Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-21 / 68. szám, szerda
1 IrúM 1979 !I. 21. 5 Feledhetetlen 133 nap Emlékezés a Magyar Tanácsköztársaságra, kikiáltásának 60., évfordulóján A marxista—leninista történ elemírás nemcsak a magyar nép, hanem a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom történetének is kiemelkedő jelentőségű eseményeként értékeli a Magyar Tanácsköztársaság megalakulását. Okkal, hiszen a történelemíormáíő Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után, s az orosz bolsevikok ösztönző példáját követve, az európai országok közöl legelőször a magyarországi proletariátus valósította meg saját néphatalmi rendszerét és folytatott megvédéséért alig három és fél hónapos, de annál ragyogóbb emlékű, hősi élethalálharcot EMIMEN GUI ÍÍTIBB — Hogyan értékeli az elmúlt évtizedet, mit tesz munkahelyén, illetve lakóhelyén a jeladatok teljesítésért? Dr. György István, a CSEMADOK KB vezető titkára: — Ma, tíz év távlatából különösen nagyra értékeljük a CSKP KB 1969. évi áprilisi plénumát, amely következetesen, a mar* xista—leninista elvek alapján értékelte a párt és a társadalom válságának okait, tapasztalatait, s egyúttal világosan meghatározta a kivezető utat. Ma még inkább tudatosítjuk, hogy ebben a politikai küzdelemben Gustáv Husák elvtárs, pártunk vezető titkára, köztársasági elnökünk kiemelkedő szerepet töltött be. Tíz esztendő alatt fejlett szocialista társadalmunk jelentős fejlődést ért el, nincs olyan talva vagy városa ennek az országnak, ahol ne észlelnénk ezt a jelentős előrehaladást. Különösen fontosnak tartjuk azt, hogy pártunk és kormányunk nagyra értékeli a szocialista kultúra, s ezen belül a kulturális intézmények szerepét dolgozóink szocialista tudatának, életszemléletének formálásában. — Munkahelyemen igyekszem legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint munkálkodni azéri, hogy a CSEMADOK a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség elvei alapján, pártunk kulturális politikája szellemében végezze munkáját. Örömmel tölt el bennünket, hogy Ľudovít Pezlár elvtárs, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára kulturális szövetségünk megalakulásának 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen többek között ezt mondta: „Az elmúlt tíz esztendő társadalmunk és a CSEMADOK életében is a legsikeresebb időszakok közé tartozik. A CSEMADOK sokrétű és érdemdús munkájával kivívta a párt- és az állami szervek elismerését, megbecsülését. Az SZLKP kongresszusa 1976-ban ugyancsak pozitívan értékelte a szövetség munkáját A CSEMADOK tízéves tevékenységére a minőségi munkára való törekvés jellemző. Igyekeztünk hozzájárulni a csehszlovákiai magyar dolgozók műveltségi szintjének állandó növeléséhez. Ahhoz, hogy a csehszlovákiai magyarok politikai és szakmai felkészültségből, valamint nyelvtudásból egyaránt jelesre vizsgázzanak, és minden szempontból hasznos tagjai legyenek társadalmunknak. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy munkánk ered* menyes volt. — Lakhelyemen a Bratislavai Fővárosi Nemzeti Bizottság képviselőjeként igyekszem aktívan részt venni a választási program sikeres megvalósításában. Azon is fáradozom, hogy minél inkábfa segítségére legyek választóimnak ügves-bajos dolgaik elinté- zésébein. Ma is példát mutat A Vörös Hadsereg egykori tagja i. első magyar proletár- diktatúra kivívásában, heroikus önvédelmi harcában és tragikus bukásában egyaránt szerepet játszottak a nemzeti történelem közvetlen előzményei, a forradalmat ki- váltó belső társadalmi okok, valamint az akkori világpolitikai fejlemények sokféle törek vést és ellentétet rejtő szövevényes volta. Csakis ezek dia lektikus összetevésével foghatjuk fel Tanács-Magyarország igazi történelmi jelentőségét. A magyar dolgozó nép számára az I. világháborúnak, minden szenvedésével és nyo morúságával együtt, az 1918-as októberi polgári demokratikus forradalom, az ún. őszirózsás forradalom, az Osztrák—Magyar Monarchia összeomlása vetett véget. A Károlyi Mihály vezetésével megalakult Nemzeti Tanács ugyan létrehozta a Magyar Népköztársaságot, de képtelen volt megoldani a legalapvetőbb társadalmi kérdéseket. Nem valósította meg a beígért földreformot és a közélet demokratizálását — főleg pedig nem tudta megvédeni a nemzeti érdekeket az antanthatalmak nyomásával szemben, mert minden erejét a forradalom továbbfejlődésének megakadályozására fordította. A radikalizálódó tömegek közt egyre nagyobb befolyást gyakorolt az 1918. november 24 én megalakult Kommunisták Magyarországi Pártja. Ezért a Károlyi-kormány, amely a bolse- vizálódástól való félelmében egy ideig csak erőszakkal s különféle terrorakciókkal tudta fenntartani uralmát, 1919 februárjában letartóztatta és börtönbe vetette a kommunista vezetőket — köztük Kun Bélát Is. Ezzel a lépésével tulajdonképp maradék tekintélyével együtt a proletártömegek bizalmát és támogatását is elvesztette, s amikor a párizsi békekonferencia vezetői, a Négyek Tanácsa az emlékezetes Vyx-jegyzékben újabb magyar területek átadását követelte — Karolyi liberális-szociáldemokrata kormánya lemondott, minden felelősséget a szociáldemokratákra hárítva. Mivel azonban a szociáldemokraták nem mertek önállóan kormányt alakítani, felkeresték a gyűjtőfogházban fogva tartott kommunista vezetőket, s Kun Béla előzetesen kidolgozott javaslatai alapján megegyeztek a két párt egyesítésében. A két párt fúziójából alakult Magyarországi Szocialista Párt létrehozta a Forradalmi Kormányzótanácsot, amely 1919. március 21 én kikiáltotta a Magyar Tanácsköztársaságot, s amelynek elnöke a szociáldemokrata-centrista Garbai Sándor lett, de tényleges vezetője mindvégig Kun Béla volt. A Forradalmi Kormányzótanács a proletárdiktatúra vedel' mére létrehozta a Vörös Hadsereget és a Vörös Őrséget, s rendeletet adott ki a forradalmi törvényszékek felállítására. Ugyanakkor megkezdte a ■kapitalista termelési viszonyok felszámolását. Államosította a húsz munkásnál többet foglalkoztató üzemeket, a bankokat és pénzintézeteket, a külkereskedelmet, a száz hektáron felüli földbirtokokat, s köztulajdonba vette a kapitalisták villáit, a földesúri kastélyokat, a bérházakat , .az üzlet házakat, a szállodákat stb. Egyidejűleg egész sör rendeletet adott ki a dolgozók szociális helyzetének javítására és a kulturális forradalom kibontakoztatására. Nemcsak a dolgozó tömegek, hanem az értelmiség legjobbjai is nagy lelkesedéssel fogadták ezeket az intézkedéseket, s a Tanácsköztársaság őszinte hívéivé váltak. E zt a nagyszabású forradalmi fejlődést azonban hamarosan megzavarta a kül só és belső ellenség reakciója, majd nyílt fegyveres intervenciója. Az Antant kezdeményezésére — amely a párizsi bé ketárgyalásokon is elsősorban arra törekedett, hogy az oroszországi szocialista forradalom, elszigetelése céljából ~Közép- Kelet-Európában „egészségügyi övezetet“ hozzon létre — döntő csapást szándékozott mérni a fiatal magyar proletárállamra. 1919 áprilisában román csapattestek bevetésével intervenciós hadműveleteket kezdett ellene, amelyekhez rövidesen a csehszlovák burzsoázia hadserege is csatlakozott. A szervezés alatt álló magyar Vörös Hadsereget váratlanul érte az orvtámadás, de szinte napok alatt a Szovjet-Oroszországból hazatért hadifoglyokból s a felfegyverzett munkásságból 117 zászlóalj vonult a tiszántúli frontra, majd lázas tobor- y.ö munkával további, főleg munkásezredeket irányítottak az északi frontra is. A túlerőben levő intervenciós haderők támadását, amelyeket olasz és francia tisztek irányítottak, a Vörös Hadseregnek sikerült megállítani, majd a májusban kezdődött diadalmas északi hadjárat során győzelmet győzelemre aratott. E sikeres hadműveletek egyik nagy eredménye volt az is, hogy 1919. június 16-án Presovban a szlovák baloldali szociáldemokraták kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. A Vörös Hadsereg lendületét egyfelől a Kormányzótanácsban kezdettől megnyilvánuló s egyre élesebbé váló — kommunista és szociáldemokrata vezetők közti — ellentétek, másfelől a hadseregbe, sőt a hadvezetésbe befurakodott reakciós tisztek aknamunkája törte meg, amely a döntő órában nyílt árulásba csapott. A kritikus mozzanatot az a diplomáciai fortély képezte, amikor Cle- menceau francia miniszterelnök a párizsi békekonferencia nevében táviratot küldött a magyar Forradalmi Kormányzó- tanácsnak, hogy a Vörös Hadsereg vonuljon az általa kijelölt demarkációs vonalak mögé, s ezt: a Magyar Tanács- köztársaság kormánya teljesítette — míg a román csapatok július 30-án, a Tiszán átkelve, Budapest irányába nyomultak. Annak ellenére, hogy a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták az ellentámadást sürgették, a joboldali, főleg cetitrista szociáldemokraták nyíltan a kapitulációt s a polgári demokrácia visszaállítását követelték. Ebben a rendkívül válságos helyzetben a magyar tanácskormány lemondásra kényszerült, átadva helyét a Peidl-kormánynak, amely szabaddá tette az utat az ország fővárosának elfoglalására előbb a román hadsereg, majd a nyomukban haladó horthysta fehér tisztikülönítmények és terrorista bandák előtt. Ezzel kezdetét vette Horthyék fehérterrorja, amely 25 éven át dühöngött, s Magyarországot „hárommillió koldus országává“ tette. A Magyar Tanácsköztársaságot 133 napos uralma után vérbe fojtották, ám létrejötte, harcai és az európai munkásmozgalmakra gyakorolt hatása a Lenin által kidolgozott szocialista forradalom és proletárdiktatúra elméletének s gyakorlatának általános érvényűségét igazolták, aki rendkívül nagyra értékelte azt a tényt, hogy a magyar proletariátus békés úton vette át a hatalmat a burzsoáziától. Ugyanakkor kárhoztatta azt a súlyos politikai hibát, hogy a forradalomnak nem volt új, bolsevik típusú vezető pártja, hogy a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesítése mintegy mechanikusan ment végbe. Persze az említetteken kívül más hibákat is elkövetett a Forradalmi Kormányzó- tanács. Elsősorban azt, hogy az államosított földbirtokokat nem osztotta fel a. szegény parasztság és az agrárproletariátus között, hanem csupán szocialista nagyüzemeket létesített rajtuk. Ez az intézkedés jelentősen gyen gítette a munkás-paraszt egységet, s így a proletárd i ktatúra szil ár dsá gá l is. A kisipari üzemek és a kiskereskedelem köztulajdonba vételével pedig a kispolgárság elég tetemes tömegét tették a tanácsállam nyílt vagy burkolt ellenségévé. M indeme — politikai tapasztalatlanságból s egyéb okokból elkövetett — hibákat felülmúlják erényei. A Magyar Tanácsköztársaság tragikus bukásában is értékes tanulságokkal szolgált, amint azt Lenin is méltatta. Nemzetközi jelentősége mindenekelőtt abban áll, hogy a Szovjetunió után másodiknak valósította meg a proletár diktál úr át, valamint hogy rendkívül nagy hatást gyakorolt az európai forradalmi mozgalmakra, elsősorban a Bajor Tanácsköztársaság és a Szlovák Tanácsköztársaság megalakítására, de ugyancsak mozgósító példaként szolgált a német, az osztrák, a francia, az olasz, a spanyol, angol munkásság akkori sztrájkmozgalmainak és tüntető akcióinak fellendüléséhez is. Mindezeken kívül, nem utolsósorban, a magyar nép történelmének örökké ragyogó fejezete marad. MIKUS SÄNDOR Hetvennyolc éves nyugdíjas. Be-benéz a párt üzemi bizottságának irodájába, eljár a Népi Milícia helybeli egységének ösz- szejöveteleire, az iskolákba a fiatalok közé. Hercog — Ren- csok Gyula megszokta az állandó munkát, az örök mozgást. Gyermekkorában a három elemi iskolai osztály elvégzése után már munkára fogták. Tizenkét éves volt, amikor fűrésztelepen dolgozott, majd tehénpásztorfiú lett. Tizennyolc éves múlt, amikor a Magyar Tanácsköztársaság katonái eljutottak a gömöri tájra. Bátyjával együtt Putnokra ment Részt vett a betléri (Betlia) ütközetben, ahol fogságba esett — A Vörös Hadseregben csak három és fél hónapot szolgáltam, de állíthatom, hogy ez meghatározta egész életem menetét — emlékezik. — Mivel berzétei voltam, tizenöt napi fogság után szabadon eresztettek. Rövid időn belül a Tanács- köztársaság megbukott, így már nem volt alkalmam, hogy tovább is harcoljak. Ott folytatta, ahol abbahagyta. Tovább ette a zsellérek és cselédek szűkös kenyerét, amelyből soha nem volt elég. Ezért is sztrájkoltak — s nem is egyszer. Hol siker, hol pedig kudarc várt rá és társaira. Ez azonban nem gátolta, sőt talán ösztönözte, hogy Bagács Jánossal párt- és szakszervezetet hozzanak létre a Rozsnyó melletti Berzétén (Brzotín). Múltak az évek, s közben letöltötte tényleges katonai szolgálatát is. — A bárónőnél szolgáltam, amikor az első megrázkódtatás ért — mondja. — Nem fizette rendszeresen a kommen- ciót, ezért összevesztünk. Le- kommunistázott, de én nem maradtam adós. Az ügy a bíróságra került. Megkaptam a három hónapi járandóságot és menesztettek. A szeszfőzdében talál t munkát. Szorgalmasan dolgozott. Meleg nyári nap volt, amikor az urasági földön vágták a rendet, A részes aratók sokkal kevesebbet kaptak a hivatalosan megállapítottnál. Ekkor is sztrájkot szerveztek. Öt választották meg bizalminak. Mintegy százan tették le a munkát jó két hétre. — Engem bekísértek a csendőrök. Amikor kiengedtek, még a házból is ki kellett költöznöm. Senki sem volt tekintettel arra, hogy feleségem és két gyermekem van. Egész éjszaka kerestem, hogy hol húzhatom meg magamat. A mai fiataloknak ez már szinte hihetetlennek tűnik, pedig abban az időben több ezren voltak hozzám hasonló sorsú emberek. Feketelistára került. Munkát csak itt-ott kapott néhány napra. Végre 1938-ban sikerült bejutnia a vasércbányába, de itt tudtára adták, hogy ha nem fér a bőrébe, s észrevesznek valamit, kidobják. A pörkölőbe {ércdúsító) került. Már-már azt hitte, hogy átvészeli a háborút. A szovjet hadsereg ágyúinak dörgése már odahallatszott. Elmúlt karácsony, nőtt a remény. 1944. december 29 én azonban jöttek a kakastollas csendőrök, deportálták. Brno mellett sikerült meg szöknie. — Itt találkoztunk a szovjet hadsereggel —- morftíja. — Azt a feladatot kaptuk, hogy lovakat hajtsunk a Szovjetunióba. Hat hónapig tartott, amíg célhoz értünk. Amint ez a háborúban lenni szokott, senki sem törődött velünk, majd bekerültünk egy hadifogolytáborba. A háború vége után másfél év múlva kerültem haza. A régi munkahelyén jelentkezett. A termelés folyamatosabb volt, mint a háború előtt, de az osztályharc tovább folytatódott. Hercog Gyula is bekapcsolódott a politikai munkába. 1948 elején az üzemi őrség parancsnoka lett. Egy évvel később a május elsejei felvonuláson már ő is ott menetelt a Népi Milícia soraiban. A munka frontján is helytállt. Élmunkás volt, nyugdíjba 1961- ben ment, de nem azért, hogy tétlenül éljen. Nyolc éven keresztül a Népi Milícia üzemi egysége parancsnokának politikai helyettese volt. Munkáj.a elismeréseként lefényképezték a harci zászló előtt. — A Népi Milíciához mind máig hű maradtam — mondja. — Hatvannyolcas események idején mi, nyugdíjasok tartottuk az ügyeletet, hogy a fiatalok a bányában dolgozhassanak. Az egység munkáját ma már csak azzal tudom segíteni, hogy eljárok az iskolákba, és ott az egykori osztály harcról, az egységünk eredményei ről számolok be. Több tömegszervezetben dolgozik. Kitüntetéseivel nem szokott dicsekedni. munkájáért nem vár köszönetét Amint mondja, a kommunista megöregedhet, de politikai tevékenység terén nem melie1 nyugdíjba. Š ezt a hitvallását igyekszik a mindennani ét°*>>en bizonyítani. NÉMETH JÄNOS Kun Béla 1919. június 7-én tartott lelkesítő szónoki beszéde a frontra induló vö- roskatonák és a budapesti munkások nagygyűlésén (Archívumi felvétel)
