Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1979-06-22 / 145. szám, péntek
m 1979. n. 22. 5 Ä tanulás korkcveteiménv Záróvizsgák a marxizmus—leninizmus esti egyetemein <H A fejlődés mozgató rugója £ Az ismeretek hasznosítása Lassan közeleg az idei iskolai év vége, sőt egynéhány oktatási intézményben már be is fejeződött. Ezek közé tartoznak a marxizmus—leninizmus esti egyetemei, amelyekben a harmadéves hallgatók már túljutottak a záróvizsgákon. Az esemény alkalmából beszélgettünk Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) a járás{ pártbizottság Politikai Nevelés Házának igazgatójával, Ján Majň elvtárssal, valamint az ott működő Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemének vezetőjével, Presinszky Lajos elvtárssal és másokkal. Dunaszerdahelyen 1968 óta működik a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyeteme, amelyet a járásban jelentkező igényekhez és a kor Jöveteiményeíhez igazítva hívon életre a kerületi, illetve a járási pártbizottság. Azóta mintegy 800 végzős került ki padjaiból, akik jobbára a pártapparátusban, a gazdaság- irányításban, tömegszervezetekben és a termelőszférában, az üzemekben fejtik ki tevékenységüket — összekötve a megszerzett elméleti tudást a gyakorlattal. Azonban azt is meg kell jegyeznünk, hogy az évek során az egyetem oktató-nevelői kara is számos nagy képzettségű pedagógussal gyarapodott — biztosítva az oktatás színvonalának állandó emelését. A Jelvételi vizsgákon is nagyobb követelményeket támasztanak már, s így teszik lehetővé a legjobbak kiválasztását. Az is az egyetem népszerűsége mellett szól, hogy míg kezdetben főleg az idősebbek, most már a fiatalok és a középkorúak vannak többségben a jelentkezők között. Ami pedig a megoszlásukat illeti kb. felefele arányban vannak a közvetlenül a termelésből, illetve a felépítményi szférából, és ez nem rossz eredmény. Az is örvendetes tény, hogy már a nők is aktivizálódnak, és minden évfolyamban szép számmal vannak közülük hallgatók, ugyanakkor a tanulmányi előmenetelükkel is elégedettek az előadók. Az esti egyetemen az idei tanévben mintegy 260 hallgató tanult, amelyből 104 volt a harmadévesek száma. Minden második évben a szlovák nemzetiségű polgárok részére is nyílik tanulási lehetőség. Idén is a magyarral párhuzamosan egy első és egy harmadik osztály működött szlovák nyelven. A lemorzsolódási arány viszonylag alacsony, 5 —10 százalék között van, s ha az okait vizsgáljuk, főleg családi és egészség- ügyi problémákra vezethető vissza, de esetenként egyesek túl nehéznek találják a tananyagot is — Hogyan értékeli az egyetem vezetője az évfolyam- és a záróvizsgák után a hallgatók felkészültségét és tárgyi tudását, az egyetem munkáját? A vizsgák általában nemcsak a hallgatók részére jelentenek tárgyi tudásfelmérést, hanem egyúttal az előadók is képet kapnak arról, vajon mennyire sikerült tárgyi ismereteiket átvinni a hallgatók tudatába — válaszolta Presinszky elvtárs. — Nos itt, ha eredményeket akarunk elérni, akkor elsősorban az előadók részéről kell differenciált hozzáállásra törekedni, hisz a hallgatók zöme nem azonos képzettségű, ezért mindenkihez sajátos, egyéni módszerrel kell közelíteni, ami nem éppen könnyű feladat. Ehhez nyújt hasznos segítséget a különböző szemléltető eszközök felhasználása is, mint pl. a film, fénykép, sajtótermékek, a múzeumlátogatások, de ezen kívül még megkívánjuk az elő^ adóktól, hogy állandóan képezzék magukat, és ismerjék a legújabb szakirodalmat is. Hatvan éve... Egy vöröskatona emlékei Az abarai (Oborín) Bodnár János bácsi valamikor magas, sudár termetű férfi lehetett. De az eltelt nyolcvanegy év őt magát és egészségét is alaposan megviselte. Hajlott háta mintha megőrizte volna a múlt mindannyi nehéz küzdelmét. — Olaszországban voltam, mikor kitört a forradalom. Majdnem fogságba estünk Udinénél. Szerencsére, egy házhoz értünk, s onnan kijött egy jó megjelenésű ember. Volt velünk egy nagyszőllősi Szabó nevezetű társunk, az tudott románul, ez kicsit hasonlít az olaszhoz. Megkérdeztük, hogyan lehet onnan kikerülni. Az erdőben volt egy ösvény, aki azon ment, kijuthatott. — Kora tavasszal jöttem haza, de a harcot nem fejeztem be. Ismét katona lettem, vöröskatona, a Magyar Tanácsköztársaság k a ton á j a. — Abara és Málca között volt a határ a szlovák állam és a Tanácsköztársaság között. Ezt is, meg a kaposi Nagyerdőnél lévő vonalat is nekünk kelilett védenünk. Innen Abaráról tízen voltunk, nyolcán idegenek. Hát, bizony, édeskevés volt ez azzal a nagy túlerővel szemben. Szabó F. JózseJék házában volt a tanyánk, a szálláshelyünk, minden. Ott is főztek. A falu adta az élelmet. Felváltva jártunk szolgálatba, é j j el -n a p pa 1. Parancsnokság az itt nem volt, csak Jesztrebben, de állandó összeköttetésben voltunk velük a főhadnagyunkon — az volt a mi parancsnokunk — keresztül. — Hát, így voltunk mi, kora tavasztól vagy nyár végéig. Védtük a köztársaságot, meg magunkat is. Jöttek a román, a cseh intervenciósok. Nekünk nem volt csak puskánk, semmi egyéb fegyverünk, még golyónk se volt elég. Védekeztünk, amíg tudtunk, de nem volt sok értelme. Hármat agyonlőttek Mészpes- ten, azok már ott várták őket, tudták, hogy menekülni csak arra lehet. Egy nőt itt fogtak el, valami szanitész volt, de nem tudom, mi lett vele, nincs róla azóta semmi tudomásom. — Amikor a Tanácsköztársaságot leverték, az volt a szerencsém, hogy nem jelentettek fel. Különben én is a társaim sorsára jutottam volna. Király Jánost elvitték, őt valaki feljelentette. Szekér után kötötték, úgy húzták egész Hegyiig. Szalók és Hegyi között volt egy malom, ott agyonlőtték és bedobták a búzába. Az öreg Haburcsákot, azt meg Ungvárra cipelték el. A többieknek nem esett báimtó- dásuk. Bodnár Jáno'S. Egy név a sok közül. Egy ember azok közül, akik már hatvan évvel ezelőtt felismerték, hogy Európában a fejlődést nem lehet megállítani, s hogy ez a fejlődés csakis a Szovjet- Oroszország példájára képzelhető el. Hatvan évvel ezelőtt ugyan a köztársaságot leverték, de a történelem őket igazolta. URBAN KLARA A vizsgabizottságok általában elégedettek voltak a hallgatók felkészültségével és tudásával. Megkülönböztetett figyelmet szenteltek a végzős hallgatók vizsgákra történő felkészítésének is, a felkészítés során háromnapos konzultáció keretében ismételték át a legfontosabb tudnivalókat, ugyanakkor maguk a hallgatók is nagy súlyt helyeztek a felkészülésre. Az eredmény nem is maradt el, hiszen a 00 magyar és 44 szlovák végzős hallgató közül mindössze ötnek kell majd pótvizsgát tennie. A tanulmányi átlag 1,8 körül alakult, tehát fokozottabb követelmények ellenére is tartani tudlak az elmúlt évek tanulmányi átlagát. — Természetesen, ez az eredményesség az előadótestületek jó pedagógiai munkáját is dicséri, amelyek állandóan keresik a legjobb és leghatékonyabb oklatási módszereket — jegyezte meg Majó elvtárs. A továbbiakban még elmondta az igazgató, hogy a Politikai Nevelés Háza nemcsak a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemének működéséhez teremt jó feltételeket, hanem saját dolgozói, a pártbizottság előadói is — mint többek között Buffla, Csóka és Kugler elvtársak — nagy körültekintéssel szervezik s irányítják a párttagjelöltek és párttagok részére indított különböző politikai tanfolyamokat és előadásokat. A végzős hallgatók közül elsőként Hodosy Irén pedagógust kérdeztük, aki elmondta, hogy az itt tanultakat felhasználja és hasznosítja majd az iskolai nevelésben. Milan Tomoviö, a Nagypakai (Veľká Paka) Hnb elnöke arról beszélt, hogy sok értékes ismeretet és tapasztalatot szerzett, amelyeket a mindennapi munkában, az emberekkel való szoros kapcsolata és együttműködése megteremtésében kíván felhasználni. Merva Tamás, a Nagymagyari (Zlaté KlasyJ Hnb fiatal titkára: — Sok értékes elméleti tudnivalóval gyarapodtam, amely jó fegyver lehet a mindennapi munkában, a gyakorlati feladatok megvalósításában. Koczó József, a Járási Építőipari Vállalat somorjai (Šamorín) részlegének fiatal pártelnöke: — Számomra is igen hasznos volt a három év, mert egy pártelnöknek minden téren nagyon képzettnek kell lennie, hogy a rábízott igényes feladatokat és a pártszervezet irányítását tökéletesen el tudja látni. Szalai Gábor, a Dunaszerdahelyen épülő húskombinát technikusa: — Nagyon sokat tanultam e három év alatt, és most már másképpen látom és értékelem a munkahelyi gondjainkat, összefüggéseiben keresem a felmerülő problémákból kivezető utat. MÉRI ISTVÁN „Csak déliem az életet ?“ Negyed évszázad a népi milicia soraiban £ Életének a tettek adnak értelmet Ki tudja miért, de tény és való, hogy Jaroslav Jecht lakatost az első pillanattól fogva így szólították munkatársai: Koma! Amikor a prágai felkelést követő hónapban, tehát 34 évvel ezelőtt, a Fővárosi Közlekedési Vállalat javítóműhelyébe került, akkor is így szólították meg: „Koma, figyelj csak, mi kommunisták vagyunk, és illő, hogy te mint munkás velünk tarts.“ így lett párttag. Ahogyan a felszólítást komolyan vette, úgy a későbbi megbízatásokat is. Akár az üzemi pártbizottság elnöki tisztségével bízták meg, akár a Prága 8. városkerület előadói testületébe delegálták. Tevékeny volt az ellenőrző és revíziós bizottság tagjaként, és akkor is, amikor a szakszervezeti műhelybizottság elnökének megválasztották. Nem csak a pártigazolványa igazolta, hogy kommunista. Első alkalommal 1948 februárjában bizonyított. A népi mi- licisták soraiban kész volt akár fegyverrel is harcolni a Februári Győzelemért. Negyed évszázadot töltött a milicisták között. Ö volt az alakulat fegyvermestere. így emlékszik vissza az utolsó gyakorta tra, — Gázmaszkban, fegyverrel az egyik kezemben, a másikban lőszeres ládával, futottam én is. Felfelé, a célpont irányálja, a dombtető felé. Már elég közel voltunk, de bizony erősen dobogott a szívem, megálltam az egyik fenyőfa mellett, de már éppen csak kapaszkodtam, és megmondtam a többieknek: Fiúk, ne haragudjatok, nem bírom ... Megértették. Aznap félbeszakították a gyakorlatozást. A legközelebbi re még meghívták, de csak azért, hogy becsületes helytállásáért emlékérmet tűzzenek a mellére, s megajándékozzák egy tranzisztoros rádióval, amiért negyed évszázadon át olyan buzgón, odaadással tisztogatta, tartotta rendben az alakulat fegyvereit. Egyébként a vállalati törzsgárda tagja. Dolgozni azonban különféle munkahelyeken dolgozott. Hányszor és hányszor mondták neki: „Koma, hallod-e, megbetegedett a mester - abban A napajedlái Slávia üzem dolgozói kis Diesel-motorokat gyártanak. Az üzem szorosan együttműködik a prágai CKD kutatóintézetével és más intézményekkel. A képen: Jindfich Sucharda (baloldalt ) és Karéi Ondrásek konstruktőrök ellenőrzik a Slavia DES 07 típusú gép tulajdonságait (Felvétel: F. Nesvadba — CSTK] a műhelyben, ugorj csak be helyette, azután majd folytatod itt.“ így azután dolgozott már marógépen is, később a hegesztők között, de még a tervezőosztályon is. — Szívesen megtettem — magyarázza —, mert érdekelt a munka, a gépek, meg a műszaki fejlődés. Munka mellett tanultam. Érettségiztem a gépipari szakközépiskolában. Nem a magasabb leosztás elnyeréséért, hanem azért, hogy lépést tarthassak a műszaki fejlődéssel. A szakkönyvekböl egész könyvtárra valót gyűjtöttem össze. Régebben csak engem szolgáltak ezek a könyvek. Most azonban egyre többen kölcsönöznek tőlem Főleg azok, akik szakvizsgára készülnek. Segítek nekik a felkészülésiben. És tud is segíteni, hiszen mester a szakmájában. Szolgálati éveinek összegezésekor, értékelésekor tűnt ki, hogy mesterként, később főmesterként 19 évet dolgozott. — Az tetszett nekem ebben a beosztásban — emlékezik vissza —, hogy közvetlen kapcsolatban voltam a dolgozókkal, és velük együtt sok, érdekes problémát sikerült megoldani. Amikor azonban egyre közelebb került életének 60. évéhez, mind gyakrabhan foglalkoztatta a kérdés: Mit fog csinálni, ha nyugdíjba küldik? — Válaszoltam én magamnak erre a kérdésre — moso- lyog —, mégpedig kérdéssel. Csak nézzem az életet? Nem. Ez elképzelhetetlen. A felesége még legalább két évig dolgozni fog. Ö pedig maradjon otthon, egyedül? Lakása ablakából nézze, nézegesse a forgalmat, meg az életet? Szó sem lehet róla. Ez elképzelhetetlen. — Döntöttem — mondja. — Munkában, alkalmazásban maradok. Arra egy pillanatig sem gondoltam, hogy főmesteri beosztásban, hiszen magam neveltem az utódot, aki átveszi majd tőlem a munkát. Különben az a véleményem, hogy egészségtelen jelenség az, amikor a magasabb beosztásúak foggal-körömmel ragaszkodnak beosztásukhoz a szolgálati időn túl is. Ahogy korosodnak, egyre inkább lassulnak a döntéseik meghozatalában. Gyors intézkedés kellene, de az ilyen csak azt mondja, hogy várjatok, holnapra kigondolok valamit. Nem, én ilyen nem leszek. Lemondtam a beosztásról. Munkás vagyok a javítóműhelyben. És büszke mosollyal ismétli meg: — Munkás vagyok. így bizonyítja napjainkban, hogy mindig jól értette, és most is jól érti az emberi, az elvtársi kapcsolat értelmét, jelentőségét. Jól ítéli meg saját életét, melynek igazi értelmet a tettek adnak. — Ezt, és így fogom elmondani, ha majd beszélgetésre kerül sor a tagkönyvcsere alkalmával — magyarázza. — Ennek az elmondásával, úgy gondolom, tartozom a pártnak és önmagamnak is. Érdekes, tanulságos lesz az a beszélgetés, annvi bizonyos. HAJDÜ ANDRÁS A Liptovský Mikulás i ú/ tejfeldolgozó üzem naponiu 150 000 mer tejet dolgoz fel. Nagy mennyiségű tejterméket gyárt, köztük évente 70 vagon liptói túrót. A képen: Pavol Hrabovský munka közben. (Felvétel: T. Babjak — ČSTKJ
