Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1979-05-17 / 114. szám, csütörtök

Jól választottak

A szakszervezett munka lehetőségei $ Ten jímányi kirándulások pedagógusoknak Hatásos továbbképzés, önművelődés ® A kommunisták járnak az élen

A deméndi (Demandice) pedagógusok szakszervezeti cső* porjtának bizalmija Suhaj Já- uosné, Volkovies Edit, az alapiskola napközijének nevelője. Nem is olyan régen, alig nyolctíz évvel ezelőtt, még ő is ennek az iskolának tanulója volt. A csoport idősebb és fiatalabb pedagógusai egyaránt, bizalmat szavaztak neki. Titkos szavazással, egyetlen ellenszavazat nélkül választották meg.

— Ma A kiskakas gyémánt félkrajcárja meg a Cipósütés című meséket dramatizáltuk

— újságolja. — Módszerem, hogy a sajátkezűleg készített képeket bemutatva elmondom a mesét. Ilyenkor csupa fül minden diákom, mert nagyon szeretik a meséket. Aztán a képeket, a mese szereplőit a gyerekek megszemélyesítik, és ^.eljátsszák“ a mesét. Persze, mindannyian szerepelni akarnak. Észre sem veszik, hogy játszva fejlődik szókincsük, kifejező képességük és nyiladozik értelmük.

Érdeklődéssel hallgatom, mert a fiatal, szinte még kezdő pedagógus lelkesedésének, szakmai tudásának megnyilatkozása nagyon rokonszenves. Azt se bánom, hogy a rá oly jellemző pontossággal — melyre igazgatója hívta fel figyelmemet — részletezni kezdi munkájának rendjét:

— Huszonhat kisdiákkal, hattízéves gyermekekkel foglalkozom. Ebéd után a gyerekek egy. másfél órát tetszés szerinti tevékenységgel töltenek, kikapcsolódnak. Azután elkészítjük a leckéket, felkészülünk másnapra, majd következik a rajzolás, a meseolvasás, a sportjátékok, az ének és a zenehallgatás.

Aztán csak megkérdezem:

— Hogyan lett bizalmi?

— Megválasztottak — mondja mosolyogva, majd indokol.

— Előzőleg küldöttként részt vettem a szakszervezeti járási konferencián. Felszólaltam, mert nem szoktam soha és nem is szeretem a véleményemet titkolni. Felszólaltam, és elmondtam észrevételeimet. Bizonyára akkor figyeltek fel rám. Egyébként késlekedni sem szeretek a munkával, nem odáz- gatom a tennivalókat. Hozzálátok, és megy is a munka. Tudják ezt idősebb munkatársaim, akik valamikor tanítottak, de tudják a fiatalabbak is. Bizonyára ezt értékelték bennem, ezzel érdemeltem ki bizalmukat.

Utána szakszervezeti kérdések felől érdeklődöm. Főleg a szakmai továbbképzés helyzete felől. Elmondja, hogy szak- szervezeti csoportjuk már a múltba is sokat tett a szakmai továbbképzésért. Példaként említi, hogy rendszeresen szerveztek a pedagógusok számára tanulmányi kirándulásokat. Az egyik csoport Csehország déli részében tanulmányozta a terület földrajzi ős biológiai érdekességeit, és megismerkedett ennek a tájnak a történelmi nevezetességeivel is. Többen a Szovjetunióban jártak, s gazdag tapasztalatokkal tértek haza. Véleménye szerint a szak- szervezeti üdültetés is hozzájárul a pedagógusok ismeretkörének bővítéséhez. A csoport tagjai közül ketten Bulgáriában üdültek, és ez számukra nemcsak erőgyűjtést jelentett.

— Fiatal. Nem gondol a szakmai továbbtanulás lehetőségének kihasználására? — jegyeztem meg.

— Még csak kétéves a kisfiam — válaszolta. — Hiába gondoltam a továbbtanulásra, még nem lehetett, de az első

adódó alkalommal élek majd a lehetőséggel mert a pedagógus nem lehet passzív. Aki megáll, lemarad.

— A tanítót a továbbképzés vagy a szakképesítés megszerzésének elmulasztásában nem igazolhatja sem a tömegszervezetekben, sem a pártban végzett munka, sem a családi ház építése. Az egyén gondjait, elfoglaltságát a kollektíva tagjai megértik és könnyítenek rajta, de a lemaradás következményeit mindenképpen az egyénnek kell viselnie, és sajnos, a gyermekek vallják kárát.

