Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1979-06-19 / 142. szám, kedd

Az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján LEONYID BREZSNYEV POHÁRKÖSZÖNTÖJE A VASÁRNAPI MUNKAVACSORÁN (CSTK) — A bécsi szovjet nagykövetség épületében vasár­nap este Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjet­unió 'Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke vacsorát adott James Carter, az USA elnöke tiszteletére. A rnunkavacsorán Leonyid Brezsnyev pohárköszöntöt mon­dott, amelyben rámutatott: Befejeztük a megbeszéléseket a hadászati támadófegyverek korlátozásának kérdéseiről. Holnap írjuk alá a SALT-II. egyezményt. Ügy vélem, az el­nök úr egyetért azzal: ez a do­kumentum különösen jelentős. A Szovjetunió és az Egyesült Államok újabb jelentős lépést tesznek a veszélyes és költsé­ges lázas fegyverkezés lelassí­tására, és a világ elé tárják a meggyőző bizonyítékát an­nak, hogy képesek még igen bonyolult és kényes kérdések közös megoldására is. Az új egyezmény reális és konkrét. Lényege a fegyverek mennyiségi korlátozása és mi­nőségi tökéletesítésük lelassí­tása. Ez az egyezmény az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság elvén alapszik. Az egyez­ményből eredő összes kötele­zettség teljesítését a két fél megbízhatóan ellenőrizheti. Az egyezmény hosszú évek erőfeszítésének eredménye és az érdekek igazságos egyenlő­ségének kifejezője. Az egyez­mény minden cikkelye — mondhatnám, hogy minden sza­va — többszörösen átgondolt. Ez, természetesen, kompro­misszum, másképp nem is le­hetett. Mindkét fél szívesebben vette volna, ha az egyezmény másképp van szövegezve, meg­felelőbb lenne számára, de mindegyiknek valamiben en­gednie kellett, tekintettel a partner jogos érdekeire. Bármi­lyen kísérlet arra, hogy aláás­sa ezt a bonyolult és nagy erő­feszítések árán felépített szer­kezetet, megváltoztassa vala­mely részletét, magához köze­lebb hozhassa, teljesen kilátás­talan. Az egész konstrukció összeomolhatna, ami nehéz, sőt veszélyes következményekkel járna kapcsolataink és a vilá­gon kialakult helyzet szem­pontjából. Carter elnök és az USA más vezető képviselői nemrég elhangzott beszédük­ben arra szintén figyelmeztet­tek. Ami minket illet, biztosítha­tom önöket arról, hogy kom­munista pártunk vezetősége, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa és az egész szovjet nép tudatában van az elért egyez­mény jelentőségének. Meg va­gyok győződve arról, hogy ki­állnak mellette, és nem enged­nek meg semmiféle eltérést, semmiféle kísérletet arra, hogy megsértsék szellemét és betű­jét. A szerződés megkötése után a Szovjetunió pontosan fogja teljesíteni, úgy, mint a korábban aláírt összes egyez­ményt és szerződést. A SALT-II. szerződés meg­nyitja az utat a további meg­beszélések, a SALT-III. szerző­dés előtt. Ez talán még bo­nyolultabb munka lesz. Figye­lembe kell majd vennünk sok nyomós, stratégiai és földrajzi tényezőt, amelyek eddig vala­hogyan kimaradtak tárgyalá­saink keretéből. Úgy vélem azonban, hogy erős akarattal, konstruktív és becsületes hoz­záállással teljesíthetjük ezt a feladatot is. Carter elnök és én is azo­nos véleményen vagyunk, hogy a SALT-II. szerződés a katonai téren való versengés korláto­zásáról folyó további tárgyalá­sokat gyorsabb előrehaladásra ösztönözheti. Ideje, hogy a felek megegyez­zenek a közép-európai fegyve­res erők és fegyverzet csök­kentéséről folyó bécsi tár­gyalásokon is. Az elnökkel folytatott megbeszéléseink meg­mutatták, hogy mindkét fél e munka meggyorsítására törek­szik, s úgy véli, hogy hasznos szerepet játszhat a Szovjetunió és az USA kezdeményezése és jó példája. Ügy gondolom, hogy sikerül ez irányban bizonyos közös lépéseket tennünk. Re­méljük, hogy az egyik ,,Bécs“ haladásra ösztönzi a másikat is. Igen fontosnak tartom a Szovjetunió és az USA együtt­működését a nemzetközi ügyek­ben. Országaink potenciálja és befolyása igen nagy felelőssé-' get ró rájuk. A siker kulcsa véleményünk szerint nem a propagandisztikus célú táma­dásokban, nem valamiféle „erő kombinációkkal“ való játékban, hanem az okos megfontolásban, a partner jogos érdekei iránti tiszteletben és egy biztonságo­sabb világ megteremtésére tett közös erőfeszítésekben van. Ha ezen az úton haladunk, és ha együttműködésünk nem fog egy harmadik ország ellen sem irá­nyulni, bizonyíthatjuk, hogy sok hasznosat tehetünk nemcsak a Szovjetunió és az USA népei, hanem az egész emberiség ja­vára is. Egészen jó tapasztalataink vannak a nemzetközi ügyek megoldására tett közös lépé­seink terén. Elég megemlíteni például, hogy 1973-ban közös erőfeszítéseket tettünk a közel- keleti háborús tűzfészek fel­számolására és a helsinki euró­pai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet előkészítésére. A Szovjetunió vezető képvi­selői, mint közismert, a nem­zetközi feszültség enyhülésé­nek meggyőződéses harcosai. Az enyhülés azonban csak kezdet. Az Amerikával, s ugyan­úgy más államokkal kialakított kapcsolatainkban többet szeret­nénk elérni: igazi jószomszédi, egészséges és erős kapcsolato­kat, amelyek kizárnák a kato­nai konfliktus lehetőségét. Ezért készek vagyunk sokat tenni országaink népeinek kö­zeledéséért. Ez természetesen kétoldalú erőfeszítéseket köve­tel meg. A kölcsönös megértés hidjai, ez olyan dolog, amelyet csak egyidőben, mindkét oldal­ról lehet építeni. Ezért hasznosnak tartom Carter elnökkel folytatott esz­mecseréimet a szovjet—ameri­kai gazdasági, tudományos, kulturális stb. kapcsolatok fej­lesztéséről. Örömmel hinnénk, hogy találkozónk ebben az irányban is ösztönzően fog hatni. Most már világos, hogy ez a találkozó igen tartalmas és produktív volt. Különösen je­lentősnek tartom, hogy Carter elnökkel igyekeztünk az orszá­gaink közötti megegyezések szféráját tovább bővíteni. És ha ezek a találkozók a jövőben megismétlődnek, az biztosíték lesz arra, hogy a jó ügy, amely miatt most Bécsben találkoztunk, tovább folytató­dik — fejezte be pohárköszön­tőjét Leonyid Brezsnyev. A vitás kérdéseit békés rendezésére törekszünk JAMES CARTER POHÁRKÖSZÖNTÖJE James Carter amerikai elnök a szovjet nagykövetségen a tiszteletére rendezett vacsorán mondott pohárköszöntőjében többek között kijelentette: Mindenekelőtt engedje meg, elnök úr, hogy megköszönjem a pohárköszöntőjében elhang­zott meleg, baráti szavaikat. Ma, elnöik úr, egy sor olyan (kérdést tárgyaltunk meg, ame­lyek nemcsak számunkra, ha­nem az egész világ számára fontosak. Némely (kérdésben, mindenekelőtt a fegyverkezés ellenőrzésében, képeseik vol­tunk előrelépni a katonai ver­sengés korlátozása alapelvei­nek fejlesztésében, ami jó álla­potot teremtett az előrehala­dáshoz az atomfegyverek korlá­tozásának ellenőrzése terén. Egyes más kérdésekben nem mindig egyeztünk meg, és nem tudtunk közös nevezőre jutni. Ennek ellenére azonban meg­egyeztünk abban, hogy töreked­ni fogunk a vitás kérdések bé­kés rendezésére. Országaink szembenéznek a veszéllyel, amely a mai világ több térsé­gében végbemenő gyors válto­zások eredménye. Mint a két fő atomnagyhatalom, kötelessé­günk ezekkel a változásokkal foglalkozni. Hiszem, hogy két lehetséges út áll előttünk. Az egyik a ver­sengés, sőt, a konfrontáció út­ja. Bármelyikünk kísérlete ar­ra, hogy kihasználja a világ különböző részein fellobbanó konfliktusokat — erre az útra térít minket. Az Egyesült Álla­mok megvédheti és meg is. fog­ja védeni alapvető érdekeit, ha ezen az úton kell majd halad­nunk. Van azonban egy másik út is — a mértéktartás útja, és ott, ahol az lehetséges, az együtt­működésé is. Ezt az utat ré­szesítjük előnyben. Remélem, elnök úr, hogy az enyhülés, amely Európában egyre mélyül, elérheti a többi világrészt is. Remélem, hogy úgy fogunk együttműködni, hogy a mértéktartás, a másik érdekeinek kölcsönös tisztelet­ben tartásának elvei és a ha­tártalan versengés veszélyének tudata az európai béke további szilárdulásálioz vezet és hogy ezek az elveik fokozatosan ér­vényesülnek majd bolygónk más nyugtalan területein is. Dél-Afrikában a faji egyen­lőségért harcolnak. Mi, ameri­kaiak tudjuk, hogy az erőszak nem megoldás, és ezért az ot­tani konfliktusok békés rende­zésére törekszünk. Délkelet-Ázsiában folytató­dik a háború, külföldi egysé­gek támadnak meg és foglal­nak el idegen területeket. Hisz- szük, hogy a kambodzsai há­ború csak a külföldi csapatok kivonulásával, a nemzeti füg* getlenség és a nemzetközileg elismert határok tiszteletben tartásával fejeződhet be. Mind­nyájunknak megértést kell ta­núsítanunk a szenvedő embe­rek tízezrei iránt, akiket elűz­tek hazájukból. Az a bünteten­dő közömbösség, amellyel a vi­lág nem vett tudomást a har­mincas években az európai menekültekről, nem szabad, hogy a hetvenes.években Ázsiá­ban megismétlődjék. Minden komoly nemzetközi kérdésben az Egyesült Államok a vitás kérdéseik békés meg­oldására törekszik, és elítéli az erőszakot. Ugyanez az álláspontunk, ami a háború eszközeinek el­lenőrzését illeti. Az itt aláírásra kerülő SALT —II. szerződés jó alapot teremt, amelyet a fegyverkezés feletti ellenőrzés terén kifejtett továb­bi közös erőfeszítéseinkkel le­het megerősíteni. A továbbiak­ban is erre az alapra fogunk építeni, hogy így csökkentsük né ze t e 1 té ré se inike t, minden or­szág függetlenségének és min­den emberi lény értékének fi­gyelembe vételével. Egyezzünk meg abban, hogy egyikünk sem használ támadó- fegyvereket semmilyen ország x ellen, és nem követ el agresz- sziót. Ne támogassuk a külföldi csapatok bevetését a világvál­sággócaiba, támogassuk a nem­zetek közötti ellentétek békés rendezését. Elnök úr, a világtörténelem­ben eddig sosem hárult olyan nagy felelősség két országra a mértéktartó eljárást és a köl­csönös összhangot illetően, mint az Egyesült Államokra és a Szovjetunióra. Történelmünk­ben, ideológiánkban, gazdasági és szociális rendszereinkben sok a különbség. Elnök úr, mindkettőnk érdeklődése a jö­vőre összpontosul, és biztos va­gyok abban, hogy őszinteséet»el és jó^íándékka! haladást érhe­tünk el egy biztonságosabb és nyugodtahb világhoz vezető úton — fejezte be pohánkö- szöntőjét James Carter. IDEIGLENES KORMÁNY NICARAGUÁBAN Közel a cél: a diktatúra megdöntése A gárdisták elkeseredetten védik utolsó állásukat a fő­városban i0 Somozát amerikai és izraeli fegyverekkel felszerelt hadserege tartotta hatalmon (ČSTK) — Mimt már közöl­tük, a Costa Rica-1 és mexikói fővárosban bejelentették, hogy megalakult az öttagú ideigle­nes nicaraguai kormány. A kormány a Somoza-el lenes erők széles skáláját képviseli és éléin Violeta Barrios de Cha­morro áll, akinek férjét, a I*i Prenisa vezető ellenzéki napi lap kiadójának igazgatóját 1978. január 10-én gyilkolták meg. Ez a gyilkosság volt a Somoza-el lenes fegyveres ak ciiók egyik oka. A nicaraguai kormány és a Sandinista Nemzeti Felszabadí­tási Front (FSLN) a Costa Ri- ca-i fővárosiban nyilatkozatot adott ki az ideiglenes koirmány mega la k u lásá va 1 ka pcsola t ban A dokumentum hangsúlyozza, hogy a nicaraguai nép forra­dalmi harcával az FSLN veze­tése alatt közelebb került cél. jához, a gyűlölt, közei félév­százada uralkodó Somoza-csa- lád diktatúrájának megdöntésé­hez. Az FSLN teljes mérték­ben támogatja az ideiglenes kormányt és egyetért program­jával. Managuában, Nicaragua fővá­rosában már harmadik hete folytatódnak a heves harcok. Managua ban a nemzeti gárda teljesen beszorult a partizánok ellenőrzése alatt lévő város központba. A városban nagy az élelmiszer- és gyógyszer­hiány, akadozik az ivóvízellá­tás és áramszolgáltatás. A fe­lelősség Somoza diktátort ter­heli, aki elkeseredett paran­csokat ad nemzeti gárdájának s a gárda tagjai nehézfegyve­rekkel, harci repülőgépekkel támadják a sandinistáik ellen­őrzése alatt álló managuai munkásnegyedeket. A hallatlan brutalitásnak már több ezer áldozata van. Megfigyelők egyöntetűen rá­mutatnak arra a tényre, hogy Somoza csak azért folytathatta mind ez ideig barbár tetteit, mivel kellően felszerelte ame­rikai és izraeli fegyverekkel nemzeti gárdáját, és a közép­amerikai és dél-amerikai reak­ciós és fasiszta rezsimek ural­ta országokban zsoldosokat to­borozott. A Somoza--el lenes ellenzék számára nagy támogatást je­lent az ecuadori kormány dön­tése, hogy Mexikó és Costa Rica után megszakítja diplo­máciai kapcsolatait Somoza diktátor rezsimjével. Ezek a lépések is azt bizonyítják, hogy a Somoza-rezsim nemzet­közi elszigeteltségével egyenes arányban növekszik a sandi­nisták nemzetközi elismerése. Kádár János Szófiában (ČSTK) — A Bolgár Komim u nisba Párt Központi Bizottsága, a Bolgár Népköztársaság Ál­lamtanácsa és Minisztertanácsa meghívására tegnap hárommá, pos hivatalos baráti látogatásai Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának vezetésével magyar párt- és kormánykül­döttség utazott Bulgáriába. Bulgária és Magyarország legmagasabb szintű képviselői a látogatás során megvitatják a két ország közti együttműkö­dés fejlesztésének és elmélyí­tésének kérdéseit. Tel Avivban június 16-án több mint húszezren tüntetettek újabb települések létrehozása ellen a megszállt arab területeken. A tüntetés résztvevői élesen elítélték az izraeli hatóságok ter­veit, hogy a Jordán folyó nyugati partján Nablus közelében Elon Morej néven újabb települést hozzanak létre. (Telefoto: ČSTK) HÉT ÉV ÖTA ELŐSZÖR Választások Ghanában óta őrizetben tartottak. Rajta kívül végrehajtották a halálos ítéletet E. K. Utuka dandár­tábornokon is, a határőrség volt parancsnokán. Kivégezték az exállamfőt (ČSTK) — Az új ghanai ka. tonai kormányzat hatalomra jutása után két héttel Ghaná­ban tegnap hét év óta először általános választásokat tartot­tak. Az általános választásokat követően megalakuló polgári kormány a forradalmi tanács döntése alapján október 1-én lép tisztségbe. A múlt hétvégen Accra kö­zelében kivégezték Ignatius Kutu Acheampoug tábornokot, Ghana volt államfőjét, akit a két héttel ezelőtt megdöntött Akuffo tábornok egy éve tá­volított el a legfelsőbb kato­nai tanács éléről, s akit tavaty ISH9S5H KtólitiSMl ANTONIO RAMALHO EANES portugál elnök tegnap meg­kezdte tárgyalásainak újabb fordulóját a vezető politikai pártok képviselőivel a kor­mányválság megoldásáról. A kínai parlament ülése (ČSTK) — Pekingben tegnap megkezdődött a parlament ülé­se. A két hétig tartó tanács­kozás során várhatóan jóvá­hagyják az ez évre szóló gaz­dasági tervet és a költségve­tést. Jelentések szerint 7 új törvényt készítenek elő. Az egyik szerint az eddigi ,,for­radalmi bizottságokat“ úgyne­vezett „helyi népi kormányok“ váltják fel. VLASTIMIL EHRENBERGER, a CSSZSZK energetikai minisz­tere tegnap több napos láto­gatásra Ausztriába utazott Jo. séf Staribacher osztrák keres­kedelmi és ipari miniszter meghívására. TOKIÓBAN befejeződött a Japán—Csehszlovák Társaság kongresszusa, melyen 70 kül­dött vett részt, köztük Karéi Houska, hazánk tokiói nagykö­vete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom