Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1979-06-04 / 129. szám, hétfő
éneklés sem.) Erre jöttünk ré gyakorló rendezőt munkánk során. Ha a népi gyermekjáté- ■kokat sikerül egybeötvözni az alkotó dramaturgia eszköz- rendszerével, akkor képesek leszünk gazdagítani a gyér- mekszínjátszás elméletét és gyakorlatát. A magyar népi gyermekjáték ugyanis komplex játék: énekkel, szöveggel, cselekménnyel, tánccal, sok improvizatív lehetőséggel együtt jelenik meg, legtöbbször dramatikus formában. A népi gyermekjáték isA korszerű gyermekszínjátszásról M indenekelőtt az alkotó dramaturgia tárgyköré* bői. Az alkotó dramaturgia — most honosodó új fogalom. Ez a nélkülözhetetlen szakkifejezés a hagyományos gyermek- színjátszástól eltérő funkciót és módszert jelöl. Vizsgáljuk meg a gyermekszínjátszás és az alkotó dramaturgia közti különbséget: A hagyományos gyermekszínjátszás célja egy-egy produkció létrehozása, azaz — kedvező körülmények között — színi- esztétikai érték megteremtése. A gyermekszínjátszás olyan csoportos művészeti tevékenység, amelyre azért szerveződnek gyermekek rendezői irányítással, hogy a próbafolyamat erednlényeként, közönség előtt, lehetőleg színpadon megszülessék a színjáték. A hangsúly tehát a produkción van, s maga az eredmény tölt vagy tölthet be pedagógiai funkciót. A produkcióhoz vezető út ugyanis semmiben sem különbözik a felnőtt színpadokétól: az előadásra koncentráló próbasorozat, és a módszer is azonos. Tehát a rendező szerepet oszt, előre játszik a szereplőknek; színházszerűen dolgozik. Lehetőleg csak tehetséges gyerekekkel. Az alkotó dramaturgia viszont nemcsak esetleges produktumában, de már folyamatában is nevelésközpontú. Itt minden a gyermekért történik. A játékra épülő módszernek az a feladata, hogy gazdagítsa a gyermek érzelemvilágát, har- mónikussá segítse személyiségét, oldja a szorongásokat, tehát alkalmassá tegye kis és nagy közösségekben, most és később, az alkotó együttélésre. Az előadás — amennyiben erre egyáltalán sor kerül — csak része a pedagógiai célnak. A legtöbb alkotó dramaturgiai közösség magát a bemutatót nem is igényli. De ha mégis sor kerül rá, csak hosz- szú, éves vagy több éves előkészítő munka árán. Az alkotó dramaturgia módszere — éppen mert a munkában minden gyermek részt vehet, aki játszani szeret — függ a gyermek életkorától, környezetétől, a csoport homogenitásától, a kapcsolatteremtő képességek különbözőségétől. A módszer lényege ezért jól rögzíthető. Alapvetően fontosak a mozgásos gyakorlatok, játékok. Címszó szerint felsorolva: lazító és koncentráló gyakorlatok, mozgásimprovizációk zenére, mimes fantázia játékok, érzékelő gyakorlatok, szöveges-szituációs etűdök ... ezután következik a közös dramatizálás, s csak mindennek a végén kerülhet sor a kötött szövegű színjáték tanulására és bemutatására. Az alkotó dramaturgia foglalkozás-menetében a szakember jelentősen épít a gyermek improvizatív készségére. A dramatikus helyzetgyakorlatokat vagy közösen dolgozzák ki az irányító pedagógussal, vagy önmaguk állítják össze. Vonatkozik ez a zenére készítendő mímes etűdödre is. A vezető tehát soha nem mutatja meg a gyermeknek, hogy mit és hogyan kell játszania, ü csak inspirál, mozgásba lendíti fantáziájukat, s legfeljebb velük együtt játszik. A foglalkozások menetében természetesen a vezető irányító szerepe érvényesül, sok