Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)
1979-05-30 / 125. szám, szerda
A takarmányszárítás mesterei TERVSZERŰ ÉS SZORGOS MUNKA EREDMÉNYE AZ ELSŐ HELY Huszonnégy ember,. valamennyien a szocialista munkabrigádok bronzérmének tulaj donosai. Munkahelyük a Csiliz közi (Medzičilizie) Egységei Fnldművesszövetkezet takarmányszárítója, és Szlovákiában tavaly az azonos munkakörben dolgozó kollégáik közül ők érték el a legjobb eredményt. Tavasztól őszig 570 vagon ta karmánylisztet készítettek, sa mázsánként felhasznált tüzelőanyag 18 kilogramm alatt volt — Ezt kaptuk — mutatta B«- kócza László, a szárító vezetője az elsőséget tanúsító emlékérmet. — Szárítónk hatodik éve üzemel, a versenyben min dig az élvonalban végeztünk, a tavalyi elsőség tehát neim amolyan rendkívüli, kiugró ered mény. Elsősorban másoknak tanulságul felelevenítettük a tavalyi év krónikájának néhány részletét. — Május tizedikén kezdtülk a munkát, és december közepén álltunk le. A két Időipont között egyhuzamban dolgoztunk, egyetlenegy műszakot sem hagytunk ki. Mindig csak annyit álltunk, amennyi időt a szükséges karbantartás, illetve Túl nedves a szecska, nagyobb- ra kell vágni. Rákócza László /jobbról) és Lantódi Ferenc a váratlan meghibásodások el távolítása igényelt. — Sok helyen éppen a folyamatos nyersanyagellátás okozza a problémákat. — Szervezés kérdése az. egés£. Lucernát hatszáz hektáron termesztünk, a szezon nagy ié szében ezt szárítjuk. Az egyes Esztergályosaink majd helyrehozzák. Heke Zoltán (búiról) és Csíkász Aurél (A szerző felvételei) kaszálások közötti időt intenzíven termesztett fű szárításával töltjük ki, ősszel pedig kuko- ricasilót szárítunk. Tavaly a szezon végén még répaszeletből is készíthettünk takarmánylisztet. — És az idén? — A répaszelet szárítását átveszi a cukorgyár, így előreláthatóan már november középén leállunk. Ezért tervünk is kisebb a tavalyi valóságnál, de unatkozni így sem fogunk. Feladataink teljesítéséhez 1978- ból áthoztunk minden jó tapasztalatot és munkamódszert, az előfordult hiányosságokból pedig levontuk a tapasztalatokat. Csíkász Aurél, a vezető helyettese jött be az irodába. Kérésre sem érkezhetett volna pontosabban, hogy segítsen számba uennl a hasznos muniHölczl Alicát munka közben zavartuk kamódszereket és a tanulságokat. — Elromlott az egyik járva- szecskázó tengelykapcsolója, azt javítottuk meg — mondta magyarázatul olajos kezére. — Veszélyben volt a folyamatos nyersanyagellátás? — Nem, mert két gépünk van, de így nyugodtabbak vagyunk, ha mind a kettő üzemképes. A gyakorlat már megtanított arra, hogy az akadozó pótalkatrész-ellátás miatt a szárító folyamatos üzemelését nem építhetjük egy szecskázóra, sőt kettőre is csak úgy, ha a gépeken használt aggregátorokból tartalékaink vannak. Tegnapelőtt például az egyik jarvaszecsikázón elromlott az olajszivattyú, s más megoldás hiányában a tartalékmotorról kellett leszerelnünk. Kinn, az udvaron majd újabb konkrét példával szolgálok, de vár a kollégám, a darálót kell szétszedni — fejezte be már indulóban. Mi is követtük, de a laboratóriumban tett kerülővel. Hölczl Alicát munka közben zavartuk meg. — Naponta hat-hét alkalommal a laboratóriumi műszereken is megmérjük a takarmányliszt nedvességét. így ellenőrizzük a szárító műszereinek pontosságát, és kétszeresen vigyázunk a minőségre. — Az eredmény? — Tíz fölött van a nedves- seg, optimális a tizenkét százalék. Azonnal jelzem a szárítás mesterének, hogy tegye meg a szükséges igazítást. — Kis dolog, de összeadva sokat jelent még ez is — ösz- szegezte a hallottakat a vezető. — Minek vonjunk ki a szecskából akárcsak egy százalékkal is több vizet, hiszen az mind időt, energiát igényel. De ez is — mutatta az udvaron a pótkocsiból csepegő lu-, cernalevet. Hívta Lantódi Ferenc traktrost, és közösen vizsgálták meg a szecskát. — Mondd meg, hogy kettessel vágjanak — szólt a rövid utasítás, majd a magyarázat következett. — Gyenge lucernát kaszálunk, így átmenetileg elálltunk a kétmenetes betakarítástól, mivel a rendfelszedő sokat elhagyna, és a veszteség csökkentése is lényeges követelmény. Jédi László traktoros érkezett meg az új rakománnyal. Traktorával két pótkocsit vontatott, mindkettő oldalait dróthálóval magasították meg, és a rakomány még csak véletlenül sem nőtte túl a háló tetejét. Az észrevételre adott magyarázat rövid, de sokatmondó volt. — így kell annak lennie. Két pótkocsit vontatva kelten is győzzük a hordást, és nem válna dicséretünkre, ha „lucer- naszecska-szőnyeg“ jelezné az úton, hogy merre járunk. íme, az ígért példa — mutatta a vezető helyettese a daráló darabjait. Beké Zoltán kollégájával éppen végeztek a gép szétszerelésével. — Eltörött a tengely csapágya, és a tengely is megrongálódott. Oj nincs, esztergályosainknak a régit kell helyrehozni. De nagy baj nincs, mert darálóból is kettő van. Benn, a teremben Simovics Árpád felügyelt a műszerekre. — ön hogyan, mivel járul hozzá a szlovákiai elsőséghez? — Következetesen ügyelünk az egyenletes adagolásra, « szárítás mértékére, és ha elromlik valami, azt gyorsan megjavítjuk. Ha szükséges, akkor még műszak után is maradunk. — A kollégák is ezt vallják? — Igen. Egy kollektíva, szocialista munka brigád vagyunk. Nekem éppúgy érdekem, hogy gyorsan megjavítsuk, mondjuk, a határban dolgozó szecskázót, mint az ott dolgozó traktorosnak az, hogy itt, benn ne legyen semmi fennakadás. — Vajon a sok tanulságos észrevétel után még tud valami hasznosat ajánlani a vezető más szárítókban dolgozó kollégáinak? — Talán csak azt, hogy nagyon jól bevált a liszt granu- lálása. tgy ömlesztve tárolhatjuk, kisebb a tűzveszély, és a traktorossal együtt négy munkaerőt takarítunk meg. Nálunk egy műszakban mindössze hét ember dolgozik, beleszámítva a lucernát kaszáló és szállító traktorosokat is. — Már csak egy kérdés. Milyen az idei folytatás? —■ Május 14-én indultunk, és eddig műszakonként, tehát tizenkét óra alatt átlagosan 135 mázsa takarmánylisztet készítettünk. Ez jobb a tavaly, azonos időszak alatt, elért eredménynél. EGRI FERENC Kommentáljuk Nem mindegy, milyen áron A közelmúltban két rangos fórum is foglalkozott a mezőgazdaság jelenlegi helyzetevei; mégpedig a CSKP KB 13. ülése és az Efsz-ek IX. kongresszusa, s határozatban tűzte ki e fontos népgazdasági ág jövőbeni nagy feladatait. Milyen feladatokról is van szó? Arról, hogy a mezőgazdasági üzemeknek a jövőben tovább kell növelniük a heJk- tárhozamokat, mindenekelőtt gabonafélékből, hogy ezekből a terményekből minél közelebb jussunk az önellátáshoz. Továbbá az állattenyésztés igényeinek megfelelő mennyiségű takarmányt kell termeszteniük, fokozniuk kell a tej és hústermelést, s mindezt úgy — s ezen van a hangsúly — hogy a tvmékek előállításának költségei csökkenjenek? Egyszóval termeljenek hatékonyan. A mezőgazdasági Üzentek a hatékonyság fokozására már a hetvenes évek elején megtették az első lépéseket, ezen az úton kell tovább haladniuk. Kulcsfontosságú kérdésként kell kezelni a hatékonyságot, inert munkájukat már nemcsak aszerint értékelik, hogy mennyit termelnek, hanem aszerint is, hogy milyen áron. Minden tájegységben, más-más jellemzi a mezügazdasagi termelést. Más feltételek közepette gazdálkodnak Csallóközben, és mások az adottságuk a hegyi és a hegyaljai körzetben. A terveket nézegetve azonban látjuk, hogy a hatékonyság növelésének lehetőségét szinte mindenütt ugyanabban, az anyagköltségek csökkentésében látják. S a hatékony gazdálkodás nagy tartalékának szinte mindenütt a földalap jobb kihasználását, a takarmány gazdaságos felhasználását, a műtrágya helyes kezelését, a fölösleges járműhasználat kiküszöbölését, energiatakarékossági intézkedések foganatosítását, a mezőgazdasági dolgozók szakmai műveltségének a növelését tartják. Miért éppen ezeket? Nézzük a termőföldet. Ugyanakkora területről háromszor annyi gabonát takarítunk be, mint harminc évvel ezelőtt. Mégsem merült ki még teljesen a termőképesség fokozásának összes forrása. Nem tettünk meg még mindent az agrotechnikai előírások pontos megtartásáért. Pedig mindez egy fillérbe sem kerül, s ugyanakkor döntően befolyásolja a terméseredményeket. A takarmányozás gazdaságosabbá tétele azzal indokolt, hogy kilónyi hús, liternyi tej előállításához több takarmány fogy a kívántnál. E téren pazarlást jelent az is, ha a jő genetikai képességű állatot nem takarmányozzák megfelelően, de az is, ha a jó minőségű takarmányt kis termelékenységű állatta) etetik meg. Műtrágyafelhasználás nélkül magas hektárhozamok el érése lehetetlen. E fontos tápanyaggal mégsem bánnak kellőképpen, sok helyen a szabadban tárolják. Márpedig megállapított tény, hogy szabadban tárolás esetében a tápanyagveszteség tetemes. A mezőgazdasági üzemek a jövőben kiküszöbölik ezt a káros jelenséget. A szakmai műveltségnek azért van kiemelt szerepe a hatékonyság növelésében, mert ha a műszaki fejlesztéseket nem követi a szakemberképzés, akkor az értékes gépet nem használják ki kellőképpen, az új technológiák alkalmazása nehézségekbe ütközik. Mezőgazdaságunk tehát olyan fejlődési szakaszban van, amikor a hatékonysági, minőségi elemek mind erőteljesebben kerülnek előtérbe. Ezeknek a követelményeknek a mezőgazdasági üzemek megalapozott tervezéssse), előrelátással, h a végrehajtás gondos szervezésével akarnak eleget tenni. KOVÁCS ELVIRA A háromezredik Legnagyobb megrendelő a Szovjetunió A ČKD vállalat prágai Mozdonygyára a minap kisebb ünnepség színhelye volt: a Ma- si no import szovjet külkereskedelmi vállalat 15 év leforgása alatt már a háromezredik ČME 3 típusú ,, č me Iáiknak" be. cézett mozdonyt vétte át. A piros — zöld — sárga és fekete színekben pompázó vil- lanymozdonyra, amelynek óránkénti sebessége eléri a 95 fcm-t, méltán büszkék alkotói. 1350 lóerős motorja emelkedő terepeken is több mint 4000 tonnányi teher szállítására alkalmas. A megrendelés szerint a mozdonyok tervezésénél és szerkesztésénél a szakemberek a Szovjetunióban gyakori homér- sékletkülönbségekre is tekintettel voltak. Hazánkban ilyen rendkívüli teljesítményű mozdonyokra nincs szükség, s ezért imindösz- sze hármat tartottunk meg belőlük. Egyikük az 1963-ban készült mintadarab, a másikat a Mototechna Ágcsernyői (Čierna nad Tisou) a Zsiguli gépkocsik rakodóhelyén használja, a harmadikat pedig a Tušimice környékén levő banyákban üzemeltetik. A Szovjetunióban azonban rendkívüli szolgálatot tesznek ezek a több korszerű berendezéssel ellátott termékek, ahova 1948 februárja óta a CKD üzemei exportszállítmányaiknak több mint 50 százalékát irányít, ják. Kezdetben gőzmozdonyofckal, majd 1959 óta motoros mozdonyokkal láttuk el egyre nagyobb mennyiségben a Szovjetuniót. Szakembereink felikészültségét és a termékeik iránti fokozott érdeklődést bizonyítja, hogy míg az első ezer ČME 3 típusú mozdony 82, a további ezer darab 53 hónap alatt készült el, A harmadik ezer gyártása azonban már csak 44 hónapig tartott. A 6. ötéves tervidőszakban a Mozdonygyár összesen 1370 korszerű mozdonyt készít. Ennek kétharmadát legnagyobb megrendelőjének, a Szovjetuniónak szállítja, amely a 7. ötéves tervidőszak végéig további, kb. 1500 mozdonyra tart igényt. átadott mozdony — a háromez rediik — ma már Agcsernyőn teljesíti küldetését. Köztudott, hogy a Szovjetunió széles nyomtávú vágányai — a mi 1435 mm-es vágányainkkal ellentétben — 1520 mm-esek. Ez a kettőskerekek cserélésével járó többletmunka a határon elkerülhetetlen ugyan de a dolgozók véleménye szerint megéri a fáradságot. A Mozdonygyár dolgozói a háromezredik termékük átadásával sem mondták ki az utol só szót. Fejlesztési tervüket A ČME 3 típusú mozdonyok műszaki színvonala az elmúlt 15 esztendő során egyre emelkedett. A mozdonyok megbízhatóbban közlekednek és élettartamukat állandó üzemeltetésük ellenére is sikerült lényegesen meghosszabbítani. Ez azonban nemcsak a Mozdonygyár érdeme. Egyebek között a CKD többi üzemén kívül a termékek alkatrészeinek előállításában több száz kivitelező vállalat vesz részt, amelyek közül különösen fontos szerepe van a dubnicai Szlovák Kohászati Üzemeknek, a radotíni Janka gyárnak, a plzeííi Skodáin ű vek nők, vagy akár a kunči- cei Klement Gottwald Oj Kohóműnek. Az elődeitől további újításokkal különböző, napokban már 2000-ig kidolgozták. Kezdeményezésüknek köszönhető, hogy a Szovjetunióban már 6000 tonnás teherszállításra alkalmas ČME 3/N típusú mozdonyok két mintadarabjának a megfigyelése is javában folyik. És hogy minden valószínűség szerint ezek is beváltják a hozzájuk fűzött reményeiket, arra A. T. Golovatyjnak, a Szovjetunió közlekedésügyi miniszterének elismerő szavaiból is következtethetünk: „A mintadarabok könnyen kezelhetőik, üzemeltetésük megbízható és javításuk sem okoz különösebb nehézséget" — mondotta. A szovjet vasutasok tehát indokoltan elégedettek a Mozdonv- gyár termékeivel. KARDOS MÁRTA 1979. V. 30. t
