Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1979-06-21 / 144. szám, csütörtök

Kérdő utat nem veszt HASZNOS PÁRBESZÉD $ A TUDOMÁNYOS VILÁGNÉZET HÍVEI # AZ IFJÚ ATEIS'fÁK KÖRÉNEK MUNKÁJA Aki nem akar idegen helyen eltévedni, annak kérdezösköd nie kel), azért figyelmeztetik a tapasztaltabbak az útra indu lókat a szólásmondás igazával. Kérdő utat nem veszt. Gyakran emlegeti ezt a szo- lásmondást Neizer László gél lei (Holice) pedagógus is, az ifjú ateisták körének vezetője. Főleg a fiatalok körében, mert fontosnak tartja, hogy még az úgynevezett kényes kérdésekre is helyes, tudományosan meg alapozott okfejtés nyofliún meg­győző válaszokat kapjanak. — A szellemi érés íveiben nagy szükség van erre — hang súlyozza. — Az elvárások es a valóság, az óhajok és a lehető ségek megismerése során nem csak az a kérdés foglalkoztat ja a fiatalokat, hogy „ki lf> gyek?“, hanem a „milyen le gyek?* kérdés is. Nagy hibát mulasztást követnénk el, ha nem adnánk választ erre a kér désre. Huszonöt tagja van az itjű ateisták körének. Számukra ál­talában kéthetenként szervez­tek ebben a tanévben foglalko zásokat. Előadásokat tartottak, filmvetítéseket és beszélgeté seket, vitaesteket. Érdeklődéssel követte ezt a nevelési folyamatot Cséfalvai Tibor elvtárs, a helyi partszer vezet elnöke is, aki majdnem mindegyik alkalommal megje lent a fiatalok között, s így szól tapasztalatairól: — Leginkább a beszélgetések, a vitaestek tetszettek. Bátran kérdeztek a fiatalok, őszintén feltárták problémáikat. Okos válaszokat kaptak. A meghívott vendégelőadók, a kör vezetője végtelen türelemmel, megértés sel foglalkoztak az elhangzott kérdésekkel. Ha úgynevezett kényes kérdések kerültek szó­ba, sohasem ítélkeztek a kérde* ző fölött, inkább arra töreked­tek, hogy a válasz gondolko­dásra, helyes következtetésre ösztönözze a kérdezőket. Az úgynevezett kényes kér­dések közül érdemes néhányat felidézni: Mi erkölcsös és mi erkölcstelen? Miben nyilvánul meg nálunk a vallásszabadság? Igaz-e, hogy esetenként nálunk is lenézik az ateistákat? Mi a legnagyobb erkölcsi érték? Mindegyik kérdésre választ kaptak. Természetesen, olyat, melyből kitűnt: az értékelés es viselkedés reális mércéje az a haladt) szellemű tevékenység, melynek célja a szocialista tár sad a lom megvalósítása, és lé­nyegében a kommunista eszmei ség-. a tudás, a meggyőződés és m cselekvés ötvözete. Minden személynek, mindegyik fia­talnak saját magának kell feltárnia a tu dományos vi lágnézet nagy igazságait magyarázza a kör vezetője a imi válaszaink azonban irányt, mércét adnaik ehhez. Ezt tar tottuik és tart (ník fontosnak. Nem ismerüntk igynevezett kŕ nyes kérdése- két, csak kérdé seket. így segítünk a fiatalok natk abban, hogy öntevékenyen, önmaguik számára feltárják a tudományos világnézet nagy igazságait. Az ifjú ateisták iköre azonban nemcsak amolyan kérdés-fele­let fórum volt, hiszen működé­séinek jellemzőiről így tájékoz­tat a pártelnök: — Ami a módszereket, témá­kat illeti, előzetesen mindent megfontolt a körvezetővel együtt a helyi pártszervezet ve­zetőségé. Az önképzés fokozá­sának követelményén kívül, a fiatalok tudományos tájékozta tásán felül azt is célul tüztfiik. hogy tevékenységben mutat­kozzék meg világnézeti fejlő­désük. Az ifjú ateisták a leg- hűbb, a legodaadóbb és legte­vékenyebb tagjai a polgári ügyeik testületének. Egy alka­lommal (már ifjúsági lakodal mat. úgynevezett SZISZ-es.küvőt ís rendeztek. Hamarosan új hagyományt is teremtünk majd közreműködésükkel, a hűség fogadalom rendezvényét. Figyelemre méltó azonban a ikörvezető megállapítása: — Az indulópont minden esetben az, hogy bizalommal kérdezhetnek a tiatalok, és mi is. Kölcsönös bizalom. Eiső hal lásra ennyit jelent ez a megái lapítás. A körvezető további magyarázatából azonban más is kitűnik. Az. hogy az alapisko­lában, a nyolcadikosok és ki­lencedikeseik körében, tehát még mielőtt az ifjúsági szerve­zet. vagy az ateista kör tagjai lennének a fiatalok, kérdéseik alapján felmérést szokott ké szíteni. Bizalommal kérdez, Balról jobbra: C séf alvói Tibor, a pártszervezet elnöke, Neizer László pedagógus, az ifjú ateis ták körének vezetője (A szerző felvétele) nem a válaszadó nevére kíván­csi, hanem a válaszra, úgyne­vezett kényes kérdéseket is fel­tehet, őszinte választ kap azok­ra. Néhány az úgynevezett „ké­nyes“ kérdéseik közül: Szoktál templomba járni? Milyen gyak­ran? Miért? Mi a véleményed a szektákról? Mindegyik kérdésre választ kap, és azoik alapján a felmé­rés helyzetképet ad a fiatalo­kat JoglaUkoztató problémáikról. A helyzetkép ismeretében pedig sor kerülhet arra, hogy a helyi pártszervezet vezetőségével ta­nácskozva meghatározza a teendőket, a módszereket. Nemhiába emlegeti tehát oly gyakran a szólásmondást: Kérdő utat nem veszt. Ráveze­tik a jó útra, a helyes útra a válaszok azokat a fiatalokat, akik számára életbevágóan fon tos a „milyen legyek?“ kérdés­re választ kapni, s ha ők lesz­nek fel kérdéseket a fiatalok­nak, mindjárt megértik a ka­pott válaszokból, hogy mi a teendő. Ilyképp kölcsönösen hasznos a gellei kommunisták és fia­talok párbeszéde. HAfDO ANDRÁS Kommentáljuk k SZÜLŐK ň JÖVŐÉK! SS FELELŐSEK Több évtized óta meg-megújuló szakmai értekezések, szülőt munkaközösségi tanácskozások, tantestületekben s más oktatói berkekben zajló eszmecserék vagy épp pa­rázs viták tárgya, hogy mire s milyen hatásfokkal neveli a esaíád az ifjúságot. Az ötvenes években az az oktatás tartalmát is gyakurta mélyen befolyásoló nevelési cél állt a pedagógusi munka középpontjában, hogy közös nevezőre hozzak u család és az iskola több vonatkozásban eltérő világnézeti-erkölcsi ráhatását, hogy megszüntessék az el­lentétes magatartásformákat és érzéskultúrát szülő, ún. kétvágányú nevelés áldatlan következményeit. Ma viszont mar inkább a szocialista emberformálás minden elemét s szempontját magába foglaló komplex nevelés egységes rendszerű felfogása és széles skálájú érvényesítése került előtérbe. A pedagógiai szakirodalom értékes tanulmányai és cikkei részletesebben & nálunknál hozzáértőbben tárgyalják ne- veléstani és metodikai tudnivalóit, de máskülönben sem vagyunk hivatottak épp e helyen szaporítani számukat. Társadalmi és politikai céljaival s vonatkozásaival azon­ban annál inkább kötelességünk foglalkozni. Ha másért nem, már csak azért is, mert általános tapasztalatok sze­rint máig sem zárult megnyugtatóan az illetékességről és h felelősség részarányáról folytatott, sok év óta lappangó vita: az iskolába kell-e jólnevelten érkeznie a gyereknek, vagy az iskolából kell-e jólnevelten hazatérnie. Bűvös kör nek tűnik ez, holott a józan ítéletű meg a nevelési ügyek­ben valamennyire is járatos ember számára egyértelmű: is — is! Hogy oktató nevelő intézményeink minden tőlük tel­hetőt megtesznek az ifjúság korszerű képzése és nevelése érdekében, azt a tényszerű eredményeken túl a pedagó­gusok áprilisban rendezett kétnapos országos konferen­ciájának megállapításai is meggyőzően tanúsítják. Természetesen eredményes munkájukhoz megfelelő ala­pokat párt- és állami szerveink mintegy harmincéves tö­rekvései, erőfeszítései és intézkedései teremtették, flluszt- rálásara még szűk kivonatban is érdemes megismételni, ami a szóban forgó új oktatási-nevelési koncepció jövőbeni feladatainak előrevetítésén kívül ott elhangzott. Nevezete­sen, hogy az elmúlt negyedszázad alatt több mint négyezer ovoda épült, az alapiskolákban 29 200 új tantermet nyitot­tak, valamint több új, korszerűen berendezett főiskolai központ létesült. Társadalmi felelősségérzetünket hatványzóan mindig is, a nemzetközi gyermekévben s a Pionírszervezet fonállá sának harmincadik esztendejében pedig még inkább fel kell hívnunk a szülők figyelmét az ifjúság családon belüli nevelésének rendkívüli fontosságára és pntolhatatlansa- gára, amint azzal egyébként és többek között pártunk főtitkára és államfőnk, Gustáv Husák elvtárs már a XV. pártkongresszuson is foglalkozott, amikor kiemelten hang­súlyozta: „Bármilyen sokrétűen gondoskodik pártunk és szocialista államunk az ifjúságról, ez nem helyettesítheti a család hatását, a szülők felelősségét azért, milyenek lesznek gyerekeik, hogyan érvényesülnek az életben. A leg­hatásosabb a szülők példamutatása a munkaszeretetben, a szerénységben, a becsületességben . A tanév befejezése előtt különösképp érdemes elgondol kodni az idézett szavak mélységén — sőt továbbgondolni és megvalósításukon fáradozni is. MIKUS SÁNDOR JalaikBzzHBk ivakrataban!" Építők kezdeményezése A szakszervezet és a nyugdíjasok £ A szavakat követi a tett Fontos szerepre hivatottak SZAKMUNKÁSOKAT NEVELNEK # MILYEN A VÉDNÖKSÉGI ÜZEMEK és az iskolák közötti kapcsolat? ligha lehet csak szavak­kal tartós érdeklődést Épül, szépül városunk, járá­sunk. Gyakorta mondjuk ezt, s nem ok nélkül. Jóleső azonban ezt azoktól hallani, akik meg kezdték ezt a munkát, az épí­tést, a szépítést. Rozsnyón (Rožňava) a Járási Építőipari Vállalat nyugdíjasainak, a ve­terán építőknek a találkozóján is elhangzott ez a megállapítás. Olyan hangsúllyal, hogy abból kicsendült az elismerés is: amit mi megkezdtünk, jól folytatjá­tok. A találkozót a szakszervezeti üzemi bizottság szervezte Ba­lázs László elnök vezetésével. Jól előkészítették, példásan megszervezték, mert a nyugdí­jasok közül mindenki, aki csak tehette, eljött. Vojtech Bradav­ka elvtárs, az igazgató, az üze­mi pártbizottság és a szakszer­vezeti üzemi bizottság tagjai fogadták az érkezőket. Szemlével kezdődött a talál­kozó. Bejárták a nemrégiben épített irodaházat, a műhelye­ket, a raktárakat, az