áttétellel. A korszerű gyermekszín játszás az alkotó dramaturgia módszerének ismerete és alkalmazása nélkül elképzelhetetlen. Gyermekszínjátszó foglalkozásainkról nem maradhat el a népi gyermekjáték, jA népdalmerete és alkalmazása két szempontból is fontos lehet. Először is, mert képes a gyermekek játékigényét — 6 és 9 év között hiánytalanul — kielégíteni. Zenére épül, énekre, ritmu- sós mozgásra, s a zene oldó- ösztönző szerepe ebben a korban nélkülözhetetlen. A játékok megtanulása idején a rendezőnek éppúgy nem kell „didaktikusán“ előrejátszónak lennie, mint később, amikor a szerepjátszás ideje jön el. Legyünk egytittjátszók! A népi gyermekjáték elsajátítása a színjátszásban nem cél, fontos eszköz viszont abban az alkotó dramaturgiai folyamatban, amelyet éppen nevelési céljaink érdekében igyekszünk alkalmazni. Hogy a folklór értékeivel a gyermekek esztétikai nevelését is segítjük, szerencsés többlet. Másodszor, hadd említsem a népi gyermekjáték fontosságának hangsúlyozására, hogy zenei, ritmikus, mozgásos alapozásával segít a szerkesztett-já- ték képi világának kialakításában, a szerkesztett-játék mozgásának megkomponálásában. A magyar gyermekszínjátszásnak sajátos színjáték formája a szerkesztett játék, ami nem más, mint játék, gyermekversekre. Az látszik tehát természetesnek, hogy a költeményeket kísérő, kifejező koreográfia és népi gyermekjátékok folklórban gyökerező mozgásvilágára épüljön. Ha a népi gyermekjátékot anyanyelvi szinten sajátítja el a gyermek, annak zene- és mozgásvilága szükségszerűen épül majd be későbbi improvizatív és színpadi játékaiba is. S ha a rendező az alkotó dramaturgiai játszókörökben következetesen épít erre a kifejezés módra, „tananyaga" beépül majd a színi gyakorlatba. A gyermeklélektan és a játék-pszichológia nem hiányozhat a színjátszó rendezők ismeretéből. Az alkotó dramaturgia elméleti és gyakorlati szakemberei — említettük már — egyöntetűen vallják, hogy tartós együttmunkálkodásnak, együtt játszásnak kell megelőznie a közönség előtti bemutatkozást, mert csak így kerülhető el a játszó gyermek személyiségzavara, gátlásossága. Peter Slade a színpaddal való ismerkedést 14—15 éves korra teszi. Ezt a több országban meghonosított gyakorlatot a pszichológia alátámasztja. A ritmusélmény — különösen 9 éves korig — a gyermek egyik legnagyobb örömforrása. Ritmus a szavakban, a gesztusokban, a mozgásban. A ritmusélmény — említettük már — jelen van a népi gyermekjátékokban. Valószínű, hogy a szerkesztett játék a kamaszkor előtt, éppen az említett ok, okok miatt válik kedvelt színjátékává a gyermekeknek. Illúziót teremteni, nagy örömforrás a játékban. A gyermek bebarangolja a fantázia világát. Az improvizációiban különösen, főként 9 éves korig. Nem véletlenül helyezi Slade épp erre a korszakra a mesehelyzetekre és mesefigurákra épülő fantáziagyakorlatait, improvizációs etiideit, 9 év után — írja Slade —, már a valós élethelyzetek megfigyelésén alapuló játékot részesíti előnyben a gyerek. Ekkor épülnek be az alkotó dramaturgia gyakorlatába az ún. szituációs játékok. Ezt erősíti meg Mérei Ferenc Gyermeklélektanában, amikor azt írja, hogy a 9. év után „a képzelet is csak hitelesnek vélt valóságegységekkel dolgozik". Pszichológiát ismeretek birtokában tehát elvibb alapokra helyezhetjük rendezői munkánkat. Hogyan játsszanak hát a gyermekek, ha