Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1979-06-27 / 149. szám, szerda

A SALT II. AZ EGÉSZ VILÁG ÉRDEKEINEK MEGFELEL

Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter sajtókonferenciája

(ČSTK) — Amint mér Közöltük, Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere Moszkvában hétfőn sajtókonferenciát tartott, amelyen Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és James Carter az Egyesült Államok elnöke bécsi megbeszéléseinek eredményeiről beszélt:

A közelmúltban tették kozz* az SZKP KB Politikai Bizottságának, a Szovjetunió Legfel' sőbb Tanácsa Elnökségének és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozatát, amely nagyra értékeli a " szovjet—amerikai csúcstalálkozót és annak ered menyeit. Nyilvánvaló azonban, hogy sok (kérdéssel részletes-ebben kell foglalkozni, utólag meg kell világítani egyec néze. felniket és értékelni az egyes nézőpontokat.

Mindenekelőtt a találkozó óriási jelentőségét szeretném hangsúlyozni. Amikor erről beszélek, úgy gondolom, hogy álláspontunk nincs ellentétben Leonyid Brezsnyev és James Carter elnöik találkozójának átfogó értélkelésével az egész világon, a Szovjetunióban és az Amerikai Egyesült Államokban is, habár mint ismeretes az USA-ban a helyzet bonyolultabb.

A Szovjetunió és az Amerikát Egyesült Államoik vezető képviselőinek találkozója nem gyakori jelenség. Már maga _ez a körülmény (különleges jelentőséget ad a találkozónak. Ennek a találkozónaik nagy, rendkívül jelentős politikai tartalma volt. talán nagyobb, mint bármilyen más eddigi hasonló nemzetközi találkozónak.

E találkozón természetesen a fő kérdés a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti szer ződés volt a hadászati támadó fe g y ve r r e n ds ze r e k ko r 14ío zá sá. ról. Mindnyájan jól tudjuk, hogy e szerződés sokáig, mintegy hét évig készült. Amint látják, ez nem rövid időszak.

A tárgyalások folyamán nagy nehézségek merülték fel, a tárgyalások nem voltak egyszerűek. Mindenekelőtt azért, mert a tárgyalások tárgya nemcsak fontos, hanem bonyolult Ls, má_ sodszor pedig azért, mert mindegyik félnek gondosan mérlegelnie kellett a tárgyalások során állásfoglalásait és partnere i nek á 1 Iá sfog la lá sa i t, hog v

megállapítsa, mi megfelelő és mi nem, mi elfogadható vagy elfogadhatatlan.

Ezért a tárgyalás igen nehéz volt. De ennek ellenére, mivel a két fél határozottan akarta a tárgyalások befejezését, a tárgyalások befejeződtek, és a szerződést a bécsi találkozó alkalmával aláírásra készen helyezték az asztalra.

Ami a szerződés anyagi oldalát illeti, meg kell mondani, hogy sokkal gazdagabb, mint az az ideiglenes megállapodás^ amelyet a Szovjetunió és az Egyesült Államok kötött annak idején egymással a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozására irányuló egyes intézkedésekről. Ez a megállapodás egyébként mindeddig érvényes. A felek megállapodtak abban, hogy a megállapodás továbbra is érvényben marad, míg nem lép hatályba a jelenlegi szerződés.

Az ideiglenes megállapodás a következő két részt tartalmaz, ta: az interkontinentális ballisztikus irányítható lövedékeiket és a tengeralattjáróról kilőhető stratégiai irányítható lövedékeket.

A Bécsben aláírt szerződésnek három része van: a kettő, amelyekről már beszéltem és ezenfelül a stratégiai légierő. Ezenkívül tartalmazza a legkülönfélébb paramétereket a stratégiai fegyverekre vonatkozóan. Ha mérlegeljük az előzőleg megkötött ideiglenes szerződést és a mostani szerződést, nem nehéz látnunk, hogy e szerződés tartalma gazdagabb és jelentősége nagyobb az említett ideiglenes megállapodásnál.

A szerződés jellemzése nem volna teljes, ha nem beszélnék egy lényeges kérdésről, amely szüntelenül a tárgyalások részét alkotta, mégpedig arról, hogy a szerződést azért kötötték meg jelenlegi formájában, mert a két (él az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének szem előtt tartásából indult ki.

