Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1979-06-15 / 139. szám, péntek
A forradalmi változásokat meggyorsító esemény A kommunistái és munkáspártok 1969. évi moszkvai tanácskozásának 10. évfordulóba Bsió 1979. VI. 15. A 75 'kommunista és munkáspárt moszkvai tanácskozása óta eltelt tíz év alatt óriási változások mentek végbe az egyes országok és egész nemzetek életében, helyzetében, a világbé- Ikéért, a szociális haladás feltételeinek megteremtéséért, a nemzeti független ségért, a demokráciáért és a szabadságért folytatott harcban. E széles körű és sokoldalú küzdelemben rendkívüli jelentősége volt az 1969. évi moszkvai tanácskozásnak és až ott elfogadott határozatoknak s dokumentumoknak. tA tanácskozás már önmagában is jelentős esemény volt, mivel a nemzetközi munkásosztály élcsapatának világfóruma, annak az osztálynak a fóruma volt, amely ma a legfontosabb forradalmi erőt képviseli. Természetes, hogy a tanácskozáson résztvevők az egyik legfontosabb, döntő feladatnak tekintették az imperialistaellenes harc tapasztalatainak értékelését ás általánosítását. Elméletileg és politikai szempontból mélyen elemezték korunkat, rámutattak a további feltételezett fejlődés lehetőségeire és céljaira a reális erőviszonyok alapján, valamint azokra a fő politikai erőkre, amelyek a béke és a társadalmi haladás érdekében szavatolni tud jáik a további pozitív fejlődést. E küzdelem középpontjában áll a forradalmi folyamat élcsapata — a kommunista pártok, amelyek a mai világban a forradalmi, haladó, demokratikus és békeszerető erők fő egyesítő, szervező és mozgósító erejét jelentik. Amikor ma, tíz év elteltével elgondolkodunk a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásán elfogadott határozatokon, megállapíthatjuk, hogy a tanácskozáson számos új általános következtetést vontak le a tapasztalatokból, több javaslat született a testvérpártoknak az adott történelmi időszakban kifejtett munkáját illetően anélkül, hogy megsértenék önállóságukat, függetlenségüket, alkotó hozzáállásukat. Bebizonyosodott, mint a múltban már számtalanszor, hogy a kommunisták olyan akcióprogramot tudnak 'kidolgozni, amely megfelel a társadalmi fejlődés objektív szükségleteinek, és ezért nagy politikai erőt képvisel. A tanácskozás differenciáltan, osztályszempontból következetesen, a széles demokratizmus elve alapján értékelte és bontotta le az adott történelmi időszakban felmerülő egyes problémákat. Ezáltal nagymértékben hozzájárult a forradalmi elmélet fejlesztéséhez, elsősorban az imperialistaellenes liarc céltudatos programjának kidolgozásával és elfogadásával. Ez a program korunk legnagyobb prob lémájából — a békét az imperializmus és agresszív politikája részé tői fenyegető veszély felszámolásé nak lehetőségeiből indult ki. Az a kiút, amelyre a tanácskozás mutatott rá, logikusan ahhoz a következtetéshez vezetett, hogy az adott probléma csakis az imperialistaellenes erőik aktív és egységes harcával oldható meg sikeresen. A kommunista mozgalom egységének fontossága A tanácskozás résztvevői az iimperia- listaellenes erők egysége egyik legfontosabb feltételének minősítették a kommunista mozgalom egységét, a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján. Mint ismeretes, mozgalmunk egyes pártjaiban ma is ideológiái viták folynak ezekről a problémákról. A forradalmi hozzáállás megköveteli, hogy állandóan fejlesszük ezt a mozgalmat, keressük az együttműködés, az egyes pártok és az'egész mozgalom internacionalista szolidaritásának új, magasabb formáit és módszereit, azt, hogy az elvtársi vita keretében kiküszöböljük az esetleg felmerülő nézetkülönbséget vagy ellentétet. A forradalmi internacionalista pozíciókárt folytatott harc egyúttal harcot jelent Marx, Engels és Lenin tanításának alkotó fejlesztéséért és tisztaságáért, harcot a különféle revizionista és opportunista irányzatok ellen. Az elmúlt évtizedben rendkívüli mértékben megerősödtek a kommunista mozgalom erői. A 93 párt ma csaknem 75 millió harcost egyesít. Jelentős részük természetesen a szocialista országokra esik, ahol a testvérpártok állnak az új társadalom építésének élén. Ma 76 nem szocialista országban dolgoznak téstvérpártok. Csupán az utóbbi öt év alatt ezen pártok tagjainak száma több mint egymillióval növekedett. Amint a tőkés világ egyes országaiban a választási eredmények mutatják, a választók milliói szavaznak a kommunistákra, a régi világ megváltoztatására vonatkozó programjaikra. Természetesen nem csupán a mozgalom számbeli gyarapodása a cél. Az utóbbi tíz év alatt a mozgalmon belül fokozatos minőségi változások folyamata bontakozott ki. A kongresszusi dokumentumok rendkívül sok új stratégiai és taktikai kiindulópontot tartalmaznak a szocializmushoz vezető új utak keresését illetően. Már maga ez a tény kifejezi a mozgalom elméleti, politikai érettségét és azt, hogy a széles tömegek figyelme a szocializmus felé fordul. Az utóbbi évtizedben jelentősen elmélyült az egyes országok testvérpártjainak nemzetközi egysége, harci internacionalista felzárkózottsága. A mozgalom mindennapi életét ma a szilárdabb egység, valamint az állandó kapcsolatok és az akciók egybehangolásának tokozott szükségessége jellemzi. Ez fejezi ki a mozgalom fejlődésének fő irányvonalát. A moszkvai tanácskozás utáni években valósult meg az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciája, Latin-Amerika és a Karib- térség kommunista pártjainak havannai konferenciája és számos más fontos regionális találkozó, amelyeken folytatták a vitát a konkrét problémákról. Afrika és az arab országok kommunistái is több ízben találkoztak. A mozgalom eszmei egységének megszilárdítása szempontjából nagyon jelentős volt a kommunista pártok elméleti konferenciája, amely 1978 decemberében Szófiában valósult meg 73 kommunista és munkáspárt küldöttségének részvételével. A konferencia a reális szocializmus jelentőségével foglalkozott a nemzetközi fejlődés szempontjából, kifejezte a mozgalom magas eszmei színvonalát és azt az irányzatot, amely szerint le kell küzdeni az időnként felmerülő összes nem marxista nézetet és elméletet. A kommunista mozgalom belső egysége és felzárkózottságának megszilárdítása lehetővé tette, hogy a mozgalom lényegesen nagyobb mértékben járuljon hozzá a nemzetek imperializmus elleni harcához. Leszögezhetjük, hogy az elmúlt tíz év alatt a kommunista mozgalom az 1969. évi moszkvai tanácskozó programja alapján a lehelő legaktívabban részt vett a nemzetközi élet legidőszerűbb problémáinak megoldásában. A testvéripártok egyre nagyobb figyelmet szentelnek a nemzetközi feszültség enyhüléséért, a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerének átépítéséért folytatott harc fokozásának a békés egymás mellett élés elvei alapján. Az emberiség újabb évtizedet élt ímeg háború nélkül. Ebben döntő érdeme van a Szovjetuniónak, az egész szocialista 'közösségnek, a világ forradalmi és haladó mozgalmának. A helsinki konferencia eredményeképpen a békés egymás mellett élés alapelvei nemzetközi jogi elvek lettek. A szocialista közösség fejlődése A világban nagy változások mentek végije. A szocialista országok gazdasági és szociális téren nagy sikereket értek el. Megszilárdult sokoldalú együttműködésük, valamint a marxizmus—rleninizmusból és a szocialista internacionalizmusból eredő alapvető érdekeik egysége. Ezek a változások különösen szembetűnőek hazánkban. Elegendő, ha egybevetjük a mai helyzetet azzal, ami 1969-ben, Husák elvtársnak a párt élére való megválasztása idejében volt. A szocialista országok között kialakultak a kölcsönös baráti együttműködés formái, kicserélik a szocialista építésben szerzett tapasztalataikat. A tanácskozás óla eltelt évek folyamán a szocialista országok közössége egységének további megszilárdításán fáradoztak a szocialista internacionalizmus alapelveinek megvalósítása, a testvéri kölcsönös segélynyújtás és támogatás fejlesztése alapján. A szocialista országok politikai, gazdasági, kulturális együttműködése és eszmei egységük megszilárdult. Szem elölt tartva azt a tényt, hogy a NATO-országok szüntelenül fokozzák fegyverkezésüket, sokat lettek a Varsói Szerződés katonai szövetség erejének további megszilárdításáért, a közös védelem megerősítéséért. Egybe- hangoltan és kezdeményezően lépnek fel a nemzetközi porondon, és lehetővé teszik az emberiség békés fejlődését. A világszocializmus fejlődésének új szakaszába lépett, amely összekapcsolódik azzal, hogy a Szovjetunióban fel- éipítették a fejlett szocializmust és több ország, köztük Csehszlovákia is a fejlelt szocialista társadalom építésének útjára lépett. A világ jogosan tekinti a szocialista közösséget korunk alapvető dinamikus gazdasági erejének, a .békepolitika fő tényezőjének. Ez azt bizonyítja, amint ezt a szocialista országok testvérpártjainak kongresszusai megerősítették, hogy pártjaink megtanulták még jobban kihasználni az új társadalom építésének általános törvényszerűségeit, valamint az egyes országok sajátosságait is. A moszkvai tanácskozás után a világ nemzetei számos példa alapján győződhettek meg arról, hogy a szocialista közösség milyen felbecsülhetetlen anyagi és erkölcsi segítséget nyújt a szabadságért és függetlenségért küzdő erőknek. Újból meggyőződtek arról, hogy az SZKP, a CSKP és a többi testvérpárt a szocialista világrendszer megszilárdítására törekedve egyúttal fejleszti a nemzetközi forradalmi mozgalmat és az imperializmus ellen folytatott hatékony harcot is. Ezekben az éveikben a kommunisták tevékenységében jelentős szerepet töltött be a Vietnam elleni imperialista agresszió felszámolásáért folytatott küzdelem. Az SZKP, a többi szocialista ország testvérpártjai és az egész haladó emberiség önzetlen segítségének köszönhetően a vietnami nép győzött. A szocialista közösség új taggal gyarapodott — megalakult a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság. Európa politikai térképéről eltűntek a portugáliai, görögországi és spanyol- országi fasiszta rendszerek. Mindez mutatja, hogyan növekszik, az egyes kommunista pártok befolyása saját országaikban. Franciaország, Olaszország, Portugália, Japán, Finnország, Görögország, Ciprus és más országok kommunista pártjai olyan nagy politikai erőt képviselnek, hogy az uralkodó köröknek mindig figyelembe kell venniük a kommunisták állásfoglalását. A kommunisták szolidaritási akció kát szerveznek az agresszió és az imperialista önkény áldozataival, mindazon országok hazafiaival és demokratikus erőivel, amelyekben reakciós diktátor rendszerek uralkodnak. Tény, hogy Latin-Amerikában a chilei és az uruguayi nép tragikus eseményeket élt át. A reakciós fasiszta erőknek ennek ellenére sem sikerült elfojtaniuk ezen a világrészen a lorradalmi mozgalmat. (A forradalmi mozgalom tovább nő, és egyre határozottabban hívja fel a figyelmet magára. A marxizmus—leninizmus ereje A kommunista mozgalom az 1969. évi tanácskozás után még szilárdabban tölti be az emberiség szellemi fejlődése tő erejének, az ideológiai élcsapatnak a szerepét. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy hű a marxizmus—leni- nizmushoz, korunk legforradalmibb és leghumánusabb tanításához. Az élet bizonyítja: a kommunisták ereje és előnyei abban rejlenek, hogy a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségeivel összhangban tevékenykednek, megvalósítják a munkásosztály történelmi küldetését. Számtalan tény bizonyítja a marxista—leninista gondolatok terjedését világszerte, e gondolátok vonzerejének növekedését. A gyarmati iga, az elnyomás alól felszabaduló nemzetek a marxista—leninista tanítás mutatta fejlődés útját választják, mint pl. Angolában, Mozambikban, Etiópiában, Afganisztában és másutt. A kapitalizmus ideológusai kétségbe akarják vonni a szocializmus értékeit és történél mi sikereit, de ennek ellenére tény marad, hogy éppen a szocializmus és csakis a szocializmus oldja meg az alapvető kérdéseket a dolgozók érdekeinek megfelelően, egyre szélesebb pozíciókat szerez, egyre több eltökélt harcos támogatja. A világban az elmúlt évtizedben végbement nagy változások, elsősorban a nemzetközi kapcsolatok nagy változásai, megbonthatatlanul összekapcsolódnak a nemzetközi kommunista mozgalom tevékenységével. Ezek a változások alapjában megváltoztatták a kommunisták életének és harcának feltételeit. Az 1969. évi tanácskozás hangsúlyozta, hogy korunkban új lehetőségek nyílnak a kommunista mozgalom előtt. Az elmúlt évek megerősítették ezt a következtetést. A szocialista világ, a nemzeti felszabadító és munkásmozgalom további előrehaladása, a feszültségenyhülés, a hidegháború háttérije szorítása új távlatokat nyitott az egész világ kommunistái előtt. A kommunisták legfontosabb feladatuknak tekintik, hügy megtalálják az előrehaladás helyes útját, és kihasználják azt a tényt, hogy a forradalmi mozgalom túlerőben van. Aligha kell külön bizonyítanunk, hogy e feladatok megoldásának elválaszthatatlan része a béke ellenségeivel szembeni fellépés aktivizálása, vagyis a tanácskozás záródokumentumának szavai szerint az imperializmus fejlődéséből, politikájából, a mai kínai vezetés hegemonista és soviniszta politikájából eredő új veszélyek leküzdése. Döntő tény marad, hogy az agresszív erők nem érték el fő céljukat. A világ kommunistaellenes erőinek az ún. kínai kártya segítségével sem sikerült megállítaniuk a szocializmus fejlődését; a szocializmus továbbra is gyorsan fejlődik. A világ egyik részében sem sikerült megállítani a nemzeti felszabadító küzdelmet. Ellenkezőleg, ez a harc mindenütt fokozódik, és nincs messze az a nap, amikor a világ nemzetei végérvényesen saját kezükbe veszik sorsukat. Erről tanúskodnak az Ázsiában, Latin-Amerikában, Afrikában és a világ többi részében végbemenő fejlemények. Az élet alátámasztotta a tanácskozás eredményeinek helyességét Ha kiragadjuk a nemzetközi fejlődés bármelyük szakaszát az utóbbi évtizedben, valamennyi meggyőzően megerősíti a tanácskozásnak azt a megállapítását, hogy az imperializmus már nem tudja megmásítani a világ mai fejlődését, amely kedvezőtlen számára, hogy a világfejlődés fő irányzatát a forradalom, a szocializmus, a béke és a nemzeti felszabadító mozgalom erői határozzák meg. Az utóbbi tíz év eseményei teljes mértékben megerősítik a mai imperializmus Moszkvában végzett értékelésének időszerűségét és érvényességét. Az imperializmus nem vesztette el agresszív jellegét. Legreakciósabb erői ma is abban a reményben élnek, hogy sikerül megsemmisíteniük J/agy megváltoztatniuk a világon végbemenő pozitív folyamatokat. Hatásuk az olyan jelenségekben nyilvánul meg, mint a folytatódó fegyverkezési hajsza, a szovjetellenes kampány stb. Ennek ellenére ezeknek az erőknek a lehetőségei ma nagymértéken korlátozottak. Akadályt jelent előttük elsősorban a Szovjetunió, a szocialista közösség, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, az összes demokra- likus békeszerető erő növekvő ereje. Ma egyre nyilvánvalóbbak azok a további tényezők is, amelyek korlátozzák a reakciós imperialista körök agresszív törekvéseit. Gazdasági, szociális, politikai és ideológiai téren kiéleződnek az ellentétek az imperialista országok között, és ez egyre jobban gyengíti a tőkés világot. Az utóbbi éveket az jellemzi, hogy egyre erősödnek a feltételek az új osztály harcokhoz, melyek alapvető társadalmi változásokhoz vezethetnek. Az új nemzetközi helyzet és az egyes országok helyzete új problémákat állít a testvéri marxista—leninista pártok elé, de egyúttal nagy lehetőségeket teremt tevékenységük aktivizálásához, a forradalmi mozgalom megszilárdításához és fejlesztéséhez. Oj, kedvező távlatok nyílnak az összes baloldali politikai erő aikcióegységének kialakítása előtt. Jó feltételek alakulnak ki több országban a kommunista és. szociáldemokrata pártok ka pesti lata inak fejlesztéséhez, és ezen a téren bizonyos sikereket is elértek. Az összes világrészben, számos országban előretör a különböző politikai pártokhoz és szakszervezeti mozgalmakhoz tartozó dolgozók egységes akcióinak irányzata. Nemcsak nemzeti, de széles regionális viszonylatban is kialakul a dolgozóik akcióegysége. Amikor egybevetjük a tanácskozás fő gondolatait az elmúlt évtizedben világszerte lezajlott eseményekkel, köny- nyen meggyőződhetünk arról, hogy ezek alapvonásaikat - illetően teljes mértékben megfelelnek a tanácskozáson elhangzott előrejelzéseknek. Teljes mértékben bebizonyosodott az imperializmus elleni harc akcióegysége platformjának reális volta és óriási mozgósító ereje, amint azt a tanácskozás dolgozta ki és fogadta el. A platformmal kapcsolatos alapvető kö: vetelményeket vagy teljesítették, vagy már folyamatban van teljesítésük. Ennek eredménye, hogy az imperialistaellenes erők egysége és felzárkózottsá- ga magasabb színtű lett. A nemzetközi kommunista mozgalomban a pozitív folyamatok és irányzatok fejlődése elválaszthatni lanul összekapcsolódik az 1969. évi tanácskozással. Ezek az egység további megszilárdításához vezetnek a marxizmus —leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján, továbbá a forradalmi harc aktivitásának fokozását, a mozgalomnak a nemzetközi életben, a béke és a nemzetek biztonságának védelmében betöltött szerepének megszilárdítását eredményezik. A CSKP és a többi marxista—leninista párt azt a [ö tanulságot vonta le, hogy az imperializmus, az opportunizmus összes irányzata és ma különösen a maoizmus és. a nacionalizmus, valamint a szov- jetellenesség elleni harc jelenti a mozgalom egységének fő feltételeit. Ez mindazok internacionalista kötelessége, akik valóban a világ forradalmi megújhodásáért küzdenek. Az igazi forradalmárok ennek tudatában készülnek az újabb küzdelmekre, azokra a küzdelmekre, amelyek újabb győzelmeket eredményeznek a béke, a szocializmus, a társadalmi haladás felé vezető úton világszerte. OMMBWWV