megfelelő előkészítő alkotó dramaturgiai tréning után nyilvánosság elé állnak? Azt már tudjuk, hogyan ne. A - gyermekszínjátszástól két színjátékforma idegen: a statikus oratórium, és a naturalista drámajátszás. Az előbbi azért, mert nem elégíti ki a gyermek ritmikus, mozgásigényét, és fantáziáját. (A korukhoz nem dlő tartalomról most nem szótok!) A naturalista-realista gyermekszínjátszás pedig jellemábrázolásra épülő művészet, s ez nehéz a gyermek számára. „Felnőtt igények szerint“ játszani — alakítani — pedig csak az igen lehetségesek képesek. Feladatunk nem lehet gyermekszínész képzés. Az erőt meghaladó játékmódból pedig dilettantizmus születik. A gyermek számára a naturalista gyermekszínjátszás nem más, mint a felnőtt színház utánzása. A gyakorlatban legalább is az. (A 14—15 éves korú gyermek elvben képes a jellemábrázoló művészetre is. Kerman például Sztanyisziavszkij módszerét alkalmazva a realista játékot programjába be is építi. De mi több veszélyét érezzük ennek, mint előnyét.) Van olyan színjátékunk, s a színjátékhoz megfelelő játékmód, amely az adott életkorban megfelel a gyermekeknek, azoknak akik alkotó dramaturgiai előkészítés után közönség előtt is bemutatkoznak. A pódiumi szín- játéktípusok dramaturgiájának rendszeréből emeljünk ki két színjáték-formát, mint a gyermekekhez leginkább illőt. Az egyik, a szerkesztett játék, a másik a pódiumjáték, ami nem más, mint a) epikus alkotás dramatizált változata (mese, novella), b) eleve epikus dramaturgiával készült gyermeknek való színjáték. A szerkesztett játékról már szóltunk, a népi gyermekjátékokkal összefüggésben. A lényege: több vers, próza-részlet összefüggésével úgy fogalmazzuk meg a gyermekeknek szóló mondanivalónkat (óvakodjunk a direkt politizáló, Sematikus, oratórikus összeállításoktól!) hogy mozgásos, játékos koreográfiával kapcsoljuk egybe. A pódiumjáték dramaturgiája szerint építkező gyermekszínjáték (pódium mese-feldolgo- zás stb.) az ún. képzelet szerű realizmuson nyugszik. Ez a játékmód kizárja a naturalista jellemábrázoló színjátszást. A képzeletszerű realizmus alapján a valóság illúzióját nem a színpadi térben, hanem a néző képzeletében teremtjük meg, játékkal és elbeszéléssel. Jellemek helyett karaktert formálunk, az ábrázolást meséléssel változtatjuk, a jelmez, a kellék, a díszlet jelzés csupán. A realista gesztust pantomim követi. Ily módon az improvizációnak gazdag tere van. A játék fantázia-mozgató. Mit kell tudni a gyermekszínjátszó szakembernek? Az említetteken kívül mindazt még, amit egy „felnőtt rendezőnek“.. Tehát meg kell ismerkednie a színjátszás (dráma) történetének legfontosabb korszakaival, anyagával, a hangképzés, versmondás, versrendezés, szerkesztés és dramatizálás metodikájával. A társművészetek alkalmazásával: zenével, bábbal, az éneklés módszerével, néhány zeneeszközzel. DEBRECZENI TIBOR OMEGA GÄMMAPOLIS Méltóságteljes elektronikus zenei betét vezeti be az Omega kilencedik nagylemezét, majd nem kevésbé méltóságteljesen hangzik fel Kóbor János kitűnő éneke. Egy képzelt csillagon levő világba vezeti el a hallgatót, a távoli Gammapolisba. Telve új reményekkel indul az égi vándor, de még ott is igencsak földi dolgokkal találkozik, míg végül csalódva Indul tovább. Hasonló ez a lemez a Fonográf FG—4 című nagylemezéhez azzal a különbséggel, hogy az Omega zenéje jobban idézi