Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-24 / 71. szám, szombat

A CSKP KB határozata a XII. pártkongresszus határozatainak teljesíisörüi, a mezőgazdaság es az élelmiszeripar további feladataim

1979.

III. 24.

(Folytatás az 1. oldalról/

A hatodik ötéves tervidőszak első három évének mérlege azt bizonyítja, hogy más népgazdasági ágazatokhoz hasonlóan a céltudatos pártmunka, az állaim és a gazdasági szervek és szervezetek, valamint a társadalmi szervek tevékenysége, főként a mezőgaz* daság és az élelmiszeripar dolgozóinak erőfeszítése és kezdeményezése a mezőgazdaságban is szép sikereket eredményez. A kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére az ötödik ötéves tervidőszakhoz képest 1976—1978 között a mezőgazdasági termelés terjedelme 7,5 százalékkal, az átlagos ga- bomilermés pedig 8,4 százalékkal növekedett. Az elmúlt három évben 30,4 millió tonna gabonát takarítottunk be, növeltük az olajosnövények termelését, s a burgonyatermelésben is javulást értünk el. Az állattenyésztésben tovább folytatódott az ötödik ötéves tervidőszak óta tartó pozitív fejlődés. A takarmányellátás problémáit azonban, főként a kevés termést hozó 1976. év óta, a tervben nem szereplő gabonabehozatallal kellett megoldanunk. A vágóállatok piaci termelése több mint 9 százalékkal, a tejtermelés csaknem 7 százalékkal, a vágóbaromfi-termelés 20 százalékkal növekedett. Az élelmiszeripar belpiaci szállításai a korábbi ötéves tervidőszakhoz képest csaknem

17 százalékkal nőttek. Sikerült biztosítani az ellátást az alapvető élelmiszerekből, bővítettük az élelmiszeripari termékek választékát. A mi éghajlati viszonyaink között előállítható élelmiszerekből önellátásunk mértékét 93 —94 százalékra növeltük.

Tovább folytatódott a koncentráció és a szakosítás folyamata. A földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok egyesítésével a nagyüzemi termelésre jobban alkalmas gazdasági termelőegységeket hoztunk létre, és fejlesztettük a kooperációs kapcsolatokat. Növekedett a munka termelékenysége, és ezzel párhuzamosan a bérek is emelkedtek. A mezőgazdasági dolgozók és az egész lakosság aktív részvételével tovább javítottuk a falvakban élő emberek életkörülményeit.

Az eredmények eléréséhez hozzájárult a mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelési alapjának megerősödése és az, hogy a többi népgazdasági ágazat kielégítette e két ágazat szük^ ségleteit. 1976 és 1978 között a mező- gazdaságban csaknem 45 milliárd ko- róna értékben, az élelmiszeriparban pedig 11,5 milliárd korona értékben eszközöltek beruházásokat. A műtrágyaszállítások terjedelme több mint 8 százalékkal, a takarmánykeverékeké

18 százalékkal nőtt. A mezőgazdasági gépekkel való ellátás helyzete is javult.

A Központi Bizottság ülése bírálóan értékelte a XV. pártkongresszus és a CSKP KB 1975 októberében megtartott ülése határozatainak teljesítését. Ügy látja, hogy a pozitív eredmények ellenére á mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődésének szintje egészében véve"hiég nem felel meg lehetőségeinknek és a társadalom növekvő szükségleteinek. Egyes fontos területeken, főként á" minőségi mutatók teljesítésében nem sikerült elérni a kívánatos eredményeket. Még mindig elmarad' a növénytermelés növekedési üteme. Tartalékok vannak a tömegtakarmányok, a burgonya és a cukorrépa termelésében és felhasználásában, az állattenyésztés területén nem sikerül kielégítő eredményeket elérni a szarvasmarha-tenyésztésben. Továbbra is jelentősek a különbségek a termelés intenzitása és hatékonysága terén egyes vállalatok, járások és kerületek között. Nem használják ki eléggé a befektetéseket és az intenzifikálási tényezőket.

A gépek, a műtrágya és a vegyszerek szállításának tervét sem teljesítik a megfelelő mennyiségi, minőségi és szerkezeti előírások szerint, s továbbra is tartalékok vannak ezek hasznosításában. Az élelmiszeriparban még nem éri el a kívánt szintet a hasznosítás folyamata, nem mozgatnak meg minden eszközt a termékfelújítás és a választék bővítése végett, fogyatékosságok vannak a termékek minőségében is. Lassan sikerült felszámolni az aránytalanságokat a mezőgazdaság növekvő piaci termelése és a feldolgozó, raktározó és mélyhűtő kapacitások között. Tovább kell javítani a termelés szervezését, gyorsabban kell leküzdeni az azonos körülmények között gazdálkodó vállalatok termelésében és gazdálkodásában mutatkozó indokolatlan különbségeket, érvényesíteni kell az új eljárásokat, fel kell használni a tudományos-műszaki haladás vívmányait, határozottabb magatartással kell mozgósítani a tartalékokat, harcot kell indítani a veszteségek és a nem gazdaságos gazdálkodás ellen, növelni kell a termelés hatékonyságát. Az

anyagi-műszaki alap erősítésével párhuzamosan fokozni kell ennek az alapnak a kihasználását.

A CSKP Központi Bizottsága, a Központi Bizottság 1975 októberében meg-- tartott ülése, valamint a CSKP KB Elnökségének arról szóló jelentése alapján, hogyan teljesítette a mezőgazdaság és az élelmiszeripar a CSKP XV. kongresszusának határozatait, és melyek e két ágazat további feladatai, s tekintetbe véve az ülésen elhangzott vitát, így dönt:

1. A hatodik ötéves tervidőszak utolsó két éve feladatainak teljesítése folyamán — amelyeket a CSKP KB 12. ülése tűzött ki — és az ezt követő időszakban is döntő szempontnak kell tartani a belső tartalékok hatékonyabb mozgósítását, harcolni kell a veszteségek ellen, a termelés minőségének javításáért és hatékonyságának növeléséért, és egyidejűleg szilárdítani kell a termelés anyagi-műszaki alapját.

2. Az élelmiszer-termelés növelése végett mindenekelőtt a növénytermelés tervfeladatainak teljesítéséért kell küzdeni, a következő két évben a növénytermelés terjedelmét kétszer olyan gyorsan kell növelni, mint az állat- tenyésztését. Ez a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumoktól, a kerületi és a járási irányító szervektől, a szolgáltató szervezetek és a mező- gazdasági vállalatok dolgozóitól megköveteli, hogy:

— helyesen kihasználjanak és megműveljenek minden hektár termőföldet, hiánytalanul teljesítsék a földek termékennyé tételének tervfeladatait, hatékonyabban hasznosítsák a műtrágyát. A nemzeti bizottságokkal együtt következetesen kell harcolniuk a termelő-, különösen a szántóföld csökkentése ellen, és nem szabad megengedniük, hogy a termőföldet kevésbé intenzív célokra használják fel. Rendet kell teremteniük a földállomány nyilvántartása terén;

sikeresen birkózzanak meg a mezei és betakarítási munkákkal, biztosítsák az állattenyésztési termékek előállítási és felvásárlási tervének kiegyensúlyozott teljesítését. Erre kell irányítani a növénytermelési és az állattenyésztési dolgozók kezdeményezését; f— lényegesen növeljék a tömegtakarmányok termelését és javítsák minőségüket, főként a rétek és a legelők intenzívebb kihasználásával, az évelő takarmánynövények számarányának növelésével, a más terményekkel együtt termesztett növények vetésterületének növelésével. Ehhez gondoskodni kell megfelelő mennyiségű vetőmagról, s csökkenteni kell a betakarítási, a konzervá- lási és a raktározási veszteségeket. A takarmánynövények szerkezetét és fajtaösszetételét a legújabb tudományos ismeretek alapján kell meghatározni. Meg kell gyorsítani a silók, valamint a melég- és a hideglevegős szénaszárítók építését. Törődni kell a szalma sikeres, betakarításával, raktározásával és megfelelő kezelésével. A tömegtakar- mány-termelésnek ugyanakkora figyelmet kell szentelni, mint a gabonatermelésnek, beleértve az anyagi ösztönzést és az erkölcsi megbecsülést is. A CSKP Központi Bizottsága azzal a felhívással fordul a Nemzeti Front szerveihez és a nemzeti bizottságokhoz, hogy idejében szervezzék meg a mezőgazda- sági vállalatok megsegítését a takarmánynövények betakarítása során;

— növeljék a hektárhozamokat és biztosítsák a gabonatermelés tervezett növelését. Külön figyelmet követelnek meg azok a vállalatok, amelyek a gabonatermelésben lemaradnak a hozzájuk hasonló körülmények között gazdálkodó vállalatok mögött. A hektárhozam országos átlagának meg kell haladnia a 4 tonnát. A mezőgazdasági és élelmezés- ügyi minisztériumoknak a tervező szervekkel együttműködve hatékonyan kell törődniük a szemes kukorica és a hüvelyesek termelésével/ főként vetőmag, vegyszerek és gépeki szállítása útján, s így kell megteremteniük a feltételeket a jobb termés eléréséhez és a betakarítási veszteségek csökkentéséhez. A felvásárló szervezeteknek már a mostani aratás során gondoskodniuk kell arról, hogy a kenyérgabonát és a malátaárpát felvásárolják azokon a területeken és azoktól a vállalatoktól, ahol a legjobb minőséget érik el, s gondoskodniuk kell külön elraktározásáról;

— a cukorrépa-termelés területén nagy figyelmet kell szentelni az egy hektárra jutó cukortermelés növelésének, valamint a betakarítási és feldolgozási veszteségek csökkentésének. A burgonyatermelésben törekedni kell a hozamok növelésére, a minőség javítására, a termelés színvonalának emelésére és arra, hogy a termést jobban hasznosítsák. A behozatal szükségtelenné té.- tele végett tovább kell fokozni a repcetermelést és alkalmas feltételek között növelni a napraforgótermelés terjedelmét. Nagyobb gondot kell fordítani a komlótermelésre, mert a komló fontos exportcikkünk;

— a gyümölcs- és zöldségtermelés növelése céljából folytassák e termelés koncentrálását és szakosítását, a feldolgozó és a kereskedelmi szervezetekkel együttműködve meg kell gyorsítani a raktározó és feldolgozó kapacitások építését. Javítani kell a termelőknek nyújtott szolgáltatásokat. Támogatni kell a Kisker- tészek Szövetségének tevékenységét abban, hogy a kistermelők piaci zöldség és gyümölcstermesztésével javítsuk az ellátást.

3. Az állattenyésztésben a zootechni- kusok, a fajnemesítők, az állatorvosok és az állatgondozók erőfeszítéseit a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére, az állathasznosság fokozására, a vágóállatok esetében pedig a súlygyarapodás növelésére kell összpontosítani.

Javítani kell a fajtanemesítés megszervezését a szaporodással kapcsolatos legújabb tudományos Ismeretek fel- használásával, gyarapítani kell az állat- állományt és csökkenteni kell az elhullások számát oly módon, hogy már