— Mint újdonsült szakszervezeti bizalmi mit szándékozik tenni azért, hogy munkahelyén gyakorlattá váljon a továbbképzés elmulasztásának felszámolása?

Nem lepte meg a kérdés. Gondolt már erre, többször is. Válasza a bizonyosság:

— A problémát mindenekelőtt a szakszervezeti ülésen kell megvitatni és a pedagógiai munkaértekezleten. Aztán következik az egyén meggyőzése. Még nincs nagy tapasztalatom,

de úgy vélem, hogy napjaink öntudatos pedagógusát nem szükséges különösebben meggyőzni, mert jól értelmezett saját érdeke, de főleg a tanulóké megköveteli, hogy művelje, képezze önmagát.

Hosszan beszélt arról, hogy mind ezt a kérdést, mind a szakszervezeti nevelés tanfolyamának és a módszertani napok megszervezésének kérdéseit már megvitatta az iskola kommunista pedagógusaival, a pártcsoport vezetőjével. Útmutatást, segítséget kapott tőlük. Megmagyarázták neki, hogy mit jelent a szervező és irányító munkában a lépésről lépésre való előrehaladás, miként kell a teendők közül kiválasztani a legfontosabbat, hogyan hasznosíthatja a demokratikus eljárásmódok adta kezdeményezéseket.

— Ügy szervezek és irányítok — mondta —, hogy közben magam is nevelődöm, magam is tanulok.

A szakszervezeti csoporthoz több alapiskola, a napközi otthon. az óvoda pedagógusai tartoznak. Szlovák és magyar tanítási nyelvű intézményekben működik. Megkérdezem:

— Nincsenek nyelvi nehézségei?

— Tesvéreimmel együtt magyar tannyelvű iskolába jártam — választolta. — Egyik bátyám katonatiszt lett, a másik architektúrát tanul Bukarestben, az idén végez. Sem nekik, sem nekem különösebb problémát nem okoz a nyelv. Nem zavar, ha szlovákul folyik a tárgyalás, és fel kell szólalnom. Csoportunkban érvényesül az internacionalista szellem.

Alapos helyzetismerete, fel- készültsége és lelkesedése nemcsak rokonszenves, hanem biztató jele annak, hogy a szakszervezeti csoport bizalmijaként jó munkát fog végezni. Jól választottak a csoport tagjai. KODAY BERTA

Suhuj Jánosné Volkovies Edit. a sajátkezűleg készített képükkel

(Hajdú András felvétele)

Kommentáljuk

AZ EGYÉNI ÉS Ä KÖZÖSSÉGI ÉRDEKEK

A közösségi gondolkodás, érzelemvilág, mägalartas kialakítása, meggyökereztetése és szüntelen gazdagítása mindig egyik sarkalatos kérdése volt s lesz a jövőben is a kommunista pártok neveld funkciójából eredő tömegpolitikának. Természetesen Csehszlovákia Kommunista Pártja eszmei és gyakorlati politikai tevékenységében is kellően érvényesült megalakulásától kezdve egész mindmáig, s érvényesül feltehetően még sokáig. Egyébként e témával foglalkozni külön apropóul szolgálnak az áprilisban és májusban már megrendezett, vagy ezután rejfe dezendó politikai-társadalmi évfordulók és események is.

Mindössze egy jó hónapja tartották az efsz-ek IX. országos kongresszusát, amelynek különben kongeniális kifejezője volt a Csehszlovákiai Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának a szövetség tevékenységéről szóló jelentése is. A harminc évvel ezelőtti mélyreható társadalmi vátozások, az első ötéves népgazdasági terv indulása, a mezőgazdaság s a falvak szocialista átépítésének kezdetei a gazdasági és a politikai célkitűzéseken túl rendkívüli hatással voltak a társadalmi tudat megváltozására is. Az elmúlt évtizedek távolságából ma már tisztábban látjuk a nagy fordulat történelmi jelentőségét, főleg Klement Gottwald szavainak mélységes igazát, amelyek a CSKP IX. kongresszusán, emlékezetes előadói beszédében hangzottak el: „Nem lesz nálunk szocializmus a falu szocialista átépítése nélkül. Ez nem valósul meg a munkásosztálynak a kis. és középparasztsággal való szövetsége nélkül.“

E kongresszus — amelynek egy hét múlva emlékezünk meg ugyancsak harmincéves évfordulójáról — horderejé- ben felszabadulásunk, majd dolgozó népünk 1948-as februári győzelme folytatásaként szocialista fejlődésünk legmeghatározóbb politikai-társadalmi eseménye volt. A kongresszus gerincét képező goitwaldi tíz pont nemcsak pártunknak adott programot, hanem a megújhodott Nemzeti Front tömegszervezetein keresztül egész társadalmunkat mozgósította a szocialista építés nagyszabású feladatainak végrehajtására. Még jól emlékszünk az akkori idők grandiózus építő lendületére, a tömegek aktivizálódására, a szovjet tapasztalatok példájára elterjedt élmunkás-, újító- és versenymozgalmak, szocialista kötelezettségvállalások tömeges kibontakozására.

Ezek a példák máig hatóak. Hosszadalmas lenne az azóta eltelt idő, három évtized eredményeit, az akkoriakat a maiakkal összevetően felsorolni. Jószerével csak egy statisztikai évkönyv mutathatná ki. Azonban, ha szétte- kintiink magunk körül, a termelési versenyek, a szocialista munkabrigádok mozgalma, a falu. és városszépítési akciók, a közösség javára végzett önkéntes társadalmi tevékenység, a díjazás nélküli brigádmunkák országos elterjedtsége — termeléspolitikai hasznosságukon kívül — mind-mind ékes bizonyítékai a közösségben gondolkodás terebélyesedésének.

Természetesen naivitás lenne feltételezni is, hogy ma már mindenki közösségi típusú ember. Ugyanis a szocialista kollektivizmus nem egyedül a munkaaktivitás függvénye — jóllehet, sok egyéb mellett annak is megvan a maga sajátos emberformáló hatása. Napjaink forgatagában azonban elég gyakran találkozhatunk olyan jelenségekkel, amelyek fogalomtévesztésekről árulkodnak. Jócskán vannak még például, akik az önmegvalósítást önzéssel keverik össze, s az elmúlt évtizedek életszintjavnlása következtében a pusztán anyagilag gazdagabb élet, sokszor csak a kispolgári felfogású tollasodás reményében hajszolják magukat és családjukat. Tévedés ne essék: senkitől sem kívánjuk a természetes emberi igényekről, a civilizáció nyújtotta eszközökről-javakról, a tisztességes munkával szerzett tulajdonról való lemondást. Csupán az oktalan fényűzést, az ún. rongyrázást, a hiú preszfcízs- hajhászást, a státusszimbólumokért folytatott ámokfutást hánylorgatjuk fel — mint végletesen egoista megnyilvá nulásokat. Azok címére, akik rászolgálnak.

Persze ilyen tünetek nem általánosíthatók, de jelenvalók, s arra késztetnek minden jó érzésű embert, hogy a közmorál és a közösségi életforma erősítése érdekében cse- lekvőleg és nevelőileg is fellépjen. Mert e téren is bőven van még tennivalónk. MIKUS SÄNDOR

Zúgó nyárfák a tett, a Váig partján tart gyűlést a piestanyi alapiskola pionírcsa patának 15. számú raja. Víz- tócsáikat kerülgetve igyekszünk feléjük, amikor az egyik fa mögül egészen váratlanul kilép egy pöttömnyi fiúcska és ránk szól:

— Jelszó?

— Együtt! — válaszolja kísérőink.

Aztán már háiboríthatutlanul érkezünk meg a rajgyűlésre, melynek vezetője egy fiatal, 21 esztendős katona, Milan Kotauch. A gyűlés félidejére érkeztünk. Megbeszélték, hogy miként szervezik meg a vashulladékok gyűjtésiét. Aztán játék következett. A további programról Katka Simonová, a rajtanács elnöke tájékoztatott.

— Fellőjük azt a rakétát, melyet a fiúk őrse szerkesztett.. Utána beszélgetünk, dalolunk, hiszen Milan elhozta a gitárját is. Azután bevonulunk. Akik a város túlsó részén Laknak, elkísérik Milánt egészen a kaszárnyáig.

Az alapiskola Rafael Šimanský, az ellenállási mozgalom hősi halált halt harcosa nevét viselő pionírcsapatának klubjában is gyűlésen veszünk részt. A pionírvezetők kollektívájának gyűlésén. Két napirendi pontot tárgyalnak: az ins'tTuktoroik tevékenység érői szóló jelentést és a védnökségi szerződést. A jelentést Mária RaSlová rajvezelő ismerteti.

Jelszó: együtt!

Felnőttek o fiatalokért if| A szakkörök tevékenysége Miben segít a védnökség?

Elmondja, hogy az iskola tanulói 25 rajba szervezve tevékenykednek. A rajvezetők többsége pedagógus, hat rajnak a vezetője katona, František Zuhan, a ö. számú raj vezetője szakács, Jozef Miština pedig pincér. Mindegyik rajnak van instruktora.

— Szeretnénk azonban, ha minden rajnak két instruktora lenne — figyelőn eztet.

Az asztal túlsó végén ül Renáta Hadvigová, a patronáló üzem, a Tesla nemzeti vállalat helyi üzemének munkásnője. Szorgalmasan jegyzetel. A jelentés után elsőként kér szót.

— Értjük a szándékot, a célzást — mondja. — Az ifjúsági szervezet vezetőségi gyűlésén foglalkoztunk már ezzel a problémával. 'Ote;n-hatan a fiatalok közül szívesen vállalnak tisztséget a pionírcsapatban. Pártelnökünk azonban figyelmeztetett: nem elég a jó szándék, a nevelés komoly munka, fel kell készíteni azokat, akikre inštruktori feladatot bízunk. Ehhez viszont mi kérünk segítséget.

Vitás kérdések: kik foglalkozzanak ezekkel a fiatalokkal? Az amúgy is sok feladattal terhelt pedagógus-pio- nírvezetők? Vagy a városi pionírháiz dolgozói? Meddig tart az instruktorok kiképzése? Hol rendezik meg számukra a tanfolyamot? Az iskolában, a pionírházban vagy a gyárban?

Külön-külön mindegyik kérdést megvitatják, és döntenek: a tanfolya.m

megszervezéséért, m eg ren d e z és éért

ketten felelősek: a csapatvezető és a SZISZ üzemi szervezetének elnöke.

A védnökségi szerződésről szóló értékelés kapcsán Štefan Malušik elv- társ, az iskolai pártszervezet elnöke röviden, de elismeréssel, köszönettel szól azokról a tényekről, amelyek megvilágítják: a patronálok tevékenysége sikeres.

Ebben a tanévben 30 szakkört szerveztek a pionírok számára. Zömében technikai jellegűek, tehát szükség volt a műhelyek felszerelésének kiegészítésére. A patronáló üzem eddig 120 ezer koronát költött erre. Több szakkörnek, mint a fotósok, az ifjú fizikusok, a repülőmodellezők szakkörének a vezetője az üzem dolgozója. Amikor a hangosanbeszélő szerkesztősége, a Pionierske okienko műsorának szerkesztői bejelentették, hogy magnetofonra volna szükségük, meg a hálózat bővítésére, elég volt csak egy röpke telefon- beszélgetés, s a problémát megoldotta az üzem egyik ifjúsági szocialista munkabrigádja. És ami külön elismerésre méltó: két hét alatt.

A csapatvezető így vélekedik:

— Hat rajunk vezetője katona. Gyakorta élénkítik, színesítik a gyűléseket, a foglalkozásokat technikai jellegű játékokkal. Ez helyes, tetszik nekünk. Csakhogy sok felszerelésre van szükség ü nk, ka pcso 1 ókra, ká bé 1 ek re, szerszámokra, egyéb technikai eszközökre. Megkapják a patronáló üzemtől. Sőt, mintha úgy lenne, hogy ezeket a rajokat a szokottnál nagyobb figyelemmel, több megértéssel patronálnák az üzem fiataljai.

A pionírvezetők közül az egyik elmondta, hogy milyen sikeres volt A gyermekek békét akarnak címmel meghirdetett fogalmazási verseny. A másik ismerteti a nyári táborozások tervét, és őszintén elmondja: gondot okoz a pionírok szállításának megszervezése. A harmadik a sportversenyek, a honvédelmi verseny megrendezésével kapcsolatosan a díjazás, a jutalmazás körüli problémákat részletezi. A negyedik méltatja a fotósok kiállításának sikerét, és beszámol arról, hogy ha megfelelő segítséget kapnak az ifjú fotósok, öten, tizenkét képpel és egy albummal benevezhetnek a Prá- Ii gában megrendezésre kerülő, országos kiállításra is.

— Nagyszerű, jól előkészített akció- 1979. ról hallottunik — mondja a gyűlés végén a SZISZ üzemi szervezetének el- y yj nöke — Megvalósítható elképzelések

rol. Segíteni fogunk. Együtt, közös erővel mindegyik akciót sikerre visz- SZÍík. HAJDÜ ANDRÁS