Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-09 / 84. szám, hétfő

Ma kezdődik az efsz-ek IX. kongresszusa

A KÖZÖSSÉGÉRT

Négyen a küldöttek közül

Prágában ma veszi kezdetét az egységes földművesszövetkezetek IX. kongresszusa, amelyen az ország minden részéből fővárosunkba érkezett tapasztalt mezőgaz* dasági dolgozók vesznek részt. A küldöttek — akiket az efsz-ek járási konferenciáin választottak meg — számot adnak szocialista mezőgazdaságunk három évtized alatt elért eredményeiről, sikereiről, s arról, hogy az adott feltételek közepette mit tesznek a mezőgazdasági termelés további fejlesztéséért, az új termelési módok hatékony alkalmazásáért. Az efsz-ek országos kong resszusát megelőzően felkerestünk néhány küldöttet, hogy szóljanak önmagukról, s mondják el* hogy a mezőgazdasági dolgozók nagy jelentőségű tanácskozásán miről akarnak beszélni és mit várnak a kongresz- szustól.

AZ EFSZ-EK

IX. KONGRESSZUSA

PRÁGA 1979

Tovább kelt haladni

Három bodrogközi gazdaság: a zétényi (Zatín), a vékei (Voj- ka) és a bolyi (BoIJ szövetkezetek egyesülésével alakult 1976. január 1-én a 3380 hektáron gazdálkodó Haladás Ejsz, a központi fekvésű Boly székhellyel. Leczo István mérnök, a szövetkezet fiatal elnöke, vezető társai és az egész tagság ugyanazt akarja: azt, hogy közös munkájukat siker koronázza.

Már az egyesülés utáni első év mérlege is azt igazolta, hogy helyes úton haladnak a bolyi Haladás Efsz-ben, hiszen hárommillió koronás nyereséggel zárták az 1976-os évet, a tagoknak több mint tízmillió ko rónát fizettek ki.

Nem volt eredménytelenebb az elmúlt év gazdasági mérlege sem, az elnök ennek ellenére nem elégedett.

— Az a véleményünk, nem lehet megállni, megelégedni az elért eredményekkel — vélekedik Leczo István.

— Ez volt az évzáró taggyűlés álláspontja is?

— Évzáró taggyűlésünk bíráló hangon értékelte eredményeinket — válaszolta az elnök. — Nem is tehette másképpen. Először is azért, mert a tervezett ötmillió koronát meghaladó tiszta haszon helyett csupán 3,8 millió korona hasznot értünk el. Ezt a lemaradást részben indokolja a kedvezőtlen időjárás, az árvíz, a tavaszi fagyok, a későbbi jégverés. De nagyobb odaadással, még jobb szervező munkával csökkenthettük bolna ezt a lemaradást.

— A földműveszövetkezetek tőketerebesi járási konferenciáján megválasztották az Efsz-ek IX. országos kongresz- szusa küldöttjévé. Milyen gondolatokkal készül a tanácskozásra?

— A tőketerebesi járási szövetkezeti konferencián megválasztottak a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottságának elnökévé is. ürömmel tölt el ez a megtisztelő bizalom, de ugyanakkor többletfeladatot és nagyobb felelősséget is hárít rám Ennek tudatában vagyok. Az SZFSZ Központi Bizottságának eddig is tagja voltam, te>hát már eddig is foglalkoztam szövetkezetünk határain kívüli problémákkal. A kongresszus előtti vita időszakában nagyon behatóan foglalkoztunk a szocialista nagyüzemi gazdálkodás helyzetével.

helyi és járási viszonylatban. Nagyon sok értékes megjegyzés, javaslat hangzott el. Hasznos lenne ezeket élőszóval is továbbítani az illetékesek felé. Kiindulva az elhangzott javaslatokból — beleértve saját véleményemet is — több olyan gondolat foglalkoztat, melyek rendezését, reméljük az országos tanácskozás is elősegíti. Lehet, hogy semmi újat nem mondok ezzel, mégis megemlítem például a számunkra szolgáltatásokat nyújtó vállalataink hiányos munkáját. Ezen feltétlenül változtatni kell. Ennek kapcsán megjegyezném, hogy elvárjuk a mezőgazdasági termékek értékesítési árának megfontolt, ésszerű, rendezését olyan értelemben, hogy a szövetkezetek egy mázsa kombinált műtrágyáért ne fizessenek

többet, mint amennyit egy mázsa búzáért kapnak. A CSKP KB 13. ülése igen sok kérdésben meghatározza a tennivalókat az eddigi problémák rendezésére is. Ennek szellemében kellene az illetékeseknek megoldani a zöldség- és gyümölcsfelvásárlás ügyét is. Egyrészt ezekből nincs elegendő a piacon, viszont gyakran előfordul hogy jó termés esetén nincs aki felvásárolja a szerződésben biztosított mennyiségen felüli terméket. Véleményem szerint sürgősen rendezni kell a mezőgazdasági gépek főjavítása, karbantartása körüli problémákat. Az Agrotechnikától joggal elvárnánk, hogy több alkatrészt gyártson és adjon a szövetkezetek saját műhelyeiben elvégezhető gépjavításokhoz.

— Ha szót kapna a kongresszuson, az elmondottakon kívül még miről beszélne a vitában?

— Feltétlenül támogatom pártunknak mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos álláspontjait és ezek szellemében támasztanék igényt azokkal az ipari vállalatokkal szemben, melyek arra hivatottak, hogy a mezőgazdaságot szolgálják. Egyéb dolgokról is szót ejtenék. Szükségesnek tartom például a mezőgazdasági beruházások ütemesebb megvalósítását és minden olyan előfeltétel megteremtését, amely az egyre magasabb szintű mezőgazdasági termelést segíti elő. Fontosnak tartom, többek között a Szovjetunióban és a Magyar Népköztársaságban is meghonosodott, háztáji állattartás, hizlalás ügyének célszerű, rugalmasabb rendezését nálunk is. Sok-sok olyan kérdés foglalkoztat még, ami választ kíván. Remélem, az országos kongresszuson alkalom nyílik arra, hogy ezekben a mindany- nyiunkat érintő kérdésekben közös nevezőre jussunk s megtaláljuk az előrehaladás gyorsabban járható útját.

KULIK GÉL UÉRT

Könnvíísük meg a nők munkáiét

1979.

IV. 9.

— Hivat a pártelnök — mondták a kolléganőim. — Izgatottan, munkámat abbahagyva bekopogtam az irodába. Alig ültem le, amikor azt mondja az elnök elvtárs: Erzsiké, magát javasoltuk a földművesszövetkezetek IX. kongresszusára. Megvallom, a lélegzetem is majd edállt, annyira meglepett a hír. Csak percek múlva tudtam megszólalni, s kérdeztem: mivel Érdemeltem ki ezt a bizalmat?

E szavakat most is pironkodó szerénységgel mondja. Pedig Kékes Erzsébet, az Alsópéteri {Dolný Peter) Efsz könyvelője —, akit mindenki egyszerűen Erzsikének szólít, — valóban kiérdemelte ezt a bizalmat. Napi munkáját pontosan és hibátlanul végzi. Szabadidejének nagy részét a közösségi munkának szenteli. Ö a szövetkezet kultúrfelelőse is.

— Mi egy szövetkezetben a kultúrfelelős feladata? . .

— Ó. sok minden. Kulturális műsorok, különböző tárgyú beszélgetések, kirándulások, üdültetések szervezése. Évente hatvan szövetkezeti tag vesz részt hazai és külföldi üdültetéseken. Tavaly például 14-en voltunk a Szovjetunióban, az idén is megy oda egy népes csoport. Az üdülések persze teljesen díjmentesek.

— Szívesen mennek a dolgozók üdülésekre vagy kirándulásokra?

— Sokszor kel 1 őket rábeszélnem, hogy menjenek pihenni és világot látni. A szövetkezet tagságának a fele nő, s ők mindig azt mondják: mennénk mi szívesen, Erzsiké, de a munkát ki fogja elvégezni helyettünk? Végül mégis meggondolják magukat és elmennek. Amikor hazajönnek, nem győzik mesélni a sok szép élményt. Ilyenkor együtt örülök én is velük.

Az idén színházlátogatást is szerveztünk. Elhatároztuk, hogy megnézzük a Komáromi Magyar Területi Színház négy előadását. Az elsőre e héten kerül sor. Ürülök, mert eddig már hatvanan jelentkeztek. Van saját autóbuszunk, azon megyünk majd a színházba.

Erzsiké egyébként tagja a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottságának is.

— Milyen érzésekkel utazik Prágába?

— Kíváncsi vagyok nagyon, hogyan zajlik le egy ilyen kongresszus, és hogy miről tárgyalnak majd.

— Ha szót kapna, miről beszélne legszívesebben?

— Elsősorban a szövetkezetben dolgozó nők munkakörülményeinek javításáról. Kiemelném a növénytermesztés, a kertészet és az állatgondozás még tökéletesebb gépesítésének szükségességét, hiszen e munkaterületeken dolgozik a legtöbb nő. Elmondanám azt is, hogy több bölcsődét és óvodát kel! építeni a falvakban is, hogy a dolgozó édesanyáknak ne okozzon gondot gyerekeik elhelyezése. Ez bizony a mi fa- luunkban is komoly probléma S ha a nők nem dolgoznának a szövetkezetben, nem is tudom, mi lenne. Sokat és nagyon nehéz munkát végeznek. Gondoljunk hát többet rájuk, könnyít- sük meg a munkájukat.

— És ha hazajön?

— Beszámolok a tagságnak a kongresszuson hallottakról. Remélem sok hasznos dologról, módszerről hallok majd, amelyeket a mi szövetkezetünkben is alkalmazhatunk.

Végezetül csupán annyit: kívánjuk, hogy Erzsiké hozzon haza Prágából minél több okos és hasznos jelen teniva lót. TÖRÖK ELEMÉR

A somorjai (Samorín) Kék Duna Efsz egyike a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás legjobb termelési eredményeket elérő közös gazdaságainak. Pisch László mérnök 8 éve irányítja az egyesült szövetkezetet. Becsületes, hozzáértő munkájával, nagyfokú igényességével önmagával és beosztottjaival szemben megszerezte az emberek bizalmát, támogatását. A Szövetkezeti Földművesek Szövetségének dunaszerdahelyi járási konferenciáján Pisch László mérnököt nagy megtiszteltetés érte: megválasztották az SZFSZ kongresszusának küldöttévé.

— Nagy öröm számomra, hogy ott lehetek azon a kongresszuson, mely a szocialista mezőgazdaság 30 éves fennállásának évében ül össze, s a CSKP KB 13. plenáris ülésének szellemében értékeli mezőgazdaságunk fejlődését és meghatározza az elkövetkező időszak tennivalóit — mondja Pisch László. — Szövetkezetünk vezetősége és tagsága alaposan áttanulmányozta a kongresszusi alapanyagokat, s teljesen magukénak valljuk őket, hiszen bíráló igényességgel elemzik az eddig megtett utat, s konkrétan és célratörően határozzák meg jövőbeni munkánkat. Elmondhatom, hogy szövetkezetünkben a termés sziíí'vezésé- ben és irányításában a járásban elsők között tértünk át, a vál- lalaton belüli irányítási rendszer keretében, az ágazati vezetésre. Nagyon fontos szerepet játszik a vállalaton belüli tervezés, mely az egyes gazdasági egységek számára megállapítja az önálló elszámolási rendszer elveinek érvényesítését. Racionalizáló intézkedésekkel a múlt évben 13,1 százalékkal növeltük a mezőgazdasági nyerstermelést, a piaci termelés 21 százalékkal emelkedett, amiben döntő szerepe volt a munkatermelékenység növekedésének, hiszen az 56 százalékkal növekedett.

A Kék Duna határának nagy része a Duna mentén húzódik, éppen ezért érinti a Dunán épülő vízlépcsőrendszer. így csökken a földterület. ezér*

fokozottabban előtérbe kerül a meglevő földalap racionális kihasználásának kérdése.

— Munkánkban megkülönböztetett gondot fordítunk a termőtalaj védelmére, a gyenge minőségű földterületek rekulti- válására, valamint új, eddig megmüveletlen területek termővé tételére. Ogy tűnik, hogy a földalap védelméről szóló törvényt még nem mindig és mindenütt alkalmazzák úgy. hngy szerepét valóban betöltse. Úgy vélem, hogy a IX. kongresszus ezen a területen is egyértelmű

pisch László mérnök

áíMfspontra helyezkedik' es megerősíti a földalap védelméről szóló törvényes előírások következetes megtartásának szükségességét.

— Miről akar szólni a kongresszuson, és mit vár a tanácskozástól?

— Mindenekelőtt pártunk mezőgazdasági politikájának járásunkban elért három évtizedes sikereit akarom röviden vázolni, ugyanakkor érinteni szeretném a jövőre vonatkozó terveinket Is. járásunkban a jövőben mindenekelőtt a növény- termesztés fejlesztésének szenteljük a fő figyelmet, de terveink megvalósításához nagyobb támogatást várunk a tudományos intézményektől is. Meggyőződésem, hogy a szövetkezetek IX. kongresszusa hasznos tanácskozás lesz, mely választ ad a még tisztázatlan kérdésekre és elősegíti a szövetkezeti mozgalom további fellendítését.

SVINGER ISTVÁN

Nehéz - teher gé p kocs it szeretne vezetni

Nehezen indul a beszélgetés a zömök termetű, barna férfival. Amikor a múltat idézzük, azt mondja, nem tett semmi rendkívülit, amikor a szövetkezetben a legnehezebb időben is helytállt.

— Mi tagadás, nem volt

könnyű az élet akkoriban — mondja Árendás Béla, a kürti (Strekov) Vörös Csillag Ejsz

alapító tagja. — Egy időszakban csak kilencven koronát kerestem havonta. Arra is várni kellett, mert negyedévenként fizettek. Családi segélyt és más szociális juttatást sem kaptam.

Még a személyazonossági igazolványt is előhúzza, amelyben egyetlen pecsét tanúsítja, hogy 1949. június 26-átói tagja a kürti efsz-nek.

— Hívtak máshová is dolgozni, nagyobb keresetet is ígértek — mondja —, jól jött volna a több pénz, mert a csaÁrendás Béla

Iád is szaporodott. Mégsem mentem el. Hogy is tehettem volna ilyesmit? Kinéztek volna a faluból azok, akikkel együtt kezdtem a közösben. Inkább

azon törtük a fejünket, milyen módon lehetne eredményesebben előrehaladni.

Mindenütt ott volt, ahol szükség volt rá. Egyszer aztán megfogta a traktor kormánykerekét és azóta is járművet vezet. Nagyon szereti a gépeket, pedig elég nehéz a karbantartásuk. Anélkül pedig sohasem ül a kormányhoz, hogy ne ellenőrizné, milyen állapotban van a motor, az indítóberendezés, a kormányszerkezet. A szakszerű ellenőrzésnek köszönheti, hogy két évtized óta még útközben sohasem hibáso- dott meg a járműve.

Amikor a mostani teendőkről, jelenlegi életéről beszélgetünk, elmondja, nagy elismerés volt számára, hogy a szövetkezetek érsekújvári (Nové Zámky) konferenciáján megválasztották az efsz-ek IX. kongresz- szusa küldöttének. Ezzel kapcsolatban kifejti véleményét. Azt szeretné, ha a kongresszus tüzetesen foglalkozna a mező- gazdasági üzemek gépellátásá- val.

— Egyesült szövetkezetünkben — fejtegeti — az öttonnás teherautók már nem felelnek meg a követelményeknek. Hosz- szú utakon kis rakománnyal döcögni nem kifizetődő.

Mankovicky Istvánnal, a szövetkezet elnökével együtt állapítják meg, hogy ma már legalább hét- vagy kilenctonnás teherautókra lenne szükség. Ha legalább öt-hat ilyen járművük lenne, akkor könnyebben lebonyolítanák a szállításokat.

A kiváló gépkocsivezető reménykedve fejezi ki leghőbb vágyát.

— Nehéz-teíiergépkocstt szeretnék vezetni...

(ballá)

Leczo István mérnök