Új Szó, 1979. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-20 / 43. szám, kedd

A Szovjetunió teljesíti a VSZK-val szembeni kötelezettségeit El a kezekkel a szocialista Vietnámid!! 1979. II. 20. (ČSTK) — A szovjet kormány az alábbi nyi­latkozatot telte közzé: A kínai fegyveres erők február 17-én behatol­tak a Vietnami Szocialista Köztársaság területé­re. Peking agressziója a szocialista Vietnam el­len közvetlen következménye annak a zsaroló és elnyomó politikának, amelyet a kínai kor­mány évek óta folytat Délkelet-Äzsiával, s főleg Vietnammal szemben. A pekingi vezetők nyíltan hangoztatják, hogy „meg akarják büntetni“ Viet­namot, amely önálló politikát folytat, s nemcsak hogy nem hajlandó támogatni a kínai expanziós terveket Délkelet-Ázsiában, hanem a pekingi he- gemoni&ta törekvések útjába áll. A kínai vezetés nem hajlandó belenyugodni abba, hogy a kambodzsai nép megdöntötte Pol Puték véreskezű hóhérrendszerét és felújította a szomszédos Vietnammal a baráti kapcsolatokat. A történelem bebizonyította, hogy egy ilyen tény felhasználása egy agresszió megindoklásá- ra nem vezethet máshová, csak az agresszor dicstelen, szégyenletes bukásához. Kína Vietnam-ellenes támadása ismét megmu­tatja, milyen felelőtlenül viszonyul Peking a bé­kéhez, s milyen bűnös könnyelműséggel nyúl fegyverhez a kínai vezetés. A kínai katonák betörése Vietnamba, amely csak nemrégiben verte vissza a külföldi agresz- sziót, nem lehet közömbös egyetlen becsületes embernek sem a világon, és egyetlen önálló ál­lamnak sem. Ezek az agresszív akciók, amelyek ellentétben állnak az ENSZ alapelveivol, és durván megsértik a nemzetközi jogokat, az egész világ számára bizonyosságot adnak Peking he* gemonista politikai törekvéseiről Délkelet-Ázsiá- ban. E politikával szemben bármilyen engedé­kenység egyet jelentene az erőszakkal szembeni engedékenységgel, beleegyezést jelentene a kí­nai vezetés azon törekvéseibe, hogy a világot belerántsa egy háborúba. A Vietnam elleni támadás azt is megmutatta, mennyire lehet hinni a kínai vezetőiknek, ami­kor a kis és a közepes országok érdekeinek védelméről beszélnek, amikor Peking megpró­bálja ezen országok „védelmezőjének“ feltün­tetni magát. . Az újabb agresszió áldozatává vált hős viet­nami nép ez alkalommal is képes megvédeni magát, annál is inkább, mivel megbízható bará­tai vannak. A Szovjetunió teljesíti azokat a köte. lezettségeit, melyeket a szovjet—vietnami barát­sági és együttműködési szerződésben vállalt. Azoknak, akik Pekingben a politikáról dön­tenek, meg kellene állniuk addig, amíg nem késő. A kínai népnek csakúgy mint a többi nem­zetnek, békére vau szüksége, nem pedig hábo­rúra. A felelősséget a következményekért, ame­lyekkel Peking Vietnam-ellenes agressziójának folytatása járna, teljes mértékben a jelenlegi kínai vezetésnek kell viselnie. A Szovjetunió határozottan követeli az agresz- szió beszüntetését és a katonaság azonnali kivo­nását a Vietnami Szocialista Köztársaság terü­letéről. El a kezekkel a szocialista Vietnamtól! (ČSTK) — Vasárnap Phnom Penhben a béke-, barátsági- és együttműködési szerződés és több más fontos dokumentum aláírásával véget értek a Kam­bodzsai Népköztársaság és a Vietnami Szocialista Köztársa­ság kormányküldöttségének hi­vatalos tárgyalásai. A szerződést és a kambodzsai—vietnami kö­zös nyilatkozatot Heng Samrin, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács elnöke, valamint Pham van Dong, a VSZK Miniszterta­nácsának elnöke írta alá. Több megállapodás született a gaz­dasági, tudományos-műszaki, valamint a kulturális együttmű­ködésről. Ezek szerint a VSZK sokoldalú segítséget nyújt Kam­bodzsának. A felek megállapod­tak abban, hogy a jövőben tár­gyalások