Új Szó, 1979. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-26 / 48. szám, hétfő

He egy nemzet népessége bőven el vau látva jó köny­veteket, fényleni fog. Gomé ni us A legszebb könyvet — ex kellene hogy legyen minden frónak a hite — még nem Írták meg- Karinthy Frigyes A könyv, a?, irodalom nemcsak a legnagyobb megtartó és megőrző tényezó (hagyomány és nyeivnltetés), de a Iegpot»nciálisabh változtató erő is, A könyv, az írás véd és őriz, tárnái! és újít. Példája vagyok. Egyformán mint olvasó és író: változtam, változtattam." Fábry Zoltán á relativitáselmélet — kizeiebbrői FERCSÄK JÁNOS KÖNYVÉRŐL Idén ünnepli a világ a szá­zadelő nagy géniusza, a speciá­lis- és általános relatüvitásel- mélet megalkotója, Albert Ein­stein születésének századik év lordul óját. A huszonhat éves Einstein 1905-ben az Annáién dar Phy- sik tudományos folyóiratban A mozgó testek elektrodinamikája címmel cikket tett közzé, amelyben a speciális relativi­tás elméletet ismerteti. Tíz évig tartó kutatás után 1915-ben pe dig A gravitáció téregyenletei című írását publikálja, amely az általános relativitásélméle tét tartalmazza. A relativitáselmélet az anyag­gal, az anyagi világgal foglal­kozik. Szem előtt tartja az anyag elsődlegességét, miköz­ben főként az anyag létformái­ra, a térre és az időre irányít­ja a figyelmet. Az anyag sok­sok jellemzője közül (tömeg, hőmérséklet, térfogat, halmaz­állapot stb.) elsősorban a tö­meget és annak mozgását vizs gátija, mivel az anyag többi jel­lemzője a térre és az időre gyakorlatilag nincs hatással. A speciális relativitáselmé­letben Einstein megmutatta: a tér és az idő nem függetlenek egymástól, hanem szervesen összetartoznak, egy magasabb- rendű egység részei. Ezt a ma­gasabb rendű egységet téridő­nek nevezzük. Az általános re­lativitáselmélet azt elemzi, hogy a téridő miként függ a jelenlevő anyag (anyagok) tö­megétől. A kísérleti tények egyértelműen igazolják az el­mélet megállapításait. Az Einstein által megalko­tott elmélet persze nem ilyen egyszerű. Hosszú időbe telt, míg az akkori nagy gondolko­dók megértették és megbarát­koztak vele. Az első években még ^ fizikusok zöme is ér­tenem seggel fogadta Einstein •azon munkáit, amelyekben megalkotta a relatii vl tás elméi e -. tét, A ma embere sokat hall a relativitáselméletről és Ein­steinről, s tisztelettel emléke­zik a nagy tudósra. Arra a tu­dósra, aki olyasmit alkotott, amit nagyon nehéz megérteni. Megértéséhez ugyanis szinte nélkülözhetetlen egy bizonyos matematikai és fizikai tudás. Chaplin mondta Einsteinnek, mikor Hollywood utcáin végig- kocsikázott vele az ünneplésük­re összegyűlt tömeg .láttán: „Látja, nekem azért tapsolnak, mert mindenki megért, önnek ALFA ■ÚJ G Y ERME KMAG AZ IN Az Alfa próbaszáma decemberben jelent meg, s a jól érte­sültek (meg talán a jó szmiatúak is) már akkor sikerszámnak könyvelték el. Nos, a jóslat úgy látszik beválik. A kéthavon- ként megjelenő magyarországi folyóirat első száma február­ban jelent meg, s tematikai sokrétűségével nemcsak a gyer- mekolvasők de az idősebbek érdeklődésére is számíthat. Szinte káprázatos színekkel, nyomdatechnikával készült a szám, a Nemzetközi Újságíró Szervezet gyermekmagazinja, az alfa magyar nyelvű változata. A tudomány és technika meg annyi érdekessége, furcsasága, régmúlt korok eseményei játé­kos könnyedséggel adják egymásnak a „lapot“, hogy a Legen­dás piramisok titkán át eljusson a gyermekolvasó a Tűzben születő hegyek titkaihoz, A Kreml kincseihez, s az űr csodái­hoz éppúgy, mint Egy csillag születése és halála szemléltető, színekben káprázö példázatáig. Olvashatunk a magazinban Bömbölde fókamentő akciójáról, a száguldó négy kerék fan tasztikus kilométer rekordjairól, valamint az F.gí bálnákról (léghajók) éppúgy, mint a Krokodilkirályságról, vagy a legú­jabb asztali fociról. A 40 oldalas magazin feltehetően, a Postai Hírlapszolgálat révén, hamarosan eljut a csehszlovákiai érdeklődők asztalá­ra is. — tíz— pedig azéirt, mert senki sem érti meg.“ Talán a Magvető Kiadót is az a lény ösztönözte Fercsik János A relativitáselmélet szem­lélete című művének a Gyor­suló idő elnevezésű sorozatban való megjelentetésére, hogy mi­nél többen ismerhessék meg a fizika e modern ágát. A szer­ző egyszerűen de precízen igyekszik utat nyitni a relati­vitáselmélet e Is a j át í tá sava 1 megszerezhető igazabb és tel­jesebb fizikai világképhez. Cél­ja kettős: kialakítani a rela­tivitáselméletre vonatkozó szemléletet, hogy aztán a rela- ti vitáséi m é lettel f el f eg y ve-rk e z - ve szemlélhessük a körülöttünk levő fizikai világot, a világ- egyetemet. A közérthetőség érdekében elsősorban a tárgyalt összefüggések ábrázolására he­lyezi a fő hangsúlyt. A könyv fejezetcímei is sokat elárulnak a tartalomból: A téridő; A testek mozgása a téridőben; Múlt, jelen, jövő; Ok és oko­zat; A mozgó test; A rakéta lendületváltozása; Mozgás a gravitációs térben; A szférikus téridő. Nagyon érdekes A fekete lyuk című fejezet. Megtudhat­juk belőle, hogy a néhány naptömegnyi tömegű csillagok először vörös óriás típusú csil­laggá fejlődnek, majd zsugoro­dásnak indulnak az általuk fenntartott téridőben. Először úgynevezett fehér törpévé ala­kulnak (méretük ekkor közel áll a Föld méretéhez) majd a szupernóva állapoton át neut­roncsillag lesz belőlük. A neutroncsillag átmérője kb. 10 km. A neutroncsillag további téridőbeli zsugorodást végez, anyaga igen kis térfogatban roppant nagy sűrűségűre áll össze. Kialakul a fekete lyuk. A fekete lyuk belsejéből sem fény, sem anyag és semmiféle jel nem léphet ki a környezet irányába. Innen származik az elnevezése is. A fekete lyukba csak befelé van út, kifelé niincs! Az itt említettek szolgálja­nak ízelítőül abból, amit Fer­csik János könyvéből a kíván­csi olvasó magáévá tehet. KALÄCSKA JÓZSEF Kmetty János: Olvasás közben NÁSZAJÁNDÉK — Nem hiszed el, kedves barátom, milyen mélyen nyugszik az ember­ben a kultúra iránti vágy; oly mé­lyen, hogy még mozdítani is szinte lehetetlen ... S ha az ember kísérle­tet tesz embertársai körében e nemes cél megvalósítására — kinevetik, a gúny és a becsmérlő kifejezések egész halmazát zúdítják rá... Is­mersz, mindig irodalomrajongó em­ber voltam, s ma is igyekszem minél több embert megnyerni a könyvnek. E szándékom megvalósítása érdeké­ben megragadok minden kínálkozó alkalmat. Ilyen a lakodalom is, aho­vá általában rokonokat és nagyon jó barátokat hívnak meg, akik tudják, mije van, mije nincs az ifjú pár­nak, s mire lesz szüksége ... Amíg mások szobrokat, elektromos gépe­ket, háztartási berendezéseket visz­nek az ifjú párnak, addig én — ugyanolyan értékben — két, köny­vekkel megrakott táskával állítok be, oly különlegességekkel, amelyekről csak hírből szerezhettek tudomást. Négy alkalommal tettem, mind a négy helyen úgy néztek rám, mintha egy hibbant vízfejű állna előttük ... Hidd el, nagyon furcsák az emberek. PÉNZES ISTVÁN Behozni a világot Rócz Olivérrel — o műfordításról ® A napokban került köny­vesboltjainkba Csillagsuyárzás címmel a világ népeinek köl­tészetéből műfordításokat tar­talmazó vaskos kötele, amely­ben közel százharminc költőt szólaltat meg magyar nyelven. Ennek kapcsán hadd kérdezem Öntől, milyen szerepe volt köl­tői egyéniségének formálásá­ban a világirodalom fordításá­nak? — Mai értékelésem szerint, feltétlenül nagy. A műfordítást nagyon kemény iskolának tar­tom, s az a fajta alkotó va­gyok, akinek hite, hogy min­dent le lehet fordítani. Fiatal koromban mindig bosszantott, amikor könyvekben széljegyzet magyarázta, hogy ez a szójáték lefordíthatatlan, ezért közöljük eredeti nyelven. Érdekes, hogy Kosztolányinál, Babitsnál, Ka- rinthynál sosem találkoztam ilyen széljegyzettel. Persze, nekem szerencsém volt, hiszen a szülői házban egész ízléses nevelést kaptam, s irodalomta­nárom, Schöi'flin Géza pedig műfordítóként is dolgozott. Tizenöt -tizenhét évesen folya­matosan forgattuk a legjobb francia és német irodalmi fo­lyóiratokat, s egy szép napon versfordítói pályázatot írtak ki az iskolai önképzőkörben. Mint később megtudtam, a dí­jakat — pedagógiai lelkesedés­ből — két tanárunk a saját zsebéből fedezte. Abban biztos vagyok, hogy a végső impul­zust az említett tanároktól és az önképzőkörtől kaptam. S az ott lefordított versek, természe­tes, hogy hatással voltak írói eg y én i ség e m alakulásában. % Közvetítő nyelv segítségé­vel is fordít. A közvetítő nyelv nem csorbítja a közlendő pon­tosságát, nem okozhat torzulá­sokat? — Egészen biztos, hogy tor­zulásokat okozhat. Első pró­bálkozásaimnál, amikor elő­ször fordítottam közvetítő nyelvből, találkoztam is ilyen pontatlansággal. A tapasztala­tok aztán odáig vezetitek, hogy - sohasem elégedjek meg egy közvetítő nyelvvel. Egy kínai vagy egy japán vers fordítá­sánál többnyire megismerke­dem a vers angol, francia, né­met, cseh s ha lehet, olasz fordításával is. Lyukkártya- szerűen dolgozom, hogy egy versnek minél több változatá­val megismerkedhessem a le­hető legrövidebb időn belül. @ Az ihletett költészet, az ihletett műfordítás híve? — Léteznek mű kritikusok, akik azt állítják, hogy a lírá­hoz nem kell annyi idő, mint a prózához. Ez nem igaz. A versírás, a versfordítás is na­gyon időigényes, s ráadásul nem lehet penzumszerűen űzni, mint a nagy szorgalmat, igye­kezeteit s melléktanulmányt követelő prózát. A líra érzelmi, intuitív felsóhajíása a léleknek, amit nem lehet betervezni s megtervezni, mint a prózát. És azokat a verseket, amelyek neon állnak hozzám közel, nem is fogadom el fordításra, hogy az eredeti költő sérelmére ne bagatellizáljam el a verset. A fordítás ugyanolyan alkotás, mint a versírás. Lélek kell hozzá, teljes szellemi azonosu­lás. A műfordításnak adekvát- ságra, azaz egyenrangúságra kell törekednie, s ez csak ak­kor érhető el, ha a fordító ön­magát is beleadja a versbe. © Ön szerint mindenki ma­gyar költő, aki magyarul ír verset, és aki a világirodalom­ból magyarra fordít? —- Még azt sem tartom mind magyar költőnek, aki eredeti magyar verset ír. Gyakran ta­lálkozhatunk olyan költemé­nyekkel, amelyekből hiányoz­nak az anyanyelv fűszerei, ír­hatták volna akár német vagy angol nyelven. Emellett lehet jó vers, de ez a költészetnek egy bizonyos kozmopolitizmu- sát eredményezi. Szerintem a művészeit a leginternacionáli- sabb dolog a világon, s furcsa módon, legnagyobb ellensége éppen a kozmopolitizmus, a gyökértelenség. Épp ezért, ne­hezebb műfajnak tartom a líra, mint a próza fordítását. Pró­zában akkor jó a fordítás, ha az ember úgy olvashatja a re­gényt, mintha egy magyar író művét olvasná, a lírában azon­ban fokozottabban érvényesül az, hogy a fordításnak magyar­nak kell lennie, de hangsúlyo­lGyökeres Görgy felvétele) zottaibban benne keli, hogy le­gyen az összes eredeti speci­fikum. S írhat akárki magya­rul, fordíthat bárki magyarra, a lelki odaadás nélkül munká­ja csak a nyelvet tükrözi, de nem annak szellemét. @ Kötete előszavában írja, hogy a klasszikusok a történe­lem folyamatosságában aktivi­zálhatók. Ezzel, gondolom, azt is kijelentette, hogy az írás elveszti értelmét, ha az író, sőt, a műfordító, aki úgyszin­tén alkotó munkát végez, nincs szinkronban önmagával és a társadalmi valósággal. — Egyesek — és itt most nem a fiatalok címére beszé­lek, mert a közép- és idősebb nemzedék egy részének is té­ves az útkeresése — összeté­vesztik a korszerűséget, a va­lódi modernséget a csinált, az erősza kol t modern izm ussal. Minden írónak, költőnek köte­lessége új formákat, utakat ke­resni, de mindig az adott tár­sadalom korszerűségével össz­hangban. A korszerűség szerin­tem időálló, időn túl létező valami. A történelem folyama­tosságában aktivizálható klasz- szikusok épp korszerűségüknél, tehát időn túliságuiknál fogva mozgósíthatók. # Mit tart műfordítói mun­kássága legnagyobb eredmé­nyének? Fordított-e olyan köl­tőt, aki észrevehetően rímelt az Ön lírájára? —- Szívem szerint azt vála­szolnám, lelki rokonságot ér­zek Heinével és Rilkével. Ebből a megállapításból, persze, ki kell vonni a vágyakozást, amellyel én ezt a rokonságot szeretném magabiztosnak tudni s érezni. Összefoglaló ered­ménynek éppen a Csillagsu­gárzást tartom, hiszen négy évtized fordítói munkája fek­szik benne. # 1977-ben egy ankéton így nyilatkozott: „Kedvezőtlen té­nyező, hogy a csehszlovákiai magyar műfordítók szekciója — végső fokon tehát az Írószö­vetség — nem foglalkozik eléggé rendszeresen és céltu­datosan a műfordítás alapvető szakmai kérdéseivel, a fordítói hitel, másrészt a fordítói sza­badság, a színvonal normáival, ami természetszerűen visszahat a könyvkiadók munkájára is." Azóta változott valamit a hely­zet? — Szervezési szempontból, sajnos, nem változott a hely­zet, de talán ez a szervezet­lenség és műhelyhiány segítet­te hozzá néhány műfordítón­kat, hotgy saját erejéből, kitar­tó makacssággal, konok aka­rattal pótolja e hiányt, s ki­váló munkát tegyen le irodal­munk asztalára. Neveket sorol­hatnék, de hadd említsem csak Mikola Anikói, aki az el­múlt esztendőkben remek for­dításokat produkált, távoli te­rületekről. Persze, n jövőben ezzel a kérdéssel foglalkoz­nunk kell, mert nagyon aggasz­tó két negatív determinánssal állunk szemben. Első: ez a mű­fordítói szakosztály tulajdon­képpen csak a papíron létezik, második: az. elzártság, az egy, illetve két nyelv korlátai közé zártság veszélye. Természetes, hogy a csebszlováikiai magyar műfordítónak elsődleges fel­adata a cseh és a szlovák szép- irodalom feltárása, de ezeknek a fordításoknak is gátlója, ha a műfordító nem pillant ki a viliig ablakán, és nem fordít u 26. a cseh és a szlovák nyelv mel­lett más idegen nyelvekből SZiüElI LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom