Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-22 / 69. szám, csütörtök

A CSKP KB Elnökségének jelentése a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a CSKP XV. kongresszusa határozatainak teljesítéséről és a további feladatokról 1979 III. 22. (Folytatás az 1. oldalról/ nek, a párt és a nemzeti bizottságok funkcionáriusai, a gép- fis traktorállo- mások, az állami gazdaságok, a felvá­sárló üzemeik dolgozói szorgalmas tő- megpolitikai ín unokájának eredménye­képpen a kis- és középparasztok meg­kezdték erőik és termelőeszközeik egyesítését. Határtalan áldozatkészség gél, lelkesedéssel és nem egy esetben személyes áldozatok árán küzdötték le « kezdeti nehézségeiket, saját tapasz talataik alapján győződtek meg a meg kezdett űt helyességéről, egyre aktí­vabban valósították meg a szétfoegá- csőit mezőgazdasági termelés szocialis­ta átépítését. Ebben nagy szerepet játszott a mun kásoszíály. Segített abban, hogy a fűid művesek megértsék: a mezőgazdaság forradalmi megváltoztatása, a szocia­lizmus építésében való aktív részvétel minden szempontból az ő javukat is szolgálja, emeli életszínvonalukat és pozitívan megváltoztatja a falvak éle­tét. A szocialista átépítés kezdetén és a szövetkezetek építésének és fejlesz tésénefc egész időszakában a munkás­osztály jelentős politikai, káder- és szervező segítséget nyújtott a szövet­kezeti parasztságnak. Nagymértékben kibontakozott a patronáló mozgalom. A munkások a falvakra utaztak, áldo­zatkész segítséget nyújtottak az újon­nan alakult szövetkezeteknek, soka a közülük a szövetkezetek elnökei, tiszt ség viselői let tek. A bonyolult forradalmi folyamatban, amelyet az efsz-ek megalapításának kezdetén az éles osztályharc, a hazai és a külföldi reakció elleni küzdelem jellemzett, a kis- és középparasztokból társadalmunk új osztálya, a szövetke­zeti földműveseik osztálya alakult ki. Egyúttal megszilárdult a szövetkezeti földművesek szövetsége társadalmunk vezető erejével, a munkásosztállyal. Ez « szövetség lett szocialista rendszerünk politikai alapja. Annak következtében, hogy falvaink- ban győztek a szocialista termelési vi­szonyok és megkezdődött a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés építése, alapvető forradalmi változások mentek végbe a mezőgazdasági terme­lésben és a földművesek életében. Ki­alakítottuk a mezőgazdaság új anyagi­műszaki alapját. 1948-tól az áilóaía- pok értéke négyszeresére növekedett, miközben jellegük jelentősen megvál­tozott. A mezőgazdaságnak a korszerű gépekkel való ellátása, kemizálása, a termelés folyamatos koncentrációja és szakosítása, a tudományos-műszaki ha­ladással, az ipari módszerek és techno­lógiák érvényesítésével együtt megte rém tette a' szükséges alapokat a mező gazdasági termelés fokozatos iparosítá­sához. Megváltozott a munka jellege és ezzel párhuzamosan falvainkban új, rá­termett vezető dolgozók, szakképzett munkások és szakemberek nőttek fel. Pártunk és szocialista államunk gon­doskodása a szövetkezeti földművesek törekvésével együtt lehetővé tette, hogy jelentősen növeljük a mezőgazdaság termelékenységét. Három évtized alatt a mezőgazdasági termelés több mint kétszeresére növekedett. A gabonafélék hektárhozama, amely a szocialista át­építés előtt alig lépte túl a másfél ton­nát, ma már eléri a 4 tonnát. Jelentő­sen nőtt az állattenyésztés intenzitása. Az egy hektár mezőgazdasági területre eső hústermelés a nem egész 60 kilo­grammról 270 kilogrammra, a tejterme­lés pedig 338 literről 795 literre növe­kedett. A munkatermelékenység 4,5- ször lett nagyobb. A dolgozók száma csaknem a felével csökkent, ami lehe­tővé tette, hogy