Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1979-05-16 / 113. szám, szerda

Eredményekben gazdag évtized

A marxizmus—leninizmus a munkásosztály egységes forradalmi elmélete az objektív világ megváltoztatására vonatkozólag, Ez a tanítás osztály- jellegű gyakorlati és módszertani elv a világ említett megváltoztatására a munkásosztály és a többi dolgozó társadalmi- történelmi érdekei szerint. A marxizmus—leninizmus elmélete a filozófiába politikai köz- gazdaságtan és a tudományos kommunizmus dialektikus egységén alapul. E forradalmi tanítás filozófiája a materializmus. Persze nem akármilyen materializmus, hanem a filozófia és a vallás felhőt kölcsönösen kizárják egymást, sőt a materialista filozófia fontos föladata a vallás elleni bare, az ateista állásfoglalás. Az ateizmus tárgya a vallás keletkezésének, fejlődésének és elhalásának tudományos magyarázata, társadalmi és ismeretelméleti forrásainak elemzése. A tudományos ateizmus a vallást mint társadalmi tudatformát, mint a társadalmi lét illuzórikus, valótlan tükröződését és magyarázatát vizsgálja. A vallás a valós világ szerves része, de azt a valós világot valótlanul ábrázolja. A tudomáA FORRADALMI TANÍTÁS

A marxista—leninísta filozófia és a tudományos ateizmus dialektikus kapcsolata

mÉ

1979 V. 16.

fiai gondolkodás legfejlettebb foka, a dielektikus és a történelmi materializmus, amely a marxizmus—leninizmus általános elméleti alapja és a marxista—leninista világnézet fejlődésének feltétele, mert maga a filozófia döntő mértékben mint tudományos világnézet létezik.

Erről tanúskodik a marxista filozófia tárgya is, amely a környező világ és a benne létező ember dialektikus kapcsolatát tárja fel. Azokra a kérdésekre válaszol; mi a körülöttünk levő világ alapja, mik a fejlődés hajtóerői, okai, milyen a természet, anyag kapcsolata a tudattal, más oldalról milyen a természet és a társadalom viszonya, milyen szerepe van maginak az embernek ebben a kapcsolatban, avagy mi a társadalom és az ember, mennyire ismerheti meg e világ bonyolult fejlődését, még pontosabban: hogyan és miképp változtatja meg ezt a világot és azzal saját magát is?

Ez a tárgyi tartalom bizonyára tanúskodik arról, hogy a felsorolt kérdések a világnézet legfontosabb elemei. A marxista—leninista filozófia tárgya történelmileg fejlődő, változó, de nem akármilyen irányban, hanem a filozófiai alapkérdések határain belül," amelyek Így szólnak: milyen az anyag és a szellem, a lét és a tudat kölcsönös viszonya, mi az elsődleges közülük, és ezt a kérdést milyen alapon értelmezik az egyes filozófiai irányzatok? Az anyag elsődlegességén alapul a materialista filozófia, míg az idealista filozófia fordítva, a tudat elsődlegességéből indul ki. A marxista —leninista filozófia az anyag és a tudat viszonyáról szóló elképzeléseit a társadalmi gyakorlatból vezeti le, amelyben az ember a megélhetéshez szükséges javait termeli, és egyben anyagi, társadalmi életét is. Abból Indul ki, hogy a szellem az anyag, pontosabban a termelő ember agyának terméke, tehát nem létezett az ember keletkezése előtt, és ma sem létezhet az emberen kívül. A természet azonban már az ember előtt is létezett, tehát a társadalmi, gazdasági, szellemi fejlődés csakis a természet megváltozásának terméke az emberi munka alapján. A munka szüli a termelő és ezzel párhuzamosan a gondolkodó embert, és nem holmi természetfeletti lény, ahogyan az idealista filozófiai és vele egy sorban n különböző vallások azt hirdetik.

E

zek szerint a marxista— leninista filozófia tudományos világnézet, ellentétben az idealista és vallásos világnézetekkel szemben. Az idealista filozófia a vallás teoretikus alapja, míg a materialista filozófia vallásellenes állásfoglalás, a mi esetünkben a materialista filozófia az ateizmus teoretikus alapja. Ebből a módszertani elvből kiindulva megállapíthatjuk, hogy a vallásnál az ismeret forrása a hit, amelyben a földi földöntúlivá, a természetes természetfelettivé válik, míg a tudományos vizsgálatnál a történelmileg fejlődő reális érzéki és elméleti megismerés a döntő.

A marxista—leninista filozófia már eleve ateista jellegű, és maea az ateizmus csakis a tudományos világnézet alnnján létezhet. A tudományos filozónyos világnézet az objektív világ mozgását, törvényeit, kölcsönös kapcsolatait magában az elemzett világban találja meg, ellentétben a fejlődés vallásos koncepciójával, mely szerint a világ mozgatóerői kívülről hatolnak az ember világába, mint lermészetfeletti, földöntúli misztikus erők.

A tudományos ateizmus a történelmileg fejlődő ateizmus legfejlettebb foka, tudatosan osztályjellegű, tudományos, ellentétben a burzsoá ateizmussal. A burzsoá ateizmus a burzsoá ideológia szerves része, melynek teoretikus alapja főleg a mechanikus materialista filozófia, amelynek osztálykorlátai vannak, és vele együtt a burzsoá ateizmusnak is. Nem komplex ateizmus, főleg az uralkodó osztály világnézetét tolmácsolja. Nem forradalmi jellegű, nem törekszik a társadalmi körülmények olyan forradalmi átalakítására, amelyek a vallás fejlődése, ellen irányulnak, inkább fordítva. A burzsoá ateizmusl akárcsak a mechanikus materialista filozófia, a társadalmi fejlődés magyarázatában korlátolt. így jön létre azután az a helyzet, hogy a burzsoá ateizmus a vallás keletkezésében, fejlődésében és elhalásában nem tulajdonít elsődleges szerepet, a társadalmi körülményeknek. Ez az ateizmus inkább egyoldalú, absztrakt spekuláció, mert a burzsoáziának nemcsak e sajátos ateizmusra van szüksége, hanem a vallásra is, mint a szellemi elnyomás eszközére.

A tudományos ateizmus a társadalmi gyaikorlat szerves része, tehát mindenekelőtt gyakorlati jellegű. E két

ateizmus különbségét Marx szávaival is kommentálhatjuk, aki azt mondta, hogy az elmélet mindig csak akkor valósulhat meg, ha a nép szükségleteit fejezi ki. Nem elegendő, hogy csak a gondolat iparkodjon érvényre jutni, a valóságnak magának kell megteremtenie a gondolatot. A tudományos ateizmus, mint a vallás negá- clója, nem jelenti — ahogyan azt szintén Marx fejtegeti a Politisch-Ekonomische Revue- ben közreadott egyik tanulmányában — az ember által teremtett tárgyi világ, gondolkodás, absztrakció megszüntetését, nem jelenti az ember reális világának az elvesztését, az ember szegénységét. Az ateizmus először is az ember igazi lényegének megteremtését segíti, az igazi ember igazi tudatának kialakítását. Mindkét idézet fő célja az ember által teremtett világ humanizálása, amely a magántulajdon által elidegenedett a termelő embertől, és ellene fordult mint külső erő, kényszer, mint az emberek által teremtett embertelenség. Éppen ezért a marxista—leninista ateizmus a világ olyan megváltoztatására törekszik, amelyben a dolgozó szubjektum fokozatosan felszabadul a gazdasági és szellemi elnyomás alól. E feladat megvalósításában nagyon fontos szerepet játszik a komplex tudományos világnézet fejlesztése, vagyis a dialektikus materializmus elsajátítása, amely módszertani elv is, a vallásos hit forrásainak materialista magyarázatára. Az ateizmus egyúttal humanizmus is, mert a szellemi elnyomás alól felszabadult ember, társadalom megsokszorozza képességeit, a természethez és az emberhez való tárgyi, anyagi viszonyát. A tudományos ateizmus, mint a burzsoá ateizmus ellentéte, már a kapitalista társadalomban keletkezik, a munkásosztály tudományos világnézete formálásának szerves részeként, de azok között a viszonyok között nem bontakozhat ki teljesen. A tudományos ateizmus kiteljesedése csak a szocializmusban lehetséges.

N

apjainkban, a tudományos-technikai forradalom megvalósítása során ugyanolyan időszerű a marxista—leninista világnézet és vele együtt a tudományos ateizmus, mint máskor. A világról szóló tudományos ismereteket szélesebb társadalmi viszonylatok közé kell beágyazni, érzékeltetni kell a társadalmi haladás szerepét a szocializmus történelmi céljainak megvalósításában, melyben az emberi fejlődés egyúttal nevelést jelent, az ateista szocialista szubjektum kialakítását. PUSZTAY JÄNOS

— Hogyan értékeli az elmúlt évtizedet?

Szabó Lajos, a komáromi (Komárno) Agrostro/ igazgató- helyettese:

— jobbkor nem is tehette volna fel a kérdést, hiszen éppen tíz esztendeje, hogy üzemünk elkezdte a mezőgazdasági gépek tervszerű gyártását.

Az 1970—75-ös időszakról csupa jót mondhatok. Dolgozóink valósággal égtek a tenniakarástól, mindenki a munkára összpontosította figyelmét, a termelési terv pedig hatvan százalékkal emelkedett. A hatodik ötéves tervidőszak első évei mérsékeltebb fejlődést hoztak. Változott az üzem termelési programja, s ráadásul komoly beruházások előtt álltunk. Egyszerre voltunk a technikai berendezés gyártói és szállítói, s mivel az üzem kicsinynek bizonyult, egy gépállomást kellett termelési részleggé alakítanunk.

Két évvel ezelőtt aztán befejeztük az üzem korszerűsítését, de a termelés átszervezése és a nagykereskedelmi árak rendezése miatt még mindig nem úgy mentek a dolgok, mint ahogyan elképzeltük. Bár a nyereségi tervet és a munkatermelékenység mutatóját teljesítettük, a termelési terv azonban félmillió koronás lemaradást jelzett. Tavaly aztán olyan magasan túlteljesítettük a tervet, hogy még az 1977-es lemaradásunkat is sikerült behoznunk.

Az európai színvonalat megközelítő négy- és hatsoros burgo- nyaültető-gépünikkel — amilyeneket a KGST-tagállamai közül csak a Szovjetunió és Csehszlovákia gyárt — aranyérmet nyertünk a Lipcsei Nemzetközi Vásáron és a Budapesten megrendezett Mezőgazdasági Gépek Kiállításán; Prágában, Cesiké Budöjovi- cén, Brnóban és Nitrán pedig oklevelet szereztünk. A gép egy óra alatt két hektárnyi területen ülteti el a burgonyát, tartálya pedig öttonnás.

Üzemünk osztályozó gépsort is gyárt, amely a betakarítás után és a raktározás előtt öt nagysági csoportra osztályozza a burgonyát.

Hogy mit teszek a feladatok teljesítéséért?

A hazai és a külföldi piacigények felmérésén és a termékek minőségének javításán kívül az üzem dolgozóiról való gondoskodás is az én hatáskörömbe tartozik. A munka ünnepén például hatvan lakásból álló lakótömböt adtunk át az Agrostroj dolgozóinak, s ugyanebben a lakótömbben harmincöt férőhelyes bölcsődét rendeztünk be — mindezt az üzemtől néhány száz méterre.

A ruzomberoki Bszak-szIooukiui Cellulóz- és Papírgyár üupru üzemében a napokban új üzemegységet adnak át, amely lakkozott papírt jog gyártani. Ezt a papírfajtát eddig importáltuk. Az üzemegységet 131 millió korona ráfordítással létesítették. Már az idén 8110 tonna lakkozott papírt gyárt. A képen: Juraj Bezeg (jobboldalt) és lán Lesčinský az új üzemegység egyik berendezését kezeli (Felvétel: J. Gabčo — ČSTK)

TÖBB FIGYELME! IGÍNYLÔ AKTÍVA

A pártoktatás hatékonysága az előadók és a propagandisták munkájától függ

A

páit eszmei)-nevelő munkája színvonalának emelése és hatékonyságának fokozása, az előadók és propagandisták nagy számú aktíváját igényli.

A párt propagandista aktívája a tagság több mint 15 százalékát teszi ki. Egy oktatóra és propagandistára jelenleg 11 párttag és tagjelölt — a pártoktatás hallgatója jut.

Az előadók és a propagandisták képe sítése, tartalmi és módszertani felkészítése jelenleg meghatározó tényezővé válik, ettől függ a pártoktatási rendszer további fejlesztése és hatékonysága. Mindez megköveteli, hogy a pártszervek és -szervezettek továbbra is rendszeresen gondot fordítsanak a pártaktíva eszmeielméleti és módszertani színvonalának emelésére.

