Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1979-06-19 / 142. szám, kedd
IGÉNYESEBB MUNKÁT Az irodofomtörténet új tankönyvére^ ÚJ FILMEK (cseh) E ltelt már néhány hónap azóta, hogy használni kezdtük a magyar tannyelvű gimnáziumok IV.. osztá lyiu szántóira készített iroda lomtörténet című tankönyvet^ amelynek PhDr. Csanda Sándor Dr. Se., és Phl)r. Mózsi Ferenc CSc. a szerzője. E tankönyvre mái nagy szükség volt, hiszen mind ez ideig a középiskola harmadik osztályának irodalomtörténetét és szöveggyűjteményét használtuk. Új kiadás híján eh bői azonban mái’ kevés volt, ■unnál is inkább, mert a gimnázium harmadik osztályában is ezt kellett használnunk. Ezek nek a problémáknak a megoldását vártam az új tankönyvtől, de az elmarad azoktól a követelményektől, amelyeket a középisko lai iroda lomtör ténet- tel szemben joggal támasztha tünk. A könyvben található anyag részben eredeti, részben a rá gebbi, és az újabb magyarországi IV. osztályos gimnáziumi tankönyv anyagának szerződés alapján történt átvétele. A bevezetőt kővető első feje zet u „Drámairodalom a XX. században“ címet viseli. Ez meglehetősen zavarosan érteke znk az izmusokról, nemcsak az irodalomban, hanem a képzőművészetben jelentkezőkről is. Ilyen kétértelmű megfogalmazásokkal nehezíti a tanulók és a pedagógusok munkájáét: „A drámai szimbolizmus |?) fő képviselője a belga Maurice Maeterlinck,“; „A futurizmus a század elején alakult (?), Olaszország az egyik központja Marinettivel az élen (?), es Oroszország a másik — pályája elején — Majakovszkijjal az éten. A formai célkitűzés (?) mindkét helyen azonos volt:... Majakovszkij az osztályharc lelkes híveként a forradalomért küzdött, a jövőbe vetett drámái (?) éles szatírával ábrázolták a talaj vesz tett osztályellenséget — ...“ (10—11. old.}. „Az avantgarde név alá gyűjthet jük egész Európában a régit elvető, újra törő, többnyire lelkes fiatalokból álló színészcsoportokat.“ — A 12. oldalon olvashatjuk ezt a különös meg határozást. Még egy hevenyészve odavetett mondat ugyanerről az oldalról: „Az általános lexikonok az élet minden ágára kiterjednek Mindezeket a vitatható megállapításokat, pontatlan megfő galimazásokat bárom oldalról gyűjtöttem. Az eredeti anyag — a nemzetiségi irodalomról szóló rész kivételével — nem sokban különbözik ettől a továbbá fejezetekben sem. A „Realizmus a XX. század drámairodalmában“ című fejezetben Csehovot, Shaw-t, Brech tét, Millert és Dürrenmatot hozzák össze a szerzők. A felsorolt drámák közül — s ezt a tanuló is tudja — a Sirály és a Ványa bácsi nem is huszadik századi. De azok is, amelyek a század első éveiben születtek: a Három nővér (1901), a Cseresnyéskert (1903), vajon nem a XIX. századi valóságélményből táplálkoznak-e? Ugyanez vonatkozik részben Shaw ra is. Mindkét életmű tehát a századforduló irodalmának része, az új III. ősz tá 1 y os i roda lomtör ténet egyébként foglalkozik mindkettővel (14., illetve 106. old.), sőt még az avantgarde-dal is; a BÉRLETFELHÍVÁS A Magyar Területi Színház és Thália Színpada az elmúlt évadhoz hasonlóan az L979/80->as színházi évadra meghirdeti a 6 előadásra szóló bérletet. A bérlet előnye, hogy nem kell jegyről gondoskodni egy-egy előadás előtt és a megszokott helyén ülhet a színházban. A bérletvásárlás 10%-os kedvezménnyel jár. Érdeklődni az alábbi címeken lehet telefonon vagy írásban: 945 12 Komárno, Fučíková 24 telefon: 48-89 040 00 Košice, Tajovského 12 teleifon: 258-66 .saerzőkniHik szükséges lett volna tájékozódniuk erről. A következő fejezel is a drámairodalommal foglalkozik: „A inagyar dráma útja a XX. században." Meglepetésünkre ebben csupán Molnár Ferenc és Heltai fenő szerepel. Az ő életművük lenne a legalkalmasabb a XX. századi magyar dráma fejlődésének bemutatására? „A szocialista realizmus az epikában" című fejezet csupán Gorkijt, „A szocialista realizmus u lírában“ pedig M. Majakovszkijt és Martin Andersen Ne- xöt 1!) veszi át — ilyen furcsa besorolással — a magyarországi tankönyvből. Legnagyobb terjedelemben József Attilával és Radnóti Miklóssal foglalkozik a könyv. József Attila költészetének elemzésében helyemként eltért a könyv a magyarországitól, és ezekben a részekben gyakori a nem helytálló vagy vitatható megállapítás, pontatlan vagy homályos megfogalmazás. Ilyenekre gondolok: „Mégis mindez játékos dallamban oldódik fel, amely a kezdet szaggatottsága után teljesen kibomlik (? j az utolsó szakaszban. Ez a tiszta belső zene árulkodik a tagadáson túl a szépség és harmónia vágyairól (!).“ (45. old.). A modern költői irányzatokról ezt a llapítja meg: „Hatásuk szövevényes és ellentmondásos volt: követeléseik j?j gyakran keresztezték egymást.“ (uo). L eg pro b 1 em a t i k usa bb me gís az egyik legfontosabb versnek, A Duná nál címűnek az elemzése. Erről egész sor vitatható megállapítást, homályos vagy kellően nem tisztázott gondolatot közöl. Ezekből — helyszűke miatt — csak néhányat idézhetek. Ízelítőül, íme: „A továbbiakban u vers mély, filozófiai gondola tokát tartalmaz, többek közt a költő őseiről, akiktől százezer év tapíisztalatait örökölte.“ (A vers vagy a költő?) „A groteszk kép mondanivalója, hogy a. költő bensőleg (szívből) azonosul a Dunával. {65. old.) „Az elsőben a hullámzást a testi munkát végző ember izmaihoz hasonlítja s a Duna hullámait ezzel megszemélyesíti.“ (Hasonlattal!) „Szorosan az előzőhöz simul, de erős szubjektív érzelemmel is telítődik a második hasonlat, amelyben a költő a Dunát mosónő édesanyjához hasonlítja, s így megszemélyesíti (!): »ringatott«, »mesélt«, »mosta«. „A következő metaforikus szóképnek, mikor mozdulok, ők ölelik egymást, szintén többféle jelentést tulajdoníthatunk: az ölelés az utódok nemzése s egyúttai mozgás is, mely a költő mozdulatában folytatódik (A szülők nemzőmozgása!) Ez a 67. oldalról származó idézet nem tudom, hogy a nevelés mely területének tesz szolgálatot, abban azonban biztos vagyok, hogy a vers megértését nem mozdítja elő. A könyv azonban nemcsak ilyen újszerű verselemzéssel lepi meg az olvasót, hanem új verscímekkel is. A verseskötetekben Ös patkány terjeszt kórt... címmel szereplő versre „A költő hasztalana vonít“ címmel hivatkozik. (63. old.) A Radnótiról szóló rész rövidítve került át a magyarországi könyvből. Semmiképp sem volt helyes a „Pontos vers az alkonyairól"-t — kihagyva egy szövegrészt — a Himnusz a békéről cíművel így összekapcsolni: „Ugyanaz a bizakodás hangzik fel..." A Hlmusz a békéről egészen más bizakodást szólaltat meg, a magyarországi könyv ugyanis a Hispánia, Hispánia címűt hasonlítja hozzá. A Radnóti utáni következő két fejezet kislexikonszerű feldolgozás. Az emigráns és a hazai szocialista irodalmat tárgyalja. A hazai szocialista írók közt Kassáknak főleg az érsek- újvári vonatkozásait domborítja ki érdekesen. Hasznos lett volna azonban valamelyik nagy hatású versét elemezni, hiszen ezek ösztönözték a szocialista lírát e korban. Az 1945 utáni irodalmat könyvünk a kor általános problémáit összefogó bevezetővel kezdi. Az említett magyarországi tankönyvekből itt is vesz át, de ez a rész jobbára önálló. A szocialista realizmusról szóló fejezet eléggé bonyolult, s nem mentes a vitatható vagy poíma Man megfogalmazásoktól. Például: „Lenin u monumentális proj)agiindu elvét tűzi célként a művészek elé. A művészet. demokratizálására hívja fel a figyelmet, a világtörténelem nagy forradalmárainak és a ha- lailó kultúra kiválóságainak emelnek emlekművet." (112. old.) E két mondat, tartalmát