Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)
1979-04-24 / 96. szám, kedd
Eredményekben gazdag évtized Bizonyítás a gyakorlatban Ahol o tél nem eréztette hatását Szervezett felkészülés l# A siker nem a véletlen kérdése Lassan elfeledjük teljesen a télikabátot, azt is, hogy dideregtünk, és egyre kevésbé képezi szóbeszéd tárgyát az az iparág, amely a jégvirágos januári napok leggyakoribb témája volt — az energetika. Persze, minden gyárban, üzemben van energetikai részleg, amely kora tavasztól késő őszig szép csendben „meghúzódik“ a többi gyártási részleg árnyékában, biztosítva amazok zavartalan üzemelését. Különösen, ha egy olyan gyáróriásról van szó, mint a Slovnaft, amelynek nemcsak a híre jutott messzire, hanem a kéménye is messzire világít, mintegy jelezve, hogy az ott folyó gyártási folyamatok energetikai igényessége nem csekély. Azért látogattunk ide, mert az ország energiaszolgáltatásának tehermentesítésében fontos^ ■ szerep hárul az egyes üzemek áramfejlesztő részlegeire is, és sajnos az idei télen az is megmutatkozott, hogy ezen a téren nem váltották be a hozzá fűzött reményeket. Az egyik kivétel éppen a Slovnaft volt! Ha ilyen vállalat meg tudja oldani az áramszolgáltatási feladatait, akkor bizonyára tanulságos lehet másutt is a „HOGYAN“-ra adott válasz. A csaknem hat és fél négyzetkilométeren fekvő nagyvállalat mintegy 8300 dolgozója közül 127 dolgozik az elektro- energetikai részleg gyártásiműszaki osztályán. A 12-es pártalapszervezetből Genovéva Rákoczyová titkárt és Ottó Kafka alelnököt a délelőtti műszakban találtam munkahelyén. Rákoczyová első mondatai akár egy taggyűlési beszámolóból is lehetnének: — Tervezett feladatainkat a nehéz energetikai helyzet idején is teljesítettük, a termelési részlegeket nem érintették az energiaszolgáltatás zavarai. Mindezt azért mondhattuk el ugyanígy a februári taggyűlésen is, mert a részleg minden dolgozója tudta, mi a feladata. Éppen közbeszólnék, hogy konkrét adatokat szerelnék hallani, de mintha megéreznék, mi az óhajom, már folytatja is Ottó Kafka: —Tudjuk, hogy ez így nagyon „sablonos“ szöveg, de valóban fedi a valóságot, más kérdés az, mi mindent tettünk azért, hogy ez így elmondva ne legyen puszta frázisok sorozata. Még az elmúlt év novemberében összehívtuk a gyártási és műszaki szakemberek aktívaértekezletéí, amelyen részt vettek a pártalapszerve- zetek elnökei és a szakszervezeti műhelybizottságok elnökei is. A megbeszélés célja volt biztosítani, hogy a tél beálltával a megnövekvő energiaigények ellenére, valamennyi gyártási feladatának eleget tudjon tenni a vállalat. Olyan fogyasztási feltételeket kellett létrehozni, amelyek lehetőleg a minimumra korlátozzák a külső áramfogyasztást. Ez azt jelentette, hogy négy áramfejlesztő generátorunk működésének zavartalannak kell lennie! Milan Gura mérnök, a párt- alapszervezet műszaki-gazdasági bizottságának elnöke, az eddig elhangzottakat kiegészítette: — El kellett érnünk, hogy öt százalékkal csökkentsük az áramfogyasztást. Az egyes rész 1 eg v eze t őkhöz kérdőív et juttattunk el, amelyen benyújthatták javaslataikat, hogyan szándékoznak a fogyasztás- csökkentést megvalósítani, kiki a maga portáján. Az összegezést bocsátottunk az aktíva- értekezlet elé, amely kidolgozta a takarékossági intézkedések irányelveit a fogyasztás csökkentésére. Ezt a dolgozók megértéssel fogadták, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a maximális fogyasztásigény általában 126 megawattnyi volt, s az értekezlet után egyszer sem haladta meg a 117 megawattot. A 9 megawatt különbség a nagy számok között jelentéktelennek tűnhet, de ha figyelembe vesszük, hogy kilenc megawatt elég egy kisebb gyár működtetéséhez, akkor ez nekem kevés. Ismét Rákoczyová folytatja: — A rendelkezés visszhangjából lemérhető volt, hogy a dolgozókat nem hagyta hidegen a vállalat érdeke, hiszen rendszeresen érdeklődtek, hogy a vállalati fogyasztáscsökkentést mennyire tudjuk megtartani, vagy egyes konkrét rendelkezések mennyivel járultak hozzá a vállalati kötelezettség teljesítéséhez. — Maximális erőfeszítéseket tettünk — teszi hozzá Ottó Kafka —. hogy az áramterme tők folyamatosan „akcióképe- sek“ legyenek. Elértük hogy január első napjaiban !s önel látók lettünk. Mindez) annak ellenére, hogy a megnövekedett termelés következtében például a hőfogyasztásigény 11 százalékkal nőtt az utóbbi időben. Rajtunk kívül alig akadt vállalat vagy üzem, amelynek nem lettek volna problémái a tél folyamán ... Milan Gura mérnök a továbbiakban arról beszélt hogyan és mit kellene tenni azért, hogy az alapeszközökről való gondoskodás tovább javuljon. Persze, ez nemcsak az energetikai osztály ügye, hisz a Slovnaft energiaigényeit az energetikai részleg több mint hétszáz dolgozója biztosítja. Közös kötelezettségvállalást tettek a feladatok összehangolása végett. Eddig ez mindig bevált, és a jövőben ezekre a tapasztalatokra alapoznak. Tehetik, hiszen mindhárom szocialista munkabrigádja megszerezte már az arany fokozatot is. Az ő érdemük az is, hogy a Slovchémia által kiírt energiatakarékossági versenyben a tervezett 38 320 tonna egyeztetett fűtőértékű tüzelőanyag helyett 71868 tonnát sikerül megtakarítani. Pedig állandó gondot okoz a részlegen a munkaerőhiány. Műszaki jellegű probléma, hogy például az energiaforrások nem megfelelően méretezettek. A felújítási programban erre is gondoltak, azonban ez sem képzelhető el a dolgozók aktív részvétele nélkül. Ugyanis meg kell teremteni annak alapfeltételét, hogy kiküszöbölhessék a külső energetikai rendszer esetleges meghibásodásának következményeit. Ez pedig csakis úgy valósítható meg, ha a belső energetikai rendszer meghibásodását is kizárják. Ezen a téren is biztató eredményeket értek el az elmúlt évben. Például tíz áramkiesés Jcözül — amely 1977 közepe és 1978 közepe között a külső energetikai hálózatban bekövetkezett, a Slovnaftot csak három érintette. Csakhogy a termelési kritériumok olyan szigorúak, hogy ezt sem szabad a jövőben megengedni. — Célunk — mondotta befejezésül Ottó Kafka —, hogy az idei tél tapasztalataira építsünk a jövőben is, hiszen bebizonyosodott: a kedvezőtlen téli energetikai helyzet hatásának megelőzésére tett intézkedések sikeresek voltak. Elsősorban azért, mert javult az irányítás színvonala. Megszívlelendő tapasztalat! MÉSZÁROS IÄNOS A RÉPATERMESZTŐK ADÓSSÁGA 1979. Az elmúlt évi cukorgyártási idény menetéről két alkalommal is tájékoztattuk az Új Szó olvasóit Rimaszombatból [Rimavská Sobota). Az 1978-as kampányt a gyár vezetői „menet közben“ a legsikeresebbnek minősítették. Örömmel újságoltuk, hogy a gyár korán elavult műszaki berendezéseit sorra kicserélték, örvendetes módon megszilárdult az üzem munkásgárdája, s a környékbeli földművesszövetkezetekkel kötött szerződések alapján az idénymunkások kérdését is közmegelégedésre oldották meg. Az alapvető feltételek megteremtése után jó „rajtot vett“ a gyár. Általában túlteljesítették a napi normát, s a minőséget illetően is döntő változások következtek be. Ezek után a kívülállókat szinte mellbevágta a gyár kommunistáinak tanácskozásán elhangzott hír, miszerint az üzem nem teljesítette tervezett évi feladatait. A félreértések elkerülése végett a közelmúltban felkerestük Sekerka Tivadart, a gyár gazdasági igazgatóhelyettesét, s magyarázatot kértünk a látszólagos ellem tm on dásra: — Mérleghiányunk egyetlen oka — tájékoztatott az igazgatóhelyettes, — hogy a cukorrépa felvásárlása körzetünkben csak hetven százalékra teljesült. Üzemünk mégis 80,8 százalékra teljesítette a feldolgozás, s 81 százalékra az árutermelés tervét. A pozitív arány főként annak köszönhető, hogy sikerült minimálisra csökkenteni a termelési veszteséget, s a cukortartalom is magasabb volt a tervezetinél. Hadd emlékeztessek itt arra, hogy több mezőgazdasági üzem — így például a Nagybalogi és a Hrncianské Zalužamy-i Efsz, a Šafarikovói Állami Gazdaság és még számos nagyüzem gyenge répa termést takarított be. Adósaink közül többen a kedvezőtlen időjárásra hivatkoznak, ám érvelésük nem minden esetben elfogadható. S e téren valóban igazat kell adnunk a gyár egyik felelős vezetőjének, hiszen ugyanilyen időjárásviszonyok között másutt — így Kálosán és Királyiban (Kráľ) — igen jó termést takarítottak be. A kudarc okai tehát másutt keresendők. A járás mezőgazdasági vezetőinek legutóbbi tanácskozásán nyomatékosan elhangzott, hogy több répatermesztő gazdaságban laza volt az agrotechnikai fegyelem, s aránytalanul nagyok voltak a betakarítási veszteségek is. — Ami a cukorgyárat illeti tehát, ezúttal valóban nem rajtunk múlott a siker. A puszta számadatok is meggyőznek arról, hogy az elmúlt cukorgyártási idény nemcsak a termelés vonalán, hanem a hatékonyság és a minőség szempontjából is igen sikeres volt. A gyár fen* állása óta és először teljesítette túl a tervezett gazdasági mutatókat, s a korábbi esztendőhöz viszonyítva 14 millió koronával volt nagyobb a haszon. Sokatmondó az a tény is, hogy elhagyta a gyár kapuját az első száz tonna export-cukor is, ami a Magyar Népköztársaság- ka irányult. A gyár tehát, a látszólagos mérleghiány ellenére, úgy látszik, egyenesbe került. Az üzem vezetősége a pártalapszervezet hathatós segítségével sikeresen megvalósította a műszaki konszolidációt, s jó úton halad a terme- lésbefektetések hatékony kihasználása is. Ezt bizonyítja a kampány időtartama alatt meghirdetett szocialista munkaverseny is. Szlovákia tíz cukorgyárának vetélkedésében az előkelő második helyen végeztek. A kétségtelen előrelépés ellenére akadnak még a termelésben tartalékok. Ezek kiaknázása egyre időszerűbb feladat, hiszen például répakörzetük keretében nem kevesebb mint 65 százalékkal kell növelni a hektárhozamokat. A cukorgyár dolgozói ezt hatékonyabb agrotechnikai szolgáltatásokkal kívánják elősegíteni. Javítani akarják a szállítási-átvételi feltételeket, s tökéletesíteni a járási mezőgazdasági igazgatósággal való együttműködést is. Az idei feladatok teljesítését illetően óvatos, de optimista hangulat tapasztalható a gyár dolgozói körében. Az SZNF 35. évfordulója tiszteletére elfogadott 1 millió korona értékű üzemi felajánlás ékes bizonyítéka szilárd elhatározásuknak. HACSI ATTILA Hogyan értékeli az elmúlt évtizedet és mit tesz a munkahelyén, illetve lakóhelyén a feladatok teljesítéséért? Gdovin Erzsébet mérnök, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási bizottságának titkára: — A mezőgazdaságról akár általánosságban, akár konkrétan, mondjuk egy egységes földművesszövetkezet gazdálkodása kapcsán beszélünk, akkor mindenekelőtt azt vizsgáljuk, mennyi gabonát, húst, tejet, tojást ad az ország asztalára. Teljes képet azonban csak akkor kaphatunk egy-egy földművesszövetkezetről, ha a termelési és gazdasági feladataikon kívül társadalmi tevékenységüket is mérlegeljük. Ezúttal ez utóbbiról szólnék, amely járásunkban körülbelül tízéves múltra tekint vissza. A nagyüzemi mezőgazdasági termelés első két évtizedében közös gazdaságainknak minden erejüket a termelés fokozására kellett összpontosítaniuk. A hatvanas évek végére azonban olyannyira megszilárdultak, hogy a falvakban kisebb-nagyobb mértékben kezdtek hozzájárulni középületek létesítéséhez. Anyagiakkal, vagy például gépek kölcsönzésével segítették óvoda, bölcsőde, kultúrház, sportpálya stb. építését. Egyik helyen sokat, másutt kevesebbet, néhol meg senjmit sem áldoztak ilyen célokra. Éppen ezért szükség mutatkozott a szövetkezetek e tevékenységének a koordinálására. Az Efsz-ek 1972-ben megtartott VIII. kongresszusának a határozata alapján létrejött a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége. E szervezet lett e tekintetben az irányító szerep. A szövetséget — a szövetkezetek által akkor már folytatott kulturális, szociális tevékenységen kívül — ökonómiai, egészségügyi-munkavédelmi tevékenyéggel is megbízták. — Szervezetünk gazdasági tevékenysége — mely jobbára szocialista munkaverseny szervezésében jut kifejezésre — szintén figyelemre méltó, mert a termelés fokozásán kívül a szocialista életmód elmélyítését is szolgálja. A szocialista munkabrigádok tagjai ugyanis arra is kötelezik magukat, hogy kölcsönösen segítik egymást személyes problémáik megoldásában, közösen látogatnak kulturális rendezvényeket stb. — Hogy mit teszek én a feladatok teljesítéséért? Én vagyok a felelős azoknak a határozatoknak a végrehajtásáért, amelyet a járási bizottság elnöksége vagy plénuma hoz az efsz-ek társadalmi tevékenységének kifejtéséért. A tisztségemből rám háruló feladatok teljesítéséhez adva vannak a feltételek. A munkámat két politikai dolgozó és egy üzemgazdász segítségével látom el. —kv^ r Gépesítik a munkánkat Kifizetődő a libcitenyésztés Mátyás Mária, a Peredi f Tešedíkovo) Efsz szocialista munkabrigádjának vezetője is részt vett az efsz-ek IX. kongresszusán. Elégedetlen tért vissza munkahelyére, a libatenyésztési ágazat keltető részlegére. Ugyanis a kongresszuson a beszámolókból, és a felszólalásokból hallotta, hogy a 6. ötéves tervidőszak hátralevő két évében még gyorsabb ütemben kell növelni a termelést. MunJffc.. 1 kacsoportjával már eddig is rendkívül jó eredményeket ért el. Rövid munkaértekezleteken vitatták meg, hogy milyen módon lehetne javítani a minőséget és hatékonyabbá tenni a termelést. Kötelezettségvállalásaik is erre irányultak. A múltban a tojásoknak csak az ötven százalékából kelt ki liba, tavaly azonban már hetvenkét százalékából, összesen százezer naposlibát keltettek ki, amelynek egy részét eladták, más részét továbbtemyész- tésre, hizlalásra hagyták meg. A brigádvezető szerint jelenleg jók a termelési feltételeik. A libák jó fajták és még ősszel is tojnak. Egy lúdra átlagosan ötven tojás jut, és ebből mintegy harmincöt liba kel ki. A tavaszi időszakban általában minden lúd után harminc, az őszi időszakban pedig öt naposlibát keltetnek ki. A keltetőben dolgozó kollektíva tagjai jó munkájukért már megkapták a szocialista munkabrigádok bronzérmét. Megérdemlik ezt a nagy elismerést, mert lehetővé teszik, hogy a libatenyésztés kifizetődő legyen és a szövetkezet teljesíthesse a libahús- és a libamájeladási tervet is. Ennek lehetőségeiről Tóth Pál üzemgazdásszal együtt beszélgetnek. Visszaemlékeznek a régebbi időkre, amikor még elég sok nehézséget kellett leküzdeni; akkoriban egy asszony fáradságos munkával csak harminc-negyven libát tömött meg naponta. A szövetkezet vezetősége látta, hogy ilyen körülmények között nem lehet sikeresen előrehaladni, mert eléggé nagyok a termelési költségek és kevés a tiszta haszon. Ezért sok tapasztalatszerzés után vásároltak egy francia gyártmányú, villanyárammal üzemel tetett függesztett tömőgépet. A korszerű gép előnye, hogy nem kell a libákat cipelni, a gépet odahúzzák, aho,l a libákat tömik. Lényegesen fokozódott a munka termelékenysége, mert egy asszoany már a múlt évben száznegyven-százhatvan libát is megtömött naponta. Mátyás Mária és az üzemgazdász konkrét adatokkal bizonyította, hogy nagyüzemben is kifizetődő a libatenyésztés és libamáj is termelhető. Sikerül elérniük, hogy a libák átlagosan hét kilogrammos súlyra gyarapodjanak. A jó felhízás eredményeként a Libamáj átlagsúlya negyven dekagramm de jó része hetven dekagramm, sőt egy kilogrammos is. Évente már tizenkét és fél vagon Libamájat adnak el. Reméli, a jövőben még többet adhatnak belőle a belföldi és a külföldi piacra. I ballal Termékek —exportra A Galántai járási Ipari Vállalat a tervek szerint az idén több mint 41 millió korona értékben szállít exportra termékeket. A vállalatban készült termékek széles skálájából elsősorban krómozott fogasokat, forgatható irodai székeket szállítanak többek között a Magyar Népköztársaságba, a Szovjetunióba és az NDK-ba. Ezeken kívül íróasztalok és egyéb fából és fémből készült termékeik kerülnek külföldre. A Szovjetunióba például évente 8000 íróasztalt szállítanak. Nagy az érdeklődés a műszaki rajzok tárolására szolgáló szekrények iránt, amelyek mindenekelőtt Dániába, Hollandiába, Belgiumba és Ausztriába vándorolok Krajcs'ovics FerdinánJ
