Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)
1979-05-19 / 116. szám, szombat
üssm. 1979 V. 19. A LÉNYEG: A TETTEK M iközben dolgozóink mindent megtesznek a terv- leladatok sikeres teljesítéséért és az év elejei kiesések pótlásáért, pártunk, szervei, szervezetei, az összes kommunisták a pártélet fontos eseményére: a tagkönyvcserére készülődnek. Minden kommunistának arra kell törekednie, hogy a tag könyvcsere teljesítse legfontosabb politikai célját, és ne váljon azzá, amivé nem szabad válnia: kizárólag szervezési, technikai vagy adminisztrációs üggyé. Ezért ismételten hangsúlyozni akarjuk, hogy a tagkönyv- cserének jelentős mértékben erősítenie kell pártunk egészét, a pártszer veket és szervezeteket, valamint a tagságot, a párttagokat ösztönöznie kell arra, hogy még céltudatosabban, határozottabban és kitartóbban küzdjenek a XV. pártkongresszus stratégiai Irányvonalának megvalósításáért, a hatékonyság növeléséért és a minőség javításáért. A tagkönyveseire tehát alkalmat ad arra, hogy a pártot erre a fő feladatra aktivizáljuk. Fontos feladat, hogy a pártszervezetek és tagjaik egyre jobban tudatosítsák, hogy a minőség javítása és a hatékonyság növelése nem egyszerű kívánság, hanem törvényszerűség, objektív szükségszerűség, a Csehszlovákiában épülő fejlett szocialista társadalom kategorikus szükséglete. Vagyis annak a sokoldalúan fejlődő szocializmusnak a szükséglete, amely belső lényegénél fogva újabb és növekvő igényeket támaszt a termeléssel, a termékekkel, az osztályok, emberek, ágazatok, gyárak kapcsolataival szemben. És egyúttal azt is meg kell érteni, hogy ezt az irányvonalat a korábbinál bonyolultabb -külgazdasági körülmények között kell megvalósítanunk. Más lehetőség nincs, ezt az utat kell követnünk ahhoz, hogy továbbfejleszthessük népgazdaságunkat, szilárdíthassuk népünk szociális és létbiztonságát, hogy megtarthassuk és tovább emelhessük az életszínvonalat. Ezt a törvényszerűséget nemcsak meg kell érteni, hanem konkrét tettekkel kell érvényesíteni. És nagyon sok függ éppen a párt aktivitásától, attól, hogyan járnak el a kommunisták, hogyan töltik be forradalmi élcsapat szerepüket. A tagkönyvcserének tehát ezt a célt kell szolgálnia. Ezt a szempontot kell érvényesíteni az alapszervezetekben, a párttagok körében, é szempont szerint kell cselekedni. Ez azt jelenti, hogy minden kommunistának fel kell tennie a kérdést, mit tett konstruktőrként, technológusként, tervezőként, művezetőként, igazgatóként, növényiéi illesztőként vagy állattenyésztőként azért, hogy hatáskörében előmozdítsa e stratégiai irányvonal valóra váltását. Meg kell kérdezni tőlük, mit tettek a fogyatékosságok felszámolásáért, az első osztályú minőségi termékek számarányának növeléséért, a nyersanyagok, az energia, a különféle anyagok és az emberi munka jobb hasznosításáért. E politikai cél szükségessé teszi, hogy ne hagyjuk a tag- könyvcserét ösztönszerűen lezajlani, már csak azért sem, mert jeleit tapasztalhatjuk annak, hogy egyes helyeken nem veszik eléggé komolyan a minőségi követelményeket a pártalapszervezetek munkájával kapcsolatban. H a azt mondjuk, hogy a pártot meg kell szilárdítani, ez már bizonyos eljárásokat és módszereket is előfeltételez. El kell érnünk, hogy a tag könyvese re bíráló és önbíráló szellemével ösztönözze a kommunistákat, nagyobb igényességre és szigorúságra önmagukkal szemben, hogy kiérdemelhessük a kommunista nevet, azon élcsapat tagjának nevét, amely nemcsak meg akarja, hanem meg is változtatja a világot. DR. LADISLAV STÍSKAL, az SZLKP KB munkatársa Kenderfe/do/gozónok épült JUBILÁL A LYKOTEX VÁLLALAT VAJÄNI (VOJANY) ÜZEME FOSZTANI IS TUDNI KELL! Persze, nem kukoricafosztásra gondolunk e helyütt, se nem fosztogatásra, noha mindkettőhöz kell bizonyos szakértelem. Cikkemben a -tlan, -tlen, -talan, -telen fosztóképzővel ellátott szavak és a tagadást kifejező egyéb szerkezetek használatáról lesz szó. Egy arisztokratákról szóló szövegben olvastuk ezt a mondatot: „Természetesen gazdagon és gondatlanul éltek.“ — Egy balesettel kapcsolatban pedig: „A szülők a kicsiny - gyermekeket gondtalanul magukra hagyták, fgy történt a sajnálatos tűzeset.“ — Ha megcserélnénk a két kiemelt szót, akkor volnának a helyükön. Vagy nézzük ezt a szöveget: „Az európai ember afrikai művészetről hallva néprajzi érdekességekre gondol. Nem oktalanul " Nos, oktalanul határozószavunknak van ugyan olyan jelentése, hogy ,ok nélkül’, de használata csak ré- iges vagy választékos szövegben helyénvaló. A mai köznyelvben az oktalanul elsősorban a bután, meggondolatlanul való viselkedés jellemzésére szokásos. Ezért lett volna helyesebb így írni: Nem ok nélkül. És még néhány helyesen „fosztogató“ mondat: A lélektelen ügyintézés nem minden esetben származik lelketlen (szívtelen, kegyetlen) emberektől. — A tárgyatlan igeragozást majd holnap tanulom meg, a tanulás ma tárgytalan a számomra. — A gyámolatlan (pártfogó, gyám, támasz nélküli) gyermek könnyen gyámoltalanná (ügyetlenné, esetlenné) válhat. — Az ízetlen tréfamester teljesen íztelen ételeket szolgáltatott fel. — A nem belátható útkereszteződésbe való gyors behajtás beláthatatlan következményekkel járhatott volna. Ez a kis írás természetesen nem példa nélküli, a szóban és írásban példátlan gondatlansággal elkövetett tévesztések azonban azt mutatják, hogy még korántsem tárgytalan a léniával foglalkozni. ROZSLAY GYÖRGY HULLAFA íÉS KÁLÓZOL A címül irt szavuk nem valami rémdrámában vagy éppen krimiben fordulnak elő, századunk magyar prózájának egyik legnagyobb alakja, Tamási Áron használja őket az Ábel a rengetegben című regényében. Itt olvashatjuk a kővetkező mondatokat: „A hullafa ára szekerenként harminc lej, a hasogatott fáé ötven.“ „A jó szívem pártjára állott, s így egy szekérderékkal engedélyeztem neki a hullafából." „Ezt az ember meg is ígérte nekem, aztán megrakta jó hullafával a szekeret és elment.“ „Én mindjárt ajánlkoztam nekik (a vadászoknak), hogy vezérelni fogom őket, melléje mondván, hogy úgy ismerem az egész helyet, mint a tenyeremet. Pedig nem ismertem, csak a bombák kikerülése miatt akartam kalózolm őkel.“ A hullafa jelentése — a szövegösszefüggés ís elárulja — ,hulladékra’, eszerint az összetétel előtagja, a hulla, a hull ige melléknévi igenevének, a hullónak a változata. A .hulladék’ jelentésű hulla — ha Tamási Áron használja — nyilván székely tájszó, bár megtalálható a magyar nyelvterület nyugati szegélyén is. A Magyar Tájszótár Göcsejből közli a hulla alakot 'lehullott vagy hüllőiéiben levő valami, hulladék (pl. rakodás közben a villáról vagy útközben a szekérről lehullott széna vagy szalma’ jelen tésben. Ezek szerint a hulló és a hulla a régi nyelvben ugyan azon melléknévi igenév két változata volt. A nyelv az alakpárok egyes tagjait rendszerint különböző funkcióra , igyekszik felhasználni, ez esetben a hullót melléknévi, a hullát főnévi szerepre foglalta le. Ez utóbbit a nyelvújítás korában a ’tetem, holttest’ jelölésére használták fel, s ezzel a két szó végképp elszigetelődött egymástól. Egy szó tehát — hangalaki és jelentésbeli differenciálódással — kettéválik. Ezt a szóalkotási módot a nyelvtu- ./ dornány szóhasadásának nevezi. Hasonló alakpárt jónéhá- nyat találunk a magyarban: csúszó: csusza, hintó: hinta, peng'o: penge, lengő: lenge. Az idézett másik szó, a kálózol kétségtelenül a kalauzol nyelvjárási változata — ezt a szövegkörnyezetet megnyug tatóan igazolja. Mindkettőnek az alapszava a kalauz, amely egyébként török eredetű jövevényszó és ’ismeretlen helyen átvezető, utat mutató személy’ jelentésben került át nyelvünkbe. Az ősi hangalak, a kalauz forma mindmáig megőrződött, ugyanakkor — az au kellőshangzó egyszerűsödésével — megjelent az alakpárja, a kalóz is. Ennek igei származékát használja Tamási Áron az idézett mondatban. Az alakpár kialakulásával megint lehetőség nyílott a funkciómegoszlásra, s nyelvünk ezt ki is használta. A teljes szóhasadást a kalóz változat jelentésváltozásai szilárdították meg. A jelentésmódosulás egyes állomásai a következők lehettek: 1. utat mutató személy, 2. az idegent szándékosan félrevezető és kifosztó útmutató, 3. rabló. 4. tengeri rabló. A ’rabló’ jelentés a török hódoltság idején fejlődött ki, a ’tengeri rabló’ kalózra csak 1838-tól van adatunk. A kalóz változat eredeti jelentése — bár csak szárma zékban: kálózol — a Székelyföldön őrződött meg. Az igeképzős alak egyébként ’kóborol, csatangol, kószál’ je lentésben és többé-kevésbé módosult hangalakban több nyelvjárásban is előfordul: kalézol a Balaton mellett, Kemenesalján, Somogybán, Csallóközben, kálózol Szerencs vidékén, kalajcul Sopron megyében, kalézúni Baranyában, kaliézúnyi Vasmegyében, kólészul a Csallóközben. Dr. KÄZMÉR MIKLÓS Cgy eltűnt a kender megismételhetetlen illata Bodragköz bői és az Ung vidékéről, mint a tavalyi hó, s már csupán gyér mekkori emlékeimben él. Az Ötvenes években Kelet-Szlová kia délkeleti csücskében, a Latorca, Lahore és Ung folyók mentén még nagyban foglalkoztak a kender termesztésével. Olyan mértékben, hogy Vaján- ban huszonöt évvel ezelőtt ken- derfeldolgozó üzemet létesítettek. Ennek a még ma is égbe nyúló kéménye jelezte abban az időben az ipart ezen a vidéken. Ma a hőerő mű két, sokkal magasabb kéménye mellett ugyan eltörpül, de hivatását még mindig teljesíti. Igaz, már más vállalat, a revúcai LYKOTEX 03-as vajáni üzeme kéményeként. Malej Fecnik, az üzem igazgatója közel 23 esztendeje dől gozik itt. s a jubileum alkalsincs szándékomban elidőzni a múlt emlékeinél, viszont azt szeretném elmondani, hogy kezdetben igen sok problémával kellett megkiizdenünk. Nem volt elegendő megfelelően képzett szakember. A környező falvak lakosai közül jelentkezőket tanítottuk meg az egyes mesterségekre. A problémák ellenére üzemünk aránylag sikeresen teljesítette feladatait. — Az elmondottakból következik, hogy nem nagyon gazdaságos körülmények között. — így volt, mert egyre ke vesebb kendert termeltek a vidékünkön. A helyzet javítása végett a revúcai LYKOTEX nemzeti vállalat gazdasági vezetőségével egyetemben úgy döntöttünk, felhagyunk a régi termelési programmal. 1971-besn elkezdtük a lenből készült ponyvavászon gyártását. Ehhez természetesen új műszaki bemából ezért is a legilletékesebb arra, hogy felelevenítse a negyedszázados üzem múltját, szóljon jelenéről, távlatairól. — Valóban két év telt el a vajáni kenderfeldolgozó üzem „beindítása" után, amikor ide kerültem — emlékezik az igazgató. — Ezen a vidéken nem volt olyan nagy hagyománya a kendertermesztésnek, mint például Nyugat-Szlovákiában. Viszont a 30 évvel ezelőtt megalakult nagyüzemi gazdaságokban, efsz-ekben — néhány éven át — jelentősen kibővült a kendertermesztés. Ezért épült Va- jánban a kenderfeldolgozó Üzem, amely 1954 májusától évente 4500 tonna kendert vásárolt fel és készített elő kenderfonal és kóc gyártására. Még a jubileum alkalmából rendezésekre volt szükségünk. Lengyelországból szereztük be például a RUDHARD szövőszékeket. Az új műszaki berendezések kezelése újabb szakemberek képzését követelte meg. Sikerült egy két mestert, képzett munkairányítót és szövő- székkezelőt máshonnan átirányítanunk. — Közben egyéb termékek gyártását is elkezdték? — Az 1973—74-es években próbálkoztunk a jól bevált üvegszálbetétes szigetelőüveg gyártásához szükséges üvegszálak készítésével. Ennek gyártására 1974-ben teljesen átálltunk, s 2 millió 403 ezer métert juttattunk piacra, 20,5 millió korona értékben. Közben egy újabb termelőcsarnokot építettünk, ahol 1977 óta évenMatej Pecník igazgató ként 5 millió méter „SIM“ üvegszálgyékényt, és 2 millió méter elektroüvegszövetet gyártunk. Itt — az építők mulasztásai miatt megkésve — huszonkét darab TARHAERST SL 220-as szövőszékgépsort szereltünk be, amit az NSZK ból vásároltunk. Ebből az alkalomból is szerelném kihangsúlyozni munkásaink, a szövőnők áldozatkész helytállását, akik kezdetben igen nehéz körülmények között, téli időszakban hidegben is hajlandók voltak dolgozni. Az üzem udvarán a régi épületek mellett új termelési csarnok körvonalai bontakoznak ki, ami arra utal, hogy a fejlődés nem állt meg ebben az üzemben. Ezt igazolják az igazgató szavai is, aki elmondta, hogy a korszerűsítés, termékfelújítás tervszerűen folyik. 1978-ban újabb műszaki berendezésekkel gazdagodtak. Azt is megtudtuk, hogy a jubiláló üzem ebben az ötéves tervidőszakban is aránylag jól teljesíti az állami tervből eredő gazdasági feladatokat. A G. ötéves tervidőszak negyedik évében nagyon igényes feladatok teljesítése vár rájuk. Az árutermelés terve ugyan 26,7 százalékkal magasabb az előző évinél, viszont elektro- üvegszövelből az eddiginél 576,5 százalékkal többet kell gyártaniuk, s a tiszta nyereséget 310 százalékkal növelniük. A jubiláló üzem igazgatója derülátó. Ezt az eddigi jó eredményekre, az üzem fiatal, 33 éves átlagkorú kollektívájának közismert tettrekészségére, valamint a munkahelyek korszerű felszereltségére alapozza. KULIK GELLERT Munkában a merevítő <jép;or (Archív felvételek)