megerősítsük a népgaz­daság többi ágazatát. A mezőgazdaság szociális-gazdasági átépítése és az elért sikerek kedvezően befolyásolták egész gazdaságunk, az összes ágazat fejlődé­sét, jelentős mértékben hozzájárultak a pártpolitika fő szociális céljának telje­sítéséhez — a dolgozók életszínvonalá­nak állandó emeléséhez. Az elmúlt három évtized alatt tel­jesen megváltozott a földművesek hely­zete a termelési folyamatban és a tár­sadalomban. A földművesek megsza­badultak a kizsákmányolástól, a nehéz munkától, a föld igazi gazdái lettek, igazságos jutalmat kapnak az elvégzett munkáért, szilárd szociális biztosítékok­kal rendelkeznek és életszínvonaluk magas. Nincs különbség a szövetkezeti földművesek és a többi dolgozó szo­ciális ellátása között. Szocialista államunk hatékony se­gítségévei reális alapot teremtettünk a mezőgazdasági dolgozók életfeltéte­leinek állandó javításához, a történel­mi cél — a falu és a város közti kü­lönbség fokozatos megszüntetéséhez. Falvainkon korszerűsítettük a lakás­alapot. Csupán 1970 óta a mezőgazda- sági dolgozók több mint 100 000 lakást kaptak. Mindez a fiatalok számára is egyre vonzóbbá teszi a mezőgazdasági munkát, kedvezően befolyásolja a me­zőgazdasági dolgozók, elsősorban a nők életmódját, akik jelentős mértékben részt vesznek az eredmények elérésé­ben és az irányításban is. A szövetkezeti földművesek az ön kéntes tagság ás a széles demokrácia alapján döntenek azokról az eszközök­ről, amelyeket az efsz-ek megalapítá­sakor egyesítettek, vagy pedig mun kájukkal teremtettek. Közösen irányít ják a termelést, megoldják a gazdasági kérdéseket, közvetlenül érdekellek üzemeik gazdasági eredményeiben. A szövetkezeti földművesek és a töb bi mezőgazdasági dolgozó teljesen új társadalmi helyzetét tükrözi aktív poli­tikai és közéleti tevékenységük, rész­vételük a párt és az állam gazdasági és szocíálpolfIlkájának kialakításában ős megvalósításában a társadalom irá­nyításában és igazgatásában. A helyi nemzeti bizottságokban ma több mint 33 000 efsz-tag képviselő dolgozik, a felsőbb színtű választott szervekben csaknem 2000 szövetkezeti földműves dolgozik, közülük 38 an a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács, 47-en pedig a Szövetségi Gyűlés képviselői. Elvtársak. rövidesen megemlékezünk a CSKP KB 1969. áprilisi ülésének 10. évfordu­lójáról, amelyen Gustáv Husák elv tar sat a Központi Bizottság első titkárá vá választottuk. A történelmi jelentősé­gű áprilisi ülés a CSKP KB 1969. má­jusi ülésével együtt, amelyen jóvá­hagyták a realizációs Irányelveket, a marxista—leninista erők felsorakozá- sát jelentette a súlyos, mély pártonbe lüli és társadalmi válság leküzdésére, a párt és a társadalom konszolidálá­sára, a fejlett szocializmus eredmé­nyes építésére. Az összes területen elért nagy sike rekkel párhuzamosan az elmúlt évti­zedben figyelemre méltó eredményeket értünk el a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban is. Ehhez hozzájárult a beruházások dinamikus növekedése, valamint a dolgozók igyekezete és kez­deményezése. 1969 óta a mezőgazdasági termelés több mint 24 százalékkal nö vekedett. Nagy előrehaladást értünk et elsősorban a gabonatermelésben. A ga­bonatermelés több mint felével nőtt. Az állattenyésztésben minden ágazat ban jelentős növekedést értünk el. A mezőgazdasági termelés fejlődésével párhuzamosan ebben az időszakban több mint 42 százalékkal növekedett az élelmiszeriparnak a hazai piacra jutta tott termelése. Ez lehetőié tette, hogy az előző évekhez viszonyítva csökken­tett behozatal ellenére jelentősen nö véljük az alapvető élelmiszerek, első­sorban a hús fogyasztását. Míg 1969- ben az egy főre eső húsfogyasztás nem egész 69 kilogramm volt, tavaly már elértük, a 83 kilogramot. Élelmiszerfogyasztásunkat tekintve ma a világ legfejlettebb államai közé tartozunk. A mezőgazdaság és az élel­miszeripar eredményei méltó folytatá­sát és fejlesztését jelentik mindannak, amit a szocialista átépítés éveiben ér­tünk el, megerősítik annak a politiká­nak a helyességét, amelyet pártunk 1969 áprilisa óta valósít meg. Elvtársak, valamennyien, akik átéltük a falvak szocializálásának forradalmi folyamatát tudjuk, hogy eleinte nem egy esetben le kellett küzdeni a megértés hiányát, sok nehézség, probléma és hiba for­dult elő. Ha azonban az elmúlt idősza­kot általánosságban értékeljük, büsz­kén leszögezhetjük, hogy az az út, amelyet mezőgazdaságunk harminc év alatt tett meg pártunk, munkásosztá­lyunk és földműveseink forradalmi küzdelmének nagy győzelmét, a párt lenini politikájának átütő sikerét jelen­ti, amelyet elsősorban és jogosan ma­guk a mezőgazdasági dolgozók érté­kelnek. Az 1968—69-es válságos évek­ben a jobboldali és szocialistaellenes erőknek sem sikerült megbontaniuk a szocializmus iránti bizalmukat. A me­zőgazdasági dolgozók megértik Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának poli­tikáját, azonosulnak vele, támogatják és aktívan harcolnak megvalósításáért. Ez jelenti sikereink alapját, erre tá­maszkodunk a következő időszakban is. A mezőgazdaság szocialista átépíté­sének eredményeit értékelve nagyra becsüljük azoknak az elvtársaknak a munkáját, akik határtalan áldozatkész­séggel és kitartással megalakították és építették a szövetkezeteket, az állami gazdaságokat, az elmúlt évtizedben munkájukkal elősegítették a marxiz­mus—leninizmus nagy eszméinek meg­valósítását falvainkon. Az idei 30. év­forduló alkalmából sokan közülük ér­demeikért megkapták A szocializmu­sért végzett áldozatos munkáért ki­tüntetést. Munkájukat sikeresen folytat­ja és tovább fejleszti a fiatal nemze­dék. A XIV. pártkongresszus után a me­zőgazdaság a termelőerők fejlődésének új szakaszába, a koncentráció és a sza­kosítás, a tudomány szélesebb körű érvényesítésének és a további iparosí­tás szakaszába lépett. Ezáltal kialakul­nak a feltételek a mezőgazdasági ter­melés intenzitásának, a társadalmi munkatermelékenység, a hatékonyság növeléséhez és az önellátás programjá­nak megvalósításához, jelenleg e fel­tételek kihasználásától függ, hogy mi kent fejlődik tovább a nép életszín­vonalának emelkedése érdekében a mezőgazdasági termelés és az élelmi­szergyártás. 2. A XV. pártkongresszus és a CSKP KB októberi ülése határozatainak teljesítése a 6. ötéves tervidőszak első három évében Elvtársak, pár tűnik állandó figyelmet szentel a mezőgazdasági termelésnek és az élel­miszeriparnak. A népgazdaság dinami kus fejlődése és a mezőgazdaság, va­lamint az élelmiszeripar tervfeladatai nak sikeres teljesítése az 5. ötéves tervidőszakban lehetővé tette, a nép­gazdaság és a társadalom fejlődése növekvő szükséglete pedig megkövetel te, hogy a XV. pártkongresszus első rendű társadalmi feladatként határoz­za meg: fokozatosan önellátókká keli válnunk a gabonafélék termelésében és tovább kell növelni önellátásunkat az élelmiszergyártásban. Objektíve szükséges célról van szó, amely­nek szükségszerűsége gazdaságunk mai belső és külső feltételeiből ered. A kongresszusi határozatok, vala­mint a központi bizottságnak a mező gazdaság és az élelmiszeripar kérdé­seivel foglalkozó 1975. októberi ülésé­nek határozatai alapján a központi bi­zottság szervei és a szövetségi kor­mány több elvi jelentőségű anyagot vitatott meg a mezőgazdasági termelés egyes szakaszainak, a szolgáltai ások és az élelmiszeripar fejlesztéséről és in­tézkedéseket foganatosítottak ezek megvalósítására, amint ezt az előter­jesztett alapanyagok is tartalmazzák. A párt központi bizottságának vala­mennyi gazdasági kérdésekkel foglal­kozó ülésén nagy figyelmet szentel­tünk a mezőgazdaságnak. Több kér­dést vitatott meg a CSKP KB mező gazdasági és élelmezésügyi bizottsága is. A kerületi és járási pártbizottságok és a pártszervezetek is felelősséglel jesen viszonyultak a kongresszusi ha­tározatok, valamint a CSKP KB 1975. októberi ülése határozatainak meg­valósításához. Egységes hozzáállást dolgoztak ki, mozgósították a dol­gozókat a párt mezőgazdasági politiká jának megvalósítására. Figyelmüket a kulcsfontosságú feladatok teljesítésére összpontosították. Politikai-szervező és tömegpolitikai munkájukkal jelentősen hozzájárultak a mezőgazdasági terme­lés és az élelmiszeripar fejlesztésében elért eredményekhez. Jelentős igyeke zetet fejtetlek ki a területi pártszervek és szervezetek a nemzeti bizottságokkal és a társadalmi szervezetekkel együtt annak érdekében, hogy a lakosság nyújtson segítséget a tavalyi és tavaly­előtti begyűjtési munkálatok bonyolult feltételeinek leküzdésében. Külön ki kell emelni a patronáló üzemek, az iskolák és a csehszlovák néphadsereg segítségét. A legutóbbi három ötéves tervidő­szak mérlege azt bizonyítja, hogy a párt céltudatos munkája, az állami és gazdasági szervek, a szakszervezetek és a többi társadalmi szervezet tevé­kenysége. elsősorban pedig a mező- gazdasági dolgozók és az élelmiszer- ipari dolgozók törekvése, pozitív ered­ményekhez vezet. A feladatok teljesí­tésének részletes elemzését az az anyag tartalmazza, amelyet a központi bi­zottság tagjai és póttagjai kézhez kap­tak. Ennek alapján leszögezhetjük, hogy a kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére 1976—1978-ban a mezőgazda- sági termelés az 5. ötéves tervidő­szakhoz viszonyítva 7,5 százalékkal növekedett. Az ötéves terv három éve alatt 30,4 millió tonna gabonát taka­rítottunk be, ami azt jelenti, hogy az átlagos évi termelés 1971—75-höz vi­szonyítva 780 000 tonnával, vagyis 8,4 százalékkal volt nagyobb. Több ola­josnövényt termeltünk és javult a hely­zet a burgonyatermesztésben is. Az állattenyésztésben folytatódott az 5. ötéves tervidőszakban megalapozott pozitív fejlődés. A szemes takarmá­nyok behozatalával sikerült leküzde­ni a problémákat a takarmányalapban, amelyek elsősorban az 1976. évi rossz termés következtében keletkeztek. Az állattenyésztés az egész időszakban fejlődött, a vágómarha piaci termelése több mint 9 százalékkal lett nagyobb, a tejtermelés 7 százalékkal, a baromfi- termelés egy ötödével. A növényter­mesztésben és az állattenyésztésben elért eredmények mögött látnunk kell azonban az egyes üzemek és járások közötti sok esetben indokolatlan elté­réseket. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy a legtermékenyebb területeken gazdálkodó 112 egységes földműves­szövetkezet közül 36 szövetkezetben az egy hektárra eső mezőgazdasági ter­melés értéke 18 600 korona, míg 35 szövetkezetben csak 15100. Az előző ötéves tervidőszakhoz vi­szonyítva az élelmiszeripar piaci ter­melésének érteke csaknem 17 száza­lékkal növekedett. Bővült a választék is. Jelentős előrehaladást értünk el a termelés koncentrálásában és szakosí­tásában is. A szövetkezetek és az ál­lami gazdaságok összevonásával olyan termelési-gazdasági egységek alakultak ki, amelyek jobb feltételekkel rendel­keznek a nagyüzemi termelés megszer­vezéséhez. Fejlődtek a kooperációs kapcsolatok. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban növekedett a munka­termelékenység és ezzel összhangban növekedtek a jutalmak is. A mezőgaz­dasági dolgozók és a többi állampolgár aktív részvételével, a Z-akciő tovább­fejlesztésével javultak az életfeltételek falvainkon. Az eredményekhez hozzájárult a me­zőgazdasági élelmiszeripari komplexum termelési alapjának megszilárdítása és szükségleteinek kielégítése a többi ágazat által. 1976—1978-ban a mező­gazdaságban 45 milliárd korona, az élelmiszeriparban 11,5 milliárd koro­na értékű beruházást eszközöltek. A' műtrágya-szállítmányok mennyisége 8 százalékkal, a takarmánykeverékeké 18 száza lékka I növekedett Javulás ta­pasztalható a mezőgazdaság műszaki ellátásában Is. Habár kedvező eredményeket értünk el, a hatodik ötéves tervidőszak nagy feladatait eddig még nem sikerült tel­jes mértékben valóra váltani. Különö­sen azt kell látnunk, hogy az elmúlt három év folyamán sem sikerült össz­hangba hozni a növénytermesztés nö­vekedésé-! az állattenyésztési termelés gyarapodásával, A tervben kitűzött célokat nem értük el a tömegtaikarmá- nyok, a cukorrépa, a komló, a gyü­mölcs és a zöldség termesztésében. A gabona termesztésben tapasztalható je­lentős növekedés ellenére sem sikerült elérni — megközelítően egymillió tonna hiányzik — a gabonatermesztés tervezett mennyiségét. A hiányt leg­nagyobbrészt a kuikorica tervezettnél kisebb hozama okozta. Továbbra sem fordítanak kellő gon= dot a földié, kihasználására és terme­lékenységének fokozására. Habár ér­vénybe lépett a mezőgazdasági termő* talaj szigorú védelméről szóló törvény, mégis az utóbbi három évben újabb 52 000 hektár földet hasznosítottak más célokra. Újabb követelményeket támasztanak a legtermékenyebb terü­letek átengedésével összefüggésben, főképpen a nagy beruházások, egyebek között mezőgazdasági beruházási ak­ciók kapcsán. A rožňavai járásban pél­dául új üzem építéséhez nyolcvan hektár szántóföldet kérnek, e terület több mint fele a második boniíási osztályba tartozik, vagyis a törvény által védett. Nem használják ki kellő­iképpen azt a lehetőséget, liogy az építkezések, főképpen a lakásépítkezé­sek céljaira nem mezőgazdasági föl­det vegyenek igénybe, s kihasználják a beépített területek szabad térségeit. Az ellenőrzések azt mutatják, hogy a nemzeti bizottságoknak az eddiginél hathatósabban kell teljesíteniük a ter­mőtalaj védelmével kapcsolatos feli adataikat. A mezőgazdasági vállalatok­nak sem szabad könnyelműen kezelni a földet, nem szabad kihagyni a mű­velésből bizonyos területeiket, vagy ezeket kevésbé értékes növénykultúráik termesztésére fordítani. Az állattenyésztési termelés egészé­ben kedvezően fejlődött, azonban nö­vekedésének dinamikája nem volt minden szakaszon egyenletes. Lassúbb volt a szarvasmarha-tenyésztés gyara­podásának üteme. Elsősorban a mar­hahús termesztésére vonatkozik ez a megállapítás. A tömegtakarmány ikor^ látozott mennyisége, elégtelen minő­sége és felhasználása következtében a hízómarhák súlygyarapodása lénye­gében az előző ötéves tervidőszak szintjén stagnált. Egyszersmind csök­kent a vágósúly is. Az így keletkezett termeléskiesést a sertéshústermelés fokozásával kellett kiegyenlíteni. A sertéshústermelés azonban több sze­mes takarmányt igényel. A tehénállomány mennyisége nem érte el a tervezett számot, ezt részben a háztáji gazdaságokban és az egyéni gazdaságokban a tehenek számának csökkenése okozta. Habár általában javult a termelékenység, tartalékok azonban még ezen a téren is talál­hatók. Tavaly tizenkilenc járásban — főképpen a kelet-szlovákiai kerületben (Folytatás a 4. oldalonJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom