Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-14 / 62. szám, szerda

A SZLOVÁK nép történelmének LEGSÖTÉTEBB LAPJAI Negyven évvel ezelőtt i.lokult meg a klerikális fasiszta úgynevezett Szlovák Állam „Ez az állam Európa rabságának {egyében, Hitler támadása jegyében született, amikor megtámadta a nemzetek szabadsá­gát, drasztikusan elnyomia és íeiszámolta a demokratikus és haladé erőket, a német imperializmus és a militarizmus által kibontakoztatott világháború küszöbén született.“ GUSTÄV HUSÄK Nagy-Britannia és Franciaor­szág kormányainak' törekvése a müncheni diktátum után. amely a Csehszlovák Köztár­saság felszámolásának kezde te volt, továbbra is a náci Né- metország politikai megerősí tésére, a Szovjetunió elleni há­borújának előkészítésére össz­pontosult. A müncheni konfe rencia kihasználta Beck Len­gyelországát, de főleg Horthy Magyarországát, amely 1938 november 2-án, a bécsi döntés­sel megszerezte Dél és Dfilke let-Szlovákia legtermékenyebb területeit. Reakciós totalitárius rendszet A csehszlovák kormány a müncheni konferencia után Szlovákiában a hatalmat a lu dákoknak, a szlovák néppár­tiaknak adta. A reakciós nép­párti erők, amelyek ezáltal megvalósították a szlovák bur­zsoázia és a katolikus papság programját, 1938. október 6-a után a náci Németországgal való együttműködésre töreked­tek. Szlovákiában a kiéleződött nacionalizmus, antikommuniz- mus és fasizmus bázisán hoz­záfogtak a reakciós totalitá­rius rendszer építéséhezr betil­tották a kommunista párt és más demokratikus és haladó szervezetek tevékenységét, be­szüntették a haladó sa/tó ki­adásai és terjesztését. Hitler, aki semmiképp sem óhajtotta Csehszlovákia létezé­sét, minden reakciós erőt tá­mogatott, amely készségesen segítette őt e szándékának megvalósításában. Ezért talál­tak megértésre a náci körök­ben a szlovák burzsoázia re­akciós céljai és érdekei, amoly Szlovákiában a csehszlovák­ellenes és szeparatista irány­zatok ápolója volt. Hitler már 1939. március 12-én, V. Tuká- val való megbeszélései alkal­mával éreztette, hogy „önálló“ szlovák állam megalakulását kívánja, amely a Csehszlovák Köztársaság romjaira épülne. E cél elérését megkönnyítették a müncheni konferencia utáni válságos viszonyok, valamint a csehszlovák és a ludák au­tonóm kormány közti feszült­ség. Ez a feszültség március kezdetén tetőzött, amikor a csehszlovák kormány katonai erővel kísérelte meg Szlovákia hatalmi viszonyainak megoldá­sát. Ez a nem túl bölcs és megfelelő lépés megkönnyítet­te az utat a szlovák néppár­tiak számára Berlinbe, ahol 1939. március 13-án végérvé­nyesen döntöttek a klerikális fasiszta szlovák állam kikiál­tásáról. A szlovák minisztertanács 1939. március 14-én azonosítot­ta magát Hitler akaratával, és kikiáltotta az úgynevezett Szlovák Államot. Egy nappal később a német hadsereg erő­szakkal és brutálisan megszáll­ta a cseh országrészeket. Cseh­szlovákia, mint a csehek és a szlovákok állama, megszűnt létezni. 1939. március 14-e és 15-e a Csehszlovák Köztársa­ság felszámolásának napjává vált. A náci Németország csatlósa A klerikális fasiszta szlovák állam elsősorban a náci Né­metország nagyhatalmi, agresz- szív politikájának, az európai imperialista hatalmak szovjet­ellenes politikájának eredmé­nyeként jött létre Lengyelor­szág és a Szovjetunió elleni háború előkészítésének része­ként. Hlinka szlovák néppártja több éves politikájának és a csehszlovákellenes többi erő törekvéseinek volt az eredmé­nye, amelyek a döntő pillanat­ban visszaélve kihasználták a csehszlovák kormány burzsoá nemzetiségi és osztálypolitiká­jának gyenge pontjait s Szlo­vákia egyenlőtlen helyzetét a Csehszlovák Köztársaságban. Fejlesztették a szlovák burzsoá nacionalizmust, amely elsősor­ban a Csehszlovák Köztársa­ság és a testvéri cseh nemzet ellem irányult. A klerikális fasiszta szlovák állam kezdettől fogva a náci Németország csatlósa volt. Ezt a szolgai kapcsolatot az 1939. évi március 23-i szerződésben rögzítették, amely a védelmi viszonyról szólt, valamint a pénzügyi és gazdasági együtt­működési jegyzőkönyvben. A szlovák néppárti kormány ezekben a dokumentumokban kötelezte magát, hogy a náci Németországéval azonos kül­politikát, belpolitikát és kato- tai politikát folytat. A szlovák klerikális fasiszta kormány ki­szolgáltatta a náci Németor­szágnak Szlovákia egész gaz­daságát, nyersanyagforrásait, ásványi kincseit. Dánia után Szlovákia lett a legsúlyosabban terhelt ország, amely árut, élelmiszert és munkaerőt szál­lított Németországnak. Német monopóliumok kaparintották meg fokozatosan az olajterme­lést, a szén, az érc, a magne­zit, az antimón, a réz, a hi­gany bányászását, a kohókat és fegyvergyárakat, s egyben a faipart és a vegyipart is. Középkori típusú klerikalizmus A klerikális fasiszta szlovák állam belpolitikai fejlődésének alapvető vonása az állam ki­zsákmányoló, nép- és demok­ráciaellenes osztályjellege volt. Szlovákiában a politikai és a gazdasági hatalom* a kapzsi szlovák burzsoázia kezébe ke­rült, amely megszabadult a tő­ke szempontjából már hagyo­mányosan erősebb vetélytársá- tól, a cseh burzsoáziától. 1939. március 14-e után azt várta, hogy az ipar és a tőke teljes mértékben úgymond „nemzeti“ kezekbe kerül, ám azok egvre inkább a német monopóliumok, a náci Németország politikai és gazdasági érdekeinek ural­ma alá kerültek. A klerikális fasiszta szlovák állam ideológiai krédójává vált az importált nácizmus, a reakciós politikai klerikaliz­mus, Tuka és Mach szlovák nemzeti szocializmusa és Tiso keresztény totalitarizmusa, amelyet még meghatványozott a kiéleződött nacionalizmus és a szociális demagógia. A kö­zépkori típusú klerikalizmus jól megértette magát a brutá­lis fasizmussal. Hiszen „Az Is­tenért, a népért!“ jelszó már korábban is kifejezte a ludák nacionalizmus és a klerikaliz­mus szimbiózisát. A szlovák la­kosság tömegeiben ennek az ideológiának legfőbb eszköze a katolikus egyház volt, amely az állam és ideológiájának szol­gálatába lépett. Gustáv Husák a Szlovák Nemzeti Felkelésről szóló Tanúságtételében megír­ta: „...a gárdisták, az arizá- torok, az újgazdagok, a falusi papok, az úrnapi körmenetek, amelyeken a katonaság is köz­reműködött, a miniszterek, akik a processziókban is részt vet­tek, továbbá az egyház hatás­körébe került állami iskolák, a kiszélesített egyházi rendek, a jezsuitizmus a vallásban és a politikában — mindez en­nek az ideológiának a keretét képezte.“ Ezért nem ismerték fel rögtön a néptömegek az igazságot és a hazug propa-' gandát, ezért nem tudták azon­nal megismerni az új rendszer igazán népellenes és nemzet- ellenes lényegét. Kezdetben a ludák politika javát szolgálták kedvezően a Náci Németország ideiglenes európai sikerei is. 1939—1940- ben a náci Németország az eu­rópai politikában tetőpontra juttatta terjeszkedését. Európa több államát és több nemzetét leigázta. Míg több nemzet már elveszítette nemzeti önállósá- gát, és ízelítőt kapott a háború és megszállás keserűségeiből, a ludák propaganda a szlovák államot a szlovákok nemzeti önállóságának kezdeteként em­legette, Szlovákiáról úgy szólt, mint a „szabadsag és a béke szigetéről“ és „a mosolygó Szlovákiáról“. Március 14-e azonban a való­ságban csupán a burzsoáziá­nak és a ludák politikai veze­tőségnek, az árjásításoknak és az újgazdagoknak volt hasznos. A dolgozók helyzete nem ja­vult, továbbra is nyomorúságos maradt. A munkásosztály, meg­fosztva politikai, demokratikus és szabadságjogaitól, nélkülöz­ve politikai és szakszervezeti szervezeteit, mind a szlovák, mind a német burzsoázia ré­széről kizsákmányolás alá ke­rült. 1939 áprilisában Szlová­kiában csaknem 60 000 munka­nélküli volt, és majdnem any- nyi ment el ebben az évben Németországba dolgozni. A fegyveriparban, a stratégiai szempontból jelentős iparban dolgozó mestereken és szak­képzett munkásokon kívül rendkívül alacsony volt az ipa­ri munkások és a mezőgazda- sági földművesek, valamint a bányászok családjainak élet- színvonala. 1939. március 14-ével a szlo­vák parasztság sem kapta meg az óhajtott földet. A ludákok ígérete, a földreform ugyan egyideig szófogadásra késztet­te a szlovák parasztot, ám a földreform végrehajtása után a parasztság nem volt megelége­dett, becsapva érezte magát, fokozatosan kiszabadította ma­gát a ludák hatás alól, s egy­re inkább egyesült a munkás- osztállyal a szociális küzdelem­ben. Gyűlölettől fűtve A ludák ideológusok, utó­daik és örököseik, akik ma emigrációban élnek, meg akar­ják hamisítani, ki akarják for­gatni az igazságot a szlovák állam jellegéről, igazolni pró­bálják a ludák politikusok tet­teit, leplezik sötét múltjukat. Gyakran visszatérnek — amint azt hatalmuk idején Szlovákiá­ban tették — a štúri hagyomá­nyokhoz. Ezekből azonban szándékosan és céltudatosan kifelejtik a szláv együvé tarto­zás gondolatait, mert éppen ezek az elgondolások hangsú­lyozzák egyebek között a cse­hek és a szlovákok testvéri együttélését, a Szovjetunióval való tartós barátságukat és együttműködésüket. A ludákok annak hangozta­tásával, hogy 1939. március 14-e után megszűnt az osztályharc és az osztályok megszűntek lé­tezni, hogy a továbbiakban csak egységes nemzet volt és egy­séges érdek, amelyet a szlovák állam és a Hlinka-párt képvi­selt, leplezni akarták az ál­lam valódi osztálylényegét, éles osztályantagonizmusát. A nem­zeti felszabadító küzdelemben az illegális kommunista párt vezetésével egységben fejlődött a dolgozók politikai, szociális és osztályharca, akik a Szlo­vák Nemzeti Felkelés során fegyveres harcba kezdtek a klerikális fasiszta rendszer és a fasizmus ellen. A ludákok mindig meghami­sították, kiforgatták a törté­nelmet, a nemzet hagyomá­nyait. így gyakorolták ezt ural­muk idején a szlovák nép fe­lett német birodalmi „védelme­zőik“ kívánsága szerint, és így teszik azt most is az emig­rációban, az antikommunizmus ideológusainak utasítására. Mű veiket és cikkeiket ma is ép­pen úgy, mint Tiso, Polakovič és mások cikkeit a klerikális fasiszta szlovák államban, a munkásosztály, a dolgozó nép, a szocializmus és a kommu­nizmus, a haladás elleni gyű­lölet hatja át. Ez az igazság arról az ál­lomról, amely negyven évvel ezelőtt keletkezett, és amely­nek korszaka újkori történel­münk legsötétebb lapjait írta. ŠTEFAN KIS, Klement Gottwald Katonai Politikai Akadémia, Bratislava Kommentáljuk Hasznos tanácskozások A napokban zajlanak le az egységes földmftvesszövet- kezeíek járási konferenciái. Ezeken a fórumokon a szö­vetkezetek és más mezőgazdasági üzemek küldöttei érté­kelik a múlt évi termelési és gazdaságfejlesztési tervek teljesítését. Meghatározzák azokat a legfontosabb felada­tokat, amelyeket a helyi viszonyoknak megfelelően a le­hető legrövidebb időn belül akarnak megvalósítani. Ta­nácskoznak a termelés koncentrációja- és szakosítása megvalósításának további lehetőségeiről, a kooperációs kapcsolatok kiszélesítéséről, közös mezőgazdasági vállala­tok létrehozásáról, a technikai berendezések jobb kihasz­nálásáról. Alaposan értékelik a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Járási Bizottságainak munkáját is. A javaslatok alapján átadják a kitüntetéseket a szövetkezeti mozgalom veterán harcosainak, a szocialista munkaverseny győzte­seinek. Az eddigi tanácskozások bizonyítják, hogy a járási kon­ferenciákat alapos felkészülés előzte meg. Még a téli időszakban az efsz-ek tagjai munkacsoportokban és zár- számadó közgyűléseken ismerkedtek meg az efsz-ek IX. kongresszusának vitaanyagával. A szövetkezeti tagok akti­vitását nagyra értékelte PAVEL JÓNÁS, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának elnöke is, aki a szövetség plenáris ülésén megállapította, hogy or­szágos méretben a szövetkezeti tagok aktívan részt- vettek a vitában. Többezren szóltak hozzá a legége­tőbb problémákhoz, javaslatokat tettek a gazdálkodás színvonalának emelésére és a fogyatékosságok eltávolítá­sára. Ez az aktivitás, kezdeményezés is bizonyítja, hogy szövetkezeti földműveseink elkötelezetten igyekeznek meg­valósítani a rájuk háruló feladatokat. Egyben jogosan el­várják, hogy a felsőbb szervektől nagyobb támogatást kapjanak mindennapi munkájukhoz. A felszólalók hat szá­zaléka bírálta, hogy a gépgyárak nem gyártanak elég és megíelelő minőségű gépet és gépi berendezést, sem alkat­részt a mezőgazdasági üzemek számára. A járást konferenciák tehát folytatásai a kongresszus előtti vitának. A küldöttek kritikai igényességgel konkré­tan szólnak hozzá a helyi, járási és országos jellegű problémákhoz. A legtöbben arról beszélnek, milyen mórion lehetne megteremteni az egyensúlyt a növénytermesztés és az állattenyésztés között. Kell is erről beszélni, mert amíg az állattenyésztési dolgozók három százalékkal túl­teljesítették a termelési tervet, a növénytermesztésben csak annyit termeltek, mint az 1977-es évben. Indokolat­lanul alacsony volt a cukorrépa, a silókukorica és a szálas takarmányok hektárhozama. Nagy eltérések mutatkoznak a gabonatermesztésben. Ezért a konferenciákon elhangzó beszámolókban és a vitafelszólalásokban összehasonlításo­kat végeznek, elemzik, hogy az egyforma feltételek között dolgozó mezőgazdasági üzemekben miért olyan nagyok az eltérések a hektárhozamokban. A járási konferenciák egyik fontos küldetése az efsz-ek IX. kongresszusa küldötteinek megválasztása. A javaslatok alapján kiváló szervezőket, élenjáró dolgozókat küldenek a kongresszusra. A küldöttek a konferenciákon gazdag tapasztalatokat, ismereteket szereznek ahhoz, hogy Prá­gában teljes felelősséggel, megfontoltan döntsenek a me­zőgazdaság és az élelmiszeripar továbbfejlesztéséről. BALLA JÓZSEF Húsz éve a mezőgazdaságban Az utóbbi hetekben a figye­lem középpontjába került a mezőgazdaság. Ebben az éle­sebb megvilágításban látjuk azt a korszakalkotó változást, amely ebben a fontos népgaz­dasági ágban végbement. Ha alaposan végigtekintünk a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezése óta eltelt harminc éven — nem általánosságban, ha­nem mondjuk egy szövetkezet életében — azokat is látjuk, akik az átlagosnál többet dol­goztak, nagyon sok és nagyon lelkes munkát végeztek. Dunai Mária is az ilyen em­berek sorába tartozik. Nem vé­letlen tehát, hogy tagja annak a delegációnak, amely a der- csikai (Jurová) Barálság Efsz dolgozóit képviseli az efsz-ek dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási konferenciáján. — Húsz éve dolgozom a me­zőgazdaságban — mondotta, amikor felkerestük a munka­helyén. Koránál fogva nem lehetett a szövetkezetesítés bölcsőjénél, de amikor pályaválasztás előtt állt, a mezőgazdasági szakma elsajátítása mellett döntött. A Trnavai Mezőgazdasági Szak- középiskola elvégzése után szülőfaluja — Baka — szö­vetkezetébe került könyvelő­nek. Később, ugyanitt, a köz- gazdászi teendőket bízták rá. Tizenhárom évig dolgozott eb­ben a munkakörben. Közben férjhezment, s három gyermek anyukája lett. Egy nőnek, aki sem a hiva­tását. sem a családját, és a háztartását sem akarja elha­nyagolni, bizony nincs könnyű dolga, de ha valódi hivatássze­retet él benne, az sok nehéz­ségen túlsegíti. Dunainét a hi- vatásszereteten túl a férje is segítette. Ennek is köszönheti, hogy a munkahelyi és otthoni teendőin túl a falu tömegszer­vezeteinek a munkájába is be­kapcsolódott. Különösen s Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség helyi szervezetében fejtett és fejt ki ma is érdem­dús munkát. Három évvel ezelőtt a bakai szövetkezet több környékbeli efsz-szel egyesült. Az új, nagy mezőgazdasági üzem központja Dercsike. Dunai Mária az egye­sülés óta a személyzeti és ká­derosztály vezetőjének tisztsé- gét tölti be. — Merőben más munka ez, mint amilyet eddig végzett .., — Más, de nem kevésbé szép és felelősségteljes. Fő felada­tom a munkaerőgazdálkodás, a dolgozókról való szociális gon­doskodás, a szocialista munka­verseny szervezése stb. Ha kö­zelebbről vizsgáljuk ezeket a kérdéseket, akkor kiderül, hogy elegendő munkaerő áll a Barát­ság Efsz rendelkezésére. Van azonban ennek egy fájó pontja. Az állattenyésztési termelés korszerűtlen körülmények kö­zött folyik, s ezért erre a mun­kaszakaszra csak meggyőzéssel és hathatós szociális intézke­dések foganatosítása révén tud­nak munkaerőt szerezni. Az utóbbiak közé tartozik, hogy fejők, etetők a lakáskiutalások alkalmával előnyben részesül­nek. Az istállók rekonstrukció­ja után bizonyára javulás áll be ezen a téren. A szociális gondoskodás nem merül ki csupán lakásépítke­zésben. Ezen kívül figyelemre méltóan gondoskodnak dolgo­zóik üdültetéséről és hozzájá­rulnak a községekben épülő óvodák építésének költségei­hez is. Nem termelő munkaszakasz, amelyet Dunai Mária irányít, de ezt a munkát is körültekin­tően, jól átgondoltan kell vé­gezni, mert számokban kimu­tathatóan befolyásolja a szö­vetkezet termelési eredmé­nyeit.-kv­I979fc III. 14. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom