Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)
1979-04-20 / 93. szám, péntek
Korszerű iskola — jó tanulmányi eredmények BODROGKÖZI TANULÓK KÖZÖTT A Bolyi {BoIJ Magyar Tanítási Nyelvű Kilencéves Alapiskola a maga nemében nemcsak Kelet-Szlovákiában, hanem szlovákiai viszonylatban is egyike a legeredményesebben működő tanintézeteinknek. A jó eredmények persze nem születnek maguktól, előfeltételük a tanítók és nevelők megfelelő felkészültsége, szigorú rendszerességen alapuló igényes munkája s a tanlók kitartó szorgalma. Az iskolát mintegy 330 gyerek látogatja öthat faluból. Oktatásukat-neve- lésüket Zsebik Károly igazgató irányításával 23 pedagógus látja el. A húsztantermes iskolát öt évvel ezelőtt adták át. — Elégedettek az új iskolával? — kérdezem Zsebik igazgatótól. — Mindnyájan örülünk az új iskolaépületnek. Igazán nagy szükség volt rá. Alapvető feltétel, hogy egy iskola kellő számú, a korszerű követelményeknek megfelelő tanteremmel, szaktanteremmel, szakkabinettel rendelkezzék. Elmondhatom, hogy a mi iskolánk valóban korszerű, biztosítottak a mindennapi nyugodt munkához szükséges anyagi-műszaki és* szervezési feltételek. Az oktatásügyi szervek segítségével a szaktantermeket is sikerült aránylag jól fölszerelni, persze a technika fejlődésével nekünk is lépést kell tartani, így az iskola kielégítő tanszer- és oktatási segédeszköz-ellátását állandóan napirenden tartjuk. Az igazgatóval és pedagógus-kollégáival folytatott beszélgetés során kiderült, hogy a bolyi alapiskolában az ún. személyi feltételek iá jók. — Oktatóink és nevelőink valamennyien megfelelő szak- képesítéssel rendelkeznek — mondja Szaniszló Ferenc nevelési tanácsadó. — És milyen a „munkahelyi légkör“? — Azt hiszem, nálunk azzal sincs különösebb baj. A kollégák közötti jó kapcsolat és megértés legalább olyan fontos, mint teszem azt a kellő felkészültség vagy a jó tanszerellátottság. Mint minden jó iskolában, a bolyi alapiskolában is a mindennapi oktatói-nevelői munkára helyezik a pedagógusok a fö súlyt. Ez a figyelemre méltó tanulmányi eredményeken mérhető le legkézzelfoghatóbban. Néhány példa: A tanulók 45—50 százaléka minden évben tovább tanul gimnáziumban vagy szakközépiskolában. Az idén 45 tanulóból 22 nyert felvételt középiskolában. Az is melengető érzés szülőnek-tanárnak egyaránt, hogy (az 5—9. osztályban) idén félévkor 200 tanulóból 75 kitüntetett volt. Tavaly a 6—9. osztályban négyen (már a hatodik osztálytól) tiszta egyesek voltak, így felvételi vizsga nélkül jutottak be a királyhel- meci gimnáziumba. Az idén tíz tiszta egyes tanuló van a hat—kilencedikesek között. A tanulmányi eredményeket sokban befolyásolják a gondos pedagógusi irányítással tevékenykedő szakkörök. Ezek közül a matematikai, a szlovák nyelvi, a testnevelési, a technikai szakkör és a szavalókör működik a legjobban. A matematikai szakkör, melyet Szúnyog Mihály matematika tanár vezet, jelentős szerepeit játszik a tanulóknak az olim- piászokra való felkészítésében. E nemes vetélkedőkön a bolyi gyerekek immár hagyományosan évről-évre részt vesznek. — Hogyan szerepeltek az iskola tanulói az olimpiászok idei járási fordulóin? A kérdésre Szúnyog tanár így válaszol: — A matematikai olimpiász idei járási versenyén kilenc tanulónk vesz részt. Nem szerepeltek fényesen, de véleményem szerint nem bennük volt a hiba. Túldimenzionált volt az olimpiász, ugyanis az ötven versenyző közül egy sem oldotta meg sikerrel a verseny- feladatokat. De nemcsak ők, a 3—4-es gimnazisták sem tudták megoldani a példákat. A fizikai olimpiász járási fordulóján szép eredményt értünk el. Három tanulónk versenyzett, közülük két ten (Rinkács István és Sípos Béla) megszerezték a sikeres megoldó címet, tehát felvételi vizsga nélkül mehetnek ősszel szakközépiskolába. A szlovák nyelvoktatás is eredményesen folyik az iskolában. A négy szlovák szakos pedagóguson kívül nyelvi szaklaboratórium segíti a tanulók munkáját. A szlovák nyelvórákon túlnyomórészt szlovák nyelven beszél a tanár, természetesen a nehezebb fogalmakat magyar nyelven magyarázza meg. Itt említésre méltó a nyelvi szakkör, ahol az önként jelentkező hat—kilencedikesek heti két órában szlovák társalgással gyarapítják nyelvtudásukat, nyelvi készségüket. Az .irodalmi kört több éven át Zsebik Károlyné vezette, jelenleg Szaniszló Ferencné vezeti. Itt is születtek szép eredmények. Az elmúlt évben például. Molnár Ildikó kerületi második lett versmondásban. Az idén két nyolcadikos tanuló jutott el a kerületi versenyre, egy tanuló pedig prózamondásban helyezést ért el a járási versenyen. AZit is el kell mondanunk, hogy a bolyi iskolában a sportélet is magas szinten áll, a számos sportsiker kivívásában bizonyára nem csekély szerepe volt a testnevelési szakkörnek sem. A szaktantermek a fa- és fémmegmunkáló műhely, a kísérleti konyha és a szép tornaterem megtekintése után a problémákról kérdezem Zsebik Károly igazgatót. — Problémáink is vannak — mondja. — Legnagyobb problémánk az ivóvízellátás. Jelenleg Királyhelmecről hordjuk az ivóvizet tartálykocsikkal. A vízvezeték-építéshez Szedlák Miklós hnb-elnök Ígért támogatást. Bízunk benne, hogy a jövő tanévben már ez sem lesz probléma. KÖVESDI JÄNOS Motta, iskolán hívül Beszélgetés egy pedagógusküldöttel Először ügy volt, hogy telefonon készítek egy villáminterjút Gyurkovszky Magdolnával, abból az alkalomból, hogy részt vesz a pedagógusok országos konferenciáján. Később meggondoltam a dolgot, telefonon keresztül a legjohb esetben is csak félmunkát végeznék. Személyesen kell megjelennem, részben azért, mert szeretem látni riportalanyom arcát, tekintetét, amely hitelesíti, hitelesítheti a szavakat; részben meg azért, mert úgyis régen voltam már Vágsellyén (Sala), és szeretnék többet megtudni a magyar iskolájáról, amelynek éppen Gyurov- szky Magdolna az igazgatóhelyettese. Közvetlenül a húsvéti ünnepek előtt kerestem föl, dologidőben. Két fia autót mosott a napfényes udvaron. — Annyi sofőr van már a házban, hogy lassan nem jutok a kocsihoz mondja Gyu- rovszky Magdolna, aztán a nagy ház egyik szép szobájába vezet, ahol először szülőföldjéről, életéről faggatom. — Várgedén születtem, a rimaszombati járásban. Füleken érettségiztem, mi voltunk az elsők, most lesz a huszonöt éves találkozónk. Magyar— szlovák szakos vagyok. Húsz éve lakunk Sellyén, itt kaptunk lakást. Férjem a Dusló- ban dolgozik. A gyerekek már sellyeiek. Ötvenhattól ötvennyolcig Alsópóteren tanítottam. majd egy évig Királyfán. — Es mióta igazgatóhelyettes? — Amióta itt vagyok. Már Alsópéteren is az voltam, gon dolom, azért esett rám a választás. Egyébként sok adminisztrációval jár nálunk ez a munkakör, mert csak tíz, illetve tizenhárom osztályosok vagyunk, és így nincs titkárnőnk — Mi nincs még, ha már itt tartunk? — Nincs tornatermünk, nincs ebédlőnk, a napközibe hetvennégy gyerek jár, és mindössze két szűkös helyiség van. Kellene egy klubterem is a pioníroknak. És két váltásban tanítunk. Azért Igyekszünk a korszerűtlen épületet korszerűsíteni, amennyire lehet. Most tértünk át a központi fűtésre, a pincét átépítettük tornate rémmé és műhellyé, az osztályokban már neonvilágítás van. Ezekkel a munkákkal tavaly Értékrend és nevelés Az emberi tevékenység alapvető hajtóereje az elismerés, a környezet, a társadalom pozitív visszajelzése a munkával, alkotással kapcsolatban. Életünk alakulásában kevés dolog játszik nagyobb szerepet, mint az értékrend, amelyet egyedi emberré válásunk útján alakítunk ki önmagunk számára. A világ pillanatonként változó jelenségeinek, vagy ahogyan divatosan mondani szokás, az információknak már-már felfoghatatlan özönében ez válik iránytűnkké, legfontosabb támasztékunkká. A politikai, ideológiai, köztük az intellektuális, etikai és esztétikai tények, folyamatok megítélésében ez tölti be a szűrő szerepét, ez hozza létre a József Attila által hőn óhajtott harmóniát, illetve ez hozza létre az elviselhetetlen diszharmóniát. Az egyéni értékrend kialakításában jelentős szerepe lehet az iskolának. Ennek persze számos feltétele van, melyek feltárása közelebb hoz a feladatok megoldásához. Az egyik legfontosabb feltétel az, hogy van-e a pedagógusnak tekintélye a gyermek előtt. Ez lényegében arra utal, hogy milyen szavainak hitele és súlya. Értékként fogadja-e el saját életében mindazt, aminek értékes voltát a tanulónak hirdeti? Nemcsak tőlük követeli, hogy tanuljanak — ő maga is állandóan tanul. A pedagógus munkája csak akkor lesz eredményes, ha a tanítványok szükségletévé teszi, hogy elsajátítsák az életük eredményes viteléhez nélkülözhetetlen ismereteket. Akkor fogadják el a nyelvtanra vagy a biológiára vonatkozó tanításainkat, ha el tudjuk hitetni velük, hogy ezeket tőlünk valóban megtanulhatják, s általuk ők lesznek többek, értékesebbek. A nevelő művészete abban áll, hogy megtalálja az adott közösségben és az adott helyzetekben a helyes arányokat, a legkedvezőbb mérték az elismerést és az elégedetlenséget kifejező eszközök között, a „külsődleges“ és a mélyebb hatá- soik között,' a hízelgés és a szenvtelen- ség, a merevség és a szeszélyesség, az egyéniség határozottsága és a biztonságot adó tárgyilagosság között. Maga az értékelés rendje, a nevelés logikája közrejátszik abban, hogy a tanulók mennyi és milyen értékelést várnak el. A túl sok értékelő jelzés önállótlanná tehet, a túl kevés — bizonytalanná. A túlzott elismerés leszerelhet vagy megbéníthat, az „alulértékelés“ úgyszintén. A sikernek (éppúgy mint a kudarcnak) megvan a maga — személyenként eltérő — alsó és felső tűréshatára. Régi igazság az, hogy egyeseket ugyanaz a dicséret szégyenlős szerénységgel tölt el, ami másokat fennhéjázóvá, nagyképűvé tesz. Axiómánk lehet az a Gorkijtól származó mondat, melynek pedagógiai visszacsen- gését elsősorban Makarenko életművében találhatjuk meg: „Az embert azért kell megdicsérni, mert ezzel fokozzuk benne az önmaga iránti tiszteletet, fejlesztjük önbizalmát és saját alkotó erejébe vetett hitét“. Nagy igazságot sűrít magába ez a mondat. Egy olyan nevelési irány vezethető le belőle, amely ki akarja fejleszteni az ember alkotóerejét, sőt arra törekszik, hogy az ember tudatos részesévé váljon önnön alkotóereje kibontakozásának. Méltán ‘ nevezhető humanistának ez az irány. Vele szemben áll az aktivitást elnyomó, az alkotó erőt megbénító „dresszúra“, em- beridomítás. A hagyományos pedagógia eszménye az engedelmesség, a felnőttek önállótlan követése volt, ma a nevelés-oktatás pedagógiai ideálja az aktív ember, aki saját tevékenységével formálja képességeit és önáWó tanulással szerzi meg ismereteit. Ez persze az egyoldalúan pedagógus központú nevelés helyett új nevelőnövendék viszonyt követel meg. Azok a kutatások, melyek a tipikus pedagógusi magatartás feltárására irányulnak, egyelőre mind a szocialista, mind a tőkésországokban azt mutatják, hogy a tanárok pozitívabban értékeliik a tanulók figyelmét, a tanári akciókra elvárt reagálásaikat, mint kezdeményező magatartásukat, a tanárhoz intézet kérdéseiket vagy éppen kritikai megjegyzéseiket. Az amerikai Goldhammer vizsgálatai szerint magának a tanulónak a gondolatai és érzései nem férnek bele az oktatás menetébe. Az aktivitásra való bátorítás, az elismerő ösztönzés jóval kevesebb, mint a hiányosságok észrevételezése, az elégedettség kifejezése. Az eredményességhez pedig „meg erősítésre“ van szükség, ezt valamennyi, bár különféle ideológiai alapon vizsgálódó kutatónak tudomásul kell vennie. Az iskolai értékelés az ösztönző, a visz- szajelző, a minősítő funkción kívül még egy igen fontos funkciót is betölt. Az iskolai értékeléssel ugyanis értékelő szempontokat, értékorientációt is adunk a ta-, nulóknak, formáljuk egész értékrendszerüket, melynek alapján önállóan megítélik mások és önmaguk magatartását, képes- geit és teljesítményeit. Még egyszer ismételjük, hogy az iskola sokat tehet a tanuló értékrendjének alakítása érdekében. Az élet szinte naponként (olykor többször is!) teremt lehetőséget a tudatos erkölcsi ítéletalkotás gyakoroltatására. Az irodalmi művek elemzése, történelmi események vizsgálata (miért cselekedett így vagy úgy János vitéz, Toldi az adott helyzetben? Miért helyes valamelyik Gárdonyi vagy Móra hős viselkedése? Miért lesz azonos történelmi helyzetben az egyik emberből hős, a másikból áruló?), de az iskola mindennapi életének egy-egy fegyelmi esete, mindmind értékrend formáló lehetőségek. A nevelőmunkában szabályként tekinthető, hogy az utánzásra, követésre ajánlott példát meg is kell magyarázni, az elvont erkölcsi imperatívusokat a példák erejével kell világosabbá és követhetőbbé tenni. Dr. SZEBERÉNYI JUDIT járási elsők lettünk a Mindenki szocialista módon elnevezésű versenyben. A szülőknek is köszönhetjük, akikkel kiváló a kapcsolatunk. Nagyon tevékenyek, sokat dolgoztak az említett akciókban is. És már nyugodtabbak egy kicsit, hogy központi fűtés van. Kétszázhatvanegy gyerek tanul az iskolában, ebből négy venhét bejáró Vághosszúfalu- ról (Dlhá nad Váhom). Többen vannak, mint két évtizeddel korábban. Növekszik a váWftók.' y' 'JŠí$JWň ros, bár ennek a növekedésnek az üteméhez képest mégis kevés a magyar tanítási nyelvű iskolába jelentkezők száma. Gyurovszky Magdolna szerint ebben az is közrejátszik, hogy az iskola épülete öreg, sok szülőt visszariaszt. Elkelne na gyón egy új épület. Legutóbb negyvenöt gyereket írattak be a szülők, tehát két osztály nyílhat szeptemberben. Jelen pillanatban tizenhárom kllen cedikesük van, többen — mint másutt — már a nyolcadik után elhagyják az iskolát; A sellyei magyar iskolások nyolcvan százaléka elvégzi a főiskolát. — Nem igaz, hogy nem ér vényesülnek azok a gyerekek, akik magyar iskolába járnak. Nem az a lényeges, hogy milyen iskolába jár valaki, hanem az, hogy akar-e, tud-e tanulni. Persze, sok függ a tanítótól, hogyan tanít szlovákul. Sellyén a beszéddel nincs probléma. — Most akkor bővebben arról, hogy mi van. Milyen a tantestület? — Tizenkilencen vagyunk, valamennyien túl a harmincon, úgyhogy az átlagos életkorunk negyven fölött mozog. Mikor idekerültem, huszonnégy éves volt az igazgató, és hát mi is fiatalabbak voltunk. De ma is megtesz mindenki mindent a jó eredményekért. Heten részt veszünk a járási és kerületi tantárgyi bizottságok munkájában. Kollégáim nemcsak a tanítási órán dolgoznak becsülettel, jól működik a matematikai szakkör, minden éven nyernek gyermekeink a különböző olimpiákon, kitűnnek a testnevelés területén, elsősorban a kézilabdázásban, habár nincs tornatermünk. Működik színjátszó csoport, tánckör, tornakör, gyermekénekkar. Közben figyelem Gyurovszky Magdolna arcát, tekintetét. Nyugodt. A gömört vonások szelídek. És bár itt a húsvét, van még tennivalója bőven, azért az iskolára Összpontosít, türelemmel válaszol. — Nagyon nagy öröm, ha valakit megtaníthatok valamire, és nagyon nagy öröm, ha felveszik a gyerekeket. — Van szabad ideje? — Arra is ritkán, hogy olvassak. Az idén végzek a marxizmus—leninizmus esti egyetemén, és lassan befejezem a vezetőképző tanfolyamot is. Nyomdában van már a szlovák konverzációs segédkönyv is, amelyet hárman írtunk. Manapság négykor-ötkor jár haza a pedagógus is, nem úgy, mint akár egy évtizeddel korábban. Szerencse, hogy nagyok a fiúk. mert nem tudom, mi lenne. Az idősebbik főiskolára, elektrotechnikára jár, a kisebbik másodikos a galántai magyar gimnáziumban. BODNÄR gyula ól szó 1973 IV. 20.