A CSKP KB Elnökségének határozata azt a feladatot adta a járási pártbizottságoknak, hogy fokozatosan el kell érniük: a járási pártbizottság előadói politikai képzettséget szerezzenek legalább a marxizmus—leninizmus esti egyetemén. Ez igényes, de teljesíthető feladat. A járásokban szerzett tapasztalatok bizonyítják, hogy jelenleg az előadók több mint 80 százalékának van meg a kellő politikai képzettsége, melyre e tisztség betöltéséhez szükség van. A járások többségében az előadói csoportokat folyamatosan kiegészítik olyan előadókkal, akik elvégezték a marxizmus—leninizmus esti egyetemét. Az előadók egy részének azonban csak alapfokú pártoktatásban szerzett politikai képzettsége van, és ez el- gondolkozható tény.

Kedvezőtlen a helyzet az előadók módszertani és lélektani felkészültségében. A járások legnagyobb részében az előadóknak csupán 50 százaléka végezte el a pártoktatás módszertanának tanfolyamát és a pedagógiai és lélektani alapismeretek tanfolyamát. Ezen a területen nagyobb erőfeszítést kell tenni a probléma megoldásáért.

Fontos feladat az aktíva tájékoztatása az időszerű bel. és külpolitikai kérdésekről, a párt- és állami szervek tevékenységéről. A CSKP KB Elnökségének ide vonatkozó határozata megköveteli, hogy rendszeresen konkrét támogatást nyújtsanak a propagandista aktívának. A tapasztalatok azonban azt sejtetik, hogy a pártszervek e feladat fontosságának általános megállapításától még nem jutottak el a rendszeres megvalósításáig.

A járási pártbizottságok bírálóén mutatnak rá arra, hogy az alapszervezetek egy része nem szentel kellő figyelmet a propagandisták kiválasztásának, előkészítésének és fokozatos szakosításának. Az ilyen alapszervezetekben a propagandisták nem kapcsolódnak be aktívan az eszmei-neve lési föl yamatba.

A pártoktatásban jelentős szerepe van a tagjelöltek és az új párttagok marxista—leninista előkészítésének. A pártszervek és -szervezetek tudatosítják a nevelés nagy politikai fontosságát. Hiszen a fiatalok alkotják a pártoktatás hallgatóinak csaknem egy harmadát.

A legtöbb párta lap szervezet a fiatal kommunisták eszmei nevelését szorosan összekapcsolja a gyakorlati politikai tevékenységgel, konkrét feladatokkal, a

társadalmi szervezetekben tisztségek betöltésiével bízza meg őket. A feladatok teljesítését ellenőrzik, és akik a feladatokat nem teljesítik, azokat felelősségbe vonják. A pártszervezetek arra törekednek, hogy a tagjelöltek elméleti és politikai ismereteiket szüntelenül mélyítsék és aktívan érvényesítsék.

Több járási pártbizottság tapasztalata bizonyítja, hogy a tagjelöltek és az új párttagok kiválasztásáról, neveléséről és előkészítéséről való gondoskodás nem minden pártszervezetben áll a kívánt színvonalon. Előtérbe jutnak a reszortizmus elemei, így a nevelés csupán a párt- oktatásokra szűkül le. Ez helytelen gyakorlat. A figyelmet az irányítás és a kiválasztás színvonalának emelésére és az ifjú kommunisták előkészítésére és nevelésére, a tagságról való átfogó gondoskodásra és a pártoktatásra kell összpontosítani.

A páľtalapszervezetek gyakran megelégednek a pártoktatás megszervezésével, megtűrik a formalizmust és nincs kellő áttekintésük a művelődés színvonaláról, a kitűzött témakör kimerítéséről, arról, hogy a hallgatók milyen mértékl)en értették meg az előadásokat. A szervezés ellenőrzése túlsúlyba került a tartalom és a minőség ellenőrzésének rovására. Megtörténik, hogy az ellenőrzést csupán a pártszervezet elnökénél vagy az alelnökinél hajtják végre, nem pedig közvetlenül a pártoktatási alakulatban. Az ilyen ellenőrzés formális és nem járul hozzá a problémák megoldásához.

A pártoktatás színvonalának emelése és hatékonyságának rendszeres és céltudatos fokozása érdekében tehát állandó figyelmet kell szentelni a pártszervek és -szervezetek irányító és ellenőrzési tevékenységének, jó feltételeket kell teremteni tartalmi irányzata eredményes. megvalósítására.

Dr. CZAKÖ JÖZSEF,

az SZI/íP KB szakosztályvezetője