útján határozzák meg a közös államhatárokat mind­két ország érdekeinek tiszte­letben tartásával. A Pham Van Dong által ve­zetett kormányküldöttség teg­nap befejezte négynapos hiva­talos kambodzsai látogatását és hazatért Hanoiba. RHODESIÁI TÁMADÁS (ČSTK) — A rhodesiai fajül­döző rezsim légierői tegnap reggel nagyszabású támadást indítottak Mozambik ellen. A cél a menekülttáborok voltak. Az utóbbi napokban ez már a harmadik támadás a szomszé­dos független afrikai országok ellen. HOLNAP C A Ml P DAVIDBEN: Újabb nekifutás Camp Davidban holnap meg­kezdődik az amerikai—izraeli— egyiptomi tárgyalások újabb fordulója. Az izraeli kormány jóváhagy­ta az izraeli küldöttség össze­tételét, amely Mose Dajan kül­ügyminiszter vezetésével teg­nap Tel Avivból az Egyesült Államokba repült. Tegnap Camp Davidbe uta- zotf az egyiptomi küldöttség is Musztafa Khalil miniszterelnök, külügyminiszter vezetésiével. Az arab országok sajtója teg­nap ismét foglalkozott Harold Brownnak, az Egyesült Államok hadügyminiszterének befejező­dött izraeli és egyiptomi láto­gatásával, amelyet a Közel-Ke­leten levő amerikai katonai je­lenlét újabb demonstrálásának minősít. Ez az újabb amerikai provo­káció, melynek során az ame­rikai hadügyminiszter ellátoga­tott a megszállt Ciszjordániába, a Golán-fennsíkra és a Sínai- félszigetre, a napilapok több­sége szerint újabb buzdítást je­lent Tel Aviv agresszív politiká­jának. Tel Aviv az elkövetkező öt évre a legkorszerűbb ameri­kai fegyverek szállítására tett ígéret birtokában nyomást gya­korolhat arab szomszédaira. A jordániai Ad-Dasztur napilap a látogatás eredményét tragikus­nak minősíti az arab nép szá­mára. A BÉKE VILÁGTANÁCS FELHÍVÁSA MOZGÓSÍTANI kell a közvéleményt (ČSTK) — Kína Vietnam elleni agressziójával kapcsolatban a Béke-világtanács nyilatkozatot tett közzé, amely többek között leszögezi: A vietnami területek ellen elkövetett kínai katonai agresz- szió megdöbbentette s aggaszt­ja a világ népeit. Az agresszív katonai támadásra az egész vietnami határ mentén sor ke­rült, tehát nyilvánvaló, hogy nemcsak helyi akcióról .van szó, hanem nagyarányú kata nai támadásról. Tekintettel ar­ra a nagy veszélyre, amely a vietnami népet és az egész vi­lágot fenyegeti, a Béke-világta­nács felhívja az összes demok­ratikus erőt és a békeszerétő népeket, azok kormányait, az Egyesült Nemzetek Szervezetét, minden demokratikus és felsza­badító mozgalmat, hogy azon­nal mozgósítsák a világ közvé­leményének legyőzhetetlen ere­dét a kínai kormány Vietnam, ellenes agressziója ellen. A Béke-világtanács követeli: ® a szocialista Vietnam elle­ni agresszió megállítását és a kínai katonai erők visszavoná­sát Vietnam területéről, • A Vietnami Szocialista Köztársaság önállóságának és területi egységének tiszteletben tartását. • Felhívunk minden nemzeti és nemzetközi szervezetet, a békeszerető népeket és azok kormányait, hogy a vietnami kormány felhívására azonnali és konkrét akcióval válaszolja­nak, a közvélemény mozgósítá­sával serkentsék az általános támogatást nyilatkozatok, ösz- szejövetelek, határozatok, tilta­kozások és más tömegmegmoz­dulások útján. • Felhívjuk az ENSZ Bizton* ságii Tanácsát, hogy foganato­sítson megfelelő intézkedése­ket az agresszor megállítására, a béke biztosítása és a válság megoldása érdekében. • A Béke-világtanács felszó­lítja a kínai népet, hogy ne ve­gyen részt az agresszív hábo­rúban, vietnami testvéreinek legyilkolásában, s tegyen meg minden erőfeszítést az agresz- szió megállítása, az enyhülés és a béke erőinek egysége ér­dekeljen. El a kezekkel Vietnamtól! TISZTOGATÁS AZ ÁLLAMAPPARÁTUSBAN Új miniszterek £ Bizonyítékok a CIA, a SAVAK és az izraeli titkosszolgálat együttműködéséről (ČSTK) — Sajtóhírügynöksé­gek teheráni jelentései azt bi zonyítják, hogy egy héttel a monarchista rezsimet megdön tő forradalom után Iránban a helyzet fokozatosan megnyug­szik. Hétfőn reggel az ipari üzemek többségében megindult a munka. Darvis Foruhar, az iráni ideiglenes kormány mun ka- és szociálisügyi minisztere tegnap reggel ismételten fel­szólította az iráni dolgozókat, alkalmazottakat és az ipari üzemek vezető dalgozóit, hogy szorgalmazzák a termelés mi­előbbi felújítását. Az iráni nem­zeti kőolajtársaság képviselője közölte, hogy tíz napon belül teljes mértékben felújítják a kőolaj kitermelését, Mehdi Bazargan kormányfő kinevezte az ideiglenes kor­mány további négy miniszterét. A forradalom kérdéseivel fog­lalkozó államminiszter Jadollah Sahabi lett, Abbasz Tadzs kap­ta meg az energiaügyi minisz­ter, Ali Mohammed Izadi a me­zőgazdasági miniszter, Reza Dzsadri pedig a kereskedelmi miniszter tárcáját. Teheránban közölték, hogy Bazargan kor­mányfő Hasszan Janazit nevez­te ki az iráni nemzeti kőolaj- társaság igazgatójává. Az élet normalizálásával egy időben Iránban folyik az ál­lamapparátus fokozatos meg­tisztítása a megdöntött monar­chista rezsim ügynökeitől. Ba­zargan kormánya közölte, hogy megkezdődött az eljárás a megdöntött rezsim 21 képvise­lője ellen. A szárazföldi és a légierők 41 tábornokát, köztük Kommentárunk A készleteik feltöltése, olaj­vásárlási pánik, suttogás a várható áremelésről — mind­ez kísértetiesen az 1973-as olaj- áremelés előtti helyzetre em­lékeztetett. Az iráni olajipar megbénulását követően tőkés gazdasági körökben nem is volt hiány vészjóslónál vészjóslóbb fejtegetéseikben. Schlesinger amerikai energetikai miniszter ezt még meg is tetézte egy — soikak szerint elhamarkodott — kijelentésével, miszerint az Egyesült Államok az iráni olaj kimaradása miatt rendkívüli ellátási nehézségek elé néz. Hozzáfűzte, hogy ezek súlyo­sabbak a már említett 1973-as zavaroknál. E kijelentés nyo­mán, ha lehet, még nagyobb pánik lett úrrá a tőkés olaj­piacokon. A helyzetet végül is Blumenthal pénzügyminiszter mentette meg, aiki nyilvánosan megrótta minisztertársát, sze­mére vetve, hogy fölöslegesen verte félre a harangokat. Per­sze, ő is csak csillapítani akar­ta a felbolydult olajpiacot. Tény, hogy Schlesinger sötéteb­ben fektette l.e a helyzetet a reálisnál, viszont Blumenthal sokat szépített a valóságon. A washingtoni olajdiplomá­cia felélénkülése azt sejteti, hogy az Egyesült Államoknak valóban olajgondjai vannak. Különben nem járt volna előbb tért figyelmeztette arra, hogy csakis akkor lehet szó mexikói szállításokról, ha Washington déli szomszédját egyenrangú partnerként kezeli. Egyelőre csak abban állapodtak meg, hogy a mexikói elnök még idén Olajgondok az energetikai miniszter, majd a napokban Brown hadügymi­niszter a Perzsa-öböl olajálla- maibanľ Tudták, gyorsan addig kell itt szétnézniük az iráni olaj pótlása végett, amíg más nyugat-európai országok meg nem előzik őket. A washingtoni politikusok sikerrel is jártak, hiszen Szaúd-Arábiától ígéretet kaptak arra, hogy tartósan fe­dezi az iráni olajat. Carter el­nök viszont a déli szomszédnál, Mexikóban tett látogatásáról üres kézzel tért vissza. Pedig nyílt titok: Washingtonban ar­ra számítottak, hogy Mexikótól előnyös áron, csekély szállítási költségek mellett kapnak ola­jat. Portillo mexikói elnök Car­esedékes washingtoni látogatá­sa idején folytatják a kérdés megvitatását. Az amerikai kalkulációkból tehát az iráni olaj egy időre kiesett, annál is inkább, mert az új kormány közölte, egye­lőre szüneteltetik az exportot és csak hazai fogyasztásra ter­melnek. Washingtonnak ugyan­akkor hosszútávon számolnia kell-azzal, hogy olajtársaságaik a jövőben nem jutnak szóhoz az iráni olajpolitika kialakítá­sánál, hiszen a Bazargan-kor- mány szándékai szerint rövide­sen állami ellenőrzés alá von­ja az olajipart. Washingtont tehát hideg zu­hanyként érték politikai és gaz­dasági értelemben egyaránt az iráni események. Közel-keleti védence, Izrael ugyancsak kegyvesztett lett Teheránban. Amint azt vasárnap az ideigle­nes kormány szóvivője közölte, leállítják az Izraelbe irányuló olajexportot. De hogy Izraelnek mégsem lesznek olajgondjai, az már most biztos. Ugyanis Washington már korábban, az iráni olajsztrájk kezdetén vál­lalta, hogy bármilyen áron, de pótolja Izraelnek az iráni szál­lításokat. Most, hogy Teherán­ban bejelentették az Izraellel kapcsolatos álláspontváltozást, Washingtonnak tartósan gon­doskodnia kell Izrael olajáról. A Carter-kormányzat e kérdés­ben egyelőre még nem nyilat­kozott, viszont nyilvánvaló, akárhonnan is, de beszerzi ezt az olajat. Sőt, ezt a tartósnak bizonyuló „jótékonykodását“ nyilván politikai fegyverként fel is használja majd a holnap Camp Davidban kezdődő izraeli —egyiptomi különtárgyalások újabb fordulójában, hogy Izra­elt makacs álláspontjának megváltoztatására késztesse. Reza Azhari volt miniszterel­nököt nyugdíjaztatták. ATalegani ajatollah vezetésé­vel működő különbizottság, amely a teheráni Evin börtön és az iráni titkosrendőrség más hivatalainak titkos széfjei­ből elkobzott dokumentumokat tanulmányozza, közölte, hogy bizonyítékokat szerzett a SA­VAK titkosrendőrség szoros együttműködéséről a CIA ame­rikai és a Mosszad izraeli kém­szolgálattal. Mint az Ettelaat napilap közölte, a forradalmi hivatalok kezébe került a SA­VAK titkosrendőrség önkéntes ügynökeinek és informátorai­nak jegyzéke is. IZRAEL NEM KAP OLAJAT A PARS iráni hírügynökség bejelentette, hogy Iránból ki­utasították Izrael utolsó 67 hi­vatalos képviselőjét. Ez azt je­lenti, hangsúlyozza a hírügy­nökség, hogy „befejeződött minden illegális és nyilvános kapcsolat a volt rezsim és Iz­rael között“. Ezzel egy időben az iráni kormány utasította a megdöntött rezsim valamennyi képviselőjét Jeruzsálemben, hogy hagyják el Izraelt. A mo­narchista Irán volt az egyetlen közel-keleti ország, amely nyíl­tan támogatta Izraelt. Az iz­raeli kőolajszükségletek 70 százalékát az iráni szállítmá­nyok fedezték. Az iráni ideig­lenes kormány bejelentette, hogy nem újítja fel a kőolaj­szállítmányokat Izraelbe. Az iráni rádió tegnap idézte az iráni külügyminisztérium nyilatkozatát, mely szerint „a palesztin nép támogatása az iráni ideiglenes kormány kül­politikájának egyik fő elve“. TŰZSZÜNET CSÁDBAN (ČSTK) — Csádban Feli* Malloum elnök és Hissen Habre miniszterelnök fegyveres erői betartják a tűzszünetet. A Reuter hírügynökség sze­rint péntek óta Ndjamenában tartózkodik a szudáni közvetí­tő küldöttség, amely vasárnap mind Malloum elnök, mind pe­dig Habre miniszterelnök kép­viselőivel tárgyalt. Ezek a meg­beszélések azonban, állapítja meg a hírügynökség, semmi­lyen eredményt sem hoztak. fejlesztéséért P. VONYIK ERZSÉBET (ČSTK) — Az Erich Honek­ker vezette NDK párt- és álla­mi küldöttség líbiai látogatásá­ról kiadott közös közlemény megállapítja, hogy Líbia és az NDK szorgalmazzák a szocia­lista közösség és az arab nem-i zetek baráti kapcsolatai és köl­csönösen előnyös együttműkö­dése sokoldalú fejlődését és megerősítését. Befejeződtek a kambodzsai—vietnami tárgyalások „El a kezekkel Vietnamtól!“ — ezzel a jelszóval február 18-án több nagygyűlést tartottak a Szovjetunió nagyvárosaiban. A részt­vevők tiltakoztak a kínai agresszió ellen. Felvételünk az egyik moszkvai autóbusz-közlekedési dolgozók tiltakozó összejövetelén készült (Telefoto: ČSTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom