Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1979-05-03 / 103. szám, csütörtök

mo kérniük o iv. Dunomenlí Tavasz

A játszás emberemlékezet óta a barátság, a felszabadul t- ság lehetősége. Élt s él vele felnőtt, gyermek. Aki felnőtt korára a gyermekiségnek még az írmagját is kiölte magából, az gép, lélek nélküli motor, ridegség, Mert elhagyta a rácsodálkozás, az őszinte kitárulkozás, a faggatózás lázát, tündérkertjét. Pedig &2t nem szabad földúlni és feledésben hagyni. Nem szabad kivetkezni a vágyak köntöséből, elveszíteni a boldog tervezések birodalmát. Mert az nagy érték. Egyszerre terem álomképeket, s fogalmaztat elérhető célokat. A játszás és játék lényege: a felszabadultság- ban szövődő barátság: az emberi lélek örök nélkülözhetetlenje. Akár a színház, a színjátszás, a bábuzás s a pódiumról útjára röppentett vers. Általuk hamis illúziókat, félrevezető látszatokat rombol az előadó. Vagyis a színész. S révén, persze, a közönség is. Párbeszéd folyik a szereplők, valamint a színész és a néző között. Magatartásformákat, erkölcsöt, szépséget kidomborító párbeszéd. Csiszoló, finomító szóvá'tozások tisztázzák, mi a jó és rossz, ki a hamis, az igaz.

A színház erkölcsi értékhatározó, mi több, világnézetek közvetítője. Szocialista társadalmunkban, természetesen és örömünkre, szocialista világnézetünket formálja. S ezt a formálást nem árt a bölcsőben kezdeni. Sőt, ott kell kezdeni — altatóinkkal, meséinkkel, dúdolga- tóinkkal. S mihamarabb színpadra segíteni a gyermeket. Az immáron negyedszer meghirdetett Dunamenti Tavasz, a csehszlovákiai magyar gyermekek színházi és előadói fóruma ehhez nyújt fölmérhetetlen segítséget. Fölmér- hetetlent, mert nem tudni, vajon a Dunamenti Tavaszon eddig föllépett gyerekekből mi őrződött meg nemesnek, mi maradt meg kútnak,

amelyből műidig meríthetnek. Tény, a kútnyij tás ezen a gyermekfesztiválon már négy évvel ezelőtt megtörtént, s évenként megtörténik. A seregszemle öt napja alatt az idén is több száz gyermek találkozik, játszik és dalol színes kalákában. Csallóközi, mátyusfüldi, Garant menti, gömöri, csereháti és bodrogközi lányok- fiúk, gyermekszínészek felelnek színházi ismeretekből, anyanyelvből, zenei műveltségből, s nem utolsósorban abból, hogy alapiskoláinkban miként van jelen az etika és az esztétika, miként van jelen a ragaszkodás a széphez, a jó hoz.

Bátran mondhatjuk, hazai magyar színháztör- ténelrmink egére apró, de fénylő csillagok szállnak. Mert egykor ez is történelem lesz. Mint ahogy már történelem az első Dunamenti Tavaszon bemutatkozó Százszorszép bábcsoport sikere, akárcsak a tavaly színre vitt A Pál utcai fiúk rendezése és színészi alakításai. Mindmáig fénylenek emlékezetünkben, igazolják, hogv ezekkel a tanulókkal iskolán kívül is érdemes foglalkozni. Érdemes, és kell is Marx elmélete alapján cselekedtetni őket, aki azt mondta, hogy a szabad időt termékeny idővé kell átalakítanunk. S az idén első ízben mutatkoznak be a színjátszók, az irodalmi színpadok és a bábuzók társaságában az alapiskolás korú szavalóink a dunaszerdahelyi (Dun. Stredaj szemlén. Hogy a vers rengeteget segít a nagyvilág dolgaiban való eligazodásban, ez vitathatatlan. De hogy mennyit kamatoztat az előadó és közönsége a költők üzenetéből, az a vers megközelítésétől és anyanyelvi kultúránk színvonalától is függ.

A Dunamenti Tavasz kapcsán többször leíratott, jó volna, ha ebben a nagy, közös alkotásiján a pedagógus és a gyermek egyenrangú fél lenne. S nem csupán a gyermekfesztiválokon, de egész, az alkotó embert hathatósan támogató szocialista társadalmunkban is. Hisszük, hogy ez a fesztivál ennek az eszménynek az elérésében is segédkezik, hisszük, hogy ez a fesztivál sok gyermek és felnőtt számára hitet tápláló élménnyé, meghatározó és szép emlékek bölcsőjévé válik.

SZIGETI LÁSZLÓ

Most éppen a Ludas Matyi

D I Ä K S Zl N JÄT S ZÄ S GÖMÖRBEN

Rozsnyón (Rožňava) az amatőr színjátszásnak régi és jelentős hagyományai vannak. Levéltári feljegyzésekből tudjuk, hogy 1704-ben — amikor országszerte a latin iskoladráma élte a virágkorát — egy Misovitz Mihály nevű tanító a saját maga írt magyar nyelvű színdarabjait tanította be és adatta elő. Ezt a szép hagyományt Rozsnyón azóta is töretlenül ápolják, noha egyre inkább a klasszikus és kortárs szerzők alkotásait viszik színre.

Harminc évvel ezelőtt — a CSEMADOK megalakulásának idején — e bányavárosban már szilárd talaja volt a műkedvelő színjátszásnak. Nyilván ennek is tulajdonítható, hogy 1957-től az országos versenyeken is szép sikereket értek el. A Jókai-napokról csaknem minden évben díjjal tértek haza. Legutóbb Gyárfás Miklós Dinasztia című vígjátékával arattak kimagasló sikert: elnyerték a legjobb férfi és női alakítás díját, valamint a fesztivál nagydíját. Az idén Fehér Klára Telefon című darabjának bemutatását tervezik. Mindez termér-'etesen a CSEMADOK égisze alatt történt és történik, de ha azt akarjuk megtudni, hogy Rozsnyón miért él sok olyan ember, aki szerelmese lett a „világot jelentő deszkáknak“ — akkor az iskolába kell elmennünk!

Zabari Béla biológia szakos pedagógus mondja:

— A Rozsnyói Magyar Tanítási Nyelvű. Alapiskolában a diákszínjátszás fontos és elválaszthatatlan tartozéka a tanévnek. Hosszú éveken át telkes kolléganőnk, Krauszné időt, energiát nem sajnálva tanította be a gyerekekkel a szebbnél szebb mesejátékokat. Nem készültek felmérések arról, hogy munkája mivel s mennyivel járult hozzá a gyermekek egyéniségének kialakulásához, de tény, hogy sokukban nyomot hagyott és egynéhányuk pályaválasztását is befolyásolta. Hogy mást ne mondjak, Sunyovszky Szilvia jelenleg a budapesti Madách Színház művésze, Mázik István pedig a Thália Színpad színész jelöltje.

A táncnak, a zenének, az irodalomnak nagyon széles hatósugarai vannak. Azon túl, hogy gondolkodásunkat alakítják. hatnak érzelmeinkre, részleges meghatározói magatartásunknak. A táncban, a zenében, az irodalomban éppen a közösségteremtő erő a legcsodálatosabb.

— JEz így igaz, hisz az én életem alakulása is ezt példáz- za — mondja egyetértően Zabari Béla. — A tanítói pályafutást 1952-ben kezdtem Ki- rályhelmecen. Már akkor volt egy énekkarom. Aztán az egyik járási versenyen a bodrogi né- pitánc-csoport vezetőjére figyeltem fel. Ügyes, jókedvű lány volt. Az első látásra megtetszett. Szót váltottunk, egyezett a beszédünk, olyannyira, hogy később össze is házasodtunk, és visszajöttünk szülőhazánkba — Gömörbe. Huszonöt éve tanítunk a rozsnyói magyar iskolában.

A Zabari házaspár a hetvenes években vállalta magára a diákszínjátszás irányítását. Eddig a Csipkerózsikával, a Bi- bor madárral, a Koldus királyfival, a Bűvös kalapáccsal aratták a legnagyobb sikert. Most a Lúdas Matyi van műsoron. Vajon miért éppen erre a darabra esett a választás?

— A Lúdas Matyi népszínmű — mondja Zabari Béla —, és ezért közel áll a gyerekekhez. Mi egy Gömöri Lúdas Matyit állítottunk színre. A gyerekek palócosan beszélnek, vagyis felszabadultan, úgy mint az utcán, az üzletben, az autóbuszon. De hogy ne szaporítsam a szót, menjünk át a színház- termünkbe és nézzük meg a próbát!

Bevallom, amikor Zabari Béla azt mondta: menjünk át a színházterembe, azt hittem, hogy ez valahol a városban lesz. De kellemesen csalódtam. A hangulatos kis színházterem az iskolában van, amely egy régi épületben kapott helyet. Zabari Béláné és Klobušník Jaroslavné vagy negyven kis színész társaságában már várta érkezésünket. Jóllehet, a téma számomra is ismerős volt, nem tagadom, a gyerekek felszabadult játéka azonnal lekötötte a figyelmemet. Minden mást elfelejtve belemerültem a hangulatba, ami a színpadról áradt. De hadd ne dicsérjem tovább őket. hiszen úgyis az lesz a mérvadó, amit a Dunamenti Tavaszon a zsűri mond. Inkább kérdezzük meg Döbrö- git, azaz a nyolcadikos Badin Ádámot, jól helybenhagyták-e?

— Hát raktunk párnákat azokra a bizonyos helyekre, de néha vagy azok vagy az ütések csúsznak félre, úgyhogy ilyenkor még hitelesebben tudok ordítani — mondja nevetve, s azt sem titkolja el, hogy már éhekkel ezelőtt szeretett volna színdarabot játszani, de

soha nem kapott szerepet. Nagyon szereti az irodalmat. Minden irodalmi estre és a Thália vendégszerepléseire is eljár. Már nyert járási szavalóversenyt, s jó eredményeket ért el a biciklíversenyzésben és a sízésben is. Jövőre gimnáziumban folytatja tanulmányait, s a jogi pályát szeretné hivatásul választani.

— Lúdas Matyi kettő is van — mondja Zabari Béla s hozzánk inti Borzi Bélát, mondja el ennek a történetét.

— A bemutató előtt megbetegedtem. Vesegyulladással kórházba szállítottak — mondja bánatos arccal. — Kiszámoltam, hogy 384 óráig kellett bent lennem! Hát így történt. Hiába akartam, az orvosok nem engedtek játszani, pedig tavaly a Tündérkert aranyálmájában a király alakítása felejthetetlen élmény volt számomra! Szerencsére Fábo Tibi beugrott helyettem és így az előadást megtarthatták. Tibi most már elsős gimnazista és igazi színésztehetség. Öt nap alatt megtanulta a szöveget és a játékot.

Fábo Tibor lesütött szemekkel hallgatja ezeket a szavakat és csak annyit fűz hozzá.

— Megkértek, hogy vállaljam és én szívesen megcsináltam. Már évekkel ezelőtt eldöntöttem, hogy színész leszek. Gimnáziumba is azért jelentkeztem, hogy utána felvételizhessek a budapesti színművészeti főiskolára.

— Eddig hat fellépésen vettünk részt és sikerünk volt — folytatja a beszélgetést Zabari Béla. — Igaz, országos versenyen még nem voltunk és ezért izgulunk egy kicsit. Dunaszer- dahelyen elsősorban tanulni szeretnénk és megosztani tapasztalatainkat. Mindenkivel elhitetni, hogy iskolánkban a diákszínjátszás valóban közös ügy. A Lúdas Matyihoz a táncbetéteket Csunyocska Árpádné, a dalokat Máté Dénes, a kulisszákat Varga András és Kristóf Ernő kollégák készítették. A maszkírozást Szernai Lajos- né végzi. Kosztümöket a CSEMADOK helyi szervezetétől kaptunk. Szakállt és bajuszokat pedig Csendes László küldött Kassáról. Jó érzés számot adni erről az összefogásról, de örömünk akkor van, amikor felcsendül a taps, amikor kifényesedik a gyermekek szeme. Ilyenkor a függöny mögött állva rajtam is végigfut a melegség és érzem, hogy érdemes csinálni. SZÁSZAK GYÖRGY

Elsősök közűi■

Gyökeres György felvétele)

CÉLTUDATOS MUNKÁVAL

Eredményesen tanítanak az új módszerrel

Az iskolában megtett első lépések talán minden gyermek életére kihatnak. A betűvetés szépsége, a szavakból fölsejlö fogalmak, gondolatok kíváncsisággal vonzzák a 6—7 éves gyermekeket; fölfedezi maga számára a világot, és a felnőttek segítségével halad az ismeretek világában — az egyszerűbbtől az összefüggéseiben bonyolultabb dolgok felé.

Az első és második osztályos tanulók munkájáról, az új tantervek és tanítási mószerek alkalmazásáról beszélgettem a Hidaskürti (Mostová) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola két pedagógusával.

László Anna tizenkilenc éve van a pályán; töb mint tíz esztendeje első osztályosokat tanít.

—• Hogyan oktatja anyanyel vünket az új módszerrel?

— Bár kellő segédeszköz áll rendelkezésemre, mégis szűk séges néhány készítése is. Például a kis- és nagybetű megrajzolása szemléltető képekkel, az „abc-hegy“ elkészítése stb. Az anyanyelvi óra keretében nagyon hasznosnak tartom az irodalmi nevelést. Például egy Petőfi-idézettel kidomborítható a szülőföld szeretete, József Attila az elnyomottak, szegények nyomora, a kizsákmányolás.

Az írásra meghatározott időt (napi fél óra) kevésnek tartom. Az olvasás során a szöveg megértésére törekszünk, nem szótagolva olvasunk. S egyik fő célunk a szókincsfejlesztés.

— Az első osztályban szlovák nyelvtanítás is folyik. Dióhéjban szólva, hogyan történik ez?

— Módszertani útmutató alapján. A képes nyelvkönyv adja az egyes témákat. Először szavakat, majd mondatokat alkotunk a képek alapján. A gyerekek élvezik, szeretik, sok szót játszva megtanulnak. Részben nehéz számukra ez a feladat, hiszen az anyanyelvükön is csak ekkor ismerkednek az új fogalmakkal. Igénybe veszi teherbíró képességüket. Mivel magyar nyelvterületen élünk, ezért az iskolai foglalkozás nagyobb erőfeszítést követel a pedagógustól, tanulótól egyaránt. S így még nagyobb örömet jelent a tanulóknak is, a szülőknek is, hogy 6—7 hónap után — a képek alapján — össszefüggően beszélgetnek gyermekeik szlovákul.

— Mi a véleménye a matematikában az új módszerről?

— Helyes ez a módszer, a gyerekek megtanulnak logikusan gondolkodni. De a mechanikus számolás (természetes számokkal) kevésbé megy jól. Az igényes munkafüzetet a jó tanulók élvezik, a gyöngébbek bizony csak küszködnek az egyes feladatokkal.

Egészében véve a tanulók javára szolgálnak az új módszerek, amelyek idővel még bizonyára kikristályosodnak.

Érdekelt, milyen formában kapcsolódik a második osztály tanterve az elsősökéhez, illetve, hogyan épül a második osztály ismeretanyaga az előző évben szerzetthez. Horváth Erzsébettől arról érdeklődöm,

megkedvelték-e a tanulók a halmazelmélet „ábécéjét“ és tudják-e alkalmazni?

— Nagyon szeretik és kedvvel csinálják. Az elsőben jó alapokat kaptak. így eredményesen lehet velük foglalkozni. Hiszen már egy- és kétis- meretű egyenleteket, valamint szöveges példákat oldunk meg. Háttérbe szorult azonban a mechanikus számolás, de a gyerekeknek nem is kell tud niuk a fejszámolást, hiszen kéznél van a számológép; a számítóléccel összeadunk, kivonunk. Fő célunk, hogy az első osztályban szerzett ismeretekre komolyabb, igényesebb műveleteket építsünk.

— Az oktató-nevelő munkában megváltozott a pedagógusgyermek kapcsolata. A peda gógus mint irányító van jelen az osztályban. Ezt tapasztaltam az ön óráján is.

— Önállóságra nevelünk; célunk, hogy a tanuló az összefüggéseket önmaga fedezne fel. Gondolkozzék az elhangzottak felett, rendszerezze az ismereteket.

— Milyen szerep hárul a szülőre a gyermek tanulásában?

— Az ismeretanyag annyira új, hogy sajnos nem sokat tud segíteni. Ennek némi hiányát is érezzük. Az új ismeretanyag befolyásolja a begyakorlásra szánt időt — s ez több kolléga észrevétele —, ezért ajánlatos a gyakorlás, az ismétlés odahaza is. Ezen a téren mind a mi, mind pedig a gyermek szempontjából hasznos a szülő ösztönző, ismétlésre serkentő törekvése.

— A szlovák nyelv oktatása terén milyenek a tapasztalatai?

— A szlovák nyelv tananyaga is szervesen épül az első osztályéra. A képeskönyvet használjuk. Többet, összefüggőbb szövegeket mondunk a képek alapján. A második félévben olvasnak és írnak is a tanulók; gyakoroljuk a helyes kiejtést. A tanultakat szépen visszaadják, szeretik, élvezik a beszélgetést, egymásnak mon- datocskákkal felelnek.

— S az anyanyelv oktatása?

— Az anyanyelv a legfontosabb a fejlődő gyermek életében. Általa gazdagítja szókincsét, kifejezőkészségét, a dolgok között könnyebben fedezi föl az összefüggéseket, és minden tantárgyat gyorsabban felfog. Anyanyelvét ismerve más nyelvet is könnyebben elsajátít. Fő célunk a helyes nyelvhasználat, illetve a szókincsfejlesztés. Ugyanis az a tapasztalatunk, hogy a gyerekek nehezen tudják kifejezni magukat, ezért fontos, hogy meséket olvassanak, szeressék a könyvet, sokat beszéljenek. Jó munkafüzetük van, de sokat kell írniuk, s ez a beszélgetés rovására megy.

— Milyen komplex eredményt vár a tanulóktól az év végén?

— Folytatva az első osztályban megkezdett céltudatos oktató-nevelő munkát, bízom abban, hogy az előírt követelményeknek többletmunkával sikerül becsületesen eleget tennünk.

FODOR RUDOLF

1979

V. 3