Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-07 / 56. szám, szerda

A nemzetközi nőnap forradalmi hagyományunk Beszélgetés Oľga Vackovával* a Csehszlovák Nőszövetség KB titkárával Március 8-át, a nemzetközi nőnapot a szociális problémák megoldásáért, a szabad, békés életért, a nemzetközi enyhülé­sért, a leszerelésért, a nemze­tek közti egyetértésért harcoló haladó szellemű nők millióival együtt mi is minden évben megünnepeljük. Először a Nagy Október hatása alatt — Klára Zetkin német forradalmár, Le­nin közeli munkatársa indít­ványára hatvanki lene évvel ezelőtt a szocialista nők kop­penhágai konferenciáján tartot­ták meg. Azóta a nőmozgalom a proletárok osztály harcának szerves részeként vilógmozga- iommá izmosodott, és a szocia­lista országokban a kommunis­ta és munkáspártok egyik je­lentős támaszává vált. Az idei nőnap jó alkalom* hogy értékeljük a XV. párt- kongresszus határozatainak megvalósításában, a népgazda­ság fejlesztésében részt vevő csehszlovák nők tevékenységét. Az ezen a téren elért eredmé­nyekkel és problémákkal kap­csolatban néhány kérdéssel fordultunk dr. Oľga Vacková- hoz, a Csehszlovák Nőszövetség KB titkárához, a Nemzetek Ka­marája Elnökségének tagjához. ■ Hogyan összegezné a leg­fontosabb eredményeket? Eredményes munkánkat tük­rözi a többi közt, hogy a 6. ötéves tervidőszak első három évében a lakosság pénzbevéte­le 9,7, a személyes fogyasztás 8,4, a társadalmi fogyasztás 18 százalékkal növekedett. Az át­lagos havi munkabér ma már 2517 korona. Nyugdíjbiztosítás fejében a társadalom az 1976 -—80-as években évenként elő­reláthatólag 20,7 százalékkal többet fizet ki, mint 1975-ben. Az elmúlt három év során a bölcsődék befogadóképessége 12 300, az óvodáké 157 600 hely- Jyel bővült. Ma a gyermekek 72,5 százaléka jár óvodába. Há­lózatuk kiterjesztése — a vá­lasztási programok teljesítésé­vel — elsősorban a nemzeti bi­zottságok feladata ugyan, de a vállalatoké, üzemeké, szövetke­zeteké is, amelyek az ezen o téren vállalt kötelezettségeiket csak részben teljesíthették. A nemzeti bizottságok az elmúlt három év folyamán — tervüket mintegy 11 300 lakás felépíté­sével túlteljesítve — a fiatal családoknak összesen 1 millió 400 000 korszerű lakást utal­lak ki az országban. Ezek a figyelemreméltó ered­mények mindenekelőtt a párt céltudatos politikájának, a dolgozók öntudatos munkájá­nak, a törvényhozó szervek, a nemzeti bizottságok, a társadal­mi szervezetek, valamennyiünk Igyekezetének és megértésének köszönhetők. ■ Konkrétan miben nyilvánul meg a nők segítsége? — A nők egyre nagyobb számban vesznek részt a ter­melési folyamatban, a tudomá­nyos munkában, a kulturális, a politikai és közéletben. So­kan közülük megállják helyü­ket a közigazgatásban, a tár­sadalmi ügyek irányításában is. Erről lépten-nyomon meg­győződhetünk. így például a mezőgazdaságban dolgozó nők­nek a Košice-vidéki járásban megtartott szemináriumán. De másutt is. pl. a pirini szövet­kezetben, a választási körze­temben levő Bajanyban, a levi- cei járásban, vagy akár a tre- bišovi járás községeiben, ahol a magyar nemzetiségű nők a feladataikat példásan és kedv­vel teljesítik, kezdeményezőek, felelősségük teljes tudatában — vállvetve a többiekkel — kí­vánnak hozzájárulni a kelet­szlovákiai kerületi pártbizott­ság és a knb határozatainak megvalósításához. Eszerint a kerületben egymillió tonna ga­bonát termesztenek, és már a jövő évtől önellátókká válhat­nak. A nőszövetség nagyra érté­keli a nyersanyagokkal és energiával jól gazdálkodó asz- szonyok és lányok munkáját is, akik a termelés gazdaságosab­bá tételére, a munkaerkölcs ja­vítására törekedve, a káros ha­nyagság és közöny ellen har­colnak. Köztudott, ha indokoltan ki­fogásoljuk az áru minőségét, a rossz választékot vagy a ki­szolgálást, akkor tulajdonkép­pen a saját