Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1979-06-26 / 148. szám, kedd

ANDREJ GROMIKO A SALT II. JELENTŐSÉGÉRŐL ' PEKING Alap az előrehaladáshoz ŰJ sző /Folytatás az 1. oldalról/ A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta továbbá: A szov­jet nép és a szovjet vezetés néz-e te szerint nem elégedhe­tünk meg azzal, amit már el­értünk. Előre ikell haladni, és a rakétahordozó atomfegyverék további korlátozására 'kell tö­rekedni. A bécsi szerződés rendikívüli jelentősége abban is megmutat­kozik, hogy a stratégiai fegy­vereket nemcsak mennyiségi­leg, hanem minőségileg is koiv látozza. A Szovjetunió vélemé­nye szerint — § ezzel az Egye­sült Államok is egyetért a SALT—Il.-ből kiinduló újabb szerződés megkötésében a töb­bi atom nagy hatalom nak is részt kell vennie. Andrej Gromiko emlékezte­tett arra, hogy a bécsi szerző­dés ugyan gátat vet a lázas fegyverkezésnek, de egészében véve a fegyverkezés tovább folytatódik. Több országban vannak olyain a külpolitikát irányító politikusok, akik nem óhajtják a fegyverkezés csök­kentését, és saját érdekeiket a béke érdekei elé helyezik. Andrej Gromiko azt a remé­nyét fejezte ki, hogy bécsi szerződés aláírása kedvezően befolyásolja más nemzetközi problémák megoldását, mint pl. az atomfegyver-kísérletek teljes betiltását, a vegyi és radiológiai fegyverek betiltását, Valamint az Indiai-óceán térsé­gében a katonai tevékenység korlátozását. A szovjet külügyminiszter ki­jelentette továbbá, hogy a két fél álláspontja a közel-keleti kérdéssel kapcsolatban eltérő volt a bécsi tárgyalásokon. Az amerikai fél nézete szerint a Szovjetuniónak támogatnia kel. lene az egyiptomi—izraeli kü­lönszerződést. A Szovjetunió természetesen ezzel nem érthe­tett egyet. A Szovjetunió elvi álláspont­ja a közel-keleti kérdéssel kap­csolatban ugyanaz, mint ame­lyet néhány évvel ezelőtt meg­fogalmaztak. Az afrikai kérdésről folyta tott szovjet—amerikai eszme­cserével kapcsolatban a szovjet külügymínisz te r megá 1 la p í to t la, iiogy mindkét fél másképp ér­tékelte a helyzetet. A mi ál­láspontunk szerint az afrikai népeknek maguknak kell dön­teniük sorsukról és társadalmi rendszerükről, hangsúlyozta Gromiko. A másik félnek más a véle­ménye. Lényegében olyan poli­tikát védelmez, amelyre a faj­üldözőknek van szükségük s amelynek célja: lehetetlenné tenni, hogy a helyi lakosság a ■saját kezébe vegye a hatalmat. A kétoldalú kapcsolatokról szólva Gromiko kijelentette, ■hogy* a tárgyalások a korábbi­aknál jóval részletesebbek vol.- tak. A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta a szovjet—ameri kai kapcsolatok jelentőségét a világbéke megszilárdítása szempontjából. Kínáról és a SALT—Il.-ről Andrej Gromiko a következőket mondta: a kínai vezetés a bé­csi szerződést negatívan érté­kelte és értékeli. Ezt egyszerű­en azzal magyarázzuk, hogy itt nem a nemzetközi élet logi­kája, hanem*Peking körülhatá­rolt álláspontja érvényül. A kí­nai vezetők tudatosítják, hogy a szerződés számos pozitív elemmel gazdagítja a szovjet- amerikai kapcsolatokat és a nemzetközi kapcsolatokat. És ez Pekingnek nem tetszik. Arra a kérdésre, hogy a SALT—II. ratifikálásának mi­lyenek az esélyei az Egyesült Államok szenátusában, a szov­jet külügyminiszter többek kö­zött ezt válaszolta: Azoknak, akiknek kifogásaik vannak a SOMOZA SÍZIK AZ USA SEGÍTSÉGÉBEN Washington még nem hagyott fel az intervenció tervé­vel 0 A polgárháború eddig tízezer áldozatot követelt 1979. VI. 28 (ČSTK) — Nicaragua főváro­sa, amelyet már napok óta bombáz Somoza légiereje, a pusztulás képét mutatja, írják a hírügynökségek managuai tudósítói. Az utcákat füstölgő romok borítják. A hírügynök­ségek jelentései szerint a bom­bázás több mint 10 000 ember­áldozatot követelt, köztük nő­ket és gyermekeket is. Somoza diktátor újabb paran­csokat ad Managua bombázá­sára. Hasonló sors vár Masaya és Diriamba városokra is. E két város teljesen a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front ellenőrzése alatt áll. A felsza­badított városokban a partizá­nok népi milíciákat hoznak lét­re, és megszervezik a lakosság élelmiszer-ellátását. Anastasio Somoza még min­dig amerikai védelmezői segít­ségében bízik, igyekszik az időt húzni és megállítani a partizánok támadását. Most ar­ról beszél, hogy hajlandó lertne „közvetítő misszióval“ tárgyal­ni, amelynek Nicaraguába való küldésére az Egyesült Államok törekszik. Nagy reményeket fűz az Amerikai Államok Szer­vezetében dolgozó amerikai diplomatákhoz, akik folytatják kulisszák mögötti manőverei­ket, és igyekeznek megakadá­lyozni a népi felkelés győzel­mét Nicaraguában. Washing­tonban az Amerikai Államok Szervezete minisztertanácsának ülésén a latin-amerikai orszá­gok többsége határozottan sík- raszállt a nicaraguai fegyveres intervenció ellen, amelyet az Egyesült Államok javasolt. Az említett országok álláspontja abban a határozatban nyert ki­fejezést, amely mellett az ame­rikai küldöttség is kénytelen volt szavazni. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok fel­hagyott az intervenció tervével. Ezt Somoza is jól tudja, s ezért utasította el azt a határozatot, amely követelte, hogy*a diktá­tort ideiglenes kormány váltsa fel. Somoza válaszképpen pa­rancsot adott a nemzeti gárda-* nak: fokozza harci akcióit a sandinisták ellen, és ágyúval lője a Nicaragua és Costa Rica közötti határvidéket. Washingtonban közöltéle, hogy Zbigniew Brzezinski, az amerikai elnök nemzetbiztonsá­gi tanácsadója, akinek Carter elnökkel a nyugati országok tokiói csúcstalálkozójára kel­lett volna utaznia, „néhány na­pig“ Washingtonban marad, hogy „figyelemmel kísérhesse a nicaraguai fejleményeket, és megtehesse a megfelelő intéz­kedéseket“. 'szerződés ellen, a döntés során a lelkiismeretűikre és politikai öntudatukra kellene hallgat­niuk. Abból kellene kiindulni­uk, hogy a szerződésre egyenlő mértékben van szüksége mind a Szovjetuniónak, mind az Egyesült Államoknak. Arra a kérdésre, lehetséges lesz-e felújítani a SALT—II. tár­gyalásokat az amerikai szená­tus részéről javasolt esetleges .kiegészítések és változtatások esetében, a szovjet külügymi­niszter nemmel válaszolt. Néhány nyugati sajtószerv­nek az ún. „szovjet katonai ve­széllyel“ kapcsolatos állításáról Andrej Gromiko kijelentette, hogy ezt a koholmányt azok in­dították útjára, akik leplezni akarták saját fegyverkezést po litikájukat. Az egyik újságíró felvetette Kuba kérdését az afrikai or­szágokkal kapcsolatban. Gromi. ko kijelentette; Kuba támogat néhány afrikai országot, mindé nekelőtt azok«t, amelyek ag­resszió áldozataivá váltak. Mindezt az említett országok törvényes kormányainak kéré­sére teszi. Arra a kérdésre, volt-e szó a bécsi tárgyalásokon Kína problémájáról, Gromiko azt vá leszólta, hogy a szovjet fél ki­fejtette álláspontját Peking po­litikájáról. Hangsúlyozta: nem engedhető meg, hogy bármely nagyhatalom a Kínához fűződő kapcsolatait a Szovjetunió ká­rára használja fel. Ez nagyon kedvezőtlen hatást gyakorolna mind a szovjet—amerikai kap­csolatokra, mind a nemzetközi életre. Carter elnök azt vála. szólta: az Egyesült Államok is úgy véli, hogy a Kínához fűző­dő kapcsolatokat nem a más államokkal való kap cső latoik kárára kell alapozni. Szeret­nénk remélni, hogy az Egye­sült Államok a gyakorlation is így jár majd el. A TASZSZ hírügynökség tu­dósilója a SALT—III. felöl ér­deklődött. Andrej Gromiko ez­zel kapcsolatban kijelentette: A SALT—III. szerződésről folyó megbeszélésekhez csak abban az esetben foghatunk hozzá sí­ké re se n, ha _ tekintet be vessz ii| c a világ s így Európa stratégiai helyzetét befolyásoló tényező­ket. A siker csak abban az esetben lehetséges, ha a tár­gyalások során sz° esik azok ról az amerikai támaszpontok­ról is, amelyek katonai straté­giai szempontból a Szovjetunió ellen irányulnak. A bécsi találkozó jelentős po li titkai esemény volt, amely hozzájárul a feszültség enyhü­léséhez. A politikusok köteles, sége, hogy a találkozó után ki­alakult kedvező feltételeket fel­használják az eddig meg nem oldott időszerű nemzetközi problémák rendezésére. A vietnami-kínai tárgyalások második fordulója (ČSTK) — Peikingbe érkezett az a vietnami kormányküldött­ség, amely részt vesz a kínai— vietnami megbeszélések máso­dik fordulóján. Ezen a két or­szág kapcsolatainak normalizá­lásáról lesz szó. A küldöttséget Oinh Nho Liem külügyminisz­ter-helyettes vezeti. A vietnami küldöttség veze­tője megérkezései után remé­nyét fejezte ki, hogy mindkét fél erőfeszítéseket tesz a VSZK és a KNK kapcsolataiban fenn­álló problémák megnyugtató rendezésére'. Még nem jelentették be, hogy mikor kezdődik a megbeszélé­sek pekingi fordulója. Az első fordulót április 18 a és május 18-a között Hanoiban tartották meg, azonban a kínai fél visz- sza utasító álláspontja miatt nem értek el érdembeni hala­dást, kivéve a hadifogolycsere kérdését. Több palesztin tüntető megsebesült, néhányat letartóztat­tak. amikur az izraeli katonák a napokban Nablusztól nem messze brutálisan szétoszlattak egy tüntetést. A résztvevők Izrael politikája ellen tiltakoztak. Felvételünkön az egyik izraeli katona palesztin tüntetőt kísér. (CSTK — felvétel) TESTVÉRLAPOK ÜNNEPSÉGEI (ČSTK) — Varsóban, vasár­nap befejeződött a Trybuna Lu- du, « LEMP KB központi lapjá­nak hagyományos kétnapos ün­nepe, amely a népi Lengyelor­szág megalakulása 35. évfordu lójának jegyében zajlott le. A varsóiak ezrei és a külföldi vendégek, élükön csaknem 40 kommunista és munkáspárt lap­jainak képviselői több talál­kozón vettek részt. Az NSZK-beli Essenben véget ért a Német Kommunista Párt lapjának, az Unsere Zeitnek a fesztiválja. Herbert Mies, az NKP elnöke a záróünnepségen többek között kijelentette: „M'i, kommunisták az enyhülési po­litika és a leszerelés elmélyí­téséért harcolunk, azért küz­dünk, hogy német földről ne induljon ki háború. Üdvözöljük a hadászati fegyverek korláto­zásáról szóló szovjet—amerikai szerződést!“ Ugandában korlátozzák a külföldi tőkebefektetéseket (ČSTK) —Kampalában, Ugan­da fővárosában a helyzet a múlt csütörtöki tüntetések után normalizálódott. fuszuf Lule, akit Nagy-Bri- tanniába deportáltak, ez ideig Tanzániában tartózkodik, és szabadon dönthet arról, melyik országban akar letelepedni. Edward Rugumayc, az ugan­dai konzultatív tanács elnöke kampalai sajtókonferenciáján felvázolta az új kormány gaz­daságpolitikájának néhány vo- nását. Elmondta, hogy korlá-* tozni fogják a külföldi tőkebe- fektetést. A fő figyelmet a me­zőgazdaságnak fogják szentel­ni, amely az ugandai közgaz­daság legfontosabb tényezője. Kommentárunk A nemzetközi politikai eny­hülés: út a tartós béke biztosításához, az ehhez szük­séges feltételek megteremtésé­hez. Elsődleges szerepe van, de nem öncél. Követnie kell a katonai enyhülésnek, amelynek lényege, hogy megszűnjék a fegyverkezési verseny, fokoza­tosan, következetesen csökken­jék a fegyverzet és a fegyveres erők létszáma. Ez kell, hogy elvezessen az általános és tel­jes leszereléshez, ami nélkül megvalósíthatatlan az emberi­ség legfőbb óhaja és érdeke: a szilárd béke. A Bécsben lezajlott szovjet— amerikai csúcstalálkozó ered­ményessége, a SALT-II. szerző­dés aláírása nagy lépést jelent a veszélyes és költséges fegy­verkezési hajsza korlátozása útján s ugyanakkor