Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-22 / 69. szám, csütörtök
A CSKP KB Elnökségének jelentése a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a CSKP XV. kongresszusa határozatainak teljesítéséről és a további feladatokról 4. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésének fő irányai Elv társaik, a fejlődés azt mutatja, hogy az élelmiszer-világpiacon tovább fog nőve kedni a feszültség.. Ez annak a következménye, hogy egyre nő Földünk lakosságának száma, de abból is következik, hogy a fejlődő országok jogosan arra törekszenek, hogy felszámolják az örökölt elmaradottságot, rósz- szül tápláltságot és éhínséget. A mezőgazdasági nyersanyagoknak és élelmiszereknek világviszonylatban egyre inkább politikai-stratégiai jelentőségűik van. Gazdaságunk számára ebből az az egyértelmű következtetés származik: következetesen érvényesíteni kell a XV. pártkongresszus irányvonalát, növelni kell az önellátást az élelmiszer-termelésben, az ésszerű táplálkozás Igényeivel összhangban. A mezőgazda sá g l-é le lm i szeripari komplexum helyzete és szerepe népgazdaságunkban, a biológiai termelési folyamatok hosszú tartamú jellege a mezőgazdaságban és annak a többi ágazattól való egyre nagyobb függősége megköveteli, hogy megfelelő időbeli előnnyel foglalkozzunk fő feladataival és fejlesztési irányaival s ugyanakkor megteremtsük anyagi-műszaki biztosításuk előfeltételeit. Tanulságos számunkra az SZKP KB állásfoglalása, amely 1978 júliusi ülésén komplex intézkedéseket hagyott jóvá a szovjet mezőgazdaság hosszú tartamú dinamikus fejlesztésének biztosítására. Amint az eddigi fejlődés mutatja, a további időszakban is a legigényesebb feladat az lesz, hogy jó minőségű állati eredetű élelmiszerek széles választékának növekvő termelését biztosítsuk. Az előirányzatok szerint a 7. ötéves terv végéig a tejtermékek évi fogyasztásának személyenként legalább 250 kg-ra és a húsfogyasztásnak 90 kg-ra kell növekednie. Ez megkívánja, hogy 1985-ig a tejtermelés az 1978, évihez képest 11,8 százalékkal emelkedjen, a vágóállatok termelése pedig 11,2 százalékkal. Célunk — az élelmiszer-termelésben az önellátottság növelése — feltételezi, hogy az állattenyésztési termelést a hazánkban termelt takarmányok bázisán fogjuk fejleszteni, ugyanakkor csökkentjük a szemes takarmány behozatalát. Ezért állandóan figyelmünk középpontjában marad a gabona program megvalósítása annak egész komplexitásában, súlyt helyezve a szálas takarmány termelésére és valamennyi takarmányforrás ésszerű kihasználására. Arra számítunk, hogy a 7. ötéves tervben a gabonatermelés 56—58 millió tonnára nő, a 6. ötéves tervidőszakban feltételezett valósággal szemben ez 3—5 millió tonna növekedést jelent. A mi feltételeink között e feladat teljesítésének egyedüli útja a terméshozam további növelése. A tudományos-műszaki alap ajánlásai és a gyakorlati ismeretek alapján célszerű lesz bizonyos változtatásokat eszközölni a gabonafajták összetételében: mérlegelni kel! pl. az őszi árpa és a zab termesztésének fokozását az erre megfelelő körzetekben, tovább keli növelni a kukoricatermelést, de azt olyan területekre kell összpontosítani, ahol megvan a biztosíték arra, hogy nagyobb termést hoz, mint más gabonafélék. A kutatási és nővénynemesí- tési alaptól és a vetőmagtermesztő szervezetektől elvárjuk, hogy a kukoricatermés növelése érdekében a 7. ötéves tervidőszakban elegendő korai hibrid vetőanyagot biztosítsanak. A fehérjeprogrammal összhangban fokozatosan bővül a takarmánycélokra szolgáló hüvelyesek termesztése úgy, hogy évi termésük a 7. ötéves tervidőszak végéig elérje a 300—350 ezer tonnát. Ugyancsak szükséges az is, hogy a fehérjeszükséglet fedezéséhez az eddiginél erőteljesebben járuljon hozzá a vegyi- és a gyógyszeripar. A jóváhagyott koncepció szerint ez feltételezi, hogy a 7. ötéves tervidőszak folyamán évi 34—37 ezer tonna, szulfidlúgból készülő takarmányélesztő termeléséhez szükséges kapacitások épülnek fel és újabb termelőhelyek évi 4000 tonna lizol gyártására. Fokozatosan bővíteni kell a takarmányfoszfátok termelését, hogy 1985-ben elérje a 60 ezer tonnát. A takarmányalap, főként a szarvasmarha-takarmány biztosítása során egyre fontosabb szerepe lesz a szálas takarmány termelése intenzifikálásá- nak. Azokkal az intézkedésekkel ösz- sze függés ben, amelyek már ebben az ötéves tervidőszakban megvalósulnak, a jövőben is fő feladat marad az évelő takarmányok termelése színvonalának emelése és termőterületük fokozatos kibővítése 850—900 ezer hektárra, vagyis a szántóföldterület 17—18 százalékára. A szükséges berendezések biztosításával összhangban célszerű megkezdeni a takarmány-kapásnövé- nyek termesztését is oly módon, hogy területük távlatilag elérje a 150—160 ezer hektárt. Tovább kell növelni a másodvetemények termesztését. Távlatilag e vetemények vetésterületének, beleértve a zöldtakarmányra szánt területet, el kellene érnie a szántóföldek 10—12 százalékát. E feladat reális voltáról tanúskodik az NDK példája, ahol e növények hányada 12—14 százalékot tesz ki. Alapvető fordulatot kell elérnünk a rétek és legelők megművelésében. A kidolgozott programok megvalósításával, céltudatos beruházásokkal, beleértve a legelőterületek kiépítését, a trágyázás magasabb szintjével és a gépesítés megoldásával, főként a lejtős földeken, fokozatosan elérhető az 5—8 tonna száraz anyag termése; hektáron ként. Ez az eddigi állapothoz viszo nyitva egy-, sőt kétmillió tonnával több széna termelését jelenti. Mint jó gazdáknak, a legközelebbi időben és a jövőben is, számolnunk kell a mellékforrások és a kevésbé értékes takarmányok kihasználásával. A szarvasmarha-takarmányalap állandó kiegészítője marad a vegyileg vagy biológiailag dúsított szalma. De célszerű lesz új, hatékonyabb dúsítási módszereket keresni, főként a hidrolízis érvényesítésével a Szovjetunió tapasztalatai alapján. Elvárjuk, hogy e téren mindenekelőtt a tudományos kutatási alap tesz kezdeményezést. A szálas takarmány jobb értékesítése céljából — amelynek a hatékonysága még mindig fölöslegesen csökken az elkészítés alacsony színvonala következtében — célszerű lesz a mezőgazdasági vállalatokban szálas takarmányt készítő helyeket kiépíteni, ami lehetővé teszi a szükséges technológiai feldolgozást és a szarvasmarha etetésének tudományos irányítását. A tejtermékek fogyasztása feltételezett növelésének elérése, a hústermelés növelésének feladata és az ésszerű táplálkozás struktúrájához való közeledése feltételezi, hogy az állattenyésztési termelésben elsődlegesen a szarvasmarha-tenyésztés fejlődjék és növekedjék hasznossága. Emellett szói az a tény is, hogy a szarvasmarhák etetése lényegében hazai takarmány- forrásokon alapul, és hogy a szarvasmarha-tenyésztés a föld termőképessége növelésének fontos tényezője. Amint a CSKP KB Elnöksége által megtárgyalt koncepcióból Is következik, 1985-ig a kialakított takarmányalappal összhangban el kell érni legalább 100 borjú felnevelését 100 tehéntől, a borjak napi súlygyarapodását 0,75 kg-ra, az üszőkét 0,60—0,70 kg-ra, a szarvas- maháét 0,85—1 kg-ra és az évi tejhozamot 3300 literre kell növelni. E célból el kell mélyíteni a szarvasmarha- tenyésztés szakosítását a tej- és a húshozam szempontjából. Tovább kell haladnunk az egyes vállalatok és körzetek között a szarvasmarha-állományban levő indokolatlan különbségek kiküszöbölésében, ami a tej- és a hústermelés növelésének nagy tartalékát jelenti. A már ebben az ötéves tervidőszakban megvalósított Intézkedésekkel összefüggésben célszerűen kell megtervezni az állományok felújítását az egész CSSZSZK-ban. A vágómarha-tenyésztés feltételezett növelése mellett is tovább növekszik a sertéstermelés főként a közös mezőgazdasági vállalatok további kiépítésével. Célunk, hogy a nagy kapacitású sertéshizlaldákban teljes értékű taka r m á n y k e ve réike k fe 1 ha sz n á lá sá va 1 elérjük a napi 0,58—0,60 kg-os súly- gyarapodást és a gyarapodás egy kilogrammjára számítva a takarmánykeverékek fogyasztását 3,50—3,60 kg-ra csökkentsük. A sertéshús minőségének javítása érdekében tovább folytatjuk a hibrid-program megvalósítását úgy, hogy tovább növekedjék a hússertések hányada a felvásárlás egész mennyiségében. A következő években fokozódnak az igények a növényi eredetű élelmiszeriekkel és egyes más mezőgazdasági termékekkel szemben is. A cukorrépánál a földterület 200—220 000 hektárra való stabilizálására számítunk és termesztésének további intenzifikálá- sára. Fokozatosan a cukortartalom szerinti felvásárlásra térünk át. A tervező szerveknek, valamint a mezőgazdasági és élelmiszeripari minisztériumoknak idejében keli javasolniuk a cukorgyárak feldolgozó kapacitásának megoldását úgy, íiogy ne kerüljön sor túl nagy veszteségekre a kampány elhúzódása miatt, és hogy megjavuljon e kapacitások idényen kívüli kihasználása is. A burgonyatermesztésben a mező gazdasági vállalatoknak, az élelmi szer iparral és a kereskedő lemmel együttműködésben, a termés célszerű kihasználására keli törekedniük. A 7—8. ötéves tervidőszakban három - négy üzemet kellene felépíteni a burgonya komplex feldolgozására, ami hozzájárulna a raktározásnál keletkező veszteségek lényeges csökkentéséhez és a burgonya magas fokú érté kesíté séhez. A zöldségfogyasztásnak 1985-ig egy lakosra számítva 91 kilogrammra, a gyümölcsének 65 kg-ra kellene nőve kednie. Ez a gyümölcs- és a zöldség • termelés fejlesztési koncepciójának következetes megvalósításával érhető el, valamint a jó minőségű vetőanyag biztosításával és a nélkülözhetetlen anyagi-műszaki feltételek megteremtésével. A gázvezeték kompresszorállomásainál és más hőforrásoknál — ahol ez beruházási szempontból hasznos, és gazdaságilag előnyös — kapacitások létesülnek a gyorsított zöldségtermesztésre. Továbbá szükséges, hogy szakosított mezőgazdasági vállalatok és kooperációs társulások a feldolgozó iparral és kereskedelemmel egyilttmű ködésben közös termelési vonalakat építsenek ki a betakarítás utáni és piaci kezelésre, valamint klimatizált gyümölcs- és zöldségraktárakat építsenek. 1985-ig az egész közvetlen fogyasztás csaknem 40 százalékánál el kell érni, hogy a termékek rövid úton kerüljenek a piacra. A nyersanyagforrások mérlegelt nő vetésével összhangban az élelmezéssel kapcsolatban kitűzött céljainknak keli, hogy megfeleljen az élelmiszeripar fejlődése és termelésének irányzata. Az előzetes mérlegelések szerint a jövő ötéves tervidőszakban egyötöddel megnövekszik termelésének térfogata és a belföldi piacra történő szállításai. Ezért nem nyugodhatunk bele abba, hogy az élelmiszeripar kapacitása lemarad a mezőgazdasági termelés növekedése mögött. Az állattenyésztési termelés előirányzott növekedésének feldolgozása és a termelés jobb hasznosítása elsősorban megköveteli a tej- és a húsipari kapacitások kibővítését. Az új üzemek építése és a meglévők korszerűsítése mellett számítani kell a műszakok számának növelésére is, amelynek hányadosa 1,24 százalékot tesz ki. A már ebben az ötéves tervidőszakban megvalósított intézkedések Elvtársaik, a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum feladatainak teljesítése egyre nagyobb mértékben attól függ, hogy a többi ágazat hogyan biztosítja anyagi-műszaki szükségleteit, és hogy a mezőgazdaság milyen hatékonyan használja fel ezeket az eszközöket. A többi ágazat részvételének növelése az elmélyülő társadalmi munkamegosztás törvényszerű következménye, a mező- gazdaság iparosításának folyamatában, e munkamegosztás kifejezi a munkásparaszt szövetség új minőségét a fejlett szocialista társadalom építésének szakaszában. Tartalmát az a közös érdek alkotja, hogy elegendő jó minőségű élelmiszert termeljünk, megfelelő társadalmi költséggel. Ebből a szempontból a párt elvárja, hogy a szállító ágazatok a tervező szervekkel együtt felelősségteljesen és megfelelő időbeli előnnyel látnak hozzá a mezőgazdaság és az élelmiszeripar szükségleteinek kielégítéséhez. Ez feltételezi a szocialista gazdasági integráció lehetőségeinek az aktívabb kihasználását is a KGST-országok keretében. Országunk erejét meghaladja az, hogy a hazai termeléssel racionálisan s emellett technikai világszínvonalon létrehozza a gépek, a berendezések szükséges és egyre igényesebb választékát, valamint a vegyipari termékeket. _ Az iparosítási folyamat a mezőgazdasági munkaerők számának egyidejű csökkenése mellett nem nélkülözheti a nagy teljesítményű és kiváló minőségű gépeket és berendezéseket. Az alapvető feltétel az, hogy a technika komplex technológiai egységekben kerüljön a mezőgazdaságba. A gépesítés csak így hozhatja meg a szükséges kel összefüggésben valamennyi szak ágazatban alapvető feladat lesz tovább emelni a hasznosítási folyamat szintjét, növelni a hatékonyságot valamennyi nyersanyag feldolgozásánál és javítani a termékek minőségét. A hagyományos választék biztosítása és állandó bővítése, valamint a termék- felújítás mellett az élelmiszeriparnak a jövő ötéves tervidőszakban erőteljesebben kell előbbre lépnie a félkész áruk és készételek termelésében mind a közös étkeztetés, mind pedig a háztartások számára. A tömegétkeztetés terén ez lehetővé teszi a munkatermelékenységnek hatszorosára való növelései: is az ételek elkészítésénél. Ez nagy könnyítést jelent a dolgozó nők számára is, emellett jobban hasznosíthatók a nyersanyagok és teljesebb mértékben felhasználható a hulladék. Előbbre kel! lépnünk a csomagolás színvonalában is, ami egyre fontosabb nemcsak a nyersanyagok hasznosítása és felhasználása szempontjából, hanem az élelmiszeripari termékekkel való gazdaságos bánásmód, a tartósság nö vetése és az árucikkek vonzerejének növelése szempontjából is. Ebben a tekintetben nagy jelentősége van minden olyan intézkedésnek is. amely a fogyasztói pazarlás ellen és az eladásnál előforduló spekulációk ellen s a higiénia növelésére irányul. Ezt a célt szolgálja a csomagolt termékek bevezetése a húsiparban, mindenekelőtt a konyhakész és speciálisan feldolgozott adagolt hús árusítása, Ezért kívánatos, hogy az élelmiszeripart a következő ötéves tervidőszakban nagyobb mértékben ellássuk csomagoló gépsorokkal és szükséges göngyöleganyagokkal. Emellett szükséges lesz, hogy a göngyöleggyártóik az élelmiszeripari dolgozókkal együtt ke^ ressék az utakat ahhoz, hogyan csökkenthető a túlzott behozatali igény a hazai forrásokból származó anyagok nagyobb fokú kihasználásával és megfelelő feldolgozásával. A munkaerő- megtakarítás érdekében meg kell kezdeni a raktárgazdálkodás és az anyag- mozgatási munkák gépesítésének megoldását is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy fokozatosan tartalékokat kell kialakítani a nyersanyagok, a félkészáruk és az élelmiszeripari készáruk terén, ami lehetővé teszi a termésben, a fogyasztói keresletben mutatkozó ingadozások kiegyenlítését és a rugalmasabb reagálást a külföldi piacok helyzetére. Az élelmiszer-termelés növelésére nagy eszközöket fordítunk s a népgazdaság különféle ágazatai dolgozóinak százezrei tesznek jelentős erőfeszítést ennek érdekében. Ezért hatnunk kell a fogyasztóra is, hogy az élelmiszerekkel gazdaságosan bánjon, hogy ne kerüljön sor pazarlásra, az élelmiszerek elértéktelenedésére. eredményt. Különösen sürgetőnek tartjuk a komplex gépesítés megoldását a takarmánytermelésben, főként a hegyaljai és hegyi területeken a betakarításban. Sürgetőnek tartjuk továbbá technikai eszközök bevetését a cukorrépa és a takarmány-kapásnövények termelése és betakarítása komplex gépesítésére, ahol mindeddig még jelentős az élő munka hányada, és a gépesítés csupán 65 százalékot tesz ki. Ugyanígy biztosítani kell a technikai eszközöket az agrokémiai trágyafélék gyártásához, kezeléséhez és alkalmazásához. Egyre nagyobb problémát jelent a technikai eszközök beszerzés© a földműveléshez és a vetéshez, ami lehetővé tenné a nagy teljesítményű traktorok teljes kihasználását, és ugyanakkor emelné e munkák színvonalát. Ugyancsak elegendő gépre van szükség a szántás nélküli vetéshez, ami lehetővé teszi a vetés lényeges meggyorsítását, egyes műveletek, valamint az energia megtakarítását es a föld nedvességtartalmának megőrzését. A zöldség- és gyümölcstermesztés fejlesztéséhez sürgetően szükséges, hogy a gépipari vállalatok a gtá-okkal, valamint az Agromas nemzetközi szervezettel együtt olyan intézkedéseket tegyenek, hogy már a 7. ötéves tervidőszakban fedezzék a döntő fontosságú gépek szükségletét. Az állattenyésztési termelésben a fő fejlesztési irányokkal összhangban előtérbe lép a gépek szállítása mind az új építkezések, mind pedig a szarvasmarha- istállók korszerűsítése céljaira. (A CSKP KB Elnöksége jelentésének befejező részét lapunk holnapi számában közöljük.) 5. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésének anyagi-műszaki szükségletei, a termelési alap bővítése és a tudományos-műszaki vívmányok érvényesítése
