Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1979-05-28 / 123. szám, hétfő

A lengyel futball berkeiből

A KS Rucii Cborzow egyike ázom lengyel labdarúgó-csapatoknak, amelyek 1927 óta állandóan az 1. ligában szerepelnek. A klub kék-fehér színű zúszlóján 12 aranycsillag szimbolizálja, hogy ez az együttes tucatszor volt országos bajnok. Még nem fejeződtek be a ángyéi labdarúgó-liga küzdeimei, de Chorzowban már problémát okoz a tizenharmadik csillag zászlóra helyezése.

A Ruch együttese az elmúlt két esztendő során nagy nehezen meneküli meg a kieséstől, most viszont biztosan vezeti a ligamezőnyt, támadó felfogásban játszik, bár nincs válogatott játékosa. A Ruch Chor. zow csapata élénk kapcsolatot tart fenn az észak-morvaországi és a szlovákiai egyesületekkel és nem véletlen, hogy tzt a báoyászklubot legnagyobb sikerei idejen éppen csehszlovák edző, Michal Vicán vezette. Egyébként is volt cseh. szlovák kapcsolata a továbbiakban is a chorzowi csapatnak, mert Vičan utJJja František Havránek lett, aki aztán betegség miatt kénytelen volt működése színteréről távozni.

A chorzowi csapatnak jelenleg a lodzi származású, 50 esztendős Leszek Jezierski az edzője, akitől megkérdezték, mi a véleménye a modern labdarúgásról. íme a válasz:

— Az a hír járja rólam, hogy a lengyel edzők közül én voltam legtöbbször a bírálat tárgya. Ezt annak köszönhettem, hogy nem ismertem el a fut- ballelmélet és úgynevezeti tut- ball-tudomány felsőbbrendűségét a gyakorlat fölött. Szerinteun Vičan edző céltudatos munkájával Chorzowban nagyszerűen megalapozta azt a csapatot, amely ma ilyen kivételesen szerepel. Azt kifogásoltak nála, hogy nem ad lehetőséget a fejődőképes játékosoknak. Az igazság viszont az, hogy rossz .edzőnek minősíthető, aki nem a bevét összeállítási! csapatot szerepelteti. Én magám is ezt tenném. A Vicán vezette Ruch kétszer volt bajnok. kétszer lengyel Kupagyőztes és kétszer vicebajnoik. Havránek edző már akkor érkezett, miikor az oly sikeres játékosok befejezték aktív szereplésükül és utódjaik képessége még messze elmaradt az övékétől. Havránek nem kapott kellő támogatást a klubtól.

— Nekem már egészen ú] ikeretü csapat áll rendelkezésemre. A fiatalabb tehetségek számára a „B“-csapat e bizonyítási hely, csak az a baj, hogy tartóiékcsapatumk csupán a kerületi bajnokságban szerepel. Ott sem sok újat tanulhatnak a labdarúgóik. Labdarúgó-iskolával rendelkezünk, amelynek irányítója a volt híres lengyel gólkirály, Gerard Ci*;stiik, és vezetésével jelentkezniük kell az eredimények- neik.

Szerencsémnek mondha tóm, hogy a világbajnokságra való tekintettel hosszú volt a felkészülési idő a lengyel ligá- ban. Ősszel mégis gyengén kezdtünk és három forduló után egyetlen pointűnik volt. Az alapos közös munka meghozta gyümölcsét. Két játékosunk, a 21 éves válogatottaik keretének tagja, hárman az olimpiai csapatban szerepelnek, de a nagy válogatott ban még játékosaink egyikét se vették számításba. Ez bizonyos fokig jó megoldás számomra, mert a liga-kötelezettségeknek teljes mértékben eleget tehetünk. Csak a hatodik hely elérését terveztük, tehát alaposan túlteljesítünk. A Ruch Chorzow nem a nagy játékosegyéniségek csapata, hanem kitűnő kollektíva, amelynek Lengyelországban nincsen párja. Amit tud, nem nevezhető csodának. Gyorsaság, szívósság, a labda nélküli mozgás, a hallatlan küzdeni akarás jellemzi a csapatot. Az edzésén sem fecséreljük az időt olyan helyzetek gyakorlásával, amelyek nagy ritkán adódhatnak a pont küzdelemben.

— Számítok a játékosok intelligenciájára és arra, hogy mindannyian tudatában vannak a labdarúgó-karrier rövid voltának és ezt a rövid időt kár volna a tehetség elfe csérlésé re használni. Az egész idény folyamán elmaradtak még a fontos mérkőzések előtti összpontosítások is, mégsem kellett fegyelmi kérdéseiket megoldanunk. Példás volt a játékosok életmódja is. A Lengyel Labdarúgó Szövetség előírásainak megfelelően megkülönböztetett juttatást kapnak a játékosok, mégis tudják, hogy az újabb bajnoki cím minden fáradságot megér. Annak a csapatnak, amely 60. születésnapjának ünneplésére készül, a legszebb ajándékot készítik elő.

(ČSTK — Ambros)

Kanada és a jégkorong

Kanadában % közeleg a nyár, mégis sokat foglalkoznak a jégkorong sporttal. A szakértők zöme élt-halt a Stanley Kupa döntőjéért, nehezen várta ki a Montreal Canadiens — New York Rangers sorozat befejezését, de még sokan visszaemlékeznek az áprilisban Moszkvában lebonyolított világbajnok* sagra.

A kanadai cikkírók abban megegyeznek, hogy válogatottjuk negyedik helyezése kudarc. Az előző évekkel ellentétben

Kanadában és üz Egyesült Ál lamokban a jégkorongsport ban változatlanul a Stanley Kupa küzdelmei jelentik a leg nagyobb érdeklődést kiváltó eseménysorozatot. .4 híres serleget a Montreal Canadiens együttese hódította el és csapatkapitányát a lelkes nézők vállukon viszik le a küzdőtérről

pa.szlalt edzők vezetésével edzőtáborozáson talá hkoznának, s bemutató mérkőzésen szerepelnének otthon csakúgy, mint Európában. Emellett természetesen minden nagy tornán szerepelnének. Feltehető, hogy a fiatal játékosokkal való alapos foglalkozás és az európai jégkorongozással folytatódó erőmérés pozitívumot jelentene az NHL, de az egész kanadai jégkorongé zás, s főleg a válogatott számára. így ez az egýtilies sokkal mé 11Óbb mő.

1379

V. 28.

(CSTK fölv.)

ezúttal nem a válogatás hibás voltára mutatnak rá, inkább koresik a kiutat, hogyan lehetne a viiág jégkorong sportjában rangosabb helyet kicsikarni Kanada számára. Érdekes, hogy újításokkal leginkább maguk a jégkorongozók jelentkeznek. Marcel Dionne, aki két esetben volt a világbajnokságon részt vevő csapat tagja, így nyilatkozott:

— Minden évben már szeptemberben össze kellene állítani a válogatott csapatot, mégpedig olyan játékosokból, akik éppen megváltak a junior korosztály küzdelmeitől. Olyan szerződést köthetnének az NHL csapataival, hogy az egész év folyamán a válogatott rendelkezésére állhassanak.

Úgy képzelik el, hogy a válogatott keretének tagjai talesz róla az új kollektív mag állapodás aláírásánál is. Ennek ellenére még olyan játékos sem bízik társai igyekezetében, mint Esposito, aki már többször nyíltan megmondta véleményét. A klubok vezetői a busás jövedelmek érdekében újabb utakat keresnek és mindenképpen meg akarják hosz- szabbítani az idényt.

Teljes valóságában jelentkezik a kanadai jégkorong válogatott problémája is, amelyről a sajtóban érdekes cikkek jelentek meg Dionne és Esposito, valamint az NHL elnökének, Jyhn Zieglernek tollából is. Mindannyian úgy vélik, hogy a világbajnokságok rövi- debb lélegzetű lebonyolítása lehetővé tenné a profi ligában a szükséges szünet beiktatását, s így Kanadát valóban a legjobb játékosok képviselhetnék. Ez azonban csak részleges megoldást ígér. A kanadai jégkorongozásnak át kell térnie a tervezett és rendszeres munkára, mert amíg a válogatottat nem készítik fel a legmodernebb követelményeknek meg felelően, igazi sikerre nem számíthat, továbbra is a pénzügyi mesterkedések területének rabja lesz. Ha a jelenlegi helyzet nem változik, Kanada válogatottja hiába várja, hogy méltóbb hely várjon rá a világ jégkorongozásában.

A hathatós biztatásnak általában megvan az eredménye. Erőt ad a csapatnak és megjön a játékosok önbizalma. Az ilyesmi külöúö- sen a válogatott mérkőzésein nagyon fontos (ÜSTK fölv.)'

DIÓSGYŐRRE FIGYELVE

Május 30-án a csehszlovák labdarúgó-közvélemény is Diósgyőrre figyel, ahol az o'imp fai selejtező visszavágó-mérkőzését játssza Magyarország és Románia együttese. Az érdekelő dés elsősorban azzal magyarázható, hogy az említett két küzdő fél valamelyike majd a csehszlovák, valamint a lengyel csapat további ellenfele lesz a moszkvai olimpiára vezető úton. A FIFA emlékezetes és sokat vitatott döntése értelmében sajnos az olimpiai tornán nem lehetnek ott megkülönböztetéstől mentesen a leg- job labdarúgók, akik az előző VB selejtezőiben és magán a MUNDIAL-on szerepeltek, nem juthatnak szerephez. A további fájó megkülönböztetés, hogy a baráti szocialista államok kép. viselete az olimpiai tornán nem felel meg futbal lünk olimpiai hagyományának, helytállásának. A Szovjetunió válogatottja házigazdaként lesz az olimpiai 16-os mezőny tagja, az NDK pedig a cím védője- ként. A bolgár együttes a rö. videbbet húzta a csehszlovák csapattal szembeni kettős erőpróbán. Május 30-án vagy a román, vagy a magyar csapat válik meg a továbbjutás lehetőségétől. Hogy milyen nehéz olyan három együttes legjobbjának bizonyulni, mint amilyen az eddig erőnyerő lengyel, az első akadályon már túljutott csehszlovák, továbbá a magyar, vagy a román csapat, nem is kell különösebben ecsetelni. Csak a legutóbbi olimpiai tornákat vegyük például: Montrealban az NDK,

Münchenben Lengyelország, Mexikóban Magyarország volt az aranyérmes, s mindhármuk semmiképpen sem lehet a 16- os mezőny tagja 1980-ban.

Akik látták a Pitestiben sorra került Románia — Magyar- ország olimpiai selejtező labdarúgó-mérkőzést, meggyőződhettek arról, milyen veszélyes ellenfél a fiatal román együttes, amely ott 2:0 arányban győzött. Ám az is igaz, hogy a magyar csapat szinte teljesen ártalmatlan támadósorral játszott. A román olimpiai csapat azóta országos válogatottként Ciprus ellen idegenben EB selejtezőn szerepelt és csak 1:1 arányú döntetlent ért el .. .

Amint már arról hírt adtunk,

az olimpiai selejtezőben a két mérkőzés eredményének összesítése után a pont és gólarány- egyenlőség esetében az idegen- ben lőtt gólok nem számítanak duplán. Ha tehát a rendes játékidőben a magyar csapat két góllal győzne, 2X15 perces hosszabbításnak kellene következnie. Ha akkor sem születne meg a döntés, 11-esek rúgásával kell folytatni.

A Magyar Labdarúgó Szövetség új vezetősége elsősorban az úgynevezett olimpiai csapattól várt el a jó átlagosnál iöb- bet. Kovács Ferenc, az „A" válogatott szövetségi kapitánya jó néhány olyan játékos szereplését is igényelte, akik eredetileg az olimpiai keret tagjai, így legalább nemzetközi rutinra tehetnek szert. Csatárok leién azonban eddig olimpiai keret és csapat szintjén nem $ok biztatót lehetett látni, pedig Lakat Károly, a két olimpiai bajnokság fegyverkovácsa sokat próbálgatott . ..

Lehet, hogy a diósgyőri kör. nyezet jót tesz a házigazda együttesének. Talán nagyobb biztatást kap, mint a magyar labdarúgás hajdani fellegvárában, a Népstadionban, amely az utóbbi idők mérsékeltebb válogatott-teljesítményei miatt nem örvend különösebb látogatottságnak. ZALA JÓZSEF

A kapu elé melt labdákat a jó érzékkel rendelkező kapusnak hárítania kell, mint azt jelenetükön Veselý, a Dukla Banská Bystrica kapuvédője teszi.

(Vojtíšek fölv.)

AZ OLIMPIAI GYŐZTESEK RECEPTJE

dón képviselhetné e sport őshazáját, mint elődjei. A Moszkvát megjárt fiatal jégkorongozók értékes tapasztalatokat szereztek és hasznukra válna, ha egész évben nagy játékerejű ellenfelekkel küzdhetnének.

A legtöbb kanadai szakember úgy látja, hogy túl hosszú a kanadai jégkorong-idény és a legtöbb játékosnak is ez a véleménye. Sokan attól tartana,*, hogy hamarosan augusztustól júniusig egyfolytában küzdenek majd a kanadai jégkorongozók. Egy csapat számára túl sok nyolcvan mérkőzés és a Stanley Kupában elviselhetetlen a 16 résztvevővel lebonyolításra kerülő selejtező küzdelem.

A kanadai jégkorong-idény már évek óta vita tárgya a játékosok és a klubtunlajdono- sok között és bizonyára szó

Sokolov, nyugat-csehországi város az elmúlt napokban a női kosárlabdázás jegyében élt. A Szovjetunió, Csehszlovákia, Bulgária és Kuba válogatottja az említett országok fővárosának neve alatt szerepelt Csehszlovákia Nagydíjának 21. tornáján. Nagyon érdekes tapasztalatokkal szolgált az edzők szemináriuma is, amelyen több külföldi szakember előadása hangzott el.

Az egyik legérdekesebb kötetlen előadást a szovjet csapat 60-as évekbeli edzőjétől, Angela Alekszejevától hallották. Az élvonalbeli női kosárlabdázás további fejlődésének lehetőségéről beszélt. Véleménye szerint a Szovjetunióban az edzők az eddiginél is nagyobb gondot fordítanak a gyorsaságra, a szívósságra, az elrugaszkodás, a felugrás technikájára, mert ezek az elemek a modern kosárlabdasportban külön-kü- lun is nagyon fontosak. A kosárra dobásnál az eddiginél lényegesebben kell 'kihasználni a csukló szerepét és a játék felgyorsulása megköveteli, hogy a szereplők mozgása gazdaságosabb és átgondoltabb legyen.

Az élvonalbeli játékosoktól megkövetelik az univerzialitást, tehát nem elég csak a kosár alatti játékban kitűnni, közepes vagy nagyobb távolságokról kosárra dobni, illetve csak néha bekapcsolódni a gyors akciókba. Mindennek tűk röződnie kell a mindenkori edzéseken is. Az elmondottakból is kitűnik, hogy a szovjet női kosá rblabdasport módszertani szakemberei milyen nagyszerű anyaggal rendelkeznek. Megjegyezhetjük, hogy az óriás termetű Szemjonován kívül, — aki természetesen mindig speciális feladatot old meg, — a többiek játékában a kívánt elemek megtalálhatók.

A többszörös olimpiai bajnok és Európa-baj- nok gondoskodik az utánpótlásról is. Nemcsak az ,,A“-csapat részesül minden részletre kiterjedő, hosszan tartó felkészülésben, de a ,,B‘‘- együttes is, amelyben 23 évnél fiatalabb játékosok szerepelnek, továbbá a 19 évnél fiatalabb juniorok és a 17 évet még be nem töltött lányok. Az élvonalbeli női kosárlabdázók évente átlag 1200 órás edzést tartanak. Ez magában foglalja a válogatott csapat mintegy ötven napra terjedő rehabilitációját is. A szakvezetők nézete szerint a válogatott csapatban szereplők legmegfelelőbb életkora a 23 és 27 év között lehet, annak ellenére, hogy nem egy női kosárlabdázó már 18 évesen Is egészen kiváló teljesítményt nyújt.