Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-24 / 96. szám, kedd

KÖZEL-KELETI HÍREK HOLNAP LEP ÉLETBE A KÜLÖNBÉKE Kuvait megszakítja kapcsolatait Egyiptommal (ČSTK) — Anvar Szadat egyiptomi elnök kormányrende­letet adott ki, amellyel végér­vényesen megerősíti az egyip­tomi—izraeli különszerződés és annak valamennyi kiegészítője ratifikálását, valamint ezeknek az egyiptomi parlament által való jóváhagyását. Ez azt jelenti, hogy Egyip­tom már előkészített minden dokumentumot, amelyet április 25-én fog kicserélni Izrael­lel a Sinai-félszigeten, az egyik amerikai radarállomás mellett. A ratifikációs okmá­nyok kicserélésével érvénybe lép az egyiptomi—izraeli kü­lönszerződés. Az Al Akhbar napilap tegna­pi számában közölte, hogy Me- nahem Begin izraeli kormány­fő vasárnap ismét használta a Jeruzsálemet Kairóval össze­kötő forró vonalat, és arról tájékoztatta Szadat elnököt, hogy elhalasztották Ezer Weiz­man hadügyminiszter egyipto­mi látogatását. Weizman vár­hatóan csak májusban utazik Kairóba. Abdái Aziz Husszein kuvai­ti államminiszter bejelentette, hogy a kuvaiti kormány tilta­kozásul az egyiptomi—izraeli különszerződés ellen megsza­kítja diplomáciai és gazdasági kapcsolatait Egyiptommal. Az izraeli kormány szavazat- többséggel üjahb két település építését hagyta jóvá a Jordán nyugati partján. Az izraeli kor­mány döntése az első ilyen jel­legű az Egyiptommal kötött kü­lönszerződés aláírása óta, és újabb bizonyítéka annak, ho­gyan értelmezi Tel Aviv a pa­lesztinoknak nyújtandó „auto­nómiát“. Izraeli ágyúnaszádok tüzet nyitottak egy Bejrűttól mintegy 100 kilométerre fekvő észak­libanoni palesztin menekülttá­borra. Hírügynökségi jelenté­sek szerint a tábor polgári la­kosai közül hárman életüket vesztették, tíz személy pedig megsebesült. Dajan körúton Népszerűsíti az egyiptomi—izraeli megállapodást (ČSTK) — Mose Dajan iz­raeli külügyminiszter tegnap Zürichbe érkezett, hogy elnö- íköljön az Európában akkredi­tált izraeli nagyiköveteik konfe­renciáján. Dajan Zürichből 14 napos ázsiai ikörútra indul, el­látogat Nepálba, Burmába, Thai­földre és Szingapúrba. Elutazása előtt adott sajtó­nyilatkozatában Dajan „sajná­lattal“ közölte, hogy nem láto­gat el a Kínai Népköztársaság­ba. Kőrútjának „szokványos“ jel­lege lesz: Dajan mindenekelőtt igyekszik majd támogatást sze­rezni az egyiptomi—izraeli kü­lönszerződésnek. Krimibe illő jele­net, pedig „csak“ rendőri beavatko­zásról van szó amerikai sztrájko­lok ellen. Az el­múlt hetekben — amint azt mi is hírül adtuk — a gépkocsivezetők országos sztrájkba léptek, béremelést és munkafeltéte­leik megjavítását követelve. Például a New York-i tej­üzemek tartály­autó sofőrjeinek sztrájkja miatt ne­hézségek merültek fel mintegy tízmil­lió ember tejellátá- sában. Marshall munkaügyi mi- • niszter kilátásba helyezte, hogy amennyiben a közeljövőben nem sikerül rendezni a gépkocsivezetők és a munkaadóik között kipat­tant vitát, a kormány nem habozik, hanem alkalmazza a hírhedt Taft—Hartley törvényt, melynek értelmében 80 napon belül be kell fejezni a sztrájkot (ČSTK — felvétel) Strasbourgban a napokban egyedülálló megmozdulásra került sor, Tizennyolc ország 120 ellenállási és antifasiszta szervezetének képviselni vettek részt a náci háborús bűntettek elévülése ellen, a náci és fajgyűlölő propaganda betiltásáért, az SS bajtársi szö­vetségek feloszlatásáért rendezett tüntetésen. A megmozduláson több mint tízezer ember vett részt, köztük több szocialista ország antifasiszta szervezeteinek képviselői. A részvevők követelték, hogy a bonni kormány hozzon törvényt a háborús bűnök eléviilhe- tétlenségére vonatkozóan (ČSTK — felvétel) (CSTK) — Nemrégiben egy vezető kínai diplomata úgy tá­jékoztatta Norodom Sziltanuk kambodzsai herceget, hogy Peking egy újabb Vietnam el­leni támadás lehetőségét latol­gatja. Ezt az egyikori kam­bodzsai uralkodó a hongkongi Far Eastern Economic Review című hetilapnak adott nyilat­kozatában árulta el. Elmondta: Kína szándékában áll, hogy az új kambodzsai kormány ellen aktivizálja azokat a harci csa­patokat, amelyek egykor a CIA zsoldjában álltaik, s az ő kor­mánya ellen harcoltak. Ezek a szélsőségesen reakciós, Ameri- ka-barát csoportok Lón Nol re- zsimjéneik bukása után 1975- ben Thaiföldre menekültek. Szihanuk kijelentette, hogy Chan Nien-lung kínai külügy­miniszter-helyettes, aki egyéb­ként a Hanoiban folyó tárgya­lásokon a pekingi küldöttséget Baráti segítség (ČSTK) — Csehszlovákia ha­noi képviseleti hivatalainak dolgozói tegnap részt vettek abban az önkéntes műszakban, amelyet a ikínai agresszió ál­tal sújtott hat észak-vietnami tartomány gyermekei megsegí­tésére szerveztek. Ebben az ak­cióban részt vettek Bulgária, Kuba, Lengyelország, Magyar- ország, Mongólia, az NDK, a Szovjetunió és Kambodzsa dip­lomáciai képviseletének dolgo­zói is. vezeti, nemiégen úgy tájékoz tatta őt, hogy Kínában megint Vietnam „újbóli megbüntetésé­nek“ terveivel foglalkoznak, amire „előbb vagy utóbb sor kerül“. Szihanuk az említett interjúban megerősítette azo­kat az előzetes véleményeket, melyek szerint Kína úgy kezd­te meg Vietnammal a tárgya­lásokat, hogy egyáltalán nem állt szándékában megegyezni. Szihanuk elmondta, hogy Chan Nien-lung röviddel Hanoiba való elutazása előtt kereste őt fel. A kínai külügyminiszter­helyettes biztosította őt arról, hogy egyáltalán nem optimista, amd a tárgya Iá sóik eredményeit illeti, és semmilyen illúzóikat nem táplál a tárgyalások sike­res kimenetelével kapcsolat­ban. Szihanuk szerint Kína rész­vétele a tárgyalásokon csak taktikai manőver, így akar hatni a világközvéleményre. George Bush, az egyik ame­rikai republikánus-párti elnök­jelölt kijelentette, hogy az Egyesült Államok előre tudott Kína Víetnam-ellenes agresszió­járól. Az Associated Press saj­tóügynökség hírei szerint a kínai támadás előkészítéséről Teng Hsziao-ping még ez év elején washingtoni látogatása alkalmával tájékoztatta Bush-t. Ö aztán — amint maga is mon­dotta — erről a beszélgetésről tájékoztatta az amerikai kül­ügyminisztériumot. George Bush azelőtt a CIA igazgatója volt. K on? mentárunk Szadat egyiptomi elnök hata­lomra jutása után „lelépett“ a nasszeri útról, egy másikon in­dult el, melyen Jeruzsálemet és Camp Dávidét érintette, el­jutott a Fehér Ház gyepszőnye­gére, ahol fényes garden party keretében aláírta az árulással egyenlő „békeszerződést“ Iz­raellel. Ezt a lépést követően végérvényesen átalakultak a k ö z e 1 -ke le t i ka t o n a i - p o 1 i t iika i erőviszonyok. Három évtizeden át ebben a térségben két erő állt egymással szemben: az arab államok és Izrael. Most Egyiptom — a különszerződést megkötve — nem csupán kilé­pett a közös arab frontból, ha­nem szövetséget kötött Izrael­lel és az Egyesült Államokkal, vagyis azokkal, akik eddig a másik oldalon álltak. Már a Camp David-i egyez­mény megkötése után, a bag­dadi csúcskonferencián bebizo­nyosodott, hogy az arab álla­mok döntő többsége nem nyug­szik bele ebbe a helyzetbe. A Szilárdsági Front tagjai, a ra­dikálisok, a semlegesek és a konzervatívok egyetértettek ab­ban, hogy a megbomlott erő- egyensúly helyreállítása érde­kében mielőbb határozott és hatékony lépéseket kell tenni. Kiközösítették Egyiptomot, és gyakorlatilag minden kapcsola­tot megszakítottak Kairóval. Csak Szudán. Mnrokkó és az Oimáni Szultánság tartott ki Szadat mellett. Mivel felszabadultak Izrael­nek az egyiptomi fronton lekö­tött erői, várni lehetett, hogy aktivizálja a „keleti frontot“. Hiszen Izrael már az utóbbi három évben, az Egyiptommal folytatott tárgyalások idején Libanonból. Sajnos, nem való­színű, hogy erre rövidesen sor kerül. Dél-Libanon „független­ségének“ kikiáltása még inkább elodázza ezt a tervet. Az egyip­tomi—izraeli tárgyalások is bi­zonyították, hogy az Egyesült Államok kész bármit megtenni Izrael biztonságáért — értsd: Damaszkusz útja alkalmazta a katonai nyomás és fenyegetés taktikáját. Liba­non megszállása közvetlen függvénye volt az egyiptomi— izraeli tárgyalásoknak. Az esz­kaláció másik fő célja volt Szí­ria fenyegetése, mivel ez az ország lett a megváltozott erő­viszonyok között Tel Aviv első számú ellensége. Ezért törvény- szerű, hogy a bagdadi csúcs Szíria sokoldalú megerősítését, támogatását határozta el. Erre a segítségre nagy szük­sége van az országnak, annál is inkább, mivel nemcsak saját szuverenitását védi, hanem Li­banon egységének és létének is védelmezője A Libanonban állomásozó 30 000 főnyi arab­közi biztonsági erőket túlnyo­mórészt szíriai egységek képe­zik. Ezek fenntartása havi 70 millió dollár kiadást kénysze­rít Szíriára. Az ország vezető­sége már csak ezért is szeret­né mielőbb kivonni egységeit saját érdekeiért. A „független­né“ nyilvánított határmenti sáv Izrael biztonsági övezetének szerepét hivatott betölteni. A Libanonból indított palesztin gerillaakcióik veszélye is elhá­rulna, és Izraelnek lehetősége nyílna hátba támadni Szíriát. Ezeket a veszélyes terveket el­hárítandó vállalja Szíria a li­banoni áldozatot. A létrejött veszélyes helyzet arra kényszeríti az országot, hogy tovább fokozza védelmi erejét. 1977-ben 393 millió szí­riai fontot fordítottak védelmi kiadásokra, míg az 1978-as év­ben ez az összeg már több mint a tízszeresére nőtt, elérte a 4 milliárd 323 millió fontot. Egyiptom árulása következté­ben még ezt az óriási össze­get is kénytelen volt az ország megkétszerezni. Az 1979-es költségvetésben 8 milliárd fontot irányoztak ejő a védel­mi erő fokozására.' Ezeket a terheket képtelen az ország egyedül viselni. Szö­vetségesekre van szüksége, akik magukra vállalják ennek a tehernek egy részét. Ezt nemcsak Szíria ismerte fel, ha­nem a különutasságot elítélő több arab ország, köztük Irak is. A hosszúra nyúlt ellensé­geskedést feledve a szíriai— iraki szoros politikai, katonai és gazdasági együttműködés mellett döntöttek. Ez a felújí­tott szövetség már meghozta első eredményeit: nagy szere­pe van abban, hogy az egyip­tomi—izraeli szerződés veszí­tett életképességéből. Ugyanis a különbéke születése során Egyiptom és Izrael s gyámjuk, az Egyesült Államok számított a szíriai—iraki ellentét tartós­ságára. Ez az ellentét ugyanis jelentős mértékben gyengítette az arab országok közös front­ját és a Szilárdsági Front tevé­kenységének hatékonyságát. Damaszkusz Egyiptom szaka- dársága után még inkább az arab—izraeli front első vonalá­ban kénytelen harcolni. Fele­lősségteljes helyzetében szük­sége van Irak és a különtár- gyalásokat elítélő arab államok szilárd hátországára és Jordá­nia határozott kiállására. Csak így lesz képes megfelelni annak a szerepnek, melyet a közel- keleti dráma új felvonásában kiosztottak neki. GÖRFÖL ZSU55SA Az „ismeretlenek” ismerősek: újfasiszták (ČSTKJ — Bécs belvárosa* ban, az egyik zsinagóga köze-! lében bomba robbant a hétfőd re virradó éjszakán. Bár a* osztrák rendőrség számára a tettesek „ismeretlenek“, a bé­csieknek nincsenek kétségeik aziránt, hogy a jelentős anya-< gi károkat okozó akció elkö* velői osztrák újnáci szerveze-s tek, mint az „Új Jobboldali Ak-» ció“ (ANR) és a Nemzeti De-; mokrata Párt (NDP) hívei. A fasiszta harci csoportok' legújabb aktivitását két tény­nyel hozzák összefüggésbe: a parlamentben képviselt három politikai párt fokozódó rivali-; zálásával, amelyek olykor de-s magóg módon küzdenek a sza-* vázátok megszerzéséért a má^ jus 6-'i parlamenti választások' előtt, és mindenekelőtt Hitler, Adolf születésének 90. évfor-* dulójával. Hitler szülővárosé-5 ban, az ausztriai Braunauban -- a belügyminisztériumnak a rend fenntartására vonatkozó minden ígérete ellenére — fa-» siszta csoportok provokációkat és verekedéseket szerveztek, amelyek során kilenc szélsősé­ges jobboldali garázdálkodóť ugyan őrizetbe vettek, de ki­hallgatásuk után újra szabadon bocsátották őket. Amint a bécsi lapok írják, a „Führer“ fiatal csodálói horog-* keresztekkel aggatták teli ma-^ gukat, és még „akcióba lépés“ előtt Braunauban a „hagyomá-* nyok szellemében“ nagy meny-’ nyiségű sört fogyasztottak Hit« ler képével „díszített“ korsók-' ból. Az osztrák újfasiszták már a múlt hét végén Bécsben is revansiszta tartalmú röpcédu-* Iákat terjesztettek, egyebek kö­zött a csehszlovák határ men­ti területekre is meghirdetve igényüket. Az osztrák közvélemény a hatóságoknak az újfasiszták provokációival szembeni maga-i tartását joggal tartja visszata­szítónak. Hivatalos szervek ed-> dig nem voltak képesek haté­konyan fellépni. Az Osztrák Kommunista Pártnak számtalan­szor megismételt azon követe­lésére sem reagáltak, hogy az osztrák államszerződésnek megfelelően egyszerűen tiltsák be az ANR és NDP típusú szer­vezeteket. (ČSTK) SORBAN HAVANNÁBAN ünnepi nagy-* gyűlésen emlékeztek meg a Ku­bai-Szovjet Baráti Társaság megalakulásának 10. évforduló­járól. A nagygyűlésen a részt­vevőikikel ismertették Leonyid Brezsnyev üzenetét, melyet az évforduló alkalmából küldött. MALMIERCA kubai külügy­miniszter kormányküldöttség élén európai kőrútjának első állomására, Bécsbe érkezett. A két ország kapcsolatainak tör­ténetében első ízben tesz láto­gatást kubai külügyminiszter Ausztriában. CHRISTOPH VAN DER KLAAW holland külügyminiszter hivata­los látogatásra Belgrádba érke­zett. BARCELONÁBAN és más ka­talán nagyvárosban több mint 200 000-en követelték a katalán terület teljes autonómiájának megoldását. Mint ismeretes, a spanyol kormány 1977 októbe­rében részleges autonómiát adott a területnek. Thaiföldi választások Ellenzéki svfaeletn (ČSTK) — Előzetes eredmé­nyek szerint a vasárnapi thai­földi parlamenti választásokon az ellenzéki Szociális Akció nevű párt győzött. A párt, mely­nek elnöke Kukrit Pramodzs volt miniszterelnök, a 300 kép­viselői mandátum közül legke­vesebb 80-at szerzett meg A Demokrata Párt és a Thai­földi Nemzeti Párt mindegyike legkevesebb 30 mandátumot szerzett az új képviselőházban. A választásokon részt vett 37 politikai párt közül azonban egyik sem tudta megszerezni az abszolút többséget. A kom­munista párt nem indulhatott a választásokon. SZIHANUK LELEPLEZŐ NYILATKOZATA Kína egy újabb támadás lehetőségét latolgatja

Next

/
Oldalképek
Tartalom