egész te­lepet. Sok régi ismerőssel, egy­kori munkatárssal találkoztak a szemle során a nyugdíjasok, akik közül nem egy nyolc-tíz évvel ezelőtt járt utoljára volt munkahelyén. Azok persze ér­deklődve, kíváncsian nézték az új gépeket, hallgatták az új munkamódszereket ismertető magyarázatot. Ekkor hangzott el először a kívánság: találkozzunk gyak­rabban! A szemle után érdeklődve hallgatták meg az igazgató be­számolóját, mely részletes tá­jékoztatást adott arról, hogy a megalapítás óta eltelt 30 év alatt mit építettek a vállalat dolgozói, s jelenleg milyen fel­adatok teljesítésére készülnek. Beszámolója után. szót kért a vállalat első igazgatója, Amb- rúzs László elvtárs. Elmondta, hogy miként kezdték a mun­kát. Egy betonkeverő géppel, egy szállítószalaggal, egy da­ruval, két targoncával és kézi szerszámokkal. Felszólalása nyomán élénk vita, eszmecsere alakult ki. A nyugdíjasok örömmel állapítot­ták meg a fejlődést, s néhá- nyan jelezték: a maguk mód­ján, ha lehetőség és alkalom adódik rá, szívesen segítenek. A jelenlegi vezetők pedig arról szóltak, hogy mit kívánnak ten­ni a nyugdíjasokért, miként képzelik el megvalósítani az együttműködést. Ekkor már határozottabban, s kölcsönösen, vagyis mind a nyugdíjasok, mind a vezetők, ezt hangsúlyozták: találkozzunk gyakrabban! Az eszmecsere után a talál­kozó résztvevői az üzemi klub­ba vonultak. Itt a vezetőség megvendégelte a nyugdíjaso­kat, és kötetlen formában folyt tovább a beszélgetés, a tervez- getés. Jól sikerült a találkozó. Nemcsak azért, mert hangu­latos, érdekes volt. És nemcsak azért, mert a nyugdíjasokról való gondoskodás feladatát ez­zel teljesítette a szakszerveze­ti üzemi bizottság, hanem azért is, mert a kívánság — Talál­kozzunk gyakrabban! — irányt szabott az együttműködés fej­lesztésének. HARVISCSÄK ISTVÁN A kelteni a fiatalok körében a szakmunka, a szakmák iránt, pedig társadalmi, népgazdasá­gi és pedagógiai szempontból erre szükség van. Az érdeklő­dés felkeltésében fontos sze­repre hivatottak a pedagógu­sok, de az iskolákat patronáló vállalatok, üzemek is- A sztavropoli 8. számú közép­iskolában például már évek óta eredményes termelési ok­tatást folytatnak a patronáló gépgyár segítségévéi. Az isko­la és a gyár közös oktatási programot állított össze, mely előirányozza, hogy a végzős ta­nulók középiskolai tanulmá­nyaikkal egyidejűleg elsajátít­sák a villanyszerelő szakmát is. Az elméleti foglalkozásokat ta­pasztalt mérnökök tartják a gyár laboratóriumaiban. Heti négy órát a munkahelyeken dolgoznak a tanulók, illetve ilyenkor viszik őket tanulmányi látogatásokra, ilyenkor szer­veznek számukra találkozókat a termelésben élenjárókkal, a gyár főbb részlegeinek, osztá­lyainak vezetőivel. Nem vélet­len, hogy az iskola sok végzett növendéke a gyárban vállal munkát később. Érdekesek és nagyon jellem­zők az omszki Baranov Motor­gyár kollektívájának tapasztala­tai. Ez a gyár a város öt is­koláját patronálja. A gyáriak hat műhelyt létesítettek az is­kolákban, és felszerelték azo­kat gépekkel, műszerekkel. Az üzem oktatót és megfelelő sze­mélyzetet is küldött minden is­kolába. Milyen haszna van mindebből a gyárnak? Először is: a pat­ronált iskolák