tekintve, nem kapcsolódik szervesein egymáshoz. Az elsőből pedig a tanuló esetleg arra kö vetkeztethet, hogy Lenin a mű vészeiben csak propagandát Iá tolt. A 119. oldalon „A szocialista realizmus a szovjet irodalom- | ban“ fejezetcím alatt MakszJm Gorkij neve ismét címként szerepei, de itt * csak egy idézet van Gorkijról meglehetősen semmitmondó bevezetőbe ágyazva. Különben a fejezet csak Soloihovval foglalkozik. Az itt közöltek alapján a tanuló ugyancsak szegényes képet alakíthat ki az 1945 utáni gazdag szovjet Irodalomról. Az „Ci utak a világirodalomban“ című anyagrész szintén különös. Paul Emard-t és Hemingway-) tárgyalja együtt az ún. „bea-tnik“ nemzedékkel. A bea/t nemzedékkel az új áramlatokat tárgyalva kellett volna foglalkozni. A „Mai magyar irodalom" című fejezet túlnyomó része átvétel. Az epikában Fejes Endre Rozsdatemető és Sánta Ferenc Húsz óra című regénye áll a középpontban. Sarkadi Imrének még a neve sem szerepel sem az epikánál, sem {Midig a drámánál. Didaktikai szempontból elhibázott A két Bolyait Németh László életművéből kiragadva tárgyalni (206. old.). Ilyen meggondolás alapján Illyésnek három helyen kellene szerepelnie. Könyvünk különben az ő drámáit sem említi. Bosszantó sajtóhiba, hogy Garai Gábor neve alatt halálának éve is föl van tüntetve. Re- méljük hát, hogy a Magyar Írószövetség ötvenegyéves főtitkára hosszú életnek néz elébe, ha már életében halálhírét költik. Az Irodalomtörténet című könyvhöz szöveggyűjtemény is tartozik /S zemelvény gyűjtemény). Ennek a tartalma nagyon szegényes. Bosszantó, hogy sok fontos alkotás vagy annak részlete nem található meg a könyvben. A Szemelvénygyűjtemény igazodik az irodalomtörténeti részhez, így Illyés egyes versei a 94—99. oldalon vannak, a Bartók című a 184-en. Ugyanígy Németh László Iszony című regényének részlete a 115. oldalon kezdődik, drámáiból a szemelvény a 204.-en. Didaktikai szempontból ezt sem tartom szerencsés újításnak. Az Irodalomtörténet — mint már említettem — az Ös patkány terjeszt kórt egyik sorát teszi a költemény elméül, a szemelvénygyűjtemény pedig a Külvárosi éjből csinál két verset: a sajátos rendeltetésű „Vonaitfütty“ sort címnek vélve, az utána következő részt önálló költeményként kezeli, sőt a tartalomjegyzékbe is beveszi, tehát nem sajtóhibáról van szó. Az elmondottakból és sok, a helyszűke miatt most nem is említett hibákból levonható legfontosabb következtetés az, hogy tankönyveinket ennél sokkal nagyobb felelősséggel kell készítenünk. Legutóbb az országos petlagóguskonferendán josef Havlin elvtárs, az CSKP KB titkára is hangsúlyozta, menynyire fontos s nélkülözhetetlen, hogy a tankönyvek eszmei és szakmai szempontból igényesek, tartalmasak és korszerűek legyenek, mert csak így segíthetik a pedagógusok oktató-nevelő munkáját, valamint a tanulók tudásának gyarapítását. Ezek a gondolatok és más útmutatások hazai magyar tankönyveket kiadó- és író oktatási dolgozókra is vonatkoznak. Munkájuk csak így lehet eredményes, csak így felelhet meg pártunk oktatáspolitikájának és társadalmunk elvárásainak. MORVAY GÁBOR ÜVEGCSEREPEK Rendkívül vonzó és érdekes az üvegfúvók és iparművészek munkája; legalábbis az avatatlanok számára. Az új csali film a Nový Bor-i üveggyárba kalauzolja a nézőket, hogy mégis-* mertesse velük ezt az attraktív környezetet s bepillantást engedjen az üvegfúvók munkájába, életébe. S teszi mindezt közvetve, hiszen az alkotás hő se egy pályakezdő filmrendező, Jelenet a cseh filmből akit azzal bíznak meg, hogy készítsen dokumentumfilmet a cseh üvegipar hagyományairól s az egyik legismertebb üveggyárról. így kerül az alkotás fiatal hőse az észak-Csehország: üveggyárba. A film cselekménye bárom síkon fut: az egyik az üveggyártás, az üzemeltetés bemutatása; a másik a filmforgatás, a filmkészítés egyes mozzanatait tárja elénk; a harmadik a fiatal rendező szerelmi kapcsolatát, életfelfogásának a megváltozását ábrázolja. Kétségtelen, hogy az alkotásban a hangsúly nem a filmforgatáson van, az alkotó számára ez csak „apropó“, azt is mondhatnánk ürügy arra, hogy bemutassa az üvegfúvók munkáját, pontosabban embereket láttasson munka közben — a maguk összetettségében, érzékeltetve az emberi kapcsolatok bonyolultságát. A múlt század egyik legna- j gyobb tragikájáról, Sarah Bernhardt- ról szól Richard Fleischer filmje, A csodálatos Sarah. Az alkotás a rendkívül szuggesztív játékú világviszonylatban is kiemelkedő művésznő életútját követi nyomon 1864-től, amikor első ízben lépett színpadra. Viharos élete volt Sarah Bernhardt-nak, a páratlan tehetségű francia színésznőnek. Pályáját a Comédie Francaise- ben kezdte, majd az Odéon társulatának tagja lett, egy helyen sokáig azonban nem bírta ki. Túlságosan tehetséges és szeszélyes volt ahhoz, hogy elviselte volna az akkori idők fojtó színházi légkörét. Népszerűségének csúcsán volt, amikor kirobbant az első világháború. Sarah nem habozott, a színházat kórteremmé rögtönözte és saját maga gondoskodott a sebesültekről . .. Nagy sikerű amerikai turnéjáról hazatérve több színházat igazgatott, köztük élete vége felé a róla elnevezett Theatre Sarah Bern- hardt-t. A nagy művésznő alakját nagy színésznő, Glenda Jack- sfon kelti életre. A rendezők Mivel a film többféle elemből tevődik össze, a szerző, Rudolf Adler (forgatókönyvíró és rendező egy személyben), az egyes részeket nem tudta egybeolvasztani, nehezen birkózott meg a dokumenum- és játékfilm eszközeinek elegyítésével, f Az ilyen jellegű filmeknek leginkább ez a buktatójuk.) Az alkotásnak a dokumentum jelenetei a legmeggyőzőbbek, ezek valóban életszagúak, hitelesek. S a filmnek, illetve alkotójának nagy erénye, hogy napjaink hőseit a maguk sokrétűségében ábrázolja; nem papír- figurák ezek az emberek, hanem hús-vér egyének. Pályakezdőről lévén szó — Rudolf Adlernek ez a debütáns munkája — feltétlenül figyelmet érdemlő a tárgyi hűséghez val<i ragaszkodás, a szereplők sorsának, jellemének elmélyült ábrázolására való törekvés. Jirí Macháné operatőr a finom érzékkel használja ki a helyszín sajátos atmoszféráját, tartalmas részleteit. A színészi alakítások közül említést ér demei Svätopluk Skopal (a rendezőt formálja meg), Petr Kostka, Jirí Lábus, Zdenék Huchvaldek játéka. Jana Pehro- vá az iparművész szerepében kissé bágyadt. Az egyik idős üvegfúvót civil szereplő, Josef Rosinek kelti életre. többnyire látványos jelenetekkel teszik vonzóbbá az életrajz- filmeket. Richard Fleischer is mutat be színbázjeleneteket, de csupán annyit, amennyi nélkülözhetetlen a színésznő külsője megismertetéséhez, különös emberi, művészi karaktere megvilágításához. Glenda Jackson szerepeltetése eleve jelzi, hogy a filmben nemcsak a színház- művészet tökélyét fogjuk megismerni, hanem egy, korát és környezetét olykor elképesztő, az előítéletekkel szembenálló, esendőségében is tisztel el re méltó asszonyt, aki művészetével és életformájával, érzelmeinek következetes vállalásával megelőzte korát. A címszerep megformálása valóban emlékezetes. A rendezés azonban nem tud elszakadni a romantikus életrajzfilmek sémáitól. Richard Fleischer pra nemegyszer szokványos, sőt a1! bombasztikus megoldást választ. Az életrajzfilm igazi vonzereje Glenda Jackson meg- 1979 ragadó játéka. A történet egyébként meglehetősen hosz- vi. szadalmas, jóllehet néhány fontos mozzanatot még így is le- egyszerűsítve, vázlatosan iüust gjL rálva mutat be. ym — (angol) Glenda Jackson (balra) az angol film címszerepében A CSODÁLATOS SARAH