az űrbéli utazást. Nehéz erre a zenére megfelelő jelzőt találni, ugyanis több stílusirányzat is ötvöződik benne. Annyit azonban meg lehet állapítani, hogy hangszerelése a többi magyar együtteséhez viszonyítva gazdagabb, átgondoltabb. Szinte teljesen az összhangzásra, nem pedig az egyes zenészek virtuóz teljesítményére építenek. Például Molnár gitárszólója már nem a szó szoros értelmében vett szóló, hanem a zene szerves része, ahol a gitár a többi hangszerrel egyenrangúan egységes zenei síkot alkot. Éppen Molnár nevéhez fűződik a lemez egyik legszebb része Az örültek órája című számban. Bizonyos időeltolódással három gitáron csendül fel az alaptéma, majd az egyik fokozaton elhalkul, míg a másik kettő más-más módon bontakoztatja ki a témát, egyre fokozva a hangulatot, hogy végül mintegy a feszültség csúcspontjaként egy közös hangban újra találkozzanak. Az utóbbi időben nagyon elterjedt a különféle szokatlan effektusok használata. E lemez témája is szinte kikényszeríti az űrbeli utazás hangját felidéző zenét. A Hajnal a város felett című számban szinte egymást érik az érdekes hangzá: sok, azonban ezek nem helyettesíthetik a dallamot, a zenei hangzást. Túlzott felhasználásuk azzal a veszéllyel járhat, hogy elveszítik hatásukat egy bizonyos hangulat kialakításában, és csupán semmitmondó, felszínes elemekké válnak. Ugyanezen az oldalon található a befejező kompozíció, a Gam- mapolis 11., mely egyik jó példája az Omega úgynevezett „nagy“ számainak. A telt, kitűnő zenei hangzás, Kóbor János drámai töltésű éneke és egy nagystílű, magávalragadó befejezés hozta létre a lemez" egyik legjobb számát. Ennek kapcsán kívánkozik ide egy megjegyzés. Az Omega ezeket a méltóság- teljes részeket előszeretettel használja, és nem is alaptalanul. Valami különleges varázsuk van ezeknek a nyugodt- nak tünó és mégis dinamikus, nagy zenei felületeknek. Mintha a megállapodottságot, a végső formát, egy nehéz probléma nagyszerű megoldását tükröznék, amit alátámaszt az a tény is, hogy általában egy- egy téma befejezésekor használják. A lemezen hasonló részek találhatók még a Startban és a Gammapolis 1-ben, de alkalmazták már a Varázslatos fehér kő, az Éjféli koncertben. A nyolcadik lemez, és a mostani űrbeli témája alapján félő volt, hogy beszűkül az Omega szövegének világa, és csupán földöntúli dolgokkal fognak foglalkozni. Szerencsére nem ez történt, amire a legjobb példa Az arcnélküli ember. A zeneileg teljesen egyszerű, csupán a ritmustartó kíséretet tartalmazó dalban élesen bírálják a jellegtelen, önálló gondolkozásról leszokott embereket, akik éppen ezért rossz szemmel néznek minden egyéniséget, minden önálló gondolatot. Erre csupán egy részlet a szövegből: „Az arcnélküli ember ... gyűlöl minden arcot, minden nagy nevet“. A vendégként meghívott színész, Haumann Péter különlegesen artikulált, jellegzetes hangján szenvedélyesen elhangzó éles kijelentéseit egykedvűen, monoton hangon ismétli a kórus, mintha azt sugallnák, hogy a múltból ránkmaradt kispolgári csökevényeket rövid idő alatt leküzdeni szinte lehetetlen. Biztató dolog, hogy az Omega nem maradt meg a Pink Floyd-féle stílusnál, hanem igyekszik azt továbbfejleszteni. GYUROVSZKY LÁSZLÖ Csipke és szobor Két fiatal amatőr képzőművész közös tárlatát rendezték meg a nagykaposi (Veiké Kapušany) művelődési ház nagytermében. • Csótó László már