Új Szó, 1979. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1979-02-08 / 33. szám, csütörtök
Komenský elvei szerint A TÁRSADALMI ÉRDEKEKNEK MEGFELELŐEN A több mint százéves múltra visszatekintő kassai (Košice) Magyar Tanításinyelvű Középfokú Ipariskolának hétszázegy diákja van. Szlovákiában alig akad olyan falu. városka, amelynek egyik, másik diákja ne büszkélkedhetne a „kassai ipariban“ szerzett érettségi bizonyítvánnyal. Az évtizedek fo- lyamán több ezer gépészt éz elekirotechnikust nevelt föl az iskola. Az ipari mindig híres volt arról is, hogy a szakismeretek bőséges tára mellett magas szintű humán műveltséggel is felruházza diákjait. Rangos, országos hirü tanárai igazi „alma mater“ szellemet teremtenek az iskolában. Az ott töltött, négy, „embert-kovácsoló'' év hosszú időre kisugárzó hatású: a volt iparista testvérként, családtagként üdvözli egykori is kolatársát. Az iskola egyebek között még híres arról is, hogy az innen kikerült diákok jő szlovák nyelvtudással lépnek az életbe, munkába és az ország bármely munkahelyén megállják a he lyüket. — Tudatosítjuk: nagyon fontos, hogy tanulóink a szakkifejezéseket, a technológiai, műszaki leírásokat tökéletesen tudják szlovák nyelven is, de talán ennél is fontosabb, hogy tudásuk, szakismeretük tökéletes legyen — mondja Boda Pál mérnök, az iskola igazgatója, majd így folytatja: — A nyelv, a mi iskolánkból kikerült technikusok számára eszköz. Azt tartjuk fontosnak, hogy a szakismereteket anyanyelvi szinten értsék meg, sajátítsák el és vele párhuzamosan tanulják meg ugyanazt szlovákul is. Iskolánkban Komenský módszerei, elvei alapján folyik az oktatás. Ennek jó szervezettségéről, magas színvonaláról az tanúskodik a legékesebben, hogy az egyes munkahelyekről a tőlünk kikerült diákokra nem érkezik panasz. Sőt! A Kelet-szlovákiai Vasmű, a Gépgyár, a füleki Ko- vosmalt üzem, hogy csak a neves, nagy gyárakat említsem, állandóan utánpótlást kérnek tőlünk, toboroznak diákjainkból. És az illetékesektől még soha nem hallottam arra vonatkozóan panaszt, hogy tanulóink nyelvtudása hátráltatná őket a munkában. * * * Dobránszky László a IV. E osztály tanulója mondja: — Én rozsnyói vagyok, ott Is jártam alapiskolába. Nagy súlyt helyeztek a szlovák nyelv oktatására, így itt, az ipariban nem voltak nehézségeim a szlovák nyelvvel. Minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy ma már perfekt beszélem ezt a nyelvet is. — Hogyan történik a gyakorlatban a szlovák szakkifejezések oktatása? — Például elektrotechnikai órán az úgy van, hogy az óra elején kiírjuk az akkor tárgyalt anyagrészhez a szakkifejezések szlovák megfelelőjét. Ez húsz, harminc szót tesz ki óránként. De vagyunk sokan olyanok, akik egy-egy sokszorosított példányban az egész évi anyagrész szakkifejezéseit örököltük a tavalyi negyedikesektől, így akár előre is tanulhatunk. Természetesen, az oktatás az egész órán magyar nyelvén folyik. Aztán az anyagrészek címeit szintén két nyelven írjuk a füzetbe. Minden egyes óra elején — a mi osztályunkban például én —- valaki kiáll a katedrára és visz- szakérdezi az előző órán föladott szavakat. De gyakran fe- leltetésnél is egy-egy szakkifejezés szlovák megfelelőjét is megkérdezi a tanár, Cziprusz Elemér; IV. E osztályos: — Dobócáról származom, ahol elég nagy hangsúlyt helyeztek a szlovák nyelv oktatására, de Itt az ipariban látom, hogy a városokból jött osztálytársaim jobban tudnak szlovákul, mint a falusiak. De ezek a hiányosságok az első. második osztályban már kiküszöbölhetők. Nekem nincs valami jó nyelvérzékem. de egy kis akarattal sok mindent el lehet érni, csak a kezdeti nehézségektől nem szabad megijedni — vélem most, negyedikes fejjel. — Mit gondolsz, lesznek nehézségeid a munkahelyeden? — Beszéltem már barátokkal, ismerősökkel, akik szintén az ipariban érettségiztek és mind azt mondja, hogy inkább a szaktudást kérik számon az emberen, mint azt, hogy mi az a kétfázisos trafó szlovákul. Persze, jó ha tudom, de ez még nem sokat ér, ha nem ismerem a felhasználás módjait, részleteit... És úgy érzem, mindezt csak anyanyelvemen tudom elsajátítani, megérteni. Meg aztán, ha majd munkába állok, sok függ attól is, hogyan fogad a közösség, hogyan viszonyulnak hozzám a munkatársaim. Ha ők is segítenek, biztosan könnyű lesz a beilleszkedés. — Nem is kérdezem, hiszen tudom, hogy a kétnyelvű tanulás többletet jelent számotokra ... — Igen, ez így van, de tudjuk, hogy szükségünk lesz rá s így szívesen rp«g is tanuljuk. • • • Nézzük most az oktatást a tanár szemével. — Én minden órán arra törekszem, hogy a diákok az anyanyelvükön tökéletesen megértsék az anyagot. Ezzel nem mondtam újat, tudom, hiszen ez Komenský évszázados elve. Csak ezután beszélhetünk a szakterminológia kétnyelvű oktatásáról, ami tudom, nagyon szükséges, hiszen tanulóink az életben, a gyakorlatban szlovák nyelven érvényesülnek. — A feleltetéseknél nem követelem meg, hogy paralell mondja el szlovákul is, magyarul is az anyagot — mondja Pulen Lajos mérnök, aki gépszerkesztést és üzemeltetést tanít — csupán arra kérem a diákokat, ha feleltetés közben megkérdezek egy szakkifejezést, azt tudják szlovákul is. Továbbá, a diákok minden tervezési konstrukciós dokumentációt szlovák nyelven is elkészítenek, hiszen a gyakorlatban, a munkahelyükön is így kell majd csinálniuk. — Milyenek a tapasztalatai: volt diákjainak nincs nehézségük a munkahelyen a szlovák nyelvvel? — Nyugodtan mondhatom, hogy az első hónapok elteltével nagyon jól tudják mindazt használni, amit itt megtanultak, nincsenek nehézségeik. Persze, ez attól is függ, hogy a kollektíva hogyan fogadja őket... Én nem abban látom a hibát, hogy a f»őlünk kikerültek ne tudnának jól szlovákul, hanem abban, hogy évek múlva, KIÁLLÍTÁSOK ITTHON ÉS KÜLFÖLDÖN Harmincéves a Prágai Nemzeti Galéria ahogy visszajönnek idw látoga tóba, már nem tudják magyarul a szakkifejezéseket. — Mit érez ilyenkor a ta nár? — Nem hisžtím, hogy a ml munkánkban Itfnuo a hiba. Szerintem ezek a diákok az iskolából kikerülve nem veszik azt a fáradságot, hogy tanulmányozzák a magyar nyelvű szak- irodalmat, anyanyelvükön is képezzék tovább magukat — Milyen az iskolába érkező diákok szlovák nyelvtudása? — kérdezem Gaál Margit szlovák szakos tanárnőt. ■— Nagyon változó. Vannak, akik egész tűrhetően beszélnek szlovákul, de vannak olyanok is, akik az alapokkal sincsenek tisztában. És hogy mi a helyzet négy év múlva, az érettségik idején, azt talán úgy szemléltetném, hogy a diákok nagyon nagy százaléka jelentkezik főiskolára, tehát nem tartanak attól, hogy nem állják meg a helyüket. Bíznak magukban. Mi, műszaki iskola lévén, szlovák konverzációs órákon műszaki témákról is beszélgetünk, minden egyes órán fölhasználjuk azokat az új szavakat, ismereteket, amelyeket a diákok, mondjuk gépszerkesztés vagy elektrotechnikai órákon szereztek. Ezeken a társalgási órákon azt tapasztaltam, hogy csak az a diák tudja jól használni az adott szót, csak az tud folyamatosan beszélni, aki érti, és érzi, mi rejlik a szlovák szakkifejezés mögött, aki anyanyelvén megértette és megtanulta, mit jelent az, hogy golyóscsapágy, kétpofás fék, kardány tengely ... ZOLCZER JÁNOS (A szerző felvételei) A Pivigat Nemzeti Galéria harmnw; evvel ezelőtt alakult töibb önálló gyűjtemény egvi: sítésévet Ez j létesítmény nagy szerepet tölt ne a cseh és szlovák, valamint a külföl di képzőművészet népszerűsi lésében Az elmúlt -vitou a közönség i Prágai Nemzeti Galéria ki állításain péídaui olyan jelentős hazai művészek életművével ismerkedhetett meg, mint Kolornan Sokol, Adolf Kaspar, František Bílek. Nagy közönségsikert aratott a IV Károly koráitól származó kéz iratokat, festményeket és plasztikai bemutató kiállítás is. Külföldi múzeumok, galé rták műkincseiből a Prágai Nemzeti Galéria termeiben a Szerbia területén talált neo litkon emlékeket, a bolgár múzeurtlok páratlan értékű trák művészeti gyűjteményét, a Budapesti Szépművészeti Múzeum tulajdonában levő 19 és 20..századi európai rajz művészet anyagát, a francia középkori művészet reprezen tatív darabjait állították ki — hogy csak i legjelentősebbe két említsük A Prágai Nemzeti Galéria idei programjával azt is ki vánja hangsúlyozni, hogy * megalakulása óta eltelt három évtized alatt milyen fej lődésen ment át, s hogyan ja rul hozzá i gazdag képzőmű vészeti örökség közkinccsé tételéhez A prágai vár György kolostorában több do kumentumkiállítás szemlélteti majd ezt a fejlődést, 197H novemberében pedig Ostravá ban rendezik meg a Nemzeti Galéria bármimé évét Inému tató kiállítást Az idén, a jubileum kap csáu, Prágában megrendezik a foséf Capek és Mikolaš Aleš életművét reprezentáló kiállítást. fin Trnka alkotásaiból is terveznek egy bemutatót. Huszonöt év telt el a csehországi területi galériák meg alapítása óta A Nemzeti Galéria és a vidéki képtárak együttműködését példázza majd a cseh festészet a XX. században című, a CSSZK ga lériáinak tárlataiból a prágai vár Lovardájába tervezett kiállítás. A nemzetközi gyermekév eseménysorozatához a Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Galéria a Közép-Csehországi Galériával együttműködve „A gyermek a 19. és 20. század művészetében“ című kiállítás sál járul hozzá. Hazai galériák gyűjtemé nyeiből állítják össze az antik művészetet, az osztrák ba rokk festészetet, a dél-ameri kai rajzművészetet bemutató tematikai kiállításokat. A prágai üzemek dolgozói számára a Nemzeti Galéria az idén néhány hazai és külföldi művész munkásságából ad ízelítőt. A Prágai Nemzeti Galéria az idén külföldön is több jelentés kiállítást tervez. Ezek közül megemlítjük a csehszlovákiai gyűjteményekből nyugat-európai mesterművek kiállítását Moszkvában és Le ningrádban. A belgrádi és ljubljanai közönség viszont a cseh középkori művészet kincseiből kap ízelítőt. A Nem zeti Galéria Luxemburgban kiállítással mutatkozik be. A cseh művészet kincsei az idén Hljutnak Angliába, Indiába és Kubába is. MOLNÁR ANGÉLA A régészet ■ haszna Ismeretterjesztő tárlat a Dunamenti Múzeumban Sokat cikkezünk, beszélünk ma a régészetről, de úgy érzem, igazi arcát kevéssé ismerjük. Főleg a régészeti gyűjtőmunka múzeumi vonatkozásai azok, amelyek alig-alig ismertek a nagyközönség előtt. Ezt az űrt igyekezett pótolni a Dunamenti Múzeum tematikus kiállítása, amely a „Régészeti leletmentések a komáromi járásban“ címet kapta. Egyetemességét bizonyítja problémafelvetése: hogyan, milyen módszerekkel mentsük meg a 20. század rohanó világában az előkerülő régészeti leleteket. Erre próbált a kiállítás választ adni, bemutatni e munka szépségeit és nehézségeit. Egyre gyorsuló és épülő társadalmunk nagy hatással van a mai régészet fejlődésére. Miért? — kérdezhetik sokan. Miben nyilvánul ez meg? A válasz egyszerű. Az egész országban hatalmas méretű építkezés indult meg: új városnegyedek nőnek ki a földből, gyárakat, üzemeket emelnek, vízvezetéket építenek, a mezőgazdaságban meliorációs munkákat végeznek. Ezeknél a földmunkáknál igen gyakran kerülnek elő régészeti emlékek, a múlt hallgatag tanúi. Nagyon sokszor egyszerűnek, szürkének tűnő tárgyak ezek — cseréptöredékek, edények, vas és bronzdarabkák, emberi és állati csontok. Ezek a leletek a szakember számára igen fontosak, sokatinondóak. A széles közvélemény sok esetben közömbösen szemléli ezeket az. emlékeket, és nagyon sokszor a régészek erőfeszítéseit is. Az utóbbi időben egyre többet írnak a gondatlanság miatt feldúlt temetőkről és telepekről. A Dunamenti Múzeum régészei az egyszerű régészeti tárgyak tudományos értékének fontosságát, a legkisebb, egyszerű cseréptöredékek óriási valósághitelét, pótolhatatlan voltát emelték ki ezen a régészeti szakkiállításon. Arra törekedtek, hogy a járás lakossága, a múzeumlátogató közönség hiteles képet alkothasson e tudományág igazi arcáról, arról, hogy a tudomány számára még a legjelentéktelenebbnek tűnő lelet is nagy kincs. Hiszen a régészet nem a kincskeresés tudománya, hanem valósághitelű tudwmány. A kiállítás a komáromi (Komárno) járás területén az utolsó öt évben feltárt, illetve megmentett régészeti leletanyagot mutatja be. S többek között azt is jelzi, hogy az érdeklődők jelentik, és nagyon sokszor behozzák a múzeumba a kertásás, a Duna kotrás és egyéb földmunka közben előkerült edényeket, kőbaltákat, különböző bronzvereteket vagy az egyszerű cseréptöredékeket. Megragadok a kiállítás azon részletei, ahol a fényképmontázsok felvillantják a régészeti ásatásokon segédkező munkások, családtagok, érdeklődők munkáját, erőfeszítéseit. Nem is beszélve a Ratimorszky Piroska régész vette hetényi (Chotín) alapiskola régészeti körének munkájáról. A kiállítás összeállítói arra törekedtek, hogy a bemutatott anyag könnyen áttekinthető, de amellett sokatmondó legyen a mindenki számára érthető lényeget emelje ki. A kiállítás bezárása előtt úgy érezzük, hogy célunkat elértük, amit a látogatók nagy száma és ami fontosabb: előremutató véleménye, érdeklődése mutat. ígéretes volt tanulóifjúságunk részvétele, komoly tudásról tanúskodó mindennemű — kérdezés, vita — megnyilvánulása. A kiállítás nagyban hozzájárult az iskolák és a múzeum már eddig is szoros kapcsolatainak bővítéséhez. A Dunamenti Múzeum szakemberei remélik, hogy hasonló jellegű időszaki kiállításokkal tovább növelhetik a múzeum és a múzeumi gyűjtés iránti érdeklődést. Nem szabad elfelejtenünk — amit a tárlat katalógusa is kiemel —, hogy a régészeti munka csak az emberek összefogásával, segítségével, a lakosság felelősségtudatával valósítható meg. Reméljük a kiállítás sokakban ébresztett rokon gondolatkot. TRUGLY SÁNDOR 1079 II. 8. w a Pulen Lajos Gaál Margit Buda Pál igazgató
