Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1979-05-02 / 102. szám, szerda

Bg3 1979 V. 2 5 Eredményekben gazdag évtized — Hogyan értékeli az elmúlt évtizedet, mit tesz munkahelyén, illetve lakóhelyén a feladatok teljesítéséért? — Dr. Vladimír Černušák professzor, a CSSZTSZ SZLKB elnö­ke: — A Csehszlovák Testnevelési Szövetség V. országos kong* rősszusa minden részletre kiterjedő módon mutatott rá arra, hogy hazánkban az elmúlt évtizedben milyen nagy jelentőségű fejlődés volt tapasztalható a testnevelés és a sport tömegesítése terén. Változatlanul az a célunk, hogy a dolgozók még nagyobb tömegeit nyerjük meg az állandó és rendszeres testnevelésnek, a testnevelést és a sportot mindennapi szükségletté tegyük. — Az emlékezetes plénum, majd a kongresszusi határozatok szellemében elsősorban a sportolási és testnevelési lehetőség olyan formáit keressük, amelyek a lehető legnagyobb mértékben elégítik ki a társadalmi igényeket. — A tömegsport terén most a legnagyobb figyelem az úszni nem tudás mielőbbi és teljes felszámolására irányul. Az Oktatás­ügyi Minisztériummal karöltve tervjavaslatot készítettünk, ame­lyet a szlovák kormány elé terjesztünk. — Nálunk a turisztika fejlődése különösen jelentős és eredmé­nyes. Szlovákiában 1340 szakosztályban 60 000 a tagok száma. Csaknem hasonlóan kedvező a helyzet az alapfokú és üdülésjel- legű testnevelésben is hiszen 955 szakosztályban 57 000 testedző tevékenykedik. — Gondoskodásunk további és nagyon fontos területe a tehet­séges ifjúsággal való szakavatott törődés. Ezen a téren mielőbb megvalósítjuk az állandó együttműködést az egészségüggyel. Természetesen az ifjúsági sportközpontoknak meg kell kapniuk a hozzájuk legközelebb álló sportegyesület hathatós segítségét is. —a—•/ A pótalkatrész-ellátás és a zökkenőmentes, folya­matos termelés szinte slválaszthatatlan egymástól. Tisztában vannak ezzel a kom­munista párt alapszervezetei és üzemi szervezetei is, melyeknek tanácskozásain gyakran esik szó a gazdasági-termelési fel­adatok teljesítéséről és a pót­alkatrészellátás gondjairól. A kommunisták munkahelyükön nemcsak ismerik a pótalkat­rész-ellátással járó nehézsége­ket, hanem szorgalmazzák is e gazdasági probléma megoldá­sát. Erről győződhettünk meg a Seredi Nikkelkohóban is, ahol nemrég kerekasztal-be- szélgetés témája volt a pótal­katrész-ellátás. Az üzemi párt- bizottságon megtartott kerek- asztal-beszélgetésen részt vett Bohumil Cerný, az üzemi párt- bizottság elnöke, Dr. Jaroniír Zungovský, kereskedelmi igaz- gatóhelyetes és František Kvo- cera mérnök, a pótalkatrész- ellátási csoport vezetője. Szer­kesztőségünket a beszélgeté­sen Fülöp Imre, a propaganda­rovat munkatársa képviselte. Bohumíl Cerný: — A pótal­katrész-ellátás kérdése gyakran felvetődik a pártcsoportok ösz- szejövetelein, a tagsági gyűlé­seken. Szó esik róla az értéke­lő taggyűléseken és a pártkon- fereneiákon csakúgy, mint az üzemi pártbizottság ülésein. A felsőbb pártszerveket is tájé­koztatjuk gondjainkról. Leg­utóbb az elmúlt év decemberé­ben a galántai járási pártbi­zottság plenáris ülésének tol­mácsoltam kérésünket. Az ott elhangzott felszólalást továbbí­tották a felsőbb pártszervek­nek, s reméljük, hogy ez ha­tásos lesz, vagyis megfelelő támogatást kapunk kérésünk teljesítéséhez. Dr. Jaroniír Zungovský: — Miről is van szó tulajdonkép­pen? Tudjuk, hogy a pótalkat­rész-ellátás országos gond, te­hát legfelsőbb szinten is fog­lalkoznak vele. A központi in­tézkedések azonban egyelőre nem elégíthették ki a várako­zást. Vannak ágazatok, melyek a kivitel szempontjából elsőbb­séget élveznek. Vállalatunkat azonban ügy kezelik, mintha kevésbé fontos lenne, jóllehet hazánkban egyedül mi terme­lünk nikkelt és kobaltot. Ezek pedig olyan fémek, amelyekre nagy szükség van a jó minősé­gű acél előállításakor. Űj