hetedszer lépett közönség elé grafikával, de keleten csak először. Ferenc György kisplasztikái pedig kellemes kiegészítői a grafikának tematikai és esztétikai szempontból egyaránt. Csótó László a rimaszombati (Rimavská Sobota) járásból indult. Innen vitte gyermekkori élményeit a Nyitrai Pedagógiai Karra, ahol rajztanári oklevelet szerzett. Itt alakult ki stílusa, a csipkeszerű kifejezés- mód. Fekete alapra dolgozik fehér tussal. Témája népmese- és balladahősök világának ábrázolása; és természetesen kitörölhetetlenül él benne a gyermekkor. Erre utal a Nagy kert című tusrajz, melynek hőse egy földhözkötött paraszt- ember, akinek csak a kertjében zajlik az élete, még a nap is az ő kertjét, barázdáit melengeti. A képet ballisztikus megoldás és kivitelezés jellemzi, a kertet körülvevő, szalagcsipke-övezte kidőlt fák ógörög hatásról árulkodnak. A szurok-rajz egy új stílus kialakításához ad lehetőséget, a mozgékonyság érzékeltetésére. Ferenc György ugyancsak fiatal, 24 éves. „Hazai közönség“ előtt debütál, nagykaposi. Szobrait fából készíti. Először 13 évesen vett a kezébe vésőt: tankönyv ihlette madarakat faragott. Témái: mindennapi gondjaink, örömeink. Stílusa: egyértelműen közvetítő, tájékoztató. Űjszerűek és érdekesek kép-plasztikái, melyeket az egyszerűség jellemez. Szereti a fát, olyan élő anyagként kezeli, amely a megmunkálás folyamatában is dolgozik. Az otthonról hozott alapélményt kiegészítő képzelt hősök már- már naturalista módon jelennek meg. Ennyit róluk dióhéjban. A tárlat margójára kívánkozik, hogy a művészetpártolók támogatásával mindent megkapnak ahhoz, hogy megalapítsák az ifjú képzőművészek klubját. M. SÄNTA ÉVA A Gramofon klub A Gramofon Klub, amely az igényesebb zenekedvelőkért jött létre, tavaly ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját. A klub tagja lehet mindenki, aki az nvi produkcióból (a felkínált több tucatnyi hanglemezből) legalább egyet megrendel. Aki legkevesebb öt különféle lemezt rendel meg, az térítésmentesen egy jutalomlemezt is kap. A Gramofon Klubhoz tartozik a Mladý svét című képes ifjúsági hetilap (Diskotéka Mladého sveta), s aki ebből is megrendel legalább öt darabot, szintén jutalomlemezt kap. A Gramofon Klub ma az igényes hanglemezgyűjtők egyesülete. Míg húsz évvel ezelőtt, az induláskor alig 8000 tagja volt, ma már több mint 150 ezret számlál. Az eltelt húsz esztendő alatt a Gramofon Klub több mint 800 különféle hanglemezt adott ki, és mintegy ölmillió hanglemezt adott el tagjainak. A hanglemezgyűjtőket bizonyára érdekli, hogyan lehet valaki a klub tagja. Jelentkezési lapért és tájékoztatásért a következő címre írjunk: Gramofonový klub, n. p. Supraphon, Na Perštýné 2, 115 42 Praha 1. Az évente kitűzött jelentkezési határidő után már csak a következő évre fogadják el a jelentkezést. Az egyes sorozat-lemezei fokozatosan kerülnek kiadásra, gyakran sok-sok hónapos késéssel, mivel a temérdek megrendelés elintézése sok munkát kíván. Ez persze az igazi gyűjtő kedvét nem veheti el, már csak azért sem, mert a Gramofon Klub által kiadott hanglemezeket a szaküzletekben nem árusítják, ezeket csak a klub tagjai kaphatják meg rendeléseik alapján. A cikksorozatunk legutóbbi írásában említett Gramorevue című, havonta megjelenő lap minden egyes száma tartalmaz tájékoztatót a Gramofon Klub taeifli számára. SÄGI TÚTH TIBOR 1979. VI. 4. t