munkánkat bírál­juk. A fogyatékosságok kikü­szöbölése a társadalom érdeke, amiről egy pillanatra sem fe­ledkezhetünk meg. A termelés­ben bekövetkezett, áramhiány okozta nehézségek enyhítésére hozott takarékoskodási intéz­kedések megvalósítása vala­mennyiünk elsődleges köteles­sége. Ez a feltétele annak, hogy feladatainkat hiánytala­nul, idejében teljesítsük. Kétségtelen, hogy ezen a té­ren példamutatással, meggyő­zéssel, mások gondolkodásmód­jának a befolyásolásával jó eredményeket érthetnek el a nők. V ■ Milyen előnyöket nyújt a szocialista társadalom a nőknek? Tapasztalatból tudjuk, hogy a nők helyzete lényegesen megváltozott. Ma műveltségük­nek, szakképzettségüknek kö­szönhetően szocialista hazánk­ban a férfiakhoz hasonlóan ér­vényesülhetnek. Pl. a törvény­hozó szervekben és a nemzeti bizottságokon a tisztségviselők egyharmada nő. És hogy meg­érdemlik a bizalmat, arról ered­ményeik tanúskodnak. Részt vesznek a gyermekintézmények létesítésével, a kereskedelmi hálózat és a szolgáltatások bő­vítésével kapcsolatos problé­mák megoldásában is, hogy megkönnyítsék asszonytársaik munkáját a második műszak­ban. Hazánkban az anya és gyermeke komplex szociális el­látásban részesül, a gondos­kodás színvonalát illetően ha­zánkat a világban az elsők közt emlegetik. ■ De nem mindenütt ilyen kedvező a nők és a gyerme­kek helyzete... Csak a szocialista országok tekintik elsődleges érdekük­nek a fiatal nemzedék egész­séges fejlődését. Más orszá­gokban — amint arról a Cseh­szlovák Nőszövetségnek a Nem­zetközi Demokratikus Nőszövet­séggel együtt 1977-ben Prágá­ban megtartott nemzetközi sze­mináriumán is meggyőződhet­tünk — az orvosi felügyeletet nélkülöző, rosszul táplált, vagy éhező gyermekek sorában ag­gasztó méreteket ölt a halan­dóság. Ahol kevés az iskola és a tanító, vagy drága a tandíj, ott a többség írástudatlan ma­rad. Nem csoda, hiszen sok helyütt az iskolakötelezettsé­get sein mondja ki a törvény. A rendelkezésre álló adatok szerint a másfél milliárdra be­csült gyermekek 80 százaléka a fejlődő országokban él. Kö­zülük kb. 350 millió él nyomor­ban. De a tőkésországokban sem mindenütt örömteljes a gyermekek élete. Különösen szomorú a nagyvárosok nyo­mortanyáin tengődő, vagy el­hagyott kiskorúak sorsa. ■ Mi a nemzetközi gyermekév küldetése? Ezért fogadtuk örömmel a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetségnek a nemzetközi gyermekév megrendezésére vo­natkozó javaslatát és az ENSZ határozatát, amelynek célja hozzájárulni a sokat szenvedő, nyomorgó gyermekek életének javításához. Hazánkban a nemzetközi gyermekév célját a XV. párt- kongresszus határozatainak kö­vetkezetes megvalósításában, az ifjú nemzedékről való gon­doskodás elmélyítésében, neve­lésük tökéletesítésében, a csa­lád szocialista jellegének meg­szilárdításában látjuk. Nőszö­vetségünk bemutatja gyerme­keink gondtalan, békés életét, a szocialista társadalom elő­nyeit, szolidáris az elnyomot­takkal és támogatja az arra rá­szorulókat. Ez a célja a Nők Világkonferenciájának is, ame­lyet az idén ősszel Moszkvá­ban tartanak meg. ■ Hogyan vesz részt a Cseh­szlovák Nőszövetség a nem­zetközi nőmozgalomban? A Csehszlovák Nőszővetség közös problémák megoldására törekedve, a nemzetközi nő­mozgalom keretében elsősorban a Szovjet Nőbizottság gazdag tapasztalataira támaszkodik, amely hat évtizedes fennállása óta felbecsülhetetlen érdeme­ket szerzett a nők egyenjogú­ságának kivívásában. De a töb­bi szocialista ország nőszövet­ségeivel is szorosan együttmű­ködünk. A kubai, a vietnami szervezetekkel ugyanolyan élénk kapcsolatot tartunk fenn, mint az afrikai nők felszaba­dításáért küzdő szervezetekkel. Velük együtt harcolunk a hala­dásért, a leszerelésért, a nem­zetek közti nagyobb megérté­sért, a békéért. Ezen túlmenő­en is — lehetőségeinkhez ké­pest — igyekszünk a segítsé­gükre lenni. így pl. a Cseh­szlovák Nőszövetség a nemzet­közi nőév alkalmából patroná- tust vállalt egy Ho Si Minh- városban épülő bölcsőde felett, hogy legalább részben hozzá­járuljon az amerikai agresszió okozta károk enyhítéséhez. Azóta további megpróbáltatás érte a sokat szenvedett, sza­badságra és békére vágyó viet­nami népet. A kínai vezetők agresszióját nőszövetségünk a legerélyesebben elítélte, és fel­szólította a világ haladó szel­lemű asszonyait, ne nézzék tét­lenül az agresszor garázdálko­dását, támogassák a vietnami nép igazságos ügyét. A nőszövetség évzáró taggyű­lései és a járási konferenciák is azt bizonyítják, hogy szövet­ségünk — a Nemzeti Front egymillió tagot számláló tár­sadalmi szervezete — a párt politikájának, illetve a CSKP XV. kongresszusa határozatai­nak a megvalósításából dere­kasan kiveszi részét. Asszo­nyaink és lányaink a jövőben is lelkiismeretes, odaadó mun­kájukkal kívánnak részt venni szocialista hazánk további fel­virágoztatásában. KARDOS MARTA NEM ISMER LEHETETLENT A bratislavai Ka­tonai Kórház pél­dás dolgozóját, An­na Polišenskét bi­zonyára sokan is­merik. Elsősorban azok, akik hosz- szabb vagy rövi- debb ideig a kór­ház kezelésére szo­rultak. — Lelkiismere­tes, gondos nővér, rendkívül jó a vi­szonya, a betegek­hez, szereti em­bertársait ... — így vélekednek a betegek a belgyó­gyászati osztály fő­nővéréről. Szerény dolgozó­szobájában beszél­getünk, gondolat­ban visszatérünk fiatalságához, el­beszélgetünk esz­ményeiről, tervei­ről. — Alig voltam húszéves, ami­kor megvalósult gyermekkori álmom, Kroméŕížben sikeresen elvégeztem az ápolónői tanfo­lyamot. Első munkahelyein a helyi pszichiátriai intézet volt. Nagyon jó kollektívába kerül­tem, sokat segítettek nekem. Mély benyomással volt rám az, ahogyan az ottani főorvos a betegekkel foglalkozott. Meg­tanultam tőle, hogyan kell bán­ni az emberekkel. Később, amikor édesapját, a csehszlovák néphadsereg tiszt­jét Bratislavába helyezték át, a családdal Ő is a szlovák fő­városba került. Nehéz volt a búcsú munkatársaitól, akiktől jó tanácsokat kapott, akik for­málták jellemét. Bratislavába azzal az elhatározással érke­zett, hogy elmélyíti tudását, és ezért beiratkozott az egészség­ügy! szakközépiskolába. A Katonai Kórházba került a belgyógyászatra. Ez új mun­katerület volt számára, újból tanulnia kellett. Itt is jó mun­katársakat talált, akik segítet­tek a kezdeti nehézségek le­küzdésében, és sokat tettek azért is, hogy sikeresen bevé­gezze tanulmányait. Anna Polišenská gazdag élet- tapasztalatait és szakmai tudá­sát ma már átadja a fialabbak- nak. Arra tanítja őket, hogy megbirkózzanak a nehézségek­kel, hogy elsajátítsák a kom­munista erkölcs alapelveit. Be­léjük oltja, hogy ez a hivatás nem csupán fehér köpennyel és főkötővel jár. Az egészség- ügyi nővéreknek türelmesek­nek kell lenniük, sokszor kel­lemetlen munkát is el kell vé­gezniük, segítő kezet kell nyúj­tani uik a betegeknek. Sokszor előfordul, hogy nyílt­ságát nem fogadják megértés­sel. Ilyenkor nem követel azonnali választ, és ez a meg­fontoltsága többnyire ahhoz ve­Anna Polisenská szívesen megoszt ja g izdag tapasztalatait fiatalabb munkatársaival (A szerző felvétele) zet, hogy munkatársai elisme­rik: igaza volt. De ő nem ha­ragszik. Őszinte mosollyal fo- gadja szavaikat, további jó munkára buzdítja őket. Volt munkatársai sokszor le­vélben tudatják vele sorsuk alakulását, vagy személyesen felkeresik. Mindez azt tanúsít­ja — amint Anna Polisenská is megállapította —, hogy nevelő­munkája nem volt eredmény­telen. Az intézetben a legtöbben Haninak szólítják. Több mint tíz éven keresztül a szakszer­vezeti ellenőrző bizottság elnö­ke volt, tavaly pedig a szociá­lis bizottság vezetését vette át. Sokat fáradozik azért, hogy az intézet összes alkalmazottja megkapja azt, ami megilleti. A „nem lehet“, „lehetetlen“ fo­galmakat nem ismeri. Még a legnehezebb helyzetben srím. Két nővér például nem tudta elhelyezni gyermekét bölcsödé­ben. Ezt a problémát is sike­rült megoldania. A munkafel­tételek javítását is fontosnak tartja. Közösen oldják meg az egyes osztályok kéréseit. így azt is elérték, hogy télen az éjjeli szolgálatos nővérek me­leg kabátot kaptak. A helyhiány miatt a munka- feltételek javítása problémákba ütközik. Közös akarattal azon­ban sok minden megoldható, így az intézet vezetőségével együttműködve kihasználták a mozihelyiség fölötti térséget is. Az ott levő terasz fölé tetőt húztak, és ma már szép terem áll rendelkezésükre, itt tartják a gyűléseket. Áldozatos munkájával érde­melte ki a szocialista munka- brigád ezüst- és bronzjelvé­nyét. Az intézetben kifejtett munkájáért többször részesült elismerésben. IMRICH MODROCKY Gondolatok az építőipari dolgozókról Növelik az üzemben étkezők számát Bratislavában sem. Jelentős ja­vulás ezen a téren csak akkor állhat be, ha Bratislavában va­lamennyi építőipari vállalat és szervezet számára központi konyhát építenek. A felsorolt problémák elle­nére 1975 óta Szlovákiában 17 százalékkal növekedett az üze­mi étkezdékben étkező építőipa­ri dolgozók száma. Javult az ételek minősége, a felszolgálás, az étkeztetés kultúrája, az üze­mi konyhák felszerelése stb. Gépek alkalmazásával fokozato­san kiküszöbölik az üzemi konyhákban a nehéz fizikai munkákat. Például a Zilinai Ma­gasépítő Vállalat üzemi kony­hájában félautomata mosogató­gépet szereltek fel, ezzel nem csupán a nehéz munkát küszö­bölték ki, hanem munkaerőt is megtakarítottak. A javításhoz hozzájárul a szocialista versenymozgalom is. Az Építőipari Dolgozók Szak- szervezeti Szövetsége keretében Szlovákiában jelenleg 42 üzemi konyha kapcsolódott be a ver­senybe. MIKULÁŠ MATAŠEJB Az Építőipari Dolgozók Szak- szervezeti Szövetsége szlová­kiai kongresszusának határoza­ta szerint el kell érni, hogy a 6. ötéves tervidőszakban a dol­gozók 40—45 százaléka vegye igénybe az üzemi étkeztetést. A szakszervezeti szövetség szer­vei, valamint a vezető gazdasá­gi dolgozók törekvése eredmé­nyeképpen az egyes építőipari vállalatokban, üzemekben, és így az egész ágazatban már megközelítették ezt az ered­ményt. Továbbra is külön figyelmet kell azonban szentelni az étke­zők száma növelésének, illetve az üzemi étkeztetés színvonala emelésének. Az eddigi tapasz­talatokból tudjuk, hogy az üze­mi étkeztetés ott éri el a cél­ját, ahol az ételt elviszik az építkezésekre, a munkahelyek­re, ahol a dolgozók könnyen megközelítik az üzemi étkezdét. Ebből adódóan az a feladat há­rul a vezetőkre, hogy meg­szervezzék az étel kihordását a nagy üzemi konyhákból a távol eső munkahelyekre, és közben ügyeljenek az étel minőségére is. A hagyományos ételkihordá­son kívül foglalkozniuk kell az étkezés új formáival, mint pél­dául a mélyhűtött ételek be­szerzésével, szállításával. Noha a prágai Katonai Építőipari Vál­lalat példája nyomán már meg­tették az előkészítő intéz­kedéseket, a kívánt eredményt még nem érték el. Továbbra is probléma marad a kisebb üzemek, min pl. a he­lyi építőipari vállalatok dolgo­zóinak étkeztetése. Egyes járá­si építőipari vállalatokban, köz­tük az Érsekújvári (Nové Zám­ky) Építőipari Vállalatban ez idáig még nem működik üzemi konyha. A kisebb üzemek közös beruházásokkal oldhatnák meg ezeket a problémákat. Az üzemi étkeztetés fokoza­tosan a harmadik műszakban dolgozó munkások számára is hozzáférhetővé válik. De példá­ul a Trenčíni Cementgyár vál­lalataiban és üzemeiben, ahol folyamatos az üzemelés, a har­madik műszakban dolgozó mun­kásoknak nem jut meleg étel. Nem oldották meg az üzemi ét­keztetés kérdését a központi építkezések színhelyén, így

Next

/
Oldalképek
Tartalom