Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)
1979-04-07 / 83. szám, szombat
A NŐK JELENTŐS MÉRTÉKBEN sikerek-..-.'■■iSZ (Folytatás a 4. oldalról) folyiik, az agresszorok lövései gyermekeket és nőket ölnek meg. Százezreket pusztít el az éhínség és a betegségek, sok millió gyermek nem ikészülhet fel az életre. Világviszonylatban percenként kb, 200 gyermek születik. Kell, hogy nyugtalanítson és felrázzon bennünket az a lény, hogy minden új ember születése pillanatában, az ENSZ adatai szerint, a háború előkészítésére, úgy is mondhatjuk, az öj ember esetleges elpuszítá- sára, 2000 dollárt fordítanak. A GYERMEKEK. ÉS A VILÁG JOBB JÖVŐJÉÉRT Ebbe nem lehet és nem szabad beletörődnünk. Harcolnunk (kell a gyermekek jobb jövőjéért, a világ jobb jövőjéért, hogy a béke, a szabadság és a haladás világa legyen, a háborútól és az éhínségtől való félelemtől mentes világ, amelyet gazdaggá tesz az alkotó munka, a szabadság és a szépség. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom volt az, amely lefektette az ilyen világ megteremtésének valós alapját, mivel ez hozta létre az első szocialista államot. S a fasizmus legyőzése után végbement mélyreható változások tették lehetővé a szocialista közösség országainak, annak a közösségnek a létrejöttét, amely előrevetíti a jövő viszonyait, a háború kiküszöbölésének és a béke győzelemre juttatásának reális alapját. Sajnos, ma az a helyzet, hogy a tőkésországok lázasan fegyverkeznek, és ezt a folyamatot eddig nem sikerült leállítani. A fegyverkezésben és a háború előkészítésében intenzíven felhasználják a tudományos-műszaki haladást. Borzalmas új fegyvert, a neutron- bombát állították elő, amely szerintük „csak“ az élőlényeket pusztítja el. A tudományos intézetekben megsemmisítő erejű vegyi fegyvereken, mérgező harcianyagokon dolgoznak, s ugyanakkor a Pentagon raktáraiban őrzik az idegbénító gázokat, aminek állítólagos célja az ellenfél „elijesztése“. A halált hozó fegyverek fegyvertárában megtalálhatóak továbbá a bakteorológial fegyverek, miközben szüntelenül kutatják azokat az eszközöket, amelyek bizonyos ország fölött megnyitnák a világűrt, s az illető országot megsemmisítő sugárhatásnak tennék ki. Mindez arra való tekintet nélkül folyik, hogy az atomfegyverek raktáraiban ezrével tartogatják a ro bbanófejeket, ame 1 ye k n ek pusztító ereje kétmillióskor nagyobb annál, amely megsemmisítette Hirosimát és Nagaszakit. Ezeket az atomfejeket az interkontinentális rakéták manapság eljuttatják nemcsak katonai, hanem — ahogy azt a katonai stratégák mondják — ún. lágy célokra is, vagyis minden földrész védtelen, milliós városaira is, s azokat tömegsírokká változtathatják. Ilyen körülmények között ma az emberiség legsürgetőbb haladéktalan feladata elhárítani a nukleáris világháborút. Ezért fogadja világszerte olyan támogatás a fegyverkezés korlátozására és a leszerelésre tett javaslatokat, amelyekkel már évek óta jelentkezik a Szovjetunió. Ezért fogadták minden földrészen a békeszerető erők Leonyid lljics Brezsnyev beszédét moszkvai választókerületében, amelyben széleskörűen és komplex módon ismertette e kérdés megoldásának programját, mégpedig mind a hadászati támadó fegyverek, mind a hagyományos fegyverek korlátozását illetően. A világ haladó nyilvánossága felháborodottan elutasítja a reakciós imperialista erők kísérleteit. Ezek az erők újabb és újabb akadályokat gördítenek az e területen annyira szükséges egyezmények megkötésének útjába. Elítéli a katonai-ipari komplexumot, amely fegyverkezésre ösztönöz, mivel az ilyen halált hozó fegyverek gyártásából milliárdos haszna van. A világ békeszerető emberei támogatják a Szovjetunió kezdeményezését, nagy hajlandóságát, szilárd akaratát, egyezményt kötni az Amerikai Egyesült Államokkal a hadászati fegyverek korlátozásáról, olyan egyezményt, amely remélhető- vé tenné azt a kilátást, hogy nem fognak alkalmazni nukleáris fegyvereket! CÉLUNK: A NEMZETKÖZ! FESZÜLTSÉG ENYHÜLÉSE 1979 IV. 7. Ma sokkal inkább, mint bármikor azelőtt, nemcsak a széles népi tömegek, hanem már a burzsoá kormányok reálisan gondolkodó politikusai is, osztják azt a meggyőződést, hogy az emberiségnek nincs más, elfogadható alternatívája, csak a nemzetközi feszültség enyhülése és a békés egymás melleit élés. Ez a világ megváltozott erőviszonyainak a következménye. Ma a szocialista közösség országai a gyarmati iga alól felszabadult népekkel, a tőkés- o>rszágok munkásmozgalmával és haladó erőivel együtt, mind határozottabban lépnek fel a háború ellen, a népek békés együttműködésért. Ez egyben annak a következménye is, hogy a tudomány, valamint a technika jelenlegi lehetőségei mellett mind nyilvánvalóbbá válik a nemzetközi feszültség kiélezése orientációjának értelmetlensége, mivel ez csak borzalmas világkatasztrófába, az emberiség öngyilkosságába torkollna. A közelmúlt eseményei ismét erőteljesen bizonyították, hogy még energikusabban kell harcolni az enyhülés tartósságáért és világviszonylatban való érvényesüléséért. Erről elsősorban a maóisták gyalázatos Vietnam elleni agressziója tanúskodik, amelyet elítél a világ haladó nyilvánossága. Továbbra is harcolni kell azért, hogy minden kínai katonai alakulat feltétlenül és teljes mértékben vonuljon ki Vietnam területéről és az ag- ^ rés szór térítse meg a Vietnamnak okozott károkat. A világ reakciós erői, őrülve ezeknek a fejleményeknek, kialakítják a kínai agresszióval szembeni elnézés légkörét és azt állítják, hogy a maoista csapatok betörése Vietnamba „csak“ fizetség volt Vietnam állítólagos Kambodzsa elleni agressziójáért. A valóság azonban az, s mi emlékezünk számos arról tanúskodó dokumentumról, hogy Pol Pot-iklikkjének a maóista tervekhez igazodó és segítségüket élvező Vietnam-el- lenes támadásai tulajdonképpen csak a kezdetét jelentették annak a messzemenő agressziónak, amely Vietnam városai és területe ellen irányult, s amelyet a maóista klikk akart betetőzni. Amikor Pol Pot-nak ez nem sikerült és Kambodzsa demokratikus erői, valamint: Nemzeti Frontja, Vietnam támogatásával, megdöntötte ezt a nép számára visszataszító diktátori rendszert, a maóisták maguk fogtak hozzá agresszív tervük megvalósításához. Annak ürügyén, hogy Vietnamot „meg kell büntetni" a maóisták fel akarták bomlasztani gazdaságát és politikai rendszerét. Vietnamot térdre akarták kényszeríteni és alárendelni hegemonista politikájuknak. Csakhogy nem Vietnam, hanem a maóista klikk kapott leckét. A világ haladó nyilvánossága határozottan elutasítja a há- romo Id a 1 ú ame r ika I—i z rae 1 i— egyiptomi összeesküvést is, amit ugyan békeszerződésnek minősítenek, de a valóságban ez szerződés Izrael és Egyiptom katonai-politikai szövetsége megkötésére, amely alá van rendelve az Egyesült Államoknak s az éle az arab népek ellen irányul. Semmilyen békeszerződésnek nem volt velejárója a fegyverkezés olyan fellendülése, mint ennek az Egyiptom és Izrael közti ügyletnek. Az USA katonai segítsége új repü 1 őgépekben, harckocsikban páncélos szállítóeszközökben, ágyukban, rakétáikban, torpedó rom b o 1 ók ba n, te nge ra la 11 já rókban, légitámaszpontok építésében s végül a SInal félszigeten amerikai csapatok elhelyezésében nyilvánul meg. Mindez megerősíti, hogy sző sincs valamilyen békés szándékról, hanem a haladó erők, s általában az arab nép ellen irányuló további összeesküvésről. Ezek az említett áldatlan események is igazolják, hogy a békeharc nem egyszerű és nem könnyű. Ezért nincs igazuk azoknak, akik valamiféle automatikus fejlődésben bíznak, akik magától értetődőnek tekintik a béke győzelmét és különféle más okoknál fogva közömbösen, félvállról veszik ezt a harcot. Ezzel szemben a békeharc bonyolultsága éberséget, aktivitást és szívós igyekezetei követel meg, amely a világ nyilvánosságának legszélesebb köreit felzárkóztatja a szocialista országok, a forradalmi munkás- és haladó mozgalom mellé. A TETTEK SÜLYA A BÉKEHARCBAN Nálunk idehaza is még cse- lekvőbben kell hozzájárulnunk a béke ügyéhez lelkiismeretes munkánkkal, jó eredményekkel, a szocialista haza, nemzetünk és kollektívánk iránti becsületes magatartással. Mindem társadalmilag hasznos tett helyet- tesíthetetlen hozzájárulás az emberiség harcához a katasztrófa és a megsemmisülés ellen, a békéért és a haladásért. Kedves Elvlársnők, nem kell bizonygatnom, hogy az önök részvétele a béke ha re ban kiváltja mély tiszteletünket. Be.- csüljük a nemzetközi demokratikus nőmozgalom internacionalista szolidaritása, felzárkózottsága és egysége megszilárdítását célzó igyekezetüket. Helyes az, hogy bővítik kapcsolataikat a többi ország nőivel, s ezzel hozzájárulnak pártunk békeszerető lenini külpolitikai i r á n y vona lá na k m e g va 16 sí t á sá - hoz. Az anyai szeretet ereje, a szocialista humanizmus ereje miind nagyobb mértékben lelkesít minden jószándékú embert a népek közti barátság megszilárdítására, az emberiség ragyogó jövője, gyermekeink boldog élete jegyében folytatott küzdelemben. Kívánjuk önöknek, a kongresszus tisztelt küldöttjeinek és résztvevőinek, szövetségük minden tagjának, hogy szövetségükben a munka az eddiginél még sikeresebb legyen, nemes törekvéseikben még nagyobb megértésre találjanak és teljes elégedettség töltse el önöket társadalmilag elkötelezett, hasznos tevékenységűikben. (Alcímek: ÚJ SZÓ) Néhány földrajzi és egyél) tulajdonnévről A földrajzi neveket minden nyelv a maga módján használja. Ez a tétel a magyar nyelvre is érvényes, úgy értve, hogy a magyar nyelvterületen kívül e>ső városok, folyók, hegységek, tartományok, tájegységek stb., nagy részét magyarul is úgy nevezzük meg, ahogyan a maguk helyén idegen nyelven nevezik őket, egy másik részüket pedig, mivel van a történelem során kialakult és megőrződött magyar nevük, a hagyományoknak megfelelően ezzel a magyar el nevezéssel jelöljük. Az első esetre példa lehet Hamburg, Jena, Berlin, Dijon, Grenoble, Toul'ouse, Basel, Zürich stb. A másodikra: Prága, Bécs, Varsó, Szajna, Rajna stb. Természetesen hasonlóképp van ez a szlovák és a cseh nyelvben is, meg más népek nyelvében is. Éppen ezért az idegen nyelvű szövegek fordítása során mindig gondosan ellenőriznünk kell a földrajzi neveket, mert a gépies á' vétel már sok félreértést okozott. A szlovák és a cseh nyelv hagyományosan használja egy egész csomó osztrák, német, olasz stb. város, tartomány, tájegység, folyó stb., nevének sajátos szlovák vagy cseh formáját, ezeket természetesen minden esetben le kell fordítanunk a magyar szövegben. Ha van magyar nevük, azt használjuk, ha nincs, akkor az eredeti nevüket írjuk és mondjuk magyarul. Tehát: nem Dráídany, Lipsko, Mohan. Rýn, Porýní, Benátky, Viedeň, Korutany, Janov, Jadran, hanem: Drezda, Lipcse, Majna, Rajna, Rajna-vidék, Velence Bécs, Karintia, Génua, Adria lesz a magyar szövegben. És nem Plavno, Rezno, Cächy, Kostnice, Linec, Kolýn, nad Rý nem, Porurí, Výmar, S'oľnohrad, Štájerský Hradec, hanem Plauen, Regensburg, Aachen, Konstanz, Linz, Köln, Ruhr- vidék, Weimar, Salzburg, Graz. Ugyanígy nem Solúň, hanem Szaloniki, és nem Nória Ja NorskóbóU), hanem Nor végia. Mint ahogy a népnév sem lehet nór, hanem norvég (hallottam már sajnos „nór mintás“ szvetterről!). A Habes elnevezést ma mar ugyan ritkán használják, mégsem árt tudni, hogy az Abesszínia, a Habesan pedig abesszin. Más tulajdonnevek is okozhatnak zavart az idegen szövegek fordítása során. Elsősorban a történelmi személyek uralkodók, hadvezérek nevére gondolok. Minden nyelvben kialakult ezeknek egy meghatározott, hagyományos for mája. Hagyományos szabály például, hogy királyok, császárok nevét mindig magyarul használjuk, akármilyen nemzet uralkodójáról van szó. Tehát: Károly, Lajos, Jakab, Fülöp. Miklós, Erzsébet, Krisztina, Katalin stb. Az uralkodók nevéhez tartozó jelzőket is természetesen magyarul mondjuk: Szép Fülöp, Merész Károly, Szent Lajos, Pfalzi Frigyes, Nagy Katalin, Luxemburgi Zsigmond stb. A harmincéves háború nagy hadvezérének nevét a ma gyár történelem Wallenstein és nem Valdstejn formában tartja számon, a felszabadító háborúk jeles hadvezérét pe dig nem hívjuk magyarul Prínz Eugennek. hanem Savoyai Jenőnek. Ide tartozik az is, hogy a „nemzetközi“ szenteknek is minden nyelvben megvan a maguk hagyományos neve. Amikor tehát egyházi műemlékekről beszélünk pontosabban templomokról, ne emlegessünk Szent Vit-székesegyhá zat meg Szent Havel-templomot, mert az helyesen Szent Vítus-székesegyház és Szent Gál-templom. A bécsi gótika remekét sem kell műveltségünk fitogtatására Stephanskir- chének emlegetni, az magyarul Szent István-döm, És ne vezessen félre bennünket, ha szlovák vagy cseh szövegben például német zeneszerzők keresztnevét szlovák vagy cseh formában közlik. A magyar szövegben — a magyar szabálynak megfelelően — megtartjuk az idegen név eredeti formáját, tehát így írjuk: Joseph Haydn, Johann Ne pomuk Hummel, Ludwig van Beethovn és nem így: Jozef Haydn, Ján Nepomuk Hummel, Ludvík van Beethoven. MAVKP T!TW-r Az „ám” kötőszó divat* Egyazon korban a rokon értelmű szavak előfordulásának aránya jellemző lehet egy stílusrétegre, íróra, műfajra, műre. Ha ez a szabályszerű arány pl. mai köznyelvünkben kezd megbomlani, érdemes fölfigyelnünk rá, mert általában a divat ludas benne. A divatosság pedig azzal a ve széllyel jár, hogy a fölkapott szó pusztítja társait. Ilyen divat sodrába került az ám kötőszó. Az az ám, amely rendes körülmények közt a költői vagy szónoki stílusban szokott fölbukkani. így mondják mai nyelvtanaink, így látjuk A magyar nyelv értelmező szótárában. Mégis mit tapaszta lünk unos-untig főként napisajtónkban, a rádióban, a televízióban? Nem a választékos, hanem a hétköznapi közlésmódban! Sok olyan cikket olvasunk, amelyben csakis az ám fordul elő, a de vagy a többi ellentétes kötőszó szinte egyszer sem. Azazhogy föl-föltűnik a de is, csak épp nem a kívánatos módon, hanem így: nemcsak ..de ... Pedig már Arany János helytelenítette, hogy a nemcsak . . ., hanem... helyett az igen nyomatékos nemcsak..., de... kötőszópárt kop atják. — Terjed hát az ám-ám-ám, a „nyámnyám" stílus: „Megpróbálta, ám nem sikerült“: „Ám azt sem állíthatjuk“; „Szólt neki, ám az rá se hederített“; „Általában egyhónapos a szezon, ám az idén elhúzódhat“. Az ám helyett itt mindannyiszor megfelelne az egyszerű természetes de. Még jó néhány más kötőszó ki nálkozik a megszorító ellentét kifejezésére: csak, csakhogy, hanem, mégis, mégse (mj, azért, azonban, ámde, mindamellett, mindaz Jón) állal. Válasszuk ki mindig a legalkalmasabbat! FERENCZY GÉZA HOGY IS MONDJUK? Könyvtártudományi kifejezések — megjelenés helye nélkül — a kiadó megnevezése nélkül — fejcím, rendszó nélkül — (díjtalan) kötelespéldány — bibliofil, könyvbarát — bibliofil kiadvány — mozgókönyvtár, könyvtárautóbusz — folyóiratbibliográfia (k-1) bez miesta vydania bez vydavateľa bez záhlavia povinný výtlačok bibliofil bibliofilské vydanie bibliobus bibliografia Časopisov