Ügy tűnik, hogy ezt könnyű kimondani: az egyenlőség és

egyenlő biztonság elve. Ügy tűnhet, hogy senkinek sem leijei kifogása ez ellen az alap- elv ellen. De más a helyzet, ha tárgyalások folynak, mégpedig rendkívül fontos kérdésről, mert szüntelenül nehézségek, sőt, nagy nehézségek merülnek fel. Az egyik félnek úgy tűnik, hogy az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvét védelmezi, a másik fél viszont úgy vélekedik, hogy éppen ő az, aki így jár el, nem pedig az első fél. Az igazság azonban csak egy. Olyan megoldást kell találna, amely megfelelne az egyenlőség és az egyenlő biztonság szem előtt tartása követelményének. És éppen a megfelelő kompromisszum, az érdekek kiegyensúlyozottsága keresésének ez a folyamata volt igen nehéz. Végül azonban a felek eljutottak ahhoz, amit az érdekek elfogadható egyensúlyának nevezünk. Első tekintetre talán ez nem túlságosan világos megfogalmazás, de világosan és pontosan kifejezi a helyzetet.

Nem szeretnék most visszatérni a múlthoz és felsorolni egyes olyan tényeket, amelyek az amerikai félnek a vitában előterjesztett egyik vagy másik javaslatát érintik. Végül azonban az amerikai fél is többé- kevésbé józanabb é>i objektívabb álláspontra kezdett he- 1 yeziked ni. Mege lége désün ke t

fejeztük ki efelett.

Az USA-ban gyakran hallatszanak olyan hangok, miszerint a Bécsben aláírt szerződés állítólag inkább megfelel a Szovjetunió, mint az USA érdekeinek, Ez enyhén szólva nem igaz, A szerződés egyforma mértékben megfelel mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok érdekeinek. A hétéves időszak eléggé hosszú volt ahhoz, hogy lemérhessük, mégpedig nemegyszer a hadászati fegyverek egyik vagy másik elemét érintő viszonylag részleges következtetéseket is, hogy ne kerüljön tévedésre sor. Ennek eredménye pedig a mindkét fél számára elfogadható szerződés volt.

Azok, akik most megkísérlik a helyzetet úgy beállítani, mintha a szerződés jobban megfelelne a Szovjetunió érdekeinek, mint az USA-énak, jól teszik, ha megindokolják azokat a kijelentéseiket, amelyekben azt állítják, hogy a Szovjetunió többet nyert, mint az USA, és jól tennék, ha objektív álláspontra helyezkednének. Ez be. csületes megoldás volna és mi elvárjuk, hogy sor kerül rá.

Az USA-ban most felelősség- teljes időszak kezdődik, amikor a szerződés aláírását követően bizonyos körök még csak most döntik el, milyen álláspontra helyezkednek e szerződéssel kapcsolatban. Szeretnénk remélni, hogy ez helyes és objektív álláspont lesz.

A szerződés egyforma mértékben megfelel az USA és a Szovjetunió érdekeinek. Megfelel az egész világ népei érdekeinek is, mert azok a feszültség enyhülését, az államok közötti jó és egyre javuló kapcsolatokat óhajtják. Tartós békét akarnak, a háború veszélyének elhárítását kívánják.

Mondottam már, hogy a tárgyalás nehéz volt. A Szovjetunió, vagy amint mondták a tárgyalások során, a szovjet fél nevében ebből az alkalomból kijelenthetem, hogy a szovjet vezetés, pártunk Központi Bizottsága, a szovjet kormány, a Politikai Bizottság és személy szerint Leonyid lljics Brezsnyev szüntelenül aktívan foglalkozott e kérdéssel, a tárgyalások kezdetétől fogva mindvégig szüntelenül szem előtt tartotta. Személy szerint Leonyid Brezsnyev, aki jól ismeri e problémát — és ezt különösképp hangsúlyozni szerelném

—, állandóan figyelemmel kísérte a tárgyalások fő elvi kérdéseit és irányvonalát.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az Egyesült Államok nem közelítette meg e kérdést komolyan. Az amerikai fél dolga, hogy eljárását értékelje. A szovjet fél nevében azonban nyoihatékosan kijelenthetem: e problémának megfen lelő jelentőséget tulajdonítottunk, és a tárgyalások egész ideje alatt kezdettől mindvégig komolyan közelítettük meg.

