Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)
1979-05-18 / 115. szám, péntek
£ kultúra szerepe a szociálisul életstílus a okisóbn Ezzel a címmel a közelmúltban Častán országos szemináriumot rendezett az SZLKP KB propaganda- és agitációs osztálya. Amint arról tudósításunkban beszámoltunk, a kétnapos tanácskozáson mintegy százötven kulturális dolgozó vett részt. A hét előadás nagy területet fogott át, számos időszerű gondolaitot vetett föl, több, megoldást sürgető probléma került felszínre. Négy előadásból szeretnénk kiemelni néhányat. Rudolf furík, az SZLKP KB kulturális osztályának vezetője hangsúlyozta előadásában, hogy a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában egyre nő a kultúra jelentősége, és nálunk különösen az elmúlt tíz évet értékelhetjük pozitívan, azelőtt soha ilyen ütemben nem fejlődött a kulturális élet, a művészet, az amatőr művészeti mozgalom. Amíg a múltban improvizáció jellemezte a kulturális-művészeti életet, addig ma a terv- szerűség — koncepciózus tervek szerint alakul, változik. Ugyanakkor ebben a szférában is megerősödött a párt vezető szerepe. Javult a cseh és szlovák művészek együttműködése, mind magasabb azok száma, akik aktívan vesznek részt szocialista társadalmunk építésében. És ez nagyon fontos, hiszen a kultúra manapság ideológiai harctér. Éppen ezért küzdenünk kell a középszerűség és a formalizmus ellen is. Bővebben szólt Rudolf Jurík a képzőművészet helyzetéről, elismeréssel számos kiállításról, megjegyezte azonban, hogy föl-föltűnnek olyan elvont alkotások, amelyek nem fejezik ki jelenünket, távol vannak a szocialista valóságunktól, tehát a közönségnek sem mondanak semmit. Hangsúlyozta, hogy a szocialista realizmus tág lehetőségeket nyit valamennyi művész számára, modern irányzat és alkotói módszer. A kulturális élet anyagi oldaláról szólva elmondta, hogy államunk egyre nagyobb összegeket fordít a kultúra, a művészet és az amatőr művészeti mozgalom fejlesztésére, de még többre lenne szükség, Bratislavában és más városokban például az új lakótelepeken, egész városrészekben nincs művelődési ház vagy más kulturális létesítmény, pedig erre is gondolnunk kell már a tervezéskor. Nem örülhetünk annak sem, ha egy-egy dráigán előállított film eszmei és művészi szempontból értéktelen, illetve alacsony nívón van. Átgondoltab ban, eredményesebben kell fölhasználni az anyagi eszközöket, szocialista társadalmunk javára. Vladimír Brožík előadásának elején arról beszélt, hogy a társadalmi mozgások irányát a gazdaság határozza meg, ezért úgy tűnik, mintha a kultúra háttérbe szorulna. Hozzájárul ehhez a látszathoz az is, hogy bármennyire is körülveszik az egyént a kulturális értékek, nem kell, hogy feltétlenül hassanak rá, vagyis a kultúra mindenhatósága — romantikus elképzelés. Mindezek ellenére a kultúra fontos eszköz a szocialista társadalom gazdaságipolitikai fejlődésében. És ennek a kultúrának legfontosabb, rendszeralkotó eleme mindenekelőtt az ideológia, amely, Marxtól tudjuk, anyagi erővé válik, természetesen a gyakorlatban, a tárgyi valóság alakításában. Ezért veszélyes a kultúra dezideologizáiása és formalizálása. A kizsákmányoló társadalomban úgy jelenik meg a kultúra, mint díszítőelem. A kispolgár tüntet vele, holott lehet, hogy a kulturális szintje alacsonyabb az egyszerű műnk á sember énéi. Veszélyes a jó példák másolása, utánzása — a kopírozás devalválja az értéket. A tanácstalan ember mintákat keres, mert nem érzi, nem érti önmagától a jót, nem tudja fölfedezni. Mi a jó példáik fölmutatásával nem kopírozásra akarjuk ösztönözni az egyénit, hanem cselekvésre, saját egyéniségének kialakítására, önmaga megtalálására. Veszélyes a modellvi- selkedés, mert statikus, nem alkotó jellegű, az értékek uniform i zá lásá h oz, f orma li z á lásá - hoz vezet szintén — lásd a divatot. Harcolnunk kell a szocialista kultúra tisztaságáért, szerkezetét megbonthatja minden olyan idegen ideológiánknak nem megfelelő, értéktelen elem, amely mondjuk import útján jut el hozzánk. Vladimír Brožík szólt továbbá a szabad idő és a művelődés kapcsolatáról. A szocialista életmódot nemcsak a szabad időben lehet alakítani, hanem a munkahelyen is, sőt, enélkiil elképzelhetetlen. Tehát a művelődést nem szabad csak a szabad időre korlátozni. Nálunk a munkafolyamat kulturáltságának és a viselkedésnek szabályozója a kultúra,, nem úgy mint a kapitalista rendszerben. Pavol Pás ka A lakosság kulturális színvonala, mint a tudományos kutatás tárgya című előadásában többek között — számokat statisztikai adatokat is időzve — a kulturális létesítményekről szólt. jelentős részük nincs kihasznalva, gyengén fölszerelt, korszerűtlen. Idézte a kulturális minisztert, aki nem régiben bírálta az illetékeseket, hogy még annyi összeget sem fordítanak a kultúrára, amennyit fordíthatnának. Átgondoltan kell kialakítanunk a harmonikus embert, a falun is hasznosan kell kihasználni a szabad időt. Egy felmérés szerint a lakosság 35 százalékának legalább huszonöt könyve van, 17 százalékának száz, 11,4 százalékának kétszáz, 5 százalékának kétszáznál több. SorrendtHjiu a televízió, a rádió és a mozi a műveltség gyarapításának legnépszerűbb forrása. Több fölmérés tanúskodik arról, hogy a fiatalok kritikusabb szemmel nézik a tévét, mint az idősebbek, jobban igénylik a színvonalas műsorokat. Ezután a kulturális élet Irány ításámiak tudományos jellegéről beszélt. A kultúrát csak tág összefüggésekben, más kutatási területek vetületében lehet vizsgálni, sőt a tervezése, a fejlődés útjának megjelölése sem képzelhető el másképpen. Szükség van a nemzetiközi együttműködésre, és újabb tudományos d o 1 gőz ók képzésére. Štefan Bolebruch a szocialista kultúrák közeledéséről beszélt, amely a gazdaságii életben is mind erősebb és eredményesebb folyamat. Eddig két konferenciáit rendeztek ezzel kapcsolatban, az egyiket Berlinben, a másikat, az elmúlt év végén, Moszkvában. Itt konkretizálták az ideológiai titkárok budapesti tanácskozásán elfogadott határozatokat. Részletesebben szólt a szlovák kultúra nemzetközi fogadtatásáról, megemlítette például, hogy a szlovák zenének nem volt visszhangja harminc évvel ezelőtt, ma van. A további színvonalas kulturális és művészeti értékek teremtéséhez tovább kell javítanunk a szubjektív és objektív feltételeket, jó szakembereket, vezetőket kell nevelnünk. Kiemelte a különböző országokban kölcsönösen megrendezett kulturális napok jelentőségét, a nemzetiségi kulturális rendezvények internacionalista szellemet erősítő szerepét. (br) Újra kezdték Aki egy kicsit is járatos hazai magyar irodalmi színpadi mozgalmunkban, az nagyon jól ismeri Jarábikné Truchly G/ b riella nevét. Volt idő —• a hét venes évek elején —, amikor a Dunaszerdahelyen (Dunajská StredaJ élő óvoda-igazgatónő neve azt is jelentette: Fókusz. Akkoriban sokan nagy tiszte lettel és vágyakozással néztek a Fókuszra. Minden bemutatója eseményszámba ment. Előtör dúlt, liogy a hivatalos szlovák kritika a* szlovák nyelvű cső portokat tapasztalatszerzés és tanulás dolgában Duna szerda helyre irányította. Aztán a hét venes évek közepén jött a hullámvölgy. Utoljára 1977-bon lá’t • hattuk őket, Ady-összeállításuk nagy vitát váltott ki. Aztán hát széthullott i csoport. Egyik szereplő ide ment, a niásiik amoda. Sokan sajnálkoztak, Jarábikné is, d*> nem volt ereje összeszedni a szétszakadt sere get. Tavaly ősszel, minit a futótűz, terjedt a hír, ismét próbát a Fókusz De csak pletyka volt. Újévkor még nem volt együtt a mostani csoport. Az első pró bakra február elején jöttek ösz- sze. Azó ťa ? Néha háromszor négyszer is hetente. — Ez nem a Fókusz. A Fókusz megszűnt, szetesett — mondja Jarábikné Truchly Gab riella, s úgy érzem, kicsit szomorúan. — Pontosabban, i nagy Fókusz szűnt meg, mert egy kicsivel azért dolgozom. Gyere,kekkel Az lesz a neve is Kis Fókusz — Nem kisszínpadi, hanem egész estét betöltő előadási, vagyis színdarabot rendeztél. — Nem éri rendeztem, kollektív rendezés. Az irodalmin színpadtól, mint formától egyelőre megváltam, bár ezt nem merem biztosra mondani, mert alig van különbség egy igazán jó kisszínpadi és egy igazán jó színjátszó előadás között. — Kik az együttes tagjai? — Hát a barátaim Tulajdonképpen, miután szétesett a Fó kusz, vajúdtunk. Talállkozgat- tunk, tereferéltünk régi meg új barátokkal, és kérdezgettük egymástól, mit csináljunk. Unatkozzunk vagy játsszunk? A játék szeretető győzött. A járási népművelési központnál! létrehoztunk egy színjátszó csoportot, amelyben a volt Fókuszból hárman dolgozunk. Tagja a csoportnak a színjátszásban nagy tapasztalatokkal rendelkező Szabó Jolán, valamint Kiss Aynes és Varga Tibor, hogy csak a hivatásos népművelőket említsem. Összesem tizenegyen vagyunk, s talán annak örülök a legjobban, hogy senki sem érzi magát többnek a másiknál, mindenki felszabadultan játszik, teszi a dolgát. Nagyon jó társaság. — Miért ezt a darabot választottátok? — A Handabasa avagy a fátyol titkai című darabot Vörösmarty Mihály művei alapján György Gábor alkalmazta színpadra. Miért ezt választottuk? Ez egy förgeteges vígjáték, zenével, tánccal, tele poénnel, gúnnyal, iróniával, nevelő célzattal. s mindemellett rólunk is szól. Legalábbis minden igyekezetünkkel arra törekedtünk, hogy rólunk, csehszlovákiai magyarokról is szóljon. De többet nem mondok erről, legyen nagyobb a hahota. — Azt mondtad, zenés, táncos vígjáték; tehát majdnem o(>ereti. A Fókuszban ilyesmit nem csináltál. — Ismétlem, ez nem a Fókusz, s bár a darab az operettbe hajlik, nem operett. A zenéjét a férjem Budapestről hozta, magától a szerzőtől, Stark Tibortól, az Operettszínház koncéi- t mesteré tő l. Koreográ f usunk nincsen, a táncokat saját magunk találtuk ki és nagyon sokat improvizálunk. A társaimban rengeteg az ötlet. Nemeseik a tánc lépéseket, de egyebeket is illetően. Példának okáért: van egy éjjeli zenével menő jelenetünk, amihez az egyik szereplőnk öt kilós, nagyon hoszú- szú gyertyát öntött. ‘örülünk egymás ötleteinek, játékának, ami, remélem azt jelzi, hosz- szabb távon is képesek leszünk az együttmaradásra. Nem szeretnék sokat elmondani a darabról, hiszen annak önmagáról kell beszélnie, de ha már említettem, hogy táncolunk, any- nyit hadd tegyek hozzá, hogy énekelünk is. A darab végén például három szólamban, ami nem kis munkájába került a férjemnek. Sokáig beszélgettünk, sok mindenről. Arról is, hogy eddig hányszor mutatták be a Handa- basát. A komáromi lesz a hatodik előadás. Mindnyájan szurkolnak. Bár Jarábikné erről nem szólt, valószínűleg ő drukkol a legjobban. Mert újra kezdeni nehéz. Nagyon nehéz. De ahogy én ismerem Jarábikékat, a kétórás darabot követően bi zonyára vastaps köszönti majd az általuk irányított csoport munkáját. De erről ne többet, hiszen kedden minden kiderül. SZIGETI LÁSZLÓ K ilenc óra múlt néhány perccel. A színházban még csak a takarítónők és a műszakiak szorgoskodnak, a nagyüzem csak jó fél óra múlva kezdődik. Takács László, a győri Kisfaludi Színház titkára viszont már dolgozik, pontosabban bűvészkedik: igyekszik minden jegyigénylőt kielégíteni a bemutatóra. Amikor elmondom neki, szeretnék beülni Harag Györgynek, a kolozsvári Állami Magyar Színház főrendezőjének próbájára, sőt ha lehet, beszélni is az európai hírű rendezővel, széttárja a karját: — Nem mondhatok bizonyosat, Gyuri bácsi tegnap elég rossz hangulatban távozott a próbáról. Mi tagadás, lámpalázas voltam, amikor megszólítottam. Mosolya azonban pillanatok alatt eloszlatta félelmemet. — A fránya színpadtechnikával van bajom. Zajos, aztán a forgószínpad is többször beakadt. Cserhalmi Imre igazgató megnyugtatja, már hívták azt az osztrák céget, amelyik a színpadtechnikát szerelte, vizsgálják meg a berendezéseket. Sorra érkeznek a színészek. Bács Ferenc, Áts Ferenc, Kovács Mária. Itt van már Törö- csik Mari is, aki vendégként Katyerinát játssza. Nagy színházi eseményre készül Győr. Osztrovszkij Viharát viszik színre. Harag György vendégrendezésében, Töröcsik Mari vendégjátékával. Hetek óta ez a téma az egész NyuHarag György próbáján, Győrött A nagy orosz klasszikusok időszerűsége gat-Dunántúlon. A színházban viszont most születik, már éledezik az előadás. Kezdődik a próba. Harag György a díszleteket szemléli. — Minden ajtót tessék becsukni! — harsogja. A hangtechnikus hangja hallatszik: — Gyuri bácsi, végig ez a harangszó lesz? A következő pillanatban szinte potyog a vakolat: — Dehogy ugyanaz, hiszen megmondtam tegnap! Néhány perc múlva Harag György a hangtechnikus felé kacsint:-=* Szép volt ez a váltás, lelkemI Nagy vonalakban már testet öltöttek a rendező elképzelései. Harag nagy tömegeket mozgat a színpadon. Precízen kidolgozta jellemüket, plasztikusan ábrázolja konfliktusaikat, dilemmáikat. Kabanova, a fia, Katyerina és Varvara jelenete következik. Irdatlan nagy fehér asztal négy oldalán ülnek. Megrázó erejű, elevenbe vágó kép. — Hangosabban, sokkal szenvedélyesebben! — csattan föl a rendező hangja. Aztán Töröcsik Mari és Áts Ferenc jelenete következik. Harag György lábujjhegyen botorkál föl a sötét nézőtérre — Csodálatos színésznő — suttogja felénk. — Figyeljék ezt a visszafogott szenvedélyt. Ideális Katyerina. Kitörni készülő, dacos, félelmektől, kételyektől meggyötört. Két óra lesz néhány perc múlva. A körmeneti nagyjelenet után Áts Ferenc távozik el a színpadról, hogy a következő percekben — a színdarabban két nap múlva — felfokozott idegállapotban térjen vissza. — Álljl — rohan föl a színpadra Harag György. — Itt érzékeltetni kell az eltelt időt. Igen, de mivel? Az a zenemotívum nem jó, az már egyszer volt. Hallgatja a segédrendező és a színészek ötleteit. Aztán dönt: — Erre alszunk egyet. Kiáll a rivaldák felé, s egy kacsintás kíséretében közli: — Uraim, a mai próba a rendezés elégtelensége miatt befejeződött! A színház presszójában ülünk le. Az utóbbi időben két dolog jellemzi Harag György rendezéseit. Sütő András, Székely János, Csíki János műveit, tehát a kortárs romániai magyar színdarabokat viszi színre nemzetközi érdeklődést keltve, másfelől az orosz klasszikusokat rendezi szinte sorozatban. — Ami az erdélyi magyar darabokat illeti, gondolom, ez természetes. Feladatom, de ami ennél jóval több: szívügyem új drámáink bemutatása. Örven- dek, hogy az elmúlt években egészen kiváló alkotások születtek és olyan tehetségek jelentkeznek, mint például Csíki János. — Valóban, behatóan foglalkozom az orosz klasszikusokkal. Dosztojevszkij az emberi sorsok legmélyebb értője, s hozzá hasonlóan Csehov és Osztrovszkij is nagyon sokat tud, rólunk XX. századi emberekről. Szenvedélyesen érdekelnek az emberi sorsok, a lélek mélyrétegei, a tettek, kételyek és indulatok motívumai. — Hogy jött létre ez a győri vendégrendezés? — Meghívást kaptam, én a Vihar színrevitelét javasoltam, ezt az igazgatóság elfogadta. Nagyon szeretem Osztrovszkij- nak ezt a müvét. Az egyéni tragédiákon kívül, mesterien ábrázolja a provincia, mondjuk egy kisváros fojtogató légkörét. Itt nem lehet többet, mást csinálni. Aki repülni akar, annak irgalmatlanul lenyisszantják a szárnyait. Ezt a tragikumot is igyekszem kidomborítani győri rendezésemben. Életem egyik nagy eseménye, hogy Töröcsik Marival együtt dolgozhatok, csodálhatom művészetét. Bács Ferenccel sok közös élmény köt össze, így igazán családias légkörben próbálunk. Amikor terveiről érdeklő 'öm, mélyet sóhajt: / — Bemutató előtt semmi másra sem tudok gondolni. Egyébként már csaknem két éve megszakítás nélkül dolgozom. Otthon, aztán Újvidéken, tavaly nyáron pedig a gyulai várszínházban. Pihennem kellene, nyolc-tíz hónapot. Újra a titkár érkezik, Jurij Ljubimovnak, a moszkvai Ta- ganka Színház főrendezőjének képeslapjával. A bemutatóra nem, de a következő hetekben okvetlenül eljön Győrbe. Kisimulnak a ráncok Harag György homlokán. Mosolyogva mondja: — Kezdődjék hát a munkaértekezlet, mert nincs sok időnk. Május 18-án bemutató! SZILVÁSSY JÓZSEF 1979 V. 18. Gyökeres György felvétele