adják a szak­munkás-utánpótlást. A tavaly- előtti tanévben végzett diákok közül minden második a gyár­ba ment dolgozni. Másodszor: az iskola és a gyár szoros kap­csolata biztosítja, hogy a mun­kásosztály egyenesen és köz­vetlenül hat a méltó utánpót­lás nevelésére, a fiatalokban tiszteletet nevelnek az üzem kollektívája, a dolgozó ember magasztos hivatása iránt. „A tanulók számára —. mondja P. Grigorjev. az üzem igazga­tója, — lényegében a gyár az iskolában kezdődik, ott válik ismerttéUgyanakkor az isko­la igazgatója azt hangsúlyozza, hogy az ilyen patronálás, az ilyen kapcsolat hatékony mód­szere a pályairányításnak. A patronálás gyakorlati meg­valósítása során nagyon sok bo­nyolult kérdést kell megoldani. A szakmunka, a szakmák iránti érdeklődés felkeltése nem va­lósulhat meg primitív, kezdet­leges kisipari alapon. Viszont a műszaki fejlődés egyre in- kéb megnehezíti a fiatalok be­vonását, mert a termelési fo­lyamatok annyira bonyolulttá válnak, hogy megértésükhöz, a bennük való részvételhez egy­re igényesebb szakmai felké­szítésre van szükség. Másrészt a napjainkban ta­pasztalható tudományos-műsza­ki fejlődés lehetővé teszi, hogy a fiatalok munkára nevelésé­ben viszonylag egyszerűen ke­zelhető, nagy termelékenységű eszközöket használjunk, ame­lyek érdekessé teszik a mun­kát. Olyanná, hogy megragad­ja a fiatalok figyelmét. A legjobb iskolákban, a leg­jobb üzemekben szerzett ta­pasztalatok azonban már meg­győzően mutatják, hogy az ér­deklődés felkeltése csak akkor hatékony, ha szervesen össze­kapcsolódik a középiskolás fia­talok termelő-, alkotómunkájá­val. Ezért javasoljuk a pedagó­gusoknak, az ifjúsággal foglal­kozó vezetőknek: bátran ösztö­nözzék a fiatalokat munkát vállalni vakáció idején a pat­ronáló üzemekben. Nagy hibát követnek el azok, akik tisztán oktatási célnak rendelik alá a fiatalok munka­vállalását, és nem gondoskod­nak arról, hogy munkájuk tár­sadalmilag is hasznos legyen. Tévednek a patronálok és a pedagógusok is, ha egymást ki­zárónak tekintik a gazdasági és a nevelési feladatokat. Nagy figyelmet kell fordíta­ni azokra a jó tapasztalatokra, melyeket a patronáló üzemek­nek a fiatalok nevelésébe tör­ténő bevonása kapcsán már több iskola, több ifjúsági szer­vezet megszerzett. Mégpedig patronáló vállalatával, a kom­munista üzemi kollektívákkal együtt, és ezeket széles körben el is kell terjeszteni. A patronáló üzemek és az iskolák közötti közvet­len kapcsolat hatékony formá­ja annak, hogy a munkásosz­tály hasson a fiatalok nevelé­sére. Már ma láthatók azoknak a fő változásoknak irányai, melyek a jól szervezett patro­nálás alapján alakulnak. Elő­ször is: a fiatalok munkája, hasznos, termelőtevékenysége elválaszthatatlan részévé válik az oktatási intézmények tevé­kenységének. Másodszor: a képzés, mint az új ismeretek megszerzésére irányuló tevé­kenység, nélkülözhetetlenné válik minden dolgozó számára, és egész életében, nemcsak fia­talon. Harmadszor: széles kör­ben elterjed az a helyes felfo­gás, hogy a munka és a neve­lés egységbe kapcsolódik. Ne­gyedszer: a fiatalok nevelése közüggyé válik. VLAGYIMIR TURCSENKO 1979. VI. 21.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom