Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-21 / 68. szám, szerda
K Ö Ž E C * K E L E t I A VESZÉLYT AZ AMERIKAI TÖREKVÉSEK JELENTIK A r a f a t: olajembargőval kell sújtani az USA-t és Egyiptomot (ČSTK) — Miután az izraeli kormány jóváhagyta az egyip- to mi—iz rae li különszerződést, várható, hogy szerdán vagy legkésőbb csütörtökön a knesszet is megszavazza a dokumentumot, Izraelben már bejelentették, hogy Menahem Begin kormányfő és kormányának kilenc minisztere pénteken Washingtonba utazik, ahol a tervek szerint hétfőn aláírják a meg- állapadást. Hétfőn Washingtonban Izrael és Egyiptom hadügyminiszterei megái lapod talk a Sínai-félszi- getről való izraeli csapatikivo- nulás időrendjében, és ezzel elhárították az utolsó akadályt is a különszerződés aláírásának útjából. Mint Ezer Weiz- man izraeli hadügyiminiszter kijelentette, Izrael a szerződés aláírása után három hónappal kivonul a félsziget megszállt részének legjelentősebb városából, Al Arisból, és kilenc hónap elteltével átadja Egyiptomnak a kőolajmezőiket. Izrael azonban jó kárpótlásban részesül a kivonulásért: három milliárd dollárt kap az USA-tól a csapatok és a katonai felszerelés elszállítására a Sínai-félszigetről és a Negev sivatagban két légi támaszpont építésére. Ebből 800 millió dollárt ajándékba kap. Míg a Begin-kormány hétfőn a kompromisszumos javaslatokról tárgyalt, az amerikai— egyiptomi—izraeli szövetséget kát teljesen eltérő politikai irányzatot képviselő arrab vezető ítélte el. Az amerikai CBS tévétársaságnak adott nyilatkozatában Jasszer Arafat, a PFSZ Végrehajtó Tanácsának elnöke hangsúlyozta, hogy a különszerződés aláírása következtében ismét háborús légkör alakul ki a Közel Keleten. Arafat felszólította az arab országokat, hogy sújtsák olajembargőval az Egyesült Államokat és Egyiptomot. Zaid Bin Szultán Nahajjan sejk, az Egyesült Arab Emírségeik elnöke, Abu Dhabi Emirátus uralkodója is kifejtette, hogy tart egy újabb közel-keleti háborútól. . Nahaj- jan sejk sajtónyilatkozatában elmondotta, hogy az amerikai „béketörekvések“ a térségben újabb háborút és ellenségeskedést robbantanak ki. Senkinek sem kell félnie az arab szolidaritástól, a veszély az amerikai Camp David-i kezdeményezéseikben rejlik, hangsúlyozta a sejk. Újabb sztrájkhulláin Franciaországban (ČSTK) — Franciaországban tegnap újabb sztrájkhullám kezdődött, amely pénteken a kohászok felvonulásával éri el tetőfokát. Tegnap a francia posta alkalmazottai léptek sztrájkba a munkafeltételek megjavításáért, az alkalmazottak nagyobb létbiztonságáért. A francia szakszervezetek riiozgósítják a munkásokat a kohászok hét végére tervezett párizsi felvonulására. A kohászokon kívül a hatalmas akción 250 párizsi üzem munkásai is részt vesznek. A L'Humanité, a Francia Kommunista Párt lapja tegnapi számában rámutatott a francia tartományi választások igazságtalan rendszerére. Emlékeztetett arra, hogy a választások első fordulójában, március 18 án a kommunisták nemegyszer több szavazatot szereztek, ennek ellenére kevesebb képviselőjük lett, mint más pártoknak. DONG DANG TRAGÉDIÁJA {Hanoi tudósítás) — „Nézzék csak a kezemet“ — nyújtotta oda egy csonttá-bőrré fogyott mintegy 40-éves asszony a karjait. Mindkét csuklója véres horzsolásokkal volt teli, tenyere és ujjai dagadtaik voltak. „Teljes huszonöt napon át szoros vasbéklyó volt a kezeimen, amelyet fogvatartóim még naponta egyszer, az étikezés alkalmával sem oldottak le róluk“. A kínai agresszorok, almikor február 17-én délelőtt betörtek a határtól mintegy négy kilométerre levő szétbombázott járási székhelyre, Dong Dangba, az első dolguk az volt, hogy a lakosokat mind egy kis térre terelték össze, a férfiakat elkülönítették a nőktől és gyermekektől, s mindannyiukat megvasalták a magukkal hozott béklyókkal, A nőket a gyermekekkel a volt iskola néhány helyiségébe zártáik, és a kínai megszállás egész ideje alatt a szigorúan őrzött helyiségeikből a foglyok ki sem mozdulhattak. A szoros vasbilincs véresre marta csuklójukat. Ételt naponta egyszer kaptak — egy kis tányér száraz rizst. A kínai katonák minden reggel összeszedték és elvitték azok tetemét, akik ezt az éhezést nem élték túl. „Kétvagy három napomként egyszer ettem, mivel legalább egy kissé enyhíteni akartam a gyermekek éhségét. Hasonlóképpen tett a többi nő is“ — folytatta elbeszélését Lay asszony, akivel Dong Dang terén beszélgettem azon a helyen, amely a maóista szoldateszka garázdálkodásának színhely® volt..A férfiak maroknyi csoportját — többségük ugyanis elesett a város védelmében — a kínai katonák először kegyetlenül ösz- szeverték, majd pedig kihall- gatták őket. Szerették volna kicsikarni a beismerést, hogy a népi milícia tagjai. Lábuknál fogva akasztották fel és bam- buszrudakkal ütlegelték őket. Az egyik foglyul ejtett nőnél a kínai katonák okmányokat találtak arról, hogy férje a vietnami néphadsereg tisztje. Az asszonyt három gyermekével és 80 éves vak anyjával a helyszínen agyonlőtték. „A legrosszabbak, a legkegyetlenebbek azok a fiatalok voltaik, akik vörös gárdistáiknak nevezték magukat“ — folytatja visszaemlékezését Lay asszony. Ütöttek, verteik bennünket, s azt mondták, azért teszik, hogy emlékezetünkbe véssük: ők, a kínaiak, a mi uraink. Nekünk még szerencsénk volt, hogy mindezt túléltük, Azok közül, akik fenn a barlangban rejtőztök el, senki sem maradt életben. A kőhalom temette el őket, amely akkor zúdult le, amikor a kínaiak felrobbantották a barlangot. Összes szomszédom ott volt, a gyerekekkel együtt.“ Láttam a barlangot, mintegy 50 méterre álltam tőle. Közelebb a vietnami katonák nem engedtek bennünket. Azt mondták, hogy maga a látvány is kétségbeesésbe kergetheti az embert... BOHUSLAV BOROVIČKA Vance a SALT-2 lehetőségeiről A nyugatnémet Dér Spiegel folyóirat riportot közöl az ausztriai Traiskirellenben levő menekülttáborban uralkodó, s egyre jobban romló viszonyokról. A lap megemlíti egyebek között, hogy Traiskirchenben és a hozzá épített barakkokban 34 nemzetiséghez tartozó 2026 személy él. A 27 felügyelőnek, akik gyakran igen brutális módon biztosítják a rendet, egyre több a munkája: napirenden vannak a veszekedések, a lopások, sőt az olyan verekedések is az egyes csoportok között, amikor saját készítésű gránátokat használnak. A lágerpszichózis legrosszabb megnyilvánulásának példája, hogy három halálos kimenetelű verekedés volt három hónap alatt. Egy románt megkéselt egy magyar, egy cse- het halálra rugdalt egy másik cseh, és egy magyart holtan találtak az egyik emeleti hálószoba ablaka alatt. A bűnözések száma növekedésének okai közé tartozik, hogy egyre több bűnöző van a menekültek között és gyakoriak a politikai viszályok. — A képen: magányos embereknek egyebük sincs, mint egy fekvőhely a közös hálószobában. Két-három gyermekes családok 15 négyzetméteres szobácskákban zsúfolódnak. (Képtávírón érkezett: ČSTK) (ČSTK) — Cyrus Vance, az Egyesült Államok külügyminisztere televíziós nyilatkozatában a tervezett, hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló (SALT-2) szovjet—amerikai megállapodásról beszélt. Kijelentette, hogy mindkét fél jelenleg „nagyon közel áll“ a megbeszélések befejezéséhez és a megállapodás aláírásához, Csak egy vagy két kérdés maradt megoldatlan, mondotta és hozzáfűzte: „Ha ezekben a kérdésekben sikerül haladást elérni, úgy gondolom, megállapíthatjuk a csúcstalálkozó időpontját“. G. West, az Egyesült Államok külügyminiszterének európai ügyekkel foglalkozó helyettese a fegyverkezési verKommentárunk 1979. III. 21. F olyik a magyarázkodás. A nagypolitika Nobel-dí- jas szereplői — Szadat egyiptomi elnök és Begin izraeli miniszterelnök a hazai közvéleménynek és a nagyvilágnak egymással versengve magyarázzák: érdemes volt. És a teatralitásokra éhező amerikai elnök, Carter is megkezdte magyarázó offenzíváját. Mintha csak a gyászos müncheni alkuról hazatérő „megbékéltető“ politikusokat látnánk, akik négy évtizeddel ezelőtt arra es- kíidöztek: döntésükkel a békét alapozták meg. Persze a magyarázkodásra nem azonos erővel szorító kényszerhelyzetek késztetik az amerikai noszogatásra létrejövő izraeli—egyiptomi különal- ku részvevőit, Anvar Szadat egyiptomi elnök a kapituláns politika sivár végeredményét próbálja győzelemnek, vagy legalábbis az elérhető legjobb kompromisszumnak beállítani. Magyarázó diplomatáinak, tanácsadóinak, helyetteseinek a kapitulációról kellene elhitetniük, hogy az nem más, mint reálpolitika. Az amerikai bukszának tíz- milliárd dolláros nagyságrendben kell kinyílnia: előzetes becslések szerint ennyibe kerül Washingtonnak a különalku, a két egymással évtizedek óta szembenálló fél megbékélteté- se. De fogalmazzunk sokkal egyértelműbben: ez az ára annak, hogy az iráni fordulat után meggyengült washingtoni pozíciókat a térségben ez a két ország most már nem egymással vetélkedve, hanem öszszefogva szolgálja. Amikor az amerikai vezetés belement ebbe a példátlanul drága kalandba, akkor magatartását az a türelmetlenség és idegeskedés motiválta, amit a „csendőrre várva“ lelkiállapot politikai szorongásai váltottak ki. A nyugati sajtó, amikor az alku részleteiről és áráról kiszivárgott híreket kommentálja, képes szembeszállni a felszabadító mozgalmak — úgymond — „kihívásával“. Ezek között Izrael számára a legfontosabb a Palesztinái Felszabadítási Szervezet, amelyet lassan Egyiptom is az első számú ellenségének tekint. Ügy tűnik, Egyiptomnak valamennyire sikerült meggyorsítani, illetve eléggé rugalmas Csendőrre várva nem is leplezi tanácstalanságát. A kaland azonban az „ismeretlen birodalomban“ zajlik, olyan sok ismeretlen tényezőtől befolyásolt térségben, ahol ez a drága kaland nagyon is kockázatos. Az amerikai kártyákat már eddig is nem egy alkalommal összekavarta Izrael — most majd Egyiptom is „besegít a keverésbe“. És persze, mindazok az erők, amelyek nem veszítik el befolyásukat azzal, hogy nem lettek részesei az alkunak. Az alku létrejöttében kételkedni már alig lehetett, amikor Carter elnök is gépre szállt, hogy személyes befolyását lat- bavetve, tető alá hozza a megegyezést. Presztizs-duzzogásnál nem volt több az ellentét, amely elválasztotta Kairót és Tel Avivot, különben nem kockáztatta volna tekintélyét az amerikai vezető. A különalku a legtisztábban az amerikai érdekeket szolgálja. Egyik célja egy olyan katonai szövetség létrehozása, amely határidőkkel összekötni az izraeli kivonulást, — cserében viszont olyan biztosítékokat adott, hogy az izraeli siker gyorsan tovább mélyül és szélesedik. Mindez tovább mélyíti az arabközi ellentéteket. Olyannyira, hogy ehhez mérten teljesen formálissá és értéktelenné válik az az egyiptomi igény, amely Kairónak az arab országokkal kötött szerződéseit a különalku elé helyezné. Melyik arab ország veszi akkor már komolyan a „kairói kapcsolatot“? Egyiptom tehát az ilyesfajta esetleges izraeli engedményt semmiképpen sem tudja majd hasznosítani. Ellenben belenyugodott abba, hogy a szuverenitását erősen korlátozó izraeli megszállás hossza- dalmasan elhúzódjon, hogy részt vállal az izraeli olajigények kielégítéséből, hogy — ami Tel Avivnak mindennél többet ér — az arab érdekektől és reagálásoktól függetlenül e- gyüttmüködésre törekszik agresszív szomszédjával. Izrael még egy valódi eredményt elért. Washington ugyanis olyan biztosítékot adott a számára, amilyent eddig még soha. Kötelezettséget vállalt Izrael védelmére, arra az esetre számítva, ha az Egyiptommal kötött újkeletű szövetség nem bizonyulna tartósnak. Kairó nem kapott Ilyen biztosítékokat. Ezért a másodhegedűsi szerepkörért Kairó feláldozta arab elkötelezettségét, cserbenhagyva a palesztin ügyet, hídfőállást, támaszpontot biztosít az amerikai fegyveres erőknek. Kairó a segédcsendőri szerepet is kénytelen lesz majd lehetőleg első osztályú szolgálatokkal viszonozni. Ebből egyelőre annyi látszik: rövidesen aláírják a különalkut. Az Arab Liga tagállamai hozzáfognak a bagdadi arab csúcsértekezleten hozott határozatok megvalósításához. Bármennyit is váltanak valóra a bagdadi dekrétumból — az érinti mind az egyiptomi, mind az izraeli, mind pedig az amerikai érdekeket. A megszállt területek palesztin arabjainak tömegtüntetései nem hagynak kétséget a néphangulatot illetően: az izraeli megszállók adminisztratív gondjainak gyarapodásával is biztosan lehet számolni. A PFSZ széles körű harcot hirdetett az amerikai érdekek ellen is. A különmegegyezést fogadó arab ellenszenv még a hagyományosan USA-barát arab rendszereket is befolyásolja, emiatt nem várható, 'hogy a különmegegyezéshez rövidesen újabb felek csatlakozzanak. KRAJCZÄR IMRE seny befejezése híveinek kon* ferenciáján közölte, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok olyan megállapodás eléréséhez közeledik, amely meg* felel érdekeiknek. „Tekintet nélkül az ideológiai ellentétek* re, hangsúlyozta, az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót összeköti az alapelv — átélni az atomkorszakot és megaka-* dályozni az atomháborút. Meggyőződésünk, hogy a Szovjet* unió a lehető legkomolyabban igyekszik értelmes megállapo-i dást elérni a hadászati tárna* dófegyverek korlátozásáról“. T. Hoobis, az „Amerikaiak a SALT-megállapodásért“ nevű tömegszervezet elnöke kijelentette, hogy a legutóbbi köz-* véleménykutatások eredményei szerint az amerikaiak kb. 80 százaléka támogatja az új SALT-megállapodás megkötését a Szovjetunióval. Az ecuadori kommunisták a demokráciáért (ČSTK) — A Népi Demokra* tikus Szövetség (UDP) az ecua* dóri baloldali erők koalíciója, amelynek az Ecuadori Kommu* nista Párt is tagja, olyan tár-* sadalom létrehozásán fáradó* zik, ahol a demokrácia neon csak szavakkal, hanem tettek* kel érvényesül, jelentette ki Pedro Saad, az Ecuadori Kom* munista Párt Központi Bízott* ságának főtitkára. A főtitkár a fővárosban meg* tartott sajtóértekezleten a hall* gatósággal ismertette a kommunista párt választási programját. Belpolitikai téren az UDP a* állami szektor megszilárdításáért, a természeti források álla* mosításáért és az agrárreform következetes megvalósításáért fog harcolni. Az UDP a jövőben antiimperialista külpo* litikát kíván folytatni, bővíte* ni és mélyíteni fogja kapGso* latait a szocialista országokkal, Kubával és Vietnammal. SZISZ-külitöttség Vietnamban (ČSTK) — A SZISZ Központi Bizottságának küldöttsége teg* nap befejezte japáni látogatá* sát, és a Vietnami Szocialista Köztársaságba repült. Küldött* ségünket Ján Husák, a SZISZ Elnökségének tagja, a Közpon* ti Bizottság titkára vezette. Parlamenti választások Finnországban (ČSTK) — Helsinkiben teg- nap közzétették a március 18- án és 19-én megtartott parlamenti választások végeredményét. A Finn Szociáldemokrata Párt megőrizte vezető szerepét, és a 208 tagú egykamarás parlamentben 52 mandátumot szerzett. A Finn Nép Demokratikus Szövetsége, amely* nek vezető ereje a Finn Kom* munista Párt az új parlamentbe 35 képviselőt küld (1975-ben 40 képviselője volt). A Közép* párt 36 mandátumot szerzett.
