gálja.“ Sokan vallottak dicsérő- Jeg erről a hatalmas műről. S nem csupán 'költőik, írók, de színházi és filmes szakembe­rek, 'közéleti embereik, politiku­sok. Mert aiki elolvasta ezt az alkotást, a* nem maradt kö­zömbös — az megérintetett. FÁBRY ZOLTÁN VÁLOGATOTT LEVELEZÉSE 1916—1946, Ma­dách Könyvkiadó, 1979, Bratis­lava. Ara 27.— korona. Fábry Zoltán levelezésének 1945 előtti részét tartalmazza ez a hézagpótló kötet, amely egyrészt Fábry emberi és írói egyéniségéről, másrészt a két világháború közötti szlovákiai magyar irodalom állapotáról,' fejlődéséről, belső harcairól és külországi kapcsolatairól tár fel sok új adatot. Izgalmas kor- dokumentum, amelyből nem­csak Fábry példaképe rajzoló­dik ki, hanem a szlovákiai ma­gyar irodalom mozgalmas első korszaka is. Balogh Edgár és Gaál Gábor levelei a Sarló mozgalom, illetve a kolozsvári Korunk belső küzdelmeit tárják fel, és tovább árnyalják a Fáb­ry Zoltán és a munkásmozga­lom kapcsolatáról eddig-tudöt- takat. Gazdagon árnyalt kép rajzolódik ki a szlovákiai és erdélyi magyar irodalom továb­bi kiváló egyéniségeiről, a ko­rabeli Csehszlovákia és Romá­nia szociális, kulturális és nem­zetiségi viszonyairól. A kötetet Csanda Sándor és Varga Béla állította össze, Csanda Sándor előszava és jegyzetei egészítik ki. Az idei ötvenedik, tehát ju­bileumi Ünnepi Könyvhéten, Budapesten a Csehszlovák Szocialista Köztársaság könyv­kiadását a bratislavai Ma­dách Könyvkiadó képviselte. A június elsején megtar­tott megnyitó ünnepségen részt vevő csehszlovákiai ma­gyar érdeklődőt, persze, nem csupán az érdekelté, milyen újdonsággal lepték meg olvasó­közönségüket a magyarországi könyvkiadók, hanem az is, hogy a Szovjetuniót, Romániát és Ju­goszláviát milyen rangos kiad ványokkal képviselik az olt működő nemzetiségi kiadók. Na és persze legfőképp arról kívánt képet nyerni, miként állja meg a helyét otthoni kiadója, ese­tünkben a Madách Könyvkiadó. Nos, amíg a Szovjetuniót, Ro­mániát és Jugoszláviát képvi­selő kiadóknak több újdonság­gal sikerült magukra terelni az édeklődők figyelmét — a nagy­sikerű hazai kiadványokról most nem beszélve —, addig a Madách Könyvkiadó sátrában a vásárolni kívánó szinte kivétel nélkül azokkal a könyvekkel találkozhatott, amelyekkel ta­valy. Pedig, meggyőződésem, hogy a Madách Könyvkiadó utóbbi tizenkét hónapjának ter­mésével nem vallott volna szé­gyent. így? Elégtelenre vizsgá­zott rugalmasságból, frisseség­ből, könyvnépszerűsítésből. Igaz, a Madách könyvek 1979 című bulletint kézbe vehette, aki akarta, ám, némi iróniával mondva, jobban tette az, aki nem lapozta át, mert annak nem fájdult meg annyira a szíve, jobbik esetben, nem mérgelődött annyit. Mert a bulletin annyi sok szép könyvről regél, a szí­ves olvasók figyelmébe ajánlva őket — amelyeket azonban a megnyitás napján nem láthat­tunk a Könyvutcává átalakított Váci utcában fölállított Ma- dách-sátorban, és sehol másutt, bármelyik utcában fölállított könyvsátornál, bármelyik buda­pesti könyvesboltban érdeklőd­tünk. Mi mást mondhatnánk erre: kár. És egy kicsit piru­lunk is, hiszen mi igazán tud­juk, szerény gazdagságunkkal méltóban is jelen lehettünk vol­na a magyar kulturális élet e jeles ünnepén, amelyet több százezer eladott könyv és több százezer könyvvásarló tesz iga­zán rangossá — hathatóssá, élővé. Amikor a Madách Könyvkia­dó illetékes dolgozójával arról beszéltem, miért ez a megpiron* kodtató képviselet, azt monSta, a könyvek május 29-én már Bu­dapesten voltak, s néhány nap­pal a megnyitó után már a pia­con is találkozhatott velük a vásárló. Ezek szerint a buda­pesti elosztóban végeztek a kelleténél lassúbb munkát? Nem hiszem, mert a könyvek érkeztétől az Ünnepi Könyvhét megnyitásáig mindössze két nap állt rendelkezésükre, ami valljuk be, nem sok a könyvek átvételére, elosztására, kiszállí­tására. Persze, egy kis jóaka­rattal (amennyiben május 29- én valóban Budapesten voltak a könyvek) a legnagyobb vára­kozás megelőzte könyveinket, eljuttathatták volna a könyves­boltokba és a könyvsátrakba. ^j[em így történt, s én úgy ér­zem, elsősorban hazai szállí­tóink hibájából. Pedig hiszem, hogy a Madách tavaszi köny­vei — például a Jelenlét, a csehszlovákiai magyar költészet antológiája, Grendel Lajos Hűt­lenek című novelláskötete, Roncsol László Kísérletek és elemzések című tanulmánygyűj­teménye, hogy csak néhányat említsek — az idei könyvhét sikerlistájára kerültek volna. Mint ahogy kerültek is, mert a Madách-sátornál sokan érdek­lődtek, vajon miért és hol ma­radtak a könyvek. Valóban: hol maradtak „hall­hatatlan testőreink“, miért nem voltak jelen, illetve, miért érkeztek megkésve? A választ és a tanulságot, gondolom, a Madách Könyvkiadó illetékesei­nek és a velük együtt dolgozó intézmények munkatársainak kell megfogalmazniuk, hiszen számukra sem lehet közömbös, hogy ezen a rangos kulturális rendezvényen, amelyen szerte Európából rengeteg vendég vesz részt, miként minősítik irodalmunkat, hogyan népsze­rűsítjük a Madách által kiadott cseh és szlovák szépirodalmi műveket, hogyan képviseljük hazánk, a Csehszlovák Szocia lista Köztársaság nemzetiségi könyvkiadását. SZIGETI LÁSZLÓ JELENLÉT — A csehszlovákiai magyar költészet antológiája, Madách Könyvkiadó, 1979, Bra­tislava. Ára: 35.— korona. Immár hanminc esztendeje, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom — s ezen belül a köl­tészet — megkezdte legújabb, „harmad virágzásnak“ nevezett szakaszát. Az antológia össze­állítói: Fonod Zoltán és Zala- bai Zsigmond e három évtized líraképével szembesítik az ol­vasót. Az antológia három év­tized líraképét rajzolja elénk, három nemzedék huszonkét költőjének terméséből válogat­va; mindazokat a verseket köz­li, amelyeket a válogatók ma­radandónak ítéltek művészi ér­tékük és társadalmi-politikai elkötelezettségük alapján. Az olvasó a felszabadulás utáni szlovákiai magyar költészet leg­javát kapja kézhez, egy kötet­ben. A szerzők egy része ha­gyományos verseket ír, mások új, korszerűbb formával fris­sítették föl költészetünket. A gyűjteményből végső soron ki- uajzolódlk újabb kori líránk fej­lődéstörténete. Bizonyára ha­szonnal forgatják majd azok is, akik egyszer megírják ennek a korszaknak az irodalomtörté­netét. És persze a szép versek valamennyi kedvelője. A MADÁCH KÖNYVKIADÓ ŰJ KÖNYVEI Szabó Béla: Marci, a csodakapus (Ifjúsági regény) Egri Viktor: Szívet cserélni nehéz (Regény) V. G. Jan: Batu kán (Történelmi regény) Móricz Zsigmond: Regények VI. (Életmű sorozat) Móricz Zsigmond. A boldog ember (Regény) Rákóczi Ferenc: Vallomások, emlékiratok (Magyar Remekírók) Balassi Bálint és a 16. sz. költői I-II. (Magyar Remekírók) Füst Milán válogatott müvei (Magyar Remekíróik) László Gyula: „Emlékezzünk régiekről...“ (Képes Történelemi fJsingiz Ajtmatov: A versenyló halála (Regény) Macchiavelli művei 1-11. Miroslav Krieža: Bankett Blitvában (Regény) Unger Mátyás — Szabolcs Ottó: Magyarország története Karinthy Frigyes: így írtok ti I-II. (Életmű sorozat) Jules Verne: Grant kapitány gyermekei (Ifjúsági regény) SEMMI HASZNUNK? A közelmúltban könyvvásár­lási céllal bementem a komá­romi (Komárno) Jnb-vel szem­beni könyvesboltba. Volt időm, s mivel a könyvnek barátja va­gyok és szeretem átböngészni a kínálatot, hosszasan szemlé­lődtem. Vevők jöttek és men­tek, szép- és szakirodalmat, gyermekkönyvet, hanglemezt kerestek. Határozottan jól érez­tem magam a boltban, újabb és újabb polcokat tekintettem át. Egyszer csak az elárusítónő megszólalt: — Ha nem vásárol semmit, akkor... A hangtól megdöbbentem. Ez még nem fordult elő velem. —- Nálunk az a fontos, hogy vásároljanak. A nézelődőkből semmi hasznunk. Az ember megszokta, hogy könyvtárainkban, könyvesbolt­jainkban, kulturált, nyugodt kö­rülmények között ismerkedhet a könyvvel, lapozgathat benne, nézegetheti. Azt hiszem, ez ma már általános és természetes jelenség, ami valószínűleg an­nak is eredménye, hogy elég gyakran beszélünk a könyv nevelő hatásáról, a kőnyvszere­tét szerepéről. Egyszóval, <x könyvről, amely mindennapi létezésünk fontos tartozéka, szocialista kultúránk terjesztő­je. Sőt, a nemzetközi gyermek­év kapcsán nem egy lapunk­ban olyan gondolatok, elméle­tek kerültek előtérbe, hogy könyv szer el etre nevelni már egészen korán, csecsemő kor­ban kell. A könyvesboltokban, így az említettben is nyilván több fiatal édesanya és édes­apa szeretne gyermekének I magának, barátainak, rokonai­nak) könyvet vásárolni, s per­sze, olykor-olykor e vásárlás­hoz tanácsot kérni. Ezért hat­ványozottabban bosszantó a megtörtént eset, hiszen több példa bizonyítja, szocialista társadalmunk mindent elkövet annak érdekében, hogy a könyv minden család otthonában ter­jessze a szép szót, a jót, a ne­meset. S azon is fáradozik, hogy ne csupán a családi fé­szek melegében, de azon a he­lyen is törődjenek a könyvvel, ahol ajánlva, kínálva kellene árusítaniuk — a boltban. TRUGLY SÁNDOR 1979. VI. 11. t Mar nieftvÚHÚrolhMtó Fnbrp Zolim válogatott levelezés® 1916-1946 Mi Ifi ..-JSkw*' ÍL­ťstfiszloiúh'íll m tigyir* M Á&t mnMth

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom