Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1979-05-03 / 103. szám, csütörtök

A libanoni kormányfő az ENSZ erők szétheiyezését sürgeti

f ČSTK J — A Jordán folyó megszállt nyugati partja pa- lesztin lakosságának képviselői táviratot intézteik Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárhoz, amelyben tiltakoznak Tel Aviv döntése ellen, hogy Szalfit közelében egy nagy zsidó települést létesílenek. Amman! hírek szerint az izraeliek ezzel kapcsolatban már elkoboztak 350 hektár arab földet.

Izraelnek ezek a telepítést lépései a sűrűn lakott Ciszjoir- dánú-a területén bizonyítják, hogy a különszerződés megkötése Kairóval lehetővé teszi Izraelnek, hogy folytassa telepí- téspol&tiká ját.

Ebben a megvilágításban in egmagyarázha ta ttanok Szadat egyiptomi elnöik szavai a palesztinok joga inaik védelméről. K i jelentéseiben gyakran elhangzik, hogy ,.érdeke a pa- lesztin iigy“, de sokszor megcáfolja önmagát. Egy egyiptomi banyavárosban kedden mondott beszédében világosan kifejtette, hogy hajlandó továbbra is engedményeket teanii Izraelnek. Kijelentette, hogy „ha Izrael tesz egy lépést. Egyiptom két lépéssel válaszol“.

Szadat ezúttal sem {uralkodott a kirohanásokkal azok el- letn az arab országok ellen, amelyek elítélik a különszerződést. Nem kímélte az egyiptomi hazafias erőket sem, amelyek szintén elítélik a jelenlegi egyiptomi vezetés kapituláns politikáját.

#. * #

Miután Irán kedden megszakította diplomáciai kapcsolatait Egyiptommal, az Iráni Iszlám K özársa sá g külügy minisztér i u- ma kedden nyilatkozatot adott ki, amelyben arabellenesnek minősíti a jelenlegi egyiptomi vezetés politikáját.

PEKING ÚJABB FEGYVERES AGRESSZIÓT TERVEZ VIETNAM ELLEN

Kurt Waldheim a KNDK ba utazott

(CsTKj — A kínai vezetés nem mondott le Vietnammal szembeni aogresszív terveiről, és újabb fegyveres betöréssel számol déli szomszédja területére. Ez egyértelműen kiérző- dött a vezető kínai képviselők szavaiból Kurt Waldheim ENSZ- főtitkárral folytatott megbeszéléseik során.

Waldlieim, aki háromnapos látogatásra vasárnap érkezett Pokiingbe, találkozott Hua Kuo- fenggel, a maóista párt elnö kévol, Teng Hsziao-ping miniszterelnök-helyettessel és további vezet rukkol. Waldheim reményét fejezte iki, hogy Kína konstruktív erőfeszítéseket tesz avégett, hogy a VSZK és Kína közti jelenlegi tárgyalások Halmiban eredményesek legyenek. Az igenlő válasz helyett Wald- heimnek, mint ezt sajtótitkára megerősítette, a kínai vezetők „'kemény szavait“ kellett meghallgatnia. Főleg Teng hangsúlyozta Kína ,,hajthatatlan“ álláspontját, és szó szerint kijelentette, hogy Peking „fenntartja jogát arra, hogy meglec- kéztesse Vietnamot“, ha az továbbra is folytatja „provokációit“ a kínai határon.

Az ENSZ főtitkára tegnap befejezte kínai látogatásált, és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba utazott a KNDK kormányának meghívására. Wald beimet a repülőtéren Ho Dilim külügyminiszter fogadta.

(ČSTK) — Szalim Hossz libanoni m i ni sz terein ök kedden felszólította az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy hatékonyabban valósítsa meg az ENSZ-erők széthelyezéséuek szakaszos tervét Dél-Libanon azon térségeiben, melyeket az Izrael által támogatott jobboldali erők ellenőriznek. Bejrúti sajtókonferencián Hossz elmondotta, hogy erről a kérdésről tanácskozott Emanuel Erskin vezérőrnaggyal, a Dél-Libanon- bein elhelyezet t ENSZ-egy ségek (UNIFIL) parancsnokával és Victor Hurival, a libanoni fegyveres erőik f őpra ncsnökával.

Hangsúlyozta, hogy ha az UNl- FIL-egységeknek nem sikerül kibővíteniük működési területűiket Dél-Libanonban, Libanon ismét a Biztonsági Tanácshoz fordul.

• « »

Tegnap Bejrútiba érkezett Abdái Hali ni Khaddam szíriai külügyminiszter, hogy tárgyaljon Eliasz Szárkisz libanoni elnökkel. A hírügynökségi jelentések szerint a megbeszélések a Libanonu feszült helyzetre és konkrétan arra az incidensre összpontosulnak majd, amelyre tegnap éjszaka Bejrútijain került sor.

Carter a SALT-2 melleit foglalt állást

(ČSTK) — A SALT—2 megállapodás szenátusi ellenzőivel szembeni további támadásnak minősítik külföldi sajtóügynö- ségek Tames Carter elnöknek a hétfő éjszaka Washingtonban meg ta r to 11 sa jtóé rtekez letét,

Carter azt mondotta, hogy ha a szenátus elutasítja a megállapodás ratifikálását, ez a fegyverkezési hajsza és a nukleáris konfrontáció veszélyének növekedéséhez vezet.

Carter elnök a továbbiakban a közel-keleti helyzettel foglalkozott, főként az izraeli fegyveres települések építésével a megszállt arab területeken. Kijelentette ugyan, hogy az Egyesült Államok nem ért egyet az arab területek izraeli betelepítésével, de hozzátette, hogy „az amerikai kormány csak korlátozott eszközökkel rendelkezik,

amelyekkel érvényre juttathatja akaratát egy szuverén állammal szemben“. Ami az lan Smith fajvédő rendszer által Rhodesiában rendezett „választásokat“ illeti, Carter kijelentette, hogy az Egyesült Államok egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett az új „kormánnyal“ szemben, és majd később dönt, hogy feloldja-e az Egyesült Nemzetek Szervezete által rendelt gazdasági embargót. .

A sajtótájékoztató végén Carter elnök védelmébe vette az olajtermékek ára állami ellenőrzésének megszüntetésén alapuló új energia program ját, annak ellenére, hogy ez erős bírálattal találkozott nemcsak az amerikai lakosság, hanem a kongresszus részéről is.

Az együttműködés fejlesztésével a nemzetközi béke és biztonság érdekében

(CSTK) — A múlt hét végén befejeződtek a hivatalos tárgyalások Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és Valéry Giscard d’Es- taing francia köztársasági elnök között. A tárgyalások végén aláírták a szovjet—francia együttműködés tiz évre szóló programját. A program többek között leszögezi:

Az enyhülés és a béke érdekében kifejtett szovjet—francia együttműködés fejlesztésé nek programja annak érdekében született, hogy növekedjétk a szovjet—francia együttműködés szerepe a feszültség enyhülésében és a fegyverkezesi hajsza megállítására irányuló erő feszi tések ben.

A Szovjetunió és Franctaor- szág megelégedéssel állapítja meg, hogy kapcsoltaikat állandó és szoros politikai párbeszéd és különböző területeken, szilárd a lapon kifejtett aktív együttműködés jellemzi, amely igen nagy hasznára volt mindkét országnak, szilárdította kölcsönös bizalmukat és megértésüket.

A Szovjetunió és Franciaoc szág közötti politikai konzul tációk és együttműködés elmélyítése főként rendszeres, elvileg évente a legmagasabb szintien megtartott találkozók, a kapcsolatok személyes üzenetek cseréjének formájában való fenntartása, a gazdasági, kereskedelmi, tudományos és műsza ki együttműködés bevezetett median izm u sán aik t ökéle tesí té se, kulturális csere, valamint a szovjet és francia állampolgárok közötti kapcsolatok útján fog megvalósulni.

A Szovjetunió és Franciaor szag úgy ítéli meg, hogy a háború megakadályozása valamennyi állam számára a legfontosabb feladat, és ünnepélyesen kijelentik, mindent megtesznek. ami tőlük telik, hogy az emberiség megmenekedjék a háború fenyegető veszélyétől.

Hangsúlyozták, niilyifMi nagy jelentőséget tulajdonítanak az ENSZ alapokmánya és a helsinki konferencia Záróokmánya határozatainak, ami az erő szakról vagy az erőszakkal való fenyegetésről történő lemondást, a vitás kérdések bé kés rendezését, a más államok függetlenségének, a határok sérthetetlenségének, területi integritásuknak tiszteletben tartását és az egymás belügyeibe való be nem avatkozást illeti

A Szovjetunió és Franciaor'

Kommentárunk

N

1979.

V. 3.

lem a szerkesztői rendszertelenség, hanem éppen a tudatos szerkesztés eredményezte a minap, hogy két egymásnak ellentmondó hír került ugyanazon oldalra. Helyesbítek: nem is annyira egymásnak, hanem a józan észnek mondtak ellent. A mi józan eszünknek. Megszoktuk, tudjuk, számunkra úgy természetes, hogy hazánk a lenini alapelveket valló elkötelezett és következetes külpolitikát folytat. Ezért érezzük fonákságnak, hogy míg az egyik hír Carter beszédéről tudósít, amelyben az amerikai elnök a Szovjetunióval megkötendő SALT-megálla- podást sürgeti, néhány sorral alább arról számolunk be olvasóinknak, hogy a floridai Homestead légitámaszponton hét NATO-hadügyminiszter arról az amerikai javaslatról tárgyalt, hogy helyezzenek el további nukleáris fegyvereket Nyugat- Európában. Igen, a mi gyomrunk nehezen emészti meg, hogy amiről az ország első embere azt mondja: fehér, egy

másik vezető személyiség kijelenti: fekete.

Harold Brown amerikai hadügyminiszter ugyan méltatta a hoinesteadi találkozó utáni sajtóértekezleten a SALT-2 jelentőségét, de a továbbikban csakis a fegyverkezésről beszélt, úgyhogy a szovjet—amerikai megállapodásról ejtett szavai nem voltak túlságosan meggyőzőek.

Az amerikai külpolitikában ezek az ellentmondások azonban megszokottak és megkockáztathatjuk: törvényszerfíek.

Emlékeztetőül- az ENSZ-köz- gyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakán amerikai diplomaták a leszerelésről hangoztattak szép szólamokat, ugyanakkor a NATO Tanácsának washingtoni ülésszakán hosszútávú, minden addiginál nagyobb fegyverkezési programot fogadtak el. Törvényszerüek az ellentmondások azért, mert az USA társadalmának lényegéből fakadnak. A katonai-ipari

komplexum igyekszik minden enyhülési, leszerelési kísérletet megvétózni, hiszen a bevétel forog kockán. Ezért érdeke nz

lassú folyamat része. Ebben a folyamatban a két nagyhatalom józanul, a kölcsönös érdekek alapján jár el. A SALT-2 után a folyamat következő állomása a nukleáris kísérletek teljes eltiltásáról szóló egyezmény és a harmadik SALT-szerződés lesz.“ Egy nappal később, a Lapkiadók Szövetségében az amerikai elnök válaszolt a SALT-2 amerikai ellenzőinek érveire.

Ellentmondások

amerikai — és a nemzetközi — imperializmusnak, hogy szítsa a tüzet a világ konfliktusoktól terhes térségeiben, ezért támogatja a reakciós erőket a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen. Ugyanis az olaj mellett még mindig a fegyver jelenti a legjobb bussinest. Két irányzat — az enyhülésé és a fegyverkezésé — birkózása ez az amerikai társadalomban. A dolog mibenlétének jobb megértéséhez azonban a mi gyakorlatunktól merőben eltérő kategóriákban is meg kell tanulnunk gondolkodni. Tudomásul kell vennünk, az amerikai külpolitikát nemcsak a Fehér Házban csinálják. Furcsa, de meg kell szoknunk, hogy egy-egy - nagy Ipari konszern „saját külpolitikájáról“ is beszéljünk. Hiszen egy hatalmas nemzetközi monopólium üzletkötései, beruházási politikája évekre meghatározhatja az epyik ország viszonyát a másikhoz.

Carter a múlt héten kedden a Tudományos Akadémia évi közgyűlésén kijelentette: „A

második SALT-szerződés,

amelyről a tárgyalások befejezésükhöz közelednek, hosszú,

Kifejtette, hogy a két társadalom közti versengés megköveteli, hogy ellenőrzés alá vonják a versengés legveszedelmesebb elemét, a nukleáris fegyverkezést. Hozzáfűzte: „A SALT segít megőrizni viszonylagos erőinket a Szovjetunióhoz képest és megkímél a rakéták és bombázók költséges, kockázatos és értelmetlen felhalmozásától, aminek eredményeként mindkét fél biztonsága csak károsodna.“ E hét elején, hétfőn pedig kijelentett V\«ry ha az amerikai szenátus netii ratifikálná a SALT megállapodást, ő akkor is hajlandó lenne betartani annak alapelveit.

A floridai tanácskozásról a New York Times a következőket írta: „Az amerikai katonai vezetők sürgetik szövetségeseiket: egyezzenek bele hogy még ebben az évben új, a Szovjetunió területe ellen Irányított rakétákat helyezzenek el.“ E rakéták egyébként atomfejjel is elláthatók. S mindezt a már unalomig agyoncsépelt „szovjet veszélyről“ költött mesékkel próbálják Indokolni. S itt kell felhívni a figyelmet arra, hogy ez a tanácskozás milyen különösen veszélyes jegyeket tartalmazott egész Európa szempontjából. Az amerikai katonai vezetők arra is felszólították nyugat-európai partnereiket, hogy adják fel ellenkezésüket és engedélyezzék a neutronfegyver tárolását országaikban. Megdolgozásukba besegített Walter Mondale, az USA alelnöke is, aki a floridai tanácskozással egyidőben tett látogatást az észak-európai országokban. A nyugat-európai partnerek — a józanabbak — nem lelkesednek az amerikai tervért. Világos ugyanis; arra irányul, hogy Európa legyen egy esetleges nukleáris konfliktus színtere. Az amerikai katonai vezetés egész Nyugat-Európát (is) lőporos hordóvá változtatná. Ezek a törekvések egy átfogó katonai stratégiai vonal szerves részét alkotják; bizonyítandó említsük csak a bécsi tárgyalások eddigi sikertelenségét, a nyugati fél időhúzó taktikáját, hogy válasz nélkül hagyták a négy szocialista ország tavaly előterjesztett észszerű és kompromisszumos javaslatait.

A szocialista országoknak az említett ellentmondásokból le kell vonniuk a tanulságokat. Sőt, az ellentmondásokat bele kell kalkulálni az események alakulásába. Az enyhülés elmélyítéséért, a részleges, majd teljes leszerelésért folytatott rendíthetetlen és következetes harc csak akkor hozza meg a régóta óhajtott gyümölcsöt, ha reálisan felmérjük a helyzetet, s a békemozgalom eddigi jelentős sikereit továbbfejlesztve okos, elkötelezett politikával törekszünk a cél felé, amely egyetlen szóba sűríthető: béke.

MALfNÁK ISTVÁN

szág kifejezte meggyőződéséi;, bogy a jelenlegi helyzetben as enyhülési politika az egyetlen út, mely lehetővé teszi a bébe biztosítását és az államok között a jószomszédi kapcsolatok ápolását, a megértést és együttműködést.

A Szovjetunió és Franciaország hangsúlyozza, hogy az erôpolfbtilka, a tömbök alakítására irányuló vagy a hegemo- misztükus politika összeegyeztethetetlen a beikével és az enyhüléssel, valamint a népeik érdekeivel, és ezeket senkiinek sem szabad alábecsülni. Kifejezik akaratukat, hogy támogatják az ENSZ alapokmányá- naik az agresszió elhárítására vagy elfojtására irányuló rendelkezéseit, és hogy teljesítik az ENSZ alapokmányából reájuk háruló kötelezettségieket a bélke, és a nemzetek közötti megértés érdekében.

A Szovjetunió és Franciaország a feszültség enyhülésére törekszik Ázsiában. Síikra szállnak e földrész szilárd és békés fejlődéséért. Mindkét fél szükségesnek tartja, hogy ezéirt valamennyi állam mondjon le az erőszak bá.rmiféle alkalmazásáról, tartsák tiszteletben az ázsiai földrész valamennyi államának függetlenségét, szuverenitását és területi integritását, ne avatkozzanak be kívülről ezek belügyeibe.

A Szovjetunió és Franciaország törekedni fog arra, hogy megszűnjék a feszültséggóc a Közel-Keleten. Meggyőződésük, hogy a valóban igazságos és tartós békét ebben a térségben csaik általános rendezéssel Lehet megvalósítani, az összes érdekelt felek közvetlen részvételével.

A Szovjetunió és Franciaország (ki jelenítik, hogy szilárdan törekedni fognak a szuverenitás. a területi integritás, és a határok sérthetetlensége elvének megtartására Afrikában, és arra, hogy a vitás problémákat maguk az afrikai államok oldják meg b^kés úton, és ha erre szükség lesz, saját szervezeteik részvételével, külső beavatkozás nélkül.

A Szovjetunió és Franciaország kijelentik, mindent megtesznek, hogy reális előrehaladás történjék a leszereléshez vezető úton. A végső cél az általános és teljes leszerelés, a nukleáris leszerelést is ide értve, hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett.

A Szovjetunió és Franciaország úgy ítéli meg, hogy ma lehetőség nyílik számukra aktív konzultációkat folytatni a fegyverkezési hajsza megállításáról és a leszerelésről, a jobb kölcsönös megértésre és az álláspontok közelítésére, és kifejezik eltökélt szándékukat, hogy folytatni kívánják az erre irányuló erőfeszítéseket.

A feleik e program kidolgozásakor abból a meggyőződésből indultak ki, hogy ennek megvalósítása a Szovjetunió és Franciaország számára az együttműködés új távlatait nyitja meg mindkét ország mai és jövendő nemzedékeinek javára, és kiszélesíti a szilárd és tartós béke biztosításának lehetőségeit, hangsúlyozza a program.

Űjabb merénylet Teheránban

(ČSTK) — Teheránban kedd este merényletet követtek el Montazeri ajatollah, az Iszlám Forradalmi Tanács tagja ellen. A merénylet ut^n Montazertt fejlövéssel azonnal kórházba szállították, rögtön megoperálták, de a súlyos sebesülés következtében mégis elhunyt.

A merényletért a Forgan nevű iráni szélsőséges csoport vállalta a felelősséget, melynek tagjai április 23-án lelőtték Mohammed Vali Garani tábornokot, az iráni hadsereg volť vezérkari főnökét.

SZADAT ELNÖK SZÍNVALLÁSA

Az iráni külügyminisztérium nyilatkozata