1980-ban országos átlagban száz fejőstehénre 97 borjú jusson. A borjúk súlygyarapodásának fokozása és az önköltségek csökkentése céljából, beleértve az e célra használt tejpormeny- nyiséget is, ki kell próbálni, és kedvező eredmények esetén, el kell terjeszteni a nyerscukorral dúsított különleges takarmánykeverékek használatát. Az üszőtenyésztést és a szarvasmarha-állomány reprodukciós folyamatának megszervezését kooperáció útján tervszerűen kell fejleszteni a hegyvidékeken. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumoknak irányítaniuk kell a kerületek és a járások együttműködését az alapállomány ösz- szetételének javításában, az állatsűrű- ségben mutatkozó aránytalan különbségek felszámolásában, s a fajtanemesítő vállalatok útján meg kell szervezniük a szarvasmarha-állomány egy részének célszerű áthelyezését. A mezőgazdasági vállalatoknak törekedniük kell a takarmánynövények maximális hasznosítására, s a takarmányadagokat tudományos programok alapján kell összeállítaniuk. Rendet kell teremteniük a takarmányállomány nyilvántartásában, és következetesen ellenőrizniük kell a takarmánnyal való gazdálkodást. Az állatgondozók és a zoo- technikusok munkáját nemcsak az elért állathasznosság, hanem a takarmánynövények hasznosítása és fogyasztása szerint is értékelni kell.

A sertés- és a baromfitenyésztésben folytatni kell a fajtanemesítő és a hibridprogramok megvalósítását, csökkenteni kell az elhullások számát, és a takarmánynövények ésszerű felhasználásával el kell érni az állathasznosság növekedését. A baromfitenyésztésben a fogyasztók igényeivel összhangban növelni kell a víziszárnyasok és a pulyka számarányát. Nagyobb gondot kell fordítani a juhtenyésztésre is, s ennek során értékesíteni kell az egyébként nehezen hasznosítható takarmányárrá* sokat.

A mezőgazdasági vállalatoknak és az irányító szerveknek határozott intézkedéseket kell tenniük az egy termelési egységre jutó tömegtakarmányfogyasztás csökkenése céljából. A takarmányipar dolgozóitól elvárjuk, hogy javítsák a takarmánykeverékek minőségét, biztosítsák a szállítások folyamatosságát és stabilizálják a takarmánykeverékek összetételét. A mező- gazdasági és élelmezésügyi, az ipar- ügyi és az egészségügyi minisztériumok kötelesek minél előbb és minél következetesebben intézkedéseket tenni a hazai forrásokból származó takarmánykomponensek termelése végett, s a tervbizottságokkal együtt törődniük kell a biofaktorok szállításával.

Tekintettel arra, hogy az állattenyésztési termékek háztáji gazdaságokban s kis földtulajdonosok és tenyésztők áltat előállíthatók, a CSKP Központi Cizottsága teljes mértékben támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek a falvak önellátását, valamint a piaci alapoknak a haszonállatok szerződéses takarmányozása útján történő kiegészítését célozzák. A nemzeti bizottságok, a mezőgazdasági igazgatóságok, a felvásárló szervezetek és a mezőgazdasági vállalatok feladata, hogy e téren megfelelő aktivitást tanúsítsanak. Elvárjuk, hogy e munka megszervezésébe bekapcsolódjanak a Kisállat Tenyésztők Szövetségének szervezetei.

4. A mezőgazdasági termelés eredményeit és hatékonyságát közvetlenül befolyásolják a biológiai, főként az állatorvosi és műszaki szolgáltatások. Szükséges, hogy ezek a dolgozók növeljék munkájuk hatékonyságát, hogy új, progresszív termelési módszerek hordozóivá és szervezőivé váljanak, és a kutatóintézetekkel közösen még nagyobb mértékben járuljanak hozzá a legújabb tudományos ismeretek bevezetéséhez és terjesztéséhez.

5. Az élelmiszeriparban a CSKP Központi Bizottsága nagy súlyt helyez az összes nyersanyag maximális hasznosítására, valamint a termelési, a raktározási és az elosztási veszteségek csökkentésére. Ez megköveteli a meglevő élelmiszeripari kapacitások hatékony felhasználását, a megkezdett beruházások idejében történő átadását a tervezett mutatók szerint. Tovább kell fokozni a termékek minőségének javítására irányuló erőfeszítéseket, főleg a hús-, a tej-, a sütő- és a konzerviparban, újítással az árucikkek választékának bővítésével és tartósságuk meghosszabbításával. Még nagyobb gondot kell fordítani a félkész és. a konyhakész ételek, a csecsemő- és a gyermektápszerek, valamint a diétás ételek termelésére. Ennek érdekében el kell mélyíteni a nyersanyagtermelőkkel és a kereskedelmi szervezetekkel fenntartott kooperációs és integrációs kapcsolatokat, s ezzel el kell érni a belpiac szükségleteinek jobb kielégítését az élelmiszerek összetételét és minőségét tekintve és el kell érni, hogy az élelmiszerek az üzletek egész nyitvatartási ideje alatt kaphatók legyenek. ■,

6. Abból a jelentős szerepből kiindulva, amelyet a mezőgazdaság és az élelmiszeripar a népgazdaság dinamikus és kiegyensúlyozott fejlődése és a közélelmezés biztosítása szempontjából betölt, a CSKP Központi Bizottsága már ebben az időszakban is szükségesnek tartja, hogy meghatározzák e két ágazat 1980 utáni fejlesztésének fő irányait, feladatait és anyagi-műsza^ ki előfeltételeit. Az élelmiszerszükség-' let fedezése a megkívánt összetétel és minőség szerint, valamint az önellátás mértékének fokozása megköveteli a mezőgazdaság és az élelmiszeripar lehetőségeinek jobb kihasználását. Ez minőségileg új igényeket támaszt az^ zal szemben, hogy gyorsabban érvényesítsék a tudományos-műszaki haladás vívmányait a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban és azokban az ága-> zatokban, amelyek termelőeszközök' szállításával egyre növekvő mértékben befolyásolják a mezőgazdaság és az élelmiszeripar intenzitását és hatékonyságát, az irányítás színvonalát, a káderképzést, valamint a politikai szervező munka hatékonyságát. Ezzel ösz- siefüggésben intenzívebben ki kell használni a KGST keretében folyó gazdasági integráció adta lehetőségeket.

A közélelmezési szükségletek kielégítése szerkezeti változások végrehajt tását teszi szükségessé a termelésben és a fogyasztásban. Az ésszerű táplálkozás érdekében fokozni kell a tej és a tejtermékek, a gyümölcs és' * a zöldségfélék termelését és fogyasztá-; sát, az embereket egészséges táplál-* kozásra kell nevelni, harcot kell vív-> ni az élelmiszerek pazarlása ellen. ■'>

E célok elérése érdekében elvárjuk, hogy a tej és a tejtermékek évi foj gyasztása 1985-ben egy főre számítva eléri a 250 kilogrammot, a húsfogyasz-’ tás pedig megfelelő összetételben leg-< alább 90 kg lesz. Szintén egy személyre számítva a zöldségfogyasztásnak 20 kg-mal, a gyümölcsfogyasztásnak pedig a jelenlegi helyzethez képest több mint egyharmadával kell növekednie. A lisztfogyasztást 20 százalékai, a cu* korfogyasztást 5—6 százalékkal csők-1 kenteni kell.

7. E szükségletekkel és a mezőgaz-i dasági termelés növelésének potenciá-< lis lehetőségeivel összhangban meg kell teremteni a feltételeket a következő célok eléréséhez:

a) A hetedik ötéves tervidőszakban a gabonatermelést 56—58 millió tonnára kell növelni. E feladat teljesítésének legkönnyebben járható útja a hozamok növelése új nagy teljesítményű fajták termelésének bevezetésével, továbbá az agrotechnikai elvek megtartása és a betakarítási veszteségek csökkentése. A természeti adottságokkal összhangban fokozatosan változá-1 sokat kell végrehajtani a gabonafajták összetételében, például az őszi árpa és a nagy hozamú szemes és silózab- fajták javára s növelni a kukoricater-* melést azokon a vidékeken, ahol biztó-> sítva látják, hogy a hozamok nagyob(Folytatás a 4. oldalon/