Új Szó, 1979. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-02 / 28. szám, péntek

k maoizmus téveszméi A „HÁROM VILÁG" ELMÉLETE # A HÁTTÉR: SOVINIZMUS, NAGYHATALMI TÖREKVÉS Két éve (197? ben} Kina Kommunista Pártjának XI. kong resszusa Kína mai hivatalos ideológiai platformjaként uz úgynevezett „három világ“ plméletét fogadta el. K téves, az osztályszempontot és a világ tényleges helyzeté! figyelmen kívül hagyó „elmélet“ et Mao Ce-tung 1974 ben így összegez­te: „Szerintem az Egyesült Alamok és a Szovjetunió alkot­ja az első világot. Japán, Európa s Kanada, a középső szek­ció, a második világhoz tartozik. Mi vagyunk a harmadik világ... A harmadik világnak óriási a lakossága. Ázsia, Ja­pán kivételével, a harmadik világhoz tartozik. Egész Afrika a harmadik világhoz tartozik, éppúgy, Latin Amerika Is“ Kí­na Kommunista Pártjának XI. kongresszusa után a part hiva­talos lapja, a Zsenmin Zsipao ..Mao elnök elmelete a három világ diffenrcnciálódásáról — jelentős hozzájárulás u marxiz­mus—leninizmushoz“ címmel hat újságoldalnyi teriedelmű szerkesztőségi cikkben méltatta és magyarázta Mao „elmé letét“. A maoizmus téveszméiről, a „három világ“ elméleté nek antimarxizmusáról és más, az említett cikkben előfortíu ló helytelen nézetekről a Béke és Szocializmus című folyó iratban Walery Namiotkiewicz, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottsága mellett működő Marxizmu*- -Leni­nizmus Alapproblémii Intézet osztályvezetője terjedelmes ta­nulmányt írt. A „három világ elméletének“ soviniszta h(ítte re című írásának lényegét alább ismertetjük. Az ideológiai nevelés fontos eszköze Pártoktatás egy építőipari vállalatban 0 A beosztást differenciáltan végezték A pekingi vezetők olyan be­nyomást próbálnak kelteni, mintha sémájuk, a „három vi­lág elmélete'4, a marxizmus— leninizmus módszertanából kö­vetkezne, összhangban lenne az osztálymegkőzelítéssel. Minden bizonnyal ez a célja annak a sikertelen próbálkozásuknak is, hogy Marx, Engels és Lenin müveiből kiragadott nagyszá­mú idézetre támaszkodjanak, s hogy felhasználják a marxista fogalmi szóhasználatot. De a pekingi ideológusok minden álcázása ellenére „a három vi­lágnak Mao elnök által történt differenciálása“ voltaképpen teljes szakítás a marxizmus— len i nizmussal. A „három világ“ sémája azon Jégből kapott állításon alapul, hogy az, „ami egykor a szo­cialista tábor volt, nem léte­zik többé, és a történelmi kö­rülmények nem teszik szüksé­gessé kialakítását második al­kalommal“. Egyszerűen szólva, e séma szerzői egyetlen toll­vonással „megszüntették“ az államok szocialista közössége létezésének tényét, a szocia­lista közösség további fejlődé­sének és növekedésének távla­tát. Az említett séma szemben, áll a nemzetközi osztály erők mai fennállásának tudományos értelmezésével. A „koncepciók* A „három világ“ elmélete azzal, hogy a világ térképén ott fedez fel politikai vízvá­lasztókat, ahol nincsenek, nyil­vánvalóan Kína-centrikussá vá­lik. Szerzői Kínát olyan or­szágnak tüntetik fel. amely a „harmadik világhoz“ tartozik, és ott is marad. Azt a gondo­latot szugerálják, hogy Kína nem csupán része „az imperia­lizmus és a hegemonizmus el­len küzdő fő erőnek, hanem önzetlen képviselője is a poli­tikai függetlenségre és gazda­sági önállóságra törekvő orszá­gok érdekeinek“. A pekingi ideológusok azt hirdetik, hogy meg kell alakítani „a legszéle­sebb nemzetközi egységfrontot u hegemonizmus ellen“, és vál­lalják e front kezdeményezőjé­nek és eszmei ihletőjének sze­repét. Jellemző, hogy amikor erről a „nemzetközi frontról“ beszélnek, és politikai irányát minősítik, elhagyják az „impe­rializmus“ szót. Es ez nem vé­tettem, mert mint a Zsenmin Zsipao cikkében olvasható, ah­hoz „az erőhöz, amellyel ősz- sze lehet fogni“, az impéria 1 iz­mus is hozzátartozik. Szüksé­ges megjegyezni, hogy a „há rom világ“ sémája nem az első olyan koncepció, amellyel a ki nai propaganda előrukkol. A nemzetközi kapcsolatok nyil­vánvalóan Tudománytalan sé­máival a hatvanas években is előhozakodtak Pekingben. A kí­nai propaganda hirdeteti pél­dául olyan koncepciót is, amely szerint a mai világ „nagy'' és „kis“ országokra tagolódik. Az­után meg felosztotta a világot „gazdag“ és „szegény“, „erős“ és „gyenge“, „fejlett“ és el­maradt“ államokra. Ismeretes a pekingi ideológusoknak az a tézise is, hogy a földteke „vi­lágvárosra“ és ,,világfalura“ ta­golódik. Kína ideológusai részéről a világ felosztásának jó néhány különböző sémáját hallottuk már, és ezek — „érveléseik­kor — gyakran egymás mel­lett szereke ltok. Valamennyi­nek közös sajátossága, hogy elmossa a mai világ társadat mii valóságának leglényegesebb mozzanatát, nevezetesen a ka­pitalizmus társadalmi rendszer­re és a szocializmus társadal­mi rendszere közti ellentétet. Mindezek a sémák távol állnak a valóság elemzésének marxis­ta, osztályszempontú megköze­lítéseitől, s a hozzájuk kapcso­lódó magyarázatok durva anti- kommunizmusba torkolltak. De mindezek a sémák — erre föl kelil figyelnünk — azon az el­képzelésen alapultak, hogy a világ két részre tagolódik. Most viszont azt hangsúlyoz zák, hogy a világ három rész re oszlik. Fölvetődik a kérdés: miért mondtak le a kínai ve­zetőik a Pekingben egykor hir­detett néhány sémáról, és miért hirdették meg azt a koncep­ciót, amely szerint a világ nem két, hanem három részből áll? Miért volt szükségük erre? Döntően mi indította Pekinget ideológiai koncepciójának mó­dosítására? A válasz csak az lehet: a változás magyarázatát abban az átalakulásban kell keresnünk, amely a kínai veté­lés politikájában az utóbbi évekliem végbement . Szövetség 02 imperializmussal Miután Mao Ce tuny csoport ja szakított a nemzetközt kommunista mozgalommal, po­litikai tevékenységét kezdet­ben a fejlődő országokra össz­pontosította. A kínai vezetők elsősorban arra törekedtek, hogy ideológiai politikai hege­móniájuk alá vessék Ázsia, Afrika és Latin-Amerika fel szabadító mozgalmait, azokat az országokat, amelyek, mint a pekingi propaganda annak idején teli torokkal harsogta, a forradalmi viharok fő terü­letei. A fejlődő országok köré ben betöltött vezető szerep, a fejlődő országok elszigetelése a szocialista közösségtől és a nemzetközi kommunista moz­galomtól a pekingi vezetők terve szerint Kína számára jóval előnyösebb pozíciókat biztosítana az imperializmus­sal folytatott alkudozásban: Visszatekintve tisztán látható ez a terv. Ennek az irányvo­nalnak ideológiai megalapozá­sát szolgálták a két részre tagolt világról kialakított kü­lönféle koncepciók, amelyek azt a gondolatot sugallták, hogy Kínának különleges kül­detése van áz egykori, gyar­mati és félgyarmati világban, valamint e világnak a „Nyu­gathoz" és az „Északhoz“ fű­ződő kapcsolataiban. Am ez a politikai stratégia, amelyet Mao Ce-tung csoport­ja a hatvanas években folyta­tott, nem hozta- meg a várt eredményeket. Kína számos erőfeszítése és kísérlete elle­nére nem tudta kivívni a ve­zető szerepet a fejlődő orszá­gok körében, nem tudott ezek ideológiai-politikai központjává válni. Túlságosan nagy volt a szakadék Peking ambíciói és megvalósításuk reális lehető­ségei között. Sőt ez a szaka­dék áthidalhatatlannak bizo­nyult. A nyilvánvaló kudarc folytán a pekingi vezető cso­port új stratégiai programot választott magának. Hozzálá­tott, hogy Peking politikai, gazdasági, tudományos-műszaki és katonai kapcsolatait át­orientálja az imperialista or­szágokra, kialakítsa a politi­kai együttműködést az impe- ria-Uzm üss a l szoci ail izm usel 1 e- nes és antikom munista célok­ból. Peking politikáját a hetve­nes evek elején arra irányuló különféle diplomáciai akciók jellemezték, hogy politikai te­kintetben közeledjen az impe­rialista államokhoz. Ennek az időszaknak a leglátványosabb eredménye Richard Nixon-nak. az Egyesült Államok akkori elnökének Kínában tett láto­gatása volt. Peking politikáját ebben az időszakban az jelle­mezte, hogy a szélsőjobboldali erőkre igyekezett támaszkodni. A pekingi vezetés politikai érintkezésbe lépett a fejlett tőkés országok szélsőjobbolda­li ellenzéki csoportjaival. Kü­lönösen nagy erőfeszítéseket tett avégett, hogy fékezze az eredményesen fejlődő enyhü­lési folyamatot. A pekingi ve­zetők arra biztatták a jobbol­dali erőket, hogy fokozzák a nyomást a kormánykörökre; azt remélték, hogy így ledönt­hetik azokat a sorompókat, amelyek nehezítik Kína kap­csolatainak bővítését az ipari­lag fejlett kapitalista államok­kal. Peking ugyanakkor össze­fogott a reakciós rendszerek kel és kormányokkal. Közben rendszeresen fokozta a szovjet ellenes kampányt Kétarcú ország A „három világ elméletének“ mai változata szerint Kína olyan kétarcú ország, amely nek mindegyik arca a címzet­tek más-más köréhez fordul. Az imperializmus és a reakció felé fordítják a szovjetéi lenes arcot. A haladó, fejlődő orszá­gok részére viszont ott van Kína másik arca — egy afféle „antiimperialista“ és naciona­lista, soviniszta arc. A hege­monizmus új formulájának ez a politikai' lényege. Szerzői azt remélik, hogy elgondolá­suk lehetővé teszi, hogy szo- oializmusellenes szövetségeket hozzanak létre az imperializ­mus erőivel, s ugyanakkor fenntartsák az érintkezést az ázsiai, az afrikai és a latin- amerikai nemzeti felszabadító mozgalmakkal és haladó erők­kel. A két arc közül természe­tesen csak az egyik az igazi. Kína mai vezetése a reakció­nak dolgozik. Kína „antiimpe rializmusa“ csupán szavakban és nyilatkozatokban nyilvánul meg. A „három világ elmélete“ nyílt provokációkba csap át, új háborúra bujt ogat. A pekin­gi ideológusok a legbuzgóbb terjesztői annak az elcsépelt hazugságnak, amelyet az impe­rialista propaganda eszelt ki a „szovjet fenyegetésről“. De itt is két irányban munkálkod nak. Az imperialista országok­hoz szólva azt mondják, hogy végzetes lenne a „szovjet fe nyegetésť „Kelet“ felé fordí­tani, hogy eiz a „fenyegetés“ nagyobb „Nyugatra“, mint Kí­nára nézve. Á kínai néphez szólva a kínai propaganda a „váratlan támadás“ koholmá­nyát tálalja fel. A cél nyil­vánvaló. Peking igyekszik meghiúsítani a feszültség csök­kenését, fokozni a katonai konfrontációt Európában és a világon. Kettős folyamat A Kínai Népköztársaságban mostanában egy sajátosan ket­tős folyamat játszódik le. Egy felől erősödik a maoizmus marxista—leninista jelszavak kai történő álcázása, másfelől a maoizmus egyre szorosabban összefonódik a nagyhatalmi sovinizmus és nacionalizmus évszázados hagyományaival. A világ forradalmi erői el utasítják d ,,három világ elmé letét“ és a maoizmus többi tév. eszméjét. Azt az egységes és szilárd álláspontot képvisel­jük, hogy a maoizmus elmélete és gyakorlata elleni harc: harc a tudományos szocializmus elveinek megvédéséért, a mar­xista—leninista tanítás tiszta­ságáért, a kínai forradalom vívmányainak védelméért és a forradalmi világmozgalom ér­dekeiért. Izsa) D unaszerdahelyen (Dun. Stredaj a Járási Építői­pari Vállalat üzemi pártbizott­sága mindig kezdeményező munkát vállal a pártfeladatok teljesítésében. Állandó felada­tuknak tartják elsősorban a CSKP XV. kongresszusa, a CSKP KB ülései, valamint a legutóbbi járási pártkonferen­cia határozatainak gyakorlati megvalósítását. E határozatok szellemében hathatós eszmei-po­litikai nevelésben részesítik a párttagokat és tagjelölteket, de szakmai képzésükön túlmenően a tömegszervezetek tagságát s a pártonkívüliek népes csoport­ját is kellő politikai ismeretek­kel, valamint elméleti tudás­sal vértezik fel. Az idei pártoktatási év ered­ményeiről Morva Imre elvtárs, az üzemi pártbizottság elnöke tájékoztatott. — Az ideológiai munka egyik legfontosabb eszközének tekint­jük a pártoktatást — mondta^ — Már az oktatási év kezdetét megelőzően tüzetesen megtár­gyaltuk a járási pártbizottság ideológiai munkára vonatkozó határozatait, amelyek gyakorla­ti megvalósítását az oktatás fo­kozatainak megfelelően előké­szítettük. — A párttagokat a vállalat hat pártalapszervezetében a hallgatókat differenciáltan, po­litikai fejlettségük szerint osz­tották be az oktatás alap- és középfokú tanfolyamaiba. Év- ről-évre növekszik a középfokú oktatásban részt vevő hallgatók száma. Az alapfokú oktatásban leginkább a tugjelöltek és a pártonkívüliek vesznek részt, így ebben a pártoktatási évben hetven pártonkívüli és harminc­négy tagjelölt sajátítja el a marxizmus—leninizmus alapis­mereteit. Az üzemi pártbizottság elnö­ke megelégedéssel szólt arról,, hogy valamennyi pártalapszer- vezetükben — de a pártonkí­Nem véletlen, hogy az ér­sekújvári INové Zámky | TES­LA üzemet a fiatalok gyára­ként becézik a járásban. Hi­szen dolgozóink átlagos élet­kora a 25 évet sem haladja meg, amiből arra is lehet kö­vetkeztetni, hogy fiatalos len­dülettel viszonvulnaik a mun­kához. Többek között ezzel magya­rázható az az örvendetes tény, hogy a legutóbbi öt esztendő folyamán csaknem négyszere­sére futtattuk fel a termelést. 1973-ban 14 millió 841 ezer kü­lönféle égőt gyártottunk a sze­mély- és tehergépkocsikba, ta­valy viszont már 5ö millió da­rabbal láttuk el a piacot, ki­elégítettük a külföldi megren­delők igényeit Is, népgazdasá­gi előirányzatunknak 100,7 szá­zalékban tettünk eleget. A termelés ilyen arányú nö­vekedését az üzemi pártbizott­vüli dolgozók körében is — egyre nagyobb érdeklődés nyil­vánul meg pártunk politikája iránt. Az előadásokon való rész­vétel jobb aránya, a témák iránti fokozott érdeklődés, va­lamint a szemináriumok, gya­korlatok alkalmával vitázó elv­társak növekvő létszáma is ezt bizonyítja. A tantervekben rögzített té­mákkal párhuzamosan az idén fontos helyet kaptak az üzem életével, a dolgozók munkakö­rülményeinek javításával, a ter­melés jobb szervezésével, a munkatermelékenység fokozá­sával és a szocialista munkabri- gád-mozgálommal foglalkozó előadások — hangsúlyozta Mor­va elvtárs. — Rámutatnak a munkahelyeken észlelt jó pél­dákra s konkrét tanácsokat ad­nak az építőmunkában előfor­duló fogyatékosságok és hi­bák megszüntetésére. Ezzel ked­vező légkört teremtenek a párt­tagok és pártonkívüliek aktivi­tásának kibontakozásához, mi­vel az ésszerű építő jelleggű bírálatok a múltban is elősegí­tették és elősegítik ma is a munkatermelékenységet és mi­nőségi színvonalának állandó emelését. Morva Imre elvtárs bizakodó­an beszélt arról is, hogy a párt­oktatás időrendi betartása sem okoz nekik gondot, mivel har­minc saját előadójuk van, és az előadásokhoz szükséges irodal­mat és segédanyagokat már jó­val a pártoktatás kezdete előtt rendelkezésükre bocsátották. E zek után remélhetőleg, hogy ebben az építőipa­ri vállalatban az idei pártokta­tási év éppen olyan eredmé­nyes lesz, mint tavaly, és az eszmei-politikai munka hatása továbbra is visszatükröződik majd tervfeladataik teljesíté­sében. KRASCSENICS GÉZA sag és az alapszervezetek Irá­nyításával folyó gazdasági és agitációs munka eredményé­nek is tulajdoníthatjuk, amely­nek jelentős szerepe van ab­ban, hogy gyártmányaink jó minőségűek, s külföldön is keresettek. Pár talapszervezeteink kom­munistái nagy felelősséggel végzik tömegpolitikai munkáju­kat 5 ennek megfelelően ké­szülnek a februárban megtar­tandó értékelő taggyűléseikre is. Alapszervezeteink pártélete rendkívül gazdag. És ezt a gaz­dagságot — bár a hiányossá­gok feltárásától sem riadnak vissza — a taggyűlések készü­lő beszámolói is híven tükrö­zik. FRANTIŠEK VALACHOVIČ, az érsekűjvári (Nővé ZSmky) TESLA üzemi pártbizottságá­nak elnöke AZ ALAPSZERVEZETI PARTÉIÉT GAZDAGÍTÁSA Készütünk az értékelő taggyűlésre A Ceská Lipa-i Vagongyárban nemrégen két új típusú vasúti vagon gyártását kezdték meg. Az elsőt a Polski Fiat gépkocsik szállítá­sára, itt a gépkocsikat keresztbe rakják fel, s ezzel a szállítási kapacitást a hagyományos módszerhez viszonyítva 50 százalékkal emelték. A további vagontípus érc- és szénszállításra szolgál. Fel­vételünkön a vagongyár dolgozói — Karel Chour, Milan Cernú és Jaroslav Šfumík munka közben f Felvétel: ČSTK — J. Sourek)

Next

/
Oldalképek
Tartalom