Szó: — Konkrétan mely vállalatok, illetve üzemek szál­lítják a Seredi Nikkelkohóba a pótalkatrészt? Dr. jfaromír Zungovský: — Mindenekelőtt a Sigma és a ZPA vezérigazgatása alá tarto­zó vállalatok, továbbá a ZVVZ Milensko, az I. BZKG. Megem­líteném még a Košicei ZTS-t. Az utóbbin kívül olyan vállala­tokról van szó, melyek szintén a Szövetségi Kohászati és Ne­hézgépipari Minisztérium irá­nyítása alá tartoznak. Gyárun­kat a felsorolt vállalatok épí­Meľlcgre kerül a kész termek Hasznos időtöltés Vasárnap délelőtt történt (Ľudovít Pancner felvételei J egy-egy hiányzó alkatrész miatt ki kell cserélnünk az egész műszert, esetleg berendezést. Pedig a pótalkatrész értéke töbnyire kicsi. Üj Szó: — Konkrét példát is említhetne? František Kvocera mérnök: — Pótalkatrészhiány miatt ki kell cserélnünk a pneumatikus szabályozó műszereket, melyek az Ipari Automatizálási Üze­mekből valók. Az új műszerek olykor csak külföldről szerez­hetők be, s áruk eléri az ere­detinek az ötszörösét is. Ha­sonló a helyzet az armatúrák­kal is, főleg a gumibevonatú- akkal, melyek hiányát csak tő­késországból származó behoza­tallal tudtuk megoldani. Még­pedig többszázezer deviza ko­rona értékben. Ráadásul az ilyen összegért vásárolt áru nem is fedezte teljes mérték­ben szükségleteinket. Az utób­bi időben gondot okoznak vál­lalatunkban a szállítóvállalatok inovációs programjai is. Pél­dául a Sigma Závadka olyan szivattyúkat küld, melyeknek élettartama a mi üzemelési fel­tételeink mellett alacsonyabb, mint az eredeti típusú szivaty- tyúgépé. Ugyanakkor az űj szi­vattyúknak nagyobb ez ener­giafogyasztása is. Dr. Jaromir Zungovský: — Sajnos, a felsorolt problémák és a szállítói-megrendelői vi­szonyban fennálló ellentétek előreláthatólag 1980-ban is meglesznek. Mi tudjuk, hogy a szállító vállalatok is objektív nehézségekkel küszködnek, mégis az a véleménynünk, hogy mindenképpen meg kell talál­nunk a megoldást. Főleg a vál­lalatok kommunistáinak kelle­ne keresniük annak az útját, hogy a Serecfi Nikkelkohó kom­munistáinak segítséget nyújtsa­nak. Bohumil Černý: — Bízunk a megoldásban. Karbantartóink gondosan törődnek a rájuk bí­zott műszerekkel, berendezé­sekkel. Vállalatunk kommunis­ta és párton kívüli dolgozói mindent megtesznek annak ér­dekében, hogy igényes fel­adataikat hiánytalanul teljesít­sék. Az utekáöt Szlovák Műszaki Üveggyár üzemi klubjának aj­taja előtt állunk vasárnap reg­gel kilenckor. Kinyílík az aj­tó, betódul a gyereksereg. Né­hány késve érkező egyik cso­porttól a másikhoz futkos, de csak öt percig tart a látszóla­gos zűrzavar. Egy-kettőre meg­tudják a pionírok, hogy me­lyik csoportnak mi lesz a prog­ramja. A pionírsportolók Ladislav Skoriia elvtárs, a népi milícia gyári egységének parancsnoka köré gyülekeznek. Velük tart Leopold Václav elvtárs, az üvegfúvók bronz fokozatú szo­cialista munkabrigádjának ve­zetője is. Ok hamarosan a sportpályára vonulnak innen. A kirándulásra készülők programját Michal Sehvarcx elvtárs, a gyár közgazdásza ismerteti: — Irány a Rimavica. Végig­megyünk a balpartján, míg a hídhoz nem érünk. Rákászni is megpróbálunk majd, de leg­fontosabb, hogy mérések alap­ján megrajzoljuk a bejárt part­szakasz térképét. A hídnál vár« ni fog bennünket a gyári autó­busz, és azon jövünk vissza. Karol Litter elvtárs, az ifjú technikusok állomásának veze­tője a nagyterem túlsó sarká­ban gyűjti maga köré a fé­mek megmunkálásával foglal­kozó szakkör tagjait. Bemutat­ja nekik Štefan Falait mérnö­köt, és így magyarázza meg a mai programot: — Megpróbáljuk a fémek al­kalmazását az üvegkészítmé- nyek díszítéséhez. A mérnök elvtárs irányítja a gyárban azt a munkabrigádot, mely hason­ló művelettel foglalkozik, te­hát a most kezdődő kísérlet­sorozat irányítója ő lesz. Kü­lönben legközelebb az állomás műhelyében találkozunk majd. És elvonulnak ők is. Akik maradnak, a fiatalabb pionírok csoportja, azokkal hárman foglalkoznak: a csa­patvezető és két pionírinstruk­tor, Anna Vrábelová, Štefan Vaník, a gyár két fiatal mun­kása. Rendszeresen ők tartják a vasárnapi foglalkozásokat. Minden alkalommal valami olyasmiről, amiről minden gyer­mek sokat gondolkodik. Hogy mozognak az állatok? Hogy nő a fa, hogy nő a gyerek? Mi­lyen volt régen? Milyen egye­dül lenni és miért jó együtt? Most arról van szó, hogy mi­ért szoktunk félni és hogyan lehetünk bátrak? Körbeállított székek kendővel letakarva, és a csapatvezető mesélni kezd, hogy mikor még kicsi volt, anyukájával elment a vásárra, de ott ki tudja hogyan, elve­szett. Ott állt egyedül, és félt a sátrakban látott furcsaságok­tól, csörömpölő, zörgő dolgok­tól, Ijesztő figuráktól. — Nézzétek csak, itt vannak a kendő alatt letakarva — mondja. — Játsszunk velük vá­sárt) Verssel, dallal vásárolhatók. Amikor a kendő alól előkapja a megvásárolt „portékát", akár-* milyen csörömpölő, zörgő tárgy, az, vagy ijesztő látványfc bábu, figura, a gyerekek csak nevet-* nek. Amikor a vásárnak vége* körbeállítják a gyerekeket, megszólal a zene — Vivaldi Négy Évszakénak egyik tétele —, és lazítás, torna követke-' zik. Majd beszélgetés arról, hogy ki miért szokott félni. — Ha egy erdőben egyedül van az ember, akkor fél? —< kérdik a gyermekektől .— Hall-* gassátok csak ezt a zenét és képzeljétek el, ott vagytok az erdőben, de egyszer csak jö»ii a vihar... fúj a szél... zuhog az eső... azután lassan el-> csöndesedik minden. Játsszuk el a vihart! A hajladozó fákat, süvítő szelet, villámot! Zenemagyarázat, dramatizál lés. Utána sokféle színes gyur­ma kerül az asztalra, s ami* kor újra megszólal a zene, hosszú, elmélyült munka kö* vetkezik. Hajladozó fákat, vi« rágokat, hegyeket, vihar elől menekülő alakokat mintáznak. Közben Milan Sajgalik elv- társsal, az üzemi pártszervezet elnökével beszélgetek. — Vasárnap délelőtt történi az is, csak még tavUy — ma-* gyarázza —, hogy itt, ebben a nagyteremben közős gyűlést tartott a pártszervezet vezető­sége, a szakszervezeti üzemi bizottság, meg az alapiskola igazgatósága. Akkor határoztuk el, hogy a pionírcsapat fölött vállalt védnökség értelmében minden vasárnapra átadjuk aa üzemi klubot a pioníroknak. Elmondja azt is, hogy et csak egyik, és csak formálisan is megállapítható ténye a pat- ronálásnak. Azzal is törődtek, hogy az üzemi klubban, az ifjú technikusok állomásának mű­helyében, a pionírcsapat szak­köreiben megvalósuló tevé­kenységhez is segítséget adja­nak. A patronálási akció Irá­nyítója a pártszervezet volt, szervezője pedig a szakszerve­zeti üzemi bizottság. — Nem volt könnyű, kudar­cok, kitérők és sikertelen pró­bálkozások után értük el cé­lunkat — állapítja meg — de megérte a fáradságot. Láthatja, megérte. És látom: nagy fehér lapra kiteszik a gyurmából készített alakiatokat a gyerekek. Ügy nézik, vizsgálják az alkotáso* kát, mint szobrokat szokás. Lassan szedelőzködni kezdej nek: nemsokára egy óra van már, otthon kész az ebéd. Egy kisfiú az ajtóból még vissza^ fordul: — Legközelebb mit csináj lunt ? Kérdés ez, de benne az el* Ismerés. HAJDÚ ANDRÁS KERÉKASZTAL-BESZÉLGETÉS Pótalkatrész ellátás — gondokkal Ax egyik munkacsarnokban tették, beruházásaik karban­tartására még sincs kapacitá­suk. v František Kvocera mérnök: — A megszakítás nélküli ter­melés biztosítása érdekében különféle megoldásokat keres­tünk. S hogy sikerült is találni, azt vállalatunk dolgozói nagy- nagy igyekezetének köszönhet­jük. Főleg a termelésben és a karbantartásban dolgozókra gondolok. Gyakran saját műhe­lyeinkben magunk készítünk pótalkatrészt, de ez igen költ­séges eljárás, máskor a válla­latok közti kooperációval sike­rül eredményt elérni. Sokszor A Sered! Nikkelkohó

Next

/
Oldalképek
Tartalom