Joggal hangoztatják külföldön is — és mi ezt megerősítjük, ez tulajdonképpen a szerződésből és az egyidejűleg aláírt s a szerződéssel összefüggő dokumentumokból is következik —, hogy a szerződés bizonyos értelemben alapot ad a további előrehaladáshoz, a hadászati támadó fegyverrendszerek további korlátozásáról szóló új megállapodás kidolgozásához és előkészítéséhez. Es ebben rejlik a szerződés mérhetetlen jelentősége.

A sajtó közölte a közös közleményt, amely a jövőbeni tárgyalásokról, valamint a hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló új szerződés esetleges megkötéséről szól. A jelenlegi szerződés mintegy hidat épít a jövőbeni szerződéshez. Ugyancsak ebben rejlik a Bécsben aláírt szerződés jelentősége.

Meghatározták a fő irányvonalat is a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról folytatandó tárgyalásokat illetően. A felek megállapodtak abban, hogy az új szerződés, amennyiben a tárgyalások sikeresen zárulnak, biztosíthatja a hadászati támadófegyverek további korlátozását és számbeli csökkentését. Ennek mindenekelőtt a megfelelő atomfegyverhordozókra és kilövő berendezésekre kell vonatkoznia.

Minden ember számára, aki elgondolkodik a jövőn, világosnak kell lennie, mit jelent a hadászati támadófegyverek mennyiségének további csökkentése ahhoz viszonyítva, amit a jelenlegi szerződés, a SALT-II. tartalmaz. Hisz végeredményben arra kell törekedni, hogy az első csökkentés után sor kerüljön további csökkentésre, majd pedig újabb csökkentésre és így tovább. Ez olyan folyamat kezdete, amelynek jelentőségét nehéz valamilyen más folyamatéhoz hasonlítani. Ez a békéért, a háború ellen vívott harc folyamata. Erről nem szabad megfeledkezniük azoknak sem, akik még azt mérlegelik: mi is ez a Bécsben aláírt szerződés, jó-e vagy nem? Nálunk senki sem kételkedik ebben, sem népünk, sem pártunk, amely a szovjet állam vezető ereje, sem pedig vezetőségünk — a Központi Bizottság, a Politikai Bizottság. Meggyőződésünk, hogy nem elégedhetünk meg azzal, amit elértünk, hanem tovább kell menni, erőt nem kímélve kell törekedni a raketa-atomfegyverek további korlátozására.

És szeretném még felhívni a figyelmet a dolog egyik oldalára, amelyet a figyelmes embereknek szükségszerűen észre kell venniük. Igaz, hogy voltak olyan személyiségek, akik kijelentéseik hevében arról, hogy ki számára előnyösebb a szerződés, megfeledkeznek a dolog ezen oldaláról. A minőségi kérdésre gondolok. A szerződés a felek számára pontos kötelezettségeket szab meg, nemcsak a mennyiségi korlátozásban, hanem bizonyos kötelezettségeket határoz meg a minőségi korlátozásra, a stratégiai fegyverek minőségi tökéletesítésére vonatkozóan — ha egyáltalán megfelelő ebben az esetben a „tökéletesítés“ kifejezés. Tökéletesítésről rendszerint valamilyen pozitív értelemben beszélünk, de közvetve ebben az esetben is így fejezhetjük ki magunkat.

Ezek a korlátozások a lövedékek kapacitására, a robbanófejek mennyiségére és más paraméterekre is vonatkoznak. Nem fogok e témáról bővebben beszélni, csak szeretném újból hangsúlyozni, hogy a szerződés nemcsak mennyiségi, hanem

minőségi jellegű kötelezettségeket is megszab. Egyszerűen mondva, a rakéta-atomfegyverek pusztító erejének korlátozásáról van szó.

A felek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján Bécsben aláírt szerződésről folytatott tárgyalásokon pozitív következtetésre jutottak. A felek csak ennek az elvnek az alapján érhetnek el sikert a jövőbeni szerződésről folytatott tárgyalások során.

Feltehetjük a kérdést: Ki

vesz részt a jövőbeni tárgyalásokon — csupán a Szovjetunió és az USA, vagy talán más hatalmak valamelyike is? Hisz a Szovjetunión és az Egyesült Államokon kívül vannak más, mlndannyiunk előtt jól ismert atomhatalmak is. E kérdésre így válaszolnánk: az Egyesült Államok és a Szovjetunió nem folytathat a végtelenségig csupán kétoldalú tárgyalásokat. Ez nem lehetséges. Bizonyos ideig lehet így tárgyalni, de csupán bizonyos ideig. Más atomhatalmakAak ugyancsak be kell kapcsolódniuk a tárgyalásokba. Hogy hánynak és melyeknek, ez olyan kérdés, amit még nem tárgyaltak meg részletesen sem Bécsben, sem másutt. Szeretném azonban hozzáfűzni, hogy Leonyid Brezsnyev és James Carter Bécsben megállapodott abban, hogy a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról kötendő jövőbeni szerződésről folytatandó tárgyalások résztvevőinek kérdése időszerű.

Feltehető a kérdés: jól van, a SALT-II. szerződést aláírták, megállapodtak az új szerződés megkötéséről folytatandó tárgyalások lehetőségeiben, de mi a helyzet a fegyverkezési hajsza terén? Vajon az aláírt szerződés véget vet a fegyverkezési hajszának? Egészen világosan meg kell mondanom: nem, nem jelenti a fegyverkezési hajsza végét, mindenekelőtt csupán már azért sem, mert ez a szerződés csak a hadászati fegyverekre vonatkozik. Jól tudjuk azonban, hogy vannak másfajta fegyverek Is, amelyek nem tartoznak a hadászati fegyverek közé. Pusztító erejüket tekintve azonban e fegyvereket nem hasonlíthatjuk a második világháború idején alkalmazott fegyverekhez.

Továbbá: a világhelyzetet figyelemmel ikísérő, minden józanul gondolkodó ember számára feltűnik a fegyverkezési hajszának az olyan mutatója, mint amilyenek a katonai költségvetések. Vajon csökkennek ezek? Sajnos, nem. Nem múlik el egyetlen év, fél év, hónap vagy akárcsak egy hét sem, hogy a Szovjetunió ne bizonygatná tárgyalópartnereinek a megfelelő nemzetközi fórumokon a katonai költségvetések csökkentésének feltétlen szükségességét. Azt válaszolják azonban nekünk: mindenekelőtt nélkülözhetetlen az ellenőrzés. Jól tud juik, hogy a katonai költségvetéseket a parlamentekben hagyják jóvá. Mindez az egész nép szeme láttára történik.

Ezért az ellenőrzésről hangoztatott fejtegetéseket nem tekinthetjük másnak, csupán ködösítésnek, amelynek célja elleplezni a tényleges álláspontokat, a katonai költségvetések, a katonai kiadások csökkentésére irányuló készség hiányát, elleplezni a fegyverkezési hajsza folytatásának irányzatát. És ezért ma — a Szovjetunió, az USA és az egész világ — olyan helyzetben vagyunk, amikor szerződések köttetnek, amelyek kétségtelenül gátat emelnek a fegyverkezési hajsza útjába. Ezek olyan szerződések, mint amilyet most Bécsben írtak alá. Ha azonban figyelembe vesszük a fegyverkezési hajsza valamennyi összetevőjét, teljesen nyilvánvaló, hogy e fegyverkezés folytatódik.

Az emberiségnek előbb vagy utóbb el kell jutnia az atomfegyverek kérdésének megoldásához, ki kell iktatnia azokat az államok fegyvertárából és meg kell kezdeni az atomenergia csupán békés célokra való felhasználását. Ma azonban még nem ilyen a helyzet. Miért? Azért, mert ezt nem óhajtják több országban, mert ezt nem

óhajtják mindenekelőtt azok az államférfiak, akik ott a külpolitikát irányítják.

Önök ezt tudják és nem kell, hogy mi figyelmeztessük önöket arra, hogy egyes országok ban bizonyos körök érdekeltek a fegyvergyártás növelésében, a fegyverkezési hajsza további fokozásában. Ezek a körök saját érdekeiket továbbra is népük érdekei fölé, a világ valamennyi népének érdekei fölé helyezik.

Továbbra is harcolni fogunk a fegyverkezési hajsza ellen. Harcolni fogunk, mégpedig vehetik úgy is, hogy jobb pozíciókból, mint tegnap. A Bécsben aláírt szerződésre és más olyan szerződésekre fogunk támaszkodni, amelyek közvetlenül vagy közvetve fékezik a fegyverkezési hajszát. Népünk, országunk és pártunk azt a politikát fogja folytatni, amelyet a Szovjetunió már Lenin óta folytat. Éppúgy, anint barátaink és szövetségeseink, nem. szán- dékszunk feladni e harcot. Ellenkezőleg, harcunkat tovúbb aktivizáljuk. Szilárdan tartjuk kezünkben továbbra is a fegyverkezési hajsza megállításáért, a leszerelésért vívott harc zászlaját.

Tárgyalni fogunk partnereinkkel, a NATO-országokkal, tárgyalni fogunk az Egyesült Államokkal, de nem hisszük, hogy a fegyverkezési hajsza megállításáért vívott harcot csak egy irányban lehet folytatni, habár ez az irány fontos és döntő. Hisz kifejleszthetek olyan fegyverfajták és -rendszerek is, amilyeneket azelőtt nem gyártottak. Vajon az emberiség megbékélhet-e azzal a gondolattal, hogy mindig az emberek feje fölött fog lebegni a pusztító háború veszélye, a háborúé, amelyben ilyen vagy amolyan fegyvereket vetnek be? Nem! Minden fegyverfajtát, főként a tömegpusztító fegyvereket be kell tiltani és gyártásukat meg kell szüntetni. Meggyőzzük a politikusokat, a népekhez fordulunk, bebizonyítjuk annak feltétlen szükséges ségét, hogy az óriási anyagi eszközöket, amelyeket most a fegyvergyártás emészt fel, az emberek anyagi és kulturális szűk sé g le te i nek k i e lé g í té sé r e fordítsák. Nem kell különösképpen hangsúlyozni és bizonygatni, hogy ez feltétlenül szükséges. Elegendő akárcsak feltile tesen is áttekinteni azokat a terjedelmes jelentéseket, amelyeket az Egyesült Nemzeteik Szervezete tesz közzé. Hány ember éhezik még világszerte, rosszul táplált, nem, vagy alig részesül orvosi kezelésben! Ami pedig a kulturális szükségleteik kielégítését illeti, ennek egyáltalán nincs határa. S itt van a tudomány, a világűr meghódítá sa, a tengerek mélyének kutatása és e források kihasználása stb.!

A Szovjetunió elegendő türelemmel, erővel és elszántsággal rendelkezik, hogy tárgyaljon olyan kérdésekről, amelyekről partnereink tárgyalni akarnak, foglalkozzon a problémákkal, amelyek megtárgyalásának szükségességéről, sajnos, partnereinket még nem sikerült meggyőznünk. És keresni fogjuk a szükséges megoldásokat a fegyverkezési hajsza megállítására, arra, hogy az atomenergiát csupán békés célokra, és csupán az emberiség javára használják fel.

Vannak más nemzetközi kérdések is, amelyekről most tárgyalások folynak. Vannak közöttük jelentősebb és kevésbé jelentős kérdések. Összességükben azonban rendkívül fontosak. Nem kevés az ilyen kérdés. Nem fogok részletesen foglalkozni velük, de szeretném megmondani, hogy megtárgyalásuk csekély kivétellel nem kielégítő. Az előrehaladás vagy igen csekély, vagy pedig semmilyen. És megtörténik az is, hogy a partner leül a tárgyaló- asztalhoz, de másnap már nem jön el és nem képes magyarázatát adni, miért kapott olyan utasítást, hogy ne folytassa a tárgyalást.

Leonyid lljics Brezsnyev és fames Carter Bécsben egybehangzóan azt a nézetét fejezte

(Folytatás az 5. oldalon)