ösztönöz­heti az általános légkör megja- vulását, s a gyorsabb előreha­ladást a leszerelési kérdésekről folyó tárgyalásokon. A szovjet —amerikai tárgyalásokról ki­adott közös közlemény is leszö­gezi: „Tudatában annak, hogy el kell és el is lehet kerülni a fegyveres világkonfliktust, a felek meggyőződése az, hogy az emberiség számára jelenleg nincs fontosabb és sürgetőbb feladat, mint a fegyverkezési verseny megszüntetése és a há­ború megakadályozása. Kifeje­zésre juttatták, hogy ezért min­den erőfeszítést meg kíván­nak tenni. A leszerelés érdekében szün­telenül új kezdeményezések kellenek, minél több állam köz­reműködésével. Példát mutat erre a szovjet külpolitika, vele összhangban a szocialista kő­zetének keretében olyan doku­mentumot elfogadni, amely kö­telezné az országokat arra, hogy egyesítsék a leszerelés sürgető kérdéseinek rendezésé­re irányuló erőfeszítéseiket, s megszabná az együttműködés konkrét politikai elveit. Á leszerelésért zösség országainak diplomá­ciája. Ezek az országok soro­zatos kezdeményezésekkel lép­nek fel valamennyi leszerelési fórumon. Hazánk külpolitikája méltóképpen kiveszi részét a fegyverkezési hajsza megállí­tását, a katonai enyhülést cél­zó erőfeszítésekből. Gustáv Hu­sák elvtárs május elsejei beszé­dében ismételten kijelentette, erőfeszítéseink célja, hogy alapvető fordulat jöjjön létre a folytatódó fegyverkezés csök­kentése és a leszerelés irányá­ban. „A Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság eltökélt szándé­ka, hogy a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista or­szággal, valamint a világ ösz- szes demokratikus és haladó erőivel szorosan együttműköd­ve ezt előmozdítsa“ — mon­dotta. Rámutatott, hogy hasz­nos lenne minél szélesebb kö­rű nemzetközi alapon, főként az Egyesült Nemzetek Szerve­Ezt a gondolatot tartalmazza konkrét formában Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügy­miniszter levele, amelyben a világszervezet főtitkárát kéri, tűzzék az ENSZ-közgyűlés kö­vetkező ülésszakának napirend­jére nyilatkozat elfogadását a leszerelés érdekében folytatan­dó nemzetközi együttműködés­ről. A csehszlovák javaslat ér­telmében ez a nyilatkozat ar­ra hivatott, hogy magában fog­lalja azoknak az alapelveknek és magatartási szabályoknak bizonyos kódexét, amelyekhez az államok a leszerelési kérdé­sek konstruktív megoldására közösen törekedve igazodná­nak. N em egészen három hónap múlva, szeptember 18-án kezdi meg munkáját az ENSZ 34. ülésszaka. Az eddigi elő­irányzat szerint 121 kérdés megvitatására kerül sor. Ezek között a küldöttek megkülön­böztetett figyelmet fordítanak majd a fegyverkezési hajsza megfékezésére, a nemzetközi biztonság megerősítésére. Az ülésszakon áttekintik, hogyan valósultak meg a leszerelési bizottság múlt évi javaslatai és határozatai. Napirendre kerül a nukleáris potenciállal nem ren­delkező országok biztonsága garantálásának kérdése, amely-' nek megvitatását a legutóbbi ülésszakon a Szovjetunió java­solta. Ezt a kérdést a leszere­lési bizottság vizsgálja meg. A világszervezet 34. ülésszaka megtárgyalja a leszerelési vi­lágértekezlet összehívására irá* nyúló szovjet javaslatot, az Af< rlkában, Ázsiában és Latin-* Amerikában létrehozandó atom­fegyvermentes övezetek kérdé­sét, s más, a katonai enyhülést szolgáló fontos problémákat. H azánk az együttműködési nyilatkozat elfogadására , tett javaslatával jelentős mér­tékben hozzájárul annak a szé­les körű nemzetközi erőfeszí­tésnek az ösztönzéséhez és el-’ mélyítéséhez, amely a legsürge­tőbb feladat megoldására, a fegyverkezési hajsza megféke­zésére, a leszerelésre s ezen az úton a tartós béke megszi­lárdítására irányul. PROTICS JOLÁN ..össrsssm^'v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom