Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)
1979-05-06 / 106. szám, vasarnap
••o O) Szovjet repülőgép szórja a műtrágyát MINDEN ALKALMAS IDŐT KIHASZNÁLNAK A minap azzal indultunk el Nagytárkány (Veľké Trakany) felé, hogy találkozzunk az állami gazdaság határában se* gédkező szovjet repülőgép legénységével. — Nálunk már befejezték a fejtrágyázást, átrepültek a hel- mecí határba, ott folytatják a munkát — tájékoztatott Lippai Lajos elvtárs, a gazdaság vezetője. Mi mást tehettünk, irány visszafelé, Helmecre. Alighogy feltűnt a Kis-liegy lábánál terebélyesedő város, már az országúiról észrevettük az „Erős“ erdő környéki földek felett a műtrágyát szóró szovjet AN 2-es repülőgépet. Az út menti lucernásban kijelölt „repülőtérre" éppen akkor szállt le a gép, amikor a töltőhelyre értünk. Itt találkoztunk Lefkovics József igazgatóval, helyettesével, Juhász Lajos főmérnökkel, Bélán József fögépesítővel és Bajusz Ödön gazdaságvezetővel. Ök mutatták be a repülőgépről leugró Georgij Szepolu- hin főpilótát, Dimitrij Dalzsen- kov másodpilótát és Ivan Va- sziljevics Zverev s Anatolij Moroz technikusokat. Mindannyian Kurszkból érkeztek. — A két baráti ország megegyezése alapján körülbelül harminc ilyen repülőgép, mint a miénk, segédkezik hazájukban — közölte a főpilóta. .— Itt, a kelet-szlovákiai síkságon kettő, az egyik a michalovcei, a másik pedig a tőketerebesi járásban. Jelenleg a Királyhelmeci Állami Gazdaság földjein dolgozunk, majd a bolyi, gé- resi és más szövetkezetek határába repülünk. Egyébként június végéig segédkezünk a járás mezőgazdasági üzemeinek. Közben megtelt a repülőgép „gyomra“. Még egy rövid tanácskozás a gazdaság vezetőivel a megmunkálandó parcellákat jelölő térkép felett, s néhány perc múlva az AN-2-es repülőgép, „nyergében“ Sze- poluhin és Dalzsenkov pilótákkal, magasba emelkedett, s az „őtvenföld“ dűlő felett fehér porfelhőként hullott alá a műtrágya. — Nagy segítséget jelent ez a repülőgép számunkra — hangoztatta Juhász főmérnök. —■ A tárkányi, battyányi határban eddig csaknem ezerkétszáz hektáron elvégezték szovjet barátaink a munkát, ami nekünk, hagyományos módon, sokkal tovább tartott volna. — Közben számos erőgépet, munkaerőt is megtakarítottunk — vette át a szót Lefkovics József igazgató —, de ami a legfontosabb, a repülőgép segítségével hamarább a talajba kerül a tápanyag. — Nem beszélve arról — kapcsolódott a beszélgetésbe Bélán József főgépesítő —, hogy a kedvezőtlen időjárás következtében a mi gépeink akármikor nem is dolgozhatnak a nedves, átázott földeken. Ezt a határjáró találkozást arra is felhasználtuk, hogy áttekintést nyerjünk, hol tart a 6600 hektáros Királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) Állami Gazdaság a tavaszi munkák végzésében. A gazdaság vezetőitől megtudtuk, hogy a tervezett háromszáz hektáron magágyba került a tavaszi árpa, és több mint 950 hektáron pótolták a kiszántott őszi kalászosokat, s 220 hektáron rávetést is végeztek. Kétszáznegyven hektáron jói előkészített talajba került a cukorrépamag. Jó ütemben halad a szója, a takarmányrépa, a magkukorica vetése is. Azzal a meggyőződéssel távoztunk a helmeci határból, hogy a gazdaság vezetői, dolgozói minden alkalmas időt, órát és percet igyekeznek kihasználni az idei jó termés eléréséért. (kulik) Közösen beszélik meg a tennivalókat. A képen balról jobbra: Szepoluhin főpilóta, Zverev technikus, Juhász főmérnök, Bajusz gazdaságvezető, Lefkovics József igazgató, Dalzsenkov másodpilóta és Moroz technikus ÜLTETIK A PAPRIKAPALÁNTA K A T gépesítik a termelést Nemrég szakadtak fel a felhők utolsó foszlányai. A földparcellákat viztócsák tarkítják. Molnár Zoltán, a fegyvernek! (Zbrojníky) Május 9 Efsz segédkertésze kedvetlenül szemléli az égboltot és így kesereg: — Igaz, a májusi eső aranyat ér, de mostanában már annyi csapadék hullott a földre, hogy alig dolgozhatunk. Az átázott földön lassan halad a munka. A bevétel is későbben, vékonyabban jön, mint az előző években. Mindössze ötvenezer darab fejes salátát adtunk el. Más évek tavaszán sürgetnünk kellett a Zeleninát, hogy gyorsabban vegye át az árut. — Bizony úgy volt — hagyja rá Duba János főkertész. — Jobban kedvezett akkoriban az időjárás. Pár évvel ezelőtt már április húszadika körül a szabad földbe ültettük a paprikapalántákat. Most meg az üvegházban vannak. Nem mertük kiültetni a gyenge növényeket, mert még a fóliasátrak alatt is elég alacsony volt a hőfok. — Már húsz éve dolgozok a kertészetben — veszi fel a szó fonalát újra a segédkertész —, s egyre rosszabbak az időjárási viszonyok. Paprikát már jóformán csak fóliasátor alatt lehet termelni. Ezért az időjáráshoz igazodunk. Tavaly huszonöt, idén már negyven fóliasátor alá ültetjük a zöldséget, kísérletképpen két sátor alá paradicsomot is. Jogos a kertészek türelmetlensége, hisz a feladatok nagyobbak, a munkafeltételek viszont nehezebbek. A múlt évben harminc hektáros volt a zöldségkertészet, idén már hatvanöt hektáron termelnek zöldséget. A jó, a szakmáját értő munkaerő pedig évről-évre kevesebb. Nincs más ikiút, gépesíteni kell a termelést. A főkertész elmondja, hogy ebben nagy segítséget nyújt nekik a „Hronfruct" járási zöldségtermelő társulás, amelynek tagjai az efsz-ek, állami gazdaságok, a Zelenina és más felvásárló szerv, valamint a konzervgyár. 0 is tagja a vállalat vezetőségének. Szerinte jól indultak, mert a vállalat segítségével nagyobb nehézség nélkül idejében beszerezhették a fóliát, és még szállítóeszközt Is kaptak. A tervek szerint Podlu- žanyban lesz egy nagy géppark, ahová a legkorszerűbb gépeket összpontosítják. A helyi nehézségek, problémák megoldásáról a kiutak kereséséről s egyben a járás zöldségtermesztésének problémáiról, távlatairól is képet kapok. — Az előrehaladás feltétele a gépesítés — fejtegeti a főkertész. — Ezen a téren már megtörténtek az első lépések. Járásunkban Is dolgoznak már kombájnok néhány zöldségkertészetben. Elmondja, hogy a palásti (Plášťovce) és az ipolysági (Šahy) efsz-ben hagymabetakarító, a nagysallói (Tekovské Lužany) és a kissallói (Tekovské Lužianky) efsz-ben paradicsombetakarító gépsorok dolgoztak a múlt évben. A vállalat hamarosan káposztabetakarító kombájnt Is vásárol. En- netk nagyon örülnek, mert a szövetkezetben hat és fél hektáron termelnek káposztát. Úgy tervezik, hogy ha sikerül, helyben feldolgozzák, savanyítják. Ilyen módon több pénzt kapnak érte és hosszabb ideig foglalkoztathatják a kertészet dolgozóit. — Nem lehet már régi módon termelni — hangoztatja újra a főkertész. — A munkaerőhiány és a fejlődés újabb termelési módszerek kialakítására, alkalmazására kényszerít. A huszonöt hektár fűszerpaprikából öt hektárt géppel vetünk. Meglátjuk, ha sikerül a kísérlet, akkor a jövőben csakis vetőgéppel juttatjuk a magot a földbe. Ennek előnye, hogy nem kell palántákat nevelni. Valószínű, hogy a jövőben a fűszerpaprikát is kombájnnal takarítjuk be. Nagy tervek, elképzelések hangzanak el a felhősödő ég alatt, amelyek ha megvalósulnak, több zöldség termelését teszik lehetővé. A kertészek — habár sok nehézség áll előttük — mégis remélik, hogy Idén is túlteljesítik a termelési és pénzügyi tervet. A szocialista munkabrigád tagjai vállalták, hogy 168 000 korona értékű zöldséget termelnek. Olyan körülmények között dolgoznak, amelyek már megnehezítik munkájukat, de mégsem adják fel a küzdelmet, a reményt. Ojra megerednek az ég csatornái, de a két kertész így szól: —- Megkezdjük a palánták ki- tiltetését a fóliasátrak alá ... BALLA JÓZSEF ÖSSZHANGBAN AZ IGÉNYNÉL A gép- és traktorállomások, valamint a mezőgazdasági gépjavítók tovább bővítik szolgáltatásaikat A szocialista nagyüzemi, mezőgazdaság fejlődésének folyamatában jelentős szerepet töltöttek be a gép- és traktorállo- mások. Három évtizedes tevékenységük olyan időszak, amely terjedelmével lehetővé teszi a végzett munka sokrétű s konkrét elemzését, valamint az eredmények alapján és az igényekkel összhangban a jelen s a jövő feladatainak meghatározását. Ezekről, elsősorban a mezőgazdaságban használatos gépek és berendezések javításával kapcsolatos időszerű feladatokról és távlati tervekről Štefan / a c e n k o mérnök, a Gép- és Trakt or állomás ok, valamint Mezőgazdasági Gép javí tók TGE vezérigazgatóságának mezőgazdasági-kereskedelmi igazgatója a közelmúltban számolt be az újságíróknak. RÖVID VISSZAPILLANTÁS A küldetés és a végzett munka alapján a gép- és traktorállomások harmincéves tevékenységében három időszakot lehet megkülönböztetni. Az első, 1959-ig terjedő időszakban, amelynek végén a gép- és traktorállomások mezőgazdasági gépeiket eladták a gazdaságilag megerősödött egységes földművesszövetkezeteknek és állami gazdaságoknak, a gép- és traktorállomások dolgozói megismertették a földműveseket a föld közös megművelése és az új munkaformák alapjaival. A további éveket a különböző szervezési változások jellemezték. A hosszú lejáratú programtervek hiányában a gép- és traktorállomások fejlődésének üteme nem volt kielégítő, és helyenként a termelési profil is eltért a mezőgazdaság igényeitől. A CSKP XIV. kcmgresz- szusa bírálóan rámutatott a negatív jelenségekre, s 1972 január 1-én a Gép- és Traktorállomások, valamint Mezőgazda- sági Gépjavítók termelési gazdasági egységbe tömörültek. Az egységes irányítás eredményei már az 5. ötéves tervidőszakban jelentkeztek. A termelési gazdasági egység egyes üzemei következetesen a mező- gazdasági termelést kezdték szolgálni. Fő feladatuk a mező- gazdasági gépek, - traktorok, motorok nagyjavítása, az állat- tenyésztésben használatos technológia szerelése, karbantartása, valamint azon — elsősorban kissorozatú — mezőgazdasági gépek és bizonyos pótalkatrészek gyártása lett, amelyeket a gépipar nem vállalt. Része maradt a feladatkörnek a mezőgazdasági termelő tevékenység — elsősorban a növényvédelemben sa betakarításban nyújtottak segítséget — továbbá a gépesítésben dolgozók oktatása. MUNKASIKEREK ÉS FELADATOK A 8. ÖTÉVES TERVIDŐSZAKBAN A termelési gazdasági egység a CSKP XV. kongresszusának határozataival összhangban a 6. ötéves tervidőszak éveiben is sikeresen teljesíti feladatait. A tevékenység fejlesztésében a szövetségi kormány és az SZSZK kormányának 1977-ben elfogadott határozatai az irányadók, amelyek tíz, bizonyos vonatkozásokban 15 éves távlatban határozzák meg a gép- és traktorállomások, valamint mezőgazdasági gépjavítók fejlesztésének irányait. A feladatokkal összhangban a 6. ötéves tervidőszakban rohamosan növekedett a teljesítmények értéka Amíg például 1975-ben 1278 millió korona volt, tavaly már elérte a 1775 milliót, és 1980-ban megközelíti a két milliárd koronát. Bővült és összetételének arányaiban is változott a mezőgazda- sági üzemeknek nyújtott segítség. A szolgáltatások értékének növekedésében elsődleges szerepe a javítások, valamint a pótalkatrész- és gépgyártás bővítésének van, tehát annak, amellyel a termelési gazdasági egység a legjobban szolgálja a mezőgazdasági üzemeket. A teljesítmények növekedési arányánál gyorsabban növekszik a javításokért kapott bevétel, ami 1975-ben 269 millió, tavaly pedig 463 millió korona volt. A tervek szerint 1980-ban 600, 1985-ben pedig 900 millió korona lesz: A javításokért folyó bevétel növekedését elsősorban az ilyen jellegű szolgáltatás terjedelmének bővülése adja, miközben a javításra fordított viszonylagos összeg csökken; elsősorban a korszerű technológiai eljárások alkalmazása, a pótalkatrész-szükséglet csőik kentése, az iparszerű munka bevezetése, valamint a mezőgazdasági termelő és szolgáltató vállalatok közötti hatékony munkamegosztás által. Például amíg 1972-ben a javításokból eredő bevételnek 2,4, addig tavaly már 5,5 százalékát tette ki az elhasználódott pótalkatrészek felújításáért kapott ösz- szeg. A munkamegosztás keretében a gép- és traktorállomá- sok, valamint mezőgazdasági gépjavítók szakosított üzemeli fokozatosan átveszik a III. fokú javításokat, vagyis a gépek nagyjavításait, valamint a gépek szezon utáni javításából a géprészek javítását. Az I. fokú javítások — alapkarbantartás, műszeres ellenőrzések, a munka közben előfordult hibák eltávolítása — a mezőgazdasági üzemek műhelyeinek, a II. fokú javítások — traktorok, Önjáró gépek, beépített gépsorok tervezett és szezon utáni javí" tása — a fenti üzemek, valamint a gép- és traktorállomások kijelölt műhelyeinek lesz a feladata. A TUDOMÁNYOS ÉS KUTATÓMUNKA SZEREPE Az időszerű és a távlati tervek komplex munkát, rugalmas és átgondolt irányítást, valamint szilárd tudományos-kutató bázist igényelnek. Gondos előkészületek és részletes felmérések előzik meg például a mezőgazdasági üzemek javító kapacitásának rákapcsolását a gép- és traktorállomások javító szolgálataira. Igényes feladat a diagnosztikai központok kiépítése és felszerelése, amelyben a termelési gazdasági egység a fő segítő, s amelyekből 328-ra lesz szükség Szlovákiában. A távlati terveket is figyelembe véve gondos munkát igényel a nagyjavításokra szakosított üzemek területi elhelyezése, hogy azok a gépek nagyságával, műszaki szerkezetével és számával összhangban legyenek, s a gazdaságosság igényeinek is megfeleljenek. A termelési gazdasági egység keretében a tudományos- és kutatómunka fellegvára a Rovin- kai Mezőgazdasági Gépesítési Kutatóintézet, ahol az említett problémák megoldásán túlmenően elsősorban egyes, speciális küldetésű mezőgazdasági gépek gyártásának előkészítésével foglalkoznak. Az új feladatok legújabbja 1978. január 1-től időszerű, amikor hazánk is tagja lett az Agromas szervezetnek, amelynek keretében a szocialista államok közösen fejlesztik ki és gyártják a zöldség, gyümölcs és szőlő nagyüzemi termesztéséhez szükséges gépeket. Nálunk e részvételnek a rovinkai kutatintézet a központja, amely a fejlesztésben a fő koordináló szerepet kapta. Ezen túlmenően a gép- és traktorállomások, valamint mező- gazdasági gépjavítók a gépek gyártásába is aktívan bekapcsolódnak. A tervek szerint a termelési gazdasági egység üzemei a nemzetközi gépgyártás keretében tíz fajta gépet fognak gyártani, elsősorban a szőlő- és a gyümölcstermesztésben folyó munkák megkönnyítésére. Ennek előkészítése valamennyi feladat közül az egyik legigényesebb. EGRI FERENC 